Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

SZAKADOZÓ SZÁLAK À Nagyatádi Cérnagyárban 700 nő dolgozik. Közülük je­lenleg 104-en maradtak ' ott­hon — nevelni gyermeküket. Tekintélyes arány ! A gyár vezetőinek bizonyára renge­teg fejtörést okoz a hiányzó kismamák munkájának pót­lása. Űj belépőkre nemigen várhatnak, néha a megtartá­suk is gondot okoz. Milyen a gyáriak kapcsola­ta gyesen levő kismamákkal, akikre mint visszatérőkre a leginkább számíthatnak. Kísérletek, erőfeszítések — Valamennyi kismamának a lakására küldjük a pamut­ipar dolgozóinak lapját, a Fonómunkást — mondja Túr­ják Vine éné, a pártvezetőség titkára. — Ebből értesülhet­nek a szakma, az ipar jelen­tősebb eseményeiről, eredmé­nyeiről. A mostani rekonst­rukciót ismertetve az újság gyakran beszámol a gyár éle­téről: sok mindent megtudhat belőle, aki figyelmesen lapoz­za. , Csakhogy az ilyen kapcso­lat eléggé egyoldalú, személy­telen. Érezték ezt a gyár ve­zetői is. és megszervezték a kismamaklubot, amely nem J páratlan ugyan a maga ne- j mében, de biztos színhelye ] lehetne a rendszeres találko- : zóknak. A klub azonban ha- i lódik. Hiába volt a sok szí- ! nes program, az érdekes elő- j adás, az érdekeltek nem jöt- [ tek. Igaz, tavaly volt egy ki- j eme'.ikedően sikeres találkozó:! 30-an vettek rajta részt. A 1 többi rendezvény azonban ku­darcba fulladt. A legiobb szándékkal sem nevezhető »nagy érdeklődéssel kísérte­nek az az összejövetel, amely­re csak kelten kopogtatnak | be. A legtöbben arra hivat - | koztak: nincs kire hagyni a | picit. Ekkor a gyár KISZ- esei javasolták: hozzák, ma­gukkal az apróságokat, ök . majd vigyáznak rájuk. Saj­nos. ez sem hozta meg a ki- ' vánt eredményt. Néha egy sí- | keresebb összejövetel is volt ugyan — például a kilences névadóünnepség —. többnyi­re azonban csak közöny, ér­dektelenség. Hogy miért nem jönnek, s mit lehetne tenni? — Nem kaptam rá választ. A gyáriak úgy vélik, mindent elkövet­tek. Rajtuk nem múlik a kap­csolat megszakadása. A cémázóban dolgozik a Hámán Kató szocialista bri­gád. Vezetője, Kovács István­ná szerint jó a kapcsolatuk a gyes-en levőkkel. — Ha prémiumot vagy ju­talmat kap a brigád, nem fe­ledkezünk meg róluk: meglá­togatjuk őket, apróbb ajándé­kokat is viszünk. Többnyire valami édességet vagy italt. Ha kell, segítünk a házi mun­kában is. Minden évben szer­vezünk kirándulást és klub- délutánt, ezekre meghívjuk a kismamákat. Rendszerint el is jönnek. Persze, ha nincs otthon- a nagymama vagy a férj, akkor nem tudnak ve­lünk tartani, ezt meg kell ér­teni. Rácz Lásziónét a cimkerak- tárban találom. Négy évig volt gyes-en. a napokban jött vissza. A munkatársai öröm­mel fogadták. — Nagyon meguntam már az örökös otthonlétet. Szíve­sen jöttem volna előbb is. de a kisebbik gyerekemet csak most tudtam elhelyezni a bölcsődében. Szerintem sokan visszajönnének a három év letlete előtt, hiszen kell a pénz, de negyven gyerekből jó, lia négyet-ötöt fölvesznek. Amikor észreveszi, hogy jegyzem, amit mond. erősen megnyomja a szavakat, mint­ha mikrofonba beszélne: — Nagyon köszönöm a szakszervezetnek, hogy segí­tett elhelyezni a picimet... — Gyakran bejött megláto­gatni a munkatársait? — Sokszor hívtak, de csak egyszer voltam bent. Tudja mennyi gond van két gyerek­kel? Azért nem szakadtam ei teljesen a gyártól: a Fonó- munkást minden hónapban megkaptam, s a szomszédasz- szonyomtól, aki itt dolgozik, érdeklődtem. A brigádból is eljöttek meglátogatni. Két gyes-en levő íiatalasz- szony címét jegyeztem föl. Néhány hónapja költöztek be a város központjában lévő négyemeletes új épületbe. Eb­ben a lépcsőházban többségé­ben a cérnagyár dolgozóinak a lakásai vannak. Németh Istvánná a máso­dik gyerekével van itthon. Egyszer már visszament dol­gozni, de sokat betegeskedtek a kicsik, ezért kénytelen volt ismét igénybe venni a gyer­mekgondozásit. öt is gyakran hívták, de kimentette magát. Néha viszont meghívás nél­kül is betoppant, körülnézett. Férje szintén a gyár dolgozó­ja, így minden fontos ese­ményről , értesül. Ennek elle­nére úgjt véli: lehetne szoro­sabb is a kapcsolat A gyár- belieknek kellene kezdemé­nyezni. — Biztosan el vannak fog­lalva a rekonstrukcióval, azért nem érnek rá többet foglal­kozni velünk — vélekedik. A szomszédban Gelencsér Ferencnét épp délutáni pihe­nésében zavarom. Vékonyka fiatalasszony, alig túl a hú­szon. A második gyerekét ne­veli, s négy éve van gyes-en. Kereken megmondja: ő bi­zony egyszer sem volt bent a gyárban. Hogy miért nem? A férje katona, öt pedig le­foglalja a háztartás, a két gyerek. Majd ha férje lesze­rel. . . Akkor talán. Két mun­katársa viszont volt itt, meg­nézték az új lakást. Búcsúzás közben megkér­dezi: — Mondja: miért érdekli ez magát? „Mindannyiunk érdeke” A gyár KlSZ-titkárát, Ko­vács Magdolnát sokat foglal­koztatta ez a kérdés. —*■ őszintén megmondom, nem nag.von jönnek el. Miért, miért se. nem tudom. Pedig mindannyiunknak érdekünk lenne a kapcsolatok ápolása. Most készülünk például az if­júsági parlamentekre, ahol az ő gondjaik is napirendre ke­rülnek. De biztosan nem gon­dolnak erre, amikor kézhez kapják a meghívót. Azt hi­szem, legtöbbjük égy megy cl gyes-re. hogy nem is akar visszatérni a gyárba. Valószí­nűleg a három műszak miatt. Akik mégis visszajönnek, nem vállalják az éjszakai mű­szakot. Természetesen meg lehet érteni a problémájukat apró gyerekek mellett senki sem vállalhá szívesen. A gyár a lehetőségeihez képest segít — tette hozzá —. de mindenkinek nem tudják teljesíteni a kérését. Nagyon sokat változnak addigra, mi­re ismét munkába allnak. — A család és a gyere­kek — fűzi tovább a gondo­latsort — sok terhet raknak a vállukra. De aki közösségi ember volt, annak ez sem le­het ' magyarázat a teljes pasz- szivitásra .. . Ügy látszik, a három év alatt könnyen el­szakadnak a gyárhoz fűződő szálak. I.endvai József Eseménydús hét fejeződött be. A legjelentősebb közülük a megyei pártbizottság szerdai ülése,.amelyen részt vett Fock Jenő, a Politikai Bizottság tag­ja is. A testület — egyebek melleit — a somogyi mezőgaz­daság helyzetét elemezte és fejlesztésének feladatait ha­tározta meg. A pártbizottság tagjain kívül mezőgazdasági szakemberek mondták el vé­leményüket. javaslataikat. Fel­szólalt a vitában Fock Jenő is. Kiemelte: rendkívül jónak tartja, hogy a testület — a fel­szólalók és a jelentés — nem önmagában vizsgálja a megye mezőgazdaságát, hanem szoros kapcsolatban az élelmiszer-fel­dolgozó iparral és az iparral, amely nélkül a mezőgazdaság technikai fejlesztése elképzel­hetetlen, hiszen gépek, műtrá­gya nélkül nem lehetne elérni ezeket az eredményeket. A mezőgazdaság fejlesztésének azonban van egy másik kulcs­kérdése is: a technikát kezelő, a korszerű termelési eljáráso­kat ismerő ember. Ezért hang­súlyozta a Politikai Bizottság tagja, hogy a' szakemberek képzésé és tovúbbképbése mel­lett rendkívül fontos a mun­kásemberek képzése, A mezőgazdaság ezekben a hetekben szinte állandóan az érdeklődés középpontjában van. Csúcsforgalom van már a földeken: a betakarítás mel­lett megkezdődött a jövő évi | kenyérnek való vetése is. En j nek a munkának hol kedvez az időjárás, hol pedig hátrál­tatja: a nyarat idéző verőfényt novemberi hideg levegő követ­te. Egy kicsit figyelmeztetés is ez: ki kell használni az arany­ló őszt, hogy kevesebb munka maradjon a hidegebb, esősebb időszak ra. Október minden évben mú­zeumi és műemléki hónap; va­sárnap a szennai falumúzeum avatásával nyitották meg so­mogyi rendezvényeit. Sok évi munka fontos állomása volt a falumúzeum avatása: a somo­gyi népi építészet pusztuló I kincseinek összegyűjtése és megmentése — az utókor szá- \ mára — ezzel azonban nem fe­jeződött be. Szennában van még hely a házaknak. Es van jó tapasztalat is: a lelkes tá­mogatók' tábora, ha nem is gyorsan, de növekszik. Az ava­tó ünnepségre sokkal többen mentek el. mint amennyire számítottak Szennában: ez a fokozott érdeklődés jelzi azt is. hogy amit ott. a Zsebe lá­bánál megvalósítottak, nem­csak egy szűk közösség, ha­nem az egész ország érdeklő­désére számot tarthat. Mint ahogy országos érdek­lődést válthat ki a Somogyi Képtárban hétfőn este meg­nyílt dunántúli tárlat , is. A kétévenkénti kiállításra az idén került sor harmadik alkalom­mal. A november 12-ig nyitva tartó tárlaton 63 alkotást lát­hat a közönség. Siófokon a héten kezdődött Kékesen villan a hegesztő­pisztoly lángja. A sziszegő, I viliódzó láng belevág a vas­ba, s fehéren-vöröeen kezd izzani. Szikraeső csap a ma­gasba, s eLborítja az arca elé védőálarcot tartó magas fér­fit Fület fájdító éles hanggal csapódik újra és újra, egy ka­lapács a vaslemezre. Kissé tá­volabb hosszú, kékes acélfor­gács hullik a földre: alakul, formálódik a munkadarab az esztergapadon... A munka mindennapos rit­musát látjuk a Barcsi Nagy­községi Tanács költségvetési üzemének gépműhelyében. Itt dolgozik a lakatosokból, esz- tergál vasokból, szerelőkből álló Dráva szocialista brigád, amelynek Honvári Béla he­gesztő a vezetője. — Szép ez a szakma. Csak­nem két évtizeddel ezelőtt tanultam Kaposváron: ott az- bjn1 tíz évig dolgoztam. Nyol­cadik éve vagyok a költse,g- x eíí-si üzemnél; szeretek itt dolgozni. Jó a közösségünk. Nézze azt a hatalmas acél- vázszerkezetet ! Ott lesz a gépműhely dolgozóinak szo­ciális épülete: a fürdő, az öl­töző. no meg az étkezde. A mi brigádunk szerelte össze, én a hegesztési munkát vé­geztem . .. Az utón a kikötő­ben egy kanalas elevátort meg egv úszó-kotró munka­gépet, illetve motoros hajókat — a Barcs nevet kapta —. uszályokat hegesztettem. Csak ezeken legkevesebb tizenöt kilométernyi hegesztést vé­geztem el. Csokonyavisontán is túljutottam volna, ha a varratot folyamatosan csiná­lom ... A kép jobb szélén Honvári Béla hegesztő. Három évvel ezelőtt alakí­tották meg szocialista brigád­jukat. Társai Honvári Bálát jelölték az élére. Akkor ti­zenegyen voltak, most heten. Három esztendő alatt össze­forrtak. Ezért mondja róluk Halász Miklós Igazgató: — Egyik legjobb közössé- j günk. A Dráva-parti telepünk fejlesztéséből — ott van a gépműhelyük is — már ed- j dig is oroszlánrészt vállaltak. S ha a nagyközség érdekében I kell végezni valamilyen tár­sadalmi munkát, a Dráva brigád mindig elsőnek jelent­kezik. Pártfogolják például a Hársfa úti és a pálíalusi óvo­dát. Vasból cipő- és papucs­tartót készítettek — szabad idejükbén — az apróságok- nak, a diákotthonnak pedig egy ajtót. A brigád lelke, ősz­Kukoricahetakarítás meg a műszaki és közgazdasá­gi hónap. Kaposváron pedig a várost tanács végrehajtó bi­zottsága tartott ülést, amelyen — egyebek mellett — a me­gyeszékhely gyógy szerellátását vitatták meg. A testület meg­állapításaihoz — ahhoz, hogy zsúfoltak a megyeszékhely gyógyszertárai és kevés pati­kus dolgozik Kaposváron — odaldvánkozik még egy kér­dés: a város lakói nem nyúl­nak túl gyakran — az esetek egy részében indokolatlanul is — a gyógyszeres dobozhoz? A közlekedés biztonságával foglalkozott csütörtöki lapunk összeállítása. A legtanulságo­sabb fénykép dokumentumát a rendőrség tr&fíipax fényképe­zőgépe szolgáltatta: egy Ladá­ról készítették, amelyik — lakott területen! — 124 kilo­méteres sebességgel száguldott. Hajmeresztő mutatvány! Hogy hová vezethet az esztelen szá­guldás? A szerdai nap króni­kája inem nélkülözi a tragikus példát. Emlékezzünk csak! Reggel még nyálkás volt az üt, délelőtt napfény, délután pedig újabb zápor. Az útvi­szonyok figyelmen kívül ha­gyása Zamárdiban két ember halálát okozta... Az utakon egyre gyakrabban lehet sárfelhordást tapasztal­ni. Erre a vizes burkolatra és a mezőgazdasági terményt szállító lassú járművekre ér-. de mes jobban figyelni. | Dr. licrtza Imrei Megkezdték a korán érő, rövid tenyészidejű kukorica beta­karítását a nagyatádi Május 1. Tsz-ben. Átlag 51 mázsa ter­mett hektáronként. Naponta 11—12 vagon kukoricát száríta­nak a Bábolna típusú szárítóval. Az eddig érkezett kukorica víztartalma elég magas, 37 százalék. szetartója Honvári Béla he­gesztő. Zákányi István eszter­gályos, Göncz Tibor lakatos, Felső István, aki művezető­ként tagja a brigádnak meg a többiek szintén sokat fára­doznak a kis közösség össze­kovácsolásán. 'Gyakorta lát­hatók szabad szombaton, va­sárnap. amint a családjukkal — feleségükkel, gyerekeik­kel — kirándulnak a barcsi ősborókásba vagy a visontái parkerdőbe. Közösen főzik a halászlét, készítenek külön­féle ételeket. E vidám napok valamennyiük számára ked­ves emlékként maradnak meg. Tisztelik, becsülik és segí­tik egymást. Egy példa: Göncz Tibor fia érettségire készült, s a ballagásra meg­hívta édesapja munkatársai c. a Dráva brigádot is. Elmen­tek. s közös pénzükből táska­rádióval ajándékozták meg a fiút. Közben Feigli István gé­pészmérnökkel, a gépműhely, illetve a gépgazdálkodási részleg vezetőjével a seré­nyen dolgozó Dráva brigád tagjait figyeljük. Honvári Bé­la néhány társával: Fodor György, Boncz Kálmán és Szóvári György lakatossal együtt az úszó-kotró munka­géphez, a kavicskiemelő ele­vátorhoz készít hatalmas ka­nalakat. — Nehéz lenne nála lelki- ismeretesebb, jobb hegesztő szakembert találni. Hívták magasabb fizetéssel niás vál­lalatokhoz. de nem ment, ma­radt nálunk, mert megbecsül­jük, elismerjük a munkáját — mondja. Ez jutott kifejezésre abban is, hogy Honvári Béla már évekkel korábban kiválódo.1- gazó-jelvényt kapott. S most néhány héttel ezelőtt a költ­ségvetési üzem fennállásának tizedik évfordulóján ő vetté át az- ÉVM által adományo­zott Kiváló Munkáért kitün­tetést. — Ezt brigádom jó munká­jának is köszönhetem... Ez az elismerés arra ösztönöz — mondja, egy pillanatra félbe­hagyva a hegesztést —, hogy a jövőben még becsületeseb­ben, lelkiismeretesebben dol­gozzam. Ismét felvillan a láng, izzik a vas — Honvári Béla örö­mét leli a munkában, a keze nyomán formálódó alkotás­ban. Elköszönünk tőle, s lesé­tálunk a Dráva partjára. A kellemes őszi napsütés­ben ezüst szalagként fénylik a folyó. A távolból halk, majd egyre erősödő motorzúgás hallatszik. Kaviccsal megra­kott uszályokat húz a Barcs motoroshajó fölfelé a Dráván, a kirakóhelyre. A motoros és az uszály hajóépítő szakem­bereknek dicséretére váló szép munka. A Dráva szocia­lista brigád készítette. lalai László

Next

/
Thumbnails
Contents