Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

Megkezdődtek a hivatalos magyar—francia tárgyalások ! (Folytatás az 1. oldalról) Délután a hivatalos magyar —francia tárgyalások első ak­tusaként a Marigny-palotában találkozott Kádár János és Valéry Giscard d’Estaing. A két vezető államférfi őszinte, nyílt, konstruktív légkörben csaknem egyórás 'négyszem­közti eszmecserét folytatott. Kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország helyze­téről, s nagy figyelmet szen­teltek a nemzetközi kérdések­nek. Megegyezett a vélemé­nyük abban, hogy az enyhü­lés és a leszerelés a legfonto­sabb tényezője napjainkban a nemzetközi helyzet alakulásá­nak. Kifejezték: minden fele­lős politikai tényezőnek erő­feszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a helsinki megállapodások megvalósul­janak, s ezáltal erősödjék az európai béke és biztonság, ami kedvezően járul hozzá az egész világ békéjének ügyé­hez. Púja Frigyes külügyminisz­ter és Bíró József külkeres­kedelmi miniszter szerda dél­után francia partnerével a két országot kölcsönösen érintő kérdésekről tárgyalt • * • Szerdán este az Elysée-pa­lotában a francia köztársasági elnök és felesége Kádár Já­nos és felesége tiszteletére díszvacsorát adott. A vacsorán Giscard d’Es­taing és Kádár János pohár­köszöntőt mondott. A francia sajti a látogatásról Kádár János párizsi látoga­tása új szakaszt jelez Fran­ciaország kelet-európai poé­tikájában — írta tegnapi ve­zércikkében a Le Monde, amely egy-két órával az MSZMP első titkárának ér­kezése előtt került az újságos standokra. Franciaország törekvése a lehető legszorosabb kétoldalú kapcsolatokat kiépíteni a ke­let-európaiakkal, megőrizni a jó' kapcsolatokat a Szovjet- 1 unióval, párhuzamosan fej­leszteni az enyhülést vala­mennyi népi demokráciával és Moszkvával — fejtegeti a Le Monde. A lap közli Magyarországon járt tudósítójának, Manuel Lucbertnek a magyar külpo­282 év börtön Szenzációsnak számító hír érkezett az óceánon túlról: az Egyesült Államok igazságügy- minisztériuma hivatalosan kérte a szövetségi bíróságot, semmisítse meg az úgyneve­zett wilmingtoni tízek ellen hozott ítéletet, mert az »egy megbízhatatlan koronatanú vallomására épül«. Az ügy több mint fél évti­zede, 1972-ben kezdődött, »odalent délen-», Észak-Karo­linában. Étinek a fajüldözési hagyományairól jól ismert ál­lamnak a bírósága ekkor ösz- szesen kétszáznyolcvankétf !) évi börtönre ítélt tíz polgár­jogi harcost, »gyújtogatás és erőszakoskodás» vádjával. A vád az első pillanattól kezdve enyhén szólva bizony­talan alapokon állt: az ameri­kai sajtó jórésze is megkérdő­jelezte a koronatanú, egy ré­szeges besúgó perdöntő vallo­mását. Amikor Carter kormányzata még a külpolitikai porondon' is bevétette az emlékezetes »emberi jogok kampányát», az Egyesült Államokban is so­kan írtak és beszéltek arról, hogy ezt a kampányt talán nem ártana odahaza kezdeni. Amikor a kampány kellős kö­zegén egyszer a Fehér Ház szóvivője azt találta mondani, hogy az Egyesült Államokban »nincsenek politikai foglyok», közéleti személyiségek és kommentátorok egész serege tette fel a kellemetlen kér­dést: és a wilmingtoni tizek? Akkorra ugyanis már szín­ét senkinek sem volt illúzió­ja afelől, hogy a 282 év bör­tönt tömény politikai okokból osztották ki, polgárjogi harco­soknak, politikai megtorlásul. A nem éppen objektivitásáról jellemző amerikai délről is emorandumok tömegével bombázták a hatóságokat Én­ek eredményeként ma már a oilmingtoni tizek közül több polgárjogi harcost »ideiglene­sen szabadlábra helyeztek». Az amerikai és a nemzetkö­zi közvélemény most elérte, hogy nemcsak »kegyként» ér­telmezhetők az eddigi szaba­don bocsátások. Közismert, hogy a washing­toni kormányzat egy ideig a szovjet-romerikai kapcsolato­kat a belügyekbe való be­avatkozás fogalmát kimerítő okokra hivatkozva »fagyasz­totta». Azóta kitűnt, hogy ez az út nem járható, és a két nagy ország viszonyában is melegebb szellők fújdogálnak. Véletlen egybeesés — és mégis jelképesnek teinthető —, hogy a wilmingtoni fej­lemények idején amerikai szenátor-delegáció járja a Szovjetuniót... litikáról szóló írását, amely külön kiemeli, hogy a magyar vezetők hitet tesznek a Szov­jetunióval való érdekközösség mellett. A cikk részletesen foglalkozik Magyarország és a nyugati tőkésországok kapcso­latainak fejlődésével is. Csaknem egy teljes, lepedő­nyi újságoldalon foglalkozott szerdai számában a nagypol­gári Le Figaro is Kádár Já­nos látogatásával, a lap szem­léletét tükröző, de ugyanak­kor rendkívül elismerő hangú írásban. A Le Figaro külön portrét rajzol rövid, fénykép­pel illusztrált írásában Kádár JánosróL A L’Humanité, az FKP lap­ja szerdán harmadszor is részletesen foglalkozott a Ká­dár-látogatással, ezúttal is igen meleg hangú írásban. A francia rádió, televízió, a hírközlés egésze is már kedd estétől kiemelt témaként ke­zeli Kádár János látogatását, számos kommentár, hírma­gyarázat elemezte a magyar —francia kapcsolatokat Túlzás nélkül lehet monda­ni, hogy a francia sajtó soha ilyen terjedelemben é? ilyen komolysággal nem foglalko­zott még a szocialisíta Magyar- ország fejlődésével. űrhajótok köszöntést Leonyid Brezsnyev nyújtotta át 11 j kitüntetéseket Moszkvában Leonyid Brezsnycv átnyújtotta a Lenln-rendet és az Arany Csillagot Vlagyimir Kovaljonoknak és Alek- szandr Ivancsenkovnak. A képen: Ivancscnkov, Brezsnyev és Kovaljonok az ünnepségen. »Az űrhajózás történetében leghosszabb űrrepülés a szov­jet tudomány és technika, a szovjet emberek tudásának, felkészültségének, akaratának és hősiességének nagy győzel­me« — jelentette ki heonyid Brezsnyev tegnap a Kreml­ben, átnyújtva a Lenin-ren- det és az Arany Csillagoi Vlagyimir Kovaljonoknak Alekszandr Ivancsenkoimak. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke beszédében em­lékeztetett rá, hogy húsz év sem telt el Jurij Gagarin út­törő jelentőségű, 108 perces űrrepülésétől, most pedig két szovjet ember 140 napot töl­Szovjet—amerikai tárgyalások PonomarjoY nyilatkozata a kongresszusi küldöttség megbeszélésén A szovjet külpolitika leg­főbb célkitűzéseiről, a szovjet —amerikai kapcsolatok prob­lémáiról és távlatairól, a ha­dászati támadó fegyverek csökkentésével kapcsolatos tárgyalásokról tett nyilatkoza­tot Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a központi bi­zottság titkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az amerikai kongresszus küldött­ségeinek szerdai megbeszélé­sén. Az amerikai delegáció — Ribicoff szenátor vezetésével szerdán kezdte meg a meg­beszéléseket a szovjet parla­ment képviselőiveL A szovjet küldöttséget Ponomarjov ve­zeti. Munt emlékezetes, a leg­felsőbb tanács küldöttsége ez év elején tett látogatást az Egyesült Államokban. A szerda délelőtti ülésen Ponomarjov emlékeztetett rá, hogy a legfelsőbb tanács kül­döttségének útját értékelve Leonyid Brezsnyev rámuta­tott, hogy új kezdeményezé­sek szükségesek a szovjet— amerikai viszony megjavítá­sára. Az azóta eltelt időszak­ban — jelentette ki ezután — a két ország kapcsolatai nem voltak kiegyensúlyozottak, ta­vasszal és nyáron súlyos romlás következett be, és ez nem a Szovjetunió hibájából történt így. A Szovjetunió változatlanul arra törekszik, hogy fejlessze a konstruktív kapcsolatokat, az együttmű­ködést az Egyesült Államok­kal. Ponomarjov arra is emlé­keztetett, hogy lelassultak a tárgyalások a hadászati fegy­verek korlátozásáról, ameri­kai részről fokozták a fegy­verkezési versenyt, csökken­tették a kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatokat, megpró­báltak beavatkozni a Szovjet­unió belügyeibe. A szovjetel­lenes hadjáratot a szovjet fe­nyegetés meséjével akarták indokolni. »Sajnálatos, hogy az amerikai kongresszus is tá­mogatott sok olyan akciót, amely országaink kapcsolatai­nak megrontására irányult« — mondotta Borisz Ponomarjov. A szovjet küldöttség veze­tője pozitívumként értékelte, hogy a legutóbbi időben bi­zonyos kedvező változások tapasztalhatók. »Szeretnénk remélni — hangsúlyozta —, hogy ez a kiegyenlítődés nem csupán ideiglenes jellegű lesz, hanem hozzájárul a szovjet— amerikai kapcsolatok felfelé íveléséhez, az enyhülés poli­tikájának elmélyüléséhez és kiszélesedéséhez, országaink szilárd kapcsolatainak kiala­kításához.« Szovjet részről — fűzte hozzá Ponomarjov — feltétlenül szükségesnek tart­ják, hogy a politikai enyhülés folyamatát a katonai enyhü­léssel egészítsék ki. A SALT-tárgyalásokról szólva Ponomarjov elmondot­ta: a Szovjetunió számára nem volt könnyű az a döntés, amellyel elfogadott egyes amerikai igényeket. Ugyanak­kor azonban — bár az Egye­sült Államok pozíciójában is tapasztalható kedvező válto­zás — amerikai részről még mindig előterjesztettek olyan követeléseket, amelyeknek teljesítése katonai téren egy­oldalú előnyhöz juttatná az Egyesült Államokat Szovjet részről elvárják, hogy az en­gedmények fejében az Egye­sült Államok is hagyjon fel az ilyen követelésekkel. »Felhívjuk önöket, az ameri­kai komgresspus valamennyi tagját, hogy az olyan fontos kérdést, miint a hadászati tá­madófegyverek korlátozásáról szóló megállapodás, kellő ko­molysággal kezeljék, és re­méljük, hogy az amerikai sze­nátus tagjai is osztoznak ve­lünk abban az óhajban, hogy ez a megállapodás végre meg­szülessék« — mondotta a szovjet delegáció vezetője. Ponomarjov részletesen szólt más szovjet leszerelési javaslatokról is. Kitért az európai helyzetre, a bécsi tár­gyalásokra, hangsúlyozva : a szocialista országok kezdemé­nyezése Bécsben lehetővé te­szi a gyors előrehaladást, a Nyugat azonban erre még mindig nem adott megfelelő választ Foglalkozott a szovjet kül­döttség vezetője a kereske­delmi és gazdasági kapcsola­tok kérdésével is, és rámuta­tott hogy azok szintje ma ko­rántsem felel meg a lehetősé­geknek. Bírálta a Szovjetunió­val szemben fennálló megkü­lönböztető rendelkezéseket, utalt arra! hogy az amerikai fél a korlátozó rendelkezések következtében legkevesebb kétmilliárd dollár értékű ren­deléstől esett el. Aláhúzta: a Szovjetunió sohasem engedi meg, hogy ; kereskedelmet megpróbálják felhasználni az ország belügyeibe történő beavatkozásra. Borisz Ponomarjov részle­tesen ismertette a Szovjetunió álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. Szólt a közel-keleti kérdésről, bí­rálva a Camp David-i megál­lapodást és állást foglalva az átfogó és minden érdekelt fél­re kiterjedő rendezés mellett. Az afrikai kérdésekre áttérve hangsúlyozta: az Egyesült Államokban eltorzítják a Szovjetunió politikáját A Szovjetunió természetesen tá­mogatja azokat az afrikai né­peket amelyek szabadságu­kért nemzeti függetlenségü­kért, országuk területi integ­ritásának megtartásáért küz­denek. Ezt azonban a nem­zetközi jog normáinak meg­felelően, az érdekelt afrikai országok kérésére teszt nem akar a maga számára politi­kai dominációt, katonai tá­maszpontokat, gazdasági ki­váltságokat biztosítani. Ponomarjov foglalkozott a kínai—amerikai kapcsolatok alakulásával is. Hangsúlyozta: szovjet részről teljesen nor­málisnak tekintik, ha az Egyesült Államok javítani akarja kapcsolatait Kínával. »Nem titkoljuk azonban ag­godalmunkat amiatt hogy az önök országában bizonyos csoportok a kinai—amerikai közeledést szovjetellenes ala­pon kívánják megvalósítani« — mondotta, majd megállapí­totta: nyugtalanító, hogy az Egyesült Államok bátorítja Kína háborús előkészületeit Forgácsoló bérmunkát vállalunk E 400—1500-as esztergapadra, havonta. Szabad kapacitás: havi 120 óra. Várjuk leendő ügyfeleinket! Marcali és Vidéke ÁFÉSZ üzem- gazdasági osztály 8700 Marcali, Rákóczi út 19. (52183) azokat a katonai kalandjait, amelyek könnyen egy új vi­lágháború kirobbanásához ve­zethetnek. Borisz Ponomarjov a továb­biakban hangsúlyozta : a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldöttsége azt sze­retné, ha az amerikai kong­resszusi küldöttséggel nyílt légkörben megvitatva a kap­csolatok problémáit együttes erővel elősegíthetnék azok rendezését hozzájárulnának a kapcsolatok javításához, az enyhülés kiterjesztéséhez. Az amerikai szenátorok ne­vében felszólalt Abraham Ri­bicoff a többi között utalt ar­ra, hogy a hadászati támadó fegyverekről folyó szovjet— amerikai tárgyalások rendkí­vül nagy jelentőségűek s ki­fejezte azt a reményét, hogy azok rövidesen eredményesen fejeződnek be és utat nyit­nak újabb megállapodások előtt. Különösen fontosnak minősítette Ribicoff a külön­böző, jelenleg is folyó két- és többoldalú tárgyalások sikeres befejezését. A maga részéről is javítandónak nevezte a két ország kapcsolatait, bele­értve a kereskedelmi kap­csolatokat is és rámutatott, hogy számos területen van lehetőség az együttműködés fejlesztésére. Ribicoff felszó­lalása további részében nem­zetközi kérdésekről beszélt. A két küldöttség ezután megkezdte a részletes, nyílt eszmecserét. A tárgyalások ma is folytatódnak. tött a koziposzban. »Tartósan élni a világűrben, a Földünk­től olyannyira eltérő körül­mények között — hőstett Dol­gozni a kozmoszban, mégpe­dig olyan teljes odaadással, mint ahogyan Vlagyimir Ko­val jonok és Alekszandr Ivan- csenkov tette — kétszeres hőstett« — mutatott rá Leo- nyid Brezsnyev, majd megál­lapította, hogy az űrhajósok kitűnő szakembereknek bizo­nyultak a tudomány, a tech­nika és a népgazdaság legkü­lönbözőbb területein. »— Űrhajósaink távol az otthontól, a hazától, a Föld­től, nehéz körülmények között álltak helyt, azonban a re­pülés minden pillanatában érezhették, hogy gondolatban velük vannak a szovjet em­berek, a testvéri szocialista országok népei. A szovjet űr­hajósok lengyel és német kol­légáikkal átfogó tudományos kutató és kísérleti programot hajtottak végre, és ez ismét a gyakorlatban bizonyította a szocialista közösség országai­nak erősödő szolidaritását, ál­landóan bővülő együttműkö­désünket — emelte ki Leo- nyid Brezsnyev, majd mind­két űrhajósnak átnyújtotta a I Lenin-rendet és az Arqny ‘ Csillagot, Alekszandr Ivan- csenkovnak pedig a Szovjet­unió űrhajósa jelvényt is, és mindkettőjüknek jó egészsé­get, boldogságot, újabb sike­reket kívánt a haza javára, a kommunizmus érdekében, Vlagyimir Kovaljonok vála­szában a Szaljut—6 személy­zete nevében köszönetét mon­dott a magas elismerésért és biztosította a szovjet párt és állam vezető testületéit, sze­mélyesen Deonyid Brezsnye- vet, hogy társával együtt a jövőben is minden tudásával és energiájával készen áll a szovjet űrkutatás szolgálatá­ra. Kovaljonok hangsúlyozta, hogy az űrállomás két állandó személyzetének munkája ta­núságot szolgáltatott a szov­jet tudomány növekvő erejé­ről, a szovjet űrhajósok szak­mai felkészültségének színvo­naláról. Alekszandr Ivancsenkov, az űrállomás fedélzeti mérnöke azt hangoztatta, hogy a Szal­jut—6—Szojuz űrkomplexum fedélzeti berendezései a 140 napos űrkísérlet során mind­végig kifogástalanul működ­tek és ez mindennél ékesebb bizonyítéka a szovjet űrtech­nika magasfokú fejlettségé­nek! »A nekünk átnyújtott ki­tüntetéseket a tudósok, tech­nikusok, tervezők, repülésirá­nyítók sok ezres kollektívája munkája elismerésének te­kintjük — hangoztatta Ivan­csenkov. Fe I h í vá s ! A Kaposvári Ruhagyár ezúton is értesíti gyes-en levő dolgozóit, hogy újabb egy műszakos szalagot indít a vállalat központjában, melyet kisgyermekes dolgozóinak szervez meg. Részletes tájékoztatást vállalatunk munkaügyi osztálya ad az érdeklődő dolgozóknak. KAPOSVÁRI RUHAGYÁR A MAHART Balatoni Hajózási Üzletigazgatósága felvételre keres: — termelésirányítói munkakörbe egy gyakorlott vízépítő-technikust vagy üzemmérnököt, — termeléselőkészítői munkakörbe egy gyakorlott gépésztechnikust vagy üzemmérnököt, valamint 1 kovácsot. Jelentkezés — személyesen vagy írásban — az üzem- igazgatóság munkaügyi és szociálpolitikai csoportjánál: Siófok, Zsilip sor. Pf. 22. (42414)

Next

/
Thumbnails
Contents