Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

Feszült a helyzet Nicaraguában Újabb súlyos harcok robbantak ki Somoza nem akar távozni. A keddre virradó éjjelen újabb súlyos harcok robban­tak ki a nicaraguai Masaya és Leon körzetében. Súlyos ösz- szecsapások folynak a sandinista felkelők és a diktátorhoz hű erők között Chinandegában és Esteliben is. A szombat óta tartó harcoknak több mint 209 halálos áldozata van — jelentették megbízható források Nicaraguából. A reggeli jelentések szerint Masaya, Esteli és Leon nagy része továbbra is a felkelők kezén van — annak ellenére, hogy a kormány e városokból a nemzeti gárda sikereiről közölt híreket. A szemtanúk Managua három külvárosá­ban is: a hírhedt nemzeti gár­da egységei helikopterekről géppuskával lövik a sandinis­ták állásait és a menekülttá­borokat. A harcok következtében Ni­caragua nagyvárosai jelentős károkat szenvedtek. Az AFP managuai értesülé­se szerint hétfőn este a leg­szigorúbb biztonsági intézke­dések mellett megnyitották a. főváros nemzetközi repülőte­ret, hogy lehetővé tegyék a külföldiek és a távozni kí­moza diktátor kész átengedni a hatalmat unokatestvérének, Luis Palais Debaylének, az elnök szóvivője ugyanaznap cáfolta; kijelentve, hogy »So­moza 1981-ig hatalmon ma­rad-«. Hétfőn este nyilatkozatot adott a Costa Rica-i televízió­nak Carlos Tunnermann, a »tizenkettők csoportjának« egyik tagja. E csoport a nica­raguai ellenzék legbefolyáso­sabb személyiségeiből áll. Tunnermann közölte: a Szan- ditista Nemzeti Felszabadítási Front javasolta a »tizenkettők- nek«, hogy vegyenek részt az ideiglenes kormányban. Tun­nermann szerint Somoza dik­tátornak a közeljövőben vár­ható bukása után egy, az el­bán demokratikus választáso­kat tartanak, s az új kormány nem áll bosszút a nemzeti gárda tagjain — jelentette ki az ellenzéki vezető. Négy álarcos fiatal hétfőn este behatolt Nicaragua milá­nói konzulátusának épületé­be. A támadók benzinespa­lackokat használtak, de a kisebb robbanás nem okozott A Vörös Brigádok nyolc újabb rejtekhelyét fedezték föl az utóbbi. hetekben Rómá­ban — írják az olasz lapok. A titokban lefolytatott ható­sági vizsgálat — a jelek sze­rint — nemigen szolgált újabb adatokkal a Vörös Brigádok leghírhedtebb akciójáról, Aldo Moro kereszténydemokrata Gromiko-Vadzspaji találkozó Szovjet—indiai külügymi­niszteri találkozó volt kedden Moszkvában. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Atal Bi­hari Vadzspaji indiai külügy­miniszter a szovjet—indiai kapcsolatok továbbfejleszté­sének és megszilárdításának kérdéseit, valamint néhány kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémát vitatott meg. A tárgyalást a barátság és a kölcsönös egyet­értés légköre jellemezte. Az indiai diplomácia vezető­je a nap folyamán koszorút helyezett el a Lenin-mauzó- leumnál és lerótta kegyeletét az ismeretlen katona sírjánál. pártvezető elrablásáról és meggyilkolásáról. A rendőrség által fölfede­zett lakások Róma legkülön­bözőbb részein vannak, a pe­rifériáktól egészen a forgal­mas városközpontokig. Ügy tűnik, csupán az egyiknek le­hetett valami köze Moro el- I rablásához. sérülést. T errorista-rejtekhelyek % Rómában vánó nicaraguaiak elutazását. A Costa Rica-i rádió hétfői bejelentését, amely szerint So­lenzék valamennyi képviselő­jét magában foglaló ideiglenes kormány alakul; Nicaraguá­Kislexikon a nap eseményeihez Benini Népi Köztársaság Az egykori Dahomey, az 1975. november 30-án kikiáltott Benini Népi Köztársaság Nyugat-Afriká­ban 115 762 négyzetkilométeren te­rül el; lakosainak száma 3,1 millió. Gazdag múltra tekint vissza, hi­szen az ásatások bizonyítékai sze­rint itt volt az ősi afrikai joruba kultúra egyik bölcsője. Pinochet üzenete „az országhoz” Pinochet tábornok, a chilei fasiszta, rezsim vezetője — az Allende-féle Népi Egység- kormány katonai megdöntésé­nek ötödik évfordulóján —az »•országhoz intézett üzeneté­ben« kinyilvánította, hogy 1985 előtt nem lesznek Chilé­ben választások. Pinochet po­litikai menetrendje szerint jö­vőre valamiféle »népszava­zást« rendeznek az új alkot­mányról, s azután egy »-átme­neti« — legkevesebb hatévi — időszak következne, kinevezett képviselőkből álló parlament­tel, mielőtt parlamenti vá­lasztásokat írnának ki... Pinochet erre az időszakra hivatkozott, amikor közölte, hogy a választásokra legha­marabb 1985-ben kerülhet sor. Ezeket elszigeteltsége, szövet­ségeseinek nyomása miatt em­legeti. A francia gyarmati elnyomás után az ország 1958-ban autonómi­át kapott, majd két évvel később elnyerte függetlenségét. A nemzeti burzsoázia korrupciója, valamint az imperialista és neokolonialista beavatkozási kísérletek miatt ál­lamcsínyek és kormányváltozások követték egymást 1960 és 1972 kö­zött. A fordulópontot 1972. október 26-a jelentette; ekkor nemzeti ér­zelmű, haladó gondolkodású tisz­tek egy csoportja vette át a hatal­mat, Mathieu Jíérékou őrnagy ve­zetésével. Az ország belső helyzete fokoza­tosan megszilárdult. Az állam el­nöke 1974-ben kijelentette: az or­szág számára a szocialista fejlődés a történelmi előrelépés útja. Benin Népi Forradalmi Pártja 1975 no­vemberében alakult meg, s egy év­vel később megtartotta első rend­kívüli kongresszusát. Programjá­ban a marxista-leninista ideológiá­ra alapozott politika kapott he­lyet Afrika és Benin feltételeire alkalmazva. A haladás, a társadalmi fejlődés jegyében államosították a gazda­ság legfontosabb vállalatait, a ban­kokat, a biztosító- és olajtársasá­gokat, s állami ellenőrzés alá von­ták a külkereskedelmet. A kor­mányzat engedélyezte, hogy a nagybirtokosok parlagon hagyott földjeit ingyenesen kisajátíthassák a parasztok. A mezőgazdaság kor­szerűsítésére 1980-ig szóló fejlesz­tési tervet dolgoztak ki. A Benini Népi Köztársaság kül­politikája a tömbön kívüliség el­vein alapszik, s az ország vezetői határozottan föllépnek a neokolo­nialista törekvések ellen. Az ország kapcsolatai erőteljesen fejlődnek a Szovjetunióval és a többi szocialis­ta országgal. Ezt az irányvonalat, az együttműködés erősödését jelzi a Benini Népi Köztársaság párt- és kormányküldöttségnéek mostani magyarországi hivatalos, baráti lá­togatása is. A Kaposvár és Vidéke ÁFÉSZ pályázatot hirdet a Kaposváron levő Badacsony Borozó melegkonyhás egységébe üzletvezetői munkakör betöltésére, valamint a Leértékelt Aruk Boltjába boltvezetői munkakör betöltésére A pályázatot: az áfész ig. elnökének címére — Kaposvár, Budai Nagy Antal u. 9. — kérik. <40479) Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, államfő és miniszterelnök Addisz Abebá- ba utazott, hogy részt végyen az etiópjai forradalom negye­dik évfordulója alkalmából tartandó ünnepségeken. A három nagy párt — a szocialista, a kommunista és a centrista — külön-külön bi­zalmatlansági indítványt nyúj­tott be a portugál parlament­ben Nobre da Costa új kor­mánya ellen. Így biztosra ve­hető a lisszaboni kormány megbuktatása. Egymillió márkát kap Egyiptom az NSZK-tól ipari szakemberek, mérnökök kép­zésére, az ehhez szükséges technikai felszerelések és a műszaki irodalom megvásár­lására — Közölték Kairóban. A spanyol lapok jelentése szerint több magas rangú tisz­tet leváltottak a fegyveres rendőrség (karhatalom) fon­tos parancsnoki posztjairól. Leváltották a madridi, illetve a toledói, az avilai, a cuenn- cai és a Ciudad Rel-i körzet parancsnokát is. Kétnapos hivatalos látoga­tásra Bissau-Guinea Köztár­saságba utazott Nguyen Huu Tho vietnami alelnök. A terrorizmus elleni akciók fokozottabb összehangolásá­ról, újabb közös intézkedések­ről tanácskozott Becsben két napig öt nyugat-európai or­szág belügyminisztere. A kon­ferenciáról kiadott közlemény a megbeszélést »rendkívül gyümölcsözőnek« nevezte. Edward Sokoine tanzániai miniszterelnök kedden — Phenjanból jövet — négyna­pos hivatalos látogatásra Pe- kingbe érkezett. Szaúd-arábiai látogatásának befejeztével véget ért Fuku- da Takeo közép- és közel-ke­leti körútja. A diplomáciai források szerint Japánnak égető szüksége van a kőolaj zavartalan és folyamatos szál­lítására. Sziad Barré Szomáliái el­nök ötnapos hivatalos látoga­tásra Brüsszelbe érkezett. Ma fogadja Baudouin király és Leo Tindemans kormányfő. F 1 GYE LE M ! Értesítjük a vevőket, hogy vállalatunk szeptember 15-től 30-ig gépszakmában leltározást tart Ez idő alatt az árukiadás szünetel, ezért sürgős igényeikkel társválLaflataiiikat szíveskedjenek fökeresni. Kaposvár <40495) Az alma és a fája Vizsgálat a terrorizmus szociológiájáról »A terrorizmus nem az el­nyomott proletariátus harca kizsákmányolói ellen, hanem kiváltságos polgárcsaládok gyermekeinek hadüzenete sa­ját osztályuknak, a társadal­mat irányító felső rétegnek.« Ez a figyelemreméltó megál­lapítás nem éppen új, hiszen a vezető tőkés országokban a baloldali erők már többször rávilágítottak a terrorizmus eme valódi gyökerére. A fenti -értékelés azonban nem bal­oldali termék: a polgári libe­rális nyugatnémet magazin, a Stern fogalmazta meg így az NSZK szövetségi nyomozó hi­vatala által végzett — szocio­lógiai jellegű — vizsgálat leg­fontosabb következtetését. Már önmagában egy effaj­ta kutatómunka elhatározása is újdonság a terrorizmus el­leni harc történetében. Az új terroristák azonban új akciókat is terveztek, s a múlt esztendőkben minden eddiginél nagyobb szabású merényleteket, emberrablá­sokat hajtottak végre. A ter­rorizmus gyorsan burjánzott Olaszországban, Hollandiában és más nyugati országokban is. Ugyanakkor pedig egyre több jel mutat ma már arra, hogy a különböző terrorista »társaságok« a határokon ke­resztül kapcsolatokat terem­tettek egymással, valószínűleg sok esetben együttműködnek, minőségileg is új helyzetet, politikai válságokat is te­remtve. Nos, mindennek eredmé­nyeként a nyugat-európai or­szágok hatóságainak be kel­lett látniok, hogy a krimina­lisztika eszközei nem elegen­dőek a terrorizmus leküzdé­séhez. »A betegségnek nem lehet csupán a tüneteit kezel­ni. Fel kell tárni a baj gyö­kereit. Ehhez alapos, mindén okot, indítékot feltérképező vizsgálatra van szükség« — szögezte le a nyugatnémet szövetségi nyomozó hivatal a kormánynak készített bizal­mas jelentésében. A jelentés nyomán szocioló­gusok, pszichológusok bevo­násával megalakult kutatócso­port a nyugatnémet körözési listákon szereplő negyven ve­zető terrorista életpályáját elemezte. Megvizsgálta a csa­ládok anyagi körülményeit, a szülők politikai nézeteit, ne­velési elveit, viszonyukat gyermekeikhez. Különös fi­gyelmet fordítottak a gimná­ziumi, egyetemi tanulmányok során kifejtett politikai te­vékenységre, a társadalmi, baráti kapcsolatokra. A vizs­gálat néhány rendkívül éle­sen megfogalmazott kérdésre keresett választ : A társada­lom strukturális hibái, prob­lémái okozzák-e a politikai bűnözés terjedését? Vajon a terrorizmus gazdasági, társa­dalmi rendszerük természetes kontrasztja-e, amelynek ere­dője a rendellenes fejlődéssel elégedetlen, értelmes fiatalok lázadása a fogyasztói társada­lomba rögződött igazságtalan­ságok ellen? A terroristák pszichikailag beteg emberek-e, olyan őrültek, akik politikai lázadást indítanak az állam ellen? A negyven legkeresettebb terrorista — időközben né­gyet közülük letartóztattak Jugoszláviában — életpályájá­nak elemzéséből kiderült, hogy 70 százalékuk kifejezet­ten jólszituált polgári család­ban nőtt fel. A szülők között egyebek mellett négy magas rangú állami tisztviselő, két gyáros, két vezető iskolai hi­vatalnok, három tanár, egy egyetemi dékán, három gaz­dag kereskedő, két katona­tiszt, egy rendőrtiszt, három komoly praxisú orvos, két mérnök, egy pap, egy könyv­kiadó van. Mindössze két munkás, egy sofőr és egy rak­táros volt a vizsgált terroris­ták szülei között Az is kide­rült hogy a családok többsé­gében igen konzervatív, szigo­rú nevelési elvek uralkodtak, amelyek miatt gyakori volt a konfliktus a szülők és a gye­rekek között Az első lázado- zások időszaka a leendő ter­roristák java részénél az egyetemi tanulmányok ideje volt. (Közel hatvan százalékuk járt — legalább néhány sze­mesztert — egyetemre, tehát legalább érettségizett Ugyan­ez az arány az NSZK hasonló korú fiataljainál mindössze 14 százalék.) Kétségtelen te­hát, hogy a terroristák döntő többségének intelligenciája magasabb az átlagosnál. Fel­tűnő, hogy az egyetemi tanul­mányokat folytatott terroris­ták 58 százaléka humán jel­legű szakokra járt hiszen a szövetségi köztársaságban az összes egyetemista mindössze 7 százaléka tanul filozófiát, szociológiát, pedagógiát, pszi­chológiát, társadalomtudomá­nyokat és más humán tár­gyakat. A vizsgálatot végzők ebből a tényből azt a követ­keztetést vonták le, hogy »természetesen sokkal inkább izgatható politikailag az a fia­tal, aki komolyan érdeklődik társadalmi, politikai kérdések iránt«. Azt is magától érte­tődőnek tartották, hogy ezek a fiatalok könnyen kerülnek be az egyetemisták kisebb- nagyobb politikai szervezetei­be, majd gyorsan eljutnak a különböző szélsőséges csopor­tokig. A személyes motívumok elemzésénél azonnal kitűnt, hogy a negyven terrorista kö­zül milyen soknak kellett családi problémákkal szem­benéznie (szülők válása, rossz viszony a nevelőszülővel, a szülők elfoglaltsága miatt gyakori egyedüllét, haláleset stb.). Másrészt a már emlí­tett szigorú, tekintélyelven alapuló, nemegyszer erősza­kos nevelési elvek sokuknál már gyerekkorukban külön­böző pszichikai problémákat okoztak. Ez jelentkezhetett abban is, hogy a legtöbbjük néhány év után abbahagyta tanulmányait. Persze, a különböző kon­zekvenciákkal lehet és kell is vitatkozni, önmagában egy ilyen, viszonylag szűkkörű vizsgálat tanulságait nehéz lenne megbízható általános jellemzőknek tekinteni. De néhány vonatkozásban egé­szen nyilvánvaló, hogy a ku­tató szakemberek nem járnak messze a valóságtól. Elsősorban abban — s ez döntő tényező a terrorizmus jelenségének megítélésében —, hogy a nyugatnémet (vagy olasz, holland stb.) terroris­ták a tőkés államok elleni ki­híváshoz éppen e társadalmi rend privilegizált osztályából jutottak el. A tömegekhez, a munkásmozgalomhoz vezető utat azonban nem találták meg. Értelmetlen, erőszakos lázadásukat az az illúzió táp­lálja, hogy az alapjában véve terrorisztikus, antidemokra­tikus, tekintélyelven alapuló állam igazi arculatát csak a folyamatos erőszak hatására mutatja meg. Az erőszak va­lóban erőszakot szül, de ez csak a tőkés országok leg- reakciősabb köreinek hasz­nál, hiszen jól felhasználha­tó a demokratikus baloldal diszkreditálására, a jobboldali hangulatkeltésre. Ebben rej­lik a terrorizmus ideológiájá­nak és gyakorlatának alapvető tévedése, amelynek következ­ménye igen érzékenyen érinti a baloldali erőket, hiszen a terroristák a kapitalista rend elleni harcukat »vörös álarc­ban«, álbaloldali frazeológiá­val vívják. Végtére is mindennek az értelmetlen, káros, polgár­riasztó lázadásnak az indíté­kait jól megvilágítják a ter­roristák társadalmi helyzete, politikai és családi háttere. S valóban helyes a nyugatnémet vizsgálat szerzőinek következ­tetése: »A terrorizmust nem lehet legyőzni, ha nem ismer­jük meg, hogy milyen törté­nelmi, társadalmi és szemé­lyes okok idézik elő. milyen motívumok kedveznék terje­désének.« De ez a konklúzió is fontos kiegészítésre szorul: nagyon kétséges ugyanis, hogy a terrorizmust vissza le­het szorítani csupán azzal, hogy előidéző okait feltárjuk. Az eredményes harchoz első­sorban ezeknek az előidéző okoknak, a tőkés társadalom- alapvető betegségeinek keze­lésére, sőt, megszüntetésére lenne szükség. rKU Avar Károly

Next

/
Thumbnails
Contents