Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

A kommunisták harca Somogybán tagjai. 1921 nyarán a Szov- jet-Oroszor- szágból haza­tért Sinkovics István kezdett illegális mun­kához Kapos­váron. Jelen­tős szerepe volt a vasúti lakatosok és az építőmun­kások első nagy sztrájk­jában. Szer­vező tevé­kenységének köszönhető, hogy 1925 ta­vaszán dol­gozni kezdett Kaposváron az MSZMP- szervezet, amely az első osztályhar­cos, legális párt volt az ellenforra­dalmi kor­szakban. A kommunisták két évigitt dolgoztak a munkásság és az agrárproletariátus érdekében, a tőkés kizsákmányolás ellen. A Magyarországi Szocialista Munkáspártnak Kaposváron kívül Böhönyén, Somogyváron és Marcaliban volt pártszerve­zete. Ezenkívül megkezdődött a pártszervezés Erdőcsokonyán. Lengyeltótiban, Nagyatádon, Nagyszakácsiban, Somogyszo- bon, Tabon, Zalán, és az ak­kor Somogyhoz tartozó Szi­getváron is. Az osztályellenség 1928-ban felszámolta az MSZMP-t, tag­jait bebörtönözte, üldözte. 1928-tól 1931-ig Kaposváron és a megyében az erők gyűjtése következett. A gazdasági vál­ság idején, 1931-ben Kaposvá­ron és Marcali környékén kapcsolta be a párt az illegá­lis munkába az addig öntevé­kenyen dolgozó kommunistá­kat. Tagjai között ott találjuk a fiatalokat, az MSZMP volt tagjait és az 1919-eseket. A Budapestről kapott röplapo- sat, propagandaanyagokat a falvak lakossága között ter­jesztették. Az agrárproletárok íözött a párt célját és harcát répszerűsítetbék a személyes is csoportos beszélgetéseken. Amikor 1933 májusában le- artóztatták őket, válogatott kínzások után börtönbüntetés, tésőbb pedig internálás várt 'ájuk. A másik illegális sejt evékenysége Kaposvárra és környékére terjedt ki. 1932 héjén Varga Ferenc asztalos- eged a szakszervezetekben« tddig külön-külön dolgozó" kommunistákat, baloldali fia- alokat bekapcsolta a párt nunkájába. November végén negkezdődött a városrészi körzeti bizottságok, a Munka- íélküli Bizottság, a Vörös Se­gély Bizottság és az Ifjúmun­kás Bizottság szervezése. Az Utaluk terjesztett mintegy 12 éle röplap az ország vala- nennyi foglalkozási rétegéhez zólt, és elsősorban a Gömbös­kormány totális fasiszta tö- ekvései ellen mozgósított. A egnagyobb nyilvános akciójuk z 1932. karácsonyi, illetve az 933. március 21-i röplapszó- ás volt. 1933 októberében á Ajándék a könyvnapról Nem könnyű a pult mö­gött állni! — jegyezték meg a Kisfaludy utcai általános is­kola hetedik osztályos lányai. Akárcsak a könyvesboltokban ünnepek előtt itt is csúcs- forgalom volt szerdán a má­sodik emeleti folyosón. Az asztalokra kirakott könyvek gyorsan fogytak már a meg­nyitó előtt. A figyelmes kis eladók így ajánlották a köny­veket. — Ezt vedd meg anyukád­nak! — A kislány fölemelte a könyvet, amelynek a címe: Szülők kislexikona. El is fo­gyott valamennyi. Egy ideig most a szekények mélye rejti az ajándékot hogy karácsony­kor a szülőknek meglepetés legyen. A Kisfaludy utcai általános iskola pártalapszervezete az MKP és a KIMSZ megalaku­lása évfordulójának alkalmá­ból háromnapos ünnepi prog" ramot rendezett. Az iskola mintegy négyszáz tanulója vett részt a szervezésben. Szerdán politikai könyvnapot tartottak melyre a Kossuth Könyvkiadótól kapták a köny­veket. A gyerekek több mint négy és fél ezer forint érté­kűt vásároltak. Leggyorsabban a Lenin élete. A világ körü­löttünk és a Képes történe­lem legújabb kiadása kelt el. Tegnap vetélkedő volt, ma irodalmi műsorral szerepéinek a pajtások. ODA A NAPHOZ Félelmetesen szép és nagyszerű csodája « megűflio- dott világnak, köszöntünk téged: felkelő Vörös Nap, ki az orosz keleten ébredtél és tüzes orcáddal a Kárpátok gerincéről most egész Európa felé sugárzol. Új, szokatlan fényességedtől még sokak szeme káp- rázik, a félhomályhoz szokott tekintetek még talán réve­deznek, de a sziveket már átsütötte perzselő forróságod, s ezeket a kigyulladt szíveket többé nem lehet megölni, leverni, elhallgattatni. Ezekben a szívekben piheg, dobog, él à halhatatlan jövendő örökkévalósága. Nap, Nap, aranytüzes, szent égi állat, valaha pogány ősök ezen a tájon fehér paripát áldoztak neked hajnali jöveteledre. Mi is áldozunk most neked, a fölszabadult Ember hitével, s oltárodon, a Szabadság oltárán hamuvá égetjük a múlt halott bálványait: a kapitalizmust, a mi- litarizmust, s az imperializmust. S az oltártüz ropogásá­ból ujjongva halljuk ki a születő új emberiség diadal­mas himnuszát. Nüp, Nap, Vörös Nap, ezredéveken át elnyomott rab­szolgák, szolgák, jobbágyok, kiuzsorázottak szabadság után sóvárgó vágyának szimbóluma: széttört bilincsek, felemelt homlokok, vakító fényességedbe bátran tekintő szemek köszöntenek. Jöjj és szállj feljebb, egyre maga­sabbra a tavaszi égen. hogy szétszóródó, életet adó suga­raiddal beteljék a Világ, s annak minden nemzetsége. Hiszen a Te világosságod az Élet világossága, a Te Tüzed, az Élet Tüze, s a Te erőd az Elet ereje, amely legyőzi a Halál sötétjét, hidegét és néma mozdulatlanságát. Aki Téged köszönt, az Életet, a Jövendőt, az Örök Változást köszönti s széttárt karoklcal, szédülten issza, szívja, lélegzi be fényedet, melegedet, folyton sugárzó és soha el nem fogyó erődet. Égess és teremts Vörös Nap, s ha deleidre érsz, állj meg legfölül az istenek örökkévalóságában. Neked, ki megváltást hozol az emberiségnek, felhő ne sápassza or­cád, s ne legyen soha alkonyatod. Kárpáti Anrcl Déli Hírlap, 1919. március 25. 1918 decemberének kö zepén, a KMP megalakulás; utáni hetekben vidéki párt szervező munkára Somogyb< küldték Győrffy Antal szabó­segédet. Győrffy a hábori előtt Kaposváron dolgozott, majd katona, illetve hadifo goly lett. A hadifogságbar csatlakozott a bolsevik cső porthoz, harcolt az ellenforra dalmárok ellen, későül Moszkvában pártiskolát vég­zett. Az élső nyolcvan orosz- országi magyar internaciona­listával érkezett haza. Későbt Budapestről — egy kaposvári szabómunkás személyében — segítséget kapott. Rövid tájé­kozódás után azonnal meg­kezdték a szervező munkát. A szociáldemokrata párt balol­dali tagijait keresték fel első­ként. Amikor meggyőződtek arról, hogy többen elfogadják a KMP célkitűzéseit, fölkeres­ték a baloldali vezetőket is. Kiderült, hogy 1919. február elején a somogyi pártvezetők túlnyomó többsége egyetértett a kommunistákkal. Február végén a munkástanács me­gyei intéző bizottsága — az osztályharcos erők nyomására — határozatot hozott a nagy­birtokok szocializálására A Visegrádi utcai pártköz­pont a somogyi pártszervezők javaslatára elhatározta, hogy a baloldali szociáldemokrata vezetésre való tekintettel me­gyénkben nem alakítják meg a KMP szervezetét, hanem a kommunisták a munkásta­nácsban és a szociáldemokra­ták között dolgoznak. Már­cius elején a kommunisták te­vékenysége az osztályharcos erők-további radikalizálódá- sához vezetett így a kisgaz­dapárti kormánybiztost meg­akadályozták abban, hogy el­foglalja hivatalát; helyette háromtagú munkásdirektó­rium vette át a megye veze­tését Tíz nappal a proletár- diktatúra kikiáltása előtt So­mogybán a munkások kezében volt a közigazgatási hatalom. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a megyében 800 föl fegyverzett munkás, a munkásőrség állt a párt, illetve a munkástanács mögött A külső és belső ellenforra­dalmárok elleni küzdelem hónapjában megyénkben is a párt, a kommunisták álltak az élen. A proletárdiktatúra megdöntése után az ellenfor­radalom elsőként gyilkolta le a kommunistákat, az osztály­harcos munkásokat. A megye tanácsköztársasági vezetőin kívül mintegy 400—450 mun­kást parasztot gyilkoltak meg a Tanácsköztársaság alatti te­vékenységéért A húszas évek elején a szo­ciáldemokrata pártban és a szakszervezetben tevékeny­kedtek a kommunista párt bíróság súlyos fogházbüntetés­re ítélte őket a burzsoá tár­sadalmi rend elleni tevékeny­ségükért. Néhány év múlva, 1937-ben újabb illegális pártszerveze­tekkel találkozunk Kaposvá­ron, Tabon és Szigetváron. Ekkor a fiatal ifjúmunkások kapcsolódtak be a párt mun­kájába, köztük volt a később mártírhalált halt Spitz Rezső nyomdász is. A Szakszerveze­tekben dolgozó kommunisták ! szervezték az 1936-os nagy I építőipari és szabósztrájkot, ; amikor hetekig állt a megyé- I ben az építőmunka. A máso­dik világháború éveiben több I antifasiszta tüntetést szervez- ! tek a Munkásotthon falai kö- ; zött. Sajnos többségüket mun­kaszolgálatra hurcolták. A felszabadulást kevesen érték meg. A felszabadulást kö­vetően Somogybán ts a kom­munisták álltak az újjáépítés, a demokratikus kibontakozás élén. Az új, szocialista társa­dalom megvalósítása me­gyénkben is a párt vezetésé­vel, a dolgozó nép egyetértésé­vel valósult meg. A hat évtizede elültetett forradalmi mag napjainkban hatalmas fává növekedett. A Magyar Szocialista Munkás­párt népünktől és a nemzet­közi munkásmozgalomtól hat évtizede elválaszthatatlan, és vele örökre egybeforrott. Andrássy Antal ' A párt központját 1918. december elején a Visegrád utcába helyezték át. Angyalföld közelsége, Sí nagy munkáskerület védelme nyugodtabb lehetőséget adott a munkára. A forradalmár A KMP első központi bizottságának tagjai. M ost már égnek a régi vi­lágok. Egy szikra ki­pattant s a véráztatta mezők hirtelen megrázkód­tak. Nem lehetett többé meg­állítani. Akik fogvaçogva gon­doltak ilyen időkre, kénytele­nek megállapítani, hogy nem is olyan rémes. Ami annyira komplikáltnak látszott, arról kiderült, hogy tulajdonképpen roppant egyszerű. Minden megy a maga útján. Az em­berek esznek és isznak és hogy ha ezt meg lehet tenni, akkor mindennek és minden­kinek meg tudnak bocsátam, még a forradalmárnak is. A forradalmár ugyanis ép­penséggel nem valami külö­nös lény. Talán azt lehetne mondani, hogy olyan, mint a földrengésmérő, mely messzi világok belső viharától ad görbe vonalakat, amikor a távíró még nem is jelezhetett semmit. A forradalmár csak rezonáns, mely azokat az el­fojtott érzéseket: a düh, fáj­dalom, keserűség, elnyomatás, megaláztatás érzéseit szökken­ti akcióba, mely egy bizonyos népréteget, embercsoportot, vagy akár az egész emberisé­get füti. Minden kornak voltak for­radalmárai, s hogy valaki az­zá legyen, az tisztara tempe­ramentum dolga. Nem olyan temperamentum az, mely hir­telen, állandóan és ész nélkül éli ki magát; ellenkezőleg, olyan aktivitás ez, mély a lét mindennapi kicsinyes harcocs- kái helyett erőit éppen egy bizonyos akcióba koncentrál­ja. Mert azok a gondolatok, melyek tettekre serkentik a forradalmárt, természetsze­rűleg sok emberben meg kell hogy legyenek, enélkül a for­radalom vagy nem igazi, vagy csak egy embernek egyén: ténykedése. A forradalmár mindig új életforma megvalósításáért küzd, s harca csak annyiban különbözik azokétól, akikért (mondjuk így, bár nem égé- ! szén van így) küzd, hogy míg azok életük folyásán a nap minden szakán igyekeznek fe'.jebblendíteni életstandard­jukat á gyakorlatban, a for­radalmár ezeket a pozitív aka­rásokat egyszerűen magáévá teszi, megérzi, s az anyagi küszködés helyébe túllendül a percnyi dolgok valóságán, s oly hangot, színt, formát vagy tettet ad, mely magában csú- csosítja azokat az érzéseket, melyek a tömegben élnek. Hogy forradalmárok vannak, s hogy mindig akadnak em­berek, akik esetleg a saját életük kockáztatásával is i me­rik azt mondani, vagy tenni amit mások csak éreznek, es korántsem heroizmus, hanem éppen olyan szükségszerűség, mint ahogy a nagyon öreg ember szívesen és könnyen hal meg. A forradalmárt még csak nem is a szenvedélye hajtja arra az útra, mely esetleg börtönön, vagy az akasztófa árnyékán visz keresztül. A Hamleteket vagy az Oblomo- vokat sokkal csodálatosab baknak tartom, mint azokat az embereket, akik a dolgok hideg logikáján elérkezvén ar­ra a pontra, melynél a kon­zekvenciákat kell levonni, megtorpannak, önmaguk iga­zolását keresik, haboznak, s nem merik kimondani az utol­só szót. Akik meglátták a világot, azok javítani is akarnak azon. Akik keresztülcsurgatták már magukon elnyomott milliók sóhaját és megérezték azt, ami körülöttük és velük tör­ténik, azok természetes, hogy közelebb igyekeznek férkőzni a sóhajok forrásához. A bar­mot az embertől éppen az i sajátosság különbözteti meg, hogy az embernek eszközei vannak arra, hogy, érzéseit közölni tudja. Mi nem tud­juk: szenved-e az ökör az igától, de azt tudjuk, hogy a legjobb életet kivívni akaró ember gyötrődve nézi, ha munkája eredményeit más él­vezi. A • forradalmár tehát csak egy érző lény. Szenvedé­se nem börtönben kezdődik. Nem kell kimennie a csatate­rekre, s a menetelő katona fáradsága az ç inába száll. A gennyes seb az agyát borítja. A proletárszoba bűze orrát fa­csarja. A nyomor idegeit fe­szíti. A mások elmúlása ösz- szeroppantja. A forradalmi akció, a cselekvés akarása és magának a cselekvésnek ki­robbanása neki már csak enyhülést jelent. A z élő világok forradalmi1 átalakulásának nem voltak márLTjai és még kevésbé hősei. A forra­dalmak zubogó sodrának csak megérzői voltak olyanok, akik nem hunyt sze.mekkel vágtat­tak át a földi lét igazságta­lanságain, hanem érkezésük forróságával sodródtak abban a szélviharban, mely a vulká­nikus kitörést megelőzte. Léltai János A Hét. 1918. december 1.

Next

/
Thumbnails
Contents