Somogyi Néplap, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

M (JEMLÉK.KŐNYVTÁRAINK A magyar tudomány arcképcsarnokából A keszthelyi Helikon Könyvtár Csanády János Csak öreg könyve, bibliája... Kamasz, panasztalan szánk eltátottuk, ha hullt az őszi lomb, hogyha vetkőztek a fák, s nem felejtettünk el köszönni utcahosszat vénembereknek, kik a dohánytól berekedtek, csak azután vágtattunk tovább. Mint csikókat, kergettek a kutyák a faluban vadul ugattak, úgy vettük őket: játszótársaik, kamasz, panasztalan szánk nem szórt rájuk sziszergő szitkot, mentünk a csarnokba, iskolába, vagy szombaton táncolni a kocsmába. Hajnalban haza. Hatkor: ugrás, ki az ágyból, jöhet a mosdás — Ki éjjel legény, legyen nappal is! — mondta nagymama, majd valami régi bosnyák szóval hajtott ki — hajde! hajde! — az udvarra ásni, fát vágni, dolgom tenni. Kamasz, panasztalan szánk összezárul a temetőben, ahol csak keresztje mered ránk, elment ő is és nincs már ő sem, csak öreg könyve, bibliája porosodik a rokonoknál, ujja lapozza ismerősen, amíg itt jár-kel szívünkb«­leginkább keresett szakcso­portok (magyar történelem, magyar irodalom, geológia és esztétika) rekatalogizálása 1960 és 65 között megtörtént. A többi 26 szakcsoportban a régi betűrendes katalógust használják. ■ Az új anyagok, mint például a Balatoni Inté­zőbizottság által létrehozott Balatoni gyűjtemény feltárá­sára szakkatalógust is létre­hoztak. A gyűjtemény forrásértékű darabjai az újabb szerzemé­nyekkel együtt helybeni használatra a tudományos kutatók rendelkezésére áll­nak. Az olvasóforgalom növeke­dését a helyhiány gátolja. A jelentős állománnyal rendel­kező könyvtár alapterülete az irodákkal együtt 400 m2. Ez még a könyvek elhelyezé­sére sem elegendő, a szerze­mények nem férnek el a pol­cokon. Igaz, évente mindösz- sze 200—300 olvasó fordul meg a könyvtárban, de olva­sóterem hiányában csak vala­melyik dolgozószobában tud­nak nekik helyet biztosítani. A kastély felújítási munká­latai 1969-ben kezdődtek meg. A déli épületszámy — benne a könyvtárral — 1974- ben mint kastélymúzeum nyílt meg a nagyközönség előtt. A kastély többi részét még mindig tatarozzák. Az északi szárny, amelynek át­adását 1980-ra ígérik, műem­lékjellege másodlagos. Díszes rendezvények, tudományos belső kiképzése különböző ülések, kormányszintű tár­gyalások lebonyolítására te­szi alkalmassá. Mátraházi Zsuzsa A Keszthelyre érkezők fi­gyelmét nem kerülheti el a Fő utca végén, gazdag ba­rokk stílusú kapu mögött emelkedő tornyos építmény: a Festetics család egykori palotája, ma — a Helikon Kastélymúzeum. A látogató a déli kastélyszárny főbejá­ratából induló márvány lép­csőházon keresztül érkezik a múzeumba. Innen három ter­men végighaladva a klasszi­cista stílusban berendezett, két emelet magasságú könyv­tárterembe ér, amely értékes könyv anyagával együtt, vál­tozatlan formában maradt fenn. A berendezést Kerb János keszthelyi asztalosmes­ter készítette. A belépő,- magnetofonról hallgathatja meg a könyvtár történetét: Eredete a XVIII. század elejére nyúlik vissza. Alapját Festetics Kristóf mintegy kétezer kötetes gyűj­teménye Vetette meg. Feste­tics Pál idejében a könyv- gyűjtemény olyan becses mű­emlékekkel gyarapodott, mint a Velikei Gergely által 1522- ben írt Zsoltároskönyv, az un. Keszthelyi kódex. (Ezt Kinizsi Pálné zsoltárosköny- vével, az un. Festetics kódex­szel és néhány ősnyomtat­vánnyal együtt jelenleg az OSZK Kézirattára letétként őrzi.) A nemzeti művelődés szol­gálatában azonban, csak Fes­tetics György (1755—1819) ál­lította a gyűjteményt. Kikér­ve például a nagy könyvba­rát Széchényi Ferenc vélemé­nyét, bővítette az állományt. Miután visszavonult a politi­kai szerepléstől, az irodalom és az oktatás fellendítésének szentelte minden erejét. Ne­véhez fűződik a nagy kas­télykönyvtár létrehozása is. Könyvtárában megtalálhatók a felvilágosodás irodalmának legnevesebb alkotásai, a francia, német, angol ldasz- szikusok teljes sorozatai. Kü­lönösen széles körű gyűjtés folyt a mezőgazdaságról szó­ló műveket magában foglaló Oeconomia et Technológia szakcsoport területén. (Ezek­nek nagy részét ma a nagy teremhez csatlakozó kabinet­könyvtárban mutatják be.) Legtöbb könyvét Földessy István keszthelyi könyvkötő­vel aranyozott bőrkötésbe foglaltatta. Könyvtárost is tartott Péteri Takáts József A keszthelyi Festetics kastélyépülete író személyében. Mindenre kiterjedő gondoskodásáról tanúskodik a családi levél­tárban őrzött, 15 pontból álló könyvtári Instruktiója. Az elsők közé tartozott Magyar- országon, akik magánkönyv­tárukat a tudományos munka szolgálatába állították. A könyvtár használatát utódai fokról fokra korlátoz­ták. Festetics Tasziló idejé­ben az állomány 52 ezer kö­tetesre nőtt ugyan, de ezek a szerzemények erősen felhígí­tották az értékes gyűjte­ményt. Az állomány feltárá­sára azonban ő is nagy gon­dot fordított: könyvtárosa, Párkányi József a 25 ezer kö­tetes törzsállományról korsze­rű cédulakatalógust szerkesz­tett. A gyűjteményt, amely je­lentős szerepet töltött be ré­gebbi irodalmi emlékeink megőrzésében, 1948 nyarán az OSZK vette gondozásába. Ek­kor kapta a Festetics György által rendezett keszthelyi irodalmi ünnepségek emléké­re a Helikon elnevezést. A könyvtár háromszázra tehető régi magyar állomá­nyából jó néhányat kuri­ózumként tart nyilván az irodalomtörténet. Így az első magyar bibliafordítást, Szil­veszter János testamentum­fordítását (1541); Thuróczi János Krónikájának 1488. évi augsburgi kiadását és Székely István Cronikája ez világnak jeles dolgairól (1559) című első magyar nyelven írt tör­téneti mű is a könyvtár rit­kaságai sorába tartozik. Legteljesebb a gyűjtemény a XVIII—XIX. századi mező- gazdasági szakirodalomban. A kor neves külföldi mezőgaz­dasági szakíróinak munkái mellett megtalálhatók a könyvtárban a magyar mező­gazdaságtudomány nagy úttö­rőinek (Nagyváthy János, Tessedik Sámuel, Pethe Fe­renc és mások) művei is. A különgyűjteményei révén fejlődő könyvtár állománya ez idő szerint 80 ezer könyv­tári egység. Az 1945 előtti gyűjtemény — a Festetics György idejéből származó szakbeosztással, és az eredeti latin nyelvű jelzetekkel — eredeti helyén található. A Látogatók a Helikon Könyvtárban Bemutattuk Sőtér István írónak készülve került kapcsolatba az irodalomtör­ténettel, s gondolatgazdag irodalomtörténeti tanulmá­nyainak sajátosan választé­kos stílusa mindvégig sejteti I az írót. Azt az írót, aki nahány szép regényt már letett elénk, s aki nosztalgi­kusan féltékeny az irodalom- történészre —, bár a kettő kivételesen egy személyben találkozik. («-Elsősorban író­nak vallom magam. író-vol­tom segít az irodalomtörté­nészi munkában is, mert az írói műhely oldaláról tudom nézni az írókat. Az irodal­mat kritikának tekintem; a kritikát, az irodalomtörténet­írást pedg irodalomnak. Az irodalom, mint az élet kriti­kája — önmagunk kritikája — a kritika és az iroda­lomtörténet pedig, mint az irodalom megértése : ez a meggyőződés kapcsolja össze szépprózámat és tudományos munkáimat.-«) Szegedi születésű, de nem az ottani egyetemre, hanem a budapesti bölcsészkarra kérte fölvételét, magyar— farneia szakra. A nagyhírű­rangú Eötvös Kollégium von­zotta Pestre. Kitűnő taná­rok irányítása alatt «a kol­légium nevelt engem iroda­lomtörténésszé“ — mondja most Eötvös Kollégiumi esz- tendeim a gondolaté s élet­öröm mámorának esztendei voltak, ahogy első regényem, az 1939-ben megjelent Fel- legjárás kifejezi. Máig is csak egyetlen közösséget is­mertem, mely követeléseiben türelmetlenebb, igényeiben kíméletlenebb, ítéleteiben szigorúbb lehetett a Kollé­giumnál: a párizsi École Normale Superiole-t, ahol egy évet töltöttem ösztöndí­jasként, felkészülve disszer­tációmra, mely a XVII. szá­I zaidi francia klasszicizmus stíluseszményeivel foglalko­zott.-“ Disszertációja, melyet a francia nyelv nagytudású, is­S mert professzorához, Eck­hardt Sándorhoz írt, nagy feltűnést keltett; írtak róla a nemzetközi szakfolyóiratok is. De álláshoz mégsem ju­tott. Az előttük végzett há­rom évfolyam is állás nél­kül lézengett... Fizetésnél­küli gyakornok lett az egye­temi könyvtárban — azidő- tájt ez sem volt csekély do­log! —, s házi tanítóskodásból élt. Hibátlan francia-angol- német nyelvtudását pedig idegennyelvű levelezőként kamatoztatta. Az állástalan- ság három évig tartott. («Mégis, nemzedéktársaim­mal együtt, ifjúságunknak ebben a szűkösségében vol­tunk a legtágabb szívűek, szegénységünkben a leggaz­dagabbak, korlátozott lehető­ségeinkben a legkorlátlanab- bak.-“) 1940-ben jelent meg első nagyobb tanulmánya: «A akadémikust francia szellem a rég! Ma­gyarországon-“, mely a nálunk is ható francia eszmeáram­latokat követte végig. Emel­lett sok kisebb tanulmánya, kritikája látott napvilágot az akkori irodalmi folyóiratok­ban az élő irodalomról, ille­tőleg francia írókról. Az el­ső igazi tudományos állása a Történelemtudományi Intézet elődjénél, a Kelet-európai Történeti Intézetben volt. 1947- ben kezdett reformkori irodalmunkkal foglalkozni, először Eötvös Józseffel. 1948- ban kinevezték a szege­di egyetem Világirodalmi Tanszékére professzornak, 1952-ben pedig a budapesti bölcsészkarra tanszékvezető egyetemi tanárnak. Előadá­sait Petőfivel kezdte, ezt Arany- és Madách-tanulmá- nyok követték, («Ezek az esztendők sokunk életében a legtermékenyebb, a legtöbb­re vállalkozó, a legbizako- dóbb korszak. Sohasem vol­tunk annyira felszabadultak, mint a félszabadulás után. Azokban az években nagyon sokat alkottam...«) 1953-ban Eötvös monográ­fiájáért megkapja az iroda­lomtudományok doktora cí­met. Egy év múlva Kossuth- díjjal is kitüntetik. 1955—56 között az Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem rektora, (majd 1963—66 között má­sodszor is) ; 1956-ban kineve­zik oktatási miniszterhelyet­tesnek, s még az évben meg­alakul a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Irodalomtör­téneti Intézete, melynek 1957 óta, mindmáig igazgatója. 1960—70. között a Pen Club elnökének tisztét is betölti. 1965 óta akadémikus. 1973- ban a Sorbonne díszdoktorá-, vá avatja. (Ö az egyetlen magyar bölcsész, aki ilyen megtiszteltetésben részesült.) Jelenleg irodalomtörténeti tanulmányai kiadásával fog­lalkozik, három egymást kö­vető kötetben jelennek meg; tervszerűen átdolgozva a régebbi írásokat, frissebbek­kel bővítve. És hamarosan újabb regényét is olvashat­juk. Eőry Éva — Bocsásson meg, amott nem a maga Moszkvicsa áll? — Az enyém. — Szép kis masina. — Nem rossz. — Nekem, — hogy Is mondjam csak — van va­lamim, ami az autósokat ér­dekelheti. — És mi lenne az? — Hát mondjuk ez. — Ez mi? — Nem látja? Csavar! A menete sértetlen, teljesen használható csavar. — De hát mire nekem ez a csavar? — Mit tudom én. A jónép azt mondja, az autósoknak mindig hiányzik valami a kocsijukból. Mondjuk egy csavar... Ha-ha-ha... — Mit viccelődik itt? — Ne idegeskedjék. Tény­leg vicceltem. Ha-ha-ha ... De várjon csak, van még valami. — Éspedig? II — Hát látja, egy másik ha... " xiancit, to cloti t iiuu mégiscsak sok ! Én... én... én azonnal hívom a... — Talán a barátjának szüksége lenne rá? — Tudja, én... Mondja, ki maga és mit akar? — Mindjárt megmagyará­zom! Vehet tőlem vadonat­új kerékabroncsot Moszk­vicshoz valót! Itt van a ke­rítés tövében. A fiam őrzi. — Azt mondja, Moszkvics­hoz való kerékabroncs?! El akiarja adni? Viccel, ugye? — Egyáltalán nem. — Tényleg nem? — Cseppet sem. Látom, a Moszkvicsa hátsó kerékab­roncsa tropára ment Már megbocsássan, de úgy gon­doltam, érdekelni fogja. — Komolyan gondolja? És mennyiért adná? — Micsoda kérdés?! Ren­des bolti áron. Semmi spe­kuláció. — Hogy semmi ... hogy.. : — Igen. Rendes áron adom. Tudja, az anyósom a város­ban járt és látta, hogy sor­ban állnak, vesznek valamit. Nohát, beállt a sorba, vett két abroncsot. Mit kezdjek velük? Autóm nincs, még- csaik ismerősöm sem, akinek kocsija lenne. Ha-ha-ha... Tudja, amikor az ismerőseim kocsit vettek, már nem is­mertek többé. Ha-ha-ha... — Ha-ha-ha... Én meg­veszem. Menjünk! — Nagyszerű ! Csakhát, hogyan is mondjam... — Mi van, még? — Tudja, a nagyapám meg­kért, adjam el ezt a kiét csa­vart. Idős, makacs ember, és a lel kemre kötötte, hogy csak annak adhatom el a kerék- abroncsot, aki ezt a két csa­vart is megveszi. — De hát ez nem akadály. Megveszem én azt a két csavart, ne búsuljon. Meny­nyibe kerül? — Huszonöt rubel darabja! — Huszonöt rubel, azt mondja? — A nagyapám öreg, nem tudja mi a különbség a régi és az új rubel között. Ki a fene fog vitatkozni vele? Nem ildomos. Én azt mon­dom, ha szüksége van a ke­rékabroncsra, vegye meg a csavarokat is. — Hm, mit tehetek? Meg­veszem. Hamarosan itt a nyár, és hol szerzek én ab­roncsot ... — Na látja, mégiscsak akad olyan ember, akinek szüksége van a csavarokra.. (Baraté Bozália (ordítása) S. Aleb iA csavarok. csavar. Nagyobb... Ha-ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents