Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

Rhodesiái csalódások Miközben Namibia jövőjé­ről egészen konkrét tárgya­lások folynak az ENSZ szék­helyén, Afrika déli részének másik gócán, Rhodesiában változatlanul bizonytalanok a kilátások a többségi ura­lom megteremtésére. Ennek elsődleges oka Ian Smith rhodesiai miniszterelnök, aki felismerve a fehér hatalom átmentésére kidolgozott, úgy­nevezett belső rendezési terv kudarcát, most újabb csel­hez folyamodott. A minap vált ismertté, és keltett ál­talános meglepetést a hír, hogy a fajüldöző rezsim ve­zetője augusztus közepén ta­lálkozott Joshua Nlcomóval, a Zimbabwei Hazafias Front társelnökével. Smith részéről nem új a törekvés, hogy megpróbálja eltántorítani Nkomót a front eredeti cél­kitűzéseitől: annak idején a belső rendezési terv kidolgo­zásakor a Smith oldalára fölsorakozott »simúléko- nyabb« afrikai politikusok már hívták, hogy csatlakoz­zék a rhodesiai végrehajtó tanácshoz, amely gyakorlati­lag a hétmilliós lakosság többségének elárulását je­lentette. Nkomo akkor eluta­sította a meghívást. ■Az a tény, hogy most mégis hajlandó volt tárgyal­ni a fajüldöző rezsim veze­tőjével — és hogy a talál­kozót hosszú ideig titokban tartották — sokakban kétsé­geket ébresztett iránta. Nem véletlen, hogy a rendezésben érdekelt afrikai országok hétvégi csúcsértekezletükön külön is hangsúlyozták: az újabb tárgyalásoknak a faj­üldöző rezsim fejével csak akkor van értelme, ha az va­lóban hajlandó konkrét en­gedményekre. Márpedig — Julius Nyerere tanzániai el­nök szavaival élve — Nkomo és Smith találkozója ered­ménytelen volt. Smith fő célja Nkomo eset­leges »lekapcsolásával« — s ebben a törekvésében számít­hat a rendezésben érintett nyugati hatalmak, mindenek­előtt Nagy-Britannia támo­gatására — az, hogy elérje a hazafias erők fegyveres ak­cióinak beszüntetését, a par­tizáncsapatok feloszlatását. Más szóval: ügyeskedik, hogy a majdan »független« Zim­babwe kormányát az a had­sereg tartsa sakkban, amely ma agresszív, véres akciók egész sorát hajtja végre a környező országok és a nem­zeti felszabadító mozgalom ellen. Nkomo hétfői sajtónyilat­kozatában már arról beszélt hogy csak »bizonyos feltéte­lekkel*' kész újabb találkozó­ra Smithszel. Ehhez a többi között az szükséges, hogy a fehér telepes rezsim vezetője kijelentse: át akarja adni a hatalmat a hazafias front­nak. Ellenkező esetben, a gertl- laháború folytatódik Rhode­siában. Házkntatás, üldözés, letartóztatások A nemzeti gárda terrorakciói Nicaraguában Nicaraguában folytatódnak a letartóztatások a Sozoma el­nök lemondását követelő, 11 napja tartó sztrájkmozgalom letörése céljából. Az utóbbi két hét alatt letartóztatott sze­mélyek számát mitnegy 600-ra becsülik; közülük több m'int 60 a nicaraguai politikai és gazdasági élet vezető személyisége. A nicaraguai emberi jogok bizottsága közölte, hogy a tes­tület négy vezetőjét is letar­tóztatták. A bizottság újból élesen elítélte a kormány po­litikáját, és bejelentette: a rendelkezésére álló adatok sze­rint ebben az évben már két­százan vesztették életüket a nemzeti gárda katonáinak brutális akciói következtében. A legújabb értesülések sze­rint a napokban lezajlott fegy­veres összecsapásokban csupán Matagalpa városában — a leg­hevesebb harcok színhelyén — 50 személy vesztette életét. Somoza nicaraguai elnök hétfőn — a Mexikói Televízió­nak adott nyilatkozatában — megerősítette a hírt, hogy az országban 200 ellenzéki sze­mélyt letartóztattak. Bonnban megnyílt az IPU hatvanötödik konferenciája Bonnban megnyílt az Inter- parlamentálas Unió 65. konfe­renciája. Az idei tanácskozá­son hetven ország törvényho­zásának mintegy 1200 tagja vesz részt. A bonni Stadhalle- ban tartott ünnepi megnyitón Walter Scheel köztársasági el­nök, Helmut Schmidt kancel­lár és Karl Carstens, a nyugat német parlament elnöke kö­szöntötte a részvevőket. Schmidt nyugatnémet kor­mányfő síkra szállt az enyhü­lési politika folytatása, a po­litikai, stratégiai és katonai egyensúly megteremtése mel­lett. Scheel államfő arra hívta föl a figyelmet, hogy a világ parlamenti képviselőinek fóru­mán évről évre visszatérő té­maként szerepel a szegénység, az analfabétizmus, a fegyver­kezés és a fegyveres konflik­tusok. Ezeken a területeken a nemzetközi összefogás különö­sen sokat tehet. Délután plenáris üléssel folytatódott a tanácskozás, amelynek napirendjén öt fő témakör szerepel: — a leszerelés és a nemzet­közi biztonság, — a kolonializmus felszá­molása, — az analfabétizmus elleni harc, — a terrorizmus kérdése, — a nyersanyagárak és a fejlődő országok adósságainak alakulása. Ezeket a témákat albizott­ságokban vitatják meg. ázep- tember 13-án határozati javas­lat elfogadásával ér véget a fórum, amelynek munkájában háromtagú magyar küldöttség is részt vesz. Ennek tagjai: Nagy Miklós, Darvasi István és Pethő Tibor parlamenti képviselők. Elfogadhatatlan kockázat Szovjet Kína-szakértő nyilatkozata A pekingi vezetés célja az, hogy összecsapást provokáljon ki az Egyesült Államok és a NATO, illetve a Szovjetunió között — állapította meg az APN sajtóügynökség munka­társának adott nyilatkozatá­ban Viktor Vasziljev, az is­mert szovjet Kína-szakértő. Vasziljev véleménye szerint Kínának már ma elég rakéta- és nukleáris fegyvere van ahhoz, hogy veszélyes, desta­bilizáló hatást gyakoroljon az ázsiai politikai helyzetre. A világhégemóniára törekvő maoista vezetés céljai megva­lósításával nem akar két év­tizedet várni, amíg befejező­dik a hadsereg korszerűsítése. Ázsiában máris hegemonista politikát folytat. Ezt bizonyít­ja a Vietnamra gyakorolt nyomás, Kambodzsának a szomszédos VSZK ellen tör­ténő uszítása, a Szenkaku- szigetekre és más- területekre bej-élentett expanzionista igény, valamint a nemrég alá­írt japán—kínai békeszerződés, is. Űjabban Peking a balkáni államok között is megpróbál viszályt szítani. A Nyugatot nehéz helyzetbe hozhatja a világméretű zűr­zavar kínai elmélete, amelyből — Peking véleménye szerint — Kínának megerősödve kell kikerülnie. A NATO-tagor- szágok — beleértve az Egye­sült Államokat is — aligha szeretnék, ha Kína a szakadék szélére taszítaná őket. A kelet—nyugati envhülés föláldozása a Pekinggel való szövetségtől várt meglehetősen kétes előnyökért, elfogadha­tatlan kockázatot jelentene — hangsúlyozta végezetül a szov" jet Kína-szakértő. A nicaraguai helyzettel kap­csolatos washingtoni állás­pontról Somoza elmondta: Carter elnök és kormányzata »az 1981-es szabad választások érdekében« kívánatosnak tar­taná a nyugalom - helyreállítá­sát Nicaraguában. A managuai kormány min­den rendelkezésére álló esz­közt igénybe vesz az általános sztrájk letörésére. A nicara­guai rádió fölhívást intézett a munkásokhoz, s ebben a mun­ka újrafel vételére szólította föl őket. Ugyanakkor a ható­ságok megszüntették az ország két legjelentősebb gazdasági irányító testületének — a Ni­caraguái Fejlesztési Intézetnek (INDE) és a kereskedelmi ka­marának — jogi státuszát, a sztrájk támogatása miatt. A Nemzetközi Vöröskereszt szóvivője elmondta, hogy Ma- tagalpában — a múlt heti vé­res összetűzések központjában — a nemzeti gárda katonái széles körű megtorlóakciókat kezdtek a polgári lakosság körében. A fegyveres erők vá­rosszerte házkutatásokat tarta­nak, hogy megtalálják és le­tartóztassák a múlt heti diák­felkelés résztvevőit. Eddig csupán ebben a vá­rosban legkevesebb 50 sze­mélyt tartóztattak le. Százezres tüntetés Teheránban Az iráni ellenzék hétfőn az ország több városában szerve­zett tömegtüntetéseket; ezek résztvevőinek száma több százezerre rúgott. A felvonu­lók az ország alkotmánya né­hány pontjának módosítását és a politikai foglyok szábadon- bocsátását követelték. A leg­nagyobb ilyen jellegű meg­mozdulás az ország fővárosá­ban, Teheránban zajlott le — békésen. Mint az »Ayandegan« című iráni lap közölte: a tün­tetők száma a fővárosban meghaladta a százezret. Egy másik lap, a Kayhan International beszámolt arról, hogy az ország más városai­ban összetűzések voltak a kar" hatalmi alakulatok és a tün­tetők kozott. Elam és Karaj városában hét ember — köz­tük két rendőr — halt meg az összetűzések során, és har­mincán megsebesültek. Zűrzavar a levegőben Ma utazik Luandába a belga külügyminiszter Henri Simonét belga kül­ügyminiszter ma, szerdán, négynapos hivatalos látogatás­ra Angolába utazik. A láto­gatásra nem sokkal Angola és Zaire kibékülése után ke­rül sor. A belga külügyminisz­tériumban rámutattak: Si­monét luand ‘ázását már régen tervbe ék, de több­ször elhalaszt, dák. De Almeida, Angola brüsz- szeli nagykövete kedden el­mondotta a tudósítóknak, hogy a Zairéval történt ki­békülés nemcsak gazdasági előnyöket hozhat Angolának; lehetővé válik az is, hogy a zairei határon állomásozó an­golai haderőket áthelyezzék a namíbiai határra, ahol a nagy létszámú dél-afrikai csapatok veszélyeztetik Angola biz­tonságát. Neto elnök — szintén a brüsszeli nagykövet szerint — ki fogja fejteni álláspontját Henri Simonetnak a zimbab­wei kérdésről is. , Hl R EK ' ■ ■ ■ ■ pffi Megkezdődött a bauxitfel- dolgozás a magyar fővállalko­zásban épített — évi 300 ezer tonna kapacitású — obrováci timföldgyárban. A jugoszláv tengerparthoz közeli beruhá­zás az Aluterv és a Chemo- komplex eddig legnagyobb gyárexport-vállalkozása volt, amelyben szinte az egész ma­gyar alumíniumipar részt vett. Minderről a Magyar Alumí­niumipari Tröszt és a Chemo- komplex vezetői számoltak be kedden egy sajtótájékoztatón. Váratlanul elhunyt — ked­den reggel — a pápa által tör­tént fogadás idején — Nyiko- gyirn leningrádi novgorodi metropolita. Nyikogyim vezet­te az I." János Pál pápa ünne­pélyes beiktatásán részt vett orosz pravoszláv egyházi kül­döttséget. Giulio Andreotti olasz mi­niszterelnök kétnapos hivata­los látogatásra Madridba érke­zett. Ö az első olasz kormány­fő, aki spanyol földre lép. A megbeszélések középpontjában Spanyolország közöspiaci csat­lakozásának kérdése áll. Vaszilij Kuznyecov, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nöksége első helyettese Moszk­vában fogadta Edgar Faure-t, a francia nemzetgyűlés fran­cia-szovjet baráti csoportjá­nak elnökét. Szovjet-görög külügyminisz­teri találkozóra került sor teg­nap Moszkvában Georgiosz Rallisz, Andrej Gromikóval, az SZKP KB PB tagjával, a Szovjetunió külügyminiszteré­vel cserélt véleményt a szov­jet-görög kapcsolatok fejlesz­tésének lehetőségeiről. A mezőgazdasági miniszté­rium személyi összetételét ki­fogásolja elsősorban Nobre da Costa kormányában a Portu­gál Kommunista Párt. A poli­tikai harcok egyik központi kérdése ugyanis a földreform, s a jobboldal épp ennek a föl számolására törekszik. Elnöki rendelettel fölmen­tették tisztéből Teodor Coman román belügyminisztert. Ugyancsak elnöki rendelettel George Homosteant nevezték ki belügyminiszternek. Belgrádban november 21-23 között tartják a jugoszláv szakszervezeti szövetség VIII. kongresszusát. Az előkészüle­tek ox’szágszerte megkezdőd­tek. Athénban hivatalosan beje­lentették, hogy szeptemberben görögi területen görög-ameri- j kai közös hadgyakorlatot tar- ’ tanak. »Ha nekem valaki tavaly ilyenkor azt mondja, hogy ek­kora forgalmunk lesz az idén, azonnal hívom a mentőket és a bolondok házába csukatom­— nyilatkozta az egyik legna­gyobb amerikai légitársaság, az United Airlines elnöke, Richard Ferris. A polgári lé­giközlekedés ugyanis nem várt rekordforgalmat bonyolított le a nyáron a tőkésországokban: csupán az amerikai légitársa­ságok mintegy 200 millió — a tavalyinál 23 százalékkal több — utast szállítottak eddig, és a nyugat-európaiak, noha a versenyben alulmaradtak, szintén nem panaszkodhatnak. »Ez a csúcsforgalom minden elképzelésünket felülmúlja« — mondta a szintén amerikai Eastern Airlines elnöke, az egykori asztronauta, Frank Bormann. — »Valóságos tö­megközlekedési eszközzé vál­tunk ...« Arháborűr Ezek a vélemények — akár­hogy is nézzük — elégedettsé­get sugallnak, az amerikai lé­gitársaságok elégedettségét. Pedig az ötlet, amelynek az idei utasáradat jelentős rész­ben köszönhető, nem ameri­kai, hanem egy angol élelmes üzletember, Freddie Laker ne­véhez fűződik. Laker vállalata 1977 őszén, még az 1973-as olajárrobbanás, valamint a tő­kés gazdasági válság sokkha­tása alatt, általános megdöb­benésre 60 százalékkal csök­kentette a retúrjegyek árát a London—New York útvonalon s csupán egyetlen kikötésük volt: a gép fedélzetén fogyasz­tott étel és ital árát az utasok külön fizetik. A járat rövid idő alatt hallatlan népszerű­ségire tett 6zert, s a jövedel­mező vállalkozás hamarosan követőkre is talált. Először a kicsi, addig szinte ismeretlen légitársaságok indítottak ha­sonló járatokat, aztán a na­gyok is fittyet hányva a rájuk nézve kötelező nemzetközi díj­szabásokra. Az ötlettel minden idők leg nagyobb árháborúja kezdődött el a tőkésországok polgári lé giközlekedésében. Nyárra va­lóságos perzsavásár lett a re­pülésből, a társaságok egymást licitálták túl a különböző ked­vezményekkel. A zűrzavarra jellemző, hogy például a New York—London útvonalon je lenleg 236 dollártól egészen 1666 dollárig bármilyen ár le­hetséges. S jellemző az is hogy az eseményeket idővel sem az érintett kormányok, sem pedig a több mint száz társaságot tömörítő Nemzet közi Légiforgalmi Társulás (IATA) nem tudta befolyásol­ni. A „nyitott egek” Az amerikai kormány ma már hivatalosan is a »nyitott egek« politikájának a híve. 40 év óta először arra készül hogy a teljes szabad verseny útjára terelje a légiközleke­dést. Ezért aztán a most két­ségtelenül hátrányosabb hely­zetben lévő nyugat-európai és japán partnereit »gyúrja«: já­ruljanak hozzá, hogy a jövő­ben a légitársaságok saját be­látásuk szerint indíthassalak járatokat a tőkésországokba bárhová, annyit, amennyit csak akarnak, tetszés szerinti géptípussal és gyakorlatilag szabad árakon. Ezen a nyáron elsősorban az amerikaiak éltek a lehetőség­gel. A nyugat-európaiak vala­mivel konzervatívabbak, óva­tosabbak és »pechesebbek« is voltak. Herbert Culmann, a legnagyobb nyugatnémet légi- társaság, a Lutfhansa elnöke s nyár elején még azt jósolt; hogy a kíméletlen árhábor-’ ban csak azok a légitársaság maradnak versenyben, a.ne lyeket a kormány is támogpt. »Az amerikai vállalkozók ve­szélyben vannak« — figyel­meztette. Ha Culmann ború­látó jóslata nem is vált valóra teljesen, azért a feszített kon- kurrenciaharc az amerikaiak sorait is megtizedelte. Ezért aztán Carter elnök új repülési politikája korántsem váltott ki osztatlan lelkesedést, még ma­gában az Egyesült Államokban sem. Amíg a nagy nyugat­európai és japán légitársasá­gok bizton számíthatnak kor­mányuk támogatására, addig az amerikaiak még inkább magukra maradnak, ha a »-nyi­tott egek« koncepció valóban tető alá kerül. Utazzon vonattal! Ennek ellenére a legnagyobb »csapás« mégis a nyugat- európai légitársaságokat érte ezen a nyáron. Az idegenfor­galmi idény, legforgalmasabb időszakában, július végén és augusztus utolsó napjaiban valósággal megbénult a légi­közlekedés a kontinens nyuga­ti felében. A repülőterek Skan­dináviától Spanyolországon át Észak-Afrikáig tele voltak vá­rakozó gépekkel, ingerült uta­sok tízezreivel. Nyugati lap je­lentések szerint például a pá­rizsi Orly repülőtéren a fel­dühödött emberek végtelen sorától megzavarodott az egyik tisztviselő, s bármit is kérdeztek tőle, mindenre csak azt hajtogatta: »Utazzon vo­nattal ! Utazzon vonattal !« A káoszt mindkét alkalom­mal a francia repülőterek 2500 fős földi irányító személyzeté­nek túlbuzgósági sztrájkja okozta, akik magasabb fize­tést, csúcsidőben több alkal­mazott foglalkoztatását, a be­rendezések korszerűsítését és a biztonsági feltételek megja­vítását követelték munkaadóik, tói. ' Figyelmeztetésük azon­ban, hogy nem tudják tovább garantálni annak a négyezer repülőgépnek és 500 ezer utasnak a biztonságát, akik a francia légtérben közlekednek, egyelőre süket fülekre talált. Pedig az idei nyár legfőbb tanulsága a kapitalista légitár­saságok számára éppen az volt, hogy jelenlegi technikai és személyi felkészültségükkel képtelenek zökkenőmentesen, biztonsággal megbirkózni az utasok ilyen áradatávaL A szakemberek szerint, a közel­jövőben legalább 4600 új gép­re lesz szükségük 138 milliárd dollár értékben. Számítani le­het tehát arra, hogy miközben a légitársaságok túljutottak I : első nagy összecsapáson, a re­pülőgépgyártók — szintén fő­leg az amerikaiak — most robbantják ki a maguk, min­den eddiginél nagyobb hábo­rúját. Szardínia módjára De mintha maguk az embe­rek is megváltoztak volna ezen a nyáron. Többet és többen utaztak repülőgéppel, . mint korábban bármikor. Az ame­rikaiak feltehetően azért, mert úgy gondolták: a jelenlegi bi­zonytalan gazdasági helyzet­ben jobb, ha — talán utoljá­ra — élnek a lehetőséggel. A nyugat-európaiak úgyszintén, bár számukra a dollár gyen­gesége, saját valutájuk meg- növekedefct értéke is óriási vonzerőt jelentett. Ilyen kö­rülmények között azon sincs mit csodálkozni, hogy az uta­sok 40 százaléka az olcsóbb jegyeket kereste, vette igény­be Nyugaton, és még arra is hajlandók voltak, hogy kipró­bálják a szardíniái stílusú re­pülés kényelmetlenségeit. Csak kérdés, hogy ősszel, túl az ix- •' -ikon. mit szólnak majd a 1 ságok a perköltségek- s az elégedetlen utasok vártéi ítéS'-igényeihez? K, M.

Next

/
Thumbnails
Contents