Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
Műszak váltás a vasútállomáson Kukoricakerímő Rekord termésátlag, gőzölgő tornyok Három hetet késik megye- szerte a kukorica betakarítása. A késésnek négy alapvető oka van: a késői érés miatt várniuk kellett a kombájnoknak, az átlagosnál nagyabb termés miatt lassabb a betakarítás és a szárító- i tornyok áteresztőképessége sem növelhető ennek aránya- i ban; ugyanakkor — részben a késői érés miatt — maga-1 sabb a szemek víztartalma, így a szárítás az átlagosnál tovább tart. Ez jellemző most minden gazdaságra. Az éjjel-nappal üzemelő szárítótornyokat »impulzusszerüen« látják el a | betakarító kombájnok. Egy tizenkét' órás műszak után annyi kukorica halmozódik föl a tornyok előtti betonon, amennyit a torony csak megfeszített munkával tud feldolgozni. Szokatlan a hasonlat, de mégis: mintha keringő ütemére folyna a munka a határban. Egy-egy tempós szak- kasz után rövid «-helybenjá- rásra« kényszerülnek a gépek, hiszen a sok fölhalmozott mag hamar erjedni kezd, s az veszteséget okoz-1 hat. Érthető, hogy idén a gaz- i daságok vezetőinek nem a kombájnok állapota, inkább a szárítás okoz gondot. Égy-1 egy. égőfej kicserélésére csak ; egy-két napi kiesést jelent. ] ez a veszteség azonban most daságaiban. Nem lehetetlen, hogy sikerül elérni a hektáronkénti 58 mázsás termést. — Az egyik szemem sír, a másik nevet — jellemezte találóan a marcali termelőszövetkezet elnöke az idei eredményt. Az utóbbi évek egyik rekordtermését éri el a gazdaság, s ugyanakkor a rendkívül magas víztartalom miatt a veszteség is «♦rekord«. — Fékkel haladunk — fogadott Benkes László, a mesztegnvői termelőszövetkezet elnöke. — Még 390 hektár kukorica betakarítása van hátra, s bár a kombájnokra nem panaszkodhatunk, mégis lassítanunk kell a munkát, hogy alkalmazkodjunk a szárítóhoz. — Ügy látszik, a szárítás mindenfelé gond a gazdaságokban. Vajon nem lehetett volna erre időben felkészülni? — Lehetett volna. Csakhogy egy új torony és a hozzá tartozó tárolók építése Igen nagy anyagi befektetést kíván, s erre a gazdaságnak nem volt lehetősége. Magától értetődik, hogy a mesztegnyői gazdaság vezetői lemondtak minden vidéki utat, hogy időben és zavartalanul befejezhessék a nagy munkát. Nem tűr halasztást az őszi talajmunkák elvégzése és a búza vetése sem. fokozottan érinti a munka- szervezőket. — Minden perc drága — foglalta össze a jelenlegi helyzetet az IKR Termelési rendszer . körzeti vezetője, amikor körútra indultunk a kukoricatermelő gazdaságokban. Ha sikerül tartani a jelenlegi ütemet, a tavalyi hektáronkénti 50 mázsás átlaghoz képest fejlődés várható a rendszer somogyi gazKörülbelűl a munkák közepén tartanak a kéthelyi gazdaságban is. Az óvatos becslések szerint a 70 mázsás termésátlagot ígérő kukoricaföldek után csak most következnek azok, amelyekről az igazán jó termest várják. — Csak a víztartalom lenne alacsonyabb! — mondta a gazdaság egyik gépésze. Hamar leszáll az őszi est. s bár az Öreg laki Állami Gazdaság földjein már nem dolgoznak a gépek, a szárító- tornyoknál go- molygó vízpára és zúgás mesz- sziröl elárulja: teljes az üzem. Hintalan Ede igazgató gyakori vendég most a telepen. — Jó az idei termés,; már nincs nagy gondunk a víztartalommal sem. Szovjet kombájnok dolgoznak kint a töldeken, s időnként le kell állniuk, mert a nyers kuko- 1 ricát még a két torony sem bírja. Naponta egy tankautó olaj fogy el a repülőgép-hajtóműre emlékeztető égőfejekben, amelyeket az esti váltásig Duduka István kezel. — Tizenkét órás műszakokban dolgozunk. Figyelni kell az egész rendszerre, hogy a kukorica belépő és kilépő hőmérséklete a megfeleld legyen, mert ettől függ a víztartalom — magyarázza a vezérlőpult előtt. Messziről látszik a telepre kanyarodó traktor fénycsóvája. Fábián József már két éve nyugdíjba vonult, de most visszajött a gazdasághoz segíteni. Este héttől reggel hétig az ő dolga, hogy a szárító garatjába adagolja a szemet. — Kaposváron lakom, onnan jövök ki mindennap. — Nem fárasztó g kijárás? — Megszoktam már. Inkább az volt a rossz, amikor nyugdíjba kellett menni: hiányzott a munka. Még kormos traktoron kezdtem, huszonöt évvel ezelőtt, s ezeken a gépeken élvezet dolgozni. Éjjel hatan munkálkodnak a szárítótelepen, s még ma éjszaka megtelik az utolsó 36 vagonos tartály is. Akkor a fedett raktárba irányítják majd a száraz szemeket. A tárolónak a felét most ínég az el nem szállított napraforgó foglalja el. — Reméljük, hamarosan elviszik — bizakodik a gazdaság Igazgatója. Az éjszaka gyorsan telik. Hajnalban a mernyei gazdaság földjén csak a távoli morajlás árulja el, merre dolgoznak a ködben a kombájnok. Sorban ballagnak egymás után a sárga Class- Dominátorok, s egyre-másra melléjük sorolnak a szállító teherautók. Rekordtermés lesz itt is, és ha nem volnának bajok a szántásra irányított erőgépekkel, a gazdaság elnöke bizonyára elégedett volna. Feszültség és izgalom társul ezekben a napokban a bizakodó számításokhoz. — A bőség zavarával küszködünk — mondta a reggeli párában dolgozó kombájnok egyik vezetője. Alighanem igaza van. De abban senki sem kételkedik, hogy időben tető alá kerül a termés. Bcncslk András Röpcédulákért mártírhalál Szabó Imre (1898—1944) Ma nyolcvan éve született Kéthelyen Szabó Imre, sze- gényparaszt szülők gyermekeként. Maga is földműves lett, néhány holdon gazdálkodott Marcaliban, illetve az akkor még önálló községként szereplő Gombán. A harmincas évek elején a fővárosban ácssegédként dolgozó bátyja — a később ugyancsak koncentrációs táborban megölt Szabó Vince — révén kapcsolatba került az illegális kommunista párttal. Több alkalommal kapott tőle röpcédulákat, melyek a Kommunisták Magyarországi Pártja, a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség, illetve a Vörös Segély Központi Bizottsága gazdasági és politikai helyzetelemzését és mozgósító felhívását tartalmazták. Szabó Imre több, hasonló sorsú és gondolkodású szegényparaszt, napszámos társával együtt vállalta a felvilágosító, osztályharcra buzdító propagandaanyagok továbbítását és terjesztését elsősorban a gombai, majd a héthelyi — sáripusztai — szőlőhegy lakói között. Az országszerte nagy apparátussal nyomozó csendórség 1933. májusának utolsó 'napjaiban nyomara bukkant a Marcaliban és Nagyszakácsiban működő illegális kommunista sejtnek. Elsőként Szabó Vincét és feleségét tartóztatták le. majd néhány nap múlva — több társával — Szabó Imre is vizsgálati fogságba került. Pécsen állították bíróság elé. Mivel a röpcédulák terjesztésén kívül egyéb társadalomellenes tevékenységet nem tudtak rábizonyítani, háromhónapi börtönre ítélték. Büntetését Kaposváron töltötte le. Kiszabadulása után elvesztette mozgalmi kapcsolatait, állandó csendőrt megfigyelés alatt állt, és így csak közvetlen, megbízható társaival, barátaival tudott véleményt cserélni a politikai eseményekről. A fasiszta hatalom azonban nem felejtette el korábban „felforgató” tevékenységét: kilenc évvel később. 1944. novemberének első napjaiban —• több marcali járásbeli társával együtt — letartóztatták, Kaposvárra szállították, s néhány nap múlva Németország feléindult velük a vasúti szerelvény. A vagonokban a megyéből ösze- gyüjtött. baloldali gondolkodású munkások, antifasiszta értelmiségiek, az ellenállási mozgalom mindeddig még szabadon hagyott harcosai zsúfolódtak. Szabó Imre halálának körülményeit nem ismerjük pontosan. Csak annyit tudunk, hogy a flossenburgi koncentrációs táborban pusztították el, 1944. decemberének utolsó napjaiban. Tegnap Szabó Imre születésének nyolcvanartik évfordulójára emlékezve koszorút helyeztek el Marcaliban, a mártírok szobránál. Szerződés — ötezer négyszögölre Burgonya helyeit seprődrok (Tudósítónktól) A nagyatádi áféez felvásárlói 33 millió forint értékű termény megvételét tervezték az idén a körzet kisgazdaságaitól. Kilenc hónap alatt 28 millió forint értékűt vettek meg, s valószínű, hogy elérik céljukat, hiszen még jelentős mennyisegű nyúl, illetve szárazbab, dióbél és tojás eladására számíthatnak Már a jövő év terveit is összeállították az áfész-nál: az elképzelések szerint 1979-ben | 33.3 millió forint értéket ter- | meltetnek. A fóliások száma i hét fővel növekszi k. s így a nagyatádi körzetben jövőre I mar 80-an termelnek primőr | Panelházakon dolgoznak, családi házban élnek Á földszint építői A szürke betonfal mellől '' jönnek el a narancssárga ruhás emberek. Villasornak nevezik azt a négy fabódét, amit minden építkezésre utánuk visznek a teherautók: s szerszámaikat, anyagaikat tartják benne. A negyedik kétszer két méteres helyiségben a fal mellé a lócákra telepszünk azokkal, akik a kaposvári lakótelepek földszintjét, az úgynevezett íogadószintet építették. A tíz- és a négy- emeletes épületek alapjait ők szerelték, zsaluzták. A szakmájuk ács-állványozó. Egy »►drótos-«, azaz vasbetonszerelő van közöttük. Korábban is a SAÉV munkása volt, ebbe a közösségbe januárban került Götz Mihálynak hívják, és jól tűri társai ugratását: amikor vasbetonszerelésre kerül a sor, segítenek neki. de ha csavarozni kell, ő sem áll félre. Kilencen vannak. Bombai Gyula a vezetőjük. Művezető nélkül, megbízhatóan dolgoznak. Ma is a brigád tagja Koller Jani bácsi, aki korábban a brigád élén állt. és Lunczer Sándor, aki nem is olyan régen még művezetőként dolgozott — B1 végeztem a tanfolyamot, de a művezetéssel nem kerestem olyan jól, mint munkásként. Volt társaim évi keresete 15—16 ezer forinttal több volt, mint az enyém, nekem viszont pénz helyett bőven kijutott a felelősségből. Visszajöttem hát közéjük. A brigád legfiatalabb tagja, Mohácsi Árpád tizenkilenc éves. — Nehéz tanulót fölvenni erre a szakmára. Nemrégiben általános iskolások jártak itt, ismerkedés volt ez a pályaválasztás előtt. Mindegyik gyerek azt mondta, hogy szép, szép a mi szakmánk, csak nagyon piszkos és nehéz. Én sem lettem volna ács, ha az öregapám és a nagybátyám nem az. Azóta persze megszerettem. A brigádban többen vannak olyanok, akik próbálkoztak a közösség Irányításával. A másik húszon inneni fiatalember, Hosszú Ferenc így vélekedik értői. — Nem lennék brigádvezető. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Aztán Bombai Gyulának, aki már kilencedik éve csinálja ezt, több rajza van, mint akármelyik építésvezetőnek. Minden reggel mehet eligazításra, hetente pedig kétórás tárgyalásra. A kicsi kuckó ablakában kitüntetések sorakoznak, a falon több vándorzászló. Talán arra a legbüszkébbek, hogy a legutóbb a mester- szakmunikás-vizsgára hárman jelentkeztek közülük. Egy jól, kettő pedig kiválóan szerepelt. A szó kemény, akár csak a szekerce csengése. Gyakran vitatkoznak. Olyankor hangosak. A vita legtöbbször ezzel a mondattal zárul: »►Tényleg neked van igazad.« Egyik társuk most Pakson dolgozik; kiküldetésben több a kereset. Ügy döntöttek, az menjen, akinek még lakásra kell gyűjtenie. A lakásról szólva kiderül, hogy ők, akik a panelházak alapját, fogadószintjét építik, valamény- nyien családi házban laknak, többen nem is Kaposváron, haosui Jákóban. Nem tudják elképzelni az életüket bér- házban, mégis büszkén emlegetik; — A Marx Károly közben kezdtük, aztan 1964-ben az északnyugati városrész négy- emeleteseit építettük. Ké«-**-H jöttek a Léva köz, a mentőállomás. a szomszédos vállalati KISZ-lakások, és most a Béke—Füredi-lakótelep. A kózépblokkos épületek alsó szintjeit falaztunk te és a mentőállomás univáz-szer- kezeíét is mi raktuk össze. A tetőzsaluzáskor a gömbölyű üvegtéglákat mi építettük be. B eszélgetés közben egyikük a védősisakjával babrál. A foga között mormogja: — Aki ezt kitalálta, sose hordta. — Nem szívesen viselik? — Szívesebben viselnénk, ha szellősebb volna, és úgy lenne kiképezve, hogy belül rugalmasabb, puhább lenne az anyaga. Mert így igaz, hogy véd, de félő. hogy agyrázkódást kapunk, ha nehezebb tárgy potyog a fejünkre. Egyébként hordjuk, hiszen éppen ez a horpadás egy »»uborkától« keletkezett rajta. A táblák merevítőjét nevezik így. Gombos Jolán zöldséget, tizenkét ezer négyzetméternyi területen. Többek között 80 ezer csomó hónapos retket, 50 ezer fejes salátát, 250 mázsa paradicsomot, száz mázsa paprikát, száz mázsa uborkát várnak fólia alól. Növelni akarják területükön az uborka mennyiségét is. 1979-ben már kétszázan termelnek tamrendszeresen. es száz vagon uborkát szeretnének a konzervgyárnak szállítani. Ennek érdekében olyan ösztönző bérrendszert vezetnek be. amely figyelembe veszi azt a munkát is. amelyet a felvásárlók a szerződések kötésénél és a magok kiosztásánál végeznek. Paradicsomból 20 vagon a tervezett felvásárlás: zöldbabból is tudnának ennyit termeltetni. ám a piacnak csak 6,5 vagonra van szüksége. A gyümölcsfélék közfll jelentős lesz a tíz vabon málna és a 75 vagon egyéb gyümölcs. Szorgalmazzák körzetükben a málna és a szamóca termelését is. Az eddiginél jobban odafigyelnek a kutasi almatermelő szakcsoport munkájára, s a nemrég telepített feketeribiszkéből jövőre már 250 mázsát szállíthatnak. Az egyéb cikkek közül 2.5 millió darab tojá6, ennek negyedrészét a szakcsoportok adják. Várhatóan 20 vagon lesz a húsnyúl, 8 vagon a szárazbab, ugyanennyi a felvásárolt méz. Az idén alakult egy galambtenyésztő szakcsoport, amelynek egész állományát kialakították már. Ebben az évben tíz mázsa galambot szállítottak el, jövőre azonban fél vagonnyira számítanak. Jelentős, hogy 2 millió forint értékben vásárolnak gyógynövényt is. A szövetkezet eddig évente 30 vagon körüli mennyiséget vett meg a burgonyából. A b u rgo ny a f el vásá r lás, - tárolás es értékesítés gondjai ismertek. ehhez hozzájárul, hogy a kisgazdaságokban nem tudnak olyan minőségű burgonyát termelni. mint a termelőszövetkezetekben vagy állami gazdasagokban. A burgonya egy része helyett a szövetkezet most sep’rőcirok termelését javasolja a kisgazdaságoknak. A talaj ugyanis ennek a termelésére jó." Az áfesz átveszi a ciroksza- kállt és a magot is, amelyből egy holdon 25 ezen- fórint bevétel ía elérhető. Azért i§ jelentős ennek a cikknek a termelése, mert korlátlan lehetőségek vannak, a kül- és belföldi piacokon egyaránt. Már ötezer négyszögölre megkötötték a szerződést. Befejeződött a Magyarországi Németek Demokratikus Szöveíségének Y. kongresszusa Vasárnap befejeződött a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének V. kongresszusa. A felszólalók elemezték, miként valósul meg a nemzetiségi politika a németek lakta településeken, a németajkúak mit tettek anyanyelvűk, kultúrájuk. hagyományaik megőrzéséért, s az ország, a közös haza gazdagításáért. A Magyarországon élő csaknem kétszázezer főnyi németajkú lakosság nevében ismételten hangsúlyozták az anyaynelv elsajátításának használatának fontosságát. A kongresszuson többek között javasolták, hogy a megyei művelődésügyi osztályok hatékonyabb szaktanácsadással segítsék a gyermekek nemzetiségi oktatását. A kétnapos tanácskozás tanulságait összegezve Réger Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára hangsúlyozta: sok tekintetben a németajkú lakosságtól függ, milyen mértékben valósul meg a kongresszus határozata, amelyben megjelölték a legfontosabb tennivalókat.