Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

Műszak váltás a vasútállomáson Kukoricakerímő Rekord termésátlag, gőzölgő tornyok Három hetet késik megye- szerte a kukorica betakarítá­sa. A késésnek négy alapve­tő oka van: a késői érés mi­att várniuk kellett a kom­bájnoknak, az átlagosnál na­gyabb termés miatt lassabb a betakarítás és a szárító- i tornyok áteresztőképessége sem növelhető ennek aránya- i ban; ugyanakkor — részben a késői érés miatt — maga-1 sabb a szemek víztartalma, így a szárítás az átlagosnál tovább tart. Ez jellemző most minden gazdaságra. Az éjjel-nappal üzemelő szárítótornyokat »impulzusszerüen« látják el a | betakarító kombájnok. Egy tizenkét' órás műszak után annyi kukorica halmozódik föl a tornyok előtti betonon, amennyit a torony csak meg­feszített munkával tud fel­dolgozni. Szokatlan a hasonlat, de mégis: mintha keringő üte­mére folyna a munka a ha­tárban. Egy-egy tempós szak- kasz után rövid «-helybenjá- rásra« kényszerülnek a gé­pek, hiszen a sok fölhalmo­zott mag hamar erjedni kezd, s az veszteséget okoz-1 hat. Érthető, hogy idén a gaz- i daságok vezetőinek nem a kombájnok állapota, inkább a szárítás okoz gondot. Égy-1 egy. égőfej kicserélésére csak ; egy-két napi kiesést jelent. ] ez a veszteség azonban most daságaiban. Nem lehetetlen, hogy sikerül elérni a hektá­ronkénti 58 mázsás termést. — Az egyik szemem sír, a másik nevet — jelle­mezte találóan a marcali ter­melőszövetkezet elnöke az idei eredményt. Az utóbbi évek egyik rekordtermését éri el a gazdaság, s ugyanak­kor a rendkívül magas víz­tartalom miatt a veszteség is «♦rekord«. — Fékkel haladunk — fo­gadott Benkes László, a mesztegnvői termelőszövetke­zet elnöke. — Még 390 hek­tár kukorica betakarítása van hátra, s bár a kombájnokra nem panaszkodhatunk, még­is lassítanunk kell a mun­kát, hogy alkalmazkodjunk a szárítóhoz. — Ügy látszik, a szárítás mindenfelé gond a gazdasá­gokban. Vajon nem lehetett volna erre időben felkészül­ni? — Lehetett volna. Csak­hogy egy új torony és a hoz­zá tartozó tárolók építése Igen nagy anyagi befektetést kíván, s erre a gazdaságnak nem volt lehetősége. Magától értetődik, hogy a mesztegnyői gazdaság veze­tői lemondtak minden vidé­ki utat, hogy időben és za­vartalanul befejezhessék a nagy munkát. Nem tűr ha­lasztást az őszi talajmunkák elvégzése és a búza vetése sem. fokozottan érinti a munka- szervezőket. — Minden perc drága — foglalta össze a jelenlegi helyzetet az IKR Termelési rendszer . körzeti vezetője, amikor körútra indultunk a kukoricatermelő gazdaságok­ban. Ha sikerül tartani a jelenlegi ütemet, a tavalyi hektáronkénti 50 mázsás át­laghoz képest fejlődés vár­ható a rendszer somogyi gaz­Körülbelűl a munkák kö­zepén tartanak a kéthelyi gazdaságban is. Az óvatos becslések szerint a 70 mázsás termésátlagot ígérő kukorica­földek után csak most követ­keznek azok, amelyekről az igazán jó termest várják. — Csak a víztartalom len­ne alacsonyabb! — mondta a gazdaság egyik gépésze. Hamar leszáll az őszi est. s bár az Öreg laki Állami Gazdaság föld­jein már nem dolgoznak a gé­pek, a szárító- tornyoknál go- molygó vízpára és zúgás mesz- sziröl elárulja: teljes az üzem. Hintalan Ede igazgató gyako­ri vendég most a telepen. — Jó az idei termés,; már nincs nagy gondunk a víz­tartalommal sem. Szovjet kombájnok dol­goznak kint a töldeken, s időnként le kell állniuk, mert a nyers kuko- 1 ricát még a két torony sem bírja. Naponta egy tankautó olaj fogy el a repülőgép-hajtómű­re emlékeztető égőfejekben, amelyeket az esti váltásig Duduka István kezel. — Tizenkét órás műszakok­ban dolgozunk. Figyelni kell az egész rendszerre, hogy a kukorica belépő és kilépő hő­mérséklete a megfeleld le­gyen, mert ettől függ a víz­tartalom — magyarázza a vezérlőpult előtt. Messziről látszik a telepre kanyarodó traktor fénycsóvá­ja. Fábián József már két éve nyugdíjba vonult, de most visszajött a gazdasághoz se­gíteni. Este héttől reggel hét­ig az ő dolga, hogy a szá­rító garatjába adagolja a sze­met. — Kaposváron lakom, on­nan jövök ki mindennap. — Nem fárasztó g kijárás? — Megszoktam már. In­kább az volt a rossz, ami­kor nyugdíjba kellett menni: hiányzott a munka. Még kor­mos traktoron kezdtem, hu­szonöt évvel ezelőtt, s eze­ken a gépeken élvezet dol­gozni. Éjjel hatan munkálkod­nak a szárítótelepen, s még ma éjszaka megtelik az utol­só 36 vagonos tartály is. Ak­kor a fedett raktárba irá­nyítják majd a száraz szeme­ket. A tárolónak a felét most ínég az el nem szállított napraforgó foglalja el. — Reméljük, hamarosan elviszik — bizakodik a gaz­daság Igazgatója. Az éjszaka gyorsan telik. Hajnalban a mernyei gazda­ság földjén csak a távoli morajlás árulja el, merre dolgoznak a ködben a kom­bájnok. Sorban ballagnak egymás után a sárga Class- Dominátorok, s egyre-másra melléjük sorolnak a szállító teherautók. Rekordtermés lesz itt is, és ha nem volná­nak bajok a szántásra irá­nyított erőgépekkel, a gaz­daság elnöke bizonyára elé­gedett volna. Feszültség és izgalom tár­sul ezekben a napokban a bizakodó számításokhoz. — A bőség zavarával küszkö­dünk — mondta a reggeli párában dolgozó kombájnok egyik vezetője. Alighanem igaza van. De abban senki sem kételkedik, hogy időben tető alá kerül a termés. Bcncslk András Röpcédulákért mártírhalál Szabó Imre (1898—1944) Ma nyolcvan éve született Kéthelyen Szabó Imre, sze- gényparaszt szülők gyermekeként. Maga is földműves lett, néhány holdon gazdálkodott Marcaliban, illetve az akkor még önálló községként szereplő Gombán. A harmincas évek elején a fővárosban ácssegédként dolgozó bátyja — a ké­sőbb ugyancsak koncentrációs táborban megölt Szabó Vince — révén kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. Több alkalommal kapott tőle röpcédulákat, melyek a Kom­munisták Magyarországi Pártja, a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség, illetve a Vörös Segély Központi Bizottsága gaz­dasági és politikai helyzetelemzését és mozgósító felhívá­sát tartalmazták. Szabó Imre több, hasonló sorsú és gondol­kodású szegényparaszt, napszámos társával együtt vállalta a felvilágosító, osztályharcra buzdító propagandaanyagok továbbítását és terjesztését elsősorban a gombai, majd a héthelyi — sáripusztai — szőlőhegy lakói között. Az országszerte nagy apparátussal nyomozó csendórség 1933. májusának utolsó 'napjaiban nyomara bukkant a Mar­caliban és Nagyszakácsiban működő illegális kommunista sejtnek. Elsőként Szabó Vincét és feleségét tartóztatták le. majd néhány nap múlva — több társával — Szabó Imre is vizsgálati fogságba került. Pécsen állították bíróság elé. Mi­vel a röpcédulák terjesztésén kívül egyéb társadalomellenes tevékenységet nem tudtak rábizonyítani, háromhónapi bör­tönre ítélték. Büntetését Kaposváron töltötte le. Kiszabadulása után elvesztette mozgalmi kapcsolatait, ál­landó csendőrt megfigyelés alatt állt, és így csak közvetlen, megbízható társaival, barátaival tudott véleményt cserélni a politikai eseményekről. A fasiszta hatalom azonban nem felejtette el korábban „felforgató” tevékenységét: kilenc év­vel később. 1944. novemberének első napjaiban —• több mar­cali járásbeli társával együtt — letartóztatták, Kaposvárra szállították, s néhány nap múlva Németország feléindult velük a vasúti szerelvény. A vagonokban a megyéből ösze- gyüjtött. baloldali gondolkodású munkások, antifasiszta ér­telmiségiek, az ellenállási mozgalom mindeddig még szaba­don hagyott harcosai zsúfolódtak. Szabó Imre halálának körülményeit nem ismerjük pon­tosan. Csak annyit tudunk, hogy a flossenburgi koncentrá­ciós táborban pusztították el, 1944. decemberének utolsó napjaiban. Tegnap Szabó Imre születésének nyolcvanartik évforduló­jára emlékezve koszorút helyeztek el Marcaliban, a mártí­rok szobránál. Szerződés — ötezer négyszögölre Burgonya helyeit seprődrok (Tudósítónktól) A nagyatádi áféez felvásárlói 33 millió forint értékű termény megvételét tervezték az idén a körzet kisgazdaságaitól. Kilenc hónap alatt 28 millió forint ér­tékűt vettek meg, s valószínű, hogy elérik céljukat, hiszen még jelentős mennyisegű nyúl, illetve szárazbab, dióbél és to­jás eladására számíthatnak Már a jövő év terveit is össze­állították az áfész-nál: az el­képzelések szerint 1979-ben | 33.3 millió forint értéket ter- | meltetnek. A fóliások száma i hét fővel növekszi k. s így a nagyatádi körzetben jövőre I mar 80-an termelnek primőr | Panelházakon dolgoznak, családi házban élnek Á földszint építői A szürke betonfal mellől '' jönnek el a narancssár­ga ruhás emberek. Villasor­nak nevezik azt a négy fa­bódét, amit minden építke­zésre utánuk visznek a te­herautók: s szerszámaikat, anyagaikat tartják benne. A negyedik kétszer két méte­res helyiségben a fal mellé a lócákra telepszünk azokkal, akik a kaposvári lakótelepek földszintjét, az úgynevezett íogadószintet építették. A tíz- és a négy- emeletes épületek alapjait ők szerelték, zsaluzták. A szak­májuk ács-állványozó. Egy »►drótos-«, azaz vasbetonsze­relő van közöttük. Korábban is a SAÉV munkása volt, ebbe a közösségbe januárban került Götz Mihálynak hív­ják, és jól tűri társai ugra­tását: amikor vasbetonszere­lésre kerül a sor, segítenek neki. de ha csavarozni kell, ő sem áll félre. Kilencen vannak. Bombai Gyula a vezetőjük. Műveze­tő nélkül, megbízhatóan dol­goznak. Ma is a brigád tag­ja Koller Jani bácsi, aki ko­rábban a brigád élén állt. és Lunczer Sándor, aki nem is olyan régen még művezető­ként dolgozott — B1 végeztem a tanfolya­mot, de a művezetéssel nem kerestem olyan jól, mint munkásként. Volt társaim évi keresete 15—16 ezer fo­rinttal több volt, mint az enyém, nekem viszont pénz helyett bőven kijutott a fe­lelősségből. Visszajöttem hát közéjük. A brigád legfiatalabb tag­ja, Mohácsi Árpád tizenki­lenc éves. — Nehéz tanulót fölvenni erre a szakmára. Nemrégi­ben általános iskolások jár­tak itt, ismerkedés volt ez a pályaválasztás előtt. Mind­egyik gyerek azt mondta, hogy szép, szép a mi szak­mánk, csak nagyon piszkos és nehéz. Én sem lettem volna ács, ha az öregapám és a nagybátyám nem az. Azóta persze megszerettem. A brigádban többen van­nak olyanok, akik próbál­koztak a közösség Irányítá­sával. A másik húszon in­neni fiatalember, Hosszú Fe­renc így vélekedik értői. — Nem lennék brigádve­zető. Nem lehet mindenki­nek a kedvére tenni. Aztán Bombai Gyulának, aki már kilencedik éve csinálja ezt, több rajza van, mint akár­melyik építésvezetőnek. Min­den reggel mehet eligazítás­ra, hetente pedig kétórás tár­gyalásra. A kicsi kuckó ablakában kitüntetések sorakoznak, a falon több vándorzászló. Ta­lán arra a legbüszkébbek, hogy a legutóbb a mester- szakmunikás-vizsgára hár­man jelentkeztek közülük. Egy jól, kettő pedig kiváló­an szerepelt. A szó kemény, akár csak a szekerce csengése. Gyakran vitatkoznak. Olyankor han­gosak. A vita legtöbbször ez­zel a mondattal zárul: »►Tényleg neked van igazad.« Egyik társuk most Pakson dolgozik; kiküldetésben több a kereset. Ügy döntöttek, az menjen, akinek még lakásra kell gyűjtenie. A lakásról szólva kiderül, hogy ők, akik a panelházak alapját, foga­dószintjét építik, valamény- nyien családi házban laknak, többen nem is Kaposváron, haosui Jákóban. Nem tudják elképzelni az életüket bér- házban, mégis büszkén em­legetik; — A Marx Károly közben kezdtük, aztan 1964-ben az északnyugati városrész négy- emeleteseit építettük. Ké«-**-H jöttek a Léva köz, a men­tőállomás. a szomszédos vál­lalati KISZ-lakások, és most a Béke—Füredi-lakótelep. A kózépblokkos épületek alsó szintjeit falaztunk te és a mentőállomás univáz-szer- kezeíét is mi raktuk össze. A tetőzsaluzáskor a gömbö­lyű üvegtéglákat mi építet­tük be. B eszélgetés közben egyi­kük a védősisakjával babrál. A foga között mor­mogja: — Aki ezt kitalálta, sose hordta. — Nem szívesen viselik? — Szívesebben viselnénk, ha szellősebb volna, és úgy lenne kiképezve, hogy belül rugalmasabb, puhább lenne az anyaga. Mert így igaz, hogy véd, de félő. hogy agy­rázkódást kapunk, ha nehe­zebb tárgy potyog a fejünk­re. Egyébként hordjuk, hi­szen éppen ez a horpadás egy »»uborkától« keletkezett rajta. A táblák merevítőjét ne­vezik így. Gombos Jolán zöldséget, tizenkét ezer négy­zetméternyi területen. Többek között 80 ezer csomó hónapos retket, 50 ezer fejes salátát, 250 mázsa paradicsomot, száz má­zsa paprikát, száz mázsa ubor­kát várnak fólia alól. Növelni akarják területükön az uborka mennyiségét is. 1979-ben már kétszázan ter­melnek tamrendszeresen. es száz vagon uborkát szeretné­nek a konzervgyárnak szállí­tani. Ennek érdekében olyan ösztönző bérrendszert vezetnek be. amely figyelembe veszi azt a munkát is. amelyet a felvá­sárlók a szerződések kötésénél és a magok kiosztásánál végez­nek. Paradicsomból 20 vagon a tervezett felvásárlás: zöld­babból is tudnának ennyit ter­meltetni. ám a piacnak csak 6,5 vagonra van szüksége. A gyümölcsfélék közfll je­lentős lesz a tíz vabon málna és a 75 vagon egyéb gyümölcs. Szorgalmazzák körzetükben a málna és a szamóca termelését is. Az eddiginél jobban odafi­gyelnek a kutasi almatermelő szakcsoport munkájára, s a nemrég telepített feketeribisz­kéből jövőre már 250 mázsát szállíthatnak. Az egyéb cikkek közül 2.5 millió darab tojá6, ennek ne­gyedrészét a szakcsoportok ad­ják. Várhatóan 20 vagon lesz a húsnyúl, 8 vagon a szárazbab, ugyanennyi a felvásárolt méz. Az idén alakult egy galambte­nyésztő szakcsoport, amelynek egész állományát kialakították már. Ebben az évben tíz má­zsa galambot szállítottak el, jövőre azonban fél vagonnyira számítanak. Jelentős, hogy 2 millió forint értékben vásárol­nak gyógynövényt is. A szövetkezet eddig évente 30 vagon körüli mennyiséget vett meg a burgonyából. A b u rgo ny a f el vásá r lás, - tárolás es értékesítés gondjai ismer­tek. ehhez hozzájárul, hogy a kisgazdaságokban nem tudnak olyan minőségű burgonyát ter­melni. mint a termelőszövetke­zetekben vagy állami gazdasa­gokban. A burgonya egy része helyett a szövetkezet most sep’rőcirok termelését javasolja a kisgazdaságoknak. A talaj ugyanis ennek a termelésére jó." Az áfesz átveszi a ciroksza- kállt és a magot is, amelyből egy holdon 25 ezen- fórint bevé­tel ía elérhető. Azért i§ jelen­tős ennek a cikknek a terme­lése, mert korlátlan lehetősé­gek vannak, a kül- és belföldi piacokon egyaránt. Már ötezer négyszögölre megkötötték a szerződést. Befejeződött a Magyarországi Németek Demokratikus Szöveíségének Y. kongresszusa Vasárnap befejeződött a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének V. kongresszusa. A felszólalók elemezték, miként valósul meg a nemzetiségi politika a né­metek lakta településeken, a németajkúak mit tettek anya­nyelvűk, kultúrájuk. hagyo­mányaik megőrzéséért, s az ország, a közös haza gazda­gításáért. A Magyarországon élő csaknem kétszázezer fő­nyi németajkú lakosság nevé­ben ismételten hangsúlyozták az anyaynelv elsajátításának használatának fontosságát. A kongresszuson többek között javasolták, hogy a megyei művelődésügyi osztályok ha­tékonyabb szaktanácsadással segítsék a gyermekek nem­zetiségi oktatását. A kétnapos tanácskozás ta­nulságait összegezve Réger Antal, a Magyarországi Né­metek Demokratikus Szövet­ségének főtitkára hangsúlyoz­ta: sok tekintetben a német­ajkú lakosságtól függ, milyen mértékben valósul meg a kongresszus határozata, amelyben megjelölték a leg­fontosabb tennivalókat.

Next

/
Thumbnails
Contents