Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-14 / 243. szám
Új bútorbolt Nagyatádon Kockázatvállalás nélkül nem megy A gyárak zsákbamacskái Ha a nagyatádi bútorbolt vezetői most határoznák el, hogy szakosodnak, bizony fölkopna az álluk. Nem nézik valami nagy bizakodással a jövőt, mert a Kaposváron felépülő Domus áruház megnyitása után mindenképpen át kell állniuk másfajta választékra. Vajon lesz mire átallniuk? — Ma is érezzük, hogy itt van a közelben, a kanizsai Domus, és tudjuk, hogy nem egészen azt kellene árulnunk, amit most tartunk. Jelenleg majdnem minden áruféleség kapható nálunk, ami a nagy cégeknél is, de ha a kaposvári áruház kész lesz, nyilván az egész megyére kinyújtja »csápjait«, s nem élünk meg mellette. Egy ilyen kisebb , vidéki bútorboltra nagy szükség van, de elsősorban kisbútorokat, kiegészítő dolgokat és a tömegigényeknek legjobban megfelelő, sokféle lehetőséget kínáló elemes bútorokat kellene árulnunk. Csakhogy ezekből van a legkisebb választék, sőt a könyvespolcok, a zenegépek tárolására alkalmas polcrendszerek, a jó virágállványok, a kisebb szekrénykék szinte csak szökőévenként jelennek meg — mondta Sárdi Ferenc üzletvezető-helyettes. — Látok itt önöknél több olyan bútort, például a stilizált díszítésű import szekrénysort, amely másutt megy ritkaságszámba. Vajon az ön által említett hiányzó dolgokkal nem hasonló a helyzet? Vannak, csak nem szerzi be őket a kereskedelem? — Bár úgy lenne. Mi eléggé ravasz módszerekkel szerezzük be az árut, így a keresett és hiányzó »apróságokat« is föllelnénk, ha lennének. A nagyobb szekrénysorokat a bolt indításához hoztuk, legyen választék. De, mint már említettem, á későbbiekben. nem az lesz a feladatunk, hogy ilyesmit tartsunk. Az »exluziv darabokból az ezekre igényt tartó vásárlók bővebb választékot úgyis csak a nagy helyeken láthatnak. Egy ekkora boltban egyszerűen képtelenség teljes választékot bemutatni, így természetes, hogy csak azt kéne tartanunk, amit többen keresnek. — A minta utáni értékesítés »aranyszabályát« be tudják tartani? — Nem. Sajnos minden dolgot fél évre élőre meg kell rendelnünk, csak így biztos, hogy lesz valami a boltban. Ha elfogy a készlet, eladjuk a mintát. Ez persze kockázattal jár, mert nem Lehetünk biztosak benne, hogy fél év múlva, amikor megjön az áru, kelendő is lesz. Közben lemondanák róla. vesznek mást, máshol-... Sajnos kockázat nélkül nem megy, de nem mindig értjük, hogy miért kell sokszor fölöslegesen kockáztatnunk. Van néhány olyan szállító — például a Székesfehérvári Bútoripari Vállalat —, amely meg tudja oldani a folyamatos, rendszeres ellátást. A többi miért nem? — Ezek szerint kevés a bútor? — Nem. A bútoripari rekonstrukció bőséget eredményezett, de ma már a bőség nem elég. Van bútor, csakhogy a vásárló már egy lépéssel előbbre tart, azt is megkérdi : milyen van. Hát erre nem mindig tudunk válaszolni. Jellemző, hogy a gyárak sokszor árulnak zsákbamacskát. Furcsa, hogy nálunk a prospektus nem reklámanyag, hanem kegyes ajándék. Pedig például az elemes bútort rajzos, képes ismertető nélkül lehetetlen összeállítani. — Annyi rossz példát soroltunk föl, hogy az ember kételkedni kezd abban; lehet-e igazán jól egy lakást berendezni a hazai választékból? — Lehet. Ha valaki szívós, nem marad ' le az európai színvonaltól. Csakhogy berohangászhatja közben az onszágot, keresgélhet propagandaanyagot, s várhat hosz- szú ideig, amíg megtalálja a megfelelő »együttest«. Hiányzik a gyártók közti együttműködés. Pedig, ha megfelelő munkamegosztással dolgoznának, akkor a különböző gyárak termékeit egymással is »össze lehetne házasítani« egy-egy szobában, lakásban. De nemigen, lehet. Még mindig a megbonthatatlan, teljes szekrénysorok, komplett lakószobák uralják a piacot, így tovább ápolgatjuk a konzervatív ízlést — »lecsapódik« ez Atádon is, amikor sokan még a régimódi nagy kombinált szekrényeket keresik. És a másik véglet: luxusigénynek látszik, amikor a vásárlók külföldi prospektusokkal (nem kell messze menni, NDK-beli katalógussal is) jönnek, hogy valami hasonló, formatervezők keze nyomát viselő, szép bútort szeretnének... Az emberek szívesen költenék a pénzüket még jobb bútorokra. De megveszik azt, ami van. És örülnek, ha az átlagosnál egy kicsit jobbat is találnak. Az atádi üzletben alig egy hónap alatt több mint hárommillió forint került a kasszába. Vajon nem az ilyen milliók miatti biztonságérzet körül kell keresni a dolgok nyitját? A 'kereskedő megveszi azt, ami van, mert az üres bolt nem bolt. A vásárló megveszi tőle ami van, mert más nincs. A gyár meg ül a babérjain. Luthár Péter Levelek az iskoláknak Őszi városszépítés Kaposváron Több jelentkezőt várnak Piaci körkép „Ha törik, lm marad... Naponta négy órát dolgoznak a kisegítő iskola tanulói a Szabadság parkban. 5? — Én, komaasszony, előbb végigjárom a piacot. Tudja, nem akarok se túl drágán, se túl olcsón árulni — mondta a piac bejáratánál egy »kosaras asszony«. Sajnos, a tegnapi kaposvári hetipiacon a ' legtöbb eladó nem volt ilyen körültekintő. Inkább vállalták a »kockázatot«, hogy helyenként túl drágán árulnak... A zöld és igen satnya, őszibarack., mely a múlt héten 5— 0 forint volt,, most 8 forintos áron várta a vásárlókat. A csípős reggelek csak a sütnivaló tök minőségének kedveztek. Mégis egy torta- szeletnyi darabért négy forintot kértek. A Zöldért mozgóárusa a már megszokott — elfogadható minőségű — paprikát kínálta az ugyancsak megszokott és elfogadható 9 forintos áron. Talán a köd okozta, hogy egy tíz méterrel odább letelepedett árus nem látta ezt, s ugyanolyan paprikáért 20 forintot kért. Paradicsom- paprikáját pedig 3 forintért adta volna darabonként! Paradicsom alig volt —; 5 forintért. Egy hete lépten-nyomon 1 szemet szúrt a gesztenye, tegnap keresni kellett. Aki rábukkant, 20-ért megkapta. Több volt az alma, de drágább. A szebbjét 8 forintért adták. Szép körtét 12 forintért lehetett venni, ütődöttet 8-ért. A szilva hia törlik, ha marad 4 forint. Ugyanígy a burgonya.. 1 A szőlő szeme, ha lehet, még apróbb. Kilója 12—14 forint. 10 a zöldbab, 7 a birs, 15 a cseresznyepaprika, 3—4 a fejes káposzta. A gombapiacon 60—70 forintos ár volt a jellemző, no meg a rámenős árus. — Kérek egy fél kilót. — Vigyen egy kilót. — De nekem csak fél kell. — No ne okoskodjon már. nézze, ebben a zacskóban pont egy kiló van... Az illető csodálkozott, mikor a vevő nem »okoskodott« tovább, hanem faképnél hagyta. A hecsedli 15 forint volt, a padlizsán meg öt. Mindenki vett belőle, aki tudta, mi az. Hogy alakulnak az árak néhány dunántúli nagyvárosban és Budapesten? A Zöld- érttől nyert felvilágosítás szerint a saszla szőlő országszerte 16 forint. A paradicsom kilója 6,10 a kaposvári boltokban, Pesten 6,60, Pécsen 7. A tölteni való paprika nálunk és Zalában a legolcsóbb: 15 forint, a fővárosban 16,80, Pécsen 17. Az almát egyelőre mindenütt csak szedik. A gazdaságok mielőbb biztonságban akarják tudni a termést, így csak az után jut majd ember a válogatáshoz. Minőségi alma csak a hónap végére várható. A most kapható ára országszerte 6—8 forint. A gesztenye Pesten a legdrágább, 30 forint, és Zalaegerszegen a legolcsóbb 25-ért. Nálunk a hivatalos ár 26 forint. Körtét Zalában 6—8 forintért adnak, nálunk két forinttal drágább, a fővárosban pedig még további 1,60- nal. A burgonya mindenütt 2,60 és 3,40. Egész Kaposvár lakosságának jut most társadalmi munka, amióta megkezdődött az őszi akció. Elsősorban nagytakarításra és faültetésre várják a kaposváriakat, az iskolásokat, a szocialista brigádokat. Pontos terv készült arról, hogy mikor hol ad szerszámokat a városgazdálkodási vállalat a jelentkezőknek. A program szerint helyezik ki a konténereket, hogy mindenki elvitethesse az összegyűlt ka- catokat, fölösleges holmikat. A köztisztasági felügyelők állandóan jelzik, ha egy konténer megtelt, s már ürítik is. Sajnos, nem mindenki türelmes. A szervezők arra kérik az embereket, hogy ne a tanácsot, a sajtót 'foglalkoztassák a bejelentéssel, elég egy telefon a városgazdálkodási vállalathoz, s már intézkednek is. A lakosság örömmel fogadta minden körzetben a nagytakarítást, különösen azt, hogy most több konténert helyeztek ki, s általában jó helyre. A korábbi évekhez képest most sokkal kisebb a nagy- takarítás propagandája, nincs hirdetés, plakát, így sokan nem is tudnak arról, hogy felajánlhatják a munkájukat, szerszámot kaphatnak a házuk tája csinosításához. Hétfőtől a Bajcsy-Zsi l.iraszky utcától északra eső területen, majd egy hét múlva az Arany János utca környékén, október 31- től a toponári városrészben, a cukorgyár környékén lesz nagytakarítás. Érdemes a tájékoztatást erősíteni a nagyobb jelentkezés érdekében. A parkok védnöksége nem olyan rendszeres, mint eddig, ezért a tanács levelet írt a két szakmunkásképzőnek, a Munkácsy gimnáziumnak, a Kinizsii. Pál szakközépiskolának, a közgazdaságinak, a Bartók iskolának, s kérte, hogy nagyobb mértékben kapcsolódjanak be a Színház park, a Jókai liget, a Szabadság park, a Gábor Andor tér gondozásé ba. A Munkácsy gimnázium például több mint hatezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel; ez most lehetőség a teljesítésre. A jó szándék nem mindig elég, bizonyítja a közgazdasági szakközépiskola tanulóinak példája. Huszonnyolcam elmentek takarítani a Marx Károly közbe a városgazdálkodási vállalat közvetítésével. Kaptak szerszámokat, megértést azonban az ott lakóktól nem! Amíg gereblyéztek, volt aki napozott, autót mosott, más tereferélt. Ami a legsao- morúbb, még megjegyzéseket is tettek a lányokra, ahelyett, hogy ők is segítettek volna. Az önzetlen társadalmi munkásoknak ez kedvét szegi. A népfrontaktívák, a tanácstagok mindenkit értesítenek, akit elérnek. A szocialista brigádok, a közösségek önként jelentkezhetnék munkára Csonka Endrénél, a városgazdálkodási vállalat köztisztasági részlegvezetőjénél, mint a nagytakarítás irányítójánál. Aki ebbe már nem tud bekapcsolódni, segíthet a faültetésben. Az eredeti program szerint október 15-e és november 30-a között ültették volna a fákat, a mostani időjárás miatt azonban november 1-e és november 30-a között végzik ezt a munkát. A ’ hagyományoknak megfelelően már eddig is sokan érdeklődtek a kertészeti részlegnél, milyen csemetéket kaphatnak. A vállalat a pécsi és a szombat- helyi faiskolából 1150 darab díszfát rendelt, ennek hat százaléka előnevelt idős fa az utcai fasorok pótlására. Ezenkívül tíz és fél ezer cserje vár kiültetésire. A húszfajta fa között a legtöbb a nyír, a hars, a juhar, a gesztenye, a tizennyolc féle cserje között az aranyeső, gyöngyvirágcserje, madárbirs. A program szerint nyolc nagy területre összpontosítják a faültetést, olyanokra, mint a Kinizsi lakótelep, a Zaranyi lakótelep, a Cseri parik, a Latinca tér, a két ipartelep. Külön tartalékolnak fát a házak udvarára, az óvodákba, intézményeikbe. Az a fontos, hogy bejelentsék rájuk az igényüket. Mivel elkészült az új űt a Kisfaludy utcában, soron kívül japán cseresznyét ültetnek ide, felújítják a pázsitot is. Ehhez azonban szükség van az iskolások az ott lakók társadalmi munkájára. Sok szocialista brigádnak gondot okoz, hogy hasznos munkában töltse el idejét a munka Után. Most nagy a lehetőség arra, hogy erejükhöz mérten vállaljanak társadalmi munkát Minden kaposvári támogatását, munkáját várják az őszi akció szervezői. Éljünk vélel Lajos Géza A jó példa is ragadós A kezdeményező, valamin mindig bütykölő embernek — tartja a jég hátán is megélőket degradálok bölcsessége — »nincs idejük élni«. Sorolni' lehetne az erejükkkel takarékoskodók okoskodását, akik rendre igyekeznek elbagatellizálni mások áldozatvállalását, esetenként még attól sem visszariadva, hogy strébernek tituláljanak megszállottakat, erejüket nem kíméld embereket. Akik — szinte idáig hallom — »így akarnak jók lenni másoknál«. Mi) mást tehetnének!? — felemlítek cáfolat gyanánt egy követendő példát. (De jó lenne nap nap után nagy nyilvánosság előtt hallani egyet-egyet.) Először jártam nemrégiben a balatonfüredi hajógyárban, s bámészkodtam. Talán ha annyira jutottam a felismerésben, hogy mennyire más a sólyatér itt, mint a Duna mellett. Megcsodáltam a hatalmas új csarnokot, képzeletben átugrottam a szomszédságban szégyenkező barakkokat, majd bejártam az alkatrészgyártó üzem apróbb-na- gyóbb műhelyeit. Aztán eltévedtem, de azzal a biztonság- érzettel, hogy azért így is jó helyen járok. A »mindennapi« jelzővel minősíthető példa — mint utólag kiokosítottak — a daraboló mellett leselkedett rám, méghozzá darupróba képében. Lebilincselt iziben, mivel nem láttam még ilyet. Kis daru vizsgázott engedelmesen, okos, napbarnított férfiak faggatták, de mint a szívünkből kitörölhetetlen érettségi elnökök: azért izgultak, hogy klappoljon minden. Munka- védelmi felelős, technológus, még valaki, a darukezelő, no meg példám hőse, az a bízó nyos örökké nyughatatlan ember, aki nem hagy veszni értéket, s a legszürkébb valóságból is igyekszik felkutatni a ragyogást. Valamikor autódaru volt, s bizony jó néhány éve ott búslakodott kiszuperált sziámi testvére nyakán-hátán. Útban is voltak így tetszhalotton nemegyszer, sokaknak megfordult a fejében: hogyan lehetne megszabadulni tőlük? Aztán jött a mi emberünk, s ikiötlötte, hogy — bár az autóból már nem lesz énekes halott — a daruval lehetne valamihez kezdeni. Ügy is lett. Leszerelték az öreg harcost, betonágyat, megfelelő alvázat kreáltak neki — akárha évtizedeket fiatalodott volna. Befestették szépen, s egykettőre kiderült, hogy ereje mit sem kopott: emel, forog, engedelmeskedik kezelőjének, akár a ma született daruk... Értéke új státusában kereken másfél millió forint: alig 30 ezer forintos ráfordítással, a többit a példán lelkesülő munkatársak, brigádtagok tettek hozzá társadalmi munkában. Ez volna hát a mindennapi példa. Ihletője újítóként remélhetőleg elnyerte időközben méltó jutalmát, s afelől sincs kétségem, hogy volt helye az ily módon megkeresett pénznek. Mégsem mondanám, hogy az egészet csak ezért cí inai ta volna. Ezért is természetesen, de a pénz itt másodrendű kérdés. Másról van szó. Arról, hogy szép számmal élnek közöttünk olyan honfitársaink, akik álmatlanságának oka nem holmi azonosít- natatlan eredetű neurózis, hanem a mindenkori közössegük sorsának jobbító szándéka. Véletlenül sem mondanám rájuk, hogy »így akarnak jobbak lenni«. Inkább itt- ott elbagatellizált, elhallgatott példáiknak biztosítanék mindenütt nagyobb nyilvánosságot. Azért ÎS, mert a jó példa ragadós — nemcsak a rossz —, s azért is, hogy hatására hátha jobb belátásra jutnak néhányan a ma még mindenre légy intő cinikusok közül. K. P.
