Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
V EMBERHEZ MÉLTÓAN Zászló teli holddal «*... Népünk egy emberöltőnél rövidebb idő alatt két keze munkájával, képességeinek szabad kibontásával mélyreható társadalmi, gazdasági, kulturális átalakulást vitt végbe, új, Igazságos életet teremtett hazánkban. Küzdelmes és áldozatokat is kívánó munkánk eredményeként kialakultak, megerősödtek a szocialista társadalmi viszonyok városon és falun egyaránt. A magyar nép emberhez méltóan él, dolgozik, alkot.. (Részlet Győri Imre elvtársnak; a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Gl. évfordulója alkalmából elmondott rádió- és te- levízióbeszédébőL) Si rök és érthető tulajdon- fl ság, hogy az emberek w nyugodtan, biztonságban szeretnek élni. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, semmiféle kárhoztató kispolgári szűkkeblűség, hiszen a történelem során az emberi nem legöntudatosabbjai is azért harcoltak, azért vitték vásárra a bőrüket, hogy a két kezük munkájából élő társaik számára is megteremtsék a biztonságos, nyugodt élet lehetőségeit. Egyszerre volt derűs és megható az a néhány szó, amelyben Kovács János szövetkezeti parasztember elbeszélte, hogyan érzi magát élete első üdülésén. Az idős parasztember az ország első termelőszövetkezeti üdülőjének, a debreceni Nagyerdő árnyas fái alatt épült, új és szívderítőén korszerű szórakozó- és pihen őotthónnak az előcsarnokában ült, és tréfálkozva arról vallott: sohasem hitte volna, hogy neki egyszer majd ilyen szép üdülésre telik. Ötven éven át nagy gondja volt áz egyetlen, nadrág és bakancs. Sivár életét maga sem sokra becsülte, hiszen lépten- nyomon azt tapasztalta, hogy két keze munkájával, emberségével semmire sem megy. Évtizedeken át semmi értéket nem gyűjtött, semmit sem fejtett. Nem hitte, hogy öregségére minden megváltozik. Már évek óta jó helye van a közösben. Emberhez méltó munkát, meglehetős jövedelmet, kényelmes otthont és ami szintén nem megvetendő dolog, együttérző, jó társakat tudhat magáénak. Egyszóval szebb lett az élete. Olyan szép, hogy amikor hírt hallott a szövetkezeti parasztok épü-1 lő üdülőházárói, ahol majd gyógyulni és pihenni lehet, valósággal szószólója lett sa építkezésnek. S most évek múltán is eljött pihenni, mert félti az egészségét, mert az élet értéke az ő szemében is váratlanul szép magasságokba szökött. De nem csupán az életet félti, hanem mindazt, amit az utóbbi években összegyűjtött S ma már nemcsak magára gondol, hanem a hozzátartozóira, a gyerekeire is. Egy szó, mint száz, Kovács János, aki évtizedeken át átkozta mostoha sorsát, ott, az üdülő karosszékében azt is elmondta, hogy ő bizony már élet- és lakásbiztosítást is kötött A mi társadalmunk egyik legszebb vonása éppen az a kölcsönös gondoskodás és felelősségérzet, mely az egyén és a közösség viszonyában megmutatkozik, s mely ezt a viszonyt megtölti tartalommal. A mi világunkban ugyanis szent az a törvény, hogy a közösség céljait becsületes munkájával segítő emberről a közösség is becsületesen gondoskodik. De ezenkívül a társadalom erkölcsi és anyagi támogatása azt is lehetővé teszi, sőt egyenesen arra ösztönöz, hogy az egyén önmagáról is gondoskodjék. Kovács János például tudja, hogy nyugdíj vár rá, nyugodt öregkor, hiszen a mi társadalmunk nem hagyja elkallódni őt, aki tisztességgel dolgozott a közösségért is. De ő, aki azelőtt bárhova nézett, mindenütt csak a másét látta, most, amikor munkája nyomán szebb életet, jó módot teremtett maga körül, biztonságban akarja látni azt, ami az övé. Biztonságot akar, nem csupán a maga, hanem az utódai számára is. Erre a sokoldalú biztonságra a dolgozó ember csak a szocialista társadalomban gondolhat A fejlett nyugati országokban sokat emlegetik a magas életszínvonalat, szívesen szembeállítják azt a mi eredményeinkkel, s mi tagadás, az élet némely területén még az ő javukra billen a mérleg. De azt már nem vitathatják a tőkések sem, hogy melyik társadalomban biztonságosabb a dolgozó ember léte, jelene és holnapja. Mindenki kénytelen elismerni, hogy a dolgozó emberek szilárd létbiztonságát a szocialista társadalom teremtette meg. Egy gépipari vállalat vidéki gyáregységének főmérnöke fölmérést készített a különböző üzemrészekben működő, nagy teljesítményű gépek kihasználtságáról. Hogy igaz és tárgyilagos képet topjon a helyzetről, nem egyetlen embert kérdezett meg, hanem a terület illetékes főművezetőjével, csoportvezetőjével és a gépet kezelő munkással is felbecsültette a nagy termelékenységű célgépek, automaták leterheltségét. Bár a bediktált adatok nem pontos statisztikákon, csupán becslésen nyugodtál:, mégis úgy gondolta, hogy a különböző emberektől kapott számok nem térnek el jelentősen egymástól. Némi meglepetéssel vette hát tudomásul, hogy a főművezetők többsége 5— 10 százalékkal jobb kihasználtságot észlelt, mint a csoportvezetők, akik azonban szintén 5—10 százalékkal magasabbra taksálták a gépek munkában töltött idejét, mint a mellettük dolgozó fizikaiak. Az egyik költséges berendezés, a hidraulikus fémnyomópad kihasználtságát a terület főművezetője 100 százalékosnak ítélte. A csoportvezető már nem látta ilyen napsugarasan o helyzetet; szerinte csak a 'űszakok 80—90 százaléka londható effektiv időnek. A tnagyobb meghökkenést a unkás okozta: azt állította, így a gépe csupán a műszak 'yharmadában van bekapcsolva. Nem kell magyarázni, hogy az emberi észlelés, becslés — ha az idő múlását nem órával mérik — szubjektív. Itt arról van szó, hogy a bevallott adatok közti eltérés bizonyos látószögkülönbséget takar. A teljesítménybérben fizetett munkás, akinek, tegyük fel, három és fél ezer forint van a borítékjában, joggal gondolja, hogy folyamatosabb anyagellátással, precízebb műhelyrajzokkal, kevesebb gépátprogramozással kereshetett volna akár ezer forinttal többet is. Becslése tehát egy kicsit kritika »felfelé«. A főművezető, aki 100, de akár 90 százalékot becsül, valószínűleg »lakkozza« a helyzetet, hiszen közvetlenül ő felel az adott műhelyben mindenért, amiért a gépel: állnak. És bármennyire is ettől függ munkájának elismerése — s ezzel prémiuma —■, a számol: szépítése egy olyan szituációt konzervál, amely hosszabb távon . kizárólag nemcsak neki, ha- ? nem az egész vállalatnak veszteséget okoz. A csoportvezető voltaképpen a két pólus között lavíroz: érdeke lenne a termeléstöbblet, de ezzel leginkább saiát nyugalmát, feletteséhez fűződő viszonyát teszi kockára, és az eddiginél jóval több munkát csinál magúnak. A fentiek alapján úgy látszhat, érdekellentétek feszülnél: a fizikai dolgozók és a termelésirányítók között. Ha van is ilyen, az csak az adott termelőegységben kon- , zerválódott tervezési-szervezé- , si-vezetési fogyatékosságok másodlagos »reflexe« lehet. E hiányosságokat pedig nem a statisztika »kozmetikázásával« lehet megszüntetni. J. Sz. Gy. Valamennyiünk igényei nőnek, és a lehetőségek is mind gazdagabbak. Érdekes bepillantani például az Állami Biztosító kimutatásaiba. A számok sokat elmondanak. Nem csupán azt, hogy az emberek körül akarják bástyázni magukat a véletlen meglepetések ellen, hanem azt is, hogy a termelőmunka nyomán milyen sok értékünk halmozódott már fel. 1957 végén még csak 1,7 millió egyéni biztosítást tartott nyilván az Állami Biztosító, 1977 végén pedig már csaknem négymilliót. Ez a szám gyakorlatilag annyit jelent, hogy Magyar- országon ma minden családra jut egy-két biztosítási kötvény. Lehetséges volna, hogy ez az eredmény csupán az Állami Biztosító jól dolgozó apparátusának köszönhető? Bár még mostanában is nem egy csípős megjegyzés éri az ügyfeleket kitartóan győzködő biztosítók munkáját, a biztosítás ma már nem valami vitatható szükséglet, hiszen nemcsak a biztosítást kötők száma növekszik meg, hanem a félteni, óvni való értékek is megsokszorozódtak. A fenti számok növekedését tehát a biztonság igénye szülte. Ha nem is gondtalanul, de biztosan és megalapozottan élünk, nem pedig egyik napról a másikra. A kölcsönös gondoskodás, mely az egyén és a közösség viszonyának tartalmat adott, megteremtette a kulturált élet alapfeltételeit, egyebek között azt is, hogy a dolgozó ember jól berendezett családi otthonokban élhet. Érthető, hogy ezt az új otthont mindenki a legnagyobb biztonságban akarja tudni. Ebben is segít a közösség, mert lehetőséget ad az egyénnek, hogy ezt a biztonságot csekély anyagi áldozat- vállalás árán önmagának megteremtse. A szövetkezeti parasztok biztosítási és önsegélyező csoportja is évről évre népszerűbb. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy a parasztságnak nem csupán a Vüztonságérzetét növeli, hanem kulturális fejlődéséről, testi-szellemi pihenéséről is gondoskodik. Sok tízezer, a faluja határán túl nem járt parasztember az önsegélyező csoport segítségével jutott el az ország különböző tájaira, ismerte meg hazája arcát. Manna csak a legenda szerint hullott az égből. A valóságban ma is kemény munkával kell előteremteni a mindennapit, örüljünk, hogy ez a mindennapi ma bőségesebb, mint hajdanán, s ha sok gondból, nagy munkából fakad is, több örömet is jelent. Ne szégyelljünk hát magunk is gondoskodni róla. K. F. Három esztendeje, 1975. december 2-án kiáltották ki a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot. A laoszi nép történelmében először lett országának valódi gazdája, vehette kezébe a hatalmat. Kétezer esztendős történelme folytonos küzdelem volt az állami önállóságért, a függetlenségért. Az imperializmus és a gyarmatosítók ellen évtizedeken át folytatott nehéz, áldozatos harc végül is meghozta. a győzelmet: a nemzeti demokratikus forradalom felszámolta az idejétmúlt monarchikus rendszert. A királyság elefántos lobogója helyébe új zászló került a megújulást jelképező teliholddal. Sokáig »Déllkelet-Ázsia szívébe mártott tőrnek« nevezték az országot, mert stratégiai helyzete az Egyesült Államok indokínai agressziójának egyik hídfőállásává tette. De ez ma már történelem. A testvéri Laosz nőne marxista—leninista pártja, a Laoszi Forradalmi Néppárt köré tömörülve diadalt aratott a neokolonia- listák és a honi reakció fölött, s immár három esztendeje dolgozhat felszabadult légkörben hazája újjáépítésén. Etoöricen hihetetlenül súlyos gyarmati örökséggel, gazdasági elmaradottsággal kell szemLaoszi cs vietnami vezetők egy kulf űrközpontban tett látogatáson. Képünkön (balról): Szufanuvong laoszi köztársasági elnök, Le Duan, a VKP főtitkára és Phatn Van Dong vietnami miniszterelnök (második jobbról). benéznie. A termelőeszközök korszerűtlenek, az analfabéták száma magas, az oktatás és a tudományos-műszaki ismeretek színvonala alacsony. Laosz népe mégis bizakodó, mert tudja: a párt irányvonala helyes, megfelel az egész nép óhajának. Az ország gazA Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta gyors ütemben halad a mezőgazdaság újjászervezése. Képünkön: Rizsaratási munkák Xieng Khoang tartományban. da*, ha feltáratlan kincseit, á művelhető, de még meg nem művelt földterület nagyságát tekintjük. A szorgalmas laoszi nép tudja azt is, hogy mindenkor számíthat a testvéri szocialista országok erkölcsi és anyagi támogatására. Most az elsődleges cél a mezőgazdasági termelés fejlesztése, megfelelő mennyiségű élelmiszer biztosítása. Igaz, súlyos gondot okoz, hogy a tavalyi pusztító szárazság után az idén árvíz sújtotta káoszt, s megsemmisítette a termés 41 százalékát. Az ország^ dolgozói azonban mindent elkövetnek a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítésére. Emellett nagy erővel dolgoznak az általános iskolai rendszer 'kiszélesítésén, a szakmunkásképzésen is. Az első eredmények máris mutatkoznak: egyetlen esztendő alatt több mint 6ö0 ezer ember tanult meg írni és olvasni. Határozottan visszaverik az ellenség minden olyan próbálkozását, mely az országban élő nemzetiségek megoszlására irányul. A három és fél milliós lakosság 63 etnikai csoporthoz tartozik. A megosztási kísérletek hosszú évekre nyúlnak vissza, s céljuk az, hogv megbontsák az ország belső rendjét, szembeállítsák Káoszt és a szomszédos országokat. A fiatal köztársaság külpolitikáját a marxizmus—leni- nizmvshcz, a proletár internacionalizmushoz va16 hűség jellemzi. Egyre erősödnek baráti kapcsolatai a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, mindenekelőtt a Vietnami Szocialista Köztársasággal. Erőteljesen fejlődik a baráti viszony Káosz és az el nem köíe’ezett országok között is. Hazánk lehetőségeihez mérten segíti a laoszi réo munkáját. a két o-sz.ág között a testvéri kapcsolatok gyümölcsözően fejlődnek. Kensz mai ünnepén sok sikert kívánunk az országépítés muriké iához, a szocializmus alapjainak megteremtéséhez. Jó! halad a Tisza-híd építése Fontos állomáshoz érkezett a több mint ezerméteresre tervezett, négy forgalmi sávos szegedi Tisza-híd építkezése: elkészült az egyetlen vízi pillér, mely a folyómederbe süllyesztett tizennyolc, egyenként 40 méter hosszú betoncölöpön nyugszik. A templomtorony méretű betonkolosszusra támaszkodik majd a több ezer tonnás acélszerkezet, amelyet különleges megoldással, állványozás nélkül készítenek a Ganz-MÁVAG szerelői. Ez lesz az ország eddigi legnagyobb, úgynevezett szabadon szerelt hídszerkezete. A pillérépítők és a szerelők jól összehangolták a munkát: mire az újszegedi part felől haladva a szabadon szerelt acélszerkezet a pillérig érkezett, addig a pillér építői is végeztek a betonozással. Ez a november végére tervezett »randevú« tehát sikerült. Most már a két part felől a folyó közepe fölé haladva folytatják a szerelést. Az újabb nagy találkozót a jövő év májusára tervezik. Ha az is sikerrel jár, 1979 végén megindulhat a forgalom Szeged új északi hiúján. Mindig nyitva az ajtaja Ifjúságért Érdeméremmel tüntették ki november 7-én Jéger Ferencet, a Nagyatádi Konzervgyár igazgatóját. Tizenkilenc éve dolgozik a gyárban, majd egy évtizede igazgató. Mit tett és mit tesz. ez az 54 éves, energikus ember a fiatalokért? Hiába faggattam, erről nem szívesen beszélt. —- A gyár dolgozóinak több mint fele harminc év alatti fiatal. Értük külön semmit sem tettem. Ha valamit megvalósítottunk, akkor az valamennyi dolgozónak szólt. Nem tagadom, szeretek a fiatalok között lenni. Egy dolog már régóta foglalkoztat. Sokuknak nincs semmilyen szakmája, de nem azért, mert nincs lehetőség a megszerzésére. Nehezen tudom elképzelni, hogy ne lenne valami céljuk. Olyan gyorsan- fejlődik a technika hogy mind több, jól képzett emberré lesz szükség. Mihez tudnak kezdeni azok, akik kiszorulnak a segédmunka csökkenésével? Kellene, hogy valami' ösztönözze a tanulásra azokat a tizennégy éveseket, akik az általános iskola után dolgozni mennek. Ez és még sok minden foglalkoztatja Jéger Ferencet, Ha már ő magáról nem beszélt, akkor valljanak azok, akii: együtt dolgoznak vele, akik ismerik, akik kitüntetésre javasolták. Azok, alul: Feri bácsinak, igazgató elvtársnak, vagy Jéger elvtársnak szólítják. Vajon szerintük mivel érdemelte ki az Ifjúságért Érdemérmet? Zóka Miklósné 1953-ban került a gyárba. Először segédmunkásként dolgozott, ma a gyártásközi labor csoportvezetője. — Ismerem, mióta u gyárba került. Lejön az üzembe, beszélget az emberekkel, ha nagyobb gondunk van, közvetlenül hozzá fordulhatunk. Nagy gondot fordít a fiatalok tanulására, az új dolgozók beilleszkedésére. A vezető személyétől is függ, hogy jól érezzük-e magunkat a munkahelyen. Szabó Károly, a gyümölcsfőző üzem karbantartója. — A klubesteken sokszor közénk ül az igazgató, beszélgetünk, viccelődünk vagy vitatkozunk. Az idegeneknek talán ez feltűnő lenne, más munkahelyeken nem hallottam ilyenről. Nagyon fiatalos, örülünk, ha köztünk van. Fekete József, a konzervgyár KISZ-bizottságának titkára. — Egyetlen mondatban meg tudom fogalmazni a jellemzést. Nem tudunk olyan kéréssel előállni, amelyben ne nyújtana segítséget. Néhány példát említek. Szóvá tettél: a fiatalok, hogy nincs lehetőség a sportolásra. Kispálya készült 180 ezer forintért. Négy éve 100 ezer forintba került az étterem átalakítása. Azóta azt használjuk klubnak is. Megalakítottuk az Ifjú Gárda-szakaszt, amelynek egyenruhát vettünk. Beszélhetnék az erősítő berendezésről, a színes tévéről is. Mindenre figyel, mindent észrevesz. Ha látja, hogy valami gondunk van, csal: nem tesszük szóvá, akkor kiprovokálja a vitát, és lehetővé teszi, hogy meggyőzzük. Ezzel arra tanított meg bennünket, hogy mindig tényekkel érveljünk, hogy csak olyanért szálljunk síkra, amiben magunk is biztosak vagyunk. Ha megalapozott a kérésünk, mindig megpróbál segíteni. Soha nem ígér felelőtlenül. Nekünk is többet ér, ha azt mondja, hogy utánanézek, mintha bólintana és elfelejtené. Én úgy érzem, fiatalól:, idősek egyaránt becsülik az igazgatónkat. Szenes Imre, a megyei KISZ-bizottság első titkára. — Jéger elvtárs a nagyatádi párt-végrehaj tacizottság tagja, mint gazdasági vezető példamutató. Segíti és formálja a fiataV'kat, nagyon jó az együttműködése a KISZ- szel. Már régebben gondoltunk arra, hogy lelkes, őszinte munkájáért köszönetét mondjunk. Ez a kitüntetés, úgy érzem, méltón kifejezi megbecsülésünket Jéger Ferenc iránt Izményl Éva Látószög
