Somogyi Néplap, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-23 / 225. szám

Szervezés és tartalékok a z lit óbb i években oly sok alkalommal és oly sok fórumon esett szó a szervezés fontosságáról, a szervezettségi színvonal eme­lésének követelményeiről, hogy egyre nehezebb ezzel kapcsolatban újat mondva, olyan érveket felsorakoztatni, amelyek az eddigieknél na­gyobb sikerről győznék meg a vállalatokat e munka gyorsí­tásának szükségességéről. Erre pedig egyre nehezebbé váló gazdasági feltételeink között mind nagyobb szükség volnak Hiszen — idézzük csak a legismertebb okokat — a népigazdaságban az extenzív fejlődés tartalékai nagyrészt kimerültek, az iparban fog­lalkoztatottak létszáma nem emelkedik, sőt, a legtöbb te­rületen csökken a következő években. A további fejlődés forrása tehát csakis a terme­lékenység növelésében keres­hető. Márpedig — a beruhá­zási piac feszültségei miatt — elsősorban a belső tartalékok feltárása, hasznosítása révén, aminek pedig közismerten és sok példa által igazolva a szervezés az egyik legjobb eszköze. Egyre több vállalat él a 3 M (mozdulatelemzés, munka­tanulmányozás, munkakiaia- kítás) módszerével, s nem rit­ka, hogy ennek bevezetése után a termelékenység más­fél-kétszeresére emelkedik. Több vállalat alkalmazza — például a Dunai Vasmű, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Ti­szai Vegyi Kombinát — a nagyjavítások, felújítások szervezésében a hálóterves módszerét, így általában a fe­lére rövidíti e munkák időtar­tamát. Ugyancsak a szervezés hatékonyságát igazolják a ne­hézipar, a kohó- és gépipar adatai is, amelyek szerint a szervezéssel kapcsolatos ráfor­dítások megtérülési ideje át­lagosan négy és fél hónap. Mégis — bár egyes vállala­toknál és a szervező munka egyes területein születnek ki­magasló eredmények — ezek inkább csak példák marad­nak, a törekvések a szervező munka javítására még ko­rántsem váltak általánossá, a vállalatok szervezettségi szín­vonala nagy eltéréseket mu­tat. A vállalatok egy részénél például csak akkor tartják fontosnak a szervezést, ami­kor romlik a helyzet. De nem egy esetben még akkor sem »nyúlnak« a szervezéshez, ha a vállalat fejlesztése gondokat okoz — akkor is inkább újabb és újabb gépeket, állandó kor­szerűsítést szeretnének. Hol­ott gondoljunk csak például az igen alacsony átlagos mű- szakszámra, a gépek alacsony kihasználására — a legtöbb esetben a meglevő eszközeik­kel is rosszul gazdálkodnak —, ugyanakkor az új fejlesz­téseknél, néha éppen a szer­vezés gyengeségei miatt »újra­termelik« az alacsony színvo­nalat. A beruházási tervjavasla­tokhoz például csak a legrit­kább esetben készül szervezé­si tervdokumentáció, amely­ben meghatározzák a munka- folyamatokat, szükség esetén a munkamódszereket és a be­rendezések működtetéséhez szükséges létszámot. Minderre sok esetben csak utólag kerül sor, sokkal nagyobb nehézsé­gek árán, s jóval kisebb ered­ménnyel. A beruházásokon túl jó né­hány olyan terület van még, ahol a szervező munka szín­vonala alacsonyabb a szüksé­gesnél. Az a nemzetközi ösz- szehasonlítás például, mely a nehézipari vállalatok termelé­kenységét mérte össze a ha­sonló jellegű, korszerű külföl­di vállalatok termelékenysé­gével, többek között azt mu­tatta, hogy elmaradásunkat számottevő mértékben a kü­lönböző kisegítő tevékenysé­gek, szállítás, anyagmozgatás, karbantartás alacsony terme­lékenysége, alacsony szerve­zettsége okozza. Nem vélet­len például, hogy éppen eze­ken a területeken a legala­csonyabb a munkanormák alapján bérezett dolgozók ará­nya. szervező munka javítá­sának még mindig az egyik legnagyobb aka­dálya a nem megfelelő szem­lélet, a szervezés fogalmának még mindig nem egységes ér­telmezése. Sok helyen például nem tisztázták a szervezés he­lyét, szerepét, a szervezők ha­táskörét a vállalati feladatok között. Nemegyszer például kizárólag a számítástechnika alkalmazásával, legföljebb az ügyviteltechnika fejlesztésé­vel azonosítják a szervezést. Sok esetben pedig a működé­si szabályzatok módosítása, átalakítása a szervezők leg­fontosabb feladata — holott munkájuknak a termelési fo­lyamat egészére, a termelé­kenység növelésének vala­mennyi lehetőségére ki kelle­ne terjednie. K. J. a Gépészkovácsból katonatiszt Őszülő haj, szikár termet, feszes, fegyelmezett járás. Ha polgári ruhában volna, akkor is megállapíthatná róla bár­ki: katona. Pedig Sziki Gyu­la alezredes élete nem úgy kezdődött, ifjúsága nem úgy telt, hogy gondolt volna a ka­tonatiszti hivatásra. — Édesapám uradalmi gé­pészkovács volt, az ő szak­máját választottam én is. Szatmárban éltünk, Porcsal- mán. Nagybátyám vöröskato­na volt 1919-ben, apám a szakszervezetben tevékeny­kedett, s ezt nem nézték jó szemmel. A második világhá­ború idején apámmal együtt munkaszolgálatosok voltunk. 1945-ben kommunista lettem, 1948-ban jelentkeztem katona­tisztnek. Elvégeztem a Kos­suth Akadémia híradástechni­kai tagozatát. Alhadnagyként avattak... S mennyi minden történt a három évtized alatt. Néphad­seregünk fejlődése akkor kez­dődött. Életútja, katonatiszti pályája része néphadseregünk történetének is. Ez az út — mint a hadsereg története is — nem volt könnyű, egysze­rű. Végigjárta a hadsereg szinte valamennyi parancsno­ki beosztását, amíg a mosta­nihoz eljutott. Gyakorlatokra, a katonák helytállására em­lékezik, őket dicséri. — A legnehezebb időben sem volt baj, ha az emberek­kel szót értettünk, megma­gyaráztuk nekik egy feladat — -kiképzés, gyakorlat — cél­ját, fontosságát. Pedig a tech­nika, a föltételek kezdetben igen rosszak voltak, a mosta­niakhoz nem is hasonlíthatók. Ám, ha a Dunán való átke­léshez viharban vagy fagyban Teremtettünk összeköttetést mindig sikerült, ha ott látták maguk mellett parancsnokai­kat. Ma már olyan korszerű híradástechnikai fölszerelé­sek, berendezések vannak hadseregünkben, hogy igen megkönnyíti a híradáskatonák munkáját. Persze, az embe­rekkel ma is éppen ügy kell foglalkozni, mint akkor... Szavaiból a kommunista tiszt, parancsnok- felelősségé' érzem. Hiszen nemcsak a fel­adatok megoldásáért volt fe­lelős, hanem katonái nevelé­séért is. Az irányítása alá tartozó híradó alegység eddig kilencszer érdemelte ki a néphadsereg kiváló alegysége kitüntetést, most küzdenek, hogy a címet tizedszer is eh­nyerjék. Sziki Gyula alezredes az utolsó szolgálati évet kezdte meg. Jövőre 55 éves lesz, nyugdíjba megy. Nem szakad el a hadseregtől, ezért nem költözik el Marcaliból, ahova hivatásának ellátása kötötte. — Itt élnek azok, akikkel az utóbbi tíz esztendőben együtt dolgoztam. Többségük nálam fiatalabb, vagy hoz­zám hasonló korú. Jólesik majd később is találkozni ve­lük, beszélgetni a közös em­lékekről, élményekről... S itt él a családom, a fiam itt mun­kásőr, a leányom pedig üzem­mérnök. Bőven van fölidézni való. Dunai és bakonyi gyakorla­tok, s az 1957 eleji karhatalmi szolgálat, amikor szocialista rendünk megvédéséért fogott fegyvert más kommunisták­kal’ együtt. A télen hidegben igen rossz körülmények kö­zött végrehajtott legutóbbi gyakorlaton — amelyet szem­lével kötöttek egybe — ered­ményesen szerepeltek. Elvégezte a Zrínyi Katonai Akadémiát, s hivatásának el­látása mellett a pártfelada­tokból mindenkor kivette a részét. Tizedik éve alapszer­vezeti párttitkár, s mindig volt valamilyen pártfeladata :. vezetőségben. pártbizottság­ban tevékenykedett. — Katonai feladata mellett pártmegbízatását is minden­kor becsülettel teljesítette — mondja róla Pataki Mihály alezredes, a pártbizottság tit­kára. Legszebb élményéről, em­lékéről kérdezem. Vajon azok voltak-e, amikor átvette a szolgálat eredményes ellátásá­ért kapott kitüntetéseket? Hi­szen számtalan van. Köztük a Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozata, amelyet fiatal tisztként, még 1952-ben ka­pott. Azután a Munkás—pa­raszt Hatalomért Emlékérem, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, a Kiváló Szolgá­latért Érdemrend. — Az lesz számomra a leg­szebb emlék, hogy tanúja, részese lehettem néphadsere­günk fejlődésének. Életem el­választhatatlan a hadsereg­től... Szalai László Új vízmű Szolnokon Jelentősen javít majd Szolnok vízellátásán az új, nyolcvanöt ezer köbméteres vízmű, amelynek nemrég megkezdődött a próbaüzeme. Képünkön: Burkolják az új vízmű derítő­jének födémszerkezetét. Gazdátlan stafétabot Nyáron sokszor írtunk KISz,-es továbbképzésekről, táborokról, egy-két jól műkö­dő szervezetről. Szó esett ar­ról, hogy mitől jó egy KISZ- szervezet. Most armait próbál­tam utánanézni, hogy ame­lyik gyenge, az mitől az. A Nagykanizsai Sörgyár Kapos­vári Ásványvíz- és Szikvíz- ipari Gyáregységének, és a Lady Szolgáltató Szövetkezet­nek az alapszervezeteit is ilyennek minősíthetjük. Egyébként még több ilyen akad Kaposváron. Telefonon kerestem a szik­vizesek KISZ-titkárát. A köz­pontos felvilágosított, hogy ilyen már hónapok óta nincs, májusban ment szülési sza­badságra. A KISZ-szervezet 1971-ben alakult 18 taggal. Ma kilencen vannak, ebből csak két nő működött tavaly is a szervezetben. Somogy- vári Imre a gyáregység ter­melési és műszaki vezetője. — Szinte mindenki új a KISZ-bem Mi van a régebb óta itt dolgozó fiatalokkal? — Én is csak két éve va­gyok a gyáregységben. A fia­talok gyakran cserélődnek. Jobb fizetésért, könnyebb munkáért odébbállnak. A gyáregység üzemei szétszórtan helyezkednek el : Kaposváron, .Fonyódon és Siófokon egy- egy. A legtöbb munka a nyári időszakban van. ilyenkor sok diák dolgozik nálunk. Az ál­landó dolgozók száma jelen­leg az üzemben húsz, a köz­pontban huszonöt. Nagyrészt női dolgozóink vannak. Aki hosszabb ideje itt van, az jó­val túllépte a harmincat. Mi­re a fiatalok megismernék egymást, máé ki is cserélőd­nek. Sajnos, ez a folyamat már jó ideje tart. A baj természetesen nem azzal kezdődött, hogy néhány hónapja nincs KISZ-titkár. Amíg volt, akkor sem tudtak felmutatni semmit. Nem is a látványos rendez­vények hiányoznak. A bizony­talanságnak nem lehetnek távlatai. Most Páyer Ernő a névleges iráníytó. — Mindössze kilenc tag van, az is két helyről. Az üzemben a termelőmunkát végzők dolgoznak, az irodák­ban a szervezést, adminisztrá­ciót végzők. Az előbbiben két műszak van, nálunk egy. Én egy éve dolgozom itt, erről az időszakról tudok beszelni. Egyszer mindannyian össze­jöttünk. Ez egy áprilisi kom­munista szombat, a KISZ- eseknek VIT-műszak volt. Az a nap ösztönzést is adott azoknak, akik nem végeznek fizikai munkát. Beálltunk ter­melni. méghozzá meglepően jó eredménnyel. Később szer­veztünk egy hasonló napot, a pénzen lemezjátszót vagy va­lami fölszerelést vettünk vol­na. Nem sikerült, mert előre megmondták, hogy nem tud­ják a pénzt a ICISZ-nek el­számolni. Ezzel kimerült min­den próbálkozás. — A VIT-műs,zakón termelt értéket el lehetett számolni? — Azt sem tudom, hogy mi lett azzal a pénzzel. Elég bizonytalan választ kaptam, amikor máshol is ér­deklődtem ez iránt. »Állító­Túl a kezdeti nehézségeken Egy szakcsoport elindult Éppen egy éve, hogy a nagyatádi áfész tagjai közt fölmerült a gondolat: ga­lambtenyésztő szakcsoportot kellene alakítani. Ma már a megye számos helyén foglal­koznak a kistermelője galamb nevelésével — többségük még a gyerekkorból őrizte meg a szelíd madarak iránti vonzal­mát, de sokan vannak, akik a jövedelmező házi foglalatos­ság miatt kezdtek bele. A múlt év végén 16 tággá' megkezdődött a munka; ez többek között Csemella Im­rének, a fiatal szakcsoport el­nökének is köszönhető. A kez­deti eredmények biztatóak voltak, s ma már huszonha- tan foglalkoznak galambte­nyésztéssel Nagyatádon és kör­nyékén. — A zalaegerszegi BOV lá­tott el bennünket tenyész- anyaggal, s az idei első leadá­si tervünk hat mázsa galamb­hús. Persze nem megy ez zökkenő nélkül. Most például váratlanul sok állat hullik el. véleményünk szerint nem megfelelő minőségű a tény ész­anyag. 'Augusztus végén szakembe­rek vizsgálták fölül az állo­mányt, s az elhullott állato­kat újakkal pótolták. A kez­det nehéz, hiszen most kell kialakítaniuk azt a törzsállo­mányt, amelyre a későbbi ter­melést alapozni lehet. A galamb nagyon érzékeny madár. Az idei rossz időjá­rás, a hirtelen váltakozó hő­mérséklet megviselte az álla­tok »idegeit«, sok tojás nem kelt ki, s ez tovább rontotta a várt eredményeket. Csüggedésről persze nem lehet beszélni, bizakodóak az emberek, s ha sikerülne vala­milyen támogatási formát ta­lálni, akkor bizonyára többen vásárolnának ketreceket, s az állomány gyorsabban szapo­rodna. A jő eredményekhez szükséges mintatelepek létre­hozására is már most gondol­ni kell. — Jó kapcsolatunk van az áfész-szel, s a kezdődő együtt­működésnek volt már né­hány előremutató eseménye — mondja Csernella Imre. — A közelmúltban a kaposvári főiskoláról dr. Ballal Attila tanszékvezető tanár jött el hozzánk, hogy előadást tart­son a korszerű galambtenyész­tésről. Nagyon hasznos volt mindnyájunk számára, mint ahogy sokáig tartó élmény­ben részesültek azok is, aki­ket az áfész bérelt autóbu­szon szállított Zalaegerszegre tapasztalatot gyűjteni. Ott többek között egy száz párral foglalkozó kistermelőt láto­gattunk meg. Volt mit tanul­ni. A fiatal szakcsoport a ka­posvári mezőgazdasági kiállí­táson díjat kapott a szerve­zésben kifejtett jó munkájá­ért. Nagyatád mellett három község, Kutas, Beleg és Se- gesd lakói tartoznak hozzá­juk, s úgy szervezték a veze­tőséget is, hogy lehetőleg minden község képviselve le­gyen. Túl a kezdeti buktatókon és az első értékesítésen, a nagy lelkesedéssel létrejött galam- bászcsoport további eredmé­nyeket szeretne elérni. Ehhez persze segítség is szükséges. Hiszen a Franciaországba és Olaszországba utazó fagyasz­tott galambhús a népgazda­ságnak devizát jelent. B. A. lag« a kommunista szomba­ton termeit többi pénzhez ke­rült. »Valószínű«, hogy óvo­dának vagy bölcsődének aján­lották föl közjóléti célokra. A Lady Szolgáltató Szövet­kezetben nincs ilyen munka­erő-vándorlás. A dolgozók többsége nő, 50—60 százaléka fiatal. Itt a KISZ-tagók he­lyett a titkárok váltogatják egymást. Az elmúlt mozgalmi érben Dudás Mária töltötte be ezt a tisztséget. Egy idő­ben lett KISZ-tag és KISZ- titkár, minden tapasztalat nélkül. Makkó Istvánná párt- titkár az utóbbi időben gyak­ran látogatja a KlSZ-gyű- léseket. — A dolgozók többsége vi­déki. Arra hivatkoznak, hogy a községi alapszervezet tag­jai. A most felszabadult ipari tanulók az iskolában jó KISZ- életet éltek, azt reméltük, hogy föl lehet frissíteni velük a mostani társaságot. ök azonban nem akarnak itt be­lépni az alapszervezetbe. Ta­lán az is baj, hogy minden fiatalt megpróbáltunk rábe­szélni a KISZ-tagságra, s olyanok is bekerültek, akikre csak az agitálás hatott, utána nem dolgoztak. A múlt évi tapasztalatokból, azt hiszem, tanultak. Még az akcióprog­ramot sem tudták maguk ösz- szeállítani. Megszervezték a kommunista szombatot, de nem ért semmit. Persze nem­csak a KISZ-titkár tapaszta­latlansága volt a baj. Nem megfelelő a tagok hozzállása sem. A tavasszal megválasztott új titkár, Szeksresné Mészá- I ros Ilona öt éve dolgozik a vállalatnál, tizenhat éve KISZ-es. — Amikor idejöttem, volt mozgalmi élet. Két éve kez­dett hanyatlani. A választás­kor minden rendezetlen volt, a pénztárkönyv tele szabály­talanságokkal. Tizenhat tagú az alapszervezet, a KISZ-gyű­léseket csak munkaidőben tudjuk megtartani, mert van olyan részleg, amelyik két műszakban dolgozik. Munka­idő után már lehetetlen ösz- szehívni őket. Igaz, hogy nincs külön klubunk, de a KISZÖV- székházban mindig kapunk helyiséget. Hétvégi rendezvé­nyeket nem is szervezhetünk, mert a vidékiek nem tudnak bejönni. Az őszi, téli időszak­ra sok tervünk van, egy ré- szét talán sikerül megvalósí­tani. A szikvizesekncl a most gyes-en levő KISZ-t:t- liár megválasztása előtt szóba ' került — a városi KISZ-bi- zottság javasolta is —, hogy feloszlatják az alapszervezetet. Mégis megpróbálták újra. Si­kertelenül. Mindenki mástól várja a megoldást. À Lady Szövetkezetben most próbálnak újrakezdeni. A bizonytalanság itt is elég nagy. Kísérletezni sem szabad túl sokáig. Izményi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents