Somogyi Néplap, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-15 / 269. szám
Portrévázlat K »bonyolult emberekről-« egyszerű írni. »Csak« föl kell sorakoztatni tulajdonságaikat, tetteiket, szavaikat és gesztusaikat, s máris kész az ellentmondásokkal teli, árnyalatokban gazdag jellemrajz. Összehasonlíthatatlanul nehezebb feladat az »egyszerű ember« bemutatása. Itt kevés a tulajdonságok fölsorolása. Ha például valakiről tudjuk, hogy rendes, becsületes, szorgalmas, sokoldalú, szerény és kedves, voltaképpen nagyon keveset tudunk ... Jóllehet mindez külön-külön valóban jellemzi, így együtt az egész mégsem ő. Mert hiányzik a képet életszerűvé tevő kontraszt. Ez lehet a nyitja, hogy bár Dér Ferencnét, a nádudvari iparszerű termelési rendszer kaposvári alközpontjának irodavezetőjét évek óta ismerem, rá gondolva először csak a fentebb soroltakhoz hasonló »portréközhelyek« jutottak eszembe ... Alighanem nagyon bosszantaná ha csak egyetlen dicsérő .jelzőt is leírnék. Nem egyszer tanúja voltam, mikor az alközpont vezetője tőle kért tanácsot, javaslatot, útbaigazítást, s ezt rendszerint megtoldotta egy mondattal: »Nem is tudom, mire mennénk Már- tika nélkül.« Dérné ilyenkor enyhén elpirult, leplezve bár, de bosszankodott. »Miért kell mindig ezt mondania a vendégek előtt, hiszen igenis tudja a választ mindarra, amit tőlem kérdez ...« Ma már értem, miért. Mártikétól jó kérdezni. Talán két éve egy szálúnál tájékoztatón elhangzott néhány — számomra kínaiul hangzó — szakkifejezés. Nem volt bátorságom, hogy kérdezzek. »Inkább kikeresem egy szakkönyvben« — gondoltam, de akkor valaki odasúgta: »Egy új kísérleti mószer ...« Mivel »lelepleződtem«, a szünetben más »kínai« kifejezésekről is megkérdeztem... Ö beszélt, de hangjában nyoma sem volt a laikussal szembeni lenézésnek. Mártika úgy tud felvilágosítani, hogy az inkább legyezgeti, mintsem sérti az ember szakmai hiúságát. Jó tőle kérdezni. Az alközpontban 6 az egyetlen nő. Társaságában a férfiak vigyáznak a nyelvükre, sőt arra is, hogy ruhájuk, külsejük rendezett legyen. Valamennyien szeretik, és ez az érzés talán több a kötelező kölcsönös tiszteletnél, megbecsülésnél. Kimondatlanul is tudják valamennyien: egyéniségének sugárzása tartja életben a kis munkahelyi közösség kohézióját. Egy alkalommal Dénué tájékoztatott a termelési rendszer megyei munkájáról. A félórás beszélgetés majdnem fél napba telt, ugyanis mindjárt az első kérdés után csörögni kezdett a telefon. »... nagyon jó volna, ha át tudna adni a másik gazdaságnak legalább 200 litert. Akkor még mindig marad maguknak 400 ... Igen. tudom, ha egy hidraulika cső kiszakad, akkor nem tíz liter kell, de hát náluk áll a gép! Megígérem magának, hogy két héten belül a föld alól is vissza- szerzem...« »Miért volt olyan fontos, hogy kikunyerálja a segítséget?« »Tudja, hogy a partnereink hogyan ítélnek meg bennünket, az többnyire attól függ: tudunk-e nekik segíteni az ilyen hétköznapi • gondokban ...« Alig fejezte be, izgatott vendégek érkeztek. »Nem jött meg az a motor. Próbáljanak segíteni, hátha van valahol egy tartalék...« Gyors körtelefon következett, és néhány perccel később a vendégek már kevésbé gondterhelten távoztak. Közben már kattogott a telex: »Kérem, adják le a jelzett alkatrészmegrendeléseket ...« Segítene diktálni? Akkor hamarabb folytathatjuk a félbemaradt beszélgetést.« Méteres számsorok következtek, meg az alkatrészek neve, tömítés, csapszeg ... Többet kiolvasni sem tudtam, ő azonban legtöbbször már a kezdőbetűből értette, miről van szó. Végül újra előkerült a jegyzettömb. Beszélt a vetőmagfajták jellemzőiről, a növény- védelemről és az agrotechnikáról, a hiányzó alkatrészekről... Mindenről közérthetőén, mégis zavarbaejtő sokoldalúsággal, szakértelemmel. Egyszer valaki az alközpont »élő adatbankjának« mondta Dérnét, aki a fáradtság jelének tekinti, ha egy gazdaság répa-vetésterülete vagy épp egy győri telefon- szám nem jut eszébe — kapásból. Ö, maga fél éve így fogalmazta meg ezt: »A mi feladatunk gazdálkodni az információval. Nem arról van szó persze, hogy a termelési rendszer szakemberei »okosabbak«, rm'nt a gazdaságokban dolgozók, csupán gyorsabban jutnak friss információkhoz. A gazdasági vezetőnek, akinek ezernyi a napi munkához kapcsolódó gondja van, nincs mindig ideje és ereje, hogy valamennyi tájékoztatót és szaklapot áttanulmányozza, s kiszűrje belőlük a hasznosítható!« Dérné szakmai szemléletéről árulkodott, mikor arról beszélt, hogyan igyekeznek a gazdaságok »testére szabni« a lehetséges megoldásokat. »Hiába tanácsolnánk például egy tsz-nek, hogy használjon 500 kiló műtrágyát hektáronként, ha pénze csak 300-ra van. Célszerűbb, ha náluk olyan fajtát javasolunk, amely azt a 300 kilót a legjobban tudja hasznosítani... Mit lehet még Dér Ferenc- néről tudni? Két kisgyermek anyja, szereti a jó könyveket, és leggyakrabban kordfarmerben jár. Bíró Ferenc T akar mányellátás Országszerte zavartalan, kiegyensúlyozott a takarmányforgalom, a kistermelők november közepén az állami és a szövetkezeti bolthálózatban — összesen 5300 helyen — könnyen beszerezhetik az állatok tartásához, felneveléséhez szükséges abrakot és a keveréket. Az idei év első, egyelőre még nem hivatalos takarmányösszesítései szerint a Gabonatröszt vállalatai a tavalyinál 4—5 százalékkal több takarmányt adtak el a kistermelőknek. Az ország 110 gabonaipari takarmánykeverő üzeme ezekben a napokban teljes kapacitással dolgozik, hogy a télire jusson mindenhova értékes takarmánykeverék. Felmérték az 1979. évi igényeket is, A Gabonatröszt számos nagyüzemmel egyeztette a takarmányellátással kapcsolatos adatokat Ezek ismeretében arra készülnek föl, hogy jövőre félmillió tonnával növelni kell a keveréktakar- mány-gyártást, s ezzel 1979- ben is zavartalan lesz a kistermelők állatállományának ellátása. Népfrontyita a fogyasztói érdekvédelemről A bérből és fizetésből élők jövedelmük 75—80 százalékát a belkereskedelemben költik el, s mintegy 200 ezer féle áruból választanak. Naponta 5—6 millióan fordulnak meg az üzletekben, s a vevők 150 ezer kereskedelmi dolgozóval kerülnek kapcsolatba. Az adatok mérlegelése kapcsán a Hazafias Népfront gazdaság- politikai bizottságának keddi tanácskozásán Forgács Tibor, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem belkereskedelmi tanszékének vezetője hangsúlyozta, hogy a társadalmi közérzet, a közhangulat szempontjából meghatározó, milyen a vevő—eladó közti viszony, milyenek az áruellátási, kereskedelemtechnikai lehetőségek. A tanácskozáson azt vizsgálták: milyen feladatok várnak a társadalmi szervezetekre, ellenőrökre a fogyasztói érdekvédelem erősítésében. Megállapították, hogy a vállalati termékszerkezet átalakításának vagy az exportérdekeltségnek helytelen értelmezése ma még nem egy esetben hiánycikkeket teremt, bosszantó ellátási hiányosságokat okoz. Gyakran megesik az is, hogy — bár kötelező a gyorsan romló fogyasztási cikkeknél a szavatossági idő megfelelő feltüntetése — a elzések olvashatatlanok, fél- i'eérthetők. A szeptemberben hét városban tartott fogyasztói érdekvédelmi népfrontfórumon a részvevők szóvá tették, hogy elharapódzott a borravalózás, a csúszópénzrendszer. Ennek főleg az az oka, hogy a keresett áruból kevés van, vagy éppenséggel hiánycikk. A fórum részvevői szóvá teszik a szolgáltatások helyzetének főbb jellemzőit is, és ajánlást dolgoznak ki arra: az állami ellenőrzési szervezetekkel együttműködve hogyan lehet a fogyasztói érdekvédelemben a társadalmi ellenőrzést erősíteni. A népfrontmoz- galom ezen túl több ankétot rendez, amelyeken az érdekeltek: tehát a termelőit, a kereskedők, a vásárlók és a minőségellenőrzők részvételével jelölik meg az aktuális teendőket. Téli munhalehetőségeí találtak „Ruha nélkül” utazik a répa Ír nap múlva a fűtést is bekapcsolják. Eleget bajlódik a hosszúra itt szárakkal a fonyódi ter- älöszövetkezet répafelszedő pe. Fagyos köd őrzi a Inget a földön, az emberek égsam fáznak: bőven ad ne- k munkát, hogy megtiszto- ssák a fölösleges levelek isza gomolyagától a gyak- n eltömődő kombájnt... A nagyüzemi sárgarépa tévesztésének ez a második ■e a gazdaságban, s ez — tavalyihoz képest — már »Hozásokat is hozott. Akkor zervgyáré), a ban a gyár talán túlzott derűlátással jókora területet • bevetettek, de ősszel már gondot okozott az értékesítés. Okultak belőle, s idén nemcsak kisebb területen, hanem az igényekhez jobban alkalmazkodva új szako.szt iktattak a * termelői folyamatba. Az előtiszto- gatás ugyan a feldolgozó gyár feladata (jélen esetben a nagyatádi kon- gazdaság azon- képviselőivel folytatott megbeszélések eredményeként ezt is vállalta. A már üzemelő répakoptató berendezés így kettős hasznot hajt: a gazdaság segít a gyárnak, a gyár viszont gyorsabban tudja fogadni a köny- nyebben feldolgozható terményt. És így egész télen van munkája tíz asszonynak a koptató szalagja mellett. Jó és hasznos ez az együttműködés, már csak azért is — hangoztatta a gazdaság elnöke —, mert az idén kétszer annyi répa termett, mint amennyire számítottak. És ami még jobban növeli a termelői kedvet: míg a nyers répát — szabvány szerint — csak négy centimétertől vásárolhatja föl a gyár, a koptatottat már jóval drágábban. És persze ez a munka újabb bevételt jelent azokban a hónapokban, amikor a mezőgazdaságban általában gond a munkaerő foglalkoztatás^ A betakarításnak .most a felénél tartanak, s ha minden répa bekerül a földtől, mintegy 120 vagon »ruhájától megfosztott« sárgarépát utaztatnak a nagyatádi feldolgozóba. A gazdaság vezetői így * — a tárolási veszteségeket is beleszámítva — mintegy másfél millió forinttal többre számítanak. A jövő biztosítéka pedig az a szerződés, amelynek értelmében a konzervgyár a következő évben naponta két vagon koptatott répát fogad Fonyódról. B. A. Menet közben Is figyelni kell. Gondolkodni szabad A címben olvasható megállapítás — megvallom — egy percig seen gondolkodtatott el: nevezetesen az, hogy az elmúlt huszonkét évben szabad volt-e gondolkodni vagy sem. Hétköznapjaink mégis gyakran bizonyítják: néhol túlságosan mélyre kapaszkodtak az akikor megeredt gyökerek... Pedig aly ismeri a politikát — és miért ne ismerné —, az tudja, hogy gondolkodni szabod. A mi körülményeink között azonban ezt nem elég így kimondani. Tudniillik hozzátehetjük: gondolkodni érdemes, gondolkodni kötelező. Legalábbis olyan értelemben okvetlenül kötelező, amikor fölfedezik bárhol is, hogy a gondolkodás képessége és hatása önmagunk gyarapítását szolgálja. Így azután nem is feltűnő, hogy mind több helyen gondolkodnak, s ennek hatása egyre kézzelfoghatóbb. Ha e bevezető után valaki azt hinné, hogy mai témámat a gondolatképtelenség néhány példája adta, azt ki kell ábrándítanom. Álról beszélek inkáustj, ami előbbre viszi társadalmunkat, vagy aliogy az előbb említettem: arról, hogy a gondolkodás képességének, kockázatvállalásának haszna felbecsülhetetlen értékű, hiszen önmagunkért való. Az egyedi tervezés és megvalósítás átkát sokszor emlegettük az elmúlt években. Tervezői álmodozásokról, megalapozatlan igényekről és légvárakról, luxuskivitelű létesítményekről, közöttük állatférőhelyekrőí, istállókról, a hozzá nem értők illúzióiról — és miliiárdokba kerülő következményeiről — beszéltünk. És lám csak, kiderült: az egyedi nem mindig rossz. Az egyedi lehet jobb, célravezetőbb és olcsóbb, ha a gyakorlati emberek, a hozzáértők is szólnak, és nemcsak azok, akik elméleti képzettségük folytán — az önértékelés .útvesztőiben kalandozva,. gyakorlati tapasztalatok híján is — megvannak győződve arról, hogy csak ők tudhatják, mi a jó, mi viszi eiőbbre a gazdaságot Gondolkodni szabad. Másoknak is, mindenkinek. Így lesz aztán az ajáriiott »típusból« egyedi, s ebiben az a paradoxon, hogy éppen az olcsóbb és jól bevált egyedit kellene típusnak »kikiáltani« — a mindenkori ésszerűsítés, továbbfejlesztés lehetőségének biztosításával. De ne kön- törfalazzunk tovább. Somogy, megyei átlagot mondok: egy tehénférőhely hatvan-hetvenezer forintba kerül. Könnyű utánaszámolni: így egy 400-asistálló 28millió forint Rettentő nagy összeg, a megtérülési idejét nem is merem említeni. Csakhogy vannak helyek, ahol gondolkodnak már. Az sem baj, ha a »kényszer« hatott serkentően agysejtjeikre, tudniillik nem volt pénzük a maximalista igények fedezésére. De ne titkoljuk azt sem, hogy merték vállalni az »egyedi« kockázatát. Azt hiszem, a krónikásnak már nem kell kockázatot vállalnia azért, hogy először a legszembetűnőbb jó példával hozakodjon elő. A csokonyavisontai Rákóczi Tsz úgy döntött, hogy fejleszti a szarvasmarha-ágazatot Kedvezőtlen adottságú szövetkezet (a megyében a gazdaságok 40—42 százaléka az!), s ezt azért fontos megemlíteni, mert ha lehet, az ilyen gazdaságokban a gondolkodási készségnek még nagyobb szerep jut Bővítéssel, korszerűsítéssel, átalakítással kezdődött a munka (és nem álmodozással az »állatpaloták« csodáiról). Nem ördöngösség: a típustervet átdolgoztatták saját igényeiknek és lehetőségeiknek megfelelően »Fölfedezték-« ugyanis, hogy jók a féltetős etetőit is, a faoszlopok a beton helyett, s az ikresítés .révén elszámolható anyagmegtakarítás is számottevő. De úgy gondolom, nincs szükség a részletezésre, a visontaiak bárkinek szívesen átadnák tapasztalataikat. A lényeg az, hogy összesen 600 tehénférőhelyet alakítottak ki, s a tehenészet megfelel a legkorszerűbb technológiai és tenyésztési feltételeknek. Telepükön — a bővítéseket is figyelembe véve — egy tehén- férőhely 19 200 forintba került. (A G0—70 ezerrel szemben!). Egy gyojs számítás, és rögtön kiderül : ez 30,5 milliós meg- talzarítás, vagy ha úgy tetszik: 1562 újabb férőhely. Tudom, megdöbbentő számok. De azt bizonyítják, hogy gondolkodni érdemes. Szerencsére a gondolkodás ma már nem egyedi jelenség. Önök és mi valamennyien jól emlékszünk még korábbi példákra, amelyek miatt akkor és azóta is sok embernek fáj a feje. De ha csak ez lenne a következmény! Emlékezetemből még nem tudtam kiirtani azt a tehénistállót, ahol a tervek szerint — a jó szellőzés érdekében — gombnyomásra nyílt (volna) az istálló oldalfala. A gombot azonban hiába nyomták. Láttam olyan »férőhelyet-, ahol a szarvasmarha mögött helyezték el az önitatót, a korlátok miatt azonban nem tudott megfordulni, hogy szomját olthassa. Láttam 'rozsdásodni takarmányelosztó gépéket, amelyek csak a terv szerint fértek be az Istállóba, a valóság-, ban tartóoszlopok akadályozták az útját. Jó néhány éve rájöttünk már, hogy a gigantomániának nagy ára van. Pedig korábban is az agy volt a gondolkodás szerve... Kár volna hányitorgatni a múltat. Hiszen éppen arról beszélünk, hogy a »gazdasági kényszer hatására egyre többször és jobban gondolkodnak az emberek. Bizonyára megértik, hogy nem véletlen: továbbra is •az állatvilágnál- maradok. És nemcsak azért, mert Somogy hagyományosan mezőgazdasági megye. Itt van például a siófoki Üj Tavasz példája. Érdeklődtek az •ajánlott- istálló iránt, de előrdátóalc voltak, s vállalták, hogy külön 70 ezer forintot fizetnek a tanulmánytervekért. A leggazdaságosabbnak az előregyártott, tömbös vasbeton szerkezetes istálló mutatkozott, a MÉM illetékesei azonban nem járultak hozzá megvalósításához. Ezután az Agro- komplex istállóját nézegették; járulékos' beruházásaival együtt százezer forintba került volna egy férőhely I Döntöttek: egyedi istállót építenek. (A kiszolgáló épületek átalakítással is kialakíthatók.) A részleteket elhagyom. A lényeg: a 244 férőhelyes istállóban egy férőhely 24 400 forintba került! fA hetven-, illetve a százezer forint helyett) Már nincs is szükség gyors számítgatásra. Csokonyavison- tán 3,6, Siófokon 2,8 tehénférőhelyet létesítettek annyi pénzből, amennyiből — megyei átlagban — másutt egyet. Mondhatnék még több jó példát, ahol a dolgozók, a megye és a népgazdaság érdekét látva megpróbáltak önállóan gondolkodni az emberek, s olcsóbban, a követelményeknek ugyanúgy megfelelő beruházásokat hajtottak végre. Nyilvánvalóan az eddigiekből is kiderül: nem az álmodozások, hanem a realitások korát éljük. És ebben a korban lehet, hogy kiválóan tanítják a főiskolákon, az. egyetemeken az agrotechnika, az agrobiológia követendő elméletét, de nem valószínű, hogy a legkitűnőbben terveznek istállót és más létesítményt. Mert terveztek sokat és díjnyerteseket is. Egy részüknek azóta is isszuk a levét. A téma egyik legjobb és leghivatottabb megyei ismerőjétől tudom: a csokonyavisontaiak azzal nyertek csatát, hogy a szarvasmarha-program keretében saját elképzeléseiket (saját "kivitelben) valósították meg. De a siófokiak példájában is van tanulság. Szabadon gondolkodtak, szabadon intézkedtek a létesítmény kiválasztásában. És még egy: egység'és bizalom van a vezetőség és a tagság között. Ilyen alapon — ahogy a szakember mondta — könnyebb volt kivédeni különböző szervek sokszor megalapozatlan ajánlását és véleményét. S ami mindkét tsz-re vonatkoztatható: ilyen számottevő beruházást csak elkötelezett, állhatatos és felelősségteljes munkával lehet megvalósítani. Bízom abban, hogy senki előtt sem kétséges: mai témám mondanivalója — azaz a gondolkodás nélkülözhetetlensége — nemcsak a mezőgazdasági beruházásokra utat Jávori Béla
