Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
Rászolgált a tiszteletre K ülönféle módszerrel és céllal végzett üzemszociológiai vizsgálatok egyaránt azt bizonyították, hogy a termelői közösségek összetartó magva legtöbb helyen azoknak az idősebb, nagy tapasztalattá munkásoknak a csoportja, akik hosszú ideje dolgoznák ugyanazon a munkahelyen, sokszálú emberi kapcsolatokat teremtettek szőkébb és tágabb munka- környezetükkel. Munkájuk, magatartásuk egyes vonásai ugyan eltérőek — s ez a jó —-, ám egésze követendő utat rajzol a fiatalabb, kevesebb tapasztalaid nemzedék számára. Kérdés — és korántsem szónoki — : vajon azok. akik rászolgáltak, megkapják-e a j kellő tiszteletet, elismerést, megbecsülést? Mindezt egy akár tipikusnak is nevezhető esel fogalmaztatta mag velünk: a. nagyvállalat két dolgozójának ’úcsúztatása nyugdíjba vonu- ' skor. A munkásból lett mérnököt és mérnökként főosztályvezetőt — ahogy azt mondani szokták — a szűk vezérkar köszöntötte, széo szóval, baráti kedvességgel. Akit búcsúztattak, harminchárom évet töltött a cégnél, ugyanannyit, mint az a társa, akit két nap múlva ünnepeltek a műhelyben. Ugyanazt az ajándékot kapta, mint a főosztály vezető, ugyanolyan szép szavak, meleg baráti gesztusok közepette, de korántsem ugyanazoktól. Hanem a műhelyfőnöktől — ő lévén p legnagyobb sarzsi a búcsúz- l-i'ók között. Ami a furcsát mí-r furcsábbá teszi: a kát ember egy pár. Házastársak w-anis. A féri főosz'ályveze- "> lett, a felesége pedig munkás volt és maradt. Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket a történ- ékből, de érdemes rajta elgondolkozni. Töprengésünk tárgya már nem is az eset maga, hanem a hatása, következménye azokra, akik maradtak a főosztályok élén, meg a gépek mellett. Vajon elvárható-e, hogy mindenkit a vezérigazgató és helyettesei köszöntsenek? A baj pontosan ezzel a »mindenkivel« van. A munkásnő ugyanis nem mindenki-akárki volt, hanem olyan ember, aki élete harminchárom évét töltötte a Ma már történelem gyárban, kiVáló munkások seregét nevelve föl maga mellett; odahaza halmot rakhat kitüntetéseiből, s szakmai hozzáértésének mérnökök, műhelyfőnökök is nagy tisztelői voltak. Szó sincs róla, hogy mindenütt ez a stílus. Hiszen szerencsére nem kell a példáikat keresgélni, miként jutalmazzák a legmagasabb állami ki- tünte.ések, díjak, szakági elismerések, vállalati jelvények és oklevelek a kiemelkedőket, azokat a fizikai dolgozókat, akik munkájukat a hivatás, az alkotás szintjére emelték. Éppen azért, mert az utóbbi években örvendetesen — azaz: a kívánatos irányban — változott a gyakorlat. Azt mondják — s tényleg így van —, a nagy tapasztalat nagy tekintély. Seregnyi azoknak a munkásoknak a tábora, akik nagy tekiníé- lyűek, mert nagy tapasztalatok birtokosai, s akik társaiktól úgy kapják meg a tiszteletet, mint természetes járandóságot. S valóban az: járandóságuk. De nemcsak a társaktól ! Hanem a társadalom egészétől, minden intézményétől és szervétől; de elsőként és legfőképpen munkahelyüktől, mert hiszen ott bizonyítottak. kézzelfogható tettekkel ott szerezték meg rangjukat. E zért követhető — sőt követendő — a nehézipar, a kohó- és gépipar néhány nagyüzemének példája, ahol nemcsak az igazgató tanácsba hívtak be nagy tekintélyű munkásokat, hanem átfogóan felülvizsgálták, elemezték e munkáscsoportba tartozók helyzetét, megbecsülését — a bérbesorolástól az üdülési beutalók megadásán át a közéleti tisztségekig. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk; ezekben az üzemekben gyakorlattá teszik azt, amit 1974. március 19— 20-i ülésén a Központi Bizottság — ahogy az a közleményben olvasható — így fogalmazott meg: »EHkell érni, hogy a munkáspálya egész életre szóló érdekeltséget, vonzerőt, megbecsülést és előrejutási lehetőséget biztosítson.« ‘É Lázár Gábor Emlékek — fényképekkel Legalább is illene úgy ismerni a dátumokat, neveket erről az időszakról, mint ahogyan a történelemkönyv egyes fejezeteit »-betéve« fújjuk. Ott, ahol az élet'formáló események zajlottak, egyre kevesebb az élő tanú, a tevőleges részes, s maholnap nagyítóval kell keresni azokat, akik hitelesen elmondhatják gyermekeiknek, unokáiknak, hogyan s mint történtek a dolgok akkoriban ... Nemrég a barcsi járási hivatal osztályvezetőjével, Tap- sonyi Jánossal és néhány munkatársával régi nyilvántartásokat, zárszámadási öszesítő- ket, statisztikai kimutatásokat böngésztünk. Az elmúlt két- három évtizedben az osztály dolgozói is természetszerűen változtak, cserélődtek, de akad még köztük néhány, akire bízvást támaszkodni lehet egy-egy kérdéses adat vagy név azonosításánál. Így történt most is. & bebizonyosodott — egyebek között — hogy Patosfán volt valamikor egy téesz, amelyet a későbbi feljegyzések. hivatalos nyilvántartások ellenére sem Törekvésnek, hanem Törekvőnek.- hívtak, »eredetileg« ... Érdekes — az egész barcsi járásra vonatkozó — kép tárult elénk, a fejlődés jelentős mérföldköveivel, miközben ezeket a régi okmányokat lapozgattuk ... 1948-ban megalakult a barcsi Vörös Csillag Tsz, a következő évben, 1949-ben pedig — jövőre ünnepelhetik »születésnapjukat" — létrehozták a gazdák a már említett patos- fai szövetkezetei, továbbá a szülöki Sallai, a bolhái Ságvá- ri, a drávaszentesi Búzakalász, a heresznyei Dimitrov, az ist- vándi Petőfi és a komiósdi Terv Tsz-t. Azok az emberek, akik akkor azokat a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket megalakították, vajon álmodtak-e arról, hogy azzá lesz a téesz, amilyennek napjainkban látjuk? Bizonyosan hittek benne, máskülönben nem vállalták volna a sok-sok áldozatot, vitát, a ma már szinte ismeretlen erőfeszítést a földeken ,.. A patosfai szövetkezet az első és a második évben nem készített zárszámadást — vagy elkallódott az okmány —, mert nyoma sincs a dokumentumoknak. Ugyancsak Patosfán 1952-ben »jelentkezett" a Tö'0:-11 _ _____ A szelíd nyárutói napsütésben egyre több őszi hírrel találkozott a héten az újságolvasó. Az aratás befejeztével mind több szó esik az ősz nagy munkacsúcsáról, a betakarításra való fölkészülésről. Szép termést ígér a földeken a cukorrépa, a kukorica, a burgonya; a Bala- tonboglári Állami Gazdaságban pedig arról beszéltek a szakembrek, hogy — minőségben is, mennyiségben is — az utóbbi évek legjobb termését kínálja a Csabagyöngye. Betakarítása — és értékesítése — a most kezdődő hét feladata. A szokatlanul késői érés előre vetette árnyékát az őszi nagy munkacsúcsnak: rövidebb idő alatt kell betakarítani és feldolgozni a bőséges termést. A balatonboglári gazdaságban is — másutt is — ma diákokat búcsúztatnak: az építőtáborok ugyanis befejezték a munkát. Az értékelés még hátravan, mérleget készíteni azonban szinte min den turnusváltáskor érdemes volt. A fiatalok korosztályukhoz méltó. lendülettel dolgoztak, értékes segítséget adtak a növényápolásban és a törni és béták a rítusban. , Augusztus végén — szelíd napsütésben — a Balaton is búcsúzik a nyártól. A forgalom észrevehetően csökkent a héten, s a déli parton bezárták az első kempinget: a szántód! rév már nem fogad vendégeket. Szeptember 1-én újabb táborhelyek zárnak, szeptember 15-én pedig szinte va'amennyi '^e-'mk'a kapu1*^ A vendég '< számának csökkenése miaft a főidényre szóló menetrend szerint ma közlekednek utoljára a balatoni hajók. A Balaton tizenhét járatából hat megáll; az utóidényben közlekedőket pedig már a kisebb hajók is ki tudják szolgálni. A nyárnak lassan' vége, s bár korai még elkészíteni a mérleget, azt máris el lehet mondani, hogy minden eddiginél több vendége volt az idén a Balatonnak. A huszonhat hajó ezen a nyáron egymillió 932 ezer utast szállított, a négy komp utasainak száma pedig egymillió 706 ezer volt. Szántódrév és Tihanyrév között ezenkívül még 400 ezer gépkocsit is szállítottak. A járművek több mint egyharmada külföldi rendszámú volt. A minden eddiginél nagyobb utasrohamot jói bírta a Balaton új büszkesége a négyszáz személy szállítására alkalmas katamarán: fedélzetén júliusban és augusztusban 250 ezer ember kelt át Badacsony és Fonyód között a tavon. A vendégrekordok mögött teljesítményrekordok is vannak: kiszolgálásukért, ellátásukért sok ezren dolgoztak a nyáron. Az idegenforgalom, a vendéglátás és a kereskedelem dolgozói most — a hőség elmúltával — mennek maid szabadságra. A nehéz, fáradtságos .munka után megérdemlik a pihenést. Az ősz közeledtét jelzi a készülődés az iskolákban és a színházban is. Hétfőn a társulati ülés tulajdonképpen ■ a munka kezdetét is jelentette a kaposvári Csiky Gergely Színházban; két darab próbái kezdődtek el. Az egyik — a Pinocchio — a gyerekeknek akar emlékezetes, szép élményt nyújtani: szeptember 13-án mutatják be. A másik — a tulajdonképpeni évadnyitó darab — Brecht Sze- csuáni jólélek című drámája. A közművelődés volt a témája annak az egyhetes tanácskozásnak is, amely tegnap zárult a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. Két tudományegyetem — a budapesti és a debreceni — bölcsészkarának képviselői mellett az öt tanárképző és az öt tanítóképző főiskola oktatói, valamint a Népművelési Intézet kutatói vettek részt a tanácskozáson. Egy másik — mindössze egynapos — tanácskozás is volt a héten: konzervüzemek kutatóintézetek képviselői és a termelőüzemek vezetői arról tanácskoztak Magyaratá- don, hogy miként lehetne biztonságosabbá tenni a pap rikatermelést és biztosítani a hektáronkénti százmázsás átlagot. Megszívlelendő a tanácskozáson levont következtetés: a száraz területeken is találni kellene olyan »vészöntözési« lehetőséget, amely- lyel az ilyen hosszú — negyven napja tartó — aszály esetén oltani tudják a növények szomját. Csak így érhető el, hogy nőjön és bő termést hozzon a paprika. E módszerrel elérhető az is, hogy csökkenjenek az olcsónak egyáltalán nem mondható paprikaárak a piacon. Dr. Kcrcza Imre rekvő Tsz, s ez a gazdaság 1956-ig tartotta magát. Sőt, aKkor sem számolták föl. 1957- ben már Búzakalásszal és az Űj Élettel találkozhatunk. Kéi év elmúltával már csak a Búzakalász működött, de az egész falura kiterjedően, s ez a szövetkezet 1969-ig állt a maga lábán. Akkor egyesültek a pa- tosfaiak a ladiakkal, s »megszületett« az egyesült Kossuth Tsz. 1975-ben alakult ki a mai forma: újabb egyesülés után a homokszentgyörgyi Aranyhomok nagy családjának a tagjaivá váltak a patosfaiak is... Maradjunk a patosfai Törekvő Tsz-nél, annak is az 1952-es szárszámadásánál! Mije volt akkor ennek a fiatal szövetkezetnek? A mérleg adatai szerint 195 961 ezer forint értékű épületekkel, 64 707 forintot kitevő gépekkel, berendezésekkel, fölszerelésekkel rendelkeztek. Az igás állatok értéke 21 600. a tenyészállatoké pedig 78 620 forint volt, (Nos, az igás állatok értéke ma egy úgynevezett nagy té- eszben sem nagyon haladja meg az akkori Törekvőét. Akkor a fogaterő egyben a legnagyobb ütőerő is volt...) A zárszámadáskori eszközértékük 639 596 forint volt Ugye, majdhogynem hihetetlenül kicsik ezek a számok? Ezzel az értékkel dolgoztak, termeltek, állították elő a javakat — önmaguknak és értékesítésre —, sőt tartalékoltak belőle a következő esztendőre is... 1956 elején a barcsi Vörös Csillag után a patosfai Törekvő Tsz tömörítette a legtöbb családot, a barcsi járás többi termelőszövetkezeteihez képest. A Vörös Csillagban annak az évnek az elején 304, a Törekvőben 116 család dolgozott — és nem is akárhogyan. Az első negyedév végén készült összesítés szerint ebből a 116 családból 284-en voltak tagjai a téesznek, s közülük sokan vettek részt a közös munkákban; 1178 hektáron végezték el a tennivalókat, ellátták a tenyész- és hízójószágot, s három hónap alatt majdnem ötezer munkaegységet teljesítettek. Egy-egy dolgozó tagra átlag 25 munkaegység jutott; ez — Levelembe véve, hogy a három hónap nagyobb része a télre esett —■ szép teljesítmény. Fölmérni, összegezni, kö- * vetkeztetések levonására alkalmassá tenni — ez lenne a dolgunk, a ma még föllelhető vagy fölkutatható adatok, visz- szaemlékezések birtokában. Ezt sugallta az a tapasztalat is, amelyet a barcsi járási hivatal osztályvezetőjének irodájában, tőle és munkatársaitól, az elém tett'okmányokból szereztem. A jelen nemzedék és a következő korok hasznára tennénk ezt, olyan idők jeles történéseiről, amelyek méltatlanok a felejtésre. IIernesz Ferenc I Halomnyi * fénykép az asztalon. Gyerekeket, felnőtteket ábrázolnak. Valamennyi egy- egy kedves élmény, emlék Bódis István böhönyei munkásőrnek, a községi úttö- rőmunkásőr- szakasz parancsnokának. — Ez a járási, a másik meg a megyei szemle ... Kirándulni voltunk ... (Ezek a kének Bala- tonfenyvesen készülteik, ahol uenancsak jól szerepeltek a gyerekeim ... Gyerekeim ! Mennyi érzés, szeretet rejlik ebben a szóban. Kifejezi, hogy « miért is fogadta örömmel, amikor őt bízták meg az út- törőmunkásőr-szakasz irányításával. — Tudja, nagyon szeretem a gyerekeket. Nekem is van kettő. S olyan hálásak valamennyien; végtelen tisztelettel, szeretettel viszonozzák a velük való foglalkozást, törődést. Szívesen, örömmel ismerkednek a munkásőrség életével, fegyelmezetten hajtják végre a feladatokat. , Két esztendeje ott voltam a böhöaiyei munkásőrszakasz- nak a kiképzési évet záró ünnepi gyűlésén . Láttam, hogyan köszönték meg a gyerekek a felnőtteknek a fáradozást, amit a testület erősítése meg az ő szakaszuk érdekében kifejtettek. S láttam a gyerekeket Balatonfenyve- sen a KISZ-táborban is, ahol parancsnokuk, Bódis István irányításával a többiek számára is példamutató fegyelmezettséggel hajtották végre a feladatokat, az őrszolgálattól kezdte a nagy forróságban sorra kerülő harcgyakorlatig. Megnyerték a járási, azt követően pedig a megyei versenyt, is. S milyen nagyszerű érzés volt látni május 1- én a község főutcáján felnőtt társaikkal fegyelmezetten felvonuló, az ünnepeket, az ünneplőket köszöntő gyerekeket! S nemcsak ezekről az emlékekről, élményekről beszél örömmel a parancsnok. Szoros kapcsolatot tart az általános iskola, a pártszervezet meg az úttörőcsapat vezetőivel, rendszeresen érdeklődik a gyerekek tanulmányi eredményeiről — Elmondhatom, e téren sincs velük baj. Valamennyikötelességüknek érzik — mint felnőtt társaik a munkában —, hogy a többieknek példát mutassanak a tanulásban, az iskolai közösségi feladatok végrehajtásában is ... Neveket sorol. A nyolcadikos Hosszú Valit, az iskolai tanulmányi meg a járási és a megyei verseny eredményei alapján az a megtiszteltetés érte, hogy Balatonfemyvesen — ahol ott volt a megye valamennyi úttörőmunikásőr- szakasza —, táborparancsnok- helyettesi tisztséggel bízták meg. Azután Máthé Robit említi, meg a többieket, akik a tanulásban és az úttörő munkásőrök között egyaránt helytállnak. A felnőttekéhez hasonló ünnepélyességgel búcsúztatták el a végzős nyolcadikosokat, s vették föl helyükbe az utódokat, akik között most már ötödikes és hatodikos tanulók is vannak. Köztük van a parancsnok kisebbik fia, Laci is. Már most készülnék szeptember 29-re — műsorral, számháborúval —, hogy méltóan köszöntsék a község lakói közül azokat, akik valamilyen fegyveres testületben tevékenykednek. Molnárból lett malomvezető volt Bódis István. Most a Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat rendészeti csoportjának a vezetője. Tanul: elvégezte az esti egyetemet. Székesfehérvárra jár malomipari szakközépiskolába. Járja a megyét, s gyakran csak késő este jut haza. De mindannyiszor siet, mert tudja: várják a »gyerekei«. S van elég dolga mint tanácstagnak, meg a községi pártszervezet vezetőségében is számítanak rá. Sz. !.. Jobb lesz a cérna minősége Próbaüzemei a dán gyártmányú GRU—150 típusú szinezőberendezés a Nagyatádi Cérna- gyárban. Ez kétszer olyan termelékeny, mint a régebben használt karos festőgép, s a »megfestett« cérna minősége is jobb. Már megérkezett a másik dán berendezés is: ha ezt üzembe állítják, akkor nem lesz szükség az eddigi fehérítősorra sem. A cérnaszínező berendezést a rekonstrukció során állítják munkába.
