Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-19 / 195. szám
Termékváltás Tábori fiz új mozdulatok értéke Hat évvel ezelőtt kezdődött a munka a Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi gyáregységében. Elsősorban a kőolaj- származékok tárolásához használatos, különböző méretű tartályokat készítettek. A kereslet az eltelt idő alatt lényegesen csökkent, s mintegy 70 százalékkal kevesebb tartályt gyártanak A 340 dolgozót foglalkoztató üzem vezetőinek kelendőbb, jobban értékesíthető termék után kellett nézniük. A jövőjüket biztosító munkát festékgyári gépek és segédberendezésék készítésében találták meg. Emellett elvállalták a cementszállító nyerges vontatók tartályainak gyártását is. Az újra való áttérés, a termékváltás nem zajlik le minden zökkenő nélküL A hosz- szú évek során begyakorlott mozdulatok egy része fölöslegessé válik. Űj fogásokra, újabb szakismeretekre van szükség. Ismeretlen gépek kezelését kell megtanulni, ez pedig eleinte a termelés csökkentésével jár együtt. A tabi gyáregységben februárban kezdődött az új termékek gyártása. A kezdeti »gyermekbetegségek« egy részét ők sem tudták elkerülni, de az újra való áttérés nem okozott súlyosabb »szövődményeket«. Felkészültek a váltásra s a megfontolt, előrelátó tervezés eredménye: a buktatókat sikerült elkerülniük, és most, fél év múltán szinte minden gondjukat elfelejtették. Horváth Gyula igazgató annak ellenére, hogy mindössze másfél hónapja áll az üzem élén, nem új ember a gyárban. Kinevezése előtt főimérnök volt. A legjobb ismerője a termékváltással összefüggő gondoknak. — Folyamatosan készültünk fel, s tértünk át az új termékek gyártására. Közben az anyagi és a személyi feltételeket is megteremtettük. MiVarratköszörülés a cementszállító tartály belsejében. vei nem szűnt meg teljesen a hagyományos tartályok előállítása, gépeinket ki tudjuk használni. A festékgyári berendezések nagy része is ezekkel készül. Mindössze néhány speciális készüléket kellett vásárolnunk. A korszerűbb, bonyolultabb új technológia azonban jobb szervezést, nagyobb fegyelmet és minőségi munkát követel. Szakembergárdánk felkészültsége révén bíztunk •benne, hogy képesek lesznek eleget tenni a megnövekedett igényeknek. He- gesztőtanfolyamot szerveztünk, amelyen elsajátították az új munkamódszert, megtanulták a legújabb gépek kezelését. A belső tartalékok kiaknázásáért is sokat tettünk. Átszervezéseket hajtottunk végre, jól képzett művezetőket állítottunk felelős posztokra. Minőségi prémiumot vezettünk be. Gyakran kell még túlórázniuk a dolgozóknak, hogy időben elkészüljenek a kiadott m. «kával, ■ de — remélik — idővel ezek a gondok is megPiaci körkép Még mindig kevés a dinnye Közeleg a nyár vége, de úgy látszik, a kora nyári időjárás még mindig érezteti hatását. Az utóbbi napsütéses időszak sokat számított a zöldségfélék és gyümölcsök érésében, de még mindig nem érték utol magukat a termelők. E tény határozta meg a megye városaiban a piacok áruválasztékát. szűnnek. Mindent összevetve: megnőttek a gyáregység feladatai. Egy festékgyártó gépsor értéke csaknem 50 millió forint. Az idén négy készül a Szovjetuniónak. Ottjártunkkor éppen az egyik hőcserélő berendezést vették át. Koveczki László csoportvezetőt az udvar sarkában csíptük el egy kis beszélgetésre. — Februárban, a festék- gyártó gépek gyártásának beindulásával egy időben kerültem ebbe a beosztásba. Előtte lakatos voltam, de hegesztő- vizsgát is tettem. Kezdetben bizony elég sok gondom volt; az átszervezés miatt sok új munkatársat kaptunk más üzemrészekből, nem ismertem a képességeiket. Egy kicsit szokatlan volt, amit most csinálunk: aprólékosabb, igényesebb ez a munka. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy meg kell tanulni, hiszen ha begyakoroljuk, sokkal kifizetődőbb nekünk is, mint a régi tartályok készítése. ■ Vállaltuk, hogy az év végéig behozzuk a lemaradásunkat. A cementszállító kocsikra kerülő tartályok külön üzemcsarnokban készülnek, ötven darabot gyártanak NDK-beli megrendelésre. Hegesztőpisz- tolyofc kékes fénye villog; a kopácsolás zajában alig érteni egymás szavát. Müller Tibor hegesztővel a parányi műhelyirodába húzódunk. — Kezdetben mindenki aggódott egy kicsit. Az volt az általános vélemény, hogy rossz munka lehet, ha a pesti gyáregység leadta nekünk a kocsitartályok gyártását. Azóta meggyőződtünk róla, hogy nem olyan bonyolult, mint gondoltuk. Az első két tartályon begyakoroltuk a műveleteket, a többi már simán ment. Igaz, lassabban készülnek, mint ahogy szeretnénk, ezért még elég gyakori a túlórázás. Lendvai József A JEGY RÖVIDEBB TÁVRA SZÓL Kaposváron most is s^onylag bőséges volt a felhozatal. A paprika ára mit sem változott a múlt hét óta, a kistermelők 20 forintért, a Zöldért boltjai 6—12 forintért kínálták kilóját a minőségtől függően. Tartja az árát a paradicsom, legalábbis a kinti asztalokon: ott 5 forintot kértek egy kilóért. Az állami felvásárló viszont némileg rontotta a kistermelők üzletét, hiszen a 2,80—4,80 forintos ár bizonyára vonzóbb volt a ^háziasszonyoknak. Van már bőven barack a piacon, s aki nem sajnált 8— 12 forintot adni kilójáért, szépet vásárolhatott. Ezt a gyümölcsöt egyébként csaknem azonos áron kínálták a magánkereskedők és a Zöldért- boltok. Dinnye még mindig kevés kapható. Ügy látszik, a nyár végi gyümölcs az idén őszi csemegévé lép elő. A görögdinnyét a múlt heti áron. tíz forintért, a sárgadinnyét 12-ért kínálták. Bőven kapható főzőtok, kilónként 1,50—2 forintért. Tegnap már egységesen 60 forintért kínálták a mák kilóját A múlt héten megjelent szőlő egyelőre még ritkaságnak számít, ára 20—30 forint volt. A csöves kukorica 1,50 forint, s bőségesen kapható. A karfiol 10, a káposzta 3, a kelkáposzta 4 forint. A szilva ki lóját 5—8 forintért kínálták. Tegnap szép felhozatal volt gombából: a fajtától függően 40—50 forintért kelt el. Siófokról e héten nem kap- j tunk részletes jelentést. Marcaliban a jó felhozatal ellenére szinte üres volt a piac, mert a zöldségesboltok elegendő áruval rendelkeznek, s aki vásárolni akar, inkább ott szerzi be szükségleteit. Az őszibarack, a . krumpli, a paradicsom a ka- V1~ posvári árakon kelt el, viszont lényegesen drágább volt á csöves kukorica, amelyeket 2—3 forintért kínáltak, s a mák, amelynek 70—80 forint volt az ára. Görögdinnyét itt sem találhattak sokat a vásárlók. Aki á zöldségesboltban kereste, 7 forintért kapott egy kilót Volt szőlő is, a megyeszékhelyinek megfelelő áron, s az ízletes Csabagyöngyéből sokan vásároltak. ■ Nagyatádon forgalmas volt a tegnapi piac, sokféle árut sokféle áron kínáltak a vásárlóknak. Pár forinttal drágább volt itt a barack, viszont szemet gyönyörködtető, . szép gyümölcsöt vehettek a háziasszonyok. Nagyatádra tehát ugyanaz áll, mint a múlt héten: tartott árak, tartott minőség. Sajnos, kivételt képez ez alól a dinnye, amelyet hiába kerestek pénteken, nem érkezett belőle. Két forintot esett viszon); a nyári körte ára a múlt hét óta, s olcsóbb lett a1 tök is, míg a mák kilóját 70—80 forintért kínálták. A Zöldért boltjai szőlőt nem árusítottak tegnap. A múlt hetihez képest jóval olcsóbb volt a tejeskukorica, a ringlót pedig itt adták a legmérsékeltebb áron. Volt bőven csomós zöldség, s bár pár forinttal drágábbért, mint Kaposváron, kaphattak a vásárlók karfiolt, káposztát és kelkáposztát is. Ügy látszik, itt már hagyomány, hogy minden _ hetipiacon kapható elegendő gomba. Igaz, csaknem 20 forinttal többért, mint a megyeszékhelyeik Ellenőrzés a vasúton Kirívó eset nélkül Az állomás tele utasokkal. Bőröndök, szatyrok a peronon. Az emberek ülnek a napon — néhányan már órák óta —, s várnak türelmesen. Beszalad egy vonat, »megrohamozzák« a kocsikat, pár percig üres a fonyódi állomás, aztán újabb utasok jönnek. — A forgalom minden várakozást felülmúl — mondja az állomásfőnök. — A pénztári bevétel is jelzi ezt. Csaknem háromszázezer forinttal nagyobb volt a júlipsi bevételünk, mint tavaly. Befut a Nagykanizsa—Budapest között közlekedő szerelvény. Az utasok között most MÁV-fővizsgálók, nyomozótisztek, egyenruhás rendőrök is felszállnak. Csütörtökön ugyanis a MÁV területén a BM Országos Rendőr-főkapitányság csoportfőnöksége által elrendelt ellenőrzést tartottak a Balaton partján. Az ellenőrzés kiterjedt az Utasellátó egységeire, az árufogadó helyekre, raktárakra, várókra, irodákra. A rendőri szervek mellett részt vettek az ellenőrzésben többek között a MÁV, az Utasellátó, a posta, az ÄKF és a Volán munkatársai A kocsikban megkezdődik az igazoltatás, a jegyek ellenőrzése. Az utasok zöme szó nélkül átadja a kért okmányokat, jegyeket. Csupán néhányan fűznek hozzá nem éppen kedves megjegyzést Ilyenkor általában kiderül, hogy náluk nincs minden rendben. Kirívó szabálytalan-1 ságok nem fordultak elő, ám elég gyakori eset, hogy a jegy egy közelebbi állomásra szól, mint ahova tulajdonosa utazik. Csupán két »futó« utas akad. Amikor észreveszik az ellenőröket, megpróbálnak eltűnni. De hol lehet a mozgó vonaton? Legföljebb egy másik kocsiban. Gyorsan kiderül, miért e rohanás: egyáltalán nem váltottak jegyet. Ha szerencséjük van, talán ingyen utazhatnak, így viszont túl drága. A másik ellenőrző csoportnál is hasonló esetek fordultak elő. Említésre méltó: az egyik utas fél éve jár érvénytelen vasúti bérlettel. Az ellenőrzés során a vasúti közlekedés biztonságát is vizsgálták. Kísérőmmel, Palla Istvánnal, aki a MÁV Pécsi Igazgatóságától érkezett, fel- szállunk az M 62-es mozdony vezetőfülkéjébe. Feldübörög a gép, rohannak felénk a sínek. Nyaralók között vezet a vasút, fürdőruhás emberek szaladnák át a helyenként száz kilométeres sebességgel száguldó mozdony előtt. — Ilyen sebességgel körülbelül ezer méter a féktávolság — mondja a mozdonyvezető. Így csaknem egész úton szól az M 62-es kürtje. Sípol az éberség jelző készülék, mely azt ellenőrzi, vajon a mozdonyvezető ura-e a gépnek? A jelzők állását elektromos készülék mutatja a műszerfalon. — Ha ennek ellenére a tilos jelző mellett 15 kilométeres sebességnél gyorsabban A tiszta Duna-vízért F_.:ásmegyer és Pünkösdfürdő között épül az a csatorna- rendszer, amely a lakótelepről érkező szennyvizet csak szűrés és útépítés után engedi a Dunába. Az új csatornarendszer egyben tehermentesíti a régi, már meglevő hálózatot is. haladna el a szerelvény^ egy berendezés automatikusan lefékezi. Itt még a biztonsági berendezésnek is biztonsági berendezése van. A szemesi vasútállomáson olyan készüléket csodálhattunk meg, amelyből csupán néhány van az országban. Innen automatikusan vezérlik a szemesi és a szomszédos állomások vasúti berendezéseit. Nem kell váltót állítani, mindent a gép végez. De figyelemmel kísérhetik a vonat útját, a sorompók, a jelzők állását is. Ez már a jövő. Egy másik csoport az Utasellátó egységeiben a fogyasztói érdekvédelem helyzetére kíváncsi. Az eredmény: nyolc vizsgált egységnél két szabálysértési följelentés. A balatonszentgyörgyi restiben hibásan mérték a tömény szeszt, így becsapták a vendéget, aki próbavásárlást végző ellenőr volt. A szán- tódi Rév-büfénél délelőtt vermutot vásároltak az ellenőrök. Rossz mérés, hibás számolás. Az italmérő védekezik: tévedésből másfajta vermut árát számolta, mint amilyet adott. Persze a végösszeg így sem jó. Egyébként itt már egy korábbi vizsgálat során is minőségrontást, árdrágítást tapasztaltak. Délután az ellenőrök visz- szatérnek ugyanide. Újra vermutot kérnek, és újra becsapják őket. Ilyen véletlenek nincsenek! A többi csoport szintén talált hiányosságokat. A legtöbb baj a göngyölegtárolással van, ez persze nemcsak a vendéglátóhelyek hibája. Ba- latonszabadiban például az alumínium söröshondókat nyílt helyen, a vasút mellett tárolták. A siófoki vasútállomás rakodójánál -nyitott Volán tehergépkocsi, őrizetlenül. Benne személyi igazolvány, kato- n akönyv, egy csomó holmi. Másutt a szolgálati helyiség ajtajáról hiányzik a lakat, az ajtót dróttal »zárták be«. Innen már könnyű bejutni az öltözőbe, a nyitott szekrényekhez. Az ellenőrzés, mely reggel kezdődött, éjszaka ér véget. Egymás után érkeznek vissza a csoportok a fonyódi rendőrőrsre. Készülnek a statisztikai lapok. Kirívó esetekkel nem találkoztak, rendőri intézkedésre nem volt szükség. Az állomásokon nem lézengtek botrányosan viselkedő részegek, a vonatokon sem volt garázdaság. Csupán »apró hiányosságok« akadtak, melyek, mint mondják: mindennaposak. És mint minden ilyet, nagyobb felelősségérzettel könnyen meg lehetne szüntetni. Dán Tibor BÁRÁNY TAMÁS — mondja meghatva. Aztán Janihoz dől, s ezt már csák neki súgja: — De a kégli se utolsó! 10. Nyűik áz ajtó. Az elnök odapillant, majd meglepve int Kakucsinénak, hogy nézze ő is. Ispánkiné tegnap volt itt, nagyobb tétel papuccsal —és ma már megint itt van? Mi történt? Az asszony lejön a három Lépcsőfokon, szatyrát határozott mozdulattal Kakuçsiné asztalára csapja, és így szól: — Ebből a szemét munkából nem viszek többet! Kakucsiné azt hiszi, rosszul hall. Egyáltalán: lehet a fülével valami, mert Ispánkinénak már a kö^^ését sem hallotta... — Hogy mondja? — kérdi idegesen. — Jó reggelt.. . — Jó napot! Azt mondtam, ebből a vacak munkából nem kérek többet ! Ezt már nem lehet félreérteni. Ezt bizony jól hallotta! — Hogy érti ezt, Ispánkiné? — kérdi mégis, mert pillanatnyilag nem éri fel ésszel, amit átélt. Mi ütött ebbe az asz- szónyba? Ez mindig olyan készséges volt, olyan udvarias volt, olyan kis hálás ... ' (Folytatjuk) titkolta a házát, hogy senki ne várja a halálát... — A nemes lélek! — sír fel megint a nagymami. — Erről rád ismerek, drága Arankám! Az ügyvéd köszörül a torkán; igyekszik visszaevezni a családi gyászból a hivatalos vizekre. — Nos, a végrendelet felbontásakor kitűnt, hogy a megboldogult végső akaratából minden ingó és ingatlan vagyonát Ispánki Károly budapesti lakos és neje, Ispánki Károlyné örökli. — A mama elé lép, meghajol. — Őszinte . részvétem, asszonyom !... És egyben őszintén gratulálok! — L A ház ura elé lép. — Részvét és gratuláció. — A nagyma- , minak kezet csókol. — Mély- ségesen átérzett részvétem,- drága néni kérem! r — Köszönjük szépen — szipog a nagymama. A vendég felveszi táskáját, az iratot gondosan kétrét hajtja ja, s belesüllyeszti. — Én akkor nem is zavar- n nám tovább a meghitt csalá— Hm — hajol előre a ház ura, s ha arca nem is, hangja enyhe kis gúnyról árulkodik. — Aztán miről végrendelkezett szegény öreglány? A szaty % 'ról meg a kötényeiről? Az ügyvéd körülnéz, szinti egyenként vesz szemügyn minden arcot. — Csakugyan nem tetszene! tudni? — kérdi hitetlenül. — De mit? — kérdi vissz: a mama nyomottan. — Hát a ház, amelyben la kott, az övé volt! A papa rámered. — Az a gyönyörű, három szobás villa Balatonbogárdon ‘ — Az, az! — bólogat buzgó: a jogi ember. — Mi mindig azt hittül szegény Arankám csak. 'bérli - rázza fejét értetlenül a nagy mami. — Hiszen mindig íg mondta! Az ügyvéd elmosolyodik. — Igen, erről is megérni kezik a végrendeletében, csa mi nem nagyon akartuk hii ni... Azt írta, világéletéb« di együttest, pusztán a megrendítő hírrel ugrottam fel, hogy legelsőnek gratulálhassak, és kérem a lesújtott örökösöket: pénteken öt és hét között szíveskedjenek . fölkeresni irodámban — s egy névjegyet nyújt át —, hogy az ügy részleteit és a lebonyolítás mikéntjét megbeszélhessük! — Még egyszer meghajol, és sugárzó mosollyal mondja : — Tehát a holnaputáni viszontlátásra! — Viszontlátásra — motyogja szóáradattól, no meg a nagy hírtől eltikkadt család. Az ügyvéd az ajtóig megy, ott még megfordul, megint meghajol. — És elnézést a kései zavarásért! No, végre kint van. Jani kikíséri, s mire visszajön, a nagymami már a kredencnél áll (ez is az apósa müve; készült 1906 karácsonyára), és egyik fiókjából egy fényképet húz elő, pityeregve. A nagyított amatőrkép egy nem éppen új, de jó karban tartott villát ábrázol; előtte, fekete ruhában, egy idős néni. A nagymama felzokog. — Nézzétek a drágámat! A képet hosszan nézi a mama, majd odanyújtja a ház urának. Ö is szemléli egy ideig aztán Jani nyúl érte. De Magdi kiveszi a kezéből, maga ele tartja. — Milyen aranyos a néni
