Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
# Nem becsüljük eléggé... Nagyon vigyáznak a természetre Kenyerünkért Havannai élmények Ä pályaudvaron piros nyak- kendős gyerekek csoportja várt a vonatjára. Előkerült a táborból hozott elemózsia, jókora karéj kenyér és hozzá húskonzerv. Az utóbbi mindegyiküknél gyorsabban fogyott ... Az egyik fiúnak hamarosan már csak kenyere volt. Tétován tartogatta egy darabig, azután a szemétgyűjtőhöz indult. Nem do.bta be mindjárt Keze egy másodpercre megállt a levegőben, zavartan körülpillantott, és amikor úgy látta, hogy senki sem figyeli, csak akkor ejtette a tartályba. Talán iskolai olvasmányának »tanulsága« jutott eszébe? »Becsüld a kenyeret, hiszen azért nagyon sok ember dolgozott, verejtékezett ...« Persze a fiú mentséget vagy épp önigazolást is könnyen lelhetett: »csak néhány fillérnyi érték, és amúgy sem volt már egészen friss ...« Bevallom, nem tudtam felháborodni. Pedig a bennem szunnyadó pedagógus már- már dörgedelmes körmondatba kezdett Agyam újságíró- tartománya lázasan kutatta a nemrég hallott adatot: naponta ennyi és ennyi mázsa — javarészt egész kenyeret találnak a kaposvári kukákban ... Akaratlanul is »fogalmaztam«: A kenyérben csak a csekély anyagi értéket lát- juh, de' nem vesszük észre a benne rejlő tömérdek aggódást, munkát... Ekkor ott, a pályaudvaron | gondoltam arra, hogy — em- j lékeimben és a valóságban — | tünk. No és az aratás: vágtuk keresztbe és hosszába, olykor elfogyó türelemmel, de vasárnapokon is...« A kombájnos'origád vezetője Hegedűs Gyula volt. — Három nemzedék aratott együtt. Volt huszonéves meg ötvenes kombájnos is. Emlékszem, egyik nap a sötétség vetett véget a munkának; talán ha félórai aratnivaló volt még abban a táblában. Az emberek sehogy sem akartak belenyugodni, hogy nem sikerült elérni az aznapra maguk elé tűzött célt. , Igaz, a kombájnos nem gondol minden pillanatban arra, hogy amit vág, az a kenyér. Mégis valahogy kimondatlanul benne van az aratásban ez az érzés. Ma egy-egy gazdaságban nem kétszáz, csak húszegynéhány ember gondja a betakarítás. Ezzel együtt a felelősség is összesűrűsödött. — Ma olykor idegenül cseng a jól ismért kifejezés: aggódás a kenyérért. .. — Talán túl jól élünk..; Mindenki bizonyos benne, hogy holnap is lesz kenyér... A Kaposvári Nagymalomban — a szó szoros érteimében — az útra szórt búza nyomán mentünk. — Nemrég egy másik kaposvári gyár dolgozói jártak itt üzemlátogatáson — mesélte a malom vezetője. — Búcsúzáskor elmondták:- sohasem gondolták volna, hogy ilyen bonyolult folyamat, mire a búzából liszt lesz. ValóEgy fejlődő, új létesítményekkel gyarapodó megye, képe rajzolódik ki az alkotmány na pi ü nn epségso rozatok, gyár- és munkásszálló-avatás során. Az Elnöki Tanács elnöke is azt állapította meg kétnapos látogatásakor, hogy a párt, a kormány politikájának szellemében fejlődik a megye gazdasága, egyre jobban élnek a somogyi emberek. A mindennapi tevékenység után egyre többen vállalnak társadalmi munkát önzetlenül az élet számtalan területén. Sokan kaptak közülük kitüntetést, elismerést. Az üzemi ünnepségeken, a Hazafias Nép-, front ünnepségén, a közművelődés munkásainak kitüntetésekor is szó esett arról, milyen lendítőerő a lelkes, felkészült társadalmi munkások, szocialista brigádok példamutatása. Minden ünnepségen köszönetét mondtak azért, hogy elismerik a közért tevékenykedők eredményeit. Nem csupán, mert így illik, hanem szívből ígérték, hogy még több társuk bevonásával tesznek többet az üzemükért, a lakóhelyükért. S erre valóban megvan minden lehetőség. ha azok. akiknek a felajánlott segítség fontos, gondoskodnak a társadalmi munka jó előkészítéséről, megszervezéséről is. A zöldség- és gyümölcsellátás állandó téma ezen a nyáron. Szó esett erről a megyei tanács vb e heti ülésén is. amikor a testület megvitatta a Zöldért Vállalat tevékenységéről. a zöldsgg-, gyümölcs- termelés és -ellátás helyzetéről készült tájékoztatót. Az évente 4500—5000 vagon zöldséget, gyümölcsöt felvásárló Zöldért negyvenkét tsz-szel, hat állami gazdasággal, tizenhét áfész-szel van szerződéses kapcsolatban. Az értékesítésben különösen, jó társra talált az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatban. Az idén várhatóan már tízmillió forint értékű árut értékesít a boltjaiban. A városokban és az üdülőkörzetekben levő 86 saját bolt, pavilon forgalma is egyre nő, most már évente eléri a 110 millió forintot. A vállalat a felvásárolt és beszerzett zöldség, gyümölcs, burgonya 38—44 százalékát értékesíti a megyében, ezenkívül a főváros, az ipari nagyvárosok ellátásában is segít. Az áru mintegy húsz százalékát a konzerv- és a hütőiparba viszik, különösen jó az együttműködés a Nagyatádi Konzervgyárral. Ezen felül külföldre is exportálnak. Éppen ezért fontos mindaz, amiben állást foglalt a megyei tanács vb, körültekintően mérlegelve a felvásárlás es az értékesítés gondjait, helyzetét. A Zöldért több intézkedést tervez, például kiterjeszti az úgynevezett garantált árak körét, serkentve a termeltetést, aztán megerősíti a körzetfelügyelői rendszert. A növekvő felvásárlás miaitt szükséges, hogy megépüljön a kaposvári raktárközpont a következő ötéves terv elején. A megyei tanács vb ebben szintén támogatja a vállalatot. A mezőgazdasági osztály például megvizsgálja, hogy milyen lehetőségek vannak a korai, zöldség termelésének növelésére. Ez a tanácskozás a megye, s áttételesen a főváros és az ipari nagyvárosok j javuló ellátásához is hozzájárult ezzel. A Zöldért eddig is sokat j tett azért, hogy minden termelőt a korszerű termelési módszerek alkalmazására ösztönözzön. A piac és az igények ismeretében feladatának tartja, hogy az áfész-ek révén befolyásolja a háztájiban, a kiskertben zöldséget, gyümölcsöt termelőket is azoknak a termékeknek, fajtáknak a nagyobb mennyiségű előállítására, amelyekre most nagy szükség van. A megyei tu- nács-vb szintén támogatja ezt a törekvést. Befejeződött egy beszélgetéssorozat a nemzetiségi kongresszusra készülő német nemzetiségiek lakta községekben. A múlt héten kezdődtek ezek a tanácskozások a Hazafias Népfront, a tanácsok szervezésében. A tavasszal megalakult nemzetiségpolitikai albizottság írásos felmérést készített az anyanyelv használatáról, a kétnyelvű feliratok-' ról, a nemzetiségi hagyományok ápolásáról. E fórumok, jó alkalmat teremtettek ezeknek az adatoknak a pontosabbá tételére, a helyi vélemények meghallgatására. Különösen tartalmas volt a ná- gocsi beszélgetés, ott ugyanis kibővített népfrontülésen tették mérlegre, mint valósult meg náluk a párt és a kormány nemzetiségi politikája. Nagy volt a lakosság érdeklődése e fói'um iránt Kercse- ligeten is. A szeptemberben megrendezendő küldöttvá- lasztó gyűlések előkészítésében is érződik majd e beszélgetések hangulata. Több. helyen szóba került például, hogy a nemzetiségi együttesek műsorral teszik bensőségesebbé a találkozókat. A beszélgetéssorozat egyik legnagyobb eredménye, hogy a nemzetiségieket és a falu többi lakosát a testvéri együttélésre és együttműködésre ösztönözte. Az alkotmány napját ünneplő Somogy így tett e héten a jogok és a kötelességek összhangjáért, mindnyájunk életét gazdagítva ezzel. Lajos Gcza a bűzaszem nyomába indulok. Hogyan lesz belőle kenyér? Mit is jelent valójában a »sok ember verejtéke«? »Ha a fene fenét eszik is, befejezzük holnapra! A jég kétszer elverte a búzánkat és elvitte a termés negyedét. A kalászok fele fekszik ... _ De ami megmaradt, az holnapig magtárba kerül. Tíz gép dolgozik. Azaz csak kilenc, mert délelőtt kiállítottam egyet, amelyik túlságosan nagy szemveszteséggel dolgozott. Nekünk az a két-három kiló is kell, amelyet az elszórna .. .« Borotválatlan, porlepte arcú tsz-elnök mondta ezeket az aratás utolsó napjának delén. Dél-somogyi gazdaságban került a jegyzetfüzetbe a következő különös fohász: »Bárcsak ne győznénk a munkát. Az azt jelentené, hogy sok a, búza. Szívesen dolgoznánk éjjel is csak zúduljon a szem. Éjjel és nappal szántottuk a földet és vetettük a szemet, óvtuk a fejlődő kalászokat a kártevőktől, és féltettük a fagytól. Most végre beérett, hat hogyne vállalnánk apport, az izzadságot!« A somogyszili tsz évek óta igen jó búzatermést takarít be. Hozzájuk talán mindig kegyes az időjárás? Szó sincs róla! Az idén majd 10 mázsával rövidítette meg őket hektáronként a jégverés, a termésátlag azonban még így is a' tervezettnél magasabb volt. Bőven van ' gépük, szállítóeszközük, tárolójuk. Ugyan mi lehetne még gond? »Hányszor kellett átforgatni a vetéstervet, mire megszületett a legjobb megoldás! Hányszor kellett megalkudni az időjárással, újra és újra átszervezni a munkát, mire elvetet; jában a legtöbb ember tudja, mégsem gondol rá, hogy a kenyér, amelyet naponta eszik, búzából készül. »A kenyér az kenyér.« A zúgó hengerszék mellett találkoztam Veiger István ; molnárral. — A búzaszem húszféle rendszeren mégy keresztül, mire liszt lesz belőle. Itt, a Dunántúl legnagyobb malmában 16 vagon búzát őriünk 24 óra alatt. Majd minden évben újabb fajták jönnek, így mindig izgatott várakozás előzi meg, hogy az első búza hengerre . kerüljön. Ez egész évi munkánk meghatározója. Az idén az első szállítmány sütőipari értéke gyenge volt. A malom őrölt, mi meg tűkön álltunk... Szerencsére két nappal később már jó búzák érkeztek, és az idegességünk is alábbhagyott. Máig már több mint 2000 vagon búza jött be, és a minőség nem rosszabb a tavalyinál. Lehetne persze sokkal job"b is ... Itt kell elmondani, hogy míg a termésátlagainkkal a világon az elsők k%*ött állunk, a kenyérbúzák sütőipari értékét tekintve hátul kullogunk. Ráadásul Somogy még a hazai értékelések szerint is az utolsók között van búzájának minőségével. Ennek javítása persze nem egyszerűen szándék dolga. Egyebek közt megfelelő fajta és jobb ösz- tönzörenszer az előfeltétele. Gondolt-e már arra valaki, hogyan lehet olcsóbb a kenyér, mint a liszt, vagy hogy miért »jobb üzlet« takarmánybúzát termelni, mint kenyérnek valót ...? Bárhogy van is, a malom csak azt őrölheti, ami megtermett, a sütőipar pedig csak ebből a lisztből süthet. ____ — Á Bahama-szígeteken megcsapott bennünket a forróság, fojtogatott a pára, be- menekültünk a légkondicionált váróterembe. Akkor né- hányan letörtek, de Kubában már nem volt olyan furcsa az éghajlat, gyorsan megszoktuk. Gál József, a nagyberki té- esz KlSZ-titkára a hűvös irodában ülve is gyorsabban vette a levegőt, ahogy visszaemlékezett első »pálmafás« élményeire. A VIT-en, Havannában eltöltött időről beszélgettünk. Arra kértem, hogy kizárólag személyes apróságokról szóljon, hiszen a találkozó kiemelkedő eseményeit itthon végigkísérhettük a tv, a rádió és az újságok jóvoltából. — Azt mondják, mi magyarok a hasunkon keresztül szemléljük a világot. Hát kezdjük ezzel. A magyar küldöttség szakácsokkal »fölszerelve« indult útnak, de kaptunk sok kubai különlegességet is. A legjobban a rengeteg déligyümölcsnek örültünk. Minden étkezésnél óit volt egy nagy halom, ha valaki itthon megkedvelte a banánt, ott dúská- lódhatott benne. Csakhogy az a banán sokkal jobb, mint az itteni, mert frissen szedik. Az italoknál nagyon kellett vigyázni. Az egyik kubai—magyar baráti találkozón, ahol mi voltunk a házigazdák, kedélyesen beszélgettünk egy helybeli fiúval, kínálom jó magyar sörrel, kitöltőm ... Erre veszi a paradicsomlevet, ki- n-ítja, fele-fele arányban föl - önti vele a sörét, és az enyémbe is akar tölteni. Nem értette, miért tiltakozom. Ehhez még annyit: a szeretetet, a barátságot, mindenféle eszközzel, így is ki akarták fejezni vendéglátóink, és akárhova keveredtünk, se vége, se hossza nem volt a kínálgatásnak. Ügy látszik, ezek a szokásaink egyformák. — Volt részük családi vendégeskedésben is? — Az egyik idegenvezető lány nem készült arra, hogy két program között egy óra szünetünk lesz. Tizenhatan voltunk abban a csoportban. Hirtelen nem jutott más az eszébe, meghívott, menjünk el hozzájuk. Ö-Havannában lakott, az édesanyja fogadott minket. Rövidesen ott termett a ház összes lakója, hatvanan is szoronghattunk, és megkezdődött a csereberélés, névés címirogatás. »Autogramért« minden négy-öt méteren megállítottak minket másutt is. Feltűnt, hogy namzetiszínű jelvényünkről rögtön tudták: magyarok vagyunk, és a beszélgetés során kiderült, hogy elég sokat tudnak a kubaiak Magyarországról. Ez meglepett, másutt > nemigen tapasztaljuk. — Szabad idejüket hogyan töltötték? — A szállásunk tíz kilométerre volt Havanna központjától. Sűrűn ment a BKV — így neveztük el a buszokat —, és körbejárta a magyar »támaszpontokat«. A tengerparton volt a magyar klub, A11 Capone, a nagy gengsztervezér egykori rezidenciáján, azután a belvárosban működött a Budapest klub. Legtöbbször az óvárosban mászkáltunk, szerettük a kis sikátorokat. Rengeteget fürödtünk a tengerben. Teljesen mindegy volt, hogy mikor keltünk útra. Reggel kilenckor és éjjel háromkor épp olyan nyüzsgés volt mindenütt. Apróságokat is jól megjegyeztünk, pfedául a rendőrautó ott is Zsiguli.. — Mit honosítana meg itthon is a kubai tapasztalatokból? — Nagyon vigyáznak a természetre. Ha új ház épül és olyan helyre tervezik, ahol fák vannak, nem vágják ki őket. Fölmérik, és úgy tervezik meg az épületet, hogy a fa egy belső udvarba kerüljön. Szembetűnő volt az is, hogy a forradalom nem rombolt. Az »otthagyott« épületeket őr,zik, felújítják, használják, bármi volt is korábban. Az imént említettem a gengszterközpontot.' Oldalakat lehetne még írni az élményekről. A barátságról, a világ ifjúságának békevágyáról, és egy sereg apró- , cseprő dolgokról, amelyekből néhányat lehetett csak fölvillantani. A szűkre szabott idő a beszélgetést is kettévágta. Indult a busz. Gál József azt mondta, legszívesebben ő is indulna, vissza Kubába. L. P. A megyei sütőipari vállalat termelési osztályvezetőjét, Banga Jánost arról kérdeztem, miben látja az okát, hogy .annyi kenyeret pocsékolunk. Hogy a »kenyér« ma korántsem csupa nagybetűs szó. — Korábban, aki ette, az [ dolgozott érte, Vetette és aratta a búzát, azután sütötte a kenyeret. Ma a lehető legtermészetesebb, hogy bemegyünk a boltba, és jóformán fillérekért veszünk kenyeret. A 3,60 távolról sem fejezi ki, hogy a kenyér előteremtése hány embernek jelentett fáradságot, gondot. — Minden eddiginél több szó esik a kenyér minőségéről ... — Rendszerint a kézi sülé- sű kenyér minőségét kérfk számon a gyári kenyértől. A mi pékjeink is tudnának »-hét nyelven beszélő« kenyeret sütni. csakhogy nem százmázsa- szám . .. Ha a régi technológiára állnánk vissza, már egy nap múltán nem azt kérdeznék az emberek: »milyen a kenyér", hanem azt, »hol lehet kapni«. Talán érthető az érzékenység, mellyel a nehéz munkát végző, éjjel és nappal dolgozó pékek fogadják az olykor megalapozatlan bírálatot. Az utcán járva alighanem őket bántja leginkább, ha a szemétben kenyeret látnak. A megye kenyérfogyasztása csaknem kétezer mázsa naponta, a mai ünnep azonban ennél is több. Legyünk pontosak: ennyit vásároltunk az ünnepre... Ilyenkor, augusztus 20-án kiszalagozott cipók kerülnek i kirakatokba az új kenyér ünnepét köszöntve. Ügy gondo- om, ez a jelképes tisztelet iligha pótolhatja a kenyér iga- ú megbecsülését. Bíró Ferenc
