Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-23 / 225. szám

Mikor dicsekszünk a munkával? im emberekkel beszélget­tem a tanulással töltött első napokról. Félig-meddig még általános iskolásként nézik a világot, az is szóba került, ho­gyan választottak néhány hó­napja. Megszokott dolgokat soroltak, pályaválasztási órák­ról, szülői tanácsokról, nyári munkán szerzett élményekről. Egyikük mondanivalója »kiló­gott« a sorból. — Én tulajdonképpen utá­lok tanulni, szívesen dolgoz­nék inkább. Csak azért jöt­tem - szakmunkásképzőbe, mert a segédmunkásoknak na­gyon sok a melójuk. A Nagyatádi Konzervgyár szezonkezdése- kapcsán, "az­után a mezőgazdasági terme­lés eredményeit bemutatva is írtunk már az idén arról, milyen fontos szerepet ját­szik a feldolgozó ipari alap­anyag előállításában a kom­iósdi Béke Termelőszövetke­zet. Zöldbabot és zöldborsót vetettek konzervgyári nyers-, anyagnak jókora területen! esztendőről esztendőre. A jó ! partneri kapcsolatok, a kifi- 73tődő áruértékesítés biztatta' őket arra, hogy növeljék a I hüvelyesek hektárszámát. Most már kimutatások, má­zsákról és forintokról szóló összegezések vetítik elénk, ho- c'"an zárult ebben az évben ennek a két növénynek a termesztése a Béke Tsz-ben. Az adatok arról vallanak, hogy ezúttal is megtalálta számítását a szövetkezet meg a gyár. 7256 mázsa zöldborsót értékesítettek, ezért 4,3 mil­lió forintot kaptak. Ezenfelül1 415 ezer forint költségtérítés­hez jutottak, amiért a betaka­rításnál a saját cséplőgépüket használták. Zöldbabból 3321 mázsát küldtek Nagyatádra, ezért, továbbá géphasználat címén összesen majdnem két­millió forintot fizetett a gyár. Ám a zöldbabtermesztés to­vábbi összegeket is hoz a szö­vetkezetnék, ugyanis még ez­után kapnak 664 ezer forint fuvartérítést, mivel saját gé­peikkel szállították az árut Nagyatádra. Hektáronként ezer forint növényvédelmi hozzájárulást is kapnak a gyártói, sőt vetőmag-árkü­lönbözetre is számíthatnak. Azok a beruházások, me­lyeket az idén ennek a két konzervgyári növénynek a A többiek bólogattak erre. Bizony, bizony, így van, érde­mes inkább még három évig koptatni az iskolapadot. Könnyebb lesz utána. Valószínű, hogy még sok el­sős szakmunkástanuló gondol­kodik így — ellenőrzésként néhányat kutyafuttában kér­dezgettem, s háromnegyedük­nél »bejött« a dolog. Őket nem tudtam tovább faggatni, de néhányat megleptem egy kérdéssel : — Szóval, ha szakmunkások lesztek, akkor kevesebbet dol­goztok majd? — Azt nem ügy kell nézni, mert nem lógósok akarunk gyorsabb, könnyebb betakarí­tása végett valósítottak meg, arról vallanak, hogy tovább­ra is szívesen foglalkoznak termesztésükkel. A komiósdi Béke Tsz majdnem 340 ezer forintért vásárolt korszerű munkaeszközöket: borsócsép­lővel és zöldbabszedővel gya­rapította gépparkját. Pintér István (I „kémfejedeíe»” tündöklése és bukása A kongresszus folytatódott. A külügyi népbiztosság egyik tisztviselője kisvártatva sor­ra fölkereste a külföldi meg­figyelőket, s közölte velük: az utcán teljes rend uralkodik, biztonságban elhagyhatják a színház épületét, visszatérhet­nek követségeikre. Lockhart is így cselekedett. Ott tudta meg, hogy a moszk­vai puccs idején Jaro&zlavlban Borisz Szavinkovnak, a szo- ciálforradalmárok vezetőjé­nek személyes irányításával lezajlott puccskísérlet is elbu­kott, Szavinkovnak menekül­nie kellett, smég boldog lehe­tett, hogy sikerült elkerülnie a letartóztatást. A mesterkémet kellemetle­nül érintette a lázadás kudar­ca. Bizonyos volt benne, hogy az teljes sikerrel jár, és meg­lenni, meg hát a szakmunkás­nak sem könnyű, de ha úgy vesszük... Elbizonytalanodó szavak, határozatlan tekintet, talán nem ezt akarom hallani. »Be­ugorhatott« valahol lelkűk mélyén a beléjük plántált nyilatkozatmodell a szakmun­kás nagyszerűségéről, és vias­kodik saját »világképükkel«. Azután szerencsére győz az utóbbi, az ő véleményüket hallom, nem azt, amiről úgy vélik, »szalonképes«: — Akárhogy is, a segédmun­kás többet dolgozik. Neki ne­hezebb. Nem kérdezősködtem tőlük szakmai műveltségről, maga­sabb szintű tudásról, összetet­tebb alkotómunkáról, mert igen könnyű lenne bebizonyí­tani, hogy a szakmunkás mennyivel »több« a segéd­munkásnál, ők is megtanul­ják ezt hamarosan. Most azon­ban szakmaválasztásuk moz­gatórugói között ezek a fogal­mak nem szerepeltek, nem kérhettem számon tőlük a »mélyebb« gondolkodást. Kár lenne ezek után úgy ke­seregni: mi lesz a gyerekek­ből, ha így indulnak. Szak­munkás lesz belőlük, jó szak­munkások is lehetnek, és ak­kor már bizonyára azt mond­ják: nem azért volt érdetnes tanulni, mert így könnyebb. Azon érdemes gondolkodni, azon kell keseregni, hogy mi­lyen hatások érték őket ed­dig, miért mondják magától értetődő természetességgel, könnyű a szakmunkásnak, és miért tanítottuk őket arra : fogd meg a dolog könnyebbik végét. Látták a segédmunkásokat rakodni, lapátolni, cipekedni. Tehát nehéz a segédmunká­soknak. Mivel a mai szakmun­kást nem látták ilyen munka közben, könnyű neki. Gyanítom, hogy inkább a lógást, a nemtörődöm mun­kát, az apróbb-nagyobb »stik- liket« látták. A »jóindulatú« felnőttek elmagyarázzák neki, nem kell megszakadni, egy kis ügyességgel szabad órákat csinál az ember. Csak azt felejtették el megmondani, hogy a munka milyen. így csupán megfigyelésekre támaszkodhattak : a segéd­munkás »trógerol« és lóg, a szakmunkás pedig nem tróge­rol és szintén lóg. Levonták a tanulságot. A munkaidő természetesen nem lógásból áll, és nem he­nyélünk állandóan. De di­csekszünk vele. Még akkor is ezzel kérkedünk néha, amikor végigdolgoztuk a napot Szak­mai fogásokról, a tudás hatal­máról még kevesebb szó esik. Mikor büszkélkedünk már egymás közt is a munkával? dönti a szovjet kormányt. Annyira bízott az eredmény­ben, hogy a puccsistákkal még az új kormány névsorát is kidolgozta. »Minden intézkedés megtör­tént az ideiglenes kormány létesítésére« — írta később emlékirataiban, visszaemlé­kezve a puccsra. — »Kitűnő barátomat és szövetségesemet, Grammatikovot szemeltem ki belügyminiszternek. Minden rendőri és pénzügyi ügy az ő ellenőrzése alá került volna. Csuberszkij, régi barátom és üzlettársam, aki Oroszország egyik legnagyobb kereskedel­mi vállalatának a feje, köz­lekedésügyi miniszter lett volna. Jugyenyics, Csuberszkij és Grammatikov ideiglenes kormányának az lett volna a szerepe, hogy az ilyen forra­dalmat elkerülhetetlenül kö­vető anarchiának véget ves­sen.