Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

À Duna barnás vize friss fodrozással fogadja tört tük­rébe a Steindl Imre rajzasz­talán fogant neogótikus, ek­lektikus palota, a magyar Parlament, jó nevén az Or­szágház díszes épületét. A méretek országosan egye­dülállók. Hossza 268, szélessé­ge 118, magassága a felső rak­part járdájától a kupola tete­jéig .96 prêter. Tíz belső ud­vara, huszonhét kapuja, hu­szonkilenc lépcsősora van, 691 termet és szobát, 250 irodát fogad magába. A díszlépcső­csarnokban különösen feltűnik nyolc darab hat méter magas, egyenként négy-négy tonna 6Úlyű, különleges vörös-barna svéd gránitoszlop. A csúcsán három méter át­mérőjű vörös csillag. Még­sem a külsőségek azok. ame­lyek megfogják a gondolkodó embert, ha belép a Házba és a folyosón szembetalálkozik a hétköznapi tennivalója ügyé­ben siető országgyűlési el­nökkel, .Apró Antallal; az El­nöki Tanács elnökével, Lo- sonczi Pállal vagy Lázár Györggyel, a kormány elnö­kével. Az ő hivatalaik, appa­rátusaik működnek a parla­mentben. s itt dolgoznak még a miniszterelnök-helyettesek. Aézél György, Boroándi Já­nos, Marjai József, Szekér Gyula. Kivétel csak Huszár István, aki a Tervhivatal el­nöke is, székhelye az Orszá­gos Tervhivatalban van. A szemtanú és átélő hitelé­vel tanúsíthatom, hogy nem a szőnyegek pompája, az orna­mentika csillogása, a sok ezer lámpájű csillárok ragyogása az, ami itt áthatja az ember szívét. Biztosan hatásosak ezek is, de végül is csak dísz­letek. Az alkotmányosságról különböző módon Az Országház rangos napja kétségkívül az, amikor, ösz- szpül az országgyűlés. Megkérdeztem egy parla­menti köztisztviselőt, a hét­köznapokon benn dolgozó, kö­rülbelül négyszáz ember egyi­két, mit mondana, ha csak néhány szóval kellene jelle­meznie a Házban folyó hét­köznapi hivatali, kormányzati munkát. — Jó és igazságos törvénye­ket alkot az országgyűlés. A hétköznapi munka dolga el­érni, hogy az országban ezek a jó és igazságos törvények uralkodjanak, hogy maradék­talanul érvényesüljön az al­kotmányosság. Ebben a válaszban van né­mi filozófia, van némi jogtu­domány, államelméleti néző­pont. Jeszenszki Gábor, a fiatal építőmurikás. a Nyírség egyik országgyűlési képviselője más közelítéssel beszél arról a tör­ténelmi valóságról,. amely sze­rint az ország Háza ma egyet jelent a nép, a teljes nemzet Házával, amely szerint az al­kotmány többé nem díszma- p-’aros fikció, hanem élő és érvényesülő jelenvalóság. — A legfontosabb jogokat mondhatom magaménak és velem együtt az ország min­den állampolgára. Élni tudok és munkám van. Azok a csa­ládok tudják ezt igazán át­érezni, akik az ország koráb­,ti töx’ténetébpn háborúban és békében mindig csak közka­tonák voltak, először haltak meg és először vesztették el a kenyerüket. — Régen azt mondták vol­na rám, hogy kőműves va­gyok, aki varjúból főzi a le­vesét. Most építőmunkás va­gyok. A legnagyobb emberi jog, az élethez és a munká­hoz való jog az én nyelvemre lefordítva azt jelenti, hogy házakat építek. Ezekről mi döntünk és ezeket a házakat mi rendezzük be. Hol jól, hol rosszul. De a hiba és a fele­lősség is a mienk. Erre is azt mondom; .erre is jogunk van, ez is a mi jogunk! Nem kímélve a kormányzati munkát Egy házban — a Parlament­ben — székel az országgyű­lés és tartja üléseit a Minisz­tertanács. Az egyik a leg­főbb államigazgatási szerv. Mi a viszonyuk egymáshoz? Van-e valami közük egymás munkájához? Mindkét intézmény üléster­me a fő emeleten, egy szin­ten van; de az államélet lép­csőjén a magasabb, a legma­gasabb fokon az országgyűlés áll. Ez elvileg azonnal áttekint­hető, hd valaki elolvassa az alkotmány sorait: az ország- gyűlés megvitatja és jóvá­hagyja a kormány program­ját, teljesítéséről beszámoltat­ja a miniszterelnököt, részte­rületeiről a minisztereket, meghatározza a kormányzás követendő irányvonalát. Meg­határozza a népgazdasági ter­vet, . megállapítja az állami költségvetést és jóváhagyja végrehajtását. Nemzetközi szerződéseket erősít meg. Meg­választja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, a Miniszter- tanácsot. a Legfelsőbb Bíró­ság elnökét, a legfőbb ügyészt, minisztériumokat létesít vagy szüntet meg. Az országgyűlés ellenőrzi az alkotmány meg­tartását, megsemmisíti az ál­lami szerveknek alkotmányba ütköző vagy. a társadalom ér­dekeit sértő rendelkezését. És a gyakorlatban? Igen sok érvényesülési for­Most' tekintsünk csak az egyikre. Az élet valóságát ál­landóan vizsgáló, az élet sű­rűjében élő és dolgozó képvi- - selő, aki maga is munkás, termelőszövetkezeti tag, or­vos, jogász vagy tanár, a ta­pasztalatait összegyűjtve szó­lásra emeikedik a parlamenti ülésen. Ne gondolja senkj, hogy ott hájjal kenegetik egy­mást és a kormányzatot a képviselők. Olvassunk csak bele a legutóbbi ülésszak jegyzőkönyvébe ! Cservenka Ferencné, pest megye: — Jó néhányszor tapasztal­ható, hogy föntos, a népgaz­daság egészére is hatást gya­korló döntések végrehajtása, minisztériumi egyeztetések, űjabb és újabb vizsgálatok cí­mén elhúzódik. Az egyik tár- ! ca észrevételétől a másikig 1 olykor sok hónap telik el. Ha­tékonyabb ügyintézést kell megkövetelni a vezetőktől minden szinten ! Juratovics Aladár, Csong- rád megye: —- Gyorsítani kell az új szénh i d rogén mezők ü zemfoe­helyezését és nem szabad elő­fordulnia, hogy két-három évet vegyenek igénybe a kü­lönböző engedélyezési, terve­zési, pénzügyi, kivitelezési munkák! Klaukó Mátyás, Békés me­gye: '— Fordítson a Miniszterta­nács még nagyobb gondot az országgyűlési vitákban el­hangzott javaslatok megvaló­sítására. Egyes javaslatok fi­gyelembevételénél és kérdé­sek megoldásában szubjekti­vizmus tapasztalható. Tollár József, Zala megye: — Annyi az irányító ható­ság, annyifelé tartozik egy szakágazat, annyifelé oszla­nak meg a döntési hatáskö­rök, hogy ha minden főható­ság egyet akarna, akkor sem lehetne megfelelő összhangot teremteni. Sajnos, az esetek többségében az érdekeltségek is más-más irányba hatnak. Szigorú határozat Az országgyűlési tanácsko­zást követő minisztertanácsi ülés minden esetben kor­BÁRÁNY TAMÁS — Ügy értem, ahogy mon­dom! Ebből a rohadt tutyiból többé egy darabot se! Ezzel csak folyassa ki a szemét, aki­nek kedve van rá! De az én szemem világa drágább ! Kakucsiné felelni akarna, de az elnök int neki, hogy hagyja, majd ő! Feláll, két öklére támaszkodva előredől az íróasztala fölött, és mert a lázadást csirájában kell elfoj­tani, fenyegető hangon dörren rá a szemlátomást megbolon­dult bedolgozóra. — És mennyivel drágább, Ispánkiné? — Micsoda? — rebben meg a rebellis asszony tekintete. — Hát a szeme világa! Az asszony a fejét rázza. — Annyi pénze nincs ennek szövetkezetnek! Szatymazi a polcok felé pil­lant,. ahol hatalmas bálákban állnak a különféle nyersanya­gok garmadái. Kissé lágyít a hangján. — Mert ugye, ha a darab­bért akarná, mondjuk, tíz vagy húsz fillérrel feljebb tor­nászni ... Ispánkiné nevet — Itt már a forint is ke­vés, Szatymazikám ! Az elnök visszahull székére. — Akkor nem értem magát, Ispánkiné. Tulajdonképpen mit akar? A szemlátomást fellázadt bedolgozó keze a csípőjén, s ömlik szájából a szó: — Kényelmes, tiszta mun­kát, nem szemrontót ám, de szaporát, hogy keresni is le­hessen rajta! Erre az éhbérre, erre a saemroatg piszmo&ás­mányhatározatot fogad el a képviselői javaslatok, észrevé­telek megvizsgálására, intézé­sére, a javaslatok lényegének és a felelős miniszter nevének megjelölésével. Erről a hatá­rozatról a sajtó is tudomást szerez. A rádiónak szinte ál­landó rovata: mi teljesült a képviselő javaslatából? Nagyon fontos országgyűlé­si intézmények az úgynevezett bizottságok. Tíz hivatalos bi­zottsága van a Parlamentnek,' átfogják az élet teljes terüle­tét. Erős jogaik vannak: be­számoltathatják a minisztere­ket is. A bizottsági üléseken — amelyeken a világon egye­dül nálunk vehetnek részt és tudósíthatnak szabadon az új­ságírók — még hevesebb, szenvedélyesebb a vita. mint a némileg ünnepélyesebb nagy ülésszakon. Itt emberek szemtől szembe, tények té- j nyekkel ütköztetve vitáznak arról: hogyan lehetne jobban. I eredményesebben, hatéko­nyabban dolgozni az ország javára. . Egyetlen dologban nincs vi­ta : hogy az ország javára kell cselekedni. S az országon min­denki hazánk népét érti már. Soltész István Tanévkezdés a Marxizmus — Leninizmus Esti Egyelem tagozatain Az MSZMP Somogy megyei I Bizottságának Oktatási Igaz­gatósága értesíti az '-intézel hallgatóit, hogy az 1978— 1979-es tanév az alábbi idő­pontokban és helyeken kezdő­dik : Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem általános tagozat: I. évfolyam: szeptember 4- én 16 óra, Beloiannisz u. 18. II. évfolyam: szeptembe” 5- én 17 óra, Beloiannisz u. 18. III. évfolyam: szeptember 8-án 16 óra. Beloiannisz u. 18. 2 éves szakosító tagozat: Filozófia: I. évfolyam : szep­tember 7-én 16 óra, Beloian­nisz u. 18. II. évfolyam: szeptember 6- án 16 óra, Táncsics Mihály Gimnázium. Politikai gazdaságtan: I. évfolyam: szeptember 7-én 16 óra, Lenin u. 14. II. évfolyam : szeptember 7- én 16 óra, Beloiannisz u. 18. j Magyar munkásmozgalom I 16 története: I. évfolyam: *zep- tember 7-én 16 óra, Lenin u. 8. Nemzetközi munkásmozga­lom története: II. évfolyam: szeptember'7-én 16 óra, Já­rási Hivatal. Kiegészítő szakosítók: Filozófia: szeptember 13-án 16 óra. Beloiannisz u. 18. Politikai gazdaságtan: szep­tember 13-á'n 16 óra, tanító­képző főiskola. Nemzetközi munkásmozga­lom története: szeptember íli­án 16 óra, Lenin u. 14. Speciális kollégiumok: Etika: szeptember 7-én 16 óra, Lenin u. 8. Gazdaságpolitika: I. évfo­lyam: szeptember 7-én 16 óra, Lenin u. 14. II. évfolyam: szeptember 7-én 16 óra, Lenin u. 14. ‘ Pártépítés: szeptember 8-án 16 óra, MÉSZÖV. Pedagógia: szeptember 7-én óra. Lenin u. 8. A szövetkezetek és az amatőrmozgale>m A közművelődési díj tulajdonosa „Szeretnék újra énekelni” A nyugdíjra készülődés évé­ben most, augusztus 20-a al­kalmából. kapta meg kiemel­kedő munkája jutalmaként Dévai Zoltán a megye köz­művelődési díját. Huszonegy éve a MÉSZÖV főelőadója­ként dolgozik, »szerződése« az amatőrmozgalommal viszont korábbról való. Mindenütt úgy ismerik, mint a közmű­velődés harcosát. 1 Szerkesztőségünk gyakori vendége \— a Somogyi Nép­lap tudósít'ógárdájának fá­radhatatlan, szorgalmas »öre­ge« — a mostani látogatás alkalmával a szokásosnál is szerényebben kopogtatott az: ajtón. Alig tudott egy kis időt szakítani erre a beszélgetésre, hiszen — mint mondotta: — »Annyi sok elfoglaltság vár rám«. Azt hiszem, először ült le szerkesztőségi szobámban, mert eddig mindig sietett. Már tudja, hogy a kitünte­tettek között szerepel, meg­kapta a meghívót az ünnep­ségre. A beszélgetés elején tartunk, kattan a fényképező­gép. — Belepirultam — mondja izgatottan és hílrasimítja fe­hér haját. — December 26-án leszek hatvanéves. — Karácsonykor született. Mely karácsonyok a legemlé­kezetesebbek az életében? Emlékei között ' kutat. — A hároméves hadifogság karácsonyai? — kérdezi ön­magától. — A frontkará­csony...? Határozottan fele­ra, erre az átkok átkára meg fogjanak más bolondot! Az elnök nézi, nézi, majd újra feláll, kijön az asztal.mö­gül, s roppant udvariasan kérdi : — De drága Ispánkiné. ké- ■em, az istenért, mi történt? A férje előlépett? Gratulálha­tok? Mi lett belőle? Vezér- igazgató? Az asszony gúnyosan legyint. — Ugyan! Belőlem lett vil­latulajdonos! Kakucsiné szájához kapja kezét, . az elnök csak moso­lyog. mosolyog, szinte már hűdéses vigyorral. — Három szoba a Balato­non, plusz alagsor! A-z alag­sorba a család, konyha is van lent, teljes komfort, a fenti három szoba kiadva! Van fo­galma róla. Szatymazikám. hogy mit adnak egy szobáért a főszezonban például a nyu­gatnémetek? Napi kétszáz, per szoba, hogy a legpesszimistáb­ban számoljak!... Számol ma­ga is? Ez majdnem húszezer egy hónapban ! És ezt szo­rozza meg kettő és féllel: ez a főszezon! ff oly latjuk.) li: — Sok karácsonyom tel! azzal, hogy tervezgettem : ké­szültem a szövetkezed kultúr- munkások értekezletére. Eze­ket mindig karácsony után tartottuk. 1957 óta foglalko­zom a közművelődéssel; ak­kor kaptam feladatul a sajtó­propagandát, a könyvterjesz tést is. — Hogyan alakult az é'ete addig? Milyen vonzalom vit­te erre a területre? — Édesanyám nagyon szé­pen énekelt; nekem i.s volt hangom, így már óvodás ko­romban sokát szerepeltem. Később az iskolában is. Há­rom évig tanultam a szabó­szakmát, akkoriban ismerked­tem meg a szavalókórussal. — A tanárok közül kire emlékszik szívesen? — Tóth Zoltán nótaszerző­re; az ő dalait énekeltem leginkább. — Tehát kitanulta a szabó­szakmát és . . . — Nem tettem vizsgát, a kezem nem bírta ezt a mun­kát. Hosszú fölsorolná hogy ml mindent próbáltam negy­venhét után. A kaposvári MOSZK (Magyar Szövetkeze­tek Országos Központja) adott először kenyeret; ott egy al­kalmi kórust is alakítottam és vezettem. Ünnepeken sze­repeltünk. Abban az időben nem volt könnyű. Aztán a Belspedhez kerültem; először fizikai munkát végeztem, majd forgalmi szolgálattevővé »lép­tem elő«. 1953-ban a mező- csokonyai földművesszövetke­zet adott állást, ott már ön­álló kulturcsoportot alakítot­tam. A MESZÖV-nél ötvennégy óta dolgozom. Krrskedelnr szervezési előadóként kezd­tem, ötvenhétben lettem »kul- túros«. 1957-ben nálunk, So­mogybán szerveződött elősző, újjá az országban a szövetke­zeti amatőrmozgalom. Augusz­tusban rendeztük az első szö­vetkezeti fesztivált, s ez az esemény azóta is évről évre visszatér. — Találkoztunk rendez­vényre utazva vonaton, együtt kérezkedtünk föl hivatali és idegen gépkocsikra. Általá­ban sokat utazik. — Volt úgy, hogy délután kerékpárral indultam Igalba, az együtteshez próbára, s éj­jel hajtottam haza. Böhönye sem volt messze ... A szövet­kezeti csoportok újjászervezé­se különösen nagy feladat volt. Ladon házról házra jár­tam, hogy jöjjenek vissza énekelni... — Hány csoport élvezi a szövetkezetek és Dévai Zoltán személyes támogatását? — Harminc együttest tar­tunk fenn vagy segítünk a működésben, másokkal közö­sen. Az anyagi támogatást a szövetkezetek adják; ez az összeg évente mintegy hat­százezer forint. A MÉSZÖV a legjobb csoportoknak még külön biztosít háromszázezret. — Ügy fudomn, többször megfordult a szövetkezeti együttesekkel külföldön is. — Dániában jártam a sió­foki Balaton Táncegyüttessel, s nemrég jöttünk meg Fran­ciaországból. A buzsákiakkal kétszer voltam Ausztriában, egyszer Csehszlovákiában, a mesztegnyőiekkel és a lad jak­kal Lengyelországban jártam. Jutalomból egy alkalommal a Szovjetunióba utazhattam. — Van-e kedvenc együtte­se? — Egyformán szeretem va­lamennyit, de különösen jó barátságban vagyok a siófoki együttessel, a buzsákiakkal, a ladiakkal. a babócsaiakkal . . . Megáll egy. pillanatra, de még folytatja: — A délszláv együt­test is ide sorolhatjuk. Jaj, a karádiakat ki ne hagyjuk! És a somogysámsoniakat... — Időközben több generá­ció is kiöregedett, illetve be­kapcsolódott a szövetkezeti együttesek munkájába. A leg- fiatalabbakról mi a vélemé­nye? — Sokszor kellett újra kez­deni ... A fiatalok? Igyeke­zettel készülnek a feladatok­ra, az éjszakába nyúló pró­bák sem rettentik el őket a mozgalomtól. Nem csalódtam bennük. Hegy megállják-e a helyüket? Ez pusztán a helyi vezetőtől függ: tud-e adni ne­kik fe'adatot, megjelöl-e olvan célt, amelyért érdemes dol­gozni. — Jövőre már nem kell be­járnia a MSSZÖV-höz, pihen­het. — Sokan föltették már ne­kem azt a kérdést, hogy: »Mit csiná'sz, Zoli bácsi, a nyugdíjas években?« Elhatá­roztam. hogy nem szakítok a szövetkezeti mozgalommal. Már említették, hogy kapok feladatot. Számítanak rám. A sajtónál is szeretnék tevé­kenykedni. Belépek a kapos­vári Munkáskórrsba és szeret­nék újra énekelni... Uoráaji Barna

Next

/
Thumbnails
Contents