Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

OKTÓBER ÖRÖKSÉGE H atvanegy évvel ezelőtt döntő fordulat ment végbe az emberiség törénetében, megkezdődött a kapitalizmusból a szocializ­musba való világméretű át­menet korszaka. 1917 októ­beréig a szocialista társada­lom csak a munkásosztály eszményként létezett, míg a forradalmi ideológiáját lét­rehozók tanításaiban, vagyis tőke világa nagyon is kézzel­fogható valóság volt. Az orosz bolsevikok Lenin útmutatásai alapján valóra váltották Marx és Engels elképzeléseit, a föld egyhatodán teljesítették munkásosztály forradalmi küldetését. A kapitalizmus­nak ettől fogva a létező, min­den nehézséget leküzdő, gyor­san fejlődő szocializmus va­lóságával kellett szembenéz­nie. A világ kizsákmányolt munkásai, gyarmati sorban tartott népei viszont számí- hattak Szovjet-Oroszország segítségére meríthettek pél­dájából, s támaszkodhattak egyre növekvő erejére. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom nem vala­miféle sajátos orosz jelenség volt, ahogy az osztályellenség már hat évtizede próbálja feltüntetni. Győzelme az em­beri társadalom objektív fej­lődéstörvényeit fejezte ki. Vi­lágtörténelmi jelentőségét az első pillanattól bizonyította sokirányú kisugárzása. A for­radalom sikere a nemzetkö­zi munkásmozgalomban döntő lökést adott a reformizmus­sal történő szakításnak. En­nek nyomán a világ legkülön­bözőbb országaiban jött lét­re a proletariátus új típusú, marxista-leninista, a demok­ratikus centralizmus alapján szervezett élcsapat pártja. 1919 tavaszán az addig meg­alakult kommunista pártok létrehozták nemzetközi szer­vezetüket, a Kommunista Internacionálét. Az orosz bol­sevikok diadala 1918 őszétől egy sor országban forradal­mi hullámot indított útjára. 1919 tavaszán Magyarorszá­gon, Bajorországban és Szlo­vákiában győzött a proletár­forradalom, s Szovjet-OrosZ- ország példáját követve — ha rövid időre is — megterem­tették a munkások, parasz­tok, katonák tanácsainak ha­talmát. Fellendült a gyarma­ti népek függetlenségi küz­delme is, több helyen impe­rialistaellenes megmozdulá­sokra, fegyveres felkelésekre került sor. Az elmúlt hatvanegy év alatt alapvetően megváltozott a világ. Október igazságát az élet bizonyította, a .világfor­radalmi folyamat előrehala­dása igazolta. A Szovjetunióban az SZKP irányításával felépült a szo­cialista társadalom, s meg­kezdődött az áttérés a nagy­szerű cél megvalósítására, a kommunizmus építésére. A megtett út rendkívül nehéz volt, ám a világ első szocia­lista állama sikerrel állt min­den próbát. Legyőzte a véres polgárháborút kirobbantó el­lenforradalmi erőket, vissza­verte az imperialista inter­venciót, majd úrrá tudott len­ni az évtizedes politikai és gazdasági blokád okozta sú­lyos gondokon. M egsemmisítette a rátá­madó hitlerista hadi­gépezetet, hatalmas ál­dozatokat vállalt azért, hogy az emberiség megszabaduljon a fasizmus rémétől. Ellenállt az imperialista hatalmak minden nyomásának, s köz­ben létrehozta azt a hatalmas katonai erőt, amely képes el­rettenteni bármilyen agresz- szort. Az örökölt elmaradott­ságot leküzdve és az ellensé­ges környezet állandó fenye­getésével dacolva korszerű, a tudomány legújabb vívmá­nyaira támaszkodó ipart és mezőgazdaságot hozott létre. A Szovjetunió nemzeti jöve­delme ma csaknem 1 hetven­szerese a forradalom előtti­nek. A cári Oroszország fel­nőtt lakosságának háromne­gyed része írástudatlan volt, ma ugyanekkora a középfo­kú iskolát végzettek aránya. A szovjet tudomány a világ élvonalában halad, a kozmi­kus térséget ostromolja. A szovjethatalom valamennyi dolgozó osztály és réteg szá­mára biztosítja a kiteljese­dett emberi élet feltételeit, az alkotómunka lehetőségét, a tényleges demokráciát, a köz­életben való tevékeny részvé­tel különböző formáit. Létrejött a szocialista vi­lágrendszer, mely a világfor­radalom fő erejét képezi, s mindinkább meghatározó sze­repet játszik az emberiség sorsának alakulásában. A ! szocialista országok közössé­ge szilárd támaszt jelent a másik két forradalmi osztag, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom számára. Egyrészt sokirányú, közvetlen segítsé­get, esetenként védelmet nyújt. Másrészt példájával hat: a szocialista gazdaság gyors ütemű, válságoktól mentes fejlődése, a nép nö­vekvő életszínvonala, a kapi­talizmusban ismeretlen mér­tékű szociális gondoskodás, a mindinkább kiteljesedő szo­cialista demokrácia, a tőkés és a fejlődő országok népei előtt a gyakorlatban bizonyít­ja a szocializmus fölényét. A kapitalista országok munkásosztálya minő Hatékonyabban lép fel a monopoltőke uralmával szemben. Erejének növekedé­sét jelzik a sztrájkmozgalmak erdeményei, a burzsoáziától kikényszerített gazdasági- szociális engedmények, a pozíciói egy sor ország helyi kommunista pártok erősödő közigazgatásában és törvény- hozásában, néhány párt közel kerülése a kormányzásban való részvételhez. Az imperializmus gyarmati rendszerének a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelmével megkezdődött bomlása lényegében befeje­ződött. A nemzeti felszabadí­tó harc eredményeként csak­nem másfél milliárd ember szabadult fel, az új államok egész sora indult el a nem­zeti-társadalmi fölemelkedés útján. Afrika, Ázsia és Latin- Amerika országainak jelentős része hozzáfogott a volt gyar­matosítók, a nemzetközi mo­nopoltőke befolyásának kor­látozásához, határozott intéz­kedéseket tett a nemzeti kin­csek birtokbavételére. Nö­vekszik körükben az impe- rialistaellenesség, mind gya­koribb a szocialista országo­kéval objektíve egybeeső ér­dekeik felismerése, és a ve­lük való közös fellépés tu­datos vállalása. Néhány or­szágban megkezdődött a füg­getlenséget kivívó nemzeti demokratikus mozgalmak át­szervezése marxista-leninista párttá, amely szocialista irányzatú fejlődés útján kí­vánja leküzdeni országa gyar­mati sorból örökölt elmara­dottságát. 1917 októbere óta nagy utat járt be az akkor születő nem­zetközi kommunista mozga­lom is, amely napjainkban fejlődésének új, felfelé ívelő szakaszába lépett A mozga­Szép ünnepi szokás az ava­tás. Új iskolát, abc-t, szobrot, üzemet, gyárat szokás avatni egy-egy jelentősebb ünnepünk tiszteletére. Így volt ez a hé­ten is, november 7-e előtt. Az átadott létesítmények közül a legjelentősebb Nagyatádon van. Befejezték a cérnagyár rekonstrukcióját. 150 millió fo­rintba került Nemcsak a ter­melés növekedhet az új beru­házások, gépek segítségével, hanem a munkakörülmények is sokat javultak. Az ünnep előtt óxszerboit nyílt a város­ban. , Megkezdődött a somogyi mű­szaki és közgazdasági hónap. Az egymás után sorjázó ren­dezvények a somogyi műszaki értelmiségnek mindig egy ki­csit mércéül is szolgálnak. Vizsgáznák az egyesületek; ki milyen programot ál­lított össze, hány em­bert (érdeklődött!) tudott mozgósítani, s mennyiben volt képes az egyes gyári, vál­lalati, ágazati, szakmai kérdé­sek mélyére hatolni. Ma a világon nagyobb szerepe van a tiszta, világos emberi gondo­latnak a műszaki fejlesztésben és a társadalmi gyakorlatban, mint valaha. Magyarország gazdasági-műszaki fejlettségé­nek jelemeg: színvonalán szin­tén hatalmas, még igazán föl nem tárt tartalék az emberi tudás. Gyárakban, a munkapa­dok mellett, az író- és tervező- asztaloknál mind nagyobb sze­repe van a jó ötletnek, az át­gondolt, koncepciózus gyárt­mány fejlesztésnek, a technoló­giai folyamatok esszér e-v nek. Sajnos, a legtöbb helyen ez még csak lehetőség, valódi kibontakozás csak ezután kö­vetkezhet. Ebben sokat, segít­hetnek Somogybán a pénteken kezdődött műszaki ankétok, előadások, fűm vetítések, kiál­lítások. A mindennapi gyakorlatban alkalmazandó tudás csak az egyik oldala ennek a kérdés­nek. A másik; a világ bonyo­lult viszonyainak mind mé­lyebb, alaposabb megismerése — a tudomány eszközeivel. Megyénkben — ez is történel­mi örökség — viszonylag kevés a tudományos kutató. Somogy érdeke azt kívánja, hogy a tu­dósok érdeklődése, kutatásá­nak tárgya mind gyakrabban irányuljon a megyére. Ezt a célt is szolgálta a héten az az ülés, melyet a Tudományos Akadémia pécsi akadémiai bi­zottságának gazdasági-jogi szakbizottsága tartott a megyei tanács székházában. Milyen Somogybán a kutatá­sok háttere, alkalmas televé- nye-e a tudománynak? Min­denekelőtt a mezőgazdasági főiskola tanárai, kutatói tevé­kenykedhetnek sokat a pácsi akadémiai bizottság agrártu­dományi szakbizottságában. De vannak má6 lehetőségek, területek is. Ezen a héten egy önmagában nem nagyon jelentős, de jelké­pes értelemben annál fonto­sabb szolgáltatás indult So­magyban. November 1-től a Patyolat Vállalat faluról falu- "a járó autód járják azokat a helyiségeket, amelyekben nincs a vállalatnak felvevőhelye. Ilyet idáig csak a népes nagy­községekben és a városokban létesítettek, így ez a szabad időt tetemesen megkönnyítő szolgáltatás (textiltisztítás) nem jutott él a falun élők nagy részéhez. Köztudomású, hogy falun élni ma több hátránnyal is jár, különösen a kiépítetlen közművek, fejletlenebb szol­gáltatások és az alacsonyabb színvonalú iskoláztatás miatt. A Patyolat új, faluról falura járó autói ezért jelképes jelen­tőségűek is: ahol megjelennek, egy újabb gát dől le, s ha csak egy kis lépéssel is — de köze­ledik egymáshoz a város és a falu. Hidegek, ködösek voltak a reggelek a héten: beköszöntött az utolsó őszi hónap, a no­vember. A dér és a földeket megülő ködgomolya.gok nem hátráltathatták az őszi munká­kat, azokat továbbra is jó len­dülettel végezték. Visszavan még mintegy tizenegyezer hek­tár őszi búza vetése, akad még a határban cukorrépa, és sze­désre vár a kukorica fele. A szürettel a befejezés előtt áll­nak a gazdaságok. A betakarí­tás nem ér véget a termés be­szállításával: dolgoznak a ku­koricaszárítók; irányvonatok, tehergépkocsik szünet nélkül hordják a répát, s a termés­től »megszabadított« földön dübörög a traktor: megkezdő­dött a* őszi mélyszántás, a magagy előkészítés«. Csupor Tibor lom átfogja korunk három fő forradalmi osztagát. Ma csak­nem száz országban tevé­kenykedik marxista-leninis­ta párt, s gyakorol növekvő — a szocialista országokban meghatározó — befolyást a társadalmi-politikai viszo­nyokra. A kommunista és munkáspártok több mint hat- vanmilliós tagsága, a kom­munista szakszervezetek, if­júsági és nőmozgalmak több száz milliós tömegei tevékeny részesei a nemzetközi erővi­szonyok alakulásának, és mind nagyobb mértékben képesek hatni a világpoliti­ka folyamataira. Az oktooeri forradalom egyetemes jelentőségét az is igazolja, hogy győzelme meg- termteíte a világháború elke­rülésének lehetoseégét ko­runkban. Amíg a kapitaliz­mus az egész világot átfog­ta, törvényszerű volt az im­perialista háborúk kirobban- nása. A proletárhatalom vi­szont már egyik legelső in­tézkedésével, a békéről szóló dekrétum kiadásával, majd a háborúból történt kilépé­sével bizonyította: a szocia­lizmustól idegen a háború, a forradalom mélységesen hu­manista, célja nem a pusztí­tás, hanem az építés, a maga­sabb rendű társadalmi viszo­nyok megteremtése. Lenin el­méletileg is megalapozta a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének poiitiKáját, amely objektív szükségsze­rűség, az emberiség általános érdeke a kapitalizmusból a szocializmusba tartó történel­mi korszakváltás egész idő­szakában. Amíg a Szovjetunió egyet­len szocialista országként állt szemben a tőkés világgal, csak késleltetni tudta az újabb világégés kitörését. A szocialista világrendszer lét­rejöttét és megerősödését kö­vetően azonban már kiküszö­bölhetővé vált a világháború. A hatvanas évekre megszűnt az imperializmus korábbi ka­tonai fölénye, s ennek, vala­mint a szocialista közösség békepolitikája nyomán alap­vető változások következtek be a nemzetközi viszonyok­ban. A hetvenes évek elején jelentősen enyhült a hideghá­borús időszakra jellemző fe­szültség, két- és több oldalú megállapodásokkal rendez­ték a szocialista és a tőkés országok kapcsolatait, meg­határozóvá vált a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése. Bár a legutóbbi két év­ben a monopoltóke szélsősé­ges köreinek ellentámadásai és a kínai vezetés nagyhatal­mi politikája következtében a nemzetközi életben megsza­porodtak a kedvezőtlen je­lenségek, alapvető fordulatra nem került sor. Az enyhülési folyamat eddigi, az egész em­beriség érdekeit szolgáló eredményeit nem sikerült megsemmisíteni ük. A kommunisták vállalják és folytatják október öröksé­gét. Legfőbb tanulságának azt tekintik, hogy a munkásosz­tály élcsapat pártjának alko­tó módon kell alkalmaznia a marxizmus-leni ni zmus taní­tásait, a szocialista forrada­lom és építés általános tör­vényszerűségeit. A nemzet­közi körülményeknek és az adott ország belső viszonyai­nak gondos mérlegelésével kell kiválasztania a legmeg­felelőbb pillanatot és a leg­célravezetőbb módszereket a dolgozó nép hatalmának meg­teremtéséhez és megszilárdí­tásához, az új társadalom lei­építéséhez. A magyar munkásosztály hat évtizede a lenini példát követve hozta létre a forradalomi élcsapa­tát, s teremtette meg — má­sodikként a , világon — saját államát. Pártunk harca azóta összefonódott a kommunista mozgalom egészének küzdel­mével. Az MSZMP az elvtársi együttműködés, a kölcsönös internacionalista szolidaritás ezernyi szálával kötődik a testvérpártokhoz. Tevékeny­ségének sikerei — főként a legutóbbi két évtizedben — a lenini elvek egyetemességét igazolják. Hazánk együtt ha­lad a Szovjetunióval, a szo­cialista országok közösségével azon az úton. melyet az októ­beri forradalom nyitott meg az emberiség számára. Kovács László »7. MSZMP KB külügyi I osztályának alosztály vezetője Á hegesztő vasárnapjai Szűkszavú ember Gál Ist­ván, a nagyatá­di cérnagyár hegesztője. A gépek jajától hangos üzem egyik csöndes irodasarkában találkoztunk. Leült a szék­re, svájcisap­káját szépen összehajtva zsebre tette, hátrasimította őszülő és rit­kuló haját, az­tán az öltben összekulcsolta a kezét. — Hát akkor mire kíváncsi? — kérdezte. — A munká­jára — felel­tem. — A munká­ról nem be­szélni kell. A gyárban új gépeken fut­nak a végtelen cérnaszálak. Befejeződött az öreg üzem el­ső teljes rekonstrukciója. A gépcserék embert próbáló munkát jelentettek a gyárban. Gál István állta a próbát. — Engem az érdekel — mondtam —, hogyan ment a rekonstrukció. — A rekonstrukció? . 1 ! Azt magának úgyis elmondták már fent az Irodában. Elhallgatott. Kintről hegesz­töpisatoly pukkanása hallik. A hallgatást sok kérdés után hagyja abba. — Nézze — mondja végül —. én nem akarok szerepelni az újságban. — Miért? — Mert nem akarom, hogy azt írják: ilyen meg olyan ál­dozatot hozott a Gál a gyárért. Nem hozitam áldozatot. — En rem áldozatról beszé­lek — érveltem. — Arra kere­sek választ, hogy mit vállal­tak a munkások a rekonstruk­ció alatt. — És ezt miért pont tőlem kérdezi? — Mert úgy hallottam, hogy Gál István a legtöbbet vállal­ta. Felcsattan a hangja: — Na látja, ez az, ami nem igaz. Amit én csináltam, azl még száz ember megcsinálta ebben a gyárban ... Legalább száz ember érti? Különös nyomatéket ad a száznak. — De a száz közül Gál Ist­ván volt a legvállalkozóbb. —A főnökök mondták ezt is fönt az irodában? Igen? Akkor írja meg azt, amit ők mondtak. A rekonstrukció sokat köve­telt a dolgozóktól. Termeléski­esés nélkül kellett elvégezni a gépcseréket. A karbantartók reggel hattól délután kettőig dolgoznak. Gál István húsz éve jár már ebben a munkarend­ben. Húsz évvel ezelőtt azért hagyta ott a gépállomást, mert nem szerette a rendszertelen időbeosztást. 1976-ban — ami­kor megkezdődött a rekons­trukció — felborult a rend. Csővezetéket csak akkor lehet hegeszteni, ha nincs benne gőz. A gőzt pedig csak akkor sza­bad lekapcsolni, ha leállnak a gépek. Az Újpesti Cérnagyár nagyatádi üzemében viszont hétfőn reggel kezdődik a mun- k* és szombaton délben feje­pedig elvégezte mindazt ami­vel társai bízták meg: a szak- szervezeti műhelybizottsági tit­kár feladatát, több mint száz ember képviseletét. — Azt mondják, hogy a leg­több túlórára vállalkozott — Nem számoltam a túlórá­kat A gyárban mondják: amikor csak szükség volt rá, mindig jelentkezett munkára. és — le­gyen bármilyen nehéz is az — nyugodt, egyenletes tempóban végezte. Amikor Gál István, rábólintott egy feladatra, töb­bet azzal nem kellett foglal­kozni. Azt, hogy közben mi zajlott le az emberiben, nem lehet tudni Gondolatait sze­mérmesen rejti a nyilvánosság elől. Ha ideges, nem nyújt ci­garettára. Negyven éve már, hogy letette az utolsót Annak is negyven éve, hogy nem til­taná még neki senki a ciga­rettát. Maga parancsolta fegye­lem az, amely távol tartja a dohány zástóL — Miért vállalta mindig szó nélkül a túlórát? — Miért? ... miért...? — A pénzért? Nem felel a kérdésre. — Ha most azt felelném, hogy a pénzért, akkor azt mondaná, hogy hajtom a pénzt, pedig nem igaz. S ha azt kérdezné, hogy öntudat­ból is, akkor azt felelném, hogy abból is. — Vállalás volt? — Már, hogy brigádválla­lás?. .. Nem, az nem volt. De — mondtam már — nemcsak én csináltam ezt, hanem so­kan, százan. És miért válla­lunk többet? Kérdezze meg az embereket­Megkérdeztem...' Azt fe­lelték: Gál István aligha a pénzért vállalta. Dolgozik a felesége is, ő is. Jól keresnek. Van egy családi házuk, kert­tel. A lánya férjhez ment. Nincs szüksége úgy a pénzie, hogy azért feláldozza a vasár­napját. A kérdésre a felelet inkább így hangzik: azért vál­lalta a legtöbbet, mert ha munkáról van saó, nem tud ne­met mondani. Esetek sorát tartják számon; ződik be. A szombat délután és a vasárnap a legalkalmasabb arra, hogy elvégezzék az ilyen munkát. Ehhez azonban vál­lalkozó szellemű munkásokra van szükség. — Hány hétvégét töltött a gyárban? I — Nem tudom, de nem is érdekes. Mondja m;'g nekem, hogy ki tartja számon azt, hogy hányszor túlóaázott? A munkatársai azt mondják: ha egy hónapban négy hét volt, akkor három hétvégén a gyárban lehetett megtalálni Gál Istvánt. Ha öthetes volt a hónap, akkor négy hétvégét töltött bent. Hétköznapokon amikor sürgős, előre nem ter­vezhető munkáról volt szó, és föl tették a kérdést: ki vállalja? Gál István félrehúzódva figyel­te társait. Amikor seruti sem jelentkezett, ő tetie föl a ke­zét ... És mindenki sóhajtott, a gom1 roegcuuóaott. Gál István, a nagyatádi cér­nagyár hegesztője nem tud be­szélni a munkáról. Az elvég­zett munka, a megoldott fel­adatok sora — és a Munka Érdemrend bronz fokozata, melyet a rekonstrukció befeje­zésekor november 7-e alkal­mából kapott — azonban be­szél arról, hogy milyen ember Gál István. Dr. Kcrcza Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents