Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-04 / 261. szám
így ítészül a l’Humanité Növényvédősok ünnepe Boulevard Poissoniére-6 ' Porte d’Ivry metróállomás, buszvégállomás Párizs egyik kapujában, kijárat a fővárost övező autópálya- gyűrűről. Korán reggel emberek jönnek befelé a »•vörös övezetből«, amely körbeveszi a fény városát Sietnek. Ki gyalogosan, ki kerékpáron, robogón, ki au- tón-autóbu- saon vagy metrón. Délután megfordul a kép, az emberáradat kifelé igyekszik. A főváros »vörös övezetét«, a legtöbb elővárost a baloldal, főleg a kommunisA modern nyomdatechnika sem nélkülözheti ma még a kéziszedést Piros betűs hétköznap táik irányítják. A Francia Kommunista Párt központi lapja olvasótáborának csaknem a fele kerül ki innen Párizsból és környékéről. (A pártnak a nagy vidéki központokban is vannak napilapjai; így Marseille-ben, Lille-ben és Elzászban is.) Az újságosbódék, az üzemek szakszervezeti aktivistái és az egyetemi ebédszünetben kommunista diákok terjesztik a l’Humát (így becézik a franciák), amely egyetlen rendszeresen megjelenő francia pártnapilap. A párizsi »►Nagybulvár« középső részét képező boulevard Poissoniére, a Halárusnő körúton színházak és mozik között egyszerű épület, ez a francia felszabadulás óta a munkásmozgalom egyik fellegvára : a l’Humanité szer- lössztősége és nyomdája. A- lapot 1904. április 18-án adták ki először. Az alapító a francia munkásmozgalom ■ — À jövő év közművelődési tervét már kidolgozták Tabon. Tennivalók várnak azokra, akik népművelőként, könyvtárosként, társadalmi szervek aktíváiként dolgoznak. A tervezés során természetesen a gondokról is esett szó. A nagyközségi könyvjtár állománya 37 000 kötetre gyarapodott. Július elsejétől újabb fiókkönyvtár létesítésével ezek száma tizenkettőre nőtt Biztató eredményeket hoztak a Könyvről könyvért és a gyer- makrejtvény-fiorozat vetélkedői. A könyvtár két csapatot is indított a Kell a jó könyv! pályázaton, biztosítva a többi csapat felkészülését is a meg; felelő irodalommal. A tabi körzetben egyébként 2460 olvasót tartanak nyilván; ezek hatvanezer kötetet kölcsönöztek ki, s találkozhattak Berták László, Tüskés Tibor és László Bencsik Sándor írókkal. Befejeződött a mikrofilm- tár kategorizálása, és ajánlójegyzéket juttattak el a hely- történeti kutatókhoz. Jövőre 38 000-re fejlesztik a könyvállományt, az olvasói létszámban pedig a 2500-at szeretnék elérni. Tervezik a Tab története című kiadvány gondozását, és Takáts Gyula költővel szerveznek író—olvaso találkozót A művelődési központtal közösen működtetik a honismereti szakkört, gondot fordítva az üzemtörténet-írás fellendítésére. A művelődési központban jövőre is megszervezik a közéleti fórumot, melyen egy-egy alkalommal nagyközségi vezetők válaszolnak a kérdésekre. Itt működik a szocialista brigádok klubja is. TIT-előadók diavetítéssel kísért előadásai hangzanak majd el Világjárók címmel , nagy alakja, Jean Jaurès volt. A második világháború alatt, 1939. október 26-tól, tehát jóval a francia hadsereg A tabi üzemekben 84 negyven év alatti dolgozónak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Tanfolyamokon sajátíthatják el a tudnivalókat, A művelődési központban egyébként 1979-re szervezték a német nyelvtanfolyamot két csoportban, a szabás-varrás oktatását, a gépírótanfolyamot a TIT-tel közösen. A kertbarátok köre is tevékenykedik majd. Fotó-, báb- és kézimunka-, sport-, képző- művészeti szakkör működik. A nyugdíjasoknak, a népművelőknek, a fiataloknak, a filmbarátoknak klubot szerveztek. Százhúsz fős népi együttesük egyre szebb eredményekkel büszkélkedhet : nemzedékek közös műsorokban szerepelve ébresztgetik a hagyományokat Országos minősítő versenyen is részt vettek, s vesznek. A színházi átszervezések miatt sajnos kevés ilyen élményhez jutnak a tabiak és a környék lakói. A Népszínház az idén mindössze egy gyermekprodukcióval szerepelt, s decemberben jelentkezik előadással a felnőtteknek. Mivel alkalmi együtteseket nem fogadnak Tabon — »zsákbamacskát« nem vesznek —, művészeti estéket terveznek 1979- re: Kozák András és a Kaláka együttes, Bárdy György, Váradi Hédi, Darvas Iván és Sütő Irén műsorát A gyermekeknek egyszer a Népszínház, háromszor az Állami Bábszínház játszik majd. Tervezik Ata Kandó fotókiállítását megrendezik a kézimunka-szakkörben készült munkák bemutatóját a könyvkiállítást az amatőr művészeti tárlatot az üzemek termékbemutatóját stix , 1 kapitulálása előtt a párt úgy döntött, hogy a lapot illegalitásban nyomtatja ki. A náci megszállás idején a l’Huma a francia ellenállás egyik fontos, népszerű tájékoztató orgánuma volt. A felszabadulás utáni években a l’Huma- nitét csaknem egymilliós példányban nyomtatták. Az ötvenes évek idején, a hidegháború alatt ellenséges össztűz zúdult a kommunistákra, így a párt sajtójára is. Nemegyszer csak valódi közelharc árán sikerült megvédeni a boulevard Poissoniére 6-ot a fasiszta suhancok és a jobboldali provokátorok vandál pusztításától. Egy ízben fel is gyújtották a szerkesztőséget. Azóta éjszaka vasredőnyökkel védik a bejáratot. A szerkesztőség belülről olyan, mint a többi francia lapé. A reggeli lapindítón a' rovatvezetőknek Roland Leroy, a l’Humanité igazgatója, a politikai bizottság tagja és René Andrieu, az újság fő- szerkesztője tart értkezletet. Az újságírók között minden korosztály megtalálható; az ellenállás idején megjelenő l’Huma munkatársaitól a most végzett diplomás fiatalokig. A kommunista tárt újságírói azo:;' c. ben különböznek a polgári lapok munkatársaitól, fizetésük bizonyos százalékát a párt kasszájába fizetik be. A párt tagjai pedig részt vesznek a terjesztésben. Utcákon, tereken. piacokon, üzemek és iskolák előtt aktivistaként terjesztik a l’Hu- manitét, vagy vasárnapi színes 'kiadását, a l’Humanité Dimanche-t. A terjesztők, az olvasók és a lap készítői — az újságíróktól a nyomdászokig — minden év szeptemberének első vasárnapján találkoznak a l’Huma fesztiválján. A cour- neuve-i parkban felállított színpadok, sátrak, vitafórumok és nemzeti pavilonok között milliós tömeg özönlik. Kommunisták, szimpatizánsok és érdeklődők egy egész nap színes forgatagában együtt ünnepük a francia munkásosztály lapját, a l’Hu- manité-t. Nemzeti történelmünk sorsfordítói időire, a nemzetközi forradalmi mozgalom kiemelkedő eseményeire, a 60 esztendeje megvirradt napokra, hetekre, hónapokra emlékeztető kiállítás nyílt pénteken a Petőfi Irodalmi Múzeumban »őszirózsa — piros rózsa« címmel. Rátkai Ferenc, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese megnyitó beszédében egyebek között hangsúlyozta: a korszak forradalmi lendülete művészileg megtermékenyítő társadalmi, világnézeti érle- lődéssel ölelte egy sodrásba a magyar irodalom minden haladó áramlatát. A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság nem években, csak hónapokban mérhető időszaka nem lehetett nagy lélegzetű alkotások inspirálója. De ha elsősorban yenekre, riportokra, eibeszéA megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás szocialista brigádjai egyebek közt abban is versengenek, hogy melyikük tud egy ünnepséget ötletesebben, eredetibben, ha úgy tetszik, élőbben megrendezni. Nos, tegnap a Rainiss- brigád remekelt. Az egész napos eseményláncnak nem adtak nevet, így hát nevezzük csak a növényvédősök piros betűs hétköznapjának. A reggel fázósan érkező dolgozókat és vendégeket a böhönyei citerazene- kar friss dallamai hamar fölmelegítették. Derűs volt a hangulat, mire megnyílt a népi hímzéseket — zömében a debreceni népművészeti szakkör munkáit — bemutató kiállítás. A rögtönzött tárlat- vezetést követően kezdődött az állomás dolgozóinak éves munkáját értékelő termelési tanácskozás. Szili Máté igazgató beszédében és az azt követő vitában munkájuk sok vonatkozásáról szó esett, a lényeg, hogy az állomás a számosgond ellenére is eleget tett feladatának. Több területen, így a szakmai információk toA Pécsen élő Pákolitz Istvánnak 1958 óta jelennek meg egyre érettebb verseskönyvei. A József Attila- és SZOT-dí- jas költő legújabb kötetét a Magvető Könyvkiadó jelentette meg a közelmúltban. Az egyszerű, szinte »színtelen« borító mintha a benne foglaltatott versekre utalna. Hiszen a költemények is puritánul egyszerűek, és egyszerűen igazak. Épülünk, szépülünk. Környezetünkben kinőnek lassan a luxus virágai, s hódító illatuk egyre szélesebb körökben lésekre, karcolatokra adott is lehetőséget, ezekben a hónapokban olyan klasszikus értékű alkotások születtek, amelyek a történelmi pillanat izzását, reményeit, ellentmondásait és örömeit maradandóan örökítik át az utókorra. A Károlyi-palotában, ahol 1918. október 25-én megalakult a Nemzeti Tanács, s ahonnan Károlyi Mihály elindult az Astoriába, ahol az őszirózsás forradalom vezérkarának élére állt, eredeti fényképek és emléktárgyak idézik fel a vértelenül diadalmaskodott forradalmat. A sok érdekes dokumentum között látható Ady Endrének Károlyi Mihályhoz intézett üdvözlete, és az vörös röplap, amelyet sok-sok példányban a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának pillanatában szórtak le repülőgépről a forradalmi szocialisták. vábbadásában vagy a növény- védelmi feladatok szervezésében példaadóan segítették e megye mezőgazdaságát. A szocialista brigádok munkájának értékelése Tóth Istvánnak, az állomás főmérnökének feladata lett volna. C azonban nem tehetett elegei e kötelességének: épp a kitüntetését vette át... Az állomás hét szocialista brigádja az idén csaknem 2500 óra társadalmi munkát végzett. Volt eset, hpgy mindenki, laborosok és irodisták, szaktanácsadók és vezetők együtt kubikoltak a napokban elkészült talajtani laboratórium építkezésénél. E munkában különösen kiemelkedett a Petőfi brigád. Egész évi példaadó munkájáért — a legrégebbi — a Bánki Donát brigádot aranykoszorús, a Rákóczit bronzkoszorús jelvénynyel jutalmazták. Délután az októberi . forradalom ünnepéről emlékeztek ugyancsak eredeti, élményt adó módon. A Kerékkötő együttes orosz és magyar népdalokat játszott, a Fonómunkás Kisszínpad gárdája Az első tanító című Ajtmatov-da- rabot mutatta be. terjed. Belopózik az alig felépült lakások tégla- vagy panelréseibe, és a régi, vakolathullató házak repedéseibe. De a tárgyak mellett belopózik az emberekbe is, és mint a pestis, terjed tovább. Aztán lassan hozzászokunk az ölünkbe hullott jóléthez, s elfelejtjük, hogy a további sokasodásért még többet kellene tennünk. Ebben a majdnem állóvíz 'helyzetben megszó lal valaki, s kíméletlenül le ráncigálja rólunk a sznobizmus, az önzés, a kispolgári- ság és embertelenség palástját. Igyekszik felöltöztetni bennünket emberi ruhába, s groteszk humorral kigúnyolja gyengeségeinket. Pákolitz kegyetlen költő. Nem gyújtja fel Pécs városát, hogy élményhez jusson, hanem borzasztóbb dolgot művel: lenyúzza arcunkról a már szinte odanőtt álarcokat sorban, s magunk is meglepődünk a tükör előtt: hát ilyenek vagyunk valójában? Igen, Pákolitz kegyetlenül igaz. Kérlelhetetlenül rávilágít emberi hibáinkra, s nem lebegtet köré rózsaszín fátylat. Ma élő lírikusaink közül talán leginkább Ladányi szókimondásához, hideg emberségéhez hasonlatos, csak még egyszerűbben, még »kosztüm- mentesebben«. Szinte már annyira igaz, mint amennyire az anyák »az élet örök folytatói«, akik vigyázva »a nyu- godt-szuszogású kisdedek álmát, átkot szórnak a világ tébolyult ámokfutóira, hogy méhüknek áldott gyümölcse értelmesen — szép, emberi életet és megtartó sorsot örökölhessen:«. Vigyáz ránk, hogy emberségünk apadó kútja ki ne száradjon, hogy hibáinkat felismerve — s elismerve — tegyünk is valamit azok kijavíÉrdemes elmondani, hogy a piros betűs hétköznapot rendező Rainiss-brigád teljes egészében a karanténcsoport szakembereiből kerül ki. Valamennyien a megye különböző részein végzik feladataikat, és inkább csak a szakmai továbbképzések és egyéb rendezvények kapcsán találkoznak. Ez a szétszórtság alapozta meg a szokást, hogy az ilyen összejövetel nyújtotta alkalmakat közös programok rendezésére is felhasználják. — Ritka dolog, hogy együtt van az állomás teljes gárdája — mondta Bagyarik Géza brigádvezető. — Ez adta az ötletet, hogy a brigádeseményekhez hasonlóan — ezúttal a termelési tanácskozás apropóján az egész állomásnak szervezzünk közös programot. El kell mondani, hogy vannak kollégáink, akik ma is a megyét járják — például az export gyümölcsszállítmányok hatósági ellenőrzését végzik. A rokonszenves programmal a brigád és az egész állomás is bizonyította, hogy nemcsak szakmai, hanem emberi közösséget is alkot. tásáért. Mert az emberek igazi értékét immár nem az el- sőszülöttség, hanem a meg- szenvedés, az ember szellemifizikai alkotása adja meg. S ha boldogság- vagy igazságkeresésünk közben »itt-ott fölbukkan egy-két hivatásos, Istentől elrugaszkodott gyanakvó«, ne keseredjünk el, hiszen nem vagyunk egyformák. Vannak közöttünk ilyenek, s különben is: »minden lehetséges még«. Hogy mi minden? Konkrétan nehéz lenne meghatározni, mert »hogyan is lehetne megfogalmazni a lehetetlent valósággá varázsló gyönyörű bizakodást?« Pákolitz furcsa kőműves. Olyan kövekből építkezik, melyek mellett a legtöbben észrevétlenül elmegyünk, vagy csak akkor vesszük észre, ha véletlenül rálépünk, s göröngyén majdnem kitörjük a bokánkat. Ö ezeket a köveket veszi fel, s belőlük emeli magasba a házát, költészetét. Élünk. Hol jobban, hol rosszabbul sikerül berendezkednünk a világban. Azonban sohasem annyira jól, hogy ne legyen még javítanivaló. Mert céljaink vannak, melyek maguktól nem valósulnak meg, és munkánkba gyakran hibák is csúsznak. Csakhogy ezeket nekünk kell kijavítanunk, hogy legalább részben elégedettek lehessünk. »Csak az boldogtalan, kinek nincs lehetősége a javításra.« A karcsú kis kötet bezárul. De úgy érezzük, hogy ezzel a 120 oldallal mégsem befejezett a gondolat. Gyarmati László Somogyi Néplap A közművelődés jövője Tabon rr # Őszirózsa — piros rózsa Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban B. F. Pákolitz István: Vargabetűk Készül a L’Humanité kefelevonati
