Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-22 / 197. szám

A Kaposvár melletti Róma-hegyen BIrkozó-vb Mexikóvárosban magyar idő szerint kora hajnalban befeje­ződtek a kötött fogású birkó­zó-világbajnokság első napi k-izdelmei, amelyeknek során — a rendkívül hiányos hír­ügynökségi jelentések alapján — hat magyar birkózó lépett szőnyegre. (Nincs hír a 74 kg- os Kocsis Ferenc, a 100 kg-os Farkas József és a nehézsúlyú Rovnyai János első forduló­beli eredményéről.) A rajt a várakozásnak meg­felelően jól sikerült: a hat birkózó közül öt győzött, és csupán a legkisebb testsúlyú Sántha Tamás maradt alul. Igaz, a 48 kg-osoknál épp ne­ki volt a legnehezebb felada­ta. .A háromszoros Eürópa­bajnok román Alexandruval mérkőzött és két vállal ka­pott ki. Így 4 hibaponttal vár­ja a folytatást. Az 52 kg ta­valyi Európa-bajnoka, Rácz Lajos a világbajnokságokon már megfordult dél-koreai Bangót verte nagy fölénnyel.. Az 57 kg hozta a legnagyobb magyar sikert: a fölkészülés­ben sokáig sérülés miatt gá­tolt Doncsecz József lelépte­téssel verte az egykori Euró- pa-bajnok jugoszláv Frigicset, akit előzőleg a világbajnok­ság egyik favoritjának köny­veltek el. Világbajnoki címvédőhöz méltóan birkózott a 62 kg-os Réczi László. Nyitó találkozó­ján leléptetése* győzelemmel jutott túl egyik legnehezebb ellenfelén, a bolgár Trajko- von, de mivel ő sem csinált akciót, neki is van két hiba­pontja. A 68 kg-osok között Gaál Károlynak is dél-koreai birkózó jutott ellenfeléül, de az nem sok vizet zavart... A jelentésből csak annyi derült ki, hogy Gaál győzött, az már nem, hogy milyen módon, mi­lyen hibapontozással. A hato­dik magyar, Hegedűs Csaba (90 kg) közepes erejű ellenfél­lel kezdett. A kanadai, ma­gyar származású Kallós nem jelentett különösebb akadályt: a Vasas birkózója győzött, két vállal verte ellenfelét Hegyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) Bebics I., Németh, Mátyás, Be- bics II. Horváth -(Fülöp), Kovács. Csabi, Zákányt, Gotwald, Zadra- vecz. Edző: Tálos József. Nemcsak megilletődötten, hanem időnként enerváltan is játszott a lábodi csapat. A korszerűen és lendületesen tá­madó vendégek már az első félórában 5 gólt lőttek. Szü­net után könnyedén játszott a Kiss J. SE. Góllövők: Fá­bián (3), Zsiga (2), Kopcsa, Dómján. Jók: Fábián (a me­zőny legjobbja), Bencze, Vá­mos, Mód, illetve Zákányi. To: h Sándor Táncsics—Memye 4:0 (1:0) Mernye, 150 néző. Vezette: Halász. Táncsics: Schwalm — Sdrál, őri, Boila, Kecskés, Jokl (Erdős), Hó­dost Szilágyi, Baumholczer, Mes- kő (Horváth), Bántó. Edző: Zsol­dos László. Mernye; Bodnár — Herencsár, Horváth, Kertész, Tar- di, Lesz, Bogdán, Simon (Kiss), Hock, Szanyi, Simita (Tóth). Ed­lő: Szűcs László. Az első félidőben kiegyenlí­tett játék folyt, a vendégek védelmi hibából szereztek ve- Sí.:'zetést. Szünet után a Memye -íc elfáradt, s a nagy nyomásnak, egTnely védelmére hárult, csak . időnként tudott ellenállni. Góllövők: Meskó, Baumhol­czer, Szilágyi, Bántó. Jók: Őri, Bolla, Kecskés, Hódosi, illetve Herencsár, Horváth. Rákóczi ifi III.—Mernye ifi 5:0 Kéri Lajos Lengyeltóti—Csurgó 3:0 (2:0) Lengyeltóti, 250 néző. Vezet­te: Fodor D. Lengyeltóti : Szabó — Bodó, Kesztyűs, Nagy, Vacs! II. (Prä­ger), Riba Z., Pasztusics, Tóth, Vacsi I., Polgárdi, Túli. Edző: Ha­szon Lajos. Csurgó: Major — Kiss, Máté, Kovács, Polgár, Novák, Kütsön, Horváth, Luka, Eleki (Né- zics), Hosszú. Edző: Sótonyi Lász­ló. Jó iram, közepes színvonal. ■ A helyenként kemény mérkő- I zésen biztos hazai győzelem J született. Pasztusics 0:0-nál 11-est hibázott Prágert a 65. j Átvették az első olimpiai épületet Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti: Átvették az építőktől a moszkvai olimpiai »-falu-“ első lakóépületét, s rövidesen be­fejeződik a második épület átvétele is. Az év végéig el­készül a modern lakókörzet fele: a 18 — egyenként 16 emeletes — lakóházból nyolc már készen áll a vendégek fogadására. Gyorsan emelked­nek a többi épület falai is: ké­szül már az orvosi rendelő­központ, az étterem, a köz­ponti művelődési ház, az áru­ház és az éttermi centrum is. Az év végén már a szerelők vehetik át a munkát a falu telefonközpontjának épületé­ben, s az igazgatósági épület­ben is. A lakóépületekben két- és háromszobás teljes lakások várják a sportolókat. A laká­sok egyik szobája mintegy 18, a második és harmadik egyenként 14 négyzetméter alapterületű, s általában két sportoló lakik majd egy szo­bában. A földszinti lakásokat szolgáltató helyiségeknek ren­dezik be. Minden épületben lesz orvo­si rendelő, s a lakóépületek­ben kapnak elhelyezést a de­legációk irodái is. percben kiállították. Góllövők: Polgárdi, Túli, Pasztusics. Jók: Riba Z., Pasztusics, Va­csi I., Túli, illetve Horváth, Nézics, Hosszú. Lengyeltóti ifi—Csurgó ifi 5:2 Horváth László Balatonföldvár—Vasas 2:2 (0:1) Balatonföldvár, 200 néző. Vezette: Szerecz. Balatonföldvár; Gál — György, Kovács, Csupor, Kertész, Koczka, Töliei, Cser, Szakács, Kurdi I., Ta­kács (Kurdi IL). Edző: Kovács Ist­ván. Vasas: Heuthaler — Pável, (Orsós), Pető, Mali, Kurdi, Bódis, (Pintér), Fábián, Szalai, Molnár, Hideg, Kiss. Edző: Fülöp János. Küzdelmes mérkőzésen a Vasas a 18. percben szerzett vezetést. Szünet után a Föld­vár feljavult, és akár nyer­hetett volna. Góllövők: Csu­por (11-esből), Szakács, illetve Fábián, Molnár. Vasas ifi—Balatonföldvár ifi 8:0 Horváth Ferenc Marcali—Kadarkút 2:0 (1:0) Marcali, 500 néző. Vezette: Sümegi. Marcali: Szigetvári — Guricza, Babina, Flagtcs, Batki, Hajdú, Móhr, (Reményik), Rácz, Izsák, Kovács, Kecskés. Edző: Varga La­jos. Kadarkút; Tusman — Miovecz (Harczos), Lóki, Schwind, Nyúl, Kiss, Matán, Mészáros, Németh, Szigeti (Horváth), Nagy. Edző: Matán József, A megfiatalított marcali csapat végig támadta a mérkő­zést, és közepes színvonalú játékkal is biztosan nyert a lélektelen vendégek ellen. Gól- iövő: Izsák (2). Jók: Batki, Hajdú, Rácz, Izsák, illetve Tusman, Matán. Marcali ifi—Kadarkút ifi 5:2 Bősz Adám Karád—Latinca SE 1:1 (0:1) Karád, 500 néző. Vezette: Buzsáki. Karád: Tanftő — Ellenberger, Komáromi I., Andrásevits, Csapó, (Buzsáki), Komáromi n., Kudorn- rák, Lázár, Kovacsík (Huszár), Lepenye, Pusztai. Edző: Tschep- pen György. Latinca : Müllner — Kozma (Bakonyi), Hógye, Kolozs, Beck, Apró (Skáiár), F ödi, Czucz- ka, Kúsznak, Borsfái, Szarka Edző : Borsfái Géza. Változatos, helyenként jó iramú mérkőzésen a Latinca vezetése után egyenlített a ha­zai együttes, majd fölénybe is került, de további helyzeteit nem tudta értékesíteni. Góllö­vők: Lepenye, illetve Borsfái. Jók: Komáromi I., Andráse­vits, Lázár, illetve Müllner. Rákóczi ifi II.—Karád ifi 6.0 Kovács József A hét válogatottja: Müllner (Latinca) —■' őri (Táncsics), Pordán (Siófok), Kovács (Balatonföldvár), Haj­dú (Marcali), Vinkler (Barcs), Fábián (Kiss J. SE), Utasi (Nagyatád), Bán (Balatonlelle), Kovács I. (Tab), Mohácsi (Nagyatád). A bajnokság állása: 1. Kiss J. SE 3 3 _ _ 1 »-« 6 2. B. lelle 3 3 — — 10—2 6 3. Latinca 3 2 1 — 9—4 5 4. Siófok J 3 1 2 — 7—3 4 5. Táncsics 3 1 2 — 5—1 4 6. Vasas 3 1 2 — 5—5 4 7. Barcs 3 1 2 — 2—1 4 8. Csurgó 3 2 — 1 5—5 4 9. Nagyatád 3 1 1 1 10—7 3 10. B földvár 3 1 1 1 5—10 3 11. Tab 3 — 2 1 7—8 2 12. Marcali 3 1 — 2 6—7 2 13. Lengyeltóti 3 1 — 2 6—8 2 14. Kadarkút 3 1 — 2 5—7 2 15. B. Boglár 3 1 — 2 2—8 2 16. Karád 3 — 1 2 2—8 1 17. Mernye 3 — — 3 2—9 18. Lábod 3------­3 3 —14 — BÁRÁNY TAMÁS lfm|mmn [mim [[[[1 .................. . ■ 1 * ■ 1 ■' « — ........... . . — .......— « •• H Ü fyílfo a És akkor az elő- és utó­idényről, a szép nyáriad húsvétróí és pünkösdről, egy enyhe szeptemberről még nem is beszéltem! És arról sem, hogy ha éppen akarok, hát főzhetek is rájuk, ott a vete­ményeskertem! És akkor sti- k Dán panziót nyithatok, per koponya, mondjuk, kettőszáz- húsz-kettőszázötven, az öt vendéget véve, mondjuk, napi ezerkettőszáz, vagyis havi harminchatezer... Ha az adót leszámítom, még mindig ma­rad havi harminc tisztán, egész nyáron... Na?! Ehhez mit szólnak?! Kakucsiné mélyen magába süpped; csak orreimpái resz- ketésén látszik, hogy él még. Az elnök arca bíborvörös, s ádámcsutkája ráng meg néha. Júniusig mondjuk csak húsz­ezer, számol magában. Július: harminc. Augusztus: harminc. Szeptember: tizenöt. Húsyétés pünkösd : mondjuk, egy ötös... Azaz évi száz, tisztán. Vagy­is, éves átlagbarL havi nyol­cas... Gondolatban végigfut a szövetkezet keresetkimuta­tásán, és megállapodik az I betűnél. Itt van, igen! Ispán- kiné: tizennégyezer forint, vagyis — oszt villámgyorsan tizenkettővel — havi ezer­százötven ... A betyár min- denit! És az egyik legjobb kezű dolgozó! A legprecízebb! Hangjában lágy hárfák du­ruzsolnak, ahogy nagysokára megszólal : — Azért visz most még munkát, kedves asszonyom? Vagy már most áttér a ven­déglátóiparra? A lázadó angyal tűnődik, majd megvonja vállát. — Ha rendes anyagot ad, esetleg viszek még.., Valami szép, tiszta munkát... Zseb- kendőszegést, törülközőendli- zést... Szatymazi maga a könyörgő alázat. — Kötényvarrást?.:: Van most egy nagyobb tételünk... Az asszony legbűbájosabb mosolyával felel. — Ne röhögtessen, Szatyma- zikám! Zsebkendőt, félforint­jával! — Úristen! — csapja össze kezét, s nézi az eget kanosa­iul az elnök. — Maga teljesen tönkre akar termi bennünket, drága asszonyom! Ispánkiné csak fejét ingat­ja, konokul. — Ne istenkedjen nekem, Szatymazikám! Ledolgoztam Megnyitották Hippi-Rónai villáját A kaposvári ifjúsági és út­törő fúvószenekar hangulatos játéka köszöntötte vasárnap délelőtt a Rippl-Rónai téren mindazokat, akik — a tér névadójának életműve iránti tiszteletből — eljöttek, hogy megtekintsék az ötvenegy éve elhunyt nagy festő szobrának megkoszorúzását, egy nagyobb ünnepség — a Ráma-hegyi villa megnyitásának — beve­zetőjét. A megemlékezésen je­len voltak a megye és a me­gyeszékhely párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői is. E hivatalos szervek nevé­ben dr. Kovács Ferenc, a Ka­posvári Városi Tanács elnöke méltatta rövid emlékbeszéd- be.i Rippl-Rónai művészi ér­demeit, majd — a szónokon kívül — Böhm József, a me­gyei tanács elnöke, dr. Kanyar József kandidátus, a Haza­fias Népfront megyei elnöke és Novák Ferenc, a szervezet városi titkára koszorúzta meg a szobrot, Medgyessy Ferenc alkotását. Az ünnepségsorozat a Róma- heeven, a festő újonnan hely­reállított és emlékkiállításnak berendezett villájának ^meg­nyitásával folytatódott. Az or­szágos jelentőségű múzeum felavatásán megjelent Varga Péter, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első tit­kára, Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, s eljött Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőművész, Rippl-Hfönai egy­kori fogadott fia és tanítvá­nya, aki tanácsaival döntő részt vállalt a felbecsülhetet­len értékű kiállítás létrehozá­sában. A villát — Rippl-Rónai pályáját részletesen ismertető emlékibeszéd után — Böhm József nyitotta meg. Az em­lékhelyet még órákkal a meg­nyitó után is tömegesen lep­ték el a gépkocsin vagy gya­log fel zarándokolt látogatók. És bizonyára senki sem bán­ta meg a jó negyvenpercnyi gyaloglást Igaz, a szervezők és a rendezők nem törekedtek teljességre, hiszen Rippl-Ró­nai alkotásainak jelentős ré­sze ma is külföldi múzeumok­ban és magángyűjtőknél ta­lálható, ám a Nemzeti Galé­riától és a pécsi Janus Pan­nonius Múzeumtól kölcsönzött ereklyék kétségtelenül hitele­sebbé teszik az életmű-ke- reszfcmetszetet, amelyet dr. Kisdéginé dr. Kirimi Irén rendezett, nagyszerű ízléssel én már a magamét papucsban ci lene év alatt, emlékezzék csak! Az elnök hümmög. — Hát, szó, ami szó. — Aztán, ha szép, gusztu­sos zsebkendőket ad, egyszer magát is meghívom a bogárdi panzióba három napra! Szatymazi áll, tűnődik. A legjobb bedolgozó! A legpre­cízebb. Ez még egy határidót el nem késett... A munkája, mint a gyöngy! Hatalmasat sóhajt. — Kétezer zsebkendőt a nagyságos asszonynak, Kaku­csiné! — Ja! — Int a bedolgozó —, és magát is meghívom egyszer egy víkendre, Kakucsi néni! Az öregasszony bólogat, le­gyint, aztán indul a raktár felé. Az ajtóból visszafordul. — És a papucsokkal mi lesz, Szatymazi elvtárs! — Hallja! — néz értetlenül a főnök. — Hát nem örökölt mindenki villát a Balatonnál. 11. — De októberig ám! — ra­gyog a nagymami. — Május­tól októberig: egy fél év, egy­folytában! Az lesz ám az élet, galambocskám! A konferencia tán negyed­órája kezdődött; a nagymami akkor találkozott a zöldséges­nél -Vicsányi nénivel (harma­dik emelet három) és Löherer Zsófikéval (első emelet kettő). El újságolta nekik a nagy hírt a drága Arankáról és az ő kis házáról, amelyet — higgyétek el, mindig ilyen szíve volt, mindig! — a leányáékra ha­gyott. S mert a Szív utcában sem mindennapos éppen a házöicVklés, az újság még a vártnál is nagyobb izgalmat keltett; a témát alaposan meg kellett vitatni. Ispánkiék konyhája erre mégis alkalmasabbnak tet­szett, mint a zöldségesbolt, így aztán ide tértek be a vásár­lás után, hiszen most még a nagymami lánya sem zavarta őket. Vicsányi néni (a harmadik emelet háromból) lehunyt szemmel ingatja fejét, mint aki mesét hallgat. — Csuda, egy valódi csuda ez, Julikám! Hát látod: mé­gis csak tesz csodát néha a jó Isten ! — De meg is érdemeltétek! — sóhajt Löherer Zsófika (az el6Ő emelet kettőből). O a ház legrégibb lakója: kilencszáz- négy óta lakik itt egyfolytá­ban; akkor látta meg a nap­világot. Hozzá képest a nagy­mama ötven esztendővel ez­előtti beköltözésével szinte betolakodónak számít, nem szólván Vicsányi néniről, aki mindössze harminc éve él itt; akkor jött fel a fia után Má­tészalkáról. A fia azóta saját házat (húzott fel Kispesten, s oda költözött a családdal, Zsó­fika is eltemette a szüleit már vagy húsz éve; így aztán mind a kettő magányos. A nagymami egy pohár aludttejet kanalazgat, és áb­rándozik: (Folytatjuk) kihasználva a kicsiny helyisé­gek minden szögletét, ismét családiassá varázsolva a Ró- ma-hegyi remetelakot, ahol a festő tizenkilenc legterméke­nyebb esztendejét töltötte el, s ahol gyakran volt kedves vendég Ady, Móricz, Vaszary, Galimberti, Medgyessy és a századelő sok más, neves mű­vésze. A szecessziós bútorok, hasz­nálati és dísztárgyak közt számos ismert festményt fedez­hetünk föL Végleg ide költö­zött a Fekete kesztyűs nő — á festő egyik szerelmének, Bá­nyái Zorkának vonzó hason­mása —, a Francia katona, a Piros blúzos nő. Az egykori barátok és látogatók emlékét idézi Fenyő Miksa, Móricz Zsigmond, Lechner Ödön portréja, s az olvasó Med­gyessy Ferenc araképe. Kül­földi utazások nyomait őrzi a Breton népünnepély és a Pirreneusi táj, közvetve szin­tén a franciaországi tartózko­dás hatása érezhető a kisváro­si idill hangulatát árasztó i ?mző nők című festményen. A villát a családi témájú ké­pek — Lazarine a tükör előtt, Ödön negyvenfokos lázban, s a szülők portréi — teszik még bensőségesebbé. Témaválasz­tási kuriózum a munkásélet egy pillanatát megörökítő Sín­csere, s Rippl-Rónai sokszor csodált »természetlírájából« ad ízelítőt a Meggyvirágzás és a Tavaszi munkák. A »háttérin­formációk« megszerzését váz­latok, levelek, fényképek biz­tosítják. Ugyancsak tárgyi adalékok bőségét találjuk a villa szomszédságában felújí­tott és berendezett műterem­ben. Természetesen egyik ki­állítás anyaga sem végleges, hiszen a Rippl-Rónai Múzeum szakemberei jelenleg is tár­gyalnak újabb festmények megvásárlásáról. Folyik a képkeretek — korstílusnak megfelelő — kicserélése, s re­mélhetőleg nem tekinthető véglegesnek a műterem és egy-két más helyiség világítá­sa sem. Am feltétlenül a szervezők gondosságára vall a képző- művészeti könyv-, képeslap- és poszterárusítás kitűnő meg­szervezése. Elismerést érde­melnek a Somogy megyei Ter­vező Vállalat mérnökei, a pél­dás munkát végző fizikai dol­gozók, s a kertészeti vállalat munkásai, akik valóban fes­tőivé varázsolták a Rippl-Ró- nait oly sokszor megihlető parkot. Tevékenységük ered­ményét bizonyára sokan cso­dálják majd meg — hétfő ki­vételével egyelőre 10—14 óra között, késő ősztől azonban már este hatig. L. A. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents