Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-31 / 205. szám
Egerszóláti libák A Heves megyei egerszóláti Ho Si Minh Termelőszövetkezetben van az ország egyik legnagyobb libatenyésztő telepe. Ebben az évben félmillió naposlibát és százezer pecsenyelibát adnak át értékesítésre. Az utcabeliektől érdeklődöm Marcaliban özv. Csobod Sándorné után. Kaposvári u. 5. betűzöm a rozsdamarta házszámtáblát.' Tehát ezen a szikkadt, repedezett deszka- kerítésen belül találhatok a 83 éves Boris nénire. A nagy, tágas udvar közepén egy használaton kívüli, gazzal körbenőtt kerekes kút. A porta jobb oldalán mellék- épület húzódik. Valamikor istálló ' lehetett. Benne limlom, értéktelen kacat, és néhány ölnyi aprított fa. Kopogok, majd óvatosan nyitom az előszoba ajtaját. Onnan a konyhába vezet az út. A ház . egyetlen lakója a hevarőről emelkedik föl. — Talán a tanácstól jött? Elmondom, hogy mi járatban vagyok. Kicsit fűre--'" néz rám. Kérdést vár. — Mióta él egyedül? — Kilenc éve, akkor halt meg az én jó uram. — Marcali, születésű a néni? — Nem. dehogy. Az osztrák határrészről származom, tízéves koromban kerültünk ide. — Szülei mivel foglalkoztak? — Cselédek voltak. Mindenki kapcája Éjt nappallá téve dolgoztak, látástól vaku- lásig. Korán meg is haltak, még kislány koromban. Mostoha szülőkhöz kerültem, szomszédok nevelgettek. Gondolhatja, miféle sora volt a magamfajta árvának. — Elmondaná? — Ne legyen rá kíváncsi, fiam, borzalmas életet éltünk Egyedül mindannyian. Többször sírtunk, mint nevettünk. Többször éheztünk, mint ettünk, és ha ettünk is, akkor sem jóllakásig. Tizenhárom esztendős koromban beálltam cselédnek, afféle mindenes lánynak. — Testvérei voltak? — Két fiú. Mindkettőt halálra kínozták 19-ben. Az egyik huszonnégy éves, a másik két évvel fiatalabb volt. Alaposan kijutott a félelemből, a rettegésből, az egyik csapás a másik után jött. — Akadt valami szép is, amire szívesen emlékszik? — Valami, nem sok. Talán amikor összekerültem az urammal. Ügy véltük, hogy minden rendbe jön. Volt egy kis földünk, gazdálkodtunk. Amikor megbizonyosodtunk, hogy nem lehet gyerekünk, nagyon elkeseredtünk, kútba esett a tervünk. Ebből húzott ki bennünket Marika. Hároméves korában került hozzánk. — Állami gondozásból? — Nem, a férjem öccsének a kislánya volt. Nagyon megszerettük, úgy a szivünkhöz nőtt, soha egy percig -sem érezhette, hogy nem saját gyermekünk. Tizenöt esztendeig neveltük, azután kirepült a fészekből. Érettségi után Siófokra került, ott ismerkedett meg a későbbi férjével. Negyvenezret adtam a lakásukhoz. Néhány évig ott éltek, aztán kimentek Bécsbe, a férje ott kapott állást, azóta. is kint vannak. — Segítik-e Boris nénit? — Marikáék? Nem, dehogy segítenek. Nagy ritkán meglátogatnak. levelet írnak, semmi több. — Takarítás, mosás, ház körüli munkák? — Magam teszegetem, most ugyan el vagyok maradva, néhány hete olyan beteges vagyok. Szédülök, vagy mi a fene, nemigen tudok fenn lenni. Bizony, elkélne egy kis segítség. Talán majd jön a Laci! Marikának az öccse. Meg-meglátogat, tegnap is itt volt. — Mennyi nyugdíjat kap? — 800 forint rokkantságit, tudja, a szemem miatt. Hát így élek. Ha tudok, főzőeské- zek magamnak. De nincs mindig erőm hozzá. Csobod néni ügyében Szi~ cili Rózsa vezető gondozónőt kerestem föl a tanácson. — Tudnak-e Boris néniről? — Igen. Tavaly április óta. — A néni beteg. Rossz a látása, még rosszabb a hallása, egészségtelen a környezete. — Ma reggel is láttam az ABC-ben. Nagyon nehéz eset. A körzeti gondozónő fölkereste, beszélgetett vele, a szociális gondozás gondolatától is irtózik, nemigen enged magához közel senkit. De rövidesen ismét fölkeressük, megpróbálunk szót érteni vele. Horváth János Jókedvűen kell eladni* Vásározók és áruik A falusi ember egyhangú életében a hagyományos ünnepek mellett a búcsú és a vásár jelentette valamikor a legnagyobb eseményt Búcsú általában a legkisebb faluban is volt, vásárt azonban csak a jelentősebb — földrajzilag kedvező fekvésű — helyeken tartottak. Egy-egy forgalmas csomópontban — utak kereszteződésénél, folyami átkelőhelyeken — országos hírt vásárok alakultak ki. A falujából egész évben" ki sem mozduló gazda egyedül a vásár kedvéért hagyta el a szülőföld határát. A készülődés heteken át tartott. Az egy vidékről útra kelő gazdák szekérkaravánokat alakítva védték meg magukat a hosszú utak egyhangúságától és az útonállók- tól. Ezektől manapság nem kell tartani, a vásárosok azonban ma is kocsioszlopokba tömörülve érkeznek a vásárra. Az egykori társzekereket, autók váltották fel, ezeknek az átalakított utasterében vándorol az áru — és az árus — vásárról vásárra. Nem hirdeti vásárnaptár a Balaton-parti nagyközség szokásos nyári hetivásárát, reggel kilencre mégis tetőzik a forgalom. A vásár kijelölt helye a piactér, de már az oda vezető utak mellett megtalálhatók az alkalmi árusok. Nem hivatásos kiskereskedők, sokan zavarba jönnének, ha az engedélyt kérnék tőlük. Buzsáki futó négyszázért, fonott kosár 160 forintért talál vevőre. — 1200 forint a rokka darabja, ma már az ötödiket adom el — mondja az árus, aki érdeklődésemet félreértve, büszkén mutatja vadonatúj iparengedélyét. A kitűnő üzletmenetet látva, fölöslegesnek érzem a kérdést, hogy meg lehet-e élni rokkaeladásból. A vásárban már első pillantásra feltűnik, hogy a butikok, a divatárucikk-kereske- dők uralják a mezőnyt. A régi — már-már feledésbe merülő — szakmákat egyetlen papucskészítő és két szűcs képviseli. A szűcsök standja előtt érdeklődők tömege nézegeti a prémeiket. — A nézelődők száma aránytalanul nagy a vásárlókéhoz képest — panaszkodik a Székesfehérvárról érkezett mester. — Egyedül vagyok, így nagyon oda kell figyelni az árura. A kollégámat egy pár kesztyűvel könnyítették meg múltkor a tolvajok. Komolynak ígérkező vevő érdeklődik, az eladó hozzá fordul, így tanúja lehetek az alkunak. — 1000 forint a báránybőr, kevesebbért sajnos nem tudom odaadni. — Itt van 900, és már el is vittem — így a vevő, a mester azonban hajthatatlan. A középkorú hölgy a nyomaték kedvéért két ötszázast tesz a jól fésült báránybőrre, majd hibát keres a portékán. Végre talál egy lyukat, így erre hivatkozva alkuszik tovább. — Asszonyom, az a kés nyoma, valahol le kellett vágni azt a szerencsétlen bárányt, élve nem bújhat ki a bőréből. — És még ezért 1000 forintot, na itt a 900 és kész — mondja az asszony dacosan. — Az nem ár érte, akkor inkább felvágom gallérnak — szól a mester, és hozzá sem nyúl a pénzhez. Percekig tart az alku, végül egy másik darabban egyeznek meg, amelyet 900-ért is odaad a mester. A vásár legnépszerűbb ba- zárosa hangos szóval, rigmusokkal kínálja portékáját. — Itt a spriccpumpa, a trinkpumpa, a príma pumpa, bármit is tölt, evvel töltse, nem áll fejre senki tőle! — kiáltja a Fernandel mosolyú eladó, akinek árukészletét az — egyszerű fizikai törvényen alapuló — italpumpa alkotja. — Nem uram, nem zavar, csak ne- fényképezzen, mert azt mondják, úgy nézek ki, mint az Imperiál, amikor cukrot kapott. Sajnos nem a saját találmányomat árulom, pedig nekem is eszembe juthatott volna harminc évvel ezelőtt. Azóta már többször elfelejtették az italpumpát, de hát más találmánnyal is így vagyunk. Jelenleg egy fröccsöntő kisiparos gyártja, én pedig nyári szerződéssel — hivatalos néven mint gyorsárus — adom el. Ebben a szakmában be kell mutatni az árut. Engem szórakoztat ez a bemutatás, és úgy vélem, a vevő is vidáman távozik. Nem hiszem, hogy volna olyan termék, amelyet jó kedéllyel, humorral ne lehetne eladni. Morcos, halk szavú kereskedő altár ne is álljon a sátorponyva alá, mert akármit kínál, elkerülik a vásárlók. Nem tartom fel tovább az italpumpák víg kedélyű eladóját, aki — a kereskedelmi tanácsok mellett — egy szabadnapos kötődéssel is megismertet. — A látszat ellenére, nincs vérre menő harc a »kötősök« között, árban soha nem megyünk egymás alá. Mindig az árul többet, akinél nagyobb a szín- és méretválaszték, jobb a fazon, a kidolgozás. A mindenkori divatnak megfelelően kell dolgozni, és időben észrevenni a változásokat. Tavaly például nem adtunk volna még egy évet a géznek, most pedig nézzen körül. Komplett ruhákat, hímzett blúzokat, ingeket keresnek és találnak a vevők. Világos, hogy jövőre is menni fog. A vásárra indulva — akár a jó gazda — igyekeztem alaposan felkészülni. Terveim között szerepelt egy beszélgetés farmernadrágot kínáló kereskedővel is. Tapasztalt »kötős ismerősöm« azonban lebeszélt erről. — A farmernadrág mint üzlet meghalt a vásárosok számára. Akkor ne bolygassuk a halottakat. A kínálatot végignézve beláttam: neki van igaza! Üjváry Zoltán Növényvédelmi tájékoztató Rajzik a szőlőmoly utolsó nyári lepkenemzedéke Az elmúlt évekénél később, augusztus 18—20-án figyeltük meg a tarka szőlőmoly harmaBÁRÁNY tyíHn 0 töd (ttonnál — Meg — bólint engedelmesen Kati. Aztán nagyon szerényen, nagyon illedelmesen megkérdi : — De a matek különórákra azért járhatok, nem? Az öreg rácsodálkozik. — Hallod! Az az érettségi érdekében van! És nagyon jól tudod, hogy mi az elvem: első a kötelesség! 17. A május elejei hőség korái nyarat varázsolt egy-ikét nap alatt a tájra, még esténként is elég a zakó, vagy egy köny- nyű kardigán. Janiék a ligetig jöttek ki délután, most itt ülnék egy pádon, a játszótér közelében. Janinak gondja van rá, hogy előbb-utóbb minden kislányt kihozzon ide. Ez a választóvíz. Ha a lány nagyon rajong a gyerekekért, játszik velük, a Somogy! Néplap cuppog nekik — rövidesen szakít vele. Az ilyentől ugyanis okosabb óvakodni: biztos, hogy percek alatt férjhez akar menni... Amelyik rá se ránt a gyerekre, annál egy szusszanásra le mer horgonyozni ... Ez a Márti is ilyen volt. Harmadszor vannak már itt, a játszótér mellett, eddig ügyet sem vetett a kis srácokra. De ma este — az ördög érti! — ő is elkezdte a rag- máilódást a házassággal. — Ugyan, csibém, de próbálj meg a fejeddel gondolkozni ! —Azt csinálom! — mondja konokul a lány. — És egyszerűen nem értelek! Hiszen most már nem gond a lakás! Eddig nem szóltam semmit, tudod jól, hiszen se hozzánk, se hozzátok nem költözhettünk volna, ez világos. De ne haragúd], ez a bogárdi ház most teljesen új helyzetet teremt. Vagy nem? I — Nem hát! — mondja Jani. — Butaságot beszélsz, fiacskám. Mihez kezdenék én I Bogárdon? — Ott is van munka, nem? Ma mindenütt keresik az embert Ott is van nyilván termelőszövetkezet, ahova elmehetnél gépésznek, traktoristá- nak, mit tudom én, minek, ehhez nem értek! — És te? — néz rá Jani. — Veled mi lenne? — Miért? Ott is van óvoda, és nyilván ott sincs elég- óvónő! Manapság ezek nem problémák, Janikám! Ha valaki akar valamit... Ez az, mondja magában Jani. Ha akar... * De ha nem akar? Hirtelen eszébe jut még egy érv, egy igazán nyomós érv. — És a tanulásom? Azzal mi lenne? A lány türelmetlenül int. — Úgyis levelezőre jársz, nem? — De, persze. — Hát legföljebb onnét utaznál fel mindig vizsgázni! — És a konzultációk? Márti átöleli a vállát, szorosan magához húzza és bújik, bújik, bújik. Istenem, eh- héz értetek! Hízelegni, azt tudtok — ha akartok valamit! De azért jólesik ez a szoros ölelés... — Na, Jancsikám — súgja fülébe a lány. — A kedvemért! Hát egy kicsit se szeretsz? — Csacsifejű... Tudod jól! — Akkor házasodjunk ösz- szel Istenem, de könnyű nektek! Házasodjunk össze, házasodjunk össze... Mintha a világ csak abból állna! A szerelem gyönyörű dolog, csillagom! De a férfiszabadság sem utolsó! — Na, Jancsikám! Hát ezt az egyet kérem tőled ... Ezt az egyet, mondja magában kajánul. Csak épp ezt az egyet... A többit aztán már nem is kell kérni : az akkor már jön majd magától, hisz — kötelességnek fogják hívni... De attól még messzi vagyunk, csillagom ! — Na ! — duruzsol a fülébe Márti hangja. — Nem is válaszolsz? Pedig annyira, de annyira szeretlek! Azt elhiszem, ha kötélnek állok... De valamit mondani kell már, mert szegény kislány lassan a szívét is kiteszi... — Hát nézd, tündérvirág: fej vagy írás, jó? — Hogyhogy? — néz rá riadtan Márta. — Döntsön a sors! Ha fej: a fejemre hallgatok, és szó sincs házasságról... — És ha írás — kérdi a lány csillogó szemmel. — Ha írás: akkor aláírjuk az anyakönyvet. Helyes? Márti hozzábújik és csókolja, ahol éri. (Folytatjuk) dik nemzedékének rajzás-kezdetét. A lepkék repülését és táplálkozását a hét elejének erős éjszakai lehüléses, zivataros időjárása zavarta, tojásrakásuk üteme vontatott, ennek következtében a lárvakelés, illetve a hernyókártétel időszaka is várhatóan elhúzódó lesz. A védekezéseket a hernyók tömeges kelésének Időpontjában, a Balaton-part körzetében szeptember 4—6, Kaposvár körzetében szeptember 5—8.. Barcs—Gyékényes körzetében pedig szeptember 8—10 között javasoljuk megkezdeni. A kártevő hernyók az érőfélben lévő bogyók belsejét rágják ki. A kirágott bogyók megbámulnák. ráncosodnak, s a hernyók rágása által keletkezett sebzési felületek a szőlő-szürkerothadás (botritisz) fertőzésének nyitnak utat. A hernyók elleni védekezéssel egyúttal a szürkerothadás fertőzési veszélyét is csökkenteni lehet. Védekezésre a 14 nap várakozási idejű Sevin 85 WP 0,2 százalékos, a Sinoratox 40 EC 0,1 százalékos, a tíz nap várakozási idejű Ditrifon 51 WP, Unitron 40 EC 0,2 százalékos, a Satox 20 WSC 0,5 százalékos, a Safidon 40 WP 0,25 százalékos oldatának valamelyikét javasoljuk. Az eredményes védelem érdekében az elhúzódó hernyókelések miatt a védekezést 7—10 nap múlva a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC 0,1 százalékos oldatával ismételjük meg. Az érőfélben levő szőlőbogyókon fokozódik a szürkerothadás és a fakórothadás kórokozóinak a fertőzési lehetősége. A nappali fölmelegedéseket követő erős éjszakai lehűlések ! hatására a bőséges harmatképződés kedvező feltételeket biztosít a kórokozó fertőzéséhez. A megkéselt fejlődésit szőlőkben a szüretet az elmúlt éveknél később lehet megkezdeni, ezért a betegségek fertőzési időszaka is rendkívül hosszú lesz. Ezért a szőlőmoly elleni védekezést feltétlenül össze kell kötni a kórokozó elleni védelemmel. A felhasználható gombaölő szert a szüret várható időpontjának figyelembevételével kell megválasztani. Az Ortho-Phaltan 0,25—0,3 százalékos oldata 30 nappal, a Topsin-Metil 70 WP 0,065—0,12 százalékos és a Chinoin Fundazol 50 WP 0,08—0,16 százalékos oldata 14 nappal a szüret előtt használható utoljára. A permetezés végrehajtásánál fontos szempont, hogy a permetlé a fürtűkre kerüljön, és azokat alaposan érje. Házi- kertekben az érés, a szüret ideje alatt mechanikai növény- védelmi eljárásokkal is vélhetjük a termést. Rendszeresen gereblyézzük össze a fertőzött, lehullott száradó leveleket, és égessük el. Ha van rá lehetőség, vágjuk ki a fürtökből a szürkerothadással fertőzött részeket. Ezzel a szüret időszakában bekövetkező további fertőzéseket mérsékelni tudjuk.
