Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
Sárga mellényben a fényes sínpár között —■ Galambos Imrének hívnak, huszonhat éve dolgozom a vasútnál. Ez az első munkahelyeim, és remélem az utolsó is. Pályamunkásként kezdtem 1952-ben. Néhány év múlva háromhónapos tanfolyamon vettem részt Pesten, utána kineveztek pályaőrhelyettesnek. Később vasútépítő és karbantartó szakmunkás- vizsgát is tettem. Ezt az iskolát a munkáim mellett végeztem el. Az öt vonalbejáró közül egyedül nekem van ilyen képesítésem. Hosszú évek óta a vasúti pályatest ellenőrzése, karbantartása a feladatom. Kadarkútról járok be reggelenként, de ha a szolgálat megkívánja, vonatra ülök este vagy éjszaka is. Bemutatkozásnak ennyi elég?.. Hát akkor indulhatunk. Minden reggel itt az irodában kezdjük a szolgálatot. Meghallgatjuk az eligazítást, és magunkhoz vesszük a fölszerelést. Én a siófoki vonattal megyek ki a közvágóhíd- ig. Többnyire ketten vagyunk, de ma nem jött a kollégám, biztosan helyettesít valakit. Nálunk állandóan kevés az ember. A megállótól ki ballagok az elágazásig. Itt kezdődik tulajdonképpen a szakaszom, és a nagyállomás előtt ér véget. Három kilométer az egész, de sok a mellékvágány, az elágazás, úgyhogy tizenegy kilométernyi sínt kell naponta megvizsgálnom. Beletelik hat-hét órába, míg valamennyit végigjárom. A fennmaradó időt »■intenzív« munkával töltöm. Így nevezik nálunk az állomáson végzett tevékenységet. Festegetem a súlykörtéket, olajozom, karbantartom a váltókat; mindig akad valami tennivaló. Ma délután például Kaposmérőbe megyek, oda irányított a mester. Rögtön indulunk vissza, csak előbb bemegyek ide az őrházba, mert be kell írnom a könyvbe: »Kitérőt megvizsgáltam, forgalombiztos állapotban találtam. Galambos.« Ezt nem tanácsos elmulasztani, mert csak így tudom igazolni, hogy valóban jártam ide&int... -Lehetne, persze hogy lehetne svindlizni, de hát lelkiismeret is van a világon. Melőtt elindulnék, fölveszem ezt a sárga mellényt. Tudja, ez nagyon okos dolog. Mert hiába tudom fejből a menetrendet, jöhetnek olyan ; vonatok is, amelyek nem ' szemelnek benne. Ebben a ruhában meg már messziről észrevesz a mozdonyvezető, és dudál vagy sípol. Én pedig fölemelt kézzel jelzem, 1 hogy hallottam, és kilépek a sínek közül. Nem is tudok róla, hogy valakit mostanában baleset ért volna. Ámbár itt nem lehet elmélázni.. Hadija!?... Ez az, amiről az előbb beszéltem! Amikor hátranéztem, még nem láttam semmit. Most meg itt vari a nyakunkon. Rettentő gyorsan jön; pillanatok alatt ideér. Ilyenkor előveszem a piros zászlót, tisztelgek. így jelzem, hogy szabad a pálya, nincs semmi rendellepesség. A vezérállásból visszaintenek, így köszöntenek. Lassan, sétálva megyek, hogy minden csavart alaposan szemügyré vehessek. A he- gesztett sínpárral nincs sok gondom; erős ágyazatban fekszik, a legnagyobb megterhelés alatt sem mozdul el. De vannak még régi, vaspánttal összefogott sínek is. Ezekben időnként kilazul egy-egy csavar. Azért hordom magamnál ezt a villáskulcsot, hogy meghúzzam azt, amelyik lötyög. Nézze csak, itt az illesztésűéi milyen fényes a vas! Az éjszaka húzódott össze ennyire. Dálfelé. már nyoma sem lesz. Ilyenkor nyáron a nagy melegtől kitágulnak a sínek, olyan a pálya, mintha hegesztették volna. Döccenés nélkül megy rajta a vonat. Sokszor akikora a tágulás, hogy elnyíródnak a csavarok. A veszélyes pontokat már ismerem, és naponta megvizsgálom. Ha egyedül boldogulok vele, kijavítom, ha nem, szólok odabent. Akkor kijönnek és helyreállítják. A kanyarokban — mi úgy mondjuk, az ívekben — hamarabb elhasználódnak a sínek. Ezeket kiemelik és beolvasztják. Persze, ha nem nagymértékű a rongálódás, akkor valamelyik kisebb forgalmú mellékvágányba beépítik, ott néhány évet még iábír. Négy darab durranó patron van a táskámban. Ezeket akkor használjuk, ha sürgősen meg kell állítani a vonatot síntörés vagy valamilyen más, végzetessé válható elváltozás fniatt. Ráerősítjük a sínre, körülbelül egy kilométerre a hiba helyétől. Ket- tőt-'kettőt mindkét irányból. Akkorát durran, hogy ha elaludna a mozdonyvezető, akkor is meghallaná... Nem, én még nem használtam, és nem is szeretném, ha szükség lenne rá. A nézelődésre menet közben nincs sok időm, de azért látom, mi minden épül itt a pálya mentén. Az itt dolgozó munkásokkal nem szoktam szóba elegyedni. Ők is végzik a maguk dolgát, én is a magamét. Találtam-e valami érdekeset errefelé? Soha. Ha valami kiesik véletlenül a vonatból, fölszedik az erre járók. Egész gyalogutat tapostak ki, pedig tudják, hogy tilos a vasútparton közlekedni. De hát ezen az úton közelebb a város. Egy csomó sörös- meg pálinkásüveget azért össze lehetne számolni... Egyszer régebben találkoztunk itt egy emberrel. Jött velünk szembe a töltésen, és a műfogsorát kereste. Azt mondta, kiesett a szájából, amikor kihajolt a vonatablakon. Jót nevettünk rajta, pedig neki biztosan nem volt olyan mulatságos az eset. Hát mi sokáig emlegettük azt az embert, vajon megtalálta-e a fogsorát? No, nemsokára beérünk. Látom, elfáradt egy kicsit. Én jól bírom, nem lehet panaszom az egészségemre. Negyvenhét éves vagyok, vígan kibírom a nyugdíjig hátralevő tizenhárom vasárnapot. _ ??? — Tizenhárom virágvasárnapot. Így szoktam tréfásan mondani. Lcndvaá József Besugárzott fa Szovjet fizikusok megállapították, hogy nemcsak a műanyaggyártás alapanyagául szolgáló vegyületek molekulái, hanem a fa anyagát alkotó szerves vegyületek molekulái is polimerizálhatok (megsokszorozhatok) gammasugarakkal. Ha a nem túlzottan jó mechanikai tulajdonságú nyírfaanyagot gammasugárzásnak teszik ki, a faanyag vegyületei polime- rizálódnak, s az ilyen fa mechanikai tulajdonságaiban eléri, sőt megelőzi a kemény, lombos fák — tölgy, akác — anyagát. Néhány metróállomáson besugárzott nyírfából készült parkettát fektettek le. Egy év alatt a nyírfaparkettával egyidejűleg lefektetett törgyfaparketták teljesen elkoptak, míg a besugárzott nyírfa alig mutatott elhasználódási nyomokat. A nyírfán kívül más fafajoknak, például a rezgőnyámak a mechanikai tulajdonságai is javíthatók gammabesugárzással. Látásközpont nélküli látás A látást, mint a külvilág egyik ingerét az agykéreg látóközpontjában érzékeljük. Ennek a központnak a kiesése — például agysérülés következtében — a látásnak, mint érzékelésnek a »kiesésével« jár. Ének az a következménye hogy a látott tárgy többé már nem »ismerhető« fel. Az agysérültekkel kapcsolatban nyert tapasztalatok alapján ezért feltételezik, hogy a látóközpont kiesése minden esetben teljes vakságra vezet Angol kutatók kimutatták, hogy. ennek nem kell feltétlenül így lennie — legalábbis a majom esetében —, és hogy talán mégis van lehetőség az agykéregben levő látóközpont kiesésének a pótlására. Egy kísérletben eltávolították egy rhesusmajom látóközpontját. E műtéti beavatkozás után az állat egy ideig teljesen vak volt. Körülbelül egy évre rá azonban észrevették, hogy szemét alkalomadtán a mozgó tárgyak felé fordítja. A kutatók ételdarabkákkal jutalmazták e mozdulatokat, és néhány nap múlva az állat már nyúlt is a mozgatott tárgyak után. ' A következő években — némi edzés segítségével — sikerült annyira helyreállítani a majom kiesett látóképességét, hogy a számára idegen környezetben néhány nap alatt megtanulta kikerülni az akadályokat, és megtalálta a földön elszórt csokoládédarabkákat és mazsolákat. De sohasem volt képes többé megkülönböztetni a tárgyakat vagy a jeleket nagyság, alak, szín vagy minta szerint. Érzékelni tudta tehát a háttértől eltérő tárgyakat, de képtelen maradt felismerésükre, azonosításukra. A kutatók szerint az elvesztett látóközpont pótlására valamilyen fejlődéstörténeti- leg régibb érzőpálya lép működésbe, mely az ideghártyától a köztiagyon át a k3- zépagynak a kéreg előtti központjaihoz vezet. A jövő mutatja majd meg, hogy ezek a tapasztalatok nyitnak-e valamilyen lehetőséget az agysérült emberek vakságának némi enyhítésére. BÁRÁNY TAMÁS tyilla a Bal Hogyha a filmgyár, például valamely külső felvétel céljára, jellegzetesen kispolgári helyszínt keresne, aligha találna jobbat Ispánkiék Rózsa utcai lakásánál. Feltéve persze, hogy a készülő mozgókép a messzi-messzi múltban, a század húszas éveinek derekán játszódik. A lakás nagyjából olyan most is, mint volt kilencszáz- huszonthatban, amikor a nagymama feleségül ment azóta régen elhalt férjéhez és odaköltözött a boldog emlékezetű férfiú még régebben elhalt szüleinek kétszobás lakásába, a háromemeletes terézvárosi ház középső emeletén, a cselédfeljárótól még innét. A két szoba egybe nyílik; parádésabb alkalmakkor ki is nyitják a köztes ajtót és valahány lámpa csak van a lakásban, mindet felgyújtják — s a pazar fény (összesen vagy ezemégyszáz watt) a fényűző élet csalóka álmát hinti szét néhány órára a máskor félhomályban borongó, napot alig látó, szürkés falak közt. Bárány Tamás regénye könyy alakban a Kozmosz szerkesztőség kiadványaként, a Móra Fe- renc Könyvkiadónál fog megjeAztán a vendégek elmennek, az ünnep — születésnap, névnap, házassági 'évforduló —• elmúlik, az ajtót újra becsukják, s a lakás éli tovább egyhangú életét. A belső szoba a mindenkori idősebb nemzedéké. Huszonhatban az öreg Stolcz Henrik asztalos mesteré és feleségéé volt; a külső a fiuké, Stolcz Alfonz fűszeressegédé. Ő hozta ide a nagymamát huszonhat őszén. Az • öreg Henrik papa külön küszöböt fabrikált ez alkalomból az előszoba és a külső szoba közé, hogy a fiának legyen min átemelnie az ifjú menyecskét. A bejárati ajtó küszöbét ugyan alkalmatlannak ítélte e célra, mondván: amaz az egész lakás küszöbe, s a lakás egyelőre még az övé; a fiataloknak csupán az együk szoba szolgál ideiglenes szállásul, s az is csak egy-két esztendőre, amíg a maguk fészkét megteremtik. Igen ám, de a saját fészek makacsul késett. Alfonz "nagypapa nem keresett éppen rosz- szul, a Belváros egyik jó nevű csemegekereskedésében volt vezető segéd — csakhogy önállósodni szeretett volna, saját üzletet nyitni, ha nem is a Belvárosba persze; és minden megtakarított pengőjét arra tett® félre. Az önállóság volt a rögeszméje; már asztalosnak is azért nem szegődött az apja műhelyébe, hogy mielőbb függetleníthesse magát az öregtől. így aztán a külön lakás — amelyet legkésőbb az első gyermek érkeztének idejére terveztek — az egyre távolabbi jövőbe úszott, hisz a pénz is csak lassan gyűlt, a gyermekáldás meg egyre késett Mire pedig a kislányuk, Ilonka végre megszületett harmincban, a két nagyszülő — esztendős különbséggel — eltávozott az árnyékvilágból, így azután Alfonz nagypapának hem kellett űj lakás után néznie. Nagymamával átköltöztek a belső szobába, addigi szűkös heverőjüket felcserélvén Henrik papáék két dúsan faragott, sötétre pácolt hitvesi ágyára, amelyek ugyan vadonatújak voltak; alig három eszcendeje, harmincéves házassági évfordulójukra készítette őket nagy titokban Henrik papa a műhelyében, de mert az új divattól Világéletében idegenkedett, ifjúkora, vagyis a századforduló ízlése szerint szabta remekbe kecsesnek alig mondható formájukat. Nagymama — az akkor még fiatalasszony nagymama — fintorgott i/gyan, s holmi modern bútort emlegetett, egy- egy külön rekamiét a falak mellé, beépített világítótestekkel, föléjük könyvespolcot, ám Alfonz nagypapa hallani sem akart a szentségtörő újításról. Az újmódi bútorban egyrészt Henrik dédpapa emlékének meggyalázását látta volna, másrészt másra kellett a pénz: ép!) akkoriban adta el az öreg elárvult asztalosműhelyét, « nyitotta meg végre saját vegyeskereskedését a Szív utcában. Ha nagymama a későbbiekben néha morgott az o>di bútor miatt, mindig megvolt ^ a válasz; hja, fiam, honnét vegyem a pénzt az újhoz? Nem hallottál a gazdasági válságról? Vagy: az új üzlet rengeteg beruházást igényel... Vagy: nem veszed észre, hogy a kislányod növekszik; maholnap iskolába adjuk és az sem két krajcár... Vagy: az üzlet sem megy úgy, amint vártam; hja, édes fiam, nem olyanok az idők! S később, már a háború alatt: pont most, fiacskám? Egy fűszeres épp ilyenkor vegyen új bútort, az élelmiszer jegy es világban? Térj észhez, Julikám. s szállj le végre a fellegekből! Nagypapa, szegény, az ostrom alatt meghalt egy eltévedt akna végzett vele a ház udvarán; s ha nagymamának addig nem akaródzott is leszállnia a fellegekből, aztán bizony rákényszerült. Mert nehéz évek jöttek. A fűszerüzletet ugyan nem sok kár érte az ostrom alatt ám a nagymamának hamarosan rá kellett ébredni, hogy egymagában, férfikéz híján, nem boldogul az irtózatos feladattal: hajnalban kelni, egy kézikocsival ki, a nagyvásártelepre, ott összevásárolni, ami zöldség, gyümölcs csak vásárolható, a targoncát hazatolni a Duna-partról a Szív utcáig és hétkor már ott állni a pult mellett, frissen takarított üzletben és mosolyogni, mosolyogni a vevőre, egészen est® nyolcig.. i (Folytatjuk,) 4 TÓ VÍZÉN (Gyertyds LdszTd felvételei)
