Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-12 / 189. szám
Négyezer kilométer kábel A védelem védelméért... A Magyar Kábelművck budapesti kábelgyárának erősáramú gyáregységében az idén egy- milliárd forint értékben készítenek erősáramú kábeleket. Termékeik eljutnak a Szovjetunióba és számos más szocialista országba. A közelmúltban elkezdődött háromszázmillió forintos gépi rekonstrukció befejeztével megsokszorozzák termelésüket. Ä második roham előtt az első tanulságairól Hiányos ellenőrzés — 180 szabálysértési eljárás A különösen veszélyes kártevő, az amerikai fehér szövőlepke első nemzedéke elleni védekezésre megyénk — hasonlóan az ország más területeihez — igen körültekintően készült fel. Egy sor, a korábbinál határozottabb, szigorúbb intézkedés született, , többek között például a megyei tanács elnöke soron kívüli szabálysértési eljárást rendelt el a védekezést elmulasztókkal szemben. — Ezek az intézkedések, valamennyi rendelkezés változatlanul érvényben vannak, sőt, ha lehetséges fokozatról beszélni, még inkább érvényesek most, amikor küszöbön áll a lepke második nemzedéke elleni védekezés. Általános tapasztalat, hogy a második nemzedék kártételének a megfékezése mindig nehezebb, nagyobb feladat — mondta Szili Máté, a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás igazgatója, akivel a tanulságokról beszélgettünk. — Hogyan sikerült megbirkózni a kártevő első rohamával? — Mivel legnagyobb gondjaink visszatérően a Balaton menti községekkel vannak, ezért a szervező és ellenőrző munkánkat ide összpontosítottuk. Az állomások öt gépe — három idegen megyéből jött segíteni — és hat szövetkezet1 gép hajtotta végre a védekezést. Harminötezer liter per- metlét használtunk fel, állomásunk 25 mázsa szert bocsátott a községi tanácsok rendelkezésére — ez mintegy százötvenezer forint értékű anyagot jelent. Két ok miatt is hangsúlyozom ezt. Egyrészt azért, mert a második nemzedék elleni védekezéshez legalább kétszer ennyi szerre lesz szükség, másrészt — és talán ezen van a hangsúly — hiába költjük el ezeket a százezreket, ha ugyanakkor nem mindenki végzi el a védekezéseket. — Ez a munka tehát nem magánügy. Érzékelhető volt-e ez az első nemzedék elleni védekezésnél? — Mint említettem, tizenkét Balaton-parti községben és Siófokon ellenőriztünk kiemelten. Az általános tapasztalat kielégítő, de a munka szervezettségében, irányításában igen nagy eltérések vannak 'községenként, de még utcánként is. Néhány helyen fokozott gondot fordítottak a tanácsok a munka megszervezésére. Például Balatonszárszón, ahol négy gép is dolgozott, a tanács egy személyt megbízott az ellenőrzéssel; Balatonlellén a tanácsülésen önálló napirendként foglalkoztak a témával, körzetekre osztották a tanácstagok között a községet; Fonyódon a díjbeszedőket kérték fel, hogy ügyeljenek erre a munkára. Követésre méltó, jó gyakorlat ez. A második, a veszélyesebb nemzedék elleni védekezésnél a tanácsok né álljanak meg félúton. Ne tegyék le a gondot a szákpropagandával, a szervezéssel, az értesítéssel, hanem tartsák rajta a szemüket a végrehajtáson is, ellenőrizzenek. — Az azonnali szabálysértési eljárás lefolytatásáról szóló elnöki utasítással kapcsolatban milyen tapasztalatokat szereztek? — A tizenhárom Balaton- parti helységben száznyolcvan szabálysértési eljárást kellett kezdeményezni. Sajnos nekünk, a növényvédő állomásnak, jóllehet ez elsősorban a szakigazgatási szerv feladata lett volna. Egy kivételével minden helységben az elnöki utasítás szellemében jártakéi. Akadt háromszáz forintos büntetés is, és volt olyan indokolt eset, amikor megszűnt tették az eljárást. Balatonke- resztúron huszonegy személy ellen indult szabálysértési eljárás; ötöt figyelmeztetésben részesítettek, a többiek pénzbírságot fizettek. — Mikor várható megyénkben a veszélyes kártevő második nemzedékének rajzása? — Augusztus 20-a és szeptember 15-e között. Igen erős fertőzés várható, ezért az előzőnél is nagyobb szervezettségre, és határozottabb, szigorúbb ellenőrzésre lesz szükség — mondta befejezésül Szili Máté. V. M. BÁRÁNY TAMÁS mm mii |[|||||||||||||| SU a fâàfatOHnM — Gyönge, azt mondja, gyönge, Kakucsi néni? Hát talán én adom az anyagot hozzá? Nem maga? Adjon máskor bőrt, varrók én abból is, ne féljen! Azt aztán nemnyü- vi szét egy század katonaság sem! De amíg szúnyoghálót kapok, addig csak szúnyoghálóból tudok tutyit csinálni! Ma! Kakucsiné mély lélegzetet vesz, nyilván, hogy bírja válasszal, de az elnök megint csak gyorsabb nála. — Az anyag állami anyag — mondja kimérten. — Kakucsiné éppúgy nem tehet róla, mint ahogy maga sem tehet, Ispánkiné. Ez van, ezt kell szeretni. Ennél csak egy rosz- szabb figurát tudok; ha ez Somogyi Néplap sem volna.. 1 Akkor aztán nézhetnénk, miből élünk! Csönd van; Kakucsiné számolja a papucsokat; a másik kettő nézi. Ispánkiné közben óvatosan odahúzódik az elnökhöz, és halkan megkérdi: — Még mindig annyi a darabbér, elnök elvtárs? Szatymazi ránéz. — Mennyi? — Hát amennyi volt... — Negyvenhárom, negyvennégy — mondja Kakucsiné, majd megáll egy pillanatra. — Annyi! — mondja határozottan, s számol tovább: — negyvenöt, negyvenhat, negyvenhét ... Az asszony halkit a hangján. — És tessék mondani, mikor lesz emelés? Az elnök merőn nézi. — Emelés?! Ne röhöghessen! Még jó, ha ezt a bért tartani tudjuk!.TI Van fogalma róla, Ispánkiné, hogy milyen értékesítési nehézségeink vannak a tőkés piacon?! Az asszony tűnődik. — Akkor miért nem adják őket el itthon, Szatymazi elvtárs? Hisz milyen régen hiánycikk már! Az elnök elnézően mosolyog. — Magának nem erős oldala a közgazdaságtan, ugye, Ispánkiné kedves? — Hát nem éppen ... Szatymazi leül, rágyújt. — Akkor azt sem tudja hogy mi az a begyűrűzés, ugye? Az asszony megvonja vállát — Nem én... — No Hassa — ült az asztalra az elnöií. — Hát emiac+ van ! A legrégibb és leghübb be- do'.gczó bólogat. — Ja... Hát akkor bizony ... Ja, hát így már egészen más! 5. A vad gépzúgásban alig haliam Beretvás hangját. — Jössz, Jani? — Mindjárt. — Most mi a csudának vacakolsz azzal a nyamvadt fúróval? Nem vagy még éhes? N yugati sajtójelentések szerint a szörnyű spanyolországi kempingtragédia elkerülhető lett volna, ha a szállító vállalat hajlandó útpénzt fizetni, és nem a táborozók melletti »ingyenes« úton fuvaroztat, takarékossági okokból... A világ hamar elfelejti a pusztító robbanást és a" gyilkos tüzet, de tanulságainak egy része még sokáig felkiáltójel maradhat! Nem kell semmi másra gondolnunk, mint a hazánkban 1976-ban elfogadott környezetvédelmi törvényre, melynek szellemével nem férhet össze az előbb példázott »takarékossági« ok. A mi törvényünk eleve megtiltotta volna, hogy bármely tájegységünk kempingje közelében ilyen veszélyes szállítmányt fuvarozzanak. A példáért szándékosan messzire nyúltam, mert ezzel is érzékeltetni szeretném, hogy mennyire szerteágazó, mennyire szövevényes mindaz, amit környezetvédelmen értünk. Magánvéleményem szerint nagy késéssel, de még nem későn született meg nálunk is a környezetvédelmi törvény, amelynek elfogadását követte az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal létrejötte. Azóta megyei bizottságai is életre keltek a tanácsok mellett. Tehát egyre inkább parcellázódnak azok a fórumok és feladatok, amelyek a törvény szellemét már a gyakorlatban igyekeznek érvényesíteni. Törvényes állami feladat tehát környezetünk védelme, melyhez a maga eszközeivel és lehetőségeivel keresi a közreműködést a KISZ, a Hazafais Népfront vagy akár a Vöröskereszt is. Komplex környezetvédelmi tevékenységet kíván a törvény megvalósítása, de gyorsan hozzá kell tenni, hogy ettől még nagyon messze vagyunk. A közelmúltban ugyan arról is elhangzott nyilatkozat, hogy már a hatodik ötéves terv kidolgozása során figyelembe veszik a környezetvédelmi előírásokat. Ez mindenesetre biztató. Ügy érzem, eddig csak szórványos, erőtlen, tiszavirág életű kezdeményezések, akciók szolgálták környezetünk védelmét, s talán még a közvélemény gondolkodásmódjában is tisztáznunk kell a környezet- védelem jelentőségét. Ugyanígy áz oktatásban is meg kell találni azt a rést, amelyen be lehet majd »csempészni« a környezetvédelmi alapfogalmakat, hogy azok már természetes alapismeretekként megragadjanak a nebulók fejében. Ezért is vettem örömmel például a hírt, hogy Baranyában, a sikondai úttörőparadicsomban a legifjabbak számára környezetvédelmi tábor sezrveződött. Az is örvendetes, hogy az idén a KISZ is mozgósított olyan építőtáborokba, amelyek munkája közvetlen összefüggésben van környezetünk óvásával, ápolásával, szépítésével. Oldalakon lehetne sorolni, mi minden függ össze a tevékenységgel Az úttörők hulladékgyűjtési akciói; a KISZ-esek kommunista szombatjainak gyártakarító, parkosító vállalkozásai ; a horgászok »Tiszta víz, tiszta vízpart« védnöksége; a Vörös- kereszt »Tiszta, virágos város« akciója stb. Feladat, tennivaló tehát akad bőven. A természetszeretet plántálásától kezdve egészen. a nemzetközi természet- védelmi tevékenységbe való bekapcsolódásunkig. Hozzá kell tehát szoktatnunk magunkat ahhoz, hogy ügyeljünk például az új beruházások környezetvédelmi előírásaira, vagy törődjünk lakótelepünkkel, és aktívan kapcsolódjunk be környezetalakító munkáinkba. Járjunk nyitott szemmel munkahelyünkön, fedezzük fel a szennyező forrásokat, szüntessük meg károsító hatásukat. Ne hanyagoljuk el a talajvédelmi munkákat, nemzeti kincsként kezeljük növény-, madár-, vad-, erdő-, vízkincsünket, óvjuk és fejlesszük nemzeti parkjainkat E sztendeje, hogy a Kis- Balaton és a keszthelyi öböl környékét megfertőzte a keszthelyi szennyvíz. Azóta sem jutottak dűlőre az illetékesek, kifogást kifogásra halmoznak, konkrét mentőintézkedés nélkül. Pedig van már környezetvédelmi törvényünk, de úgy látszik,, ez a fajta »védelem« is védelemre szorul. S a Kis-Balaton csak egy a sok szomorú példa közül! V. L. Piaci korkép Megértek az első szőlőfürtök Már kapható volt csemegeszőlő a kaposvári piacon: csekély mennyiségben, s az ennek megfelelő borsos áron. Pár kilót hozott egy kistermelő az őszi gyümölcsből, s bár 30 forintért kínálta kilóját, hamar megvásárolták. Tegnap a változatosság volt jellemző a kaposvári piacra. Ez érvényes volt az áruk fajtájára, s azok árára is. Bőven kapható a szép, sárga húsú paprika mind a termelőknél, mind a Zöldért boltjaiban, a minőségtől függően 8—16 forintért. A nyolcforintos lecsópaprikából és az 5—6 forintos paradicsomból már nem olyan drága mulatság lecsót főzni, mint a közelmúltban volt. A krumplit kilónként 4—5 forintért kínálták a vevőknek. ( Kevés a görögdinnye, s ez látszik az árán is: 9—10 forintért árulták. A kereslet jóval a — De, éhes vagyok. — Akkor miért nem jössz? — Mert a fúróval még van egy kis meló. — Nem ér rá ebéd után? Jani leteszi a fúrót, kikapcsolja a motort. — De ráér. — Akkor gyerünk! Végigmennek a géptermen, átvágnak az udvaron, s már ott vannak az étkezőnél. Kézmosás, sorbaállás a bádogtálcáért, aztán sorállás a szakácsok előtt. — Mizujs,’ Janókám? — Még annál is kevesebb. — Akkor jössz este? — Te, hát azt hiszem, máma nem megy ... — Pedig arról volt szó! — Igen. De Magdi felhívott, hogy beszélni akar velem ... — Na és? — Tudod, hogy hányadika van? Egy moziba be nem tudok ülni vele, másról nem is beszélve... — És? — Hazaviszem az őseimhez. Attól mindenki boldog, tudod... Család, rokonosodás, satöbbi, satöbbi... Hogy ő mégiscsak komoly ügy, másképp az ember nem vinné föl a családba ... Tudod, hogy van, na ! (Folytatjuk) Dinnyekdstoló. kínálat fölött járt: kora délelőtt már esetlen dinnyét sem láthattunk. Igaz, a Zöldért boltjaiba nem érkezett belőlük. Sárgadinnye viszont kapható a boltban, kilónként 10 forintért. Érdekesség, hogy míg az állami fölvásárló üzleteiben 70 forintért mérik, addig a kistermelők 60-ért adják a mák kilóját. Már bőven van egy másik őszi csemegéből, a főzni való tejeskukoricából is. A magánosok és az üzletek 1,50 —2 forintért árulták darabját. Siófok, sajnos, továbbra is a megye, s talán az ország egyik legdrágább piaca. Ezt különösen a helybeli lakosok bánják, akik nemigen tudnak máshova eljárni. Gond az is, hogy a Zöldért által szabott árak sem jelentenek 'konkur- renciát a termelőknek, sőt az uborka kilója 11 forintért kelt el az üzletekben, míg a kistermelők csak 5—8 forintot kértek érte. Vagy tíz forinttal drágább például az őszibarack a kaposvárinál, a legszebbet 28 forintért kínálták. Húsz forint volt a paprika, s a megyeszékhelyhez képest duplája a paradicsom: 10—12 forint. A tojás megyeszerte 1—1,50 forint, Siófokon É50—1,80-ért adták. Görögdinnye és sárgadinnye volt a siófoki piacon is, a 18— 20 forintos ár még tartja magát. Talán csak a zöldbabot kínálták »normális« áron. Marcali tegnap a legolcsóbb helv volt megyénkben. Pár forinttal szinte minden tennék olcsóbb volt itt, mint a megye- székhelyen. Kivétel a paradicsom — 8 forint — és a burgonya — 6 forint. Dinnye nem veit az eladók asztalán. Nagyatádra a kaposvárinál is változatosabb árak voltak a jellemzőek. A szép karfiol 3— 5 forintért kelt el, a zöldbab 8—12-ért, míg a paprikát 20— 30 forint között kínálták. Olcsó volt a többihez képest a krumpli — kilónként 4—7 forint. A körtét 6—10, a hagymát 6—8, az uborkát 7—10 forintért árulták. Hihetetlenül magas volt a tejeskukoriea ára, a megyei átlag majd tízszereséért adták. Nagyságtól függően 6 és 12 forint között kaphatott a vásárló! A városi tanács előadója szerint a magasan tartott árak mellett kifogástalan volt a termények minősége, örvendetesen javult a piac zöldségellátása, mióta a Zöldért a városban rendezett be tároló- helyiséget.
