Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

A forrod «J cm. amelynek:

évfordulóját ünnepeljük, John Reed riportkönyvének szavaival tíz nap alatt rendítette meg a világot; és ha annale a történelmi tíz napnak, s az előkészület esztendeinek, s a következmények immár jóval több mint fél évszázadának eseménysorára gondolunk, igencsak megrengette, sőt azt a világot visszaáll! thatatlanul le is omlasztotta. 1917 újabb- kori históriáinkban ezért korszakos dátum, ezért van 1917 előtt és után. Ma már, meglehet, a régmúlt kavargásából kell kibontanunk annak krónikáját, ami Pétervár utcáin akkor novemberben történt; e fordulat lényegét azonban szó szerint és jelképesen is, ezért érezhetjük változatlanul frissnek. Ha azok emlékét idézzük, akik tették akkor amit tenniök kellett, nemcsak arcukat, alakjukat, gesztusukat, hanem egyúttal cselekedeteik értelmét, akciójuk elvont summáját is idézzük; ilyesmin végleg nem fog az idő. Egy megalázott, kifosztott, éhező ország népe rohamozta meg a Téli Palotát 1917. november 7-én; de a szuronyos puskák, a nehéz gépfegyverek, a komor ágyúk vörös villanásai fölött nem akármilyen hurrá zengett akkor hajnalban, hanem egy évszázad okkal, sőt, évezredekkel mérhető régi per eldöntésének rekedlt-diadalmas kiállása Is, a -«piros kiáltás» ahogy József Attila mondta valamikor.

Amióta emberi nemünk, ez a maga életét a vegetatív szintnél magasabbra emelve tisztességgel, és oly sok tévedés, balsiker, zavaros eszmerend ellenére is rendíthetetlenül rendezni akaró humánum a történelemben kizsákmányoló osztályokra oszlott fel, volt persze — képletesen szólva — hurrá korábban is. Amióta fajtánk az eszét tudja, folyik a küzdelem e felosztás megszűntetéséért mindenütt; elő- száimlálni is nehéz volna legmegrázóbb fordulatait. Nemcsak az ókor ködéből

T«gr ■ —fKzadter*. sétán a firenzei mester legények mozgalmainak középkorából« Dózsát követő eleink nekikeseredett förgetegéből, vagy a Párizst védő kommunárok oly gyorsan szétlőtt úttorlaszairől bukkannak elénk egy újra és újra levert mozgalom tragikus hősei, de a gondolat nem kevésbé véres mezőiről, a saját kockázatukra álmodozók, utópisták, töprengő közgazdászok és felhevült költők jobbára legyilkolt vagy tönkretett csapatából is — úgy tetszhet, 1917-ig legalábbis úgy tetszhetett, hogy

wek is felsorakoztak azok nevében, akiket 6 tartott el, kínkeservesen; ex hajtotta a

munkást, akit az ipari forradalom idején bitók (gépétével toboroztak a szövőgyárba; s ez hajtotta a diákot, meg a nemzetőrt, aki a poroszlóktól ' körülvett Párizsban, a versailles-i megtorlók érkezésére várva, ebédjéhez már csak ketrecben árult patkányt találhatott a piacon. Egyazon erő emelte fel, hiába akasztották, lőtték, deportálták, kerékbe törték, karóba húzták, agyát mosták, tömegsírba térdeltették, egyazon erő

Szabó György

az emberiség diadala mindig átmeneti csak, az úr és szolga viszonya pedig örök; és hogy ha ideig-óráig le is lehetett győzni ezt a viszonyt, utóbb mindig keservesen kellett megfizetni érte, vérrel, szegénységgel, még kínosabb reménytelenséggel. Miért nem lehetett hát az emberiségnek ezt a szebbre, jobbra, s legfőképp igazra törő vágyát lebírni, még az úgynevezett forradalmi apályok, a teljes kilátásta- lanság korszakaiban sem?

Egyazon erő hajtotta, a kizsákmányolt, megalázott, lázadó emberre hajtotta a rabszolgát, aki nem akart — beolajozott testtel — egy cirkusz közepén, szigonnyal átszúrva, szórakoztatásul meghalni; egyazon erő hajtotta a parasztot, aki nem bírt tovább alázkodni egy olyan világban, ahol a pallos, a hajdú, a lovaglópálca vagy az első éjszaka joga mellé a babonás fenyegetéemelte talpra a névtelenek millióit mégis: és ez az erő lobogtatta meg felettük a zászlót, melynek színe a vére volt, s a világszabadságé, már Petőfinél. Nem is vedlett ez a zászló egyszerű ruhadarabbá soha, akárhányszor hanyatlott is alá; igazán diadalra vinni azonban csak ott és akkor sikerült, amikor az ösztön és az értelem, a szív és a gondolat egy históriai mozzanatban csakugyan összetalálkozhatott, s amikor végre nemcsak fizikai vagy katonai, de reális ideológiai energiája is volt ennek a mozgalomnak. Amikor Leninje volt.

