Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

t Könyvekkel a műhelyben AZ ELSŐ SZÓ: BÉKE — örülünk annak, hogy Ftárikát kitün­tették — mondja az igeizgató. A párttitkár eh­hez még hoz­záteszi: — ö is kap jutalmat november 7-e alkalmából. S ezzel már a téma közepé­ben voltunk, Keller László a Mezőgép Vállalat tabi gyáregységé­nek igazgatója és Gergely Sándor párt- titkár egymást kiegészítve di­csérték Matyi- kó Ferencné Kossuth- könyv terjesz­tőt, — Ha visz- szamegyünk egészen 1963­ig — így az igazgató —■, Igen sok baj volt a könyvterjesztés­sel a pártszervezetben. Még az is megesett, hogy a párttagom a zsebükbe nyúltak, s úgy ren­deztük a tartozást. Állandóan kaptuk a leveleket: nem ért be az, nem kaptuk meg azt... Amióta Flórika foglalkozik a politikai irodalom terjesztésé­vel, nincs ilyen gondunk. Jó a módszere, tudja, ki »hányas cipőt hord«, s amikor ajánlja, kiderül, hogy tényleg az a mé­rete. — Gazdára találnak a párt­folyóiratok, a könyvek... ö széles körben ajánlja a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő brosúrákat, könyve­ket — mondja a párttitkár el­ismerően. — Jól választja meg az időt is, hogy mikor vigye könyveket a műhelyekbe. Vé­leményem szerint nagy lépést tettünk előre, mert a dolgozók keresik a műveket, s azt hi­szem, hogy a többségük el is olvassa. Matyiké Ferencné vezető bérszámfejtő és SZTK-ügyin- téző a gyáregységben. A sze- retetet éreztem abból, hogy a két vezető mindig Flóriká- nak szólította. — Mondja csak meg, milyen körülménnyel kezdte! — bíz­tatta az igazgató. — Az az igazság, hogy való­ban elég nehéz körülmények között ’»ettem át a terjesztést Aztán mindent tisztáztunk, s így tiszta lappal indulhattam. — Mikor? — Hat évvel ezelőtt. Azelőtt olykor elkallódtak a könyvcso­Formaságok nélkül A nagy évfordulókat min­den iskola igyekszik méltón megünnepelni. Még most is él bennem a néhány évvel ez­előtt végigült megemlékezé­sek bágyadt hangulata. Az is­kolai énekkar előadott né­hány dalt, egy tanár elmond­ta az ünnepi beszédet, ezután egy-két vers következett. Mi, diákok, fehér-feketében ül­tünk több százan, s esetleg akkor élénkült meg a figyel­münk, ha március 15-én a második világháború esemé­nyeit említették a szónoklat­ban. Mert, hát ez is előfor­dult! Most, ünnep előtt megke­restem három gimnazistát. Kiváncsi voltam a vélemé­nyükre, és arra, hogy mit je­lent nekik, fiataloknak egy- egy évforduló. Megfogja-e őket érzelmileg egy társa­dalmi ünnep. — Sokszor beszéltünk már egymás között és a család­ban is erről. Természetes, hogy megemlékezünk a törté­nelem nagy eseményeiről, de a rendezvények csak formáli­sak, és sajnos, sablonosak. Nem egyetlen nap kell át­érezni ezek jelentőségét A legnagyobb hangsúlyt arra helyezik, hogy öltözzünk', föl szépen, fehér ingbe, fekete szoknyába — mondta Nemes Erzsébet. — Ezt mindenkinek magában kell éreznie, ki­mondatlanul, nagy szavak nélkül. Ha nem így van, a látszatöltözet sem ér semmit — Szokássá vált, hogy az alkalomhoz nemcsak egyfajta ruhát, hanem egyfajta maga­tartást is fölveszünk — vet­te át a szót Kalmár Katalin. — Míg el nem kezdődik az ünnepély, mindenki jókedvű, vidám. Bent a teremben any- nyira megmerevednek az ar­cok, hogy még az érdeklődés is eltűnik róluk. Nem hiszem, hogy ez a merevség fejezné ki a méltó tiszteletet A mű­sor is merev, ez a legna­gyobb baj. Például, ha az iro­dalmi színpadunk is fellép, a hangulat feloldódik, mert ez már eltér a szokásostól. — Érdemes elgondolkodni valamin — vetette föl Bóra Zsolt. — Mindez kötelező. Csak az figyel oda, akit va­lóban érdekel, aki máskor is érzi belül az esemény jelen­tőségét aki átlátja, hogy mi­lyen szerepe volt abban, hogy az életünk most milyen. Ezek az emberek akkor is elmen­nének, a megemlékezésre, ha rájuk lenne bízva a megjele­nés. Azt hiszem, többet ér tíz érdeklődő arc, mint öt­ven unott — Kik szervezik az Isko­lai ünnepélyeket? —A tanárok szervezik, hisz a forma ugyanaz. Két válto­zat van. Ha a La tinea Sán­dor Művelődési Központba megyünk, akkor valószínű, hogy fellép az irodalmi szín­pad, ha a Vörös Csillag mo­ziba, akkor a szónoklat után filmvetítés lesz — válaszolt Kati. — Hogyan lehetne jobban csinálni? — A fiatalokban mindig Is volt fenntartás a kötöttségek­kel, az avult dolgokkal szem­ben. Ez adta a lendületet nem akarok most példákat sorolni a történelemből. Egy­más között beszélünk erről is, de nem teszünk semmit Ezért nem tudok most sem jobb javaslatot mondant Mi is hibásak vagyunk. De ha el­megy egy olyan ünnepélyre, ahol csak felnőttek vannak, ott sem lát mást — Lehet-e nevelő hatása egy ünnepségnek? — Már mondtam, hogy nem az az egyetlen nap a meghatározó — szólalt meg csendesen Nemes Erzsébet — Egy jó történelemtanár meg tudja fogni érzelmileg a di­ákokat Osztályfőnöki órán is szóba jöhet ez, ilyenkor a ta­nárnak egyenrangú vitapart­nernek kell lennie. Én tapasztaltam Ilyet de az ellenkezőjét is. Hallottam olyan osztályfőnököt aki mi­vel nem volt a témában elég tájékozott inkább a mai fia­talokat szapulta. Pedig ők okosan és hajlamosán arra, hogy meggyőzhessék őket vi­tatkozni akartak. Évfordulót ünnepelünk, egy történelmi eseményről emlékezünk meg. A diákok­nak igazuk van. Tisztelettel, méltóan kell gondolni rá, és nem csak ma. laményi Qya magok. Megbeszéltem a pos­tással, hogy csak nekem ad­hatja át Az irodámban van egy zárható szekrény, abban őrzöm a könyveket, s pontosan vezetem az állandó előfizető­ket és mindent. A számviteli részleg, a forgácsolóműheiy ... még segédmunkások is vannak az állandó olvasók között, mint például Tordi Lőrinc. — Mi a legkeresettebb ? — Nagyon szeretik a törté­nelmi műveket, a háborús könyveket, az útleírásokat. A Nők magazinját például a fér­fiak is szívesen megveszne, sőt elsőnek olvassák el a esc Iád­ban. Az igazgató megjegyzi, hogy a Hat évtized a párt mutatta úton vetélkedőn negyedik lett a József Attila brigád a vál­lalat központjában. Matyikóné pedig hozzáteszi: a brigádta­gok is sok politikai művet ol­vasnak: — Hogyan ajánlja a műve­ket? — Viszem — feleli gyorsan, s közben a bal kezével mutat­ja, hogy a hóna alatt. — Olvassa js őket? — Beleolvasok, különben nem tudnám ajánlani. Most már nagyjából tudom, hogy ki milyen könyvet szeret, mi ér­dekli. — A lexikonok? — Azokból nem kell egyet sem visszaküldeni. Ha nem maguknak, akkor megveszik a gyerek kedvéért Megkérdik, felírom-e, fizethetnek-e két részletben, és már viszik is... Itt van például a pártmunkás- zsebnaptár. Harmincat kap-, tam, ez azonban biztosan ke­vés lesz. — A pártszervezet elismeri ezt a pártmunkáját? Először nem válaszol, a tit­kár bátorítására azonban el­árulja, hogy minden beszámoló taggyűlésen dicséretet kap a vezetőségtói. — Lesz-e könyvkiállítás a gyáregységben a politikai könyvnapok alkalmából? Matyikóné tétovázik, az igazgató bátorítja:-— A művelődési albizottság is segít... Szerintem érdemes megcsinálni. Flórika jövőre már nyugdíj­ba mehetne, de még szeretne tovább dolgozni. — Üresnek érezném a nap­jaimat, ha nem járnék be a gyáregységbe. —• Fenntartottuk ezt a he­lyet — jegyzi meg az igazgató. Matyiiké Ferencné sokat tett a politikai irodalom népszerű­sítéséért. A munkatársai is ve­le örültek, hogy megkapta a Kiváló terjesztő kitüntetést. Lajos Géza Második Erzsébet a nagy­anyám. Kilenc testvére közül Erzsi meghalt, így lett ö, a legkisebb is Erzsébet. Lány­korát cselédként élte le, pusz­táról pusztára hányódva. Ft évszázada, hogy György nap­ján nem jön a szekér érte... Amikor kendötekercs-gló- riásan láttam — púpozott vé­kát egyensúlyozott a fején —, meg sem fordult bennem, hogy valamikor ő is volt gye­rek, s nem nyomta a felnőtti lét mindig telt vékányi súlya. Sohasem látta a tengert. A Balatont sem. De eljött elém az állomásra, amikor engem — iskolai kirándulás volt — először vittek Fonyódra. Ahogy ballagtunk hazafelé, azt hittem, a szemem csal : ki­sebb nálam! Mintha egyetlen napi levegőváltozás nyújtott volna addig magasnak hitt nagyanyám fölé. Eszméltető megrendülés volt. Milyen lehetett nagyállási kislány korában? Fénykép nem őrzi azt az időt, csak az emlékezet: — Nem jártam ki még a két osztályt sem. Édesapámék otthon németül beszéltek, minket így az izményi sváb iskolába vettek föl. De nem bírtuk, mert mi, gyerekek magyarul beszéltünk. Akkor Győrébe jártunk magyar mes­terhez. Nem sokáig, mert édesapám Hábra szegődött. Olyanok voltunk, mint a cir­kuszosok, mindig vándor­H atvanegy év törétnelml mértékkel mérve nem nagy idő, s mégis: nincs még egy kor­szak, amelyben ilyen rövid idő alatt ilyen sok minden változott volna az emberiség történetében, mint az elmúlt több mint hat évizedben. Ma tisztán áll előttünk a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom kovácsolta mű: a kom­munizmust építő Szovjetunió, a történelemformáló erővé vált szocialista világrendszer. Fennen lobog a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaja, amely alatt korunk legbefo­lyásosabb baloldali mozgal­mának harci serege, hatvan millió kommunista tömörül. Hiteles tanúi vagyunk a kor­szakos változásnak, hogy mindörökre összeomlott az imperializmus gyarmati rend­szere. S e hatvanegy év meg­győződéssé avatta a tapaszta­latot: a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme nemcsak Oroszország népei­nek életében hozott gyöke­res változást, hanem a legna­gyobb jelentőségű sorsfordu­lónak bizonyult az egész em­beriség történetében. A nagy Október első sza­va a béke volt. A híres le­nini békedekrétum — né­hány órával a szovjetkormány megalakulása után — »az emberiség elleni gonosztett­nek-“ nevezte a háborút és meghirdette az igazságos, de­mokratikus és egyetemes bé­kéért vívott harc program­ját. A lenini útmutatások a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének kialakításá­ra, a béke védelmére soha­sem voltak időszerűbbek és fontosabbak, mint ma, az enyhülést előmozdító és aka­dályozó erők kiélezett harcá­nak időszakában. A világon mind több a re­álisan gondolkodó, tisztessé­ges ember, akinek szívügye a béke, és érte tenni is kész. De nagy szerencséje a vi­lágnak, hogy három kontinen­sen vannak olyan országok, ahol a lenini eszmék vezérlik a külpolitikát. Ezek az or­szágok az állami politika rangjára emelték a világ sorsáért érzett felelősséget, a békéért, a népek közötti ba­rátságért és együttműködésért, a társadalmi haladásért ví­vott harcot. Elsőrendű törek­vésük a leszerelés, amely — mint Lenin mondotta — »-a szocializmus eszménye«. A szocialista külpolitika egyértelmű, világos és pon­úton. : I Utána kerültünk Nagyállásra, May János bérlő hívására. Mindenhol újra kellett kezdenem az első ele­mit. Amikor másodikba adtak volna, a rinyabesenyői taní­tót a többi férfival együtt be­hívták az első háborúba. Így ért véget az én taníttatásom. (Vajon a mostani nagyállá­si iskolakötelesek — Barna László gyerekei — tanultab- oak lesznek-e nagyanyámnál? Négy kilométernyi homokos, erdei utat járnak oda-vissza a kövesúti autóbuszmegállóig, ha az időjárás engedi. — Miért nem adták be őket a komfortos kadarkúti diák­otthonba? — Először nem vették be őket, azután csípőre tett kéz­zel közölte velem a volt igaz­gató felesége, hogy mehetné­nek, mert két gyereket kirúg­tak. Velem így ne beszéljen senki! Barna László, fogyasztási szövetkezeti leszázalékolt dol­gozó hangsúlyok miatt teszi kockára gyermekei jövőjét.) Nagyanyám vizitálja a pusz­tát, gyerekkora egyik színhe­lyét. Felismerni véli azt a földet. — Ügy szántottam, ifiint egy férfi. Amikor az embere­ket elvitték a háborúba, két ökröt adott kezemre édes­apám. A nagy állásban tizen­kilenc béres mindegyike négy állatért felelt. Hajtottam az ökreimet, az erdőt törtük föl tosan követhető. Logikája­szilárd elv, realista magatar­tás, előrevivő cselekvés. S mindez nagy kezdeményező­képességgel párosul. Nem kell messzire menni ennek igazo­lására. Emlékezetes tény, hogy a Varsói Szerződés or­szágai indították útjára az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet összehí­vásának tervét, s évek hosz- szú során át kitartóan dol­goztak sikeréért. És ma jog­gal állapíthatjuk meg, hogy érdemes volt: a helsinki zá­róokmány, amelyben 35 or­szág vállalt erkölcsi és poli­tikai kötelezettséget »népeik valódi és tartós békéjének« biztosítására, nagyban hozzá­járul a jószomszédi kapcso­latok fejlesztéséhez Európá­ban, sőt földrészünk határain túl is. A szocialista országok őszinte tárgyalási és meg­egyezési szándéka domboro­dik ki a genfi leszerelési bi­zottság munkájában éppúgy, mint az ENSZ legkülönbözőbb fórumain. E z a magatartás nem korlátozódik csupán tárgyalótermi állás­foglalásokra. Messzemenő készséget mutat azonnali konkrét lépésekre is. Példa rá, a szocialista országok legújabb kezdeményezése a bécsi csapat- és fegyverzet- csökkentési tárgyalásokon. Hogy az mit eredményezne a gyakorlatban? — ezt egyet­len részlettel illusztrálhatjuk. Ha a kezdeményezés az egyenlő biztonság elve alap­ján megállapodássá érlelődik, akkor a Szovjetunió egy éven belül kész három teljes had­osztályt kivonni, a teljes har­ci technikával együtt, beleért­ve mintegy ezer harckocsit. Ilyen értékű kötelezettséget kell vállalni természetesen az Egyesült Államoknak is. S ebben nincs helye semmi­féle taktikázásnak. »Szilárd meggyőződésünk — mondotta Leonyid Brezsnyev —, hogy a tárgyalások egyetlen részt­vevőjének sincs joga mások háta mögé rejtőzve kitérni a csapatcsökkentés elől, még kevésbé növelni fegyverzetét a mások által végrehajtott csökkentés számlájára.« A szocializmus és a béke javára változó erőviszonyok azonban nem teremtenek au­tomatikusan olyan helyzetet, amelyben véget ér az impe­rialista ellenálás. Ennek ma­napság tanúi is vagyunk Eu­rópában, Latin-Amerikában vagy éppen a Közel-Keleten. vetés alá. Meg-megakadt az eke a gyökerekben, az eke­szarv kiugrott a kezemből. Sirva szaladtam az állatok után a borozdábam. Ennyire kicsi voltam még. Nem lehetett nagy ez a puszta. Boltja sem volt. Noha földutak átlói metszették, be­felé forduló életet élhettek az itt lakók. A bérlői utasítá­sok, a munka rendje hatá­rozta meg napjaikat Gondol­kodásukat pedig ez: »A ló patkójából kivakarták a meg­keményedett sarat. Ezt be­szórták a tyúkólba: előbb kot- lottak... A tejbe nem volt szabad késsel szelni a kenye­ret, mert azt tartották, hogy utána véres tejet ad a te­hén ...« (Haldoklik a puszta. Az er­dő visszafoglalja elvesztett te­rületeit. Négy-öt ház maradt csak lakott; tanyákra szakadt Nagyállás. A cselédszabadí- tás után pedig falut ígért itt az építkezési láz; hatvan por­tát tartottak nyilván. Boltjuk volt, pap járt ki hozzájuk. A házakat lebontották, a boltot fölszámolták, még a faáll­ványzaton függő harangot is elszállították. — Nem szól majd értünk a giling-galang... Kik maradtak -pompeji ka­tonának-? Csak azok, akiket nem enged innen anyagi hely­zetük, vagy túl idősek a vál­toztatásra. Előbbire példa Barna László és nagy család­Ezek az erűk elsősorban a leszerelés útjába akarnak gá­tat emelni, s változatlanul az erőszak alkalmazásához fűzik reményeiket. A lenini külpolitika távla­tai mégis biztatóak. A Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország nemzetközi sikerei­nek kiapadhatatlan forrása, hogy igaz ügyért harcolnak, s elegendő erkölcsi-politikai- gazdasági és katonai erővel rendelkeznek nemes céljaik eléréséhez. Miközben a szo­cialista országok külpolitikája a világ minden békeszerető emberében támogatásra talál, aközben elrettentő erővel hat a háború és a reakció baj­nokaira. Hogy a világ mind ez ideig el tudta kerülni a nukleáris katasztrófát, az an­nak köszönhető, hogy a Szov­jetunió és a többi szocialista ország Lenin tanítását követ­ve küzd a szocializmusért és a békéért, s politikájának erejét megsokszorozza a mar­xista—leninista pártok elv­társi együttműködése, az ösz- szes haladó, demokratikus békeerők tömörülése. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom az internacionalizmus eszméjében fogant, s ma csak az vallhatja magát a Nagy Október méltó örökösének, aki híve és megvalósítója a forradalmi erők marxista— leninista, internacionalista összefogásának, az imperializ­mus ellen küzdő népek egy­séges föllépésének. Hazánk területét és lélek- számát tekintve kis ország A szocialista államok közös­ségében azonban lehetősége­ink megsokszorozódnak. A szocialista világrendszer léte lenini békepolitikája, a Var­sói Szerződés és a KGST ke­retében megvalósuló együtt­működés biztosítja számunk­ra alkotó munkánk legfőbb nemzetközi feltételét, a békét. Ugyanakkor népünk is aktí­van részt vesz a haladásért, a népek közötti megértésért és a nemzetközi biztonságért vívott harcban, erejéhez mér­ten támogatja azokat, akik szóval és tettel egy békés világ megteremtésén munkál­kodnak. H atvanegy éve a világ dolgozói a szocializ­musban látják leg­hőbb vágyaik megvalósítását A szocializmus pedig a béke reménysugarával világítja be a Földet. Így ölt testet a bé­ke lenini eszméje — az em­berért, az élet nevében. Pálos Tamás ja, utóbbira Bencz József ős­lakos, aki a két kaszától — 77 éves — mintha nem várna semmi jót. ö még ismerte nagyanyám famíliáját.) Nagyanyámnak egyébként talán ez az egyetlen kedves emléke az isten háta mögötti Nagy állásról: — Belső cselédként a kas­télyban láttam és ettem elő­ször rántott húst, fasírozot- tat Tizenkét éves koromban. A béres-étrenden csak a ká­posztafőzelék, a dödölle meg a kukoricaprósza szerepelt. Az egy baromfi, az volt né­ha sütve vagy főzve. (Azt a kastélyt régen elfe­lejtették az itteniek. Húszán sincsenek már. Otrok Mari néni — mondták — csak le­töri a kukoricát, s költözik. — Nem jön ide senki, csak a madarakat látjuk, a szarpa- sok bőgését hallgatjuk.) — Betemeti őket, szegénye­ket a tél — sóhajt nagy­anyám. Szinte látom kavarog­ni a táncos hópelyheket. Egy­re sűrűbben esik. Sikolt a szél. Hideg vatta borít min­dent. Nagyanyám pusztája eltűnik. Nem sajnálom. Vala­miképpen ez is következmé­nye annak, ami akkor no­vemberben történt. Az isten háta mögötti helyeknek, ahol nem lehet emberi életet élni, meg kell szűnniük. Viszont a Barna Lászlókat nem szabad magukrahagynunk. Mert ez is következménye kell legyen annak a forradalmas novem­beri napnak. Leskő László Nagyállási vizit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents