Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

Októberben a földeken

Vetőgépen

„Súlya van a répának...”

Terv és valóság

Jó másfél hónapja annak,

hogy mezőgazdasági üzemeink mindenütt elkészítették az őszi nagy munkák menetrendjét. Volt idő — sok helyen hallottam ezt az önkritikus beismerést —, mikor a kampányterv csak azért készült, mert »illő« volt megcsinálni, azután ott hevert valahol a soha-nem-lapozott iratok között. Ez a szokás szerencsére a múlté. A balatonszabadi fő- agronómus mondta a közelmúltban: »Nekünk lesz köny- nyebb, ha jó tervet csinálunk.«

Hogy valójában milyen is az a terv, mennyiben szolgál útmutatásul, könnyítésül, arra a mostani hetek adnak feleletet. A csokonyavisontai Rákóczi Termelőszövetkezet

kampánytervében már számos bejegyzés szerepel, vannak »kipipált« rubrikáik, és vannak áthúzott, újra írt dátumok.

— Nagyjából időarányosan állunk — így mondta Nagy István elnök, és kinyitotta, ki tudja ezen őszön hányadszor, a tervet.

Már túl vannak a gazdaság egyik legfontosabb árunövényének, a burgonyának a betakarításán. Igaz, három napot csúsztak a tervhez képest, október 4-e helyett 7-re fejezték be, de így is a legjobbak között vannak.

— Mi a helyzet a vetéssel?

— Szeptember 10-e és 15-e között — ahogy terveztük — elvetettük a takarmánykeveréket. A hétszáz hektár búza vetésének kezdetét október 4-re terveztük, befejezését 31- re.

— Ezt a dátumot, mint látom, áthúzták.

— A múlt heti eső miatt, ami egyébként éppen a vetés miatt nagyon kellett, 6-án j láthattunk munkához Viszont I a módosítás szerint 25-re szeretnénk befejezni.

— Mire alapozták ezt a módosítást?

— Eddig száz hektáron van földben a mag, ezenkívül mintegy négyszáz hektár vetésre készen, áll. Két gépünk mindennap, kora reggeltől végzi ezt a munkát. Ha néhány esős nap lesz, akkor is el kell készülnünk 25-re.

— A kukorica után is vetnek búzát. A határban járva bizony meglehetősen zöldeil még ez a növény.

— Nagyon lassan érik. Tíz nappal ezelőtt megpróbáltuk, a szem 36—38 százalékos víztartalmú volt. Mire kombáj- noituk, a vizes szártól 40—44- re ment föl a víztartalom. Le kellett állni vele. Hatodikára terveztük az indulást, most úgy látjuk, hogy 10—11-én lehet kezdeni. De ez nem okoz zavart a vetés ütemében. Kétszáz hektár kukorica után kerül búza. s ahogv ürül a tábla, a Rábáink éjjel-nappal készítik a talajt, és mehet a vetés. Sokat jelent a kukoricának ez a szép napsütés, sok víz megy el naponta. Csak még egy kis ideig tartson ki az idő.

— Mi a dolga a farosnak?

— Ügyelni, hogy mind a harminckét csatornán folyik-e a szem, vet-e a gép, letenni a nyomjelzőt, hogy pontos legyen a sorok csatlakozása, megtölteni a vetőmagtartályt.

— Tehát a farostól is függ, hogy milyen lesz majd az aratás.

— Az biztos! Mert sokat lehet itt rontani is meg javítani is.

— Milyen magágyba kerül ez a búza?

— Nagyon jó földet csináltak neki. És igen jót tett a múlt heti eső.

Ez a négytagú komiósdi brigád — a két traktoros, Vi- dinszki Mihály és Embersics József, meg a két faros, Csór Vince és Csizmák Tibor — veti el a szövetkezetben a csaknem hétszáz hektár kalászost.

— Nézték az őszi árpát? Az már nagyon szépen kikelt, a takarmánykeverék is. Most csak a búza ad munkát.

Alig világosodik, már indulnak, és a szürkület, a sötétedés parancsolja őket haza. Naponta ötven-hatvan hektáron végeznek a vetéssel. A szomszédos táblán három gép készíti elő a talajt. Azt hinné az ember, hogy a mostani mézfényes októberben ebben a szövetkezetben tényleg úgy megy minden, mint a karika - csapás. Jó nézni a szorgos munkát, felállni a faros mellé a vetőgép hídjára, fordulni egyet a hosszú táblán, belekóstolni, ha csak néhány pillanatra is, abba a munkába,

mely a holnapért, a kenyérért folyik a földeken.

A tsz-ben azonban gondok is ' adódnak. A szomszédos nyolcvanhektáros táblán cukorrépa zöldeil.

— Az eredeti megállapodás szeript ezt a répát tizediké körül kezdhettük volna szedni — jegyzi meg Békefi Lajos elnök. — Most meg leállította a gyár, mondván, hogy majd húszadika után foghatunk hozzá. Ha nem tudunk ezen változtatni, akkor igen nagy bajban leszünk.

Száz hektáron van még földben a répa, és a napi teljesítmény 6—8 hektár. Egyszerű számtani művelet: a betakarítás legalább tizennégy munkanapot igényel. Esős napokkal is számolva messze novemberbe nyúlna a betakarítás befejezése. Másrészt a répa után búzának kell a földbe kerülnie.

— Évek óta termelünk répát, de ilyen, helyzetben még nem voltunk. Meg kell keresnünk közösen a mindkettőnk számára megfelelő megoldást.

A búzának —- hosszú tapasztalatok alapján — október végére a földben a helye. Ma még segít az időjárás, van terük a vetőgépeknek. De mi lesz holnap?

I

A tervben személyre, névre szóló minden feladat. A kukoricabetakarítást egyelőre két kombájnnal kezdik, és csak éjszaka üzemeltetik a Bábolna szárítót — mert így olcsóbb. A továbbiakban »sok szava« lesz az időjárásnak. Ha kell, bevetésre készen áll öt kombájn is. és ezek képesek napi hetven hektárról lehozni a termést. Persze akkor a szárítást is ehhez kell igazítani.

— Nem szólam az —mondta az elnök —, tényleg vezérfonal egy jó kampányterv. Tisztábban, lát az ember, nagyobb körültekintéssel tud intézkedni. Ma úgy látom: ha késik is a kukorica érése, november 4-re, 5-re befejezzük ezt a munkát.

Gépek dübörögnek a földeken. Az utakon megszaporodtak a terményt szállító teherautók, vontatók, az egyik területről a másikra vonuló munkagépek.

Őszi csúcsidő a mezőgazdaságban.

A feladatok százezer hektárokban mérhetők. Betakarítani az évi munka gyümölcsét — a burgonyát, a napraforgót, a cukorrépát, a kukoricát, a kertészeti kultúrákat —, jó magágyat készíteni a kalászosoknak, és elvetni a jövő évi kenyér magját. A földet művelő ember életében ezek az év legnehezebb hetei. Balaton- szentgyörgytöl Tótújfaluig, Gyékényestől Törökkoppá- nyig mindenütt gondos körültekintéssel készültek föl erre a hatvanöt napos próbatételre. Mert a tervek szerint a feladatok biztonságos elvégzéséhez ennyi munkanapra van szükség. Ma még segít az időjárás — és ez jól jön, mert a kukorica igen lassan érik, éppen csak kóstolgathatják a gépek, és nagy szükség van arra, hogy cukrosodjon a szőlő...

De a napfény már ajándék, és a feladat még temérdek. Vetőgépen és traktoron, kombájnon és a burgonyaválogatóban mindenkit egy cél vezet: becsülettel elvégezni az értéket teremtő munkát.

Szüret szőlőországban

Laboránsok vallatják a minta fürtöket.

Azt tartják, a világ legjobb fehér borai tőlünk északabbra és nyugatabbra, a rajnai borvidéken készülnek. Ott, ahol a mienkhez képest jóval kevesebb a napsütés és több az eső.

Ami az idei nyarat illeti, mi is a világhírű borvidéken erezhetnénk magunkat Nem •ok jót ígér a szüret, Szend- rödi Győző, a B&latonboglári Állami Gazdaság kertészeti iőagaza (vezetője azonban más véleményen van.

— Rekordtermés ugyan nem lesz az idén, de úgy véljük, a gazdaság fennállása óta a második-harmadik legjobb évet érjük el, ami a szőlő mennyiségét illeti. Becslésünk szerint 130—140 mázsát szüretelünk hektáronként.

— A minőség milyen lesz?

— Három-négy hetet csúszott a szőlő érése az esős nyár miatt. Ez nem azt jelenti, hogy három-négy héttel később kell szüretelnünk mert a növények lombja az éréstől függetlenül a szokásos időben befejezi a vegetációt, magyarán a fürtök nem érnek tovább, nem nő a szemekben a cukorfok.

— Rosszabb lesz tehát a bor?

— Azt nem mondhatnánk. Részben azért, mert a későbbi érésű fajtáknak még van idejük, részben pedig azért, mert a gazdaság olyan korszerű technológiával rendelkezik, mely a borkészítés során pótolja az elveszített napsütést.

— Ez nem hangzik túl biztatóan, az emberben némi előítélet van a bor utólagos •ftrijaviUísával? szemben.

— Ez szemlélet kérdése csupán. S ne feledje, hogy a már említett rajnai borok a mienknél lényegesen mostohább időjárási viszonyok között »készülne®-« — ez utóbbi szó szerint értendő. Mindent összevetve tehát közepes bortermésre számíthatunk, a későbbi érésű szőlőkből persze lehet ennél jobb is.

Tegnap kezdődött meg a gazdaság hatalmas területén a szüret. Most már naponta 40 —50 vagon szőlőt szállítanak a borkombinátba, így november ötödikére mintegy 13 ezer tonna szőlő levét préselhetik le. Jelenleg 300 alkalmi munkás és mintegy 500 diák segíti a gazdaság 500 szüretelő dolgozójának a munkáját.

Az egykori cukorgyári célgazdaságban több száz asz- szony szedte a cukorrépát Utódjában, a kaposvári főiskolai tangazdaságban — mely a hagyományoknak megfelelően ma is a megye legnagyobb termelője — kedden délelőtt csak egyetlen embert találtunk a tátomi kerület répatáblájában. Igaz, hogy ö egymaga háromezer mázsát is kiszed naponta!

— A mi nagybácsink a Balaton-part. Egy ilyen kis termelőszövetkezetnek, mint a mienk, minden lehetőséget ki kell használnia, hogy megteremtse a jó gazdálkodás anyagi feltételeit. Számunkra ezt a melléküzemágak teszik lehetővé: a szállítás, az építés és a gazdaság műkőüzeme — mutatta be a megye egyik legkisebb termelőszövetkezetét a balatonlellei gazdaság főagro- nómusa, Garai Miklós.

Mindössze 500 hektár szántóterületük van, melyen a búza és a kukorica a fő növény. A múlt évi termésadatok alapján nincs okuk ■Szégyenkezésre. Bár errefelé jó minőségű földek vannak, aligha csak a föld érdeme a 40 má zsás búza-, valamint az 50 mázsa körüli kukoricatermés.

A kukoricabetakarítás előtt találkoztunk a gazdaság géptelepén, ahol éppen a vetőgépet készítették elő a most kezdődő búzavetéshez. A gazdaság az idén lett a babarci termelési rendszer tagja. Vajon egy kicsiny gazdaságnak, amely ráadásul jó minőségű

1 vetésterülettel is rendelkezik, érdemes-e az egy kombájn és az egy vetögép mellé egy országos termelési rendszert is »alkalmazni«?

— Feltétlenül! — válaszolja a, főagrcenómus. — Számunkra a szakmai továbbfejlődés lehetősége a legfontosabb, de nem kevésbé jelentős az sem, hogy a rendszer révén a legkorszerűbb vetőmagokhoz és a szükséges növényvédő szerekhez is hozzájuthatunk.

— Miért éppen a babarci rendszerre esett a választásuk?

— Mert ez a rendszer a legszerényebb. Kis termelőszövetkezet a miénk, az összterületünk sem elegendő, hogy komoly iparszerű termelést folytassunk bármelyik növényből. Ugyanakkor' a babarcnak csak javasolnak, nem kötik magukat szigorú szerződési pontokhoz. Egyszóval segítséget kapunk, és ez a segítség további távlatokat nyit meg a gazdaság előtt.

A főagronómus büszkén említette. hogy a gazdaság még nem kapott állatni támogatást, saját erőből tartják fönt magukat. Persze ennek ára i: van, hiszen például egy nag) gépet így meglehetősen nehé; megvásárolni. Igaz, tette hozzá, a kis területen aligha vol na kihasználható mondjuk eg) Rába-Oteiger.

Mégis fejlesztenek, hiszen csatlakoztak a Viticoophoz, s a leendő 100 hektár szőlőhöz most először kölcsönre voll szükség. Megéri a gazdaságnak, hiszen a korábbi négy hektár inkább csak gondot, mint hasznot hozott. Ez a százhektáros ültetvény, ha termőre fordul, megéri néhány gép alkalmazását. S persze számítanak a rendszer segítségére is.

Az őszi tapasztalatokról kérdezve, a főagronómus a gazdaság egyik legnagyobb gondját említette. Messzire, Siófokra kell szállítani a begyűjtött kukoricát, s nem kevés- bé_ költséges az sem, hogy a műtrágyát a teherautóknak Pétről kell idehozniuk. Náluk pedig nagy szeme van minden íoi'inUiaJí,

Aligha kisebbíti Szeléndi József érdemét, ha az igazság kedvéért leírjuk, hogy ebben a szép teljesítményben része van segítőtársának, a Herrieu- nek is.

— Nem túl sok ezért a gépért hárommillió?

— Megéri az árát. Üzembiztos, folyamatosan dolgozik, és nem jelent neki akadályt sem a gaz, sem az őszi sár. Persze ott, ahol kisebb területen termeinek répát és a hozam is alacsony, nehéz kihasználni.

— Maguk ki tudják?

— Ha a gép éjjel-nappal megy, igen. 550 hektárról kell fölszednünk a répát november elejéig.

— Ügy beszél az éjszakai műszakról, mintha az magától értetődő volna

— Tudom, ez sok helyen kényes pont. Én 15 éve vagyok a gazdaságban, és itt dolgozik a feleségem is. Mindketten tudjuk, milyen súlya van a répának, az üzem — és persze a magunk — nyereségében is. Csinálni kell.

— Innen »lentről« nézve úgy látszik, nincs egyéb dolga, mint »egyenesben tartani« a gépet. ..

— Valójában három-négy- felé is kell figyelni a kormányzás mellett, ha azt akarom, hogv minimális veszteséggel szediem ki a répát. Harmadik éve gyakorlom. Az idén először vagyak teljes jogú »parancsnok« a Herrieu-n.

Mint Veres Lászlónktól, a gazdaság növénytermesztési ágazatveTetőjétő! megtudtuk, a szedésbe pénteken két szovjet cukorrépakombájn is bekapcsolódik, és a jövő héttől

már — a lehetőségekhez képest — teljes erővel megkezdődik a szedés. Ez a két gondolatjel közé ékelt mondatrész a gazdaság talán legnagyobb gondja Gépeik ugyanis 80 vagon kiszedésére is képesek volnának, de a gyár — közismert gondjai miatt — egyelőre csak napi 40 vagonnyit tud fogadni. Azt is csak 16-tól.

Ez a »fék« később alighanem lazulni fog, a kényszerű csúszás azonban így is legalább egy hét lesz. Ez nem nagy idő, mégis — ha .zordra fordul az időjárás — néhány nap milliós veszteségeket okozhat. Ez esetben tehát a gyár és legnagyobb nyersanyagtermelőjének a jó együttműködése többet jelent formaságnál...

Az állami gazdaság terveiben 420 mázsás —- igen jó — termésátlag szerepel, a tizenegy hetes aszály és a szeptemberben tartott »prúbasze- dés« szerény — mindössze 28:1 mázsás — eredménye azonban még a legbizakodóbba- kat is elkedvetlenítette. Szerencsére a múlt heti eső és a mostani napsütés hizlalja a lépát, így minden remény megvan, hogy a hátralevő jobb répatermő területek ellensúlyozzák a kiesést. A friss mérések szerint a cukorfok továbbra is jó, 17,8—17.9 százalék.

A következő egy hónapban — megkezdődött ugyanis a kétezer hektár kukorica betakarítása is — a gazdaságban 3600 vagonnyi árut' kell elszállítani. Hogy erre képesek legyenek, kölcsönösen előnyös megállapodást kötöttek a to- ponári tsz-szel, és együttműködnek a szentbalázsi gazdasággal is. I

íav látja az aaronómus