Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

Fock Jenő Somogybán (Folytatás az 1. oldalról.) Fodk Jenő ezután két — nem somogyi — tsz példáját említette, s mondanivalójának lényege az volt: akik jól ér­tik a politikát, azok — még a néha oly vitatott ■ háztáji kérdésében is — kimagasló eredményekkel tudják igazol­ni a politika helyességét. Utalt ezután arra, hogy a magyar népgazdaság jelenlegi helyzetének megítélésében né­ha a legvalószerűbb álláspont a legszélsőségesebbekkel csap össze. Ez ügyben mondaniva­lójának lényege az volt, hogy mindig számíthatott a párt a tömegek támogatására — a nehézségek fölhalmozódása idején is —, ha nyílt, őszinte tájékoztatást nyújtott. S a mi pártunk politikájának, közös­séghez való viszonyának meg­határozója ez. A Politikai Bizottság tagja ezután elemezte 'külgazdasagi kapcsolatainkat, a gazdasági élet néhány belső ellentmon­dását, s befejezésül ezt mond­ta: — Ahhoz, hogy úrrá tud­junk lenni a népgazdaság ne­hézségein, az országban min­den ember szándékára, becsü­letes munkájára, összefogásá­ra és segítségére van szükség. A megyei pártbizottság ez­után meg két napirendet tár­gyalt. Elfogadta a végrehajtó bizottság jelentését a két pártbizottsági ülés között vég­zett végrehajtó bizottsági munkáról, majd Varga Péter előterjesztése alapján szemé­lyi ügyekben döntött. Áthe­lyezés és személyes kérés alapján fölmentette pártbi­zottsági tagsága alól Takács Vilmost, a magasabb katonai egység pártbizottságának tit­kárát, és Móré Józsefet, az ÉPGÉP barcsi gyárának dol­gozóját, aki a megyei fegyel­mi bizottságnak is tagja volt. A korábbi fölmentés és elha­lálozás miatt összesen négy hely üresedett meg a testü­letben. A megyei pártbizott­ság dr. Széles Gyulát, a me­zőgazdasági főiskola főigaz­gató helyettesét, az ottani pártvezetőség titkárát; Pápics Ferencnét, a Kézműipart Vál­lalat barcsi telepének betaní­tott munkását; Pásztor Ist­Beírt a brigádnaplóba vánt, a néphadsereg maga­sabb egységének pártbizott­sági titkárát; és Desztics Gyu- lánét, a babócsai Határőr Tsz üzemvezetőjét, a pártalap- szcrvezet titkárát megválasz­totta a megyei pártbizottság tagjává. A megyei pártbizott­ság fegyelmi bizottságának tagjává választotta Nagy Sán­dort, a Siófoki Kőolajve­zeték Vállalat esztergályosát és Vas Gyöi-gynét, a somogy- jádi termelőszövetkezet sze­mélyzeti vezetőjét, a párt- alapszervezet titkárát. A testület kiegészítette munkabizottságait is. A propaganda- és művelődési bizottság tagjává választotta dr. Balassa Tibort, a megyei tanács elnökhelyettesét és Banka Margitot, a Somogy megyei KISZ-bizottság titká­rát. Az ifjúságpolitikai mun­kabizottság tagja lett dr. Navrasics Lászlóné, az SZMT titkára, Ilausz Gyula, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Pacs- kó János, a Somogy megyei Tanács Testnevelési és Sport­hivatalának elnöke. Látogatás a textilművekben Délután Varga Péter kísére­tében a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárába láto­gatott Somogy vendége. Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, Bayer Nándor igazgató és Mihalics István, az üzemi pártbizottság titkára fo­lenség — a munkaerőhiány is kényszerhelyzetet idézett elő, mégpedig a technikai fejlesz­tés kényszerét. Beszélt a re­konstrukció eredményeiről, je­lenlegi helyzetéről, s megálla­pította, hogy a gyár — nehéz­ségeik ellenére — előkelő he­Értő vezetéssel — a Kóma-hegyen Képviselői látogatás Országépítő vélemények lentmondásról, hogy a párt- szervezetekben náluk némileg csökkent a munkások aránya. (Tudniillik különböző beosz­tású vezetővé értek azóta, s ez korántsem nevezhető negatív jelenségnek.) Vizeli lstvánné, az üzemi szakszervezeti ta­nács titkára és Bende Valéria, a KISZ-bizottság titkára is rö­vid tájékoztatót adott a szak- szervezetről, az üzem dolgo­zóinak szociális ellátásáról, il­letve a KISZ-fiatalak maga­tartásáról és helytállásáról ; munkaversenyben való részvé­telükről és művelődési, illetve sportlehetőségeik megterem­téséről. Foek elvtárs érdeklő­dését bizonyítja, hogy a tájé­koztatók közben számos kér­dést jegyzett föl magának, és nem is hallgatta el őket. El­sősorban a terjpelés gazdasá­gossága érdekelte; de kérdést tett föl a minőségi követelmé­nyekkel, a .zajártalom leküz­désével, a szakszervezeti bi­zalmiak munkájával kapcso­latban is. Érdekelte a bejáró dolgozók helyzete, a férjhez menő lányok magatartása (maradása vagy távozása), a bölcsődei, óvodai ellátás és a gyár dolgozóinak lakáshelyze­te is. Valamennyi kérdésére kielégítő választ kapott, s ez­után megtekintette a gyárat. Érdeklődve figyelte a rekonst­rukció eredményeit, az igaz­gató tájékoztatását; , beszélt munkásnőkkel, bejegyezte ne vét a brigádnaplóba, s az ér­tékelésnél elégedetten nyilat­kozott. Békésen megfér egymás mellett két kérdés, ha mégoly távolinak látszik is. A magyar népgazdaság helyzete és egy toponári utcában tilosban parkoló autók elleni »védeke­zés« egy kalap alá vétele per­sze fura lenne, ha mondjuk a Minisztertanács ülésén be­szélnének róluk. Ha azonban egy országgyűlési képviselő ta­lálkozik választóival, akkor helyénvaló, hogy országos gondjaink és néhány ember apróbb bosszúsága egy kicsit »összekeverednek«. Nem túl­zók, ha azt írom, a nagy és a kis gond megoldása egyforma hatást vált ki ugyanabban a házban, bármelyik toponári portán: az ott élők egy kicsit gondtalanabbak, boldogabbak lesznek. Szigeti István képviselő lá­togatott él e hét elején Ka­posvár toponári városrészébe, hogy beszámoljon az embe­reknek az országgyűlés, a képviselők munkájáról, és vá­laszoljon a népfront helyi szervezete által előre össze­gyűjtött és a helyszínen föl­tett kérdésekre. Elkísérte őt Horváth László, a városi ta­nács általános elnökhelyettese, és néhány, a tanácsra tartozó gondról beszélt. Az eszmecseréből kitűnt, sok haszna lenne a sűrű ta­lálkozásnak, mert a megyei gyermekvédő intézet vadonat­új épületének tanácstermében ülők szívesen maradtak volna akár késő estig is, hogy be­szélgessenek képviselőjükkel. Sajnos azt is el kell mon­danunk — kiderült a beszél­getésből —, hogy alkotmá­nyunkról, országgyűlésünk rendeltetéséről több magyará­zatot kellene adnunk min­denkinek — talán épp azért nem jó e téren a propagan­dánk, mert oly természetes­nek vesszük, hogy közismert a legfelsőbb képviseleti szerv munkája. A jól felkészült érdeklődők kérdései is bizonyítják, jó lenne, ha minél többen tud­nának kérdezni, minél töb­ben mondanának véleményt (már egy kérdésben is véle­mény rejtőzik), mert a vá­lasztópolgárok állásfoglalása alapján a képviselő is jobban dolgozhatna, megnövekedne az a társadalmi bázis, amely­re támaszkodva a »Házban« ülők elmondják véleményüké- S régi igazság, hogy több 6zem többet lát. A toponáriakat helyi gond­jaikon kívül éppúgy foglal­koztatják az országos kérdé­sek, mint bármelyik tanyasi vagy városi, budapesti vagy vidéki embert. Viszont nem­csak az a fontos, hogy az em­berek foglalkozzanak országos gondjaikkal, hanem az is, hogy véleményük valamikép­pen utat leljen azokhoz, akik dönteni hivatottak egy-egy kérdésről. S ehhez bizony a toponári városrész lakóinak kevesebb lehetőség jut, mint a »tűzhöz közelebb levők­nek«. Így kapcsolódik össze a nem létező toponári művelő­dési ház szorgalmazásának »helyi gondja« a népgazdaság országos gondjaival. Egy kul­túrotthon közösségi katalizáto­rán megszületett csoportos vélemény, állásfoglalás már könnyebben eljutna az illeté­kes helyre, mint néhány be­szélgetés tanulsága a kertka­puk élők Szigeti István látogatása ab­lakot nyitott a világra, s a képviselő is elvisz tarsolyában sok dolgot — a legelők hasz­nosításáról, a gyógyvizek pa­zarlásáról és sok másról, ami­ről szó esett —, olyan szava­kat adhat tovább, amelyek a látogatás nélkül otthoni do- hogások maradtak volna, így pedig alkotó véleményekké váltak. I- P. Az NDK-ban vállalnak munkát gadta a kedves vendéget. Az igazgató tájékoztatójában rö­vid áttekintést adott a f"'ár, történetéről, fejlődésének állo­másairól. Szerénytelenség nél­kül elmoádhatta, hogy 1968- ban 1800-as létszámmal 10 300, 1978-ban 1200-as létszámmal 12 500 tonna fonalat állítottak elp. A tudományos-technikai forradalmon kívül természe­tesen — hiszen ez országos je­Iyet foglal el a termelékeny­ségben. .Mint mondotta: ami­nőség toiiábbi javítása, a gaz­daságosság a legfőbb feladat. Beszélt a munkásak élet- és munkakörülményeiről, s nem rejtette véka alá, hogy a klí­maberendezés elavultsága, a zajártalom csökkentése okozza a legnagyobb gondot. Mihalics István a kommunisták helyt­állásáról, példamutatásáról be­szélt, s arról a látszólagos el­Többségük tizenkilenc-hu­szonkét éves fiú és lány. ösz- szesen hetvenhatan vállaltak a megyéből az idén munkát az NDK-ban. Három évre elsza­kadni a családtól, barátoktól nem könnyű. Akik mégis vál­lalkoztak erre, többnyire hosz- szas megfontolás után döntöt­tek így. Október 18-án kelnek útra. Nemcsak szőkébb pátriájukat, Somogyot, de az egész orszá­got képviselik. Milyen útra- valóval indulnak, mit visznek a tarsolyukban? Berkics Attila az idén sze­rezte meg a szakmunkás­bizonyítványt. Autószerelőként dolgozott. Amikor értesült a külföldi munkavállalás lehető­ségéről, elhatározta : jelentke­zik. Igaz, az édesanyja nem egyezett bele könnyen az uta­zásba, de végül sikerült meg­győznie. — Tizenkilenc éves vagyok, szeretnék önálló lenni, a saját lábamon megállni. Aztán itt van a nyelvtudás. Azt hiszem, sokkal könnyebb megtanulni a németet, ha szinte kénysze­rítve vagyok arra, hogy hasz­náljam. Az első hónapokban bizonyára nehezen boldogulok majd, de később mindenkép­pen megtérül ez a »befekte­tés«. Szakmailag is szeretnék sokat tanulni. Több ismerő­sömtől hallottam, hogy náluk magasabbak a követelmények, jobb a munkaszervezés, mint itthon. Berlinben, egy nagy autószerelő-műhelyben dolgo­zom majd. nagy útra. Van egy gyerekko­ri jó barátja, akivel szinte mindenhova együtt jártak. Most is együtt mennek. Az NDK-ban azonban elválnak útjaik. Tamás Karl-Marx- Stadtban, barátja az ország másik végében kapott munka­helyet — Lakatosnak jelentkez­tem, mert ez a szakmám, de időközben erre a szakra betelt a létszám, így az esztergályos- mesterséget fogom tanulni. Egyáltalán nem bánkódom emiatt, legalább két szakma lesz a kezemben, amikor ha­zajövök. — Mit szóltak otthon a ter­véhez? — A szüleim rám bízták a döntést, azt mondták, tegyek úgy, ahogyan én akarok. — És a munkahelyén? — Ott?... Semmit 6em szóltak — válaszolja. Azután, mint aki érzi, hogy ez így túl­ságosan ridegen hangzik, né­mi töprengés után még hoz­záteszi: — De úgy érzém, saj­nálják, hogy elmegyek. — Sikerült már ismerősök­re, barátokra szert tennie? — Igen. Van régi ismerősöm és új barátom is. Gyakran be­szélgetünk, érdeklődünk egy­mástól, mindenki elmondja, miket hallott a kint járt is­merőseitől. — Miket hallottak? — Hát... Keményen kell dolgozni. hergel Tamás is az első munkahelyéről — a böhönyei Szabadság Tsz-bői — indul a A kilenc kiutazó leány egyi­ke Papp Erzsébet. A nagyatá­di cérnagyárban dolgozott, be­tanított munkás volt. Három év múlva elektroműszerész­ként kíván hazatérni Drezdá­ból. — Mit gondol: a lányok ne­hezebben szokják meg a kin­ti környezetet? — Nem hiszem. Inkább a szülők féltenek bennünket jobban, mint a fiúkat. Hét évig laktam albérletben, hoz­zászoktam az önállósághoz. Mert szerintem odakint ez lesz a legfontosabb. — Mire kíváncsi az NDK- ban? — Mindenre. Szeretnék ala­posan körülnézni, minél több emberrel megismerkedni. S természetesen a szakmát és a nyelvet alaposan elsajátítani. — Nagyatádon alapszerveze­ti KISZ-titkár volt. — Szívesen vállalom oda­kint is. — Senki sem fog hiányozni az itthoniak közül? — Ó, igen! A lányok az üzemből. Sajnálom itthagyni őket, de hát... — Ügy értem: egyvalaki, különösen ... Válaszolna, aztán meggon­dolja magát. — Ezt ne feszegessük — fe­leli, és egy pillanatra elkomo- rodik a tekintete. Vasárnap időközi választás Harminckilenc fanácsíagjelöltro szavaznak Somogybán Fock Jenő első napi prog­ramjának utolsó állomása a Róma-hegy volt. Honfi Ist­ván, a Somogy megyei Múzeu­mok igazgatója köszöntötte a vendéget Rippl-Rónai egykori lakóhelyén, s a szépen felújí­tott, gazdagon berendezett emlékhelyen értő kalauzolás­sal vezette végig a vendéget. Fock Jenő ma Nagyatádra , és a nagyatádi járásba látogat, i A Népköztársaság Elnöki Tanácsa október 8-ra a kép­viselői helyek megüresedése miatt négy országgyűlési vá­lasztókerületben időközi kép­viselőválasztást tűzött ki. Ezen a napon tartják az időközi vá­lasztást azokban a tanácstagi választókerületekben, ame­lyekben elköltözés, elhalálozás vagy más okok miatt a ta­nácstagi helyek megüresedtek. Somogy megyében huszon­hét községben és Nagyatádon harminchat községi, három városi tanácstagjelöltre adják le szavazatukat az érdekeli választókerületek lakosai. A jelölő gyűléseket mindenhol nagy érdeklődés mellett tar­tották meg, általában har- mincan-ötvcnen mentek cl ezekre. A Hazafias Népfront ajánlotta személyeket min­denhol alkalmasnak tartották e tisztségre, s őket jelölték ta­nácstagnak. így most nincs kettős vagy többes jelölés. Minden helységben készül­nek a választásra, most ala­kítják ki a szavazóköröket. Az érdekelt választókat szemé­lyesen értesítik írásban, hol és mikor lèsz a szavazás, ki a ta­nácstagjelölt. Házilag készí­tett tájékoztatókat is kifüg­gesztettek a községekben és Átadom A szavazás vasárnap réggé1 hat órákor kezdődik, s azt várják, hogy a lakosság mára délelőtti órákban leadja sza­vazatát a tanácstagjelöltekre. Galambos Lajos három évig már dolgozott az NDK-ban. Most 26 évesen másodszor in­dul útnak. Az előző'három év tapasztalatairól beszél. — A kezdeti időszak a leg­nehezebb. Amíg úgy-ahogy já­ratos lettem a német nyelv­ben bizony nagyon sok gon­dom volt. Később jól össze­jött a társaság, segítettük egy­mást, utána már könnyebben boldogultunk. Természetesen a házigazdák is sokat segítet­tek. Néha olyan apróbb sza­bálytalanságot is elnéztek ne­künk, melyet az ottaniaktól nem tűrtek volna ej szó nél­kül. A munkámban azóta sem voltak olyan sikereim, mint az alatt a három év alatt A gép­lakatosok művezetője voltam, német és magyar fiatalokat egyaránt irányítóttam. Hamar összebarátkoztunk, sokat be­szélgettünk egymással. Szülte állandó téma volt a két or­szág összehasonlítása: mi jobb az NDK-ban, mint nálunk, és fordítva. Példákat soroltunk, érveltünk és vitatkoztunk. Ha néha tévedtünk is, minden­képpen hasznos volt. A KISZ pedig nem formálisan műkö­dött: az egyéni gondoktól kö­zös kirándulásokig mindent elintézett. — Mit tanácsol most indu­ló társainak? — Komolyan kell venni, tartalmasán kell eltölteni ezt a három évet. Valahogy úgy, mint a jó sportoló: addig hajt, küzd, amíg a kitűzött célját el nem érte. Szerintem csak így érdemes nekivágni. Lendvai József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents