Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Súgóból dirigens Beszélgetés Lamberto Gardellive! Nebáncsvirág Rózsaszín meg egy kis khaki Lamberto Garde'li, a kitűnő olasz karmester oly mértékben van jelen — immár évek óta — zenei közéletünkben, mintha csak magyar állampolgár lenne... Nem egy érdekes bemutató és emlékezetes felújítás tanúskodik szinte már állandónak tetsző ittlétéről. Pedig csak átruccan olykor hozzánk Dániából, ahova szerződése köti, ám amit »beindít« egy-egy idejövetele alkalmával, az minidig folyamatos jelenvalóságának az érzetét kelti, olyan maradandó. Az elmúlt fél esztendő szinte teljes egészében nálunk töltötte, neki köszönhető, hogy Bellin! Normájának felújítása — Sass Syíviával, illetve Kincses Veronikával a címszerepben — normán felül sikerült ... Mindig »kéznél levő« budapesti szállásán, az- Űri utcában beszélgetünk: — Megengedi, hogy egy »ké- nyes« kérdéssel kezdjem? — Miért ne? — önről sokat beszélnek, da keveset tudnak. Valóban 6Ú- gókéntjtezdte a pályafutását? — Voltam súgó is, ez egyáltalán nem titok. De pályafutásomat korrepetitorként kezdtem, mint annyi más karmester. Híres énekeseket kísértem akkoriban, Giuseppe de Lucát, Beniamino Giglit Egyszer megkértek, hogy az egyik nagynevű tenort kísérjem zongorán, amikor Bodto »Néró« című operájának főszerepével kellett ismerkednie, méghozzá Tullio Serafin házában, A nagy — sajnos, azóta már elhunyt — dirigens nevéhez fű/ ződik ugyanis Boito e kevéssé ismert művének római felújítása. Tullio Serafin állandóan engem fürkészett., s a »munkanap« végeztével — ahelyett, hogy a tenor-sztárral tárgyalt voma — hozzám fordult: ön kicsoda . Lamberto Gandelli vagyok — feleltem el fogód va. De hol él, hol lakik? Itt, maestro. Rómában. Nézze — zárta le a káderezést Serafin —, most, júniusban zárva van a színház. De szeptemberben feltétlenül keressen, meg. ön figyelemre méltó tehetség. Nagyot fordult velem a világ. Körülbelül tizennyolc éves lehettem akkor. Otthon apámnak napokig gőgöltem a nagy karmester dicséretével. Persze sírra egy percig sem gondoltam, hogy felmondok a bárban ahol dzsesszzongoris- taként működtem. Serafin elismerését nagyon komolyan vettem, ám a felkínált lehetőséget pillanatnyi szeszélynek tudtam be. Meg voltam győződve arról, hogy másnap maradéktalanul kitörlődöm az f Intőjéből. De a dicsérete heteken át melengetett. Egyik nap izgatottan fogadott apám: Tullio Serafin hívat! Maga Tullio Serafin! — és szinte keresztet vetett, ahogy a nevet kimondta. Akkor már október volt. Rohantam a színházba. A maestro morcosán fogadott: Nem megmondtam, hogy szeptemberben hívjon fel? Igen, igen — hebegtem —, de álmodni sem mertem, hogy komolyan gondolta ... Nos — vágta el hebegésemet — maga kell a színháznak. Egyelőre súgó lesz. De mester — méltatlankodtam —, én zenész vagyok! Erről már meggyőződtem júniusban — mondta szárazon | —, de zenész státusom egyelőre nincs. Eldugom egy súgólyukba, mielőtt más is fölfedezné a tehetségét. Aztán majd előszedem, mihelyt lehat. Ne féljen, nem esik le a gyűrű az ujjáról. Én is voltam súgó. Ez hatott. Ha neki sem derogált, akkor én sem berzenkedhettem. És most itt vagyok. — Örülünk, hogy itt van. Egy kérdés még: mit tanácsol, hogyan lehetne növelni az operabarátok számát Magyar- országon? —Csak úgy, mint az egész világon. Nem elég csak lemezekről, rádióból vagy televízióból hallgatni a zenét, az aktív muzsikálásra is rá kell szorítani magunkat ahhoz, hogy belső értői legyünk a zenének. Énekeljünk, zongorázzunk, gitározzunk, harmoni- kázzunk, mandolinozzunk — ki milyen hangszerhez képes hozzáférni. Akármilyen szinten, de tudjunk hánni valami- íven hangszerrel !A kórusmozgalmat is fejleszteni kéne. A felsőoktatási intézményekben megférne mindenütt egy ének vagy zene tanszék is, függetlenül az illető egyetem, vagy főiskola profiljától. Ezek a tanszékek Bartók és Kodály metódusa szerint dolgoznának — szerte a világon. S ha már becsempésztük az. emberekbe a komoly zene szeretőiét általában, akkor az opera ellen sem tiltakoznak már. Az opera megszerettetésére egyébként jó módszerem van. Dániában egy csomó tizenkét éves gyereket beinvitáltam az egyik opera zongorás próbáira. A színpadi próbákra már mamik kérezikedtek be, mert csuda jó volt felismerni a próbateremben megszeretett — és immár szituációban fe1 hangzó — dallamokat. Jó játék volt nekik a zenedráma ö'szeállá- sának folyamata, szívesen vettek részt ebben a zenei építőkocka-játékban. Az előadásokra aztán már szüleiket is e’cibálták. Az ember szereti felezni a gvönyörködését. hiszen az a felezéssel, a szétosztással csak növekszik. — Fontos, hogv az embereik szeressék a zenét? — Nagyon fontos. Gondoljon arra. amit Lorenzo mond a Velencei kalmár című Shakespeare-darabban : »Az az ember, kilegbelül • zenét,len s nem hat rá édes hangok egyezése, az kész az árulásra, takti Icára, szelleme tompa, mint az éjszaka érzése komor, mint az Erebus — meg ne bízz benne! Hallgass a zenére!« Meggyőzött. (Nem volt nehéz.) És nem is csak a Shakespeare-idézettel, de azzal a tűzzel, ahogy beszélt, ahogy megszólalt. Ám legfőképp azzal, ahogy a zenekart szólaltatja meg ... Erebus Baranyi Ferenc Réti Erika, Koltai Róbert és az őrjárat. Naív gyermek és kokott egyszerre mademoiselle Nebáncsvirág. Egyszerűbben : a nő. (Emancipáltak fölháborodott hangú leveleit kéretik 00 irányítószámmal ellátni!) Ilyen az operett is: gyermeteg és prostituált. A kettősségből nagyszerű színpadi játék teremthető. Erre bizonyíték a Csiky Gergely Színház új produkciója, Hervé Nebácsvirág című operettjének előadása. Ügyes mestermunka a librettó, sokan doLgoztak rajta: H,. Meilhac, A. Milhaud, ’Lúgon István, Darvas Szilárd és a kaposvári produkció létrehozói. Szövegrészek, sőt figurák »dobásával« gyorsították fel az előadást, de nem feledkeztek meg néhány aktuális poénról sem, ez mindig »jól jön« a közönségnek. A verbális humor szintjén például: »Erőt, egészséget, Nebáncsvirág kisasszony!« A gesztusok tartományában : a televíziós Most mutasd meg!-játék paródiája, Champlatreaux hadnagy invenciózus pantomimje. Klastrom. Célestin orgonista a paráznaság bűnében leledzik : operettet komponált. Mademoiselle Denise, akit éppen férjhez készülnek adni egy általa nem ismert vicom- te-hoz, úgy dönt, hogy kissé megzsarolja orgonistánkat egy »görbe éjszaka« erejéig. A városban éppen monsieur Flo- ridor pikáns kis operettjének bemutatója folyik ; ezt azonban megzavarja a primadonna viharos távozása. A zárda üdvöskéje némi kérlelés után kész megmenteni az előadást. Tomboló siker, de közb "ón egy katonai őrjárat. Legénybúcsútól hangos kaszárnya! tartózkodás után hőseink újra a zárda düledező falai között kötnek ki. Operettről lévén szó, természetes az is, hogy Denise kisasszony a »görbe éjszakán« éppen a nem ismert vőlegényébe lett szerelmes, s a vicomte keblében is nemes Röpülj páva! döntő Medve a Kapos partján A népművészeti vetélkedő péntek esti döntője látványosan, emlékezetünkben gyökeret eresztve pergett le : Borsod-Abaúj-Zemplén kezdett, Somogy következett és a baranyai csángók győztök... A hevület, a pontok értéke is így emelkedett, ebben a sorrendben. A látottak előtt érdekes előadást hallgattam a rádió harmadik műsorában a magyar népdal hete keretében. A magyar népzenei hanglemezek történetét elevenítette föl Solyinosi János. Az úgynevezett akadémiai hanglemezeket mutatta be Az első hazai viaszkorongokra somogyi népdalok is kerültek. A felvételek értékei közé tartozik az egyszerű előadásmód, a nemes egyszerűség tiszta ragyogása. Fél évszázad múlt el azóta, s időközben megszületett a televízió. A péntek esti népművészeti vetélkedő néhány őszinte-szép alkotása joggal idézte és véste emlékezetünkbe, hogy a fonográfnál nagyobb hatású kamerák előtt is meg lehet őrizni a belülről fakadó nemes érzéseket. A televíziós, képi követelmények — megfelelő műsor- választás esetében — megsokszorozhatják a hatást. Ezt éreztük a borsodiak kádár- táncának előadásában. Nemcsak a megyei csapatok, hanem a televízió is vizsgázik minden adással. Ügy érzem, a borsodiak 105 pontjában a tévések is osztoznak. A somogyi pásztorlakodalmas java része a színpadon élt, a bejátszásoknak — és álló képeknek — kevesebb szerep jutott. Talán így volt helyes, a hiányérzetemet azért elmondom: a Szennában mozgófilm- re rögzített alakoskodó jelenetek, farsangi szokások elevenebbek voltak a színpadon egyébként rövidre »nyírt« képeknél. A Kapós-parti medvével. .. kezdődött a hagyomány-felelevenítés pogá- nyos szertartása. A vaskosság talán meglepő volt sokak szemében. A budapesti művelődési ház közönségére néző kamerák egyike föl is fedezett egyszer egy ijedt arcot. Szcíbó Iván és Baranyi Ferenc a zsűri tagjai nem véletlenül értékelték föl épp ezekért a jelenetekért műsorunkat: a lakodalmi sürgés-forgásnál is élénkebb színekkel sikerült megmutatni a hagyományt; úgy, ahogy élt valamikor. Kevés megye merte ezt vállalni. A kaszás megjelenése a lakodalmi vígasságon szintén országszerte élő : hagyomány. Humora nemcsak megnevettet, hanem talán egy kicsit megidézi a teLjes élet állomásait is. A dramatikus jelenetek mellett fölfedezhettünk néhány igazán szép lírai képet is. Az életfa átadására, Dobos néni — Karád — bubus ajándékára, a kökényágra fűzött, palacsinta tésztából sütött vi- rágkelyhekre, harangocskákra gondolok. A dévaj pásztor úgy él a kisbárapáti Tóth Imre bácsi lelkében, mint a nótában. A kettő eggyéforrva szabadul föl hangjában. A magyar néptánc élő klasszikusának nevezte Szabó Iván a karádi Horváth Jánost. A stílus tisztasága, tánctudásának magas foka lenyűgöző, s szinte hitetlenül kérdezzük: hogy őrizhette meg mindezt? Sok részük voR a sikerben a szennaiaknak és Tóth Mihály faragó népművésznek is. A somogyi násztorlakodal- mas kiemelkedő erénye volt a felszabadult, sodró hangulat. Ezt a közönség átütő derűvel, többszöri vastapssal, a zsűri elismerő szavakkal és 126 ponttal méltányolta. A színpadi megjelenésében egyszerűbb, kevésbé változatos és lendületes, de zeneileg okvetlenül nemesebb baranyai műsor megérdemelten szerzett hét ponttal többet a csángóknak. I llorányi Barna Farsangi alakoskodók tánca. szenvedély lobbant Nebácsvx- rág »művésznő« iránt. Most hát a skizofréniát már köny- nyen gyógyítja a finálé muzsikájával Hevesi András karmester és a' harmóniákat teremtő zenekar. »Kaposvári« előadást produkált Gothár Péter vendég rendező a szó stiláris értelmében. Mintha Asher Tamás Brecht- rendezésének felhője ereszkedne le ismét,. istenek helyett most angyalkákkal, úgy, ahogy az angyalkák a Zsám- béki Gábor rendezte A bűvös erdőben a koronával, melynek itt később van érkezése. A francia légiósok biciklin érkeznek, mintha Babarczy László három plusz egy testőre öltözött volna át. Corinna primadonna és bájosan parázna társnői pedig úgy tapadnak partnerükre, ahogy azt Szőke István rendezéseiben szoktuk látni. Parodizáló összegezése-e ez »egy« színházi stílusnak vagy a folyamatosság bizonyítéka, ezt ma még nem tudni biztosan. Mindenesetre remek szórakozási lehetőséget teremt a nézőnek, s ez biztató. Három, ötletektől könnyed felvonás. A közbülső második viszont erőltetettnek hat. Színház a színházban. Hátulról. A Csiky Gergely Színház oszlopai, páholyai. Ugyanakikor a Toulouse L autrec ábrázolta világ; ő itt is van, Balogh Tamás formálja ilyenné a színidirektort. Ám valahogy mégis elnehezül, illetlen helyett ízléstelenné válik itt a »mutatvány«. Ami a szőkéi rendezésekben természetes volt — mert azokban a történést az ösztönélet motiválta —, itt ez sokkoló hatást vált ki. Viszont — jó ötlet volt — Réti Erikának lehetőséget teremteni még egy szerep, a primitív primadonna eljátszására. Hervé egyházi zene-remi- neszcenciákból és orfeumi I muzsikából mixelt fülbemászó muzsikája szárnyakat adott a ' színészeknek. Koltai Róbertnak, a remek Célestin-Flori- dornak — jobban énekel, mint eddig bármikor —, Réti Erikának, aki ugyan nem bírja mindig hanggal, mégis ő az igazi Nebácsvirág, a csodálatos és kitűnő humorú Olsavszkv Évának, a Hitler-bajúszos, >~- fefrizurás komikusnak, Ki - Jenőnek. Rendkívüli bemut" - ko zás volt Spindler Béla V- comte-ja: bizonyítani siker" végre, hogy a szokvány-hős- szerelmesből remek karakté-- figurát lehet teremteni. Szegő Zsuzsa, Bregyán Péter, Papp István neve kívánkozik még ide. Az előadás igazi meglepetése azonban a Loriot őrmestert alakító Mihályi Győző. Mili- táns világba csöppent civil, aki italba fojtja komplexusát. Valóban vastapsot érdeme11. Geszler György koreográfiába — különösen a fapapucsos tánc — jól érvényesült. A díszletek Szegő Györgyöt, a jelmezek Csengéi Emőkét dicsérik. Kellemes este volt. Leskő László Somogyi Néplap