Amikor már jövője is volt.

. Merevítsük ki a pillanatot, mint filmen szokás: földszínű köpenyben orosz parasztkatonák állnak a leánynevelő intézet lépcsőjénél, oldalt ég a tűz, csillog a dér a tábori ágyún; a következő másodpercben talán egy küldönc fut be a képbe, tálán egy

Károlyi Mihályné

A forradalom útján

(Az idézett részlet az 1918. október végi eseményeket tárgyalja.)

A nép most a forradalom útjára lépett. A kormány helyét a Nemzeti Tanács foglalta el, amelynek Károlyi lett az elnöke, és amelyhez most sok hivatalos szerv fordul utasításokért.

Nap mint nap hatalmas ál- jeruző tömeg gyűlt össze a házunk előtt. A forradalmaikat úgy látszik mindig fiatal emberek indítják eL Október 25-én egy diákcsoport ismét magyar zászlót kért, és miután megkapták, a Himnuszt énekelve vonultak tovább. Néhány óra múlva visszajöttek — magúkkal hozva a sebesültjeiket. A főhercegi palota előtti tüntetésüket, amelynék sarán Mihály kinevezését követelték, lovas- rendőrök oszlatták szét...

Kétségbeejtő és dühítő volt figyelni, hogy az uralkodó osztály teljes vaksága és megátalkodottsága miatt hogyan rohanunk fejjel a falnak, a végső katasztrófába. Ez az osztály még mindig nem volt hajlandó bevallani a vereséget... A parlamenti képviselettel nem rendelkező szociáldemokraták és radikálisok beléptek a Tanácsba. Ha a vezetők nem alakítják meg idejében azt a forradalmi testületet, az ország káosz prédájává lett volna, mert senki sem engedelmeskedett Mihály örömmel dolgozott együtt a szociáldemokratákkal — abban az időben ők képviselték egyedül a munkásságot —, kiváltképpen pedig Kuni! Zsigmonditól, akiben megbízott és akinek értelmi képességeit igen nagyra becsülte.

Igazi forradalomra akkor kerül sor, amikor az uralkodó osztálynak már nincs meg a kormányzásra az erkölcsi vagy fizikai lehetősége, s' más osztály lép a helyébe. A mi októberi forradalmunk

Részlet Károlyi MSiályné Együtt a forradalomban című könyvéből.

□ SomogyiNéplop

jóllehet polgárinak indult, de népi forradalom volt, annak minden jellegzetes tulajdon- ságávaL

Még a királynak is számolnia kellett a valóságos erőviszonyokkal, és bár több oldalról figyelmeztették, hogy Mihály programja veszedelmes, és hogy radikális reformokra kerül majd sor, mégis elhatározta, hogy őt nevezi Id miniszterelnöknek. Károly király határozatlan volt és annak volt rá a legnagyobb befolyása, akivel utoljára beszélt Most hirtelen — váratlan Mihály kinevezése mellett döntött — valószínűleg azért, mert attól tartott, hogy ellenkező esetben kitör a forradalom. Alig valamivel később megváltoztatta elhatározását, de Mihályt erről nem értesítette, és tanácsadóinak engedve Bécsbe Citálta, hogy ne lehessen jelen azon a budapesti tömeggyűlésen, amelynek már az időpontját is kitűzték. Azoknak a napoknak az eseményei eléggé közismertek, s én itt csak a magam személyes tapasztalatairól beszélek.

Már éppen indultam volna Mihály elé a pályaudvarra — érkezésének időpontját az esti lapokból tudtam meg —, amikor beállított hozzánk Sigray Antal azzal, hogy elkísér, mert veszedelmes egyedül belekerülnöm a háborgó tömegbe. A tömeg olyan sűrű volt, hogy nem tudtunk áttörni rajta. Kiabálták felém, hogy »kisasszony szálljon ki, jobb gyalog menni, kifordítjuk a kocsiból, ma ne járjon senki kocsin. Le a hadseregsz állí tokkal ! « Egy katona a Berlini tér sarkán meEóm ugrott a kocsiba, és azt magyarázta, hogy a király becsapta Károlyit. Ez a tömegek spontán felháborodása volt... Itt egy egész nép, az utca népe lázadt fel a háború esztelen továbbvitele ellen, és követelte saját jelöltjét, Károlyi Mihályt.

A hangulat izzó és násig feszült volt.

— Ez már a forradalom! i— dörmögte Sigra#,

A bakon álltam, a kocsis mellett, úgyhogy elláttam a tömeg feje fölött. Most megpillantottam Mihályt: átkapaszkodott a pályaudvar kerítésén, hogy elkerülje a beözönlő tömeget. Azután eltűnt előlem — a tömeg fölfedezte; kocsijából kifogták a lovakat, s az emberek maguk húzták a kocsit. Majd ismét feltűnt: kényelmetlen pózban lebegett a tömeg fölött, az Izmos vállakon.

Később hallottam, hogy József főherceg, aki Mihály- lyal együtt jött Bécsből, és akit előzőleg homo regius- nak nevezett ki a király, még a végállomás előtt kiszállt a vonatból, mert attól félt, hogy a tömeg meglincseli.

Mihály végül szerencsésen megérkezett pártjának klubjába. Az ablakból beszélt a tömeghez. Hívei — Batthyány, Lovászy, Jászi és a többiek — igyekeztek csitítani a népet, amelyben forrt a düh Károly király »árulása« miatt.'

— Ha a király nem nevezte ki, majd mi kinevezzük!

páncélos «rtoRwfcO, talán a

végítélet Minden bizonytalan még, minden eldöntetlen még ezen a reggelen. Vagy megtörtént már, amit oly régtől várt, fönn abban az emeleti kis szobában, a zöld- ernyős asztali lámpa mellett, amit oly régtől várt és akart már a logika? Ahogy távolodik tőlünk — bele a legendás időbe — ez a kép, ahogy plakátokról, festményekről, filmkockákról köszön vissza ránk. s ég bele emlékező tudatunkba, úgy látszik mind bizonyosabbnak, hogy igen, megtörtént akkor végre, amiknek az igazság és a tisztességes emberi kibontakozás jegyében meg kellett történnie, egy-egy forró főtt krumplival megvacsoráztatott munkások, parasztok, tisztviselők, filozófusok, egyetemi hallgatók kezétől történt meg; nyi- tották-csukták is a závárt szaporán.

Mindez azonban a történelmi előzménye csak 1917-nek. és akkori jelene; ám teljes diadaláról mégsem beszélhetnénk, ha nem lett volna ugyanakkor távlata, tere, beláthatatlan jövője is. Egy- egy palota bevételéig a forradalom korábban is eljutott; de most először sikerült megtartani ezt a palotát, mi több: berendezni műemléknek. Így állt elő az osztályharcok történetében az a korábban sosemvolt helyzet, hogy a proletariátus, szövetségeseivel véglegesen győzni tudott, hatalmával élni bírt; mert volt eszmerendje, amely a társadalmi valóság tudományos elemzésén alapult, volt pártja, mely realizálni tudta ezt az ideológiát, és volt százmilliós nagyságrendű tábora, hiszen mindig e nagy tábor egészéért hozta áldozatait. Ez a kínnal, mérhetetlen odaadással, a húszas-harmincas évek fordulóján éhínséggel, a második világháborúban

mintegy húszmillió halott vértanúságával épülő ország, mely az összefogás, a szovjet nevét vette fel, így lett századunkban egyszerre létezés meg jelkép, s ezért alakíthatja a világot mássá, mint annakelőtte volt. Üj társadalmat teremteni, most először olyan (ezeddig soha ki nem próbált) változatot, amelyben már a lehetősége is ki van zárva az ember által való kizsákmányolásnak, amelyben már az okosan alkalmazott gazdasági, politikai törvényeken, no meg önnön erőfeszítéseink hatékonyságán múlik, hogyan szabadul fel a fajtánk mindenféle megalázó beidegzettség alól, hogyan vetkőzi le ösztöneiben, magatartás formáiban, kapcsolataiban, életszemléletében, boldogság modelljében és eszményeiben a félelem és a létbizonytalanság évezredes reflexeit, hogyan tudja megtalálni a maga értelmét, nyugalmát, teljességét, alkotó tartalmait — ilyen új társadalmat teremteni nyilván legalább annyi erőfeszítést kíván (ha annyi időt nem is,) mint amennyi e teremtés lehetőségének megszerzéséhez kellett.

M

agyar hazánknak, melyet mindannyian jókedvvel és bőséggel fényesnek szeretnénk látni. 1917-re emlékezve sem kívánhatunk mást, éppen 1917- re emlékezve nem kívánhatunk mást, mint hogy legyen lankadatlan ereje ehhez az építéshez. Hogy legyen ereje, s hozzá jó egészsége meg békéje.

1A taradalom katonái. Bognár Zoliáu grafikája.

Viktor Asztaf/ev

A halkirály

Kolja már régóta csábította

az Opariha folyócskához, a most mégis ő húzta-halasztot- ta az indulást. »Amint Akim- ka megérkezik, indulunk« — bizonygatta!, és minduntalan leszaladt a Jenyiszej partjára, a kikötőhöz.

Akim, öcsém testi-lelki jó barátja, elutazott Jenyi- szejszkbe, hogy erdei tűzoltónak jelentkezzék. Gondoltam, he , ■ egyúttal az útipénznek is a nyakára hág — nem nagyon szenvedhette, ha bármi érték is lapul a zsebében.

A település melletti kavicsos, folyóparti dombon, a Petrán ütöttem agyon az időt — itt álltak az állami gazdaság üzemanyagtartályai, innen az elnevezése. Közben fürge cigányhal akra és fehérhasú, élénkcsíkos, szemtelen folyami sügérekre horgásztam. Ezeknél csak a csapók fürgébbek — azok egyszerűen nem is engednek más halat a táplálék közelébe. Nappal fürödtünk, vagy kiS feküdtünk a perzselő napra. Ebben az évben még itt Északon is forró volt a nyár. Ha a víz nem is éppolyan, mint a Fekete-tengeré, de azért meg lehet mártózni benne.

A sok üléstől, vagy mert leszoktam a dohányzásról, fö- löttéb elhíztam, nagynénéim szerint különben is pocakos dédapámra ütöttem; szégyelltem magam emiatt, s ezért a

I többiektől jóval távolabb fü- rödteim. Most is ott álltam a fürdőnadrágban a Fefcrón, az úszót bűvöltem, amikor meghallottam:

— A-jaaa-jaj! Hogy ulackám, te mennyi ennivalót pusztíthatsz el! Mekkora pocak! Borzalom!

Ritkás, szőke hajú, lapos arcú legény ereszkedett le csónakján a Jenyiszejen, szélfútta, vékonybőrű arcán együgyű mosoly. Az »ulackám«- ról, s a Jenyiszej alsó folyásán élő szélkúpokra jellemző kiejtéséről már sejtettem, ki ez az ember.

— Te meg, ferdeszemű szel- kup, csak vedeled a bort, s nem harapsz hozzá semmit, lám a hátadhoz is nőtt a hasad!

A legény a parthoz irányította a csónakot, félig a szárazra húzta és kezet nyújtott — ez is alsóvidéki szokás. Az emberekkel ritkán találkozó, a Jenyiszej alsó folyása mentén lakó férfiak nyújtanak mindig kezet, a csónakot is rögtön partra húzzák, hiszen a szél hirtlen földuzzasztja a vizet és elviheti a csónakot.

— Hogyan ismerted fel, ulackám, hogy én szelicup va- gvok? — karjai inasak, kemények, az egész »ulaska« ösztövér, esetlen, mégis erős alkatú.

— Mindent tudok rólad. Az útipénzt például épp most ittad el Jenyiszejszkben!

. Akim csodálkozva hunyor- gatta keskeny szemét és bűntudatosan felsóhajtott:

— Elittam, ulackám. Az előleget és a puskát is.

— A puskát?! Az el ivott ouskáért régebben megbotozták a vadászt. A parasztot — a lóért, a vadászt — a puskáért.

— No. de ki botoztat ma?

Más már a világ, szabadok vagyunk! — kacagott Akim és vidáman kiadta a paI rancsőt:

— Szedd a horgaidat, és Indíts.

Egy darabig beszélgettünk még a kihunyó tűznél, majd ráérősen, hiszen már nem siettünk, feljebb mentünk az Opariha mentén. Minél tovább haladtunk, annál jobban kapott a hal. De a tűz és hév kihunyt már bennünk. Kolia elvette tőlem a táskát, idead • ta a hátizsákot, én meg beletettem a vedret, hogy a pérek és lazacok ne nyomják össze eevmást. A tiszta és hideg vízben élő halnak egy-két óra múlva »kifordult a potroha«. Tarzán ügy telefalta magát hallal és úgy feltörte nedves mancsait a köveken, hogy szinte részegen tántorogva ment, időről időre bánatosan felvonított, úgymond, minek is jöttem én veletek?! Miért nem maradtam ott a csónakot őrizni? Ha Akirnkával lennék a táborban, ő játszana velem, és sehova se kéne a

Atr'-ft-ó Halkirály című elbeszá- léacflklusa a Szovjet Irodalom 10. Mámában jelent aies.

mennem. Bába be sem rfaezta

a lábát, fent ment az erdőben, s csak néha integetett a

farkával, ha meglátta egyi- künket-másikumkat. Hogy közben mit kapart elő, nem tudni, de tény, hogy az arra földes volt, a szeme pedig jóllakottságtól fátyolos.

Valamikor itt, az Oparhi- mán Kolja megsebzett egy sü- ketfajdot, s a fiatal, a vadászattal még csak ismerkedő kutya bután rárontott A madár félelmetesen felborzolta tolláit sziszegett és csőrével úgy fejbe kólintotta a szuka- kölyköt hogy az ijedten húzódott a gazda lábaihoz. A fajdot annyira elvakitotta a düh, hogy .yárnyát-farkáí szétterpe&ztve tovább támadott. »Baba! Hiszen ez felfal minket! — kiáltotta Kolja. — Menj neki!« Baha félt ugyan a süketfajdtól, de szót fogadott megkerülte a madarat és elkapta a farkát Azóta Baba bármilyen állatot megtámad. a medvétől se fél, de a sükedfajdtól tart nem ugatja meg, s ha egy mód van rá, elkerüli.

Az Opariha egyre gyorsabb

és homályosabb lett Ritkán akadt egy-égy zöld levélzettel vagy sással benőtt partiak. A cirbolyák, erdei, lue és jege- genyefenyők szorosan a parthoz húzódtak. Rénszarvaszíjz- mók bozontja és kimosott gyökerek csüngtek a meredek vízparton, erdei rothadásszag keringett a folyó felett, majd orrunkba csapott a lejtőn el- virágzó moha hűvös illata, keserű volt a torkunk a fiatal páfránylevélekről szálló spórák ízétől, a ritkás erdei virágok itt-ott már él is hullajtottak szirmaikat, a lestyári szára kürtösködött. Más nyáron itt a virágok elszáradnak, mielőtt kinyílnának.

Hét-nyolc kilométerre Jutottunk a Jenyiszejtől, s már semmilyen emberi nyomot — tüzelő helyet, kivágott tüsköt — sem találtunk. Egyre több omlá's zárta el a folyócska útját, egyre több maral- és jávorszarvasmyom bukkant elő a vízmosta homokból. ,A nap az erdő távoli, sűrűbb sötétségébe bukott. Alkony előtt megvadultak a rovarok, fülledtté, csendessé és átha- tolhatatlaraná vált minden. Fölöttünk hápogtak a récék, lecsaptak a vízre, piros úszóikkal és farkukkal barázdát szántottak rajta. Fejüket forgatták, aztán a se- kélyesbe szorított apró pórból lakomáztak.

Megnéztem az órámat. Tizenegy óra múlt hét perccel. Mosolyogtam magamban: tizenegy órája nemcsak hogy talpon vagyunk, de előretörtünk ebben a sűrűben, hol kúszva, hol mászva, hol a vízben gázolva, behatoltunk a tajgai dzsungelfoe. Ha a munkahelyünkön bármelyikünket erre kényszerítenének, azonnal panasszal fordulna a szakszervezethez.

Kolja keresett egy homokos tisztást és hasra vágta magát Bár nem fújt a szél, a tajga olyan sűrű volt köirülöttüniK, hogy a keskeny völgyben kígyózó folyócska hideget árasztott, és arcunkon alig érezhető légmozgás simította végig — a virágzó zelnicétől, libatoptól és páfránytól kábult tajga lélegzete.

A partfok alatt egy dinoszauruszként heverő, alámosott cirbolyafenyő mellett pe- cabotja fölé hajoló fiam vékony alakját láttam — már harmadszor harapott a horogra és harmadszor szökött meg tőlem egy hatalmas pénzes- pér.

Elhívtam a fiamat, és ő sajnálkozva hagyta ott a nagy zsákmányt ígérő halat. Kettesben kidöntöttük egy kiszáradt cirbolyafenyőt és baltával feldaraboltuk. Nemsokára forrt a víz, illatozott a valódi teával felerősített ribiszketea. Az öcsém mozdulatlanul feküdt, arccal a földnek a tűzhely mellett. Öntöttem neki egy bögre teát, és megböktem a vállát.

— Mindjárt — a fejét sem emelte fel, úgy válaszolt, s egy ideig még magába merülve feküdt. Aztán nagy nehezen felkászálódott, leült, tenyerével megdörzsolte a bal mellkasát. — Ej, tajgaanyács- ka, elcsábítottál ideadtad az emlődet, a fiad mohón rávetette magát és közben a saját szájába harapott.

Ml* Gyula |ofdtU*a

Kisltás