Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-19 / 195. szám

Kaposvári parhok

Kevés az erő

X kaposvári parkok, zöldfelületek gazdája a városi tanács. Sétánk után a tanács ÉKV-osztályán kértünk választ több kérdésre. Keresztúri , János osztályvezető viszonylag szerencsés helyzetben van: belülről ismeri a gondokat. Évekig a városgazdálkodási vállalat főmérnöke volt.

— Milyen a zöldfelületek aránya a belvárosban?

— Nem rosszabb a magyar átlagnál. 460 ezer négyzetméter zöldfelületet gondoz a városgazdálkodási vállalat, de vannak még jelentős, a vállalat által nem gondozott tarü- területek is. (Üt menti részek, a külső peremkerületekben stb.). 200 ezer négyzet- méternyi park van Kaposvár belterületén. A lakótömböknél 160 ezer négyzetméternyi zöldterület található. A vállalat egyébként a külterületeken további 220 ezer négyzetméter zöldfelületet gondoz. Ha elosztjuk ezt a város lakosságának számával, ez személyenként több mint 9 négyzetméter. Nemzetközi összehasonlításban sem rossz.

— De nem mindegy, hogy milyen állapotban vannak ezek a zöldfelületek... Úgy látszik, mintha a gondozás nem egészen felelne meg a szó jelentésének.

— Tavaly 4,5 milliót költöttünk, az idén 5 millió forintot fordítunk a parkok gondozására, felújítására. Ezeket az összegeket még az V. ötéves terv indulása előtt hagyták jóvá, ettől eltérni csak kevés lehetőségünk van. Kaposváron így 7,20 forint jut minden négyze tméterr e.

— Ez elég?

— Nem.. Legkevesebb 10 kellene.

1 — Ismereteink szerint néhány magyar városban 15 formt a parkok minden négyzetméterére felhasznált karbantartási norma.

— Mi annak is örülnénk, ha 11—12 forintot fordíthatnánk erre a célra. Ezért marad el az utak leszórása kaviccsal, a faállomány felújítása.

— Epült-e park az utóbbi három évtizedben Kaposváron tanácsi beruházásban?

— Igen. így létesült a Ság- vári liget, a Gábor Andor tér, a cseri Centenáriumi park, így került sor a Jókai park rekonstrukciójára, és ide tartoznak a lakótelepek parkosított területei. A lakótelepek gyors fejlődése ma erősen megszabta a parképítés irányát. A létesített zöldterületeