Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
A talajjavítás lehetősége A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat 2200 dolgozója Nógrádtól ' Zaláig és Györ-Soprontól Bács-Kis- kunig száznál is több munkahelyen végzi feladatát. Ez a munka természetéből fakadó szétszórtság okozza, hogy az évi 570 milliós termelési érték ellenére sem közismert: ez a megye egyik legnagyobb vállalata. A balatonboglári központ és a hozzá tartozó nyolc megyei telep az ország területének majdnem kétharmadán, 12 megyében végez meliorációs munkákat. A somogyi mezőgazdasági üzemek részére voltaképpen jó adottság, hogy a vállalat dolgozóinak és eszközeinek jelentős része a megyében van. Annál is inkább, hiszen Bács-Kiskun után nálunk található a legtöbb — mintegy 200 ezer hektár — talajjaví' tásra szoruló mezőgazdasági terület. Hogyan élnek a lehetőségekkel a somogyi gazdaságok? A vállalat igazgatója. Császár József szerint a legutóbbi időkig a gazdaságok nem tekintették alapvető tartaléknak a talajjavítást. Korábban jórészt a szemlélet maradisága gátolta az előrelépést. A hetvenes évek elején a legtöbb szakember a műtrágyában látta a termésátlagok növelésének legfontosabb — olykor egyedüli — lehetőségét. Azután egy re-másra jöttek a nem várt meglepetések:- a műtrágyaadagok fokozása már csak a költségeket növelte, a termést nem. Több gazdaságnak megvolt az anyagi fedezete, de nem is gondolt rá, hogy azt talaj- javításra fordítsa. Olyan gyönge talajadottságú gazdaságokban is épültek állattenyésztő szaktelepek, ahol a korábban kizsarolt földek lehetetlenné tették a jó minőségű takarmány termelését.... A talajjavításon »megtakarított« összegekért súlyos kamatokat kellett fizetni. Később egyre többen -fölfedezték« a talajjavításban rejlő lehetőségeket. Csakhogy a hetvenes évek közepére néhány gazdaságban Olyan évtizedes lemaradások voltak e téren, amelyeket még az anyagilag stabil szövetkezetek sem pótolhatnak egy-két év alatt. Hát még azok a szeréhy beruházási lehetőségekkel rendelkező, gyönge adottságú tsz-ek, amelyek pedig legjobban rászorulnának á talaj javításra. Az. utóbbiakban nemhogy a komplex talajjavításhoz szükséges tízmilliók, de rftég a legégetőbb mélylazításhoz vagy meszezéshez elegendő 2—3 millió sem áll rendelkezésre. Míg korábban lebecsülték a talajjavítást, az utóbbi években akadnak szakvezetők, akik túlbecsülik azt. Pedig a talajjavítás sem csodaszer: a termőföld folyamatos r-lzar- bantartása« nélkül akár egy 100 millió értékű talajjavítás kedvező hatása is elenyész néhány év alatt. Mikor az igazgatótól jó példákat kértem, Vas megyét említette. Nyugati határmegyénk talajadottságai Somo- gyénál is gyöngébbek, ebből következik, hogy gazdaságai sem -pénzesebbek«. Mégis ott a megye majd minden rászoruló területén végeztele talajjavítást. Az eredmény: a növénytermesztés átlagos hozamai a gyöngébb adottságok ellenére is jobbak a somogyiaknál. A Szigetvári Állami Gazdaságban három év alatt a vízrendezéstől a kémiai talajjavításig 6000 hektár komplex meliorációját végezték el. A nagy munka befejeződött, néhány munkagép mégis újra és újra visszatér, s helyrehozza a kisebb eróziós károkat, lesimítja a néhány hét alatt is kátyussá váló földutakat... Ez a Dunántúl talán legszebben művelt területe, az ember természetátalakító munkájának legjobb példája. Nálunk a Dél-Somogyi Állami Gazdaság fordított legtöbb gondot a talajjavításra, azonban a szövetkezetekben is akad jó példa. A somogybabo- diak aiagcsövezett ( rétjének hamar híre ment. Ugyanígy a meszezés eredményességének például a kéthelyi tsz- ben.... Somogyban — döntően a két nagy homokháton mintegy 80 ezer hektár szorul mielőbbi talajjavításra. Érthető hát, hogy a vállalat terveiben a somogyi feladatok fő helyen szerepelnek. Az utóbbi hónapokban több termelő- szövetkezet — például a ho- mokszentgyörgyi és a buzsáki — több éves talajjavító munkába kezdett. Császár József szerint, ha ezt következetesen végzik, néhány év múlva ezekben a szövetkezetekben — a mai 25 és 35 helyett — elérhetik a 40 mázsás búza. és az 50 mázsás kukoricatermést. A talajjavítás — és ez a gazdálkodás mai követelményei között egyre nyilvánvalóbb — a leggyorsabb — 5— 10 év alatt — megtérülő mezőgazdasági beruházás. Nép- gazdasági szinten is egyike a leghatékonyabb beruházási módoknak. Míg ugyanis például egy építkezés a faipartól az elektromos iparig tucatnyi vállalat termelését köt'i le, addig a talajjavítás viszonylag alacsony anyagfelhasználással hoz létre ú.i értéket: jó minőségű termőföldet. B. F. Európa egyházai és a leszerelés Nemzetközi tanácskozás Siófokon Jelentős nemzetközi egyházi tanácskozás színhelye a Balaton fővárosa tegnaptól szeptember 29-ig. Az Európai Egyházak Konferenciája — 112 európai egyház ökumenikus szervezete — Siófokra hívta össze 3. helsinki konzultációját, hogy megvitassa a kontinensünk egyházaira, keresztényeire váró feladatokat a fegyverkezési verseny megállításáért, és a leszerelésért folytatott erőfeszítésekkel kapcsolatban. A vendéglátó: a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa. A tanácskozáson 30 ország 80 küldötte jelent meg. köztük dr. G len Sorfield Williams, az EEK főtitkára és ' dr. Nagy \ Gyula teológiai professzor, az EEK tanulmányi igazgatója, a siófoki konferencia előkészítője. Az Európai Egyházak Konferenciája húsz évvel ezelőtt alakult meg, s azóta foglalkozik — az Egyházak Világ- tanácsával, a keresztény béke- konferenciával és az egyes egyházak világszervezeteivel együttműködve — Európa egyházainak időszerű teológiai és gyakorlati problémáival Anglikán, ortodox, protestáns és szabad egyházak működnek együtt az EEK keretei között 26 európai országból, Ciprustól Izlandig és Portugáliától a Szovjetunióig. Az Európai Egyházak ökumenikus Szervezetének két fontos munkaterülete van. A kontinensünk egyházai közötti teológiai és gyakorlati együtt- | működés elősegítése, valamint az egyházak közös szolgálata Európa népeinek együttműködéséért, kontinensünk és a világ békés jövőjéért. Az utóbbi munkaterülettel kapcsolatban az elmúlt három évben két úgynevezett helsinki konferenciát tartottak, az NDK- ban (1975), illetve Ausztriában 01977). Az EEK siófoki nemzetközi tanácskozása szorosan kapcsolódik más világi és egyházi nemzetközi szervezeteknek erről az égető kérdéséről folytatott konferenciáihoz. Tegnap dr. Simái Mihály professzor, az ENSZ-társaságök világszövetségének elnöke tartott beszámolót az Egyesült Nemzetek rendkívüli leszerelési üléséről, a leszerelés gazdasági összefüggéseiről pedig dr. Bognár József közgazdász professzor, e kérdés világszerte ismert szakembere tartott előadást. Az előadások után kerekasztal-beszélgetés következett, amelyet dr. Pálfy József, a Magyarország fő- szerkesztője, az ismert külpolitikai újságíró vezetett. A konzultáció részvevői ma folvtatiák munkájukat. Lemaradva az országos átlagtól — Te.jet adni! — Könnyű a felelet a címben föltett kérdésre. . Annál nehezebb viszont, ha azt firtatjuk, mennyit és milyen körülmények között. Legalábbis az utóbbi évek tapasztalatai a vitathatatlan fejlődés ellenére ezt látszanak igazolni. Szomorú tény, hogy megyénkben még mindig gond a számos szakosított és nem szakosított tehenészeti telep termelése. Húsz termelőszövetkezeti és hét állami Egy a 27 közül: a marcali szaktelep.n gazdasági szaktelep működik Somogybán. Mindennél többet mond az, hogy a nagy képességű hols- tein-frízzel való keresztezéssel, illetve a néhány telepre importált' tiszta vérű állatokkal ellenlétben még mindig messze vagyunk attól a tejtermelési színvonaltól, amely pedig éppen a szaktelepek ‘'eladata lenne. Hogy baj van, az nem kétséges a szakemberek előtt A hibák forrásait ceresni gyűltek össze a napokban a szakosított tehenészeti telepek vezetői, valamint az állattenyésztési felügyelőség képviselői a so- mogysárdi termelőszövetkezetben. Bonyolult és összetett probléma egy szaktelep működtetése. A tanácskozáson felszólaltak szavaiból kiderült: nagy erőfeszítések szükségesek — s ezek nem elsősorban anyagi vonatkozásúak — a további eredmények eléréséhez. A szándék tiszteletre méltó, ám egy évvel ezelőtt hasonló hangnemben tárgyaltak, és hasonlóképp volt summázható a tanácskozás bőséges .tapasztalata. Az eredmény azonban nem látszik igazolni az «-erő- feszi téseket«. Az állami gazdasági telepek eredményeik alapján egy évvel, a . termelőszövetkezetiek pedig két évvel vannak elmaradva az országos színvonaltól. Éppen úgy,-mint ta-, valy! .Márpedig nyilvánvaló, hogy az alacsony termelési | színvonalról gyorsabban ! emelhető a termelés, mint az | olyanról, amely kis híján : megközelítette az optimálisát. Hol van tehát a hiba? Az j első szembetűnő tapasztalat az, hogy a keresztezések következtében valóban megnövekedett tejtermelés tulajdonkeppen csak a jobb képességű fajta sajátosságaiból ered, ezt a változást nem követte egy jobb és korszerűbb technikai-technológiai fejlődés. Magyarán, az új fajtájú tehén többet tud, s ezzel sok helyen megelégednek a szakvezetők. Éppen olyan elbánásban részesítik, mint a valóban nem túlságosan jól tejelő korábbi fajtát. Márpedig a jó eredményt jól szervezett munkával kell előkészíteni. A megfelelő mennyiségű és minőségű tömegtakarmány, az érdem szerinti abrakolás alap- feltétel. sok helyütt azonban még vitatkoznak ezen. Márpedig a tehén csak abból tud tejet «gyártani«, amit megeszik. A hozzászólásokból kiderült, gondot okoz a szakszerű fejes végrehajtása. Még a képzett fejők is hajlamosak arra, hogy ellenőrzés híján felületesen végezzék el munkájukat. S az így kimaradó néhány deci tej tehenenként az év végén »meglepetéseket« okoz! A szaktelepek elnevezésükben és külső formájukban megfelelnek a várakozásoknak. Eredményük — egy-két kivételtől eltekintve — aligha. Azonban \nem megoldás, ha csupán a \ zárt épületek falai között keressük a hibákat. A tanácskozás egyik hozzászólója említette: az idén jó két hetet késett a növények érése. -ennek ellenére szinte minden gazdaságban a korábbi terv szerint, augusztus húszadika táján megkezdték a silókukorica betakarítását. Vajon milyen béltartalma lesz annak a takarmánynak, melynek a beéréséhez két hét hiányzott, s vajon mennyi tej lesz belőle? Végül tudomásul kell vennie minden érintettnek, hogy a többször tízmilliós befektetéssel létesült, rendkívül nagy eszközértékű szaktelepek nem lehetnek veszteségesek ! És ugyanígy megengedhetetlen az is, hogy az immár országszerte biztató, korszerű fajta mellett néhányan a lassan muzeálisnak számító kettős hozamúhoz ragaszkodjanak. Mindpnki előtt nyilvánvalóvá kell válnia, összegeződött a tanácskozáson, hogy ma nem a háromezer körüli, hanem a fajtától elvárhat^ 4500 —5000 liter tej elérése à cél! I Bcncsik András | „Kapcsaiéit.” a zokról a létesítményekről beszélek, amelyeknek a lakásokhoz, egy-egy lakótelephez, városrészhez ke i — vagy kellene — kapcsolódniuk. Ismert gyűjt - fogalom ez; évtizedek óta rengeteget emlegetjük. S bár u fejlődés szinte fölmérhetőílen, leginkább elégedetlenségünk kifejezésének társfogalmaként jelenik meg a köztudatban. Hogy csak a leglényegesebbeket említsem közülük: bölcsődékről, óvodákról, iskolákról van szó, kereskedelmi és szolgáltató létesítményekről. (A mozit, a művelődési házat, a klubot, a könyvtárat nem is említem.) Mitől »csúsználc« a kapcsolódók? Pénzhiánytól? Részben. Szemlélettől? Attól, hogy lakás mindenáron, és inkább huszonöttel több, mint egy óvoda vagy ABC? Ettől igazán! De más okot is találunk (a ma már vitatott és talán túlhaladott normatívakon kívül). Például azt, hogy egy-egy lakótelep nem épül fel olyan gyorsan, mint amilyen sürgető az iskola, amelynek mondjuk egy kétszer akkora lakótelepet kellene kiszolgálnia. (Ha a megyeszékhely és más települések egyéb területein minden rendben volna.) De gondot okoz a szüntelen és nem mindig ésszerű lítkeresés is. A Népszabadságban olvastam — bizonyára Önök is —, hogy az utóbbi tíz évben 27 féle könnyűszerkezetes technológiával kísérleteztek az építőipari vállalatok. Megnyugtató, hogy a minisztérium végre kiválasztotta azokat a rendszereket, amelyeket célszerűen lehet alkalmazni, s amelyek rövidesén mindenütt átveszik a vezetőszerepet. Heuréka! Azt hiszem, rájöttünk, hogy mégis igaz a régi közmondás, miszerint »más kárán tanul az okos«, s hogy az »autarlziának«, az önellátásra való törekvésnek végképp bealkonyult... Múlt heti ígéretem szerint ma is a művelődési beruházásokról ejtünk szót. És talán nem minősítik inkrimináció- nak, azaz minden áron való »bevádolásnak«, ha egy Kaposváron épülő 24 tantermes iskola ürügyén ... örülök ennek a huszonnégy tantermes iskolának, mint minden újnak, amely nagy erőfeszítések árán születik a megyében; örülök, hogy ott lehetek a bölcsőnél, az indulásnál. Bár ott tartanánk. A kísérletezést, az új utak kutatását — emlékezetem szerint — mindig elismerte, ösztönözte a párt. »Somogyi kísérletnek« neveztem egy héttel ezelőtt a SAÉV és a PTV kétségkívül jó szándékú, de elkésett igyekezetét. Üj, könnyűszerkezetes megoldást alkalmaztak a Szóban forgó iskolánál, de csak szerkezetet (!). Nem az izgat, hogy a szakemberek még vitatják a megoldást, hanem az, hogy az új szerkezet »kitöltésére« jószerivel semmilyen tömegesen gyártott elem nem használható. Azaz egyedileg kell tervezni (megrendelni és gyártani) mindent, kivéve a válaszfalakat, amelyeket olyannyira hagyományos módon építenek, hogy már a felszabadulás előtt is ezt a megoldást alkalmazták. És körzben — természetesen — megy az idő. Igaz, a város vezetői azt mondták: ne essek kétségbe, hiszen határidőre elkészül! Hozzátették: hiába akartuk volna előbb fölépíteni; a pénzügyi fedezet évenkénti ütemezése úgy sem fette volna lehetővé... Igen ám, de legföljebb egy évre kellene ütemezni a pénzt, ha vállalnánk a jól bevált módszereket; a gyorsat, a korszerűt. Egy év alatt ugyanis iskola; hat-hét hónap alatt óvoda, bölcsőde épül ■— más megyékben. A kísérlet azonban ma sem tabu; becsüli, ösztönzi a társadalom, ha újat hoz, s egy-egy vállalat műszaki fejlesztésének keretére támaszkodik. De nem tudja elviselni, ha a beruházó rovására megy! A z a meggyőződésem, hogy nem a pénz a meghatározó. Tudniillik mindig a drágább az olcsó. Nemcsak azért, mert valami bevált módszer szerint épül, hanem azért is, mert gyorsan! Azaz egy-két évvel előbb vehetik birtokukba a gyerekek. Ha mondjuk egy év alatt —> más megyékben már kitaposott módszer szerint — építünk valamit, s teszem azt, többe kerül, akkor is olcsóbb, mint a mienk lesz — három év múlva ... Bonyolult? A huszonnégy tantermes -iskola költségével már a 70 milliónál tartunk, s mire elkészül, alighanem többet írnak a végszámlára. A beruházó adatai szerint az iskola alapterülete 6833 négyzetméter, egy négyzetméter- tehát 10 244 forintba kerül. Érdemes megjegyezni ezt a számot ... És azt, hogy az iskolát három évig építjük. Telexen gyors információt kértem két megye építőipari vállalatának igazgatójától. Készséggel (még aznap!) megérkezett a válasz, ezúton is köszönet ' érte. A részleteket, a technológiai leírás minden mozzanatát sajnos nem közölhetem az olvasóval, de gondolom, számunkra úgyis csak a végeredmény fontos. Győrben 1969-ben (!) dolgozták ki a GYÁÉV—GYTV kommunális vázszerkezetet, s ezzel — többek között — kialakult a gyermeklétesítmények tervcsaládja. Nyolc, tizenkét, tizenhat és huszonnégy tantermes iskolákat; óvodákat, bölcsődéket, ABC-áruházakat és szolgáltató létesítményeket építenek ezzel a rendszerrel, s a felsorolt iskolatípusokból bármelyiket egy, másfél év alatt elkészítik. Szomorúan olvastam a telexszalagot, amikor odaértem, hogy: »Nem szívesen adjuk közre azt, hogy a kommunális létesítményeket a lakásokkal együtt a legkisebb költséggel építjük az országban«... (tudniillik nem értem, miért ' kell ezt titkolni vagy netán »szégyellni«). De tény, hogy Sopronban egy 16 tantermes iskolát — az alapozással együtt — négyzetméterenként 6453 forintért építettek föl! Ugye emlékeznek még az előbbi számra...? Hadd tegyem hozzá: amikor a mi építőipari vállalatunk a saját munkásszállását építette (gyors és korszerű megoldás volt a célja), akkor a győri rendszert vette igénybe... Telexeztem Székesfehérvárra is. Boldog lennék, ha e szűk hasábokon leírhatnám az angol Clasp építési rendszer minden részletét (1976-ban vásárolta meg a kormány), amelynek a FÁÉV a rendszergazdája, s hazai meghonosítását a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézettel (TTI) együtt alakította ki. Nincs módom rá. De néhány mozzanat, talán a leglényegesebbek — mindenképpen figyelemre méltók. Székesfehérváron egy év dlatt két 16 tantermes iskolát, egy 80 személyes bölcsődét és egy 150 személyes óvodát építettek. A 16 tantermes iskolához 4 napiközi terem, 3 műhelyterem, KISZ-helyiség, tornaterem, konyha és étterem tartozik — 4400 négyzetméteren (négyzetméterenként 9772 Ft), összesen 43 millióért, s elkészült 12 hónap alatt! (27 tanulócsoportot foglalkoztatnak ott!) A második iskola építése egy hónappal rövidebb időt vett igénybe. Hét hónap alatt készültei a 80 személyes bölcsőde és a 150 személyes óvoda is — 18, illetve 15 millióért. így olcsóbb a drága, mert hamarabb vehetik birtokukba az apróságok... Mennyivel ésszerűbb lenne, ha az építőipar elkésett kísérletezés helyett jól bevált, korszerű és gazdaságos építési mód után kutatna. Tudniillik a közei jövőben Somogy is alkalmazhatja ezt a rendszert. M it akartam mondani? Azt, hogy időnként csakygyan zöldebb és szebb a szomszéd rétje. Hogy nemcsak az országok, hanem a megyék között is lejárt az önellátás korszaka. Hogy ne akarjunk feltalálni olyat, aminél már van jobb, A Clasp-rendszer »véghezviteléhez« egyharmadnyi élőmunka szükséges! Mond ez valamit? Hiszen állandó munkaerőhiányról panaszkodunk! A kísérletezésnek célja, értelme van, de csak akkor, ha új területeket, új megoldásokat céloz, amelyek olcsóbbak, gyorsabbak, az élet' követelményeinek jobban megfelelők. Erre kell összpontosítani az erőnket; s a meglevő megoldásokból átvenni mindazt, amely számunkra a legjobb; okos, célratörő és előremutató. Jávori Béu Mit tud a tehén?
