Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-14 / 243. szám
Készségeink Film jegyzet V alaha a középkorban, amáikor az iskola még kevesek kiváltsága voit, az emberek legnagyobb része családi körben, és a falu- vagy oéhközösségben szerezte meg gyermekkorában az élethez és a munkához szükséges tudnivalóikat. E tudás elméletet alág-alig tartalmazott, ellenben annál több készséget alakított ki már gyermekkorban, hogy a fiatal elsajáifátea azokat a tudnivalókat, azokat a munkafolyamatokat, amelyeket végezve majd késő öregkoráig hasznos tagja lehet a közösségnek. Nyilván ezért sem változtak évszázadokon át a mezőgazdasági vagy a kézműipari munkafolyamatok, hiszen. elsajátításukban az elmélet szinte semmilyen szerephez nem jutott, a gyakorlat élvezte a minde- nekfölötti elsőbbséget. Egészen más volt viszont a helyzet ugyan e korok iskoláiban, amelyek mit sem tudván kezdeni a gyakorlattal, szinte kizárólag elvont, elméleti tudást nyújtottak. Nagyjából ez jellemezte a helyzetet egésizem a múlt század második feléig. Magyarországon az ipari • fejlődés hatására iskoláinkban kezdett teret kapni az elmélet mellett a gyakorlat is, és az alsó fokú iskolázás általánossá válásával mind többen szereztek némi általános műveltséget alapul, a gyakorlati készségek elsajátításához. Aztán az iskolákat egyre inkább a -szakosodás jellemezte; .vagy általános műveltséget, elméleti képzést igyekeztek nyújtani, vagy bedig valamilyen szakma gyakorlatát és elméletét tanították. S ezekkel a lassanként száz éve kialakult tendenciákkal iskolarendszerünk máig sem igen tudott szakítani. Elmondható ez akikor is, ha a képzés minőségét illetően rengeteget fejlődött iskolarendszerünk. Sok-sok évtizeden át lényegében meg Is felelt céljának áz iskolázásinak ez a szisztémája, ám a felszabadulást követő gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés, a tudományos—technikai forradalom hatása mindinkább új feladatúkat állít az iskolák elé. Sokoldalúan képzett emberekre lett szükség, akiknél komoly -elméleti alapra már az iskola jó néhány manuális készséget is felépít. Meg is született tehát a politechnikai képzés igénye, ám kellő átgondoltság hiányában néhány év alatt lényegében csődbe is jutott. Mert bár faragni, vasat reszelni nem rossz ugyan megtanulni, ám korántsem ezekre a készségekre van szükség a mai társadalomban. Egészen más készségek kialakítására kellene koncentrálni az oktatásnak, méghozzá elsősorban a középfokú oktatásnak. H ogy milyen készségekre? Például ; gépkocsivezetés, gépírás, fényképezés, filmezés, a számítástechnika alapelemei (a programozás alapjai, gépi táblák értékelése, a számítástechnika alkalmazásának lehetőségei) stb. Éspedig éppen azért a középfokú oktatásban lenne szükség e tudnivalók elsajátítására, mert ha tovább tanul valaki, ha nem, érettségi után mindenkinek egyre több az esélye, hogy olyan pályára, illetve állásba kerül, ahol e tudnivalók, készségek valamelyikére, vagy akár többre is szüksége lehet. Bizonyára még sokan emlékeznek arra a rokonszenves tévéjegyzetre, amely éppen újságírói példára építve gyűjtött össze néhány szélsőséget Vagyis: beül a gépkocsivezető mellé egy újságíró és egy fotósi, hármad nekivágnak az országnak, hogy visszatérve az újságíró ledUkitálja a gép- írónőnek az anyagot S hogyan készül egy gazdagabb nyugati országban egy riport? Az újságíró fényképezőgépével beül a kocsiba, amelyet maga vezet, s később gépbe írja saját kezűleg az anyagot, és a saját képeivel illusztrálja. Hát igen, így is lehet, bár a fotós és az újságíró munkája külön szakma, de még akkor te legalább két emberrel (gépkocsivezetővel és gépíróval) lehet csökkenteni, a társadalom által visaLt terheket, ha valaki néhány, manapság közhasználatú készséggel rendelkezik, a szűkén vett szakmai tudásán kívüL De hát az újságírás csak egy, ráadásul nem is tipikus példa a sok ezier lehetséges közül. Mert manapság Magyarországon a legtöbb középvezetőt gépkocsivezető szállítja szolgálati útjaira, gépírónő áll rendelkezésére, hogy megírja leveleit, "Jelentéseit, s mindez évente sok százezer fölösleges munkaóra bérét rója a társadalomra, arról nem is beszélve, hogy embereket von el más, szükséges és hasznosabb munkaterületekről. És nyugodtan lehet továbblépni. Egyre több vállalat használ ma már számítógépet. A legtöbben nemigen tudják, mát és hogyan lehet és érdemes gépre vinni. Igaz, erre megvannak a számítástechnikai szakemberek. Csakhogy ők meg a vállalat igényeit és munkáját nem isimerik kellő alapossággal, s a megfelelő tudatossággal tett vállalati javaslatok nélkül isimét csak sok lehetőség marad kihasználatlanul S okszor elmondjuk : manapság egyre inkább sokoldalú emberekre van szükség a legtöbb munkahelyen. Sokoldalú emberekre, akák nemcsak szakmájukat ismerik kiválóan, hanem sok olyan készségnek is birtokában vannak, amelyre manapság lépten-nyomon szükség van, s amelynek megszerzése a középiskolás ifjúkorban gyerekjáték, később viszont már egyre nehezebbé válik. Jó lenne, ha középiskoláinkban legalább fakultatív módon biztosítanák e készségek megszerzéséhez a lehetőségeket. sz. i. LEGATO Nem vonzó filmcím ez a zenei szakkifejezés, mely azt jelenti : kötötten. A magyar film luxusa, hogy rossz címekkel riasztja el a közönséget. Föl kellene egyszer már figyelni erre. Pedig Caál István új alkotása előadásonként húsz nézőnél többet érdemelne. Kamarafilm, kevés szereplővel, nem túlzottan sok helyszínnel. Drámából készült a forgatókönyv, Szász Imrééből: ő és Gaál írták filmre. Amikor a rendezőt arról kérdezték, miről szól új munkája, így válaszolt: »Igyekeztem a vásznon egy óra negyven percben elmesélni egy történetet, amelynek néhány mondatban csak vérszegény kivonatát adhatnám. A filmben nem a sztori a lényeges, hanem egyfajta emberábrázolás az adott történelmi-társadalmi pillanatban.« Tehát nem könnyű a jegyzetíró dolga, amikor — hh nem is elmondani —, de érzékeltetni kívánja, mivel foglalkozik az új magyar film. Gajzágó Andrásnak kevés emléke van az apjáról, akinek nevét a leendő történelemkönyvekben lehet olvasni majd. Feleségevei a majdnem-véletlen sodorja abba a kisvárosba, amelyben apja ellenállást szervezett a második világháború idején. Ettől kezdve alig valamivel kedélyesebb dolgok történnek a fiatal párral, mint azok. amelyek Kafka hőseivel történni szoktak. A téma, persze nem új: Szabó István Apa című filmjének fiatal hőse szintén a nem ismert apa nyomába szegődik. De ami itt történik, az valóban különbözik az említett alkotástól. A rokonszenves pár belecsöppen egy idegen közegbe — állóvízbe —, melyet akaratán kívül felkavar. Három kedves öregasszony él együtt egy várbs- széli villában. Harmónia ez? Látszatra igen. De, mint minden harmónia, ez is megalkuvásokkal jön létre Hallgatnak a régi dolgokróL Mo6t azonban egy, szinte víziósze- rűen kínos éjszakán minden viszonylat az igazi arcát mutatja meg. Gajzágó, az ellenálló náluk húzta meg magát néhány hónapra a nehéz időkben. Amilka gyermeket vár tőle, Rózsika, a testvér — ő is szerelmes volt a férfiba — abortuszra kényszeri- tette nővérét. Franciska, a harmadik asszony — megtűrt személy, ugyanakkor amolyan házi mindenes náluk — elküldte a házból a rejtőzködő Gajzágót. S, hogy a viszonyok még bonyolultabbak legyenek — ennyire determinált minden kapcsolatunk — Rózsika főorvos-férje hajdan a szeretője volt Franciskának. »Menet közben« értjük meg, hegy Gaál szándéka az volt: megmutatni, hogy a könyvek lapjain megörökített események szereplői botló, esendő emberek voltak. Hogy mindaz, ami történelemmé lesz, más arcot is mutathat a mik- rokörnyezetben. A történelem sorsokban személyesül meg, olykor szomszédokat, rokonokat állítva szembe egymással S arról is beszél ez a film nekünk, hogy mennyire bonyolult az ember, másrészt viszont másokról, a legközelebbi hozzátartozókról is milyen könnyen ítél hamis látszatok alapján. Egy-egy emlékezetes portrét forrnál Gaál István új filmjében Hegedűs D. Géza, Kovács Nóra, Paláncz Ferenc. Szabó Sándor aránylag rövid szerepében is remekel egy nyugdíjas tanárt állítva elénk. Tolnay Klári alakítja Rózsikat, Dayka Margit pedig Amálkát, a legtöbbet nyújtva ezzel a játszók közül Franciskát az »indiánarcú«, rezzenetlen keménységű Orosz Lujza formálja rjieg. Dicsérjük Illés György operatőri munkáját is. L. L. Robert Faber Aki 'nem tud spanyolul... Ez a kissé szomorú, kissé vidám és persze tanulságos história egy közismert hölgygyei esett meg. Hányszor gyönyörködtünk páratlan ja- tékáoan a legjobb hollywoodi filmekben! Éppen ezért ne említsük a valódi nevén. Egyszerűen Rosalindának fogjuk hívni. Nos, hát Rosalinda szép és irigylésre méltóan temperamentumos volt. Állandóan hódolók rajzottak körülötte. Héthez már sikerült is férjhez mennie. Természetesen nem egyszerre, hanem egymás után, szép sorjában. És mivel Rosalinda, mint már említettük, roppantul elbűvölő és temperamentumos teremtés voit, minden házassága feltétlenül válással végződött. Mindez persze őrülten kellemetlen volt, annál inkább, mert végtelenül unalmas bírósági perekkel, botrányszagú újsághírekkel, pletykákkal járt együtt, no meg — ami a legrosszabb — a tartásdíjért vívott állandó csatákkal. — Mitévő legyek? — kérdezte Rosalinda az ügyvédjétől, amikor a hetedik férjétől való elválás ügyében felkereste. — Hiszen én annyira igyekszem! Ügy szeretném, hogy minden a legjobban sikerüljön. Talán valamilyen velem született fogyatékosságaim vannak? — Semmilyen fogyatékosságot nem látok önnél, drága asszonyom — válaszolta a fiatal ügyvéd, és perzselő pillantást vetett Rosalindára. — ön elbűvölő ember — mosolygott Rosalinda —, rie ez mit sem változtat a helyzeten. Szeretnék minél hamarabb és unalmas formaságok nélkül elválni. Egyetlen napig sem tudok ézzel az alakkal együtt élni. Az ügyvéd néhány percig próbálta emlékezetébe idézni a törvények megkerülésének minden lehetséges módját — aztán hirtelen a homlokára csapott. — Heuréka! — kiáltott fel. — Azt hiszem, megtaláltam a megoldást! — Mondja már! — sürgette Rosalinda és közben idegesen keresztbe tette a lábát. — Ha meg alkarja gyorsítani az ügyet, és el akarja kerülni a hosszas huzavonát, akkor azonnal repüljön Mexikóba. Ott minden hercehurca nélkül nyélbe lehet ütni a válást. Csak meg kell jelennie bármelyik vidéki kisváros elöljáróságán — és minden el van boronáivá. — De hiszen én egy kukkot sem értek spanyolul! — akadékoskodott Rosalinda, — Ó, ez nem "baj. Mivel ön minden esetben hajlandó a válásra, elegendő, ha csak igennel válaszol. — De hogy van spanyolul »igen«? — kérdezte a temperamentumos Rosalinda. — Si — felelte örömmel a fiatal ügyvéd. Rosalindának így nem maradt más választása, mint hogy köszönetét mondjon a jó tanácsért, és még aznap elrepült Mexikóba. Az a városka, ahova érkezett, valóban eldugott kis vidéki zug volt. Mégis akadt benne mozi, és ott — a körülmények tragikus összetalálkozása révén — éppen egy olyan film ment nagy sikerrel, amelynek főszerepét Rosalinda játszotta. A híres színésznő váratlan megjelenése városszerte valóságos szenzációt keltett. A polgármester — égő szemű és fényes hajú, apró termetű úriember — mély meghajlással üdvözölte Rosalindát. Szenvedélyesen, meggyőzően és a maga módján szépen is beszélt — de spanyolul. Rosalinda pedig egy árva szót sem értett belőle. Amikor a polgármester befejezte a mondanivalóját, ő csak hálásan elmosolyodott, és ezt rebcg- te: »Si«. A jelenlevők arca felragyogott. Rosalindát az elöljáróságra kérették és megkezdődött a válóper. A terem zsú- folásik megtelt kíváncsiskodókkal. A pöttöm polgármester személyesen vezette a tárgyalást. Egy sereg különféle kérdést tett fel Rosalindának, ö pedig válaszul csupán bájosan mosolygott, és minduntalan ezt ismételgette: — Si, si, si... A polgármester végül felállt, mélyen belenézett Rosalinda szemébe és feltette az utolsó kérdést. — Si! — válaszolta vidáman, készségesen a színésznő. A közönség tapsviharban tört ki, az emberek izgatottan kiabáltak valamit, s a magasba dobálták sapkájukat. .. — Mi történt? — kérdezte Rosalinda a szomszédjától, aki valamicskét tudott angolul. — Már elváltam? — Elvált? — csodálkozott az. — Éppen ellenkezőleg! Ettől a perctől kezdve ön a mi polgármesterünk törvényes felesége! (Gellert György fordítása) Gépi adatfeldolgozás a YBKM-nél A termelési programok számítógépes előkészítését kezdték meg a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában. Egy elkészült nyolccsatornás lyukszalag a számítógépes adatfeldolgozáshoz. A raktárakból kivett anyagok, valamint a félkész termékek bizonylatait lyukkártyás adatrögzítő gépen dolgozzák fel. (Gyertyái László felvételei)
