Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
Az őszi nap fényében a homok az aranyhoz hasonló. Aranyhomok. Ez a neve a délsomogyi homokháton gazdálkodó legnagyobb tsz-nek is. Dolgozói jól tudják, hogy a homokból nem válik arany, mégis elfogadták ezt a bizakodást ébresztő nevet. A kövér fekete föld szinte ragad az ember kezéhez, a homokot kétszeres erővel kell markolni, hogy ne pereghessen ki az ujjak között. 110 ezer hektárnyi szabolcsi táj Somogy délkeleti sarkában. Tulajdonképpen ez a Kadarkúttól csaknem Istvándiig húzódó terület része a Balatontól a Dráváig az egész megyén átívelő homokvonulatnak, melynek felszínét 100 ezer éveken át a szél, a jég és az ősfolyók munkája alakította. A homok alól néhol előbukkan a megye területén egykor elterült Pannon-tenger üledéke, melyet a szakemberek Pannon-lösznek neveznek. A homokhátat valamikor óriási ösz- szefüggő erdőség borította. Az itt kialakult falvak zöme az erdőtől elrabolt irtásterületeken épült. Megélhetésüket is az erdő adta. Erre utal, hogy például Szülök (... szurok ..) őslakói már az 1200-as években szén- és kátrányégetéssel foglalkoztak. A terület középkori fejlődéséről viszonylag kevés írásos emlék maradt fenn. Nem zajlottak itt nevezetes történelmi események, nem épültek híres várak és templomok. Akadnak ugyan szép számban sárgult lapok őrizte érdekességek — hogy például Kálmáncsa őslakói a Tisza-vidékről jöttek ide. A település egyébként az 1500-as évek végén jelentős város volt... vagy, hogy a Homokszentgyörgyön ma is látható épületmaradvány a néphit szerint egy, a törökök által lerombolt templom romja. Ezt látszik igazolni egy 1425-ből fönnmaradt török kincstári lajstrom — mely a települést Mu- saszentgyörgy néven említi... —, mégis ezt a területet mindmáig az ismeretlenség köde borítja. Csak mostoha adottságaihoz mért magas szintű gazdálkodása és jómódja kapcsán említették nagy ritkán... A homokhát községeit járva többfelé hallottam a vélekedést: Van, ahol a föld mindent megterem, alkalmazkodik az ember céljaihoz, itt nekünk kell alkalmazkodnunk a földhöz. Meglepett, mikor Berki József nyugdíjas — aki majd két évtizedig irányította a homokszentgyörgyi tsz-t — védelmébe vette a homokot. — Jó föld ez, csak meg kell találni az idevaló növényt Jöhetnek az őszi esők, a homok gyorsan beissza, és néhány órával később már újra dolgozhatnak a gépek. Itt nem okoz késlekedést a mindent elnyelő sár. Ezt látszik igazolni Szülök példája.' A környék leggyöngébb — nemzedékek során át kizsarolt — földjén élnek a legjobb módú családok. Az ellentmondást csak részben világítja meg a sokszor leírt mondat: »Szulokot a dohány tette gazdaggá ...« Dohányt máshol is termeltek. A szuloki emberek »titka**, hogy nemcsak a termelt növények kiválasztásával, hanem az egész életvitelükkel és munkastílusukkal alkalmazkodtak a környezethez. — A homokszentgyörgyiek hajnalban éppen csak befogtak, amikor a szulokiak már megtették a két falu közötti kilométereket — emlékezett az idősebbektől hallottakra Huber József, az Aranyhomok Tsz fiatal agrármérnöke. — Híresek voltak arról, hogy legalább egy órával a többiek előtt kezdték a munkát, és ugyanannyival később fejezték be. — Ugyancsak a szuloki emberek jellemzőjeként - szokták említeni, hogy — némiképp finomítva — igen beosztóak... — A korábbi nemzedékeket a mostoha körülmények kényszerítették rá, hogy »fogukhoz verjék a garast**. Később egyre több lett a vagyonos ember, ez a tulajdonság mégis megmaradt. Nemcsak a pénzzel »beosztóak**. Nem lehet olyan kemény és penészes zsemle, hogy azt nagyanyám kidobja. Keres módot a »hasznosítására**. E két tulajdonság önmagában aligha magyarázza, hogy ez a sovány föld miért csak Mária Terézia Württembergből idetelepített svábjainak kezében vált vagyonok forrásává... Még oly közmondásos szorgalom vagy takarékosság sem indokolna többszörös kümai gondok és ellentmondások nyitja is sokszor ezekben a változásokban keresendő. Kezdetben — az ötvenes évek végén — voltak az egymással versengő apró »tsz-ecs- kék**. Egy-egy faluban három-négy is alakult, sógorság-komaság, vallás, tehetősség, vagy egyszerűen utca szerinti elkülönülés alapján. Még ezeken a néhány száz holdas gazdaságokon belül is élesen szétváltak a csoportok. Később a munka megkövetelte a »brigádocskák« összevonását, az ésszerűség pedig az apró tsz-ek erőinek egyesítését. A gazdaságok több lépcsőben egyesültek. Né- hányan, akik addig »szólisták** voltak, a kórusba kerültek, ahol azonban továbbra is igyekeztek »megadni a hangot**... A mai 20 ezer hektáros homokszentgyörgyi gazdaság ezernyi apró érdekellentétet, széthúzást is egyesített. Ugyanezekkel az emberi feszültségekkel kellett megküzdeniük a homokhát nyugati oldalán gazdálkodó lábodi vagy csokonyavisontai tsz-eknek is. Csakhogy, míg egy gazdaság könnyen elviselhet két, három »csapaton belüli ellendrukkert«, addig húszat vagy harmincat semmiképp. Akkor sem, ha ezeken kívül még kétezer alapjában jó szándékú és szorgalmas tagja van... Egyetlen sértett középvezető egész munkaterületen hintheti el a »kéz kezet mos« szemlélet magjait, »munkája nyomán burjánzik a közömbösség és a fizetett tétlenség«. Tenni ellenük nehéz, hiszen minden esetben a szövetkezeti demokratizmus jellönbséget, hiszen a kálmáncsai, vagy a homokszentgyörgyi emberek sem álltak épp henye vagy pazarló hírében. Csakhogy: míg a magyar községek lakóinak jó része uradalmi cseléd vagy legjobb esetben földbérlő volt, addig a szulokiak mindig függetlenül gazdálkodtak. A saját föld érthetően több lehetőséget adott a felhalmozásra, mint a »feles« vagy épp a cselédi parcella. Egy a múlt század végén kiadott gazdaságtörténeti könyv szerint 1790-ben Szülök 1637 pozsonyi mérő rozsot termelt, miközben Homokszentgyörgy 244-et, Kálmáncsa 387-et, a két Lad 300-at. Más növények termelésében is Szülök volt az első. A saját föld terményeivel Szülök szabadon kereskedhetett. Ez a nyitja az olykor önsanyargatásig menő erőfeszítéseknek. Ez volt az az ösztöke, amely sohasem lehetett meg a főként birtokosaik földjét művelő szomszédos falvak lakóiban. Különös, sőt visszás, hogy a kisebb tehetősség oka a viszonylag jobb minőségű föld is leheteti Például Patosfán, ahol a gabonatermelésnek is voltak hagyományai. A múlt század végén kezdődött és kis megszakításokkal a harmincas évek közepéig tartott túltermelési válság nyomán kisgazdák és földbérlők sora szegényedett eL A község fejlődése ekkor még inkább lassult, az elvándorlás pedig nőtt, és még a felszabadulás utáni évtizedben is folytatódott A hatvanas évek közepén már úgy látszott hogy a falu végképp elnéptelenedik. Az itt működő tsz eredményei sem adták sok okót a bizakodásra. Azután egyszerre csak nein költöztek el többen, s a községben ma már fiatalok is gyökeret vernek. Az elmúlt három évtized fejlődése szorosan összefügg a gazdaságok változásával. A ml, hogy naponta megküzdjenek a homokkal. Sokuk az iskola befejezésekor házat, autót kap az »induláshoz**. A sokat emlegetett szuloki betétmilliók még szaporodnak ugyan, mégis egyre több pénz változik kaposvári vagy atádi lakássá, balatoni villává. A nemzedékek során fölgyülemlett vagyont a soron következő generációk aligha gyarapítják tovább. Még néhány évtized, és Szülök mai megkülönböztető vonásai közül már csak a — fiatalok által is lelkesen ápolt — nemzetiségi pyelv é3 kultúra marad meg. A dél-somogyi homokhát valamennyi községében gyorsan változik az élet. Van, ahol ez elsősorban anyagi javakkal mérhető, de egyre többen fedezik föl a jobb élet forintokkal nem kifejezhető értékeit is. Sikerül-e az itt élő embereknek megzabolázniuk a homokot? Ez a terület holnapjának meghatározója. A homokháton termelő gazdaságok a sovány föld miatt valameny- nyien »gyönge termőhelyi adottságúak«. Megszabadulhatnak-e valaha is ettől a szerény terméseredményekre utaló jelzőtől? A Dunántúli Talajjavító Vállalat igazgatója szerint komplex talajjavítással néhány év alatt elérhető, hogy 40 mázsa búzát es 50 kukoricát termeljenek ott, ahol most »hu- szonmázsás« átlagok a jellemzőek. Más szakemberek szerint az állattenyésztés korszerűsítésé és a termelési szerkezet további ész- szerűsitése a terület nagy tartaléka. Hosszan sorolhatnánk a példákat, amelyek bizonyítják, hogy a homokhát gazdaságai elindultak e cél felé. Így a homok — ha nem is válik arannyá — biztos jövőt ígér a boldogulásukat kereső embereknek. Bíró Ferenc szavával az emberek szószőlő jaként lépnek föl... Mindig akad, aki hitelt ad szavuknak .., Túlzás nélkül gigantikus feladatot vállalt a gazdaság jórészt megfiatalodott, új vezetősége : közösséggé kovácsolni az olyannyira különböző felfogású, világnézetű és nemzetiségű embereket. Vajon sikerül-e kellő hőfokon tartaniuk ezt a nagy emberkohót? A terület fő növényei a dohány és a burgonya. A hatvanas években még szinte magától értetődő volt, hogy e két növény a jövő alapja, ma több a kétség... A dohánytörésben néhány éve még 180 kálmáncsai és szuloki asszony vett részt, 1978-ban már csak hetvenen voltak. A tsz dohányművelő gépet vett, de a tapasztalat bebizonyította: a gép nem versenyezhet az emberrel. A hagyomány mégis kötelez, az itt termelt füstölnivaló — ebből készül egyebek között a Csongor és a Dózsa szivar. — ma is keresett és kedvelt — Ha fordítani akarsz a sorsodon, vigyázz a dohányra — tartották errefelé. Én 12 éves kislányként már itt voltam a szedésnél. Ez a negyvenedik dohánytörésem .. Bauer Mihályné azóta már nyugdíjas. Évről évre elbúcsúznak néhányan, és akik maradnak is, többségük az ötvenhez Ijözeledik. Mikor a dohánytörő asszonyok egy csoportját megkérdeztem, kinek a gyefeke maradt a mezőgazdaságban, hátuk közül csak egy jélentkezett. A többiek gyerekei: orvos, gyógyszerész, irodista és két tanár. »Hazajönnek, legföljebb a tréfa kedvéért veszik kézbe a kapát néhány percre ...« Följegyzések szerint ezen a területen már a múlt század végén 23 ezer holdon termeltek burgonyát. A homokhátat nemzedékek óta a burgonya hazájának nevezik. Az elnevezés ma is él, csak valahogy a hangsúly más. Az itt termelő gazdaságok legtöbbjében ma is a burgonya jelenti az eredményesség mérlegének a nyelvét. Mindenütt fejlesztik ezt az ágazatot. A százados termelési tapasztalatokhoz a munkát megkönnyítő, korszerű technika társul, a termelői büszkeségben néha mégis aggodalom vegyül... Míg a homokhát nyugati oldala szinte magától értetődően benne van a megye főközlekedési és információs áramában, addig a Ladnal Homokszentgyörgy felé kanyarodó utas úgy érezheti, a megye ismeretlen sarkába tévedt. Míg a Barcs—Kaposvár főútvonal menti terület nyitott, lakói élénken reagálnak a környező világ hatásaira, keresnek és találnak kapcsolatot a közeli településekkel, addig a mindössze 3—5 kilométerrel keletebbre húzódó falvak — de különösen Szülök és Kálmáncsa — nehezen körülírható, viszonylagos zárkózottságban élnek. Képletesen szólva, a szuloki levegő inkább kedvez a hagyományos falusi szemlélet és értékrend fennmaradásának. Csokonyavisontán például még az idői emberek között is találtam olyat, aki 40 évnyi cselédsors után, most hatvanon túl utazásról, szórakozásról álmodik ... — Elgondolkodom, vajon az-e a gazdagság, ha valakinek háza, földje van, vagy az, ha tanult, világot látott, élt. A magamko- rabeliek közül sok még ma is kuporgat, anélkül, hogy tudná, kinek és miért... A »nyugati oldalon« többszörösen hat Bare* és Nagyatád szívóhatása és kisugárzása is ... Több százan járnak el dolgozni naponta. Nem ritka, hogy egy családban együtt él tsz-tag, állami gazdasági alkalmazott és ipari munkás. Az emberek dolgoznak, a hétvégén azonban még az idősebbek közül is sokan autójukba ülnek, és a városba vagy a Balatonra mennek pihenni, kikapcsolódni. Szulokban néhány nagy ünnepet leszámítva, néptelenek az utcák. »Meg is szólják, akit ott látnak dologidőben,« Lábodon vagy akár Homokszentgyörgyön is mindig jut idő egy kis utcai tereferére. Szulokban nem ritka, hogy a házak mögött 100—150 méter hosszan húzódnak a pajták és más gazdasági épületek. A háztájiban nevelt állatok száma itt annyi, mint a négy másik társközségben együttvéve. Igaz, a jelzett életstílusbeli különbségek egyre inkább csak a 40 éven fölülieket jellemzik. A fiatalokat már nem készteti semSOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Élet a homokon