« Reilly a szociálforradalmá- rokat hibáztatta a csődért. Ostoba, tehetetlen népség — sem eszük, sem türelmük nincs, hogy kivárják az alkal­mas pillanatot, s valóban jól megszervezzék az előkészüle­teket. Tervüknek alapgondo­lata viszont továbbra is tet­szett az Intelligence Service ügynökének. Az a gondolat, hogy akkor, kell felkelést ki­robbantani, amikor a legfon­tosabb szovjet vezetők együtt ülnek valamilyen kongresszu­Maggi levespor A Debreceni Konzervgyárban nyolcvanféle anyag keverésé­vel hétféle MAGGI levesport és erőlcveskockát készítenek. A gyár az idén tizennégy mill ió csomag levesport állít elő, és ennek a mennyiségnek hetven százaléka a hazai piacra kerül. Jól járt a téesz és a konzervgyár is L. P. Előadások, kevés résztvevővel Ülésezett az MKBT elnöksége A megyei közlekedésbizton­sági tanács elnökségi ülésé­nek tegnap legfontosabb na­pirendi pontja volt a siófoki területi közlekedésbiztonsági tanács beszámolója. Kolip Gyula rendőr alezredes, köz­lekedésrendészeti alosztály- vezető mondotta el, mit tet­tek a siófokiak a biztonságos közlekedésért. Aki gyakran jár a Balaton- parton, tudja, hogy Siófokra a nyári időszakban gépkocsi­val bejutni szinte lehetetlen. Amikor például »üzemel« a pulóverpiac, 16 kilométernyi gépkocsisor vár bebocsátásra. Sok a balesetveszélyes hely; az üdülők nemcsak a vízpar­ton, hanem az utakon is meg­feledkeznek a veszélyről. Mindez azt jelenti, hogy akik arra vállalkoznak, hogy biz­tonságosabbá teszik a közle­kedést, csaknem lehetetlent próbálnak. Persze, ha valahol valamit nagyon akarnak, ak­kor nincs lehetetlen, és ered­ményekről a siófokiak is be tudnak számolni. A megyében 11 százalékkal nőtt az idén a balesetek száma, a siófoki részen több mint 2 százalék­kal csökkent. Pedig a város­ban gyorsan elfogy az autó­sok türelme, mert például egy 300 méteres szakaszon nyolc gyalogátkelőhely van, nem is szólva arról, hogy nemcsak itt közlekednek a gyalogosok. A tapasztalatok szerint egyébként a legtöbb baj nem a siófokiakkal, nem is a kül­földiekkel, hanem a fővárosi és más megyéből érkező autó­sokkal van. Az üdülők egy része azt gondolja, hogy sza­badság idején »nyugodtan ihat«, s így is volánhoz ül­het. 68 vétségi és 82 szabály­sértési eljárást kellett indítani eddig ittasság miatt! A közlekedésbiztonsági ta­nács egyik fontos feladata a közlekedési fegyelem megszi­lárdítása, a felvilágosító man­ia a járművezetők körében. Ezért a TIT-tel közösen ne­gyedévenként előadást szer­veznek a hivatásos gépkocsi- vezetők részére. Az eredmény siralmas: egy-egy előadásra jó ha tizenöten eljönnek. Van, akit a vállalata nem enged él, mások úgy érzik, nincs mit tanulniuk. A tsz-eknél jobb az eredmény: ott 18 előadást szerveztek, összesen 704 résztvevővel. A magángép­kocsivezetőket egyáltalán nem lehet becsalogatni az ilyen rendezvényekre. A tabi autó­klub 400 tagja közül mind­össze 46-an jöttek el az egyik előadásra. A legjobb eredményeket » fiatalok körében lehet elérni. Siófokon 60 közlekedési úttörő van, akik naponta bekapcso­lódnak a közlekedésrendészet munkájába. Ezenkívül az is­kolákban állandóak a KRESZ- előadások és vetélkedők. A KBT technikai felszerelése is korszerűsödött, így még ér­dekesebb programokra is sor kerülhet. Ahhoz persze, hogy a sió­fokiak eredményesebben dol­gozhassanak, több támogatás­ra lenne szükség: a társadal­mi szervek jobb közreműkö­désére, és — azt hiszem, ez a Balaton-parton természetes — nagy mennyiségű idegen nyelvű propagandaanyagra. Siófokon nyáron óránként több mint 25 ezer gépjármű hálád át, vagy érkezik a vá­rosba. Nagy részük külföldi rendszámú, és természetes, hogy tulajdonosaik nem érte­nek magyarul. Ejtsünk még .néhány szót a gyalogosokról ! ök ugyancsak sok balesetveszélyes helyzetet idéznek elő azzal, hogy »sétálóvárost« csinálnak Sió­fokból. És ezen csak. egyféle­képpen lehet változtatni: tü­relemmel, megértéssel. D. T. Piaci körkép Savanyú a szőlő __ E rik még kellemes megle­petések a kaposvári hetipiac vásárlóit. A múlt héten már 20 forint közelében volt a töltenivaló zöldpaprika ára, és a szakemberek további ár­emelkedést jósoltak. Szeren­csére tévedtek. A kistermelők kora reggel 14, sőt 16 forintra is tartották közepes minőségű árujukat, de már fél kilenc felé belátták, hogy 8—10 fo­rintnál többért egyetlen kilót sem tudnák eladni. Már csak azért sem, mert a Zöldért 9 forintért szépet adott. A rádió reggeli piaci jelen­tése szerint itt a paradicsom­befőzési szezon. Az ár Buda­pesten 2,60 forintnál kezdő­dik. Kaposváron senkinek sem jutott eszébe, hogy befőzni vegye a 4—7 forintos — már korántsem hegyekben, inkább kupacokban látható — para­dicsomot. A szőlőből sokan hiányol­ták a kora őszi napfény adta zamatot. Az ár viszont több­nyire »rokonszenves« volt: 10—15 forint. A dinnyeszezon a végéhez közeleg. Helyenként már ma­guk az árusok is elismerik, hogy a több heti tárolás, no meg az éjszakai hideg »nem javította« a dinnye minősé­gét. Ennek ellenére az ár ma is »primőr«. Teniszlabdányi sárgadinnyét 12 forintért le­hetett kapni. A görögdinnye szívósan tartotta három hét előtti 5—6 forintos árát. A burgonyakereskedők sem bírnak beletörődni, hogy a ke­reslet-kínálat törvénye ma nem nekik kedvez. Legtöbben továbbra is 5—6 forintot kér­tek egy kiló »rózsáért«, hol­ott a hivatalos ár 3 alatt kezdődik. Különös módon: ahogy kö­zeleg az almaszezon, úgy drágul ez a gyümölcs. A múlt héten még 4—5 forintért ad­ták, most a 7,50-es olcsónak számított. Egy kicsit »fásnak« látszott az a fejes saláta, amelyet termelője 2,50-re tartott. A körte és a szilva ára nem változott, az előbbi 6—8, az utóbbi 3—5 forintért megy. A barack 6—8 forintos árá­nak örülhetnénk, ha a minő­ség nem volna igen gyenge. A savanyítani való uborka ára 10 forint volt. Ha ehhez hozzászámoljuk az elkészítés­hez szükséges anyagok árát, no meg a fáradságot, kérdés, nem olcsóbb-e a konzerv __ A gomba most csak 40—60 forint volt, amíg a szűkös készlet tartott. A mák már a kistermelőknél is csak 40 forint. A dióbél 10 forinttal olcsóbb lett, most »mindössze« 140 forint. A marcali piac árai e héten hasonlóak voltak a megye­székhelyéhez. Igaz, ott. már végképp bealkonyult a diny- nyének, és franciabarack sem volt. A burgonya Marcaliban is két forinttal drágább a kistermelőknél. Nagyatádon csak a szilva olcsó, 2—3 forint. A paradi­csom viszont igen drága, 5— 12 forint. A paprika is 1—2 forinttal drágább a kaposvá­rinál. Miközben az állami keres­kedelemben burgonyavásár van, csökken a felhozatal a szabadpiacon. Akik hoztak, kitartottak az 5 forintos ár mellett. Savanyú a szőlő — Nagy­atádon, sajnos a szó átvitt ér­telmében is. Az ár ugyanis sok helyen még 20 forint fö­lött van. A dinnye és a ba­rack minősége is hagy már kívánnivalót Mindezek után csekély vigasz, hogy a mo­gyoró kilója csak 40—50 fo­rint. A siófoki bolti árak már igazodtak a megyei árakhoz, sőt a szabadpiac is csak alig drágább a kaposvárinál. Ami a paradicsom somogyi drágaságát illeti: a megyei Zöldért Csongrdból vásárolja kilónként 4,50-ért... B. F. son vagy értekezleten, ahol egy csapásra le lehet őket fogni, megfelelt Reilly elkép­zeléseinek. S amikor újabb összeesküvést szervezett, ter­veket kovácsolt a szovjetha­talom megbuktatására, hű maradt ehhez a taktikához. „Berzin ezredes vagyok” Ügy látszott, hogy az ese­mények kedveznek Reillynek. Megkezdődött az intervenció. Augusztus 2-án, azzal az ürüggyel, hogy »megakadá­lyozzák a hadianyag német kézre jutását«, brit és fran­cia csapatok szálltak partra Arhangelszkben. Két nappal később a britek elfoglalták Bakut, a kaukázusi olaj köz­pontot. Néhány nap múlva angolok és franciák, majd amerikaiak léptek partra Vla­gyivosztokban. A kémfejede­lem úgy vélte, hogy a szov­jethatalom napjai meg van­nak számlálva, hiszen Szibé­ria legnagyobb része már a szovjetellenes erők kezében volt. Ukrajnában a németek által támogatott cári tábor­nok, Krasznov vezette a véres szovjetellenes háborút. Kijev- ben egy másik németbarát báb, Skoropatszkij hetman vérfürdőket és pogromokat rendezett, halomra gyilkolva a kommunistákat és a zsidókat. Reilly úgy vélte, hogy egy jól szervezett s jól időzített puccs megadja a kegyelemdöfést a szovjethatalomnak. A megfe­lelő embereket az új puccs számára Lockhart találta meg, illetőleg azok maguk je­lentkeztek az angol diploma­tának álcázott kémnél. Augusztus 15-én történt, azon a napon, amikor az ameri­kaiak Vlagyivosztokban part­ra szálltak. Lockhart —■ mint emlékirataiban megírta — a lakásán ebédelt, amikor csön­gettek, s az inas »két lett úriembert« jelentett be. Az egyik alacsony, sápadt fiatal­ember, Smidhen névén mutat­kozott be. Kísérője magas, jól megtermett férfi volt, jelleg­zetes arcvonásokkal, acélos tekintettel. — Berzin ezredes vagyok — nyújtotta a kezét. — A Kreml lett gárdjának a pa­rancsnoka ! — Mit óhajtanak az urak? — érdeklődött Lookhart. A látogatók, mielőtt szó­ban előadták volna jövetelük célját, levelet nyújtottak át. Cromie kapitány, a pétervári tengerészeti attasé Lockhart figyelmébe ajánlotta a leve­let átadó urakat, akik hasznos szolgálatot tehetnek a brit bi­rodalomnak. »Miután mindig résen álltam beugrató ügynö­kökkel szemben — jegyezte fel Lockhart —, gondosan megvizsgáltam a levelet. Sem­mi kétség, Cromietól szárma­zott.« így hát Lockhart megfelelő bizalommal kezdett tárgyalni e jövevényekkel. Berzin ezre­des közölte az angol alkon- zullal, hogy noha a lettek tá­mogatták a bolsevista forra­dalmat, nem áll szándékuk­ban a Poole tábornok vezeté­sével a minap Arhangelszk­ben partra szállt brit haderő ellen harcolni. Készen állnak arra, hogy a britekkel meg­egyezzenek. Lockhart nem adott azonnal választ, hanem egy későbbi találkozót be­szélt meg. Nem akart egyma­ga dönteni. így hát halaszt­hatatlan elfoglaltságára hi­vatkozva azt kérte, hogy Ber­zin és társa másnap ismét ke­resse föl. Grenard, a francia főkon­zul, akihez Lockhart tanácsért fordult, elővigyázatosságra in­tette angol kollégáját. Azt ja­vasolta, hogy fogadja el az önkéntes ügynökök szolgála­tait, de vigyázzon, nehogy kompromittálja magát. Ennek megfelelően Lockhart Berzin ezredest összehozta Sidney Reillyvel, aki kémtevékenysé­gét nem diplomáciai beosztás­sal álcázta, hanem hamis ira­tokkal, álnév alatt élt, s mint ilyen, sokkal könnyebben mo­zoghatott, vagy éppenséggel szükség esetén eltűnhetett. ( Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents