Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

i Somogy a házigazda Dél-dunántúli művészeti találkozó Kaposvártól Pogányszentpéterig A minap autóbusszal utaz­tam Nagykanizsára. Somogy és Zala határán, Pogányszent- péteren örömmel fedeztem föl, hogy új köntöst kapott a ko­rábban elhanyagolt közműve­lődési épület, amely egyébként nincs besorolva a művelődési otthonok, klubkönyvtárak so­rába. A kis település Iharos- berényhez tartozik, ám oly közel van Nagykanizsához, hogy a z a »kenyéradó város« szerepét is betölti. A közműve­lődés kínálata szintén Kani­zsáról éri el. Egy lelkes ka­nizsai autóbusz-sofőr — ama­tőr néprajzos — »adta vissza« Pogányszentpéternek a köz­ség hagyományát, föltámaszt­va régi szokásokat, összegyűjt­ve a még föllelhető, századele- ji népi viseletét. A .község né­pi együttese immár Somogy­bán és Zalában egyaránt is­mert hagyományőrző csoport Az utóbbi évek során kü­lönböző tudományágakban a közigazgatási szempontból ön­álló megyék kutatására re­gionális terveket dolgoztak ki. Például a zselici programban Somogy és Baranya érdekelt. S most már a közművelődés képviselői is »fölfedezték« Dél-Dunántúlt. Többször volt már gazdája Baranya, Somogy, Tolna és Zala az egy évtize­de kezdett népművészeti hét­nek — évente más-más terü­letre irányítva a figyelmet s pódiumot teremtve a hagyo­mányok őrzőinek. A tudomá­nyos tanácskozások is a nép­művészet egy-egy ágával fog­lalkoztak. A négy megye kép­viselői tavaly Zalában tették szóvá, hogy e hetek hagyo­mányos formája már nem fe­lel meg az igényeknek, és So­mogy kapta azt a feladatot, hogy — a találkozó idei házi­gazdájaként — kidolgozza az új tervet. Megyénk nem ma­radt egyedül a program össze­állításában, hiszen a négy me­gye közös szándékát kell tük­röznie az idei eseményeknek. A megyék a munka során jobban megismerték egymást, a találkozások, programegyez­tetések fölértek egy-egy ta­pasztalatcserével. A hagyományos rendezvény, a dél-dunántúli népművészeti hét így művészeti találkozóvá terebélyesedett, s elkészült a részletes műsor: az események szeptembertől november vé­géig tartanak. Eddig a megye- székhelyekre összpontosítot­ták a népművészeti hét ese­ményeit, ezért újdonság, hogy Somogy városai, illetve Barcs, Pogányszentpéter szintén be­kapcsolódnak a programba. Feltétlenül ki kell emelnünk a tartalmi változatosságot. S azzal is kísérleteznek Somogy­bán, hogy többoldalúan egy­máshoz kapcsolják a megyék bemutatkozását. Szeptember 2-án Nagyatádon dél-dunántúli fotókiállítást rendeznek; ez azért is újdonság, mert az al­kotások a képzőművészeti vi­lágfiét programjához kötődnek. Barcson dramatikus népi já­tékokat bemutató gyerekegyüt­tesek találkoznak. A népművé­szet ifjú mesterei a népi gyer­mekjátékok készítéséhez adnak útbaigazítást, Marcaliban a népihangszeres szólisták gyűl­nek össze, s bemutató és szak­mai tanácskozás gazdagítja te­vékenységüket. A marcali mú­zeumban a négy megye mú­zeumaiban őrzött népi hang­szerekből nyílik kiállítás... Az amatőr képzőművészek Sió­fokon közösen állítják ki al­kotásaikat, Kaposváron a Fo­nómunkás Klubban a bara­nyai és a zalai amatőr ^szín­játszó együttesek tartanak be­mutatót. Az idei tudományos tanács­kozás témája a dramatikus népszokások elemzése. A nép­táncegyüttesek, kétnapos mű­sora szeptember végén lesz: vendégül látjuk a Mecsek Táncegyüttest, a Zalai Honvé­dőt, a szekszárdi népi együt­test — Dél-Dunántúl legjele­sebb csoportjait A dél-du­nántúli művészeti találkozó eseménye a megújult képző- művészeti dunántúli tárlat — ezt október 1-től láthatják az érdeklődők a Somogyi Képtár­ban. A zene sem marad ki a találkozó programjából: a So­mogyi Képtárban vendégszere­peinek Baranya, Somogy, Tol­na és Zala zenekarai, kis együttesei. A Munkácsy gim­názium ad otthont a dél- dunántúli kórustalálkozónak, a megyei könyvtárban rende­zik meg a Somogy, a Dunatáj és a Jelenkor irodalmi estjét. November 25-én Siófokon kiál­lításon mutatják be a nemze­tiségi népviselet fennmaradt legszebb darabjaiból, s együt­teseik az ottani színpadon ad­nak egymásnak randevút. Közművelődésünknek is számolnia kell tehát a re­gionális tervezéssel, a négy megye összefogásával. Élővé akkor válik e kapcsolat, ha nemcsak az évenkénti találko­zóra hívják meg egymást a baranyaiak, a somogyiak, a tolnaiak és a zalaiak, hanem a nagy rendezvényeken kívül a hétköznapi életben is mind gyakrabban adnak számot egymásnak eredményeikről, alkotó munkájuk szépségeiről. Ezt támasztja alá a siófoki Nyári Színház bekapcsolása a kanizsai nyár rendezvénysoro­zatába. A Somogyi Képtár ki­állításai nagy érdeklődést kel­tettek a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ­ban, s a balatoni nyári mű­sorok egy részét bemutatják a szomszéd megyékben is.' : !- ■ , H. B. — Lópatkolás, traktor mellett A lovat is, a traktort is rendben tartja a zamárdi tsz-ben, az idős mester. 8/r XttŸYAMXs %H<t fád f A másik bizonytalanul hüm- mög. — Tudom,' persze— De látni rajta: nem tudja. — Szó­val? — kérdi aztán. — Szóval délután találko­zunk, és este otthon herSges- kedünk ingyért az anyámék- kal... A nagymuter egyene­sen boldog lesz, mert megint reménykedik majd, hogy nő­sülök... Tudod, ez a mániája! Hogy benne'vagyok a korban, ezek a legszebb éveim, ne hagyjam elszaladni őket... Mondom is neki mindig, ne féljen, nagymami, nem is ha­gyom! Ha nem is házasodom, de azért nősülgetek... — És erre mit mond? — Csak égnek dobja a sze­mét, és iszkol ki a szobából. Hogy ilyet ő nem is hallgat, Somogyi Néplap mert őt még másképp nevel­ték! Ott állnak már a pultnál, rendelnek. Aztán, étellel a tá­nyérjukon, mennek helyet ke­resni. Leülnek, esznek. — És te? — kérdi a leves­nél Jani. — Veled mi van, apóca? Hová akartál volna menni ma este? ♦ — Valamelyik zenekarhoz. Ide a Horgany utcai klubba például. Azt mondják, állati klassz csajok vannak ... — Igen? Kik mondják? — Hát például Lengyel Pá­lya. Azt mondja, szédületes csajokat lehet ott felcsípni! — Kis csönd, csak a kanalak dolgoznák. Aztán, a fiú hang­ja, könyörögve: — Holnapután esetleg lemegyünk, Janikám? Minden második nap van mű­sor. Bólint! — Nincs kizárva. De miért nem mégy le már ma este, Tónikám? Ha annyira esz a fene azokért a babákért? __ A másik ránéz. — Nélküled? — Nélkülem. A kanál megcsörren, ahogy Tóni a tányérjába csapja. — Ne röhögtess, Janikám! lát miré mennék én nélkü- .ed? Mi? Egész este csak tá­masztanám a falat... Hát ki­re buknak a csajok; terád vagy énrám?! — Ezt az anyagrészt akkor még egyszer átvesszük, gyere­kek! Az érettségin, de főleg a felvételin gyakran merülnek fel ilyen, vagy ehhez hasonló problémák. Tehát — emeli fel hangját a tanárnő — a loga­ritmus-függvény növekvő, ha az alap egynél nagyobb, de — és most figyeljetek, mert itt szoktátok elrontani! —, de csökkenő, ha az alap egynél kisebb pozitív szám! Világos? — Igen — zúgja az osztály. — Tehát az egyenlőtlensé­gek megoldásánál... — foly­tatja a tanárnő, de hogy ez­tán mit mond, azt Kati, saj­nos nem hallja, mert Varga Rózsa odahajol hozzá, és súg valamit. Szeme áhítattal függ tovább is a tanárnőn, s kezét a szája elé teszi, úgy kérdi: — És mikor láttad? A válasz ugyanúgy megy, tenyér alatti sugópostán. — A múlt héten. — Hói? Szentivánéji álom és valóság Színpad és tárgyalóterem Szép orgánumú hangja idé- ződik föl bennem, ha Heríc'e Tamás nevét hallom. Nem­hiába nyert szavaló- és szép­magyarbeszéd-versenyeket. Még gimnáziumi éveimből ismerem. Az idén érettségi­zett. A Táncsics Mihály Gimnázium Diákszínpadának tagja volt három évig, s a legtehetségesebbek közé tar­tozott. Az utcán találkoztam vele. kezében boríték. Bár az iskolát befejezte, még mindig sokszor hívják — társadalmi ünnep­ségekre — szavalni. Most is egy verset kapott, amelyet házasságkötésen mond el. — Ügy tudom, a Színmű­vészeti Főiskolára jelentkez­tél. Hogy sikerült a felvéte­lid? — Az iskolából ketten je­lentkeztünk, s a második meghallgatásig jutottunk el. Másfél percig volt bent min­denki a vizsgabizottság előtt: ennyi idő alatt bírálták el, hogy ki alkalmas. — Jövőre újra megpróbá­lod? — Nem. A felvételi lapon másodiknak a Pécsi Jogtudo­mányi Egyetemet jelöltem meg, s ott sikerült a felvé­telim — A két pálya között még a legnagyobb jóindulattal sem lehet hasonlóságot észre­venni. — Mégis: a színház mellett az érdekelt a legjobban. Min­dig izgatott az ügyvédi mun­ka. Persze eredeti célomat sem adtam föl: nem annyira a színészet, inkább a színház vonz. Van olyan szak, ahová csak diplomával lehet jelent­kezni; amellett a pécsi egye­temnek jónevű újságja és színjátszó-csoportja van. Ta­lán ez is hozzájárult, hogy oda jelentkeztem, mert van néhány ügyvéd ismerősöm, aki sokat mesélt a jogi pá-. lyáról. Két éve az iskolánkba látogattak a Glosszátor újság szerkesztői, s ízelítőt adtak az egyetemi életből. Lapjuk­nak néhány számát elolvas­tam; kíváncsian várom az időt, hogy közéjük kerüljek. — Hogyan tudtál fölkészül­ni egyszerre két helyre? — Április óta párhuzamo­san tanultam a történelmet, a magyart és a színművészet anyagát Az ókori történelem­mel egyidőben Shakespeare Szentivánéji álmának egyik monológját olvastam. Egyiket sem hanyagolhattam el. — Kaptál-e segítséget a felvételire? — A Diákszínpad vezetője, Klujber László többször meg­hallgatott, a színházban is ad­tak tanácsot; az alap azonban a színjátszói gyakorlatom volt. A jogra kilencen men­tünk az iskolából, s hetet vettek föl. Mindannyiunknak Miklós Endre tanította a tör­ténelmet: ez is mutatja, hogy jól fölkészített bennünket. — Az iskolakezdésig ho­gyan használod ki az időt? — Most a tejipari vállalat­nál dolgozom egy hónapot, szeptember elsejével pedig bevonulok tizenegy hónapra katonának. Az egyetemet csak jövőre kezdem; lesz időm rá, 'hogy szellemileg fölfrissüljek. — Nem sajnálod, hogy még egy évig várnod kell? — Minden új érdekel, így a katonaság is. Ez is hozzá­járul, hogy több tapasztala­tom legyen. Elfelejtett fölajánlások Számtalanszor beigazolódott, hogy a közvélemény mindig hallatja szavát, ha idős em­bertársaink sorsáról van szó. Legutóbb februárban, a Nap­lemente című tévéműsor ha­tására szinte az egész országot érintő mozgalom bontakozott ki a magános, magukat ellát­ni képtelen öregek megsegíté­sére. Somogybán a Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának Dobi István szocia­lista brigádja volt a kezdemé­nyező: a brigádtagok elhatá­rozták, hogy fölajánlják egy­napi keresetüket valamelyik intézménynek, ahol idős em­bereket gondoznak. Ugyanak­kor lapunk hasábjain felhívást tettek közzé, s ebben kérték, hogy minél többen csatlakoz­zanak hozzájuk. A városi tanács egészség- ügyi osztálya örömmel fogadta a kezdeményezést, és az akkor még megnyitás előtt álló Zrí­nyi utcai öregek napközi ott­hona költségeire utalta át a brigád által befizetett össze­get. Időközben — a felhívás ha­tására — sorra érkeztek a tanács szociálpolitikai csoport­jához a fölajánlásokat tartal­mazó levelek. Csaknem húsz vállalat, intézmény dolgozói, szocialista brigádai csatlakoz­tak a mozgalomhoz ... Szinte valamennyi levélből kicsendült az öregek sorsa iránt érzett mély együttérzés. Voltak, akik társadalmi munkával járultak hozzá a jó ügy továbbvitelé­hez, mások egynapi munkabé­rüket ajánlották föL A Kapos­vári Cukorgyárban például kommunista szombatot szer­veztek. Ezen valamennyi dol­gozó részt vett. Végül hatvan­ezer forint gyűlt össze a fel­— Moziban voltunk.' Kis csend; Pápaszem most kifejezetten idenéz. — És mit láttatok? — Egy francia filmet. Fran­ciául, hogy ő is értse. — És te? Te is értetted? Halk nevetés. — Majd pont a filmet fi­gyeltem!... — S most már ketten nevetnek. — Ispánki fiam! Kati arcáról nyomban leol­vad a mosoly; kihúzza magát. — Tessék, tanárnő. — Téged nem érdekel a lo­garitmusfüggvény menete? A tanárnő lelép a dobogó­ról, közeledik. — Talán felállnál, ha már így elbeszélgetünk... Tétován felemelkedik; körü­lötte néhányan — a dögök! — mosolyognak. — Tessék. A tanárnő már itt van mel­lette, a harmadik pádnál. — Szóval: mennyire érdekel ez a probléma Ispánki fiam? — Nagyon is, tanárnő ké­rem. Amaz jóságosán bólint. — Helyes! Akkor talán is­mertesd a kérdés mibenlétét... — Igen, tanárnő. Izé... Szó­val, hogy a logaritmusfügg­vény menetéről volt szó... (Folytatjuk) hívásban közölt határidőre, s ez nem csekély összeg. A Zrínyi utcai otthon azóta megnyílt, a szép fölajánlások egy. része azonban csupán ígé­ret maradt. Egy irattartóban ma is őrzik azokat a levele­ket, amelyekben az együttérző sorok és a fölajánlások olvas­hatók. Sajnos, néhányan vagy nem vették komolyan ígéretü­ket, vagy megfeledkeztek ró­la Mi mással magyarázható, hogy a segítőkész brigádoknak csaknem a fele még nem jut­tatta el a fölajánlott összeget Arcmások az érintettekhez? Pedig bizo­nyára elvégezték a különmun­kát. Talán a brigádnaplókba is bejegyezték önzetlen csele­kedetüket ... Lehet, hogy csu­pán az átutalással késnek? Az öregek megsegítése nem lehet »kampányfeladat«. És nem is volt az soha! A hiva­talos szervek rendszeresen és sokat áldoznak e célra. Min­denre azonban a költségvetés­ből nem jut elég pénz. Szük­ség van tehát minden forint­ra, amelyet jó szándékkal és önzetlenül adnak. L J. tölgyfából Zágon Gyula szigetvári képzőművész középkori történelmi személyiségek arcképét faragta fába. A munkához különleges anyagot használ: az óváros kapujának egyik több száz éves tölgyfagerendájáiból farag. Zajtalan szövőgép, automata kuplung Feltalálók, ezermesterek és mesteremberek, találékony elmék kiváló ötletei tették kényelmesebbé az életet a régmúlt századokban is. Pro­kop Divis 1754-ben a villám­hárítót, Josef Ressel pedig 1827-ben a hajócsavart talál­ta föl. Azóta megszámlálha­tatlanul sok találmány szüle­tett Csehországban és Szlo­vákiában, sőt az utolsó har­minc évben az »ötletgyártás« tömegmozgalom lett. Cseh­szlovákia találmányi hivatala 130 ezer találmányt ■ és csak­nem 3 millió újítási javasla­tot tart nyilván. A legértéke­sebbeket külföldön is isme-1 rik, és hasznosítják. Korunk egyik érdekes csehszlovák találmánya a zajtalan szövőgép. Hogy egy szövő több gépen dolgozzék, az 25 évvel ezelőtt volt új­donság. Viszont a gyorsabb munka miatt a gépek percen­ként 200 mozdulatot végeztek, a megszokottnál jóval erősebb zajjal és több hibalehetőség­gel. A világon sokfelé kísér­letezték a zajcsökkentés és a hibakizárás lehetőségeivel, el­sőnek azonban egy csehszlo­vák feltalálónak, Vladimír Svatynak sikerült kutatótár­saival együtt egészen új elvet alkalmaznia. Zajtalan szövő­gépének továbbfejlesztésével világszerte korszerűsödött a textilipar. Az automata kuplung is csehszlovák találmány. Jan Ráfi, Vlasztimil Bezouska és Jan Pivrnec mérnökök 1957- ben jelentkeztek találmá­nyukkal, s ezt több vezető ipari országban szabadalmaz­tatták.

Next

/
Thumbnails
Contents