Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-14 / 243. szám
\ ELLENŐRZÉS V alahogy »fázunk-« mindenfajta ellenőrzéstől. Nem szeretjük, ha megvizsgálják, mennyit és hogyan dolgozunk, s még inkább tartózkodunk attól, hogy mi magunk ellenőrizzük más munkáját. Talán a felelősség az, amit a fenti esetekben elutasítunk magunktól, talán csak egyszerűen félünk tőle, hogy ellenségeket szerzünk magunknak — az ok szinte íelderíthetetlen. Annyi bizonyos csupán, hogy az ellenőrzés szóra önkéntelenül összerezzenünk — valóságosan, vagy csupán lélekben, végeredményben egyre megy. Így aztán aligha csodálkozhatunk rajta, hogy az ellenőrzés mint munka, mint a munkával együtt járó szükségszerű ténykedés mindennek nevezhető, csupán népszerűnek nem. Az elméleti tétel persze könnyen felállítható. Az ellenőrzés szükségszerűen része mindenfajta vezetésnek, irányításnak. Íme, ilyen egyszerű az egész. A megvalósítás azonban ... ? Hogy az ellenőrzés része a vezetésnek, könnyen belátható tézis. A Minisztertanács nemrégiben kiadott rendelete sem fogalmaz másképpen, csupán hozzáteszi: mindenképpen különválasztandó a külső kontroll a belsőtől. Tehát az irányító szervek lefolytatta vizsgálat az adott intézménynél létező belső ellenőrzéstől. Am, ha valaki magas, széles 1 egyszóval áthághatatlan falat képzel el a kétféle tevékenység közé, hamis úton jár. A belső és a külső szükségsze- ! rűen kapcsolódik egymáshoz, I vizsgálódásainál számit a másik megállapította tapasztalatokra, eredményekre vagy buktatókra. Ami viszont lehetetlen: a külső vagy az irányítással összefüggő ellenőrzésben nem vehet részt a vizsgált intézmény egyetlen dolgozója sem. Nyilvánvalóan a remélt objektív eredményt szolgálja ez a kizáró szabály. Persze badarság lenne azt hinni, hogy a külső és az intézményi kontroll szabályozásával automatikusan az őt megillető helyre kerül mindig és mindenhol az ellenőrzés. Még akkor sem történik semmi különös, ha a szabályokban szépen, pontosan, érthetően lefektetett követelményeknek eleget tesznek mindazok, akiknek kötelességük a megfelelés. Mert az el len őrMunháslahásoh épülnek Akció a cselédházak ellen Májusban már lakókat fogaidnak a kétszintes házak. Tanácskozás az egészségnevelésről Ne tagadjuk le a tényeket A szexuális nevelésről, va lammt az egészséges táplálkc zásról alakult ki parázs vit a megyei ifjúságpolitikai al bizottság tegnapi ülésén, me lyet a megyei tanácson tar tottak meg. Nyilvánv,alóa- azért e kérdések váltották k a legnagyobb indulatokat tanácskozás részvevőibő mert ezekben látták a legna gyobb gondokat. , Persze más témákról, így fiatalok dohányzásáról és al kohol fogy asztásá ról sem lehe teljesen higgadtan beszéln: akarva akaratlan szenvedélye állásfoglalásra késztetik a embert. Sajnos, a dohányzá elleni propaganda példáu annyira falra hányt borsó . hogy talán szócséplésnel érezzük, ha újra előkerül, ezért szentelt a testület keve sebb figyelmet mœt ennek. Az említett két vitatémáról mélyreható elemzést készíteni a tanácskozás nyomán lehetetlen, azonban néhány alapvető gondra rávilágítottak az ott elmondottak. A megyei egészségnevelési csoport készített tájékoztatót az ifjúság egészségneveléséről, ebben az írásban található egy figyelemre méltó mondat: Munkánkat a türelem nek és a kitartásnak kell jellemeznie, mivel e tevékenységtől nem lehet egy csapásra gyors eredményeket várni. Igaz ez a megállapítás. De a régóta létező egészségügyi felvilágosító ' munka során nem tarthatnánk-e már előbbre? A válasz egyszerű: ha bizonyos jelenségeket hamarabb észreveszünk és ha gyorsabban reagálunk rájuk, akkor bizony most elmaradt volna a parázs vita. Nem érdemes azonban ezen keseregni. Most' rögzítettük a bajt, most kell türelemmel és szívósan dolgozni. Ennek a munkának azonban még mindig vannak akadályai. A lépni akarók. a korszerű nézeteket ismerők és a nevelésre rászorulók között létezik egy »szigetelő réteg«, prüdériából, maradiságból, nemtörődömségből, tudatlan- : ágból és az ezeket képvise- ; 5 emberekből összekovácsolva. A társadalmi folyamatok során kialakult, megváltozott szexuális értékrend — tény. Viszont amíg azzal vagyunk elfoglalva, hogy az új hajtásokat régi értékek nevében ’issza nyesegessük, nem várhatunk eredményt. A folyamat nem fordul vissza, kár ért fáradozni. Inkább azon ’lene gondolkodni, h4gy mint lehetné az emberi test; ? gondolkodás egészséges | '.szhangját követelő változá- : okát jó felvilágosító, nevelő tevékenységgel elterjeszteni, j Az egészséges táplálkozás | akadályai hasonló logikai láncot, alkotnak. Tudjuk, hogy a| konyhaművészet reneszánszát éli, s tudjuk, hogy újra felfedezi az ízletes és egészséges ételeket. Sok, táplálkozástudománnyal foglalkozó szakember ismeri a gyógyírt a mostani rossz szokásokra. Ugyanakkor ezeket a tényeket figyelmen kívül hagyva, sokféle ürügygyei, maradunk a réginél. Nézzük csak meg az éttermi választékot, vagy — ha fiatalokról van szó — az iskolai menzák menüjét. A türelmes és szívós munkát jó néhányan megkezdték, azonban ahhoz, hogy hatékony lehessen tevékenységük, segítségre van szükségük. Ha mással nem segítünk, hát próbáljunk azzal, hogy nem vagyunk kerékkötők, nem tagadjuk le a létezőt, hiszen az elmélyült kutatás és az azt követő nevelő munka csak a tényekből, a valóságból indulhat ki. L. P. zésnél nem annyira a tevékenységen, mint inkább a következményeken van a hangsúly. Képzeljük csak el: egy kisebb—nagyobb vizsgálat megállapítja, hogy az adott termelési eredményért nem éppen a legcélszerűbb módszert alkalmazzák valahol. A tényeket, a számokat szépen dokumentálják, esetleg írásba foglalják, s megküldik mindenkinek, akinek fontosak lehetnek a vizsgálati tapasztalatok. A címzett, ha szorgalmas ember, gondosan elolvassa a paksamétát, s elteszi, a fiókjába. a szék lényébe vagy ki tudja hova. Ilyenkor, lett-légyen akármilyen alapos vizsgálat, aligha mondható el, ho°v elérte célját. Mert az ellenőrzés szándéka szerint nem törekedhet másra: az, akit illet, ne csak tudjon a megállapítottakról, hanem tegyen is valamit a változtatásért, ha szükséges. Hogy a legközelebbi kontrolinál ne állapítsa meg ugyanazokat a hibákat a vizsgálat. M ert az ellenőrzés csupán akkor lehet hatásos, ha vissza-viszaté- rően sor kerül rá. Ha adott intézményben két-három, esetleg öt esztendőnként végigfut a »rémhír« — jönnek az ellenőrök —, fejvesztett kapkodás lesz úrrá a dolgozókon. Igyekeznek mindennek utánanézni, mindent megtet- tek-e előzőleg, amit meg kellett tenniük. Az ellenőrzés eredményességéért elengedhetetlen, hogy a vizsgált intézmény tisztában legyen, mit várnak tőle. Ellenkező esetben ugyanis az érkező ellenőröknek olyan kétes nimbuszuk lesz a dolgozóknál, mint Gogol Revizor- jában a váratlanul betoppanó revizornak. Mert, ha nem tudjuk, mit követelnek tőlünk, csak félhetünk a kontrolitól. Az efféle érzésekre pedig semmi szükség sincsen. Az ellenőrzésnél végképpen nem. Már csak azért sem, mert az efféle vizsgálatok csak akkor végezhetők el eredményesen, ha — következetességük és vissza-visszatérő jellegük mellett — az ellenőrzöttek segédkeznek elvégzésüknél. Nem ellenfélként, társként. M. P. Öröm sugárzott Nyitrai Károly arcáról, amikor a Délsomogyi Állami Gazdaság legutóbbi tanácskozásán találkoztunk. Az öröim oka: hosx- szas huzavona után végül megkapta az engedélyt a gazdaság. hogy a munkáslakásépítési akció kedvezményeit . alkalmazza nagyszabású ese- - * lédlakás-felszámolási programjában. — A napokban érkeznek az OTP képviselői, hogy pontosan egyeztessük elképzeléseinket — újságolta. A gazdaság területén elszórva mintegy 250 rossz állapotú cselédházba n laknak még. Ezek a komfort nélküli, múlt századi házak ma már anakronisztikusán őrzik a »puszták népe« immár végleg elhalt életformáját. Hosszú távú program rögzíti a gazdaságban a lakásépítések menetét, amely szerint májusig 16 lakás készül el Lábodon, s minden évben nő a számuk. A gazdaság jelentős összegű — sok helyütt vissza nem térítendő — támogatást nyújt az építkezőknek, akik három forma közül választhatnak. Ha házat kívánnak vásárolni, ehhez kapnak támogatást, illetve a gazdaság által építendő családi házakba vagy társasházakba jelentkezhetnek. Az idén hárommillió forintot fordítottak a lakásépítés támogatására, s ez az összeg a tervidőszak végéig eléri a tízmilliót. Nem csekély összeg, azonban a jelenleg fennálló szabályozóik nem kedveznek a szerény anyagi helyzetben élő nagy családoknak, hiszen ma már túlnyomórészt ők élnek az elavult régi házakban. Magyarán, aki tehette, az már valamilyen formában új lakást vett vagy épített magának az idők során. Aki n pusztákon, tanyákon maradt, annak döntésében az is köz« rejátszott, hogy a legcsekélyebb összeget sem tudta ilyen célra összegyűjteni. Az ilyen nagycsaládos és kis keresetű dolgozók számara azonban a támogatás ellenére is elérhetetlen álom maradt volna az állami gazdasági kezdeményezés, hacsak a felettes lia lóság nem engedélyezi, hogy munkáslakás építésére jogosult körzetnek nyilvánítsák az állami gazdaság egyes területeit. Ez a rendszer ugyanis lényegesen nagyobb kedvezményeket tesz lehetővé, amelyeknek fedezetét részben az állam, részben a gazdaság biztosítja. Ez az engedély érkezett meg a közelmúltban Nagyatádra. Már semmi sem áll útjában, hogy az elképzelések szerint alakuljon a szép terv,* s főleg azok jussanak otthonhoz, akik igazán rászorulnak. — Vajon miért éri meg a gazdaságnak a többletkiadást jeLentő munkáslakásépítési akció? — Dolgozóink egy részének lakás kell. Nekünk pedig a munkájuk szükséges. A két dolog szorosan összefügg. Az a meggyőződésünk, hogy csak akkor várhatunk el értékes, eredményes munkát, ha a dolgozók családi körülményei harmonikusak és kiegyensúlyozottak. A gazdaság támogatási programja tehát mindnyájunk közös érdeke. B. A. Ahol nagyobb az ott főbb az újítás Ha valaminek — gépnek , vagy bármely más munkaeszköznek, módszernek, termelési és egyéb eljárásnak — az eredményével elégedetlenek vagyunk, mert tudjuk, hogy többet is »kihozhatnánk« belőle — ésszerűbb megoldáson törjük a fejünket. A töprengés, számítgatás gyümölcse Víz nélkül a fonyódí Sípos-hegyen Van hidroglóbusz, de nincs, aki tervezze az alapját rés tározója — még alacsonyabbra került. A telkekre viszont még 225 méter magasan is építenek házakat. Aki pedig itt építkezik, két dologban bizonyos lehet: az egyik az, hogy szép kilátás nyílik a Balatonra és a szomszéd hegyre, a másik pedig az, hogy vizet nem kap. Az előbbinek örülnek az új tulajdonosok, az utóbbi miatt többen bosszankodnak, és szidják a tanácsot. A tanács pedig pénz hiányában nem sokat tud tenni. Megértve a Vár-hegy koronájára és a Sipos-hegyre épült házak tulajdonosainak jogos igényét olcsó és gyors megoldást keresett. A legmagasabban fekvő háznál is magasabbra kell tárolót létesíteni, és onnan szétengedni a hálózatba a vizet. A nyár elején ehhez a megoldáshoz három dolog hiányzott: hidroglóbusz, terv a vezeték megépítéséhez és pénz az építkezéshez. Azóta szereztek egy hidro- glóbuszt. A vízügyi igazgatóság Balatonvilágoson lebontott egyet: olyat, amelyik megfelelne Fonyódon, s ezt a tanácsnak át is adja. A magasan. fekvő házak lakói azonban nem örülhetnek még a víznek. A hidroglóbusz fel- ! állításához ugyanis tervekre i van szükség. Terv kellene az ! elosztó hálózat kiépítéséhez is. A megoldás egyszerűnek 1 nem egy esetben több lesz ésszerűsítésnél : újítás születik. Ez az egész folyamat többnyire nem úgy zajlik le, hogy egy-egy dolgozó ötletszerűen, esetlegesen rászánja magát arra, hogy márpedig ő most ésszerűsítést vagy újítást tesz munkahelyi vezetőinek asztalára. Mozgalom bontakozott ki a kezdeményező készségű, a jó ötletek közreadására hajlandó dolgozók ösztönzésére, az ambíciók összefogására. Az újitőmozgalom Somogybán szintén kedvezően fejlődik, s mind. szélesebb körben terjed az Egy brigád — egy újítás mozgalom is. Amíg korábban meglehetősen gyakori volt, hogy — csak azért, hogy újítás, korszerűsítés kerüljön a »jegyzékbe«, — újításnak, vagy ésszerűsítésnek, korszerűsítésnek bizony nem nevezhető ötletekkel is előálltak dolgozók, munkahelyi közösségek, addig az utóbbi években nemcsak hogy nőtt o benyújtott újítások száma megyénkben, hanem azok között egyre kevesebb az »újra fölfedezett »spanyolviasz«, a tes- sék-lássék javaslat. A benyújtott újítások közül mind többet fogadnak el és vezetnek be a munkahelyeken. Tavaly például a. beadott újításoknak már több mint 84 százalékát tartották érdemesnek arra, hogy elfogadják, 66 százalékát pedig alkalmazzák a mindennapi munkában. Arra vonatkozó adat nem áll rendelkezésünkre, hogy pontosan mekkora összeget tesz ki a vállalatoknál, az üzemeknél, a hivataloknál ennek a bizonyos 66 százaléknak a haszna. Az adott helyen biztosan mérik, értékelik a mozgalom gyümölcseit. Ez annál inkább valószínű, mert jó néhány somogyi munkahelyen működik az újítók klubja, ahol sorra-rendre számba veszik az eredményeket és megbeszélik ■tennivalóikat Ezeken az összejöveteleken részt vesznek az üzem párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetői is, így egyeztetik elgondolásaikat arról, mely területekre kell a figyelmet összpontosítani, újításokkal fokozni a termelékenységet. Csendes már a Sipos-hegy. és. szemben a Vár-hegy koronáján is alig lehet mozgást látni. A távolban kéken csil- s log a Balaton. Az egyik ház- I bői — vödörrel a kézben — ' asszony Indul el az úton. Jó j negyedórával később vizet . cipelve érkezik vissza. I Fonyód erre, a hegyek felé terjeszkedik. A Sipos-hegvet ; és a Vár-hegy koronáját leg- ; alább száz család lakja már. A Sipos-hegyet lakóövezetté nyilvánították. A tanácson most arra gondolnak, hogy vegyes övezetté kellene átsorolni, hiszen a családi házak mellett sorra épülnek a nyaralók is. Aki Itt — alig néhány száz méterre a Balaton-parttól — telket vásárol, mindént kaphat a természettől, csak éppen vizet nem. Amikor elkészül a ház. a beköltözés előtt vödröt feltétlenül venni kell, hiszen itt, a hegy oldalában nincs víz. A vödröket néhány utcáváL lejjebb lehet csak megtölteni: ott, ahova elért még a vezeték. Az is igaz, hogy hiába fektetnék le a csöveket: a víz — nyomás nélkül — ide föl nem jutna el a házakhoz. Fonyódon két víztározó szolgálja ki a lakosságot: 180 méter magasan van az egyik, a kisebb kapacitású. A másik — a regionális rends&er ezer köhmételatszik: a tanacs megrendeli, a tervezők elkészítik, és kivitelezőt keresnek a megvalósításhoz. — A dolog nem ilyen egyszerű — mondta a nagyközségi tanács építési osztályán dr. Kottász Lászlóné. — A tanácsnak ugyanis nincs pénze arra, hogy elkészíttesse a terveket. — Sa kivitelezésre? — A hidroglóbuszt pénz nélkül megkaptuk. A felállítására, a vezeték lefektetésére és használatára társulást kívánunk alakítani. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy terv legyen a kezünkben. A kör itt, ezen a ponton bezárult: látszólag nincs megoldás több mint száz család gondjára, hiszen amíg nincs terv a hidroglóbusz alapozására, a szivattyútelep berendezéseire és a csőhálózat kiépítésének módjára, addig a tíz utca lakóinak részvételével nem lehet társulást alakítani. Ezt a bűvös kört éppen az itt élő emberek érdekében valahol meg kellene szakítani. Hiszen, ha például egy szocialista brigád elvállalná a teretek készítését, már megteadödhetne a társulat alakítása. A tanács azonban képtelen egyedül ezt a bűvös kört megszakítani: éppen ezért segítséget keres. Dr, Kercza Imre Somogy állami gazdaságaiban tavaly összesen 2,5 millió forintot »hoztak« az üzemi újítások, ésszerűsí trések — mérhető eredményként. Nem lebecsülendő az eszmei haszon sem, még lia ez forintokkal közvetlenül nem is- fejezhető ki. A legtöbb újítást a múlt évben a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaságban nyújtották be: 49-et. Ebből negyvenet elfogadtaic, s ez az arány is jelzi, hogy megvalósításra. érdemes ötletekkel állt elő a dolgozók túlnyomó többsége. A Dél-somogyi Állami Gazdaságban a beadott harminc újításból huszonhatot fogadtak el, s ha az előbbi arányról elismerően szóltunk, megtehetjük ezt az az utóbbinál is. A főiskolai tangazdaságban 782 ezer, a Dél-somogyi Állami Gazdaságban 624 ezer, a Balatonboglári Állami Gazdaságban 609 ezer forint írható a múlt évben bevezetett újítások javára. Es folytathatnánk a sort a többi somogyi állami mezőgazdasági nagyüzemmel: mindenütt számottevő eredményjavulás vagy megtakarítás jelentkezik az újítások, ésszerűsítések nyomán. Tapasztalatok mutatják, hogy általában azoknál a gazdaságoknál újítanak, ész- szerűsítenek szívesen a dolgozók. ahol megfelelő anyagi és erkölcsi elismeréssel ösztönzik kibontakozásra ezt a készségüket. Magyarán szólva : az újítómozgalom ott terebélyesedik igazán, ahol a támogatás, a készség »felkarolása« nemcsak szavakban fejeződi* ki. Példák vannak, hogy a jó ötletek, méltó elismerése másokat is arra késztet: törjék a fejüket, s akár önó Tóét. akár pedig közösen, alkotó csoporttá tömörülve gyümö:- csöztessék jó elképzelésüket. Munkahelyük javára, de úgy, hogy közben ne kelljen azt érezniük, nem értékelték kellően igyekezetüket. H. F.
