Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-09 / 213. szám

Huszadszor Brnóban Kutatják a vállalatpt Még néhány nap és meg­nyitja kapuit a XX. Bmói Nemzetközi Gépipari Vásár. A szeptember 13—21-e között megrendezendő külkereske­delmi esemény »kis jubileum­hoz« érkezett Bár egy vásár történetében a két évtized még serdülőkornak számit, de a brnói vásár jelentősége és fontossága meghaladta az évek számát. Ma már ezt a kiállítást Közép-Európa legje­lentősebb bemutatói között tartják nyilván. A Hungexpo Magyar Kül­kereskedelmi Vásár- és Pro­pagandairoda különös gonddal készül az idei bemutatóra. Ezúttal 17 kiállító vállalat 1135 négyzetméteres fedett és 389 négyzetméteres nyitott te- rümten sorakoztatja fel ex­portcikkeit. Az Elektroimpex ipari televíziót, az Elektromo- dul elektronikai alkatrészeket, a Labor MIM biológiai, bio­kémiai műszereket, a Metr- impex laboratóriumi, nukleá­ris műszereket, elektronikai berendezéseket mutat be. Az IGV írógépeket, a Videoton számítógépeket, a Gamma művek nukleáris orvosi mű­szereket, folyamatszabályozó felszereléseket küld Brnóba. A ZIM Lampart vegyipari gé­peket és felszereléseket, a Transelektro lámpatestekét, kis- és nagyfeszültségű beren­dezéseket, a Mogiirt garázs­ipari felszereléseket állít ki. A Nikex, a többi között autó­darut, a Komplex Külkeres­kedelmi Vállalat pedig mező- gazdasági gépeket mutat be. A részvevők több száz ter­mékkel jelentkeznék a kül­földi szakemberek előtt. A té­teles felsorolás is oldalakat venne igénybe. így mindenek­előtt azokról a gyártmányok­ról szólunk, amelyek a szoká­sosnál nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot a látoga­tók körében. Köiösen gyártott autóbusz Különös várakozás előzi meg az Ikarus 553-as kis be­fogadóképességű autóbusz be­mutatását. Az Ikarus legki­sebb, 6,5 méteres autóbusza, a csehszlovák AVIA gyár A 30 típusú alvázára épül. Az autóbusz városi vagy távolsá­gi üléselrendezéssel, üléstípus­A magyar—csehszlovák kooperációban gyártott Ikarus 553 típusú kis autóbusz. sál, kívánságra külső tetőcso­magtartóval, és egy vagy két utasajtóval készíthető. A konst­rukciónak AVIA gyártmányú, négyhengeres, négyütemű dí­zelmotora van, amelynek tel­jesítménye 80 LE. A jármű legnagyobb sebessége 77 km óránként. Az IK—553 típusú autóbuszokból 1980-ig kétszá­zat szállít Csehszlovákiába a magyar ipar. A magyar mezőgazdasági berendezések nem ismeretle­nek a csehszlovák szakembe­rek előtt. Számos típus köz- megelégedésre üzemel. Ebben az évben ismét több újdon­sággal jelentkeznek a magyaT kiállítók. Érdekességnek szá­mít a CSR—40 típusú csigás rakodógép, mely az ömlesz­tett anyagokat, műtrágyát föl­szedi a talajról, és a szállító járműre rakja. A gép telje­sítménye kb. 40 tonna/óra. A kezeléshez, mindössze egyetlen ember szükséges. A gép csuk­lósán kapcsolódik az önjáró alvázhoz, és hidraulikával billenthető. Gazdag választék műszerekből A műszeripar vonultatja fel — évről évre — a leggazda­gabb választékot Ezúttal két új orvosi műszerre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik az NZ —310 típusú automatikus mintaváltó, amely megfelelő analizátorral és nyomtatóval összekapcsolva radioaktív gammasugárzó minták töme­ges mérésére használható. El­sősorban a nukleáris orvos­diagnosztikai laboratóriu­mokban alkalmazható az »in vitro« jellegű mérések elvég­zésére. A másik az Ol—501 tí­pusú Contiflo vércsoport- meghatározó. A műszer null­szériája 1977-ben készült el. Ebben az évben kezdődött az export. Először tekinthetik meg a bmói vásáron a KCR daru­család új tagját, a KCR—5000 típust A hidrául ikus rakodó­darut a növekvő teljesítmény­szükséglet alapján alakították ki. A berendezés minden olyan teherautóra felszerelhe­tő, amelynek teherbírása leg­alább 5 tonna. A daru a ve­zetőház mögött, de hátsó el­rendezésben is elhelyezhető. A KCR—5000 típus elsősorban darabáru rakodásánál alkal­mazható előnyösen. Megfelelő munkaszerszámokkal kiegé­szítve azonban gazdaságosan üzemeltethető ömlesztett áru szállításánál is. Az említett termékek ter­mészetesen csak kiragadott példák a gazdag cikklistából. A gondos felkészülés eredmé­nye remélhetőleg nemcsak az üzletkötések számának növe­kedésében nyilvánul majd meg, hanem alapul szolgál a további sikeres együttműkö­dések kialakításához is. A valóságos hatáskörrel és önálló felelősséggel rendelkező vállalatok kialakítása még ko­rántsem tekinthető lezártnak. Az önállóság helyenkénti for­mális volta is arra utal, hogy a gazdaságpolitikai célok el­éréséhez differenciált vállalati típusokra, önálló vállalati irá­nyítási rendszerre, a munká­sok közreműködését lehetővé tevő szervezetre van szükség. A foglalkoztatottak több mint fele szocialista vállalat­nál dolgozik, de sok ipari, me­zőgazdasági és fógyasztási szö­vetkezet gazdálkodásának kö­rülményei is a vállalati gaz­dálkodásra emlékeztetnek. E két megállapítás nem füg­getlen egymástól: mindkettő a vállalati gazdálkodás fontos­ságát támasztja alá. Ezért is indította el 1972 őszén a Ma­gyar Tudományos Akadémia a »Szocialista vállalat« kutatási főirányát. A kutatás feladata kettős: egyrészt a hazai és nemzetközi tapasztalatokat fel­használva járuljon hozzá a szocialista vállalatelmélet ki­dolgozásához, másfelöl — a gyakorlat oldaláról közelítve — segítse a vállalatok időszerű gazdasági, tervezési problé­máinak megoldását. A kutatás számos részte­rületen — ám egyetlen közös célra összpontosítva — folyik: ez a közös cél pedig az, hogy vállalataink szervezete, műkö­dési módja lépést tartson a szocialista építés új és nagyobb követelményeivel, a gazdaság- fejlesztés változó feltételei­vel, A kutatási főirány teendőit, munkáját a hetvenes évek ele­jén kidolgozott hosszú távú — 1990-ig terjedő — koncepció szabja meg. A kutatásban közreműködő intézmények és szakemberek munkáját a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetemen létesített koordináló tanács hangolja össze. A koordináló tanács gondozza a főirány rendszeresen megjelenő kiad­ványát, a Közleményeket, me­lyekben időről időre tájékoz­tatják a résztvevő szakembe­reket a munka előrehaladtá­ról, beszámolnak a kutatók publikációiról és rövid tartal­mi ismertetéseket is közölnek. A koordináló tanács titkár­sága két évvel ezelőtt Kutatási Tervtanulmányok 1976—80 címmel jelentette meg az ad­digi eredményeket összefo- góan tartalmazó kiadványt. A tanulmányok többek között a népgazdaság struktúrájával, a szocialista vállalat szervezeti demokratizmusával, a munka­erő hatékony és racionális fel- használásával, az érdekeltség és ösztönzés rendszerének to­vábbfejlesztésével, a fogyóesz­köz- és készletgazdálkodással foglalkoznak. Igyekeznek se­gíteni a gazdaságirányítás munkáját, véleményt formál­nak a népgazdaság, a vállala­tok helyzetéről, a fejlesztés le­hetőségeiről. Természetesen ezekkel a kérdésekkel korábban is fog­lalkoztak már a szakemberek, ám a főirány létrejöttével a korábban szétaprózódott és el­különült kutatások terelődtek egy mederbe, módot teremtve arra, hogy a vállalati vezetők véleményével, s nem utolsó­sorban a gyakorlattal szembe­sítve szolgálják a fejlődést. Sajnos éppen a i kutatások részeredményeinek gyakorlati hasznosításánál nem tapasztal­ható előrelépés. Csak példa­ként említve: a koordináló tanács titkársága a már emlí­tett Közleményt — informálás és figyelemkeltés céljából — rendszeresen elküldi 50 nagy- vállalat gazdasági igazgatójá­nak. A vállalatok érdeklődése, reagálása azonban nem bizta­tó. Pedig a szocialista vállalat kutatása csak úgy lehet teljes és sikeres, ha azt mind a vál­lalatok, mind az intézmények figyelemmel kísérik, ha a gaz­dasági szakemberek, a válla­lati vezetők a gyakorlat ta­pasztalataival egészítik ki a kutatók megállapításait. F. S. F. A talaj lesüllyedt alattam... ötven éve, 1928. szeptember 9-én emelkedett föl Budapes­ten, a Rózsadombon az első pilóta irányította helikopter, amelynek konstruktőre Asbóth Oszkár volt. Az AH jelű »óriás szitakötő-« nagy sebességet ért el, képes volt hosszú ideig egy helyben lebegni, s a pilóta irányításával tetsző­leges irányban haladni. A fél évszázados nevezetes esemény alkalmából emlékkiállítás nyílt meg a Közlekedési Múzeum­ban. (Üjsághír.) A korabeli, és később a megemlékező — tegyük hoz­zá: tisztelettel és elismeréssel adózó — sajtócikkek, a szak- irodalom a h-világ első, terv­szerűen repülő« helikoptere­ként említik az Asbóth-féle. emelő légcsavaros gépet, s fő­Piaci körkép Kora őszi árubőséa Derűs kora őszi időjárás, nagy felhozatal és újra emel­kedő árak jellemezték a teg­napi kaposvári hetipiacot. Csincsi most csak két »sláger­cikket futtatott«, a dinnyét és a zöldpaprikát. Az utóbbival sikere volt, ami azonban a dinnyét illeti... Igaz, çgak 2,60-ért adta a javarészt más- téi-két kilós dinnyéket, de a félredobott halvány rózsáéin belű »selejthalom« sokak bi­zalmát megrendítette. így többen, ha fogcsikorgatva is, de a »maszeknak« fizették le az 5—6 forintos kilónkénti árat Paprikában viszont mind a minőséget, mind a 13 forintos árat tekintve verhetetlen volt a Zöldért standja. Tőle né­hány méternyire apróbb éstö- X'löítebb paprikát 18—20 fo- fifbért kínáltak. — Nem gondolja, hogy ez túl drága a Zöldértéhez képest? — Az töltenivaló, az meg paradicsompaprika... Különös módon ezen a na­pon a vevők valahogy nem keresték a paradicsompapri­kát ... Annál többen a paradicso­mot, amelynek ára csöndesen emelkedik, és több helyen már 6 forintot kértek kilójáért. A burgonya tartja ötforintos árát. A körte 8, a hozzá megszó­lalásig hasonló Vilmos körte 12 forint. Az őszibarackból 14 forintos volt a legdrágább. Az uborkát és a ringlót egyaránt Ötért adták. A szilva minősé­ge sokat romlott, és az ára újra emelkedni kezdett, há­rom forintért már csak keve­sen kínálták. Akadt cukorborsó 15 fo­rintért, és több volt az alma 4—7 -ért. Gyönyörű a Cardinale és a Pannónia kincse, igaz, to­vábbra is 18—20 forintba ke­rül. A gombapiacot gyér föLho- zatal és hajmeresztő árak jel­lemezték. Volt, aki már meg sem merte mondani, mibeke­rül. Fél kilót kínáltak 45 fo­rintért ... Holott a mestersé­gesen termesztett sampinyon ára sem volt több kilónként 70-néL A marcali piacon a kapos­várival ellentétben csak sár­gadinnye volt 8—10 forintért A paradicsom árá megegye­zett a megyeszékhelyivel, vi­szont a paprika Marcaliban olcsóbb volt: 10 forint. A kör­te 6—10, a szilva 3—8, a szőlő 18—20 forintba került- Míg az üzletekben 3-ért adták a tö­köt, a piacon 10-ért adták vol­na... Nagyatádon a 8—15 forintos őszibarackból volt a legtöbo. Drágult a paprika és a para­dicsom; az előbbiből volt 20 forintos, az utóbbiból is 10 forint közelébe szöktek az árak. A korai szőlők 18—25 forintért fogytak, a szilva 3— 8-ért. A sárgadinnye itt 6—7 a görög 5—6 forintba került... Ez utóbbi olcsóbb lett volna ha a megszokott hedrehelyi dinnyések — valami titokzatos oknál fogva — nem bojkottál- ják a nagyatádi piacot. Körtét már öt forintért lehetett vá­sárolni, és előfordult cukor­borsó is 10—15-ért. A burgo­nyát 4—6 forintért mérték. A siófoki piacon némiképp rendeződik a káosz, de Naz árak még rnindi« 5—15 száza­lékkal meghaladják a megye többi városáét. Az árakat leír­ni nem érdemes, hiszen egy- egy termék árában két-há- romszoros különbségek is van­nak. Annyi bizonyos,' hogy Debrecenből már nem éri meg eljönni egy csomagtartónyi barackkal... Hűvös szellő fújdogál, és az őslakók föllé tegeznek ... B. F. ként azt a képességét méltat­ják, hogy függőlegesen emel­kedett a magasba. A közvélemény és az akkori ! újságok többre, a jelentőségé­nek megfelelően értékelték az eseményt, a konstruktőr telje­sítményét, mint azok, akiknek módjuk és feladatuk lett vol­na a világraszóló találmányt »felikarolni«, a kísérleteket anyagilag támogatni. »Asbóth - tot ez időben mindenki kine­vette és lekicsinyelte, noha a helikopterrel Budapesten 182 repülést végeztek körülbelül harminc összóra időtartam­mal« — írta az Ünnep. A Tolnai Világlapjában Lendvay Ferenc is keserűen emléke­zett : » A kísérlet sikerült, meg is indultak a tárgyalások a ta­lálmány értékesítésére — eredmény azonban nem mu­tatkozott ...« ötven évvel ezelőtt, 1928. szeptember 9-én különleges szerkezetet láthattak azok a budapestiek, akik a Cséri-te- lepen meghívottként vagy csak arra vetődő nézelődőként fi­gyelték a készülődést. (Asbóth Oszkár mesélte 1953 őszén a Szabad Nép munkatársának: — A főváros akkori vezetői »nagylelkűen« a Budapest kül­városához tartozó Cséri-tele- pen egy, az első világháború­ból visszamaradt, fertőtlení­tésre használt lóistállót adtak nekünk műhely és hangár cél­jaira. Ez volt az egyetlen »közületi támogatás«, amelyet a Horthy-rendszerben kap­tunk ...) Aztán a Rózsadom­bon, az elhagyott telken a gép »elszakadt« a földtől, majd megállt, és egy helyben lebe­gett ... Kitűnően vizsgázott az A. H. 1. (A rövidítés Asbóthotés helikoptert jelent; az egyes szám azt jelzi, hogy ez volt az első konstrukció a Misura- féle gépüzemben az Asbóth Oszkár tervezte és az ő irá­nyításával készült helikopter­ből.) Viszonylag kevés szó esik a visszaemlékezésekben Hosszú Istvánról, arról a pilótáról, aki fél évszázaddal ezelőtt »föl­emelte« az első helikoptert. Pedig a szenzációs esemény­nek igencsak részese volt! Az ő »szemszögéből« így zajlott le a felszállás: »Jó messze küld­tem mindenkit magamtól, ne­hogy emberre zuhanjak, be­gyújtottam a motort. Aztán lassan, finoman gázt adtam. Egyszerre csak azt éreztem; hogy leküzdhetetlen, nagy erő villámgyorsan a magasba ra­gad. A talaj lesüllyedt alat­tam. A propellerek suhogtak, örvénylő szelet vágtak f38öt­tem. Nyílegyenesen húzott egyre feljebb a két légcsavar, mintha óriás lift vont volna fel nagy sebességgel. Nem akartam túl magasra menni, hiszen magam is izgatott, ide­ges voltam. 25—30 méter ma­gasságban lassan csökkentet­tem a gázt. Egyszerre csak azt éreztem, hogy a felfelé húzó erő megszűnik, és — nem mozgok már a levegőben. A hatmázsás, kezdetleges alkot­mány mozdulatlanul, egy helyben állt... Amikor gon­doltam, hogy ennyi elég be­mutatónak, lassan levettem a gázt, és olyan nyugodtan, si­mán süllyedtem, hogy észre sem vettem, amikor a gép csaknem pontosan ugyanazon a helyen, ahonnan fölszántana, földet ért.« Mindez fél évszázaddal ez­előtt történt. Asbóth Oszkár 1891-ben született Pankptán, és 1960. február 27-én hunyt eL Több intézmény, szervezet saját halottjának tekintette: pilóták álltak díszőrséget sírja mellett a Farkasréti temető­ben. Egyik hazai lapunk ezt írta 1942-ben (!): »Háború után pe­dig sor kerülhet a jövő repü­lőgépének, a helikopternek az egész világon való elterjeszté­sére, Asbóth pedig 51 éves ko­rára talán mégis megéri, hogy ha nem is próféta, de legalább elismert és méltányolt ember legyen saját hazájában is.« Nos, Asbóth Oszkár, ha ötven­egy éves korára nem is, né­hány évvel később, a felsza­badulást követően valóban ér­demeihez mért elismerésben részesült. Hernesz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents