Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
Végtelen utakon A hatalmas, öttonnás, pótkocsis 'tehergépkocsi egyenletes sebességgel rója az utat. Rakománya -r- váltakozva — élő sertés vagy szarvasmarha. Gyakran a száz mázsát is meghaladja a súly, melyet a »pilóta«, Papp János, a Kaposvári Húskombinát gépkocsivezetője a felvásárlóhelyekről elszállít a vágóhidakra — Somogy negyvenöt felvásári óhelyének valamelyikéről viszem az állatokat Szegedre, Pápára, Zalaegerszegre, Kapuvárra, Budapestre. Éppen negyedszázada lesz jövőre amikor nyugdíjba megyek, hogy ezt a munkát végzem. Ismerem az u tálcát, talán már álmomban is elvezetném a kocsimat, annyiszor megtettem... Határozott, energikus, az 59 événél jóval fiatalabbmak tetsző, rövid, tömör mondataiban is fegyelmezett ember Papp János. S ami e foglalkozásban különösen dicséretes: ez a fegyelmezettség jellemzi őt vezetés közben is, amikor a kormánykerék mögött ül. Késmárki József, a vállalat szállítási osztályának vezetője — hozzá tartoznak a gépkocsivezetők és a kocsikísérők ■— így mond róla véleményt: — Végtelenül pontos, munkájára nagyon sokait adó ember. Soha nem késett el, mindenkor pontos időben ott volt kocsijával a felvásárlóhelyen, a rakodás az ő késése miatt nem húzódott el. Ha végez napi feladatával, előbb a kocsiját teszi rendbe, csak úgy indul haza. Járműve olyan tiszta, gondosan karbantartott, hogy arról mindenki példát vehet. Fiatalabb társad úgy becsülik, tisztelik őt, mint tulajdon édesapjukat, hallgatnak szavára. Ezzel érdemelte ki, hogy amikor brigádvezetőt kellett választani, egyhangúlag őt választották a Dózsa György brigád élére. Papp János csaknem négy évtizede, 1940-től hivatásos gépkocsivezető. Olyan ember, aki nem szívesen cseréli munkahelyét, Nyolc esztendővel ezelőtt beszélgettem vele. Akkor vette át az egymillió kilométer balesetmentes vezetésért járó kitüntetést. Azóta megkapta — a két vállalati kiváló jelvény mellé — az Élelmiszeripar kiváló dolgozója kitüntetésit A napokban pedig ötüket az országból Budapestre hívták. A »Vezess baleset nélkül« mozgalom negyed százados történetében először adták át a KPM, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács és a Közlekedési, Szállítási Dolgozók Szakszervezetének vezetői a másfél mffilió kilométer balesetmentes vezetésért járó emlékérmet — Fegyelmezetten vezetni, mindenkor betartani a közlekedési és az udvariassági szabályokat — az az elvem, inkább valamivel korábban indulok, de a sebességet soha nem lépem túl. Olyan terhet szállítok a kocsimon, amelynek célba juttatása mindenkor nagy figyelmet igényel. A munkát csak pihenten kezdem el, s ha a kocsival valami baj van, addig nem megyek ki a telepről, amíg rendbe nem tesszük. Végtelen utakat járt be súlyos terhet szállító kocsijával Papp János. S mindenkor baj nélkül ért céljához. Sokan mondják, hogy baleset nélkül másfél millió kilométert megtenni csak szerencsével lehet. Ö ezt nem bízta és nem is bízza csak a szerencsére. — Gyakorta előfordul, hogy nekem volt előnyöm... Mégis az ösztönöm, az óvatosság azt diktálta, hogy vigyázzak. S bizony nem egy alkalommal így sikerült megelőznöm súlyos balesetet. Hajnalban kel, késő este tér haza. Régebben az is előfordult, hogy Szombathelyről visszatérve nyomban újabb szállítmányt kelett vinnie Zalaegerszegre. Ment zokszó, ellenvetés nélkül. S megy most is. Előfordul olyan nap, hogy 600—700 kilométert tesz meg nehéz járművével. Nem tudná megmondani, hányszor járta meg a Kaposvár és Szeged, a Kaposvár és Szombathely közötti utat. Százszor, ezerszer, vagy talán többször is? Még egy évig vezet, azután nyugdíjba megy. Hiányozni fog közútjainkról hiszen higgadtságával, fegyelmezettségével nagyon sok gépkocsivezető társát »kényszert tette« arra, hogy példáját követve óvatosan, megfontoltan vezessen! Szál ai László Szolgálathalasztás családfenntartóknak Mind az igazgatási szerveknek, mind a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságnak sok v gondot okoz a hadkötelesek családfenntartói kötelezettségeinek elbírálása. Az 1976. évi I. törvény a honvédelemről 37. § (7) bekezdéséiben ez áll: »A hadköteles sorkatonai szolgálatát a behívás esedékessége idején fennálló... családfenntartói kötelezettség... miatt ... el lehet halasztani...-« A honvédelmi törvény végrehajtási rendeletéi ezt a tömör fogalmazást tovább bontják, és alapjaiban már behatárolják a családfenntartói szolgálathalasztás legtipikusabb eseteit. Eszerint: »Családfenntartói kötelezettség miatt a sorkatonai szolgálatra való behívást el lehet halasztani annak a hadkötelesnek, aki a vele közös háztartásban élő, beteg, állandó ápolásra vagy gondozásra szoruló egyenes ági felmenő rokonát, kiskorú testvérét, feleségét vagy gyermekét egyedül tartja el, ha erre kötelezhető más hozzátartozó nincs, és behívása az eltartott hozzátartozó létfenntartását veszélyeztetné.« Egyenes ági felmenő rokonnak számítanak a hadköteles (és felesége) szülei, eltartásra, ápolásra, gondozásra szoruló testvéreiken kívül a nagyszülők (esetleg nevelőszülők), az örökbe fogadott gyermekek, a közös háztartásban élő élettárs stb. A családfenntartói igazolás kiadása iránti kérelmet a hadköteles állandó lakóhelye szerint illetékes községi tanács végrehajtó bizottságának egészség- ügyi szakigazgatási szervéhez (városi, megyei) kell beterjeszteni elbírálásra. A családfenntartói szolgálathalasztást minden esetben az illetékes hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságtól kell kérni. A kérelemhez csatolni kell a szakigazgatási szerv által kiadott családfenntartói, valamint — adott esetekben — a tartásra (ápolásra, gondozásra) szoruló hozzátartozó kezelőorvosi (körzeti orvosi stb.) igazolását is. A hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság a szolgálathalasztással kapcsolatos határozatát — 30 napon belül — a kérelmezővel írásban közli. Egy év szolgálathalasztást engedélyezhet, és azt szükség esetén évenként meghosszabbíthatja. A sorkatonai szolgálat elhalasztására irányuló kérelem benyújtása azonban a behívóparancs teljesítése alól nem mentesít. A hadköteles, elutasító határozat esetén a kézbesítéstől számított 15 napon belül a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokhoz fellebbezhet, de a benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya nincs. Az a hadköteles, akit családfenntartói szolgálathalasztás miatt a sorköteles korban nem hívtak be (annak az évnek december 31-ig, amelyben a besorozott hadköteles a 23. évét betölti), annak betöltése után már nem hívható be — kivéve a felsőfokú tanintézetekben végzetteket, akikre a honvédelmi törvény másként intézkedik. A szolgálathalasztás okának — a családfenntartói kötelezettségnek — megszűnését (pL az eltartott keresethez jut, a beteg meggyógyul, meghal stb.) a hadkötelesnek, a családfenntartói kötelezettség önhibájából történő nem teljesítését pedig az eltartásra, gondozásra szoruló hozzátartozónak haladéktalanul be kell jelentenie az illetékes hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságA kettős ünnep előtti kaposvári hetipiacon a szokottnál is korábban kezdődött a bevásárlási »csata«. Szerencsére a köd eloszlott, így nem nehezítette az olcsón is szép árut kínáló termelők becser- készését. Mustkészítésre alkalmas szőlőt már 8 forintért lehetett kapni. Amelyik még ropogott, azért 14-et is kértek. A 6—8 forintos körte szemszájnak ingere volt. Nem így az a »madárlátta« kupac, melyen gazdája nyilvánvaló tévedésből 7-ért próbált túladni. A Zöldért mozgóárusának oly sokszor megénekelt szép 4,50-es paprikája immár 10 forintba került. Csincsi mégis olcsónak számított, a paprikát 16—20 forintért kínáló kistermelőkhöz képest. Az utó-utó paradicsom ára tegnap sem ment 10 forint fölé. Az alma örvendetesen szépül, igaz csak 10 forint körüli áron. A 4,50-esnek a »reklámár« sem csinált kellő reklámot... Egy vevő kritizálni merte a 6 forintos birset, de »jól megkapta«. »Az gondolja, aranyos, magának nincs ennyi hibája?« Szilvát is kínáltak — nyilván lekvárfőzéshez — 5 forintért. A gesztenye fogyóban van. Pesten 34 forint, nálunk csak 20—25 forint volt. Üjabb, eddig ismeretlen fizikai törvény fölfedezésére is alkalmat adott a piac. Egy körteárus házaspárhoz vevő lép. — Ez mennyi? — Tíz — így az asszony. — Es a másik fajta? »Sztereóban« jött a válasz: a bal oldali »hangszóró« azt mondta : »Az is tíz.« Ezzel egy időben a jobb oldali: »Nyolc forint.« A pár ezután csúnyán egymásra nézett; mire a vevőhöz fordultak, az már kámforrá vált. ' Tanulság: magas árak hatására a vevő légneművé válik ... Akadt két forintért fejes saláta és sárgarépa is hatért. A héjas dió 22 volt, míg a sütnivaló tökért 7 forintot sem átallották kérni. A gombapiac csendesen átalakul túrópiaccá. Az előbbiből alig mértek, az utóbbit legalább 15-en kínálták. Egy szelet 2,50. A rántotta — ha így megy — olcsó vacsorából ünnepi — Amikor legutóbb talál koztunk, a jövőről volt szó, arról, miért nehéz újrakezdeni. Sikerült? — Megpróbáltam. Akkor én sok mindenről meséltem. Arról, hogy tanulni kéne, eligazodni a világ dolgaiban, megismerni mindent, ami körülöttem van, rendszerezni, ami történik mellettem, hogy később azokból okulva köny- nyebb legyen az életem. Szebb legyen. Újrakezdeni mindent. Nem akartam soha megváltani a világot, én csak magamat szerettem volna megváltani, hogy okosan élhessek. Nem sikerült, vagyis nem úgy, ahogy gondoltam. Nem hibáztatok érte senkit, hiszen a körülöttem élőket előbb megismertem, mint saját magamat. Tudtam, hogy mit várhatok tőlük, s azt is, hogy ők mit várnak tőlem. Igyekeztem a kedvükre tenni, amíg lehetett, de sejtettem, hogy ha ez már nem megy, nem támaszkodhatok rájuk. Hát jól éreztem! — Teljesen egyedül nehéz. Nem akadt egyetlen társ sem? — Társ? Az anyámat szeretem, de ő nem segíthet, inkább segítségre szorul. Aztán bíztam magamban is, azt hittem, erős vagyok. Tévedtem. Megbíztam még valakiben, de ő számomra nincs már. Ez egyébként olyan történet, amely inkább a század elejére illene, mint a hetvenes évek végére. Megismerkedtem egy lánnyal, »egyes lány« volt. A szüleivel lakott egy nagy új házban. Néhányszor találkoztunk, aztán megfogta a kezem : gyere, bemutatlak anyáméknak. Kiöltöztem rendesen, mert tudja, hogy van ez? Még — legalábbis néhány ember szemében — a ruha teszi az embert, meg az, hogy milyen dagadt a pénztárcája. Ez éppen egy ilyen család volt. Én előtte elmondtam mindent a lánynak, azt, hogy a szüleim elváltak, otthonom nincs, legényszálláson lakom, s nincs egy vasam se. Máról holnapra élek, szeretnék szakmunkásvizsgát tenni, s szeretnék végre letáborozni valahol. ö csak annyit mondott, nem baj, a lényeg, hogy megértsük egymást. De ha felmegyünk hozzájuk, én ne mondjak ezekről a dolgokról a szüleinek semmit, ő majd mindent elrendez. Túlestünk a bemutatkozáson, a szülők örültek nekem, akkor még nem tudták, milyen gyenge parti vagyok. Egyik nap azt mondtam a lánynak: gyere veszünk valamit. Vettünk karikagyűrűt. A pénzt úgy kértem kölcsön. Ö nem tudott szóhoz jutni a meglepetéstől, a szülei sem. Kitűztük az esküvő időpontját. Közben a menyasszony megbetegedett, el kellett halasztani a lakodalmat. Később kiderült, hogy végleg. Egyszer így szólt a jövendőbeli apósom: beszéljünk, fogássá válik. A tojás apraja is 2 forintért ment. Nagyatádon a 2,20-as tojás és a kilónként 50 forintért mért baromfihús váltotta ki a legtöbb vásárló rosszallását. Az alma minősége általában csapnivaló volt. A szőlő se igen csábított. Mindkét gyümölcs 8—12 forintba került. Körte már 4-ért is akadt, de jobban járt, aki 12-ért vett. A paradicsom és a paprika olcsóbb a kaposvárinál. Gesztenye még bőven volt 20—24- ért. Rejtély, hogy a marcaliak mit esznek az ünnepek alatt A piacon ugyanis kevés áru és még kevesebb vevő volt Faprikát darabonként is lehetett kapni 2 forintért. A körte a szőlő és az alma ára egységesen 5 és 15 forint között ingadozott. A 8 forintos paradicsomot aki bírta, marta. A burgonyavásár Somogybán is befejeződött, a Zöldért árai mindenütt elérték a sokévi átlagot. A kistermelők továbbra is 4—5 forintért kí- nálgatják, a vevők pedig ve- szegetik. Még annyit: a jól értesültek szerint a bevásárlási csata döntő ütközete a vasárnapi vásárnapon lesz. B. F. mint férfi a férfival. Rendben. Mennyi pénzed van a takarékban? — kérdezi az öreg. Na, ez is jól kezdődik. Mondom, hogy semmi. És hogy képzeled a továbbiakat? Mert ugye ő albérletbe nem engedi a lányát, náluk nem lakhatunk, hiszen a ház »csak« háromszobás. Persze, az egyik szobát nem használják, csupán akkor nyitják ki, ha vendég jön. Erre azt mondtam, leköltözünk anyámhoz. Mire az öreg: azt nem lehet, az egy szoba-konyhás rozoga falusi vályogház. Én ott laktam évekig, onnan ment férjhez két testvérem is, gondoltam, talán ott elkezdhetjük az életet Ez persze rossz ötlet volt A vége az lett, hogy kidobtak. Aztán a lánynak megtiltották, hogy szóba álljon velem. Néha elmentem a munkahelyére, de az apja oda is érte ment, kocsival. Kétszer találkoztunk, nem szóltunk egymáshoz semmit. Hát eddig tartott. Ha legalább ötvenezrem van, vásárolhattam volna magamnak feleséget — Ügy érzi, egyetlen csalódás elég ahhoz, hogy szakítson mindennel, elfelejtse a terveit? — Nem ez volt az egyetlen, csak talán a legmegrázóbb. Nehéz azt mondani, hogy majd elfelejtem. Nem az első lány volt az életemben, voltak mindig lányok a bandában, amikor még én is oda tartoztam. Persze ők mások voltak, nem kötött össze bennünket semmi, csak a csavargások, az a sok leírhatatlan, elmondhatatlan dolog, amit együtt csináltunk. Amikor meg vége lett ennek a mostaninak, otthagytam mindent. Csak úgy lézengtem er- re-arra. Aludtam parkok padjain, máskor meg jegyet váltottam valahova, retúrt, elutaztam, aludtam a váróban reggelig, s utána visszautaztam. Egyszer bementem egy csendesnek látszó házba. Már nagyon fáradt voltam, hát gondoltam, ott pfliendC ___ r encsém volt, a házban nem laktak. Máskor biciklit loptam, azzal tekeregtem, aztán eladtam, ha már nem volt rá szükségem. De az ilyesminek mindig ugyanaz a vége... — Most érez magában any* nyi erőt, hogy ismét lábra álljon? — Bizonytalan vagyok. Nekem már annyi minden nem sikerült, hogy az lenne furcsa, ha egyszer jobbra fordulnának a dolgok. Ha elmentem valahova szórakozni, mindig engem vertek meg, pedig én egy rossz szót sem szóltam. Utána meg engem kaptak el verekedésért Most megismerkedtem egy asszonynyal, azt hiszem, szeretjük egymást. Viszont nem ismerem még eléggé, ö tud rólam mindent illetve majdnem mindent Annyit mindenképpen, hogy ültem. Persze ez kevés a boldogsághoz. Van munkahelyem újra, jó hely, szépen keresek, talán végre befejezhetem a tanulást is, és akkor nem kell annyit tróge- rolni. Nem mintha félnék a nehéz munkától, de szeretnék egy kicsit könnyebb életet — Mit ért könnyebb élé* ten? — Egyszerűen azt hogy ne én legyek mindenütt az utolsó. Ne engem rángasson mindenki, ne velem "-szórakozzanak-. Meg azt, hogy igazi otthonom legyen, ahova tényleg hazamehetek, s legyen valaki, aki csak hozzám tartozik, — Nincs barátja sem? — Haverjaim vannak. Velük nem beszélhetem meg a gondjaimat Néha elmegyünk együtt inni, kicsit dumálga- tunk, de hát annyira nem állunk közel egymáshoz, hogy elmondjak nekik mindent, ami bánt Egyszóval megint megpróbálom. Nem bízom már benne túlságosan, félek egy kicsit, de azért szeretném a legközelebbi találkozásunkkor azt mondani : sikerült. Dán Tibor 22 ezren a KST-ben Hetvenkétmillió forint a tagoknak Egyre több munkahelyen hangzik fel a boldog kiáltás: »Gyerekek, fizetik a KST-t.'« Mindenki rohan a borítékért, s már azt magyarázza a kollégáinak, mit vesz a megtakarított összegen. A takarékoskodás egyik legnépszerűbb formája a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár. Jelenleg 146 KST van Somogybán, a taglétszám 22 ezer. Az egyévi betétállomány 1978-ban 72,3 millió forint volt. A tagok összesen harmincmillió forint kölcsönt kaptak. Minden évben szerveződnek új KST-k, a régieknek nő a taglétszámuk, a betét- állományuk. Az OTP munkatársai elmondták, hogy évente öt-tíz százalékos a növekedés. Az utóbbi években a termelőszövetkezetekben is alakul Kölcsönös Segítő Takarékpénztár: Buzsák, Tab, Siófok, Csurgó tsz-e után az idén Tapsony, Mesz- tegnyő, Fonyód szövetkezeti alkalmazottai is megalakították. Sokan nem tudják, hogy néhány munkahelyen nem télen, hanem nyáron fizetik ki a megtakarított összeget a tagoknak, hogy legyen miből üdülniük. Kaposváron hat helyen fizették a pénzt a nyáron. A legtöbb KST azonban októberben és novemberben osztja ki »a pénzes borítékokat«. Somogybán a Volán 13. számú Vállalat kezdte a kifizetést a múlt hónapban. A tagok több mint félmilliót kaptak kézhez. A takarékpénztárak zöme azonban e hónapban tartja a zárszámadást. Somogybán a legnagyobb létszámú KST a Kaposvári Ruhagyárban van hatszáz taggal, utána az elektroncsőgyár 550 taggal, a villamossági gyár 450 taggal következik, majd a Mezőgép Vállalat 400 taggal. X betétállományuk sorrendben 1,5; 1,8; 1,2; 1 millió forint. A Balatonboglári Állami Gazdaságban húsz évvel ezelőtt alakult a KST, erről ünnepélyes keretek között emlékeztek meg. A taglétszám hetvenkettőről ötszázra nőtt a két évtized alatt. Havonta 147 ezer forintot fizetnek be a tagok. Húsz év alatt 16 millió volt a betét, 9 millió a kapott kölcsön. Az ünnepségen a bogiári OTP- fiók Dpzsa György szocialista brigádja is ott volt. A KST vezetősége a jubileum alkalmából tárgyjutalmat kapott A kifizetésekkel párhuzamosan megkezdődött az új KST-k szervezése, a régiek újraalakítása és továbbfejlesztése. A tervek szerint növelik a termelőszövetkezeti KST-k számát. Várható, hogy a Csepel Egyedi Nehézgépgyárában is megalakul a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár. Továbbfejlesztett forma az úgynevezett kétéves befizeté- sű időszakú KST. Ez elsősorban azért előnyös a tagoknak, mert tízezer forintot is kölcsönözhet nekik, mégpedig a mostani 4 hónap helyett 8 hónapra. Így, akinek valami nagyobb kiadása van, , nem kell az OTP-fiókban személyi kölcsönt kérnie, ugyanezt a KST is megadja. Előny még, hogy az érdeklődők az egyéves és kétéves betétfizetési időszakú KST-be egyszerre is beléphetnek, így minden évben megkapják a pénzes borítékot. Még nem ismerik eléggé ezt a formát, pedig előnyös a tagoknak, a vállalatoknak is. Az OTP megyei igazgatósága arra számít, hogy ilyen KST-k is alakulnak. L. G. Újrakezdés ! Piaci körkép Bevásárlási ..csata”
