Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

Az őszi nap fényében a homok az arany­hoz hasonló. Aranyhomok. Ez a neve a dél­somogyi homokháton gazdálkodó legnagyobb tsz-nek is. Dolgozói jól tudják, hogy a ho­mokból nem válik arany, mégis elfogadták ezt a bizakodást ébresztő nevet. A kövér fekete föld szinte ragad az em­ber kezéhez, a homokot kétszeres erővel kell markolni, hogy ne pereghessen ki az ujjak között. 110 ezer hektárnyi szabolcsi táj Somogy délkeleti sarkában. Tulajdonképpen ez a Kadarkúttól csaknem Istvándiig húzódó te­rület része a Balatontól a Dráváig az egész megyén átívelő homokvonulatnak, melynek felszínét 100 ezer éveken át a szél, a jég és az ősfolyók munkája alakította. A homok alól néhol előbukkan a megye területén egykor elterült Pannon-tenger üledéke, me­lyet a szakemberek Pannon-lösznek nevez­nek. A homokhátat valamikor óriási ösz- szefüggő erdőség borította. Az itt kialakult falvak zöme az erdőtől elrabolt irtásterüle­teken épült. Megélhetésüket is az erdő adta. Erre utal, hogy például Szülök (... szurok ..) őslakói már az 1200-as években szén- és kátrányégetéssel foglalkoztak. A terület középkori fejlődéséről viszony­lag kevés írásos emlék maradt fenn. Nem zajlottak itt nevezetes történelmi esemé­nyek, nem épültek híres várak és templo­mok. Akadnak ugyan szép számban sárgult lapok őrizte érdekességek — hogy például Kálmáncsa őslakói a Tisza-vidékről jöttek ide. A település egyébként az 1500-as évek végén jelentős város volt... vagy, hogy a Homokszentgyörgyön ma is látható épület­maradvány a néphit szerint egy, a törökök által lerombolt templom romja. Ezt látszik igazolni egy 1425-ből fönnmaradt török kincstári lajstrom — mely a települést Mu- saszentgyörgy néven említi... —, mégis ezt a területet mindmáig az ismeretlenség köde borítja. Csak mostoha adottságaihoz mért magas szintű gazdálkodása és jómódja kap­csán említették nagy ritkán... A homokhát községeit járva többfelé hal­lottam a vélekedést: Van, ahol a föld min­dent megterem, alkalmazkodik az ember céljaihoz, itt nekünk kell alkalmazkodnunk a földhöz. Meglepett, mikor Berki József nyugdíjas — aki majd két évtizedig irányította a homokszentgyörgyi tsz-t — védelmébe vette a homokot. — Jó föld ez, csak meg kell találni az idevaló növényt Jöhetnek az őszi esők, a homok gyorsan beissza, és néhány órával később már újra dolgozhatnak a gépek. Itt nem okoz késlekedést a mindent elnyelő sár. Ezt látszik igazolni Szülök példája.' A környék leggyöngébb — nemzedékek során át kizsarolt — földjén élnek a legjobb mó­dú családok. Az ellentmondást csak rész­ben világítja meg a sokszor leírt mondat: »Szulokot a dohány tette gazdaggá ...« Do­hányt máshol is termeltek. A szuloki em­berek »titka**, hogy nemcsak a termelt nö­vények kiválasztásával, hanem az egész életvitelükkel és munkastílusukkal alkal­mazkodtak a környezethez. — A homokszentgyörgyiek hajnalban ép­pen csak befogtak, amikor a szulokiak már megtették a két falu közötti kilométereket — emlékezett az idősebbektől hallottakra Huber József, az Aranyhomok Tsz fiatal agrármérnöke. — Híresek voltak arról, hogy legalább egy órával a többiek előtt kezdték a munkát, és ugyanannyival később fejezték be. — Ugyancsak a szuloki emberek jellem­zőjeként - szokták említeni, hogy — némi­képp finomítva — igen beosztóak... — A korábbi nemzedékeket a mostoha körülmények kényszerítették rá, hogy »fo­gukhoz verjék a garast**. Később egyre több lett a vagyonos ember, ez a tulajdonság mégis megmaradt. Nemcsak a pénzzel »be­osztóak**. Nem lehet olyan kemény és pe­nészes zsemle, hogy azt nagyanyám kidob­ja. Keres módot a »hasznosítására**. E két tulajdonság önmagában aligha ma­gyarázza, hogy ez a sovány föld miért csak Mária Terézia Württembergből idetelepített svábjainak kezében vált vagyonok forrásá­vá... Még oly közmondásos szorgalom vagy takarékosság sem indokolna többszörös kü­mai gondok és ellentmondások nyitja is sok­szor ezekben a változásokban keresendő. Kezdetben — az ötvenes évek végén — voltak az egymással versengő apró »tsz-ecs- kék**. Egy-egy faluban három-négy is ala­kult, sógorság-komaság, vallás, tehetősség, vagy egyszerűen utca szerinti elkülönülés alapján. Még ezeken a néhány száz holdas gazdaságokon belül is élesen szétváltak a csoportok. Később a munka megkövetelte a »brigádocskák« összevonását, az ésszerűség pedig az apró tsz-ek erőinek egyesítését. A gazdaságok több lépcsőben egyesültek. Né- hányan, akik addig »szólisták** voltak, a kórusba kerültek, ahol azonban továbbra is igyekeztek »megadni a hangot**... A mai 20 ezer hektáros homokszentgyörgyi gazda­ság ezernyi apró érdekellentétet, széthúzást is egyesített. Ugyanezekkel az emberi fe­szültségekkel kellett megküzdeniük a ho­mokhát nyugati oldalán gazdálkodó lábodi vagy csokonyavisontai tsz-eknek is. Csak­hogy, míg egy gazdaság könnyen elviselhet két, három »csapaton belüli ellendrukkert«, addig húszat vagy harmincat semmiképp. Akkor sem, ha ezeken kívül még kétezer alapjában jó szándékú és szorgalmas tagja van... Egyetlen sértett középvezető egész munkaterületen hintheti el a »kéz kezet mos« szemlélet magjait, »munkája nyomán burjánzik a közömbösség és a fizetett tét­lenség«. Tenni ellenük nehéz, hiszen minden esetben a szövetkezeti demokratizmus jel­lönbséget, hiszen a kálmáncsai, vagy a ho­mokszentgyörgyi emberek sem álltak épp henye vagy pazarló hírében. Csakhogy: míg a magyar községek lakóinak jó része ura­dalmi cseléd vagy legjobb esetben földbér­lő volt, addig a szulokiak mindig függet­lenül gazdálkodtak. A saját föld érthetően több lehetőséget adott a felhalmozásra, mint a »feles« vagy épp a cselédi parcella. Egy a múlt század végén kiadott gazda­ságtörténeti könyv szerint 1790-ben Szülök 1637 pozsonyi mérő rozsot termelt, miköz­ben Homokszentgyörgy 244-et, Kálmáncsa 387-et, a két Lad 300-at. Más növények ter­melésében is Szülök volt az első. A saját föld terményeivel Szülök szaba­don kereskedhetett. Ez a nyitja az olykor önsanyargatásig menő erőfeszítéseknek. Ez volt az az ösztöke, amely sohasem lehetett meg a főként birtokosaik földjét művelő szomszédos falvak lakóiban. Különös, sőt visszás, hogy a kisebb tehetős­ség oka a viszonylag jobb minőségű föld is le­heteti Például Patosfán, ahol a gabonaterme­lésnek is voltak hagyományai. A múlt század végén kezdődött és kis megszakításokkal a harmincas évek közepéig tartott túltermelési válság nyomán kisgazdák és földbérlők sora szegényedett eL A község fejlődése ekkor még inkább lassult, az elvándorlás pedig nőtt, és még a felszabadulás utáni évtizedben is foly­tatódott A hatvanas évek közepén már úgy látszott hogy a falu végképp elnéptelenedik. Az itt működő tsz eredményei sem adták sok okót a bizakodásra. Azután egyszerre csak nein költöztek el többen, s a községben ma már fiatalok is gyökeret vernek. Az elmúlt három évtized fejlődése szoro­san összefügg a gazdaságok változásával. A ml, hogy naponta megküzdjenek a homok­kal. Sokuk az iskola befejezésekor házat, autót kap az »induláshoz**. A sokat emlegetett szuloki betétmilliók még szaporodnak ugyan, mégis egyre több pénz változik kaposvári vagy atádi lakássá, balatoni villává. A nemzedékek során föl­gyülemlett vagyont a soron következő gene­rációk aligha gyarapítják tovább. Még né­hány évtized, és Szülök mai megkülönbözte­tő vonásai közül már csak a — fiatalok ál­tal is lelkesen ápolt — nemzetiségi pyelv é3 kultúra marad meg. A dél-somogyi homokhát valamennyi köz­ségében gyorsan változik az élet. Van, ahol ez elsősorban anyagi javakkal mérhető, de egyre többen fedezik föl a jobb élet forin­tokkal nem kifejezhető értékeit is. Sikerül-e az itt élő embereknek megzabo­lázniuk a homokot? Ez a terület holnapjá­nak meghatározója. A homokháton termelő gazdaságok a sovány föld miatt valameny- nyien »gyönge termőhelyi adottságúak«. Meg­szabadulhatnak-e valaha is ettől a szerény terméseredményekre utaló jelzőtől? A Dunántúli Talajjavító Vállalat igazgató­ja szerint komplex talajjavítással néhány év alatt elérhető, hogy 40 mázsa búzát es 50 kukoricát termeljenek ott, ahol most »hu- szonmázsás« átlagok a jellemzőek. Más szak­emberek szerint az állattenyésztés korszerű­sítésé és a termelési szerkezet további ész- szerűsitése a terület nagy tartaléka. Hosszan sorolhatnánk a példákat, amelyek bizonyítják, hogy a homokhát gazdaságai el­indultak e cél felé. Így a homok — ha nem is válik arannyá — biztos jövőt ígér a bol­dogulásukat kereső embereknek. Bíró Ferenc szavával az emberek szószőlő jaként lépnek föl... Mindig akad, aki hitelt ad szavuk­nak .., Túlzás nélkül gigantikus feladatot vállalt a gazdaság jórészt megfiatalodott, új veze­tősége : közösséggé kovácsolni az olyannyira különböző fel­fogású, világnézetű és nem­zetiségű embereket. Vajon si­kerül-e kellő hőfokon tarta­niuk ezt a nagy emberkohót? A terület fő növényei a dohány és a burgonya. A hat­vanas években még szinte magától értetődő volt, hogy e két növény a jövő alapja, ma több a kétség... A dohány­törésben néhány éve még 180 kálmáncsai és szuloki asszony vett részt, 1978-ban már csak hetvenen voltak. A tsz dohányművelő gépet vett, de a tapasztalat bebizo­nyította: a gép nem verse­nyezhet az emberrel. A ha­gyomány mégis kötelez, az itt termelt füstölnivaló — ebből készül egyebek között a Csongor és a Dózsa szivar. — ma is keresett és kedvelt — Ha fordítani akarsz a sorsodon, vigyázz a dohány­ra — tartották errefelé. Én 12 éves kislányként már itt voltam a szedésnél. Ez a negyvenedik dohánytörésem .. Bauer Mihályné azóta már nyugdíjas. Év­ről évre elbúcsúznak néhányan, és akik ma­radnak is, többségük az ötvenhez Ijözeledik. Mikor a dohánytörő asszonyok egy csoport­ját megkérdeztem, kinek a gyefeke maradt a mezőgazdaságban, hátuk közül csak egy jélentkezett. A többiek gyerekei: orvos, gyógyszerész, irodista és két tanár. »Haza­jönnek, legföljebb a tréfa kedvéért veszik kézbe a kapát néhány percre ...« Följegyzések szerint ezen a területen már a múlt század végén 23 ezer holdon termel­tek burgonyát. A homokhátat nemzedékek óta a burgonya hazájának nevezik. Az el­nevezés ma is él, csak valahogy a hang­súly más. Az itt termelő gazdaságok leg­többjében ma is a burgonya jelenti az ered­ményesség mérlegének a nyelvét. Mindenütt fejlesztik ezt az ágazatot. A százados terme­lési tapasztalatokhoz a munkát megkönnyí­tő, korszerű technika társul, a termelői büsz­keségben néha mégis aggodalom vegyül... Míg a homokhát nyugati oldala szinte ma­gától értetődően benne van a megye főköz­lekedési és információs áramában, addig a Ladnal Homokszentgyörgy felé kanyarodó utas úgy érezheti, a megye ismeretlen sar­kába tévedt. Míg a Barcs—Kaposvár főút­vonal menti terület nyitott, lakói élénken reagálnak a környező világ hatásaira, ke­resnek és találnak kapcsolatot a közeli te­lepülésekkel, addig a mindössze 3—5 kilo­méterrel keletebbre húzódó falvak — de különösen Szülök és Kálmáncsa — nehe­zen körülírható, viszonylagos zárkózottság­ban élnek. Képletesen szólva, a szuloki le­vegő inkább kedvez a hagyományos falusi szemlélet és értékrend fennmaradásának. Csokonyavisontán például még az idői emberek között is találtam olyat, aki 40 évnyi cselédsors után, most hatvanon túl utazásról, szórakozásról álmodik ... — Elgondolkodom, vajon az-e a gazdag­ság, ha valakinek háza, földje van, vagy az, ha tanult, világot látott, élt. A magamko- rabeliek közül sok még ma is kuporgat, anél­kül, hogy tudná, kinek és miért... A »nyugati oldalon« többszörösen hat Bare* és Nagyatád szívóhatása és kisugárzása is ... Több százan járnak el dolgozni naponta. Nem ritka, hogy egy családban együtt él tsz-tag, állami gazdasági alkalmazott és ipari munkás. Az emberek dolgoznak, a hétvégén azon­ban még az idősebbek közül is sokan autó­jukba ülnek, és a városba vagy a Balatonra mennek pihenni, kikapcsolódni. Szulokban néhány nagy ünnepet leszámítva, néptelenek az utcák. »Meg is szólják, akit ott látnak dologidőben,« Lábodon vagy akár Homok­szentgyörgyön is mindig jut idő egy kis ut­cai tereferére. Szulokban nem ritka, hogy a házak mögött 100—150 méter hosszan húzód­nak a pajták és más gazdasági épületek. A háztájiban nevelt állatok száma itt annyi, mint a négy másik társközségben együttvéve. Igaz, a jelzett életstílusbeli különbségek egyre inkább csak a 40 éven fölülieket jel­lemzik. A fiatalokat már nem készteti sem­SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Élet a homokon

Next

/
Thumbnails
Contents