Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
i Somogy a házigazda Dél-dunántúli művészeti találkozó Kaposvártól Pogányszentpéterig A minap autóbusszal utaztam Nagykanizsára. Somogy és Zala határán, Pogányszent- péteren örömmel fedeztem föl, hogy új köntöst kapott a korábban elhanyagolt közművelődési épület, amely egyébként nincs besorolva a művelődési otthonok, klubkönyvtárak sorába. A kis település Iharos- berényhez tartozik, ám oly közel van Nagykanizsához, hogy a z a »kenyéradó város« szerepét is betölti. A közművelődés kínálata szintén Kanizsáról éri el. Egy lelkes kanizsai autóbusz-sofőr — amatőr néprajzos — »adta vissza« Pogányszentpéternek a község hagyományát, föltámasztva régi szokásokat, összegyűjtve a még föllelhető, századele- ji népi viseletét. A .község népi együttese immár Somogybán és Zalában egyaránt ismert hagyományőrző csoport Az utóbbi évek során különböző tudományágakban a közigazgatási szempontból önálló megyék kutatására regionális terveket dolgoztak ki. Például a zselici programban Somogy és Baranya érdekelt. S most már a közművelődés képviselői is »fölfedezték« Dél-Dunántúlt. Többször volt már gazdája Baranya, Somogy, Tolna és Zala az egy évtizede kezdett népművészeti hétnek — évente más-más területre irányítva a figyelmet s pódiumot teremtve a hagyományok őrzőinek. A tudományos tanácskozások is a népművészet egy-egy ágával foglalkoztak. A négy megye képviselői tavaly Zalában tették szóvá, hogy e hetek hagyományos formája már nem felel meg az igényeknek, és Somogy kapta azt a feladatot, hogy — a találkozó idei házigazdájaként — kidolgozza az új tervet. Megyénk nem maradt egyedül a program összeállításában, hiszen a négy megye közös szándékát kell tükröznie az idei eseményeknek. A megyék a munka során jobban megismerték egymást, a találkozások, programegyeztetések fölértek egy-egy tapasztalatcserével. A hagyományos rendezvény, a dél-dunántúli népművészeti hét így művészeti találkozóvá terebélyesedett, s elkészült a részletes műsor: az események szeptembertől november végéig tartanak. Eddig a megye- székhelyekre összpontosították a népművészeti hét eseményeit, ezért újdonság, hogy Somogy városai, illetve Barcs, Pogányszentpéter szintén bekapcsolódnak a programba. Feltétlenül ki kell emelnünk a tartalmi változatosságot. S azzal is kísérleteznek Somogybán, hogy többoldalúan egymáshoz kapcsolják a megyék bemutatkozását. Szeptember 2-án Nagyatádon dél-dunántúli fotókiállítást rendeznek; ez azért is újdonság, mert az alkotások a képzőművészeti világfiét programjához kötődnek. Barcson dramatikus népi játékokat bemutató gyerekegyüttesek találkoznak. A népművészet ifjú mesterei a népi gyermekjátékok készítéséhez adnak útbaigazítást, Marcaliban a népihangszeres szólisták gyűlnek össze, s bemutató és szakmai tanácskozás gazdagítja tevékenységüket. A marcali múzeumban a négy megye múzeumaiban őrzött népi hangszerekből nyílik kiállítás... Az amatőr képzőművészek Siófokon közösen állítják ki alkotásaikat, Kaposváron a Fonómunkás Klubban a baranyai és a zalai amatőr ^színjátszó együttesek tartanak bemutatót. Az idei tudományos tanácskozás témája a dramatikus népszokások elemzése. A néptáncegyüttesek, kétnapos műsora szeptember végén lesz: vendégül látjuk a Mecsek Táncegyüttest, a Zalai Honvédőt, a szekszárdi népi együttest — Dél-Dunántúl legjelesebb csoportjait A dél-dunántúli művészeti találkozó eseménye a megújult képző- művészeti dunántúli tárlat — ezt október 1-től láthatják az érdeklődők a Somogyi Képtárban. A zene sem marad ki a találkozó programjából: a Somogyi Képtárban vendégszerepeinek Baranya, Somogy, Tolna és Zala zenekarai, kis együttesei. A Munkácsy gimnázium ad otthont a dél- dunántúli kórustalálkozónak, a megyei könyvtárban rendezik meg a Somogy, a Dunatáj és a Jelenkor irodalmi estjét. November 25-én Siófokon kiállításon mutatják be a nemzetiségi népviselet fennmaradt legszebb darabjaiból, s együtteseik az ottani színpadon adnak egymásnak randevút. Közművelődésünknek is számolnia kell tehát a regionális tervezéssel, a négy megye összefogásával. Élővé akkor válik e kapcsolat, ha nemcsak az évenkénti találkozóra hívják meg egymást a baranyaiak, a somogyiak, a tolnaiak és a zalaiak, hanem a nagy rendezvényeken kívül a hétköznapi életben is mind gyakrabban adnak számot egymásnak eredményeikről, alkotó munkájuk szépségeiről. Ezt támasztja alá a siófoki Nyári Színház bekapcsolása a kanizsai nyár rendezvénysorozatába. A Somogyi Képtár kiállításai nagy érdeklődést keltettek a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban, s a balatoni nyári műsorok egy részét bemutatják a szomszéd megyékben is.' : !- ■ , H. B. — Lópatkolás, traktor mellett A lovat is, a traktort is rendben tartja a zamárdi tsz-ben, az idős mester. 8/r XttŸYAMXs %H<t fád f A másik bizonytalanul hüm- mög. — Tudom,' persze— De látni rajta: nem tudja. — Szóval? — kérdi aztán. — Szóval délután találkozunk, és este otthon herSges- kedünk ingyért az anyámék- kal... A nagymuter egyenesen boldog lesz, mert megint reménykedik majd, hogy nősülök... Tudod, ez a mániája! Hogy benne'vagyok a korban, ezek a legszebb éveim, ne hagyjam elszaladni őket... Mondom is neki mindig, ne féljen, nagymami, nem is hagyom! Ha nem is házasodom, de azért nősülgetek... — És erre mit mond? — Csak égnek dobja a szemét, és iszkol ki a szobából. Hogy ilyet ő nem is hallgat, Somogyi Néplap mert őt még másképp nevelték! Ott állnak már a pultnál, rendelnek. Aztán, étellel a tányérjukon, mennek helyet keresni. Leülnek, esznek. — És te? — kérdi a levesnél Jani. — Veled mi van, apóca? Hová akartál volna menni ma este? ♦ — Valamelyik zenekarhoz. Ide a Horgany utcai klubba például. Azt mondják, állati klassz csajok vannak ... — Igen? Kik mondják? — Hát például Lengyel Pálya. Azt mondja, szédületes csajokat lehet ott felcsípni! — Kis csönd, csak a kanalak dolgoznák. Aztán, a fiú hangja, könyörögve: — Holnapután esetleg lemegyünk, Janikám? Minden második nap van műsor. Bólint! — Nincs kizárva. De miért nem mégy le már ma este, Tónikám? Ha annyira esz a fene azokért a babákért? __ A másik ránéz. — Nélküled? — Nélkülem. A kanál megcsörren, ahogy Tóni a tányérjába csapja. — Ne röhögtess, Janikám! lát miré mennék én nélkü- .ed? Mi? Egész este csak támasztanám a falat... Hát kire buknak a csajok; terád vagy énrám?! — Ezt az anyagrészt akkor még egyszer átvesszük, gyerekek! Az érettségin, de főleg a felvételin gyakran merülnek fel ilyen, vagy ehhez hasonló problémák. Tehát — emeli fel hangját a tanárnő — a logaritmus-függvény növekvő, ha az alap egynél nagyobb, de — és most figyeljetek, mert itt szoktátok elrontani! —, de csökkenő, ha az alap egynél kisebb pozitív szám! Világos? — Igen — zúgja az osztály. — Tehát az egyenlőtlenségek megoldásánál... — folytatja a tanárnő, de hogy eztán mit mond, azt Kati, sajnos nem hallja, mert Varga Rózsa odahajol hozzá, és súg valamit. Szeme áhítattal függ tovább is a tanárnőn, s kezét a szája elé teszi, úgy kérdi: — És mikor láttad? A válasz ugyanúgy megy, tenyér alatti sugópostán. — A múlt héten. — Hói? Szentivánéji álom és valóság Színpad és tárgyalóterem Szép orgánumú hangja idé- ződik föl bennem, ha Heríc'e Tamás nevét hallom. Nemhiába nyert szavaló- és szépmagyarbeszéd-versenyeket. Még gimnáziumi éveimből ismerem. Az idén érettségizett. A Táncsics Mihály Gimnázium Diákszínpadának tagja volt három évig, s a legtehetségesebbek közé tartozott. Az utcán találkoztam vele. kezében boríték. Bár az iskolát befejezte, még mindig sokszor hívják — társadalmi ünnepségekre — szavalni. Most is egy verset kapott, amelyet házasságkötésen mond el. — Ügy tudom, a Színművészeti Főiskolára jelentkeztél. Hogy sikerült a felvételid? — Az iskolából ketten jelentkeztünk, s a második meghallgatásig jutottunk el. Másfél percig volt bent mindenki a vizsgabizottság előtt: ennyi idő alatt bírálták el, hogy ki alkalmas. — Jövőre újra megpróbálod? — Nem. A felvételi lapon másodiknak a Pécsi Jogtudományi Egyetemet jelöltem meg, s ott sikerült a felvételim — A két pálya között még a legnagyobb jóindulattal sem lehet hasonlóságot észrevenni. — Mégis: a színház mellett az érdekelt a legjobban. Mindig izgatott az ügyvédi munka. Persze eredeti célomat sem adtam föl: nem annyira a színészet, inkább a színház vonz. Van olyan szak, ahová csak diplomával lehet jelentkezni; amellett a pécsi egyetemnek jónevű újságja és színjátszó-csoportja van. Talán ez is hozzájárult, hogy oda jelentkeztem, mert van néhány ügyvéd ismerősöm, aki sokat mesélt a jogi pá-. lyáról. Két éve az iskolánkba látogattak a Glosszátor újság szerkesztői, s ízelítőt adtak az egyetemi életből. Lapjuknak néhány számát elolvastam; kíváncsian várom az időt, hogy közéjük kerüljek. — Hogyan tudtál fölkészülni egyszerre két helyre? — Április óta párhuzamosan tanultam a történelmet, a magyart és a színművészet anyagát Az ókori történelemmel egyidőben Shakespeare Szentivánéji álmának egyik monológját olvastam. Egyiket sem hanyagolhattam el. — Kaptál-e segítséget a felvételire? — A Diákszínpad vezetője, Klujber László többször meghallgatott, a színházban is adtak tanácsot; az alap azonban a színjátszói gyakorlatom volt. A jogra kilencen mentünk az iskolából, s hetet vettek föl. Mindannyiunknak Miklós Endre tanította a történelmet: ez is mutatja, hogy jól fölkészített bennünket. — Az iskolakezdésig hogyan használod ki az időt? — Most a tejipari vállalatnál dolgozom egy hónapot, szeptember elsejével pedig bevonulok tizenegy hónapra katonának. Az egyetemet csak jövőre kezdem; lesz időm rá, 'hogy szellemileg fölfrissüljek. — Nem sajnálod, hogy még egy évig várnod kell? — Minden új érdekel, így a katonaság is. Ez is hozzájárul, hogy több tapasztalatom legyen. Elfelejtett fölajánlások Számtalanszor beigazolódott, hogy a közvélemény mindig hallatja szavát, ha idős embertársaink sorsáról van szó. Legutóbb februárban, a Naplemente című tévéműsor hatására szinte az egész országot érintő mozgalom bontakozott ki a magános, magukat ellátni képtelen öregek megsegítésére. Somogybán a Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának Dobi István szocialista brigádja volt a kezdeményező: a brigádtagok elhatározták, hogy fölajánlják egynapi keresetüket valamelyik intézménynek, ahol idős embereket gondoznak. Ugyanakkor lapunk hasábjain felhívást tettek közzé, s ebben kérték, hogy minél többen csatlakozzanak hozzájuk. A városi tanács egészség- ügyi osztálya örömmel fogadta a kezdeményezést, és az akkor még megnyitás előtt álló Zrínyi utcai öregek napközi otthona költségeire utalta át a brigád által befizetett összeget. Időközben — a felhívás hatására — sorra érkeztek a tanács szociálpolitikai csoportjához a fölajánlásokat tartalmazó levelek. Csaknem húsz vállalat, intézmény dolgozói, szocialista brigádai csatlakoztak a mozgalomhoz ... Szinte valamennyi levélből kicsendült az öregek sorsa iránt érzett mély együttérzés. Voltak, akik társadalmi munkával járultak hozzá a jó ügy továbbviteléhez, mások egynapi munkabérüket ajánlották föL A Kaposvári Cukorgyárban például kommunista szombatot szerveztek. Ezen valamennyi dolgozó részt vett. Végül hatvanezer forint gyűlt össze a fel— Moziban voltunk.' Kis csend; Pápaszem most kifejezetten idenéz. — És mit láttatok? — Egy francia filmet. Franciául, hogy ő is értse. — És te? Te is értetted? Halk nevetés. — Majd pont a filmet figyeltem!... — S most már ketten nevetnek. — Ispánki fiam! Kati arcáról nyomban leolvad a mosoly; kihúzza magát. — Tessék, tanárnő. — Téged nem érdekel a logaritmusfüggvény menete? A tanárnő lelép a dobogóról, közeledik. — Talán felállnál, ha már így elbeszélgetünk... Tétován felemelkedik; körülötte néhányan — a dögök! — mosolyognak. — Tessék. A tanárnő már itt van mellette, a harmadik pádnál. — Szóval: mennyire érdekel ez a probléma Ispánki fiam? — Nagyon is, tanárnő kérem. Amaz jóságosán bólint. — Helyes! Akkor talán ismertesd a kérdés mibenlétét... — Igen, tanárnő. Izé... Szóval, hogy a logaritmusfüggvény menetéről volt szó... (Folytatjuk) hívásban közölt határidőre, s ez nem csekély összeg. A Zrínyi utcai otthon azóta megnyílt, a szép fölajánlások egy. része azonban csupán ígéret maradt. Egy irattartóban ma is őrzik azokat a leveleket, amelyekben az együttérző sorok és a fölajánlások olvashatók. Sajnos, néhányan vagy nem vették komolyan ígéretüket, vagy megfeledkeztek róla Mi mással magyarázható, hogy a segítőkész brigádoknak csaknem a fele még nem juttatta el a fölajánlott összeget Arcmások az érintettekhez? Pedig bizonyára elvégezték a különmunkát. Talán a brigádnaplókba is bejegyezték önzetlen cselekedetüket ... Lehet, hogy csupán az átutalással késnek? Az öregek megsegítése nem lehet »kampányfeladat«. És nem is volt az soha! A hivatalos szervek rendszeresen és sokat áldoznak e célra. Mindenre azonban a költségvetésből nem jut elég pénz. Szükség van tehát minden forintra, amelyet jó szándékkal és önzetlenül adnak. L J. tölgyfából Zágon Gyula szigetvári képzőművész középkori történelmi személyiségek arcképét faragta fába. A munkához különleges anyagot használ: az óváros kapujának egyik több száz éves tölgyfagerendájáiból farag. Zajtalan szövőgép, automata kuplung Feltalálók, ezermesterek és mesteremberek, találékony elmék kiváló ötletei tették kényelmesebbé az életet a régmúlt századokban is. Prokop Divis 1754-ben a villámhárítót, Josef Ressel pedig 1827-ben a hajócsavart találta föl. Azóta megszámlálhatatlanul sok találmány született Csehországban és Szlovákiában, sőt az utolsó harminc évben az »ötletgyártás« tömegmozgalom lett. Csehszlovákia találmányi hivatala 130 ezer találmányt ■ és csaknem 3 millió újítási javaslatot tart nyilván. A legértékesebbeket külföldön is isme-1 rik, és hasznosítják. Korunk egyik érdekes csehszlovák találmánya a zajtalan szövőgép. Hogy egy szövő több gépen dolgozzék, az 25 évvel ezelőtt volt újdonság. Viszont a gyorsabb munka miatt a gépek percenként 200 mozdulatot végeztek, a megszokottnál jóval erősebb zajjal és több hibalehetőséggel. A világon sokfelé kísérletezték a zajcsökkentés és a hibakizárás lehetőségeivel, elsőnek azonban egy csehszlovák feltalálónak, Vladimír Svatynak sikerült kutatótársaival együtt egészen új elvet alkalmaznia. Zajtalan szövőgépének továbbfejlesztésével világszerte korszerűsödött a textilipar. Az automata kuplung is csehszlovák találmány. Jan Ráfi, Vlasztimil Bezouska és Jan Pivrnec mérnökök 1957- ben jelentkeztek találmányukkal, s ezt több vezető ipari országban szabadalmaztatták.
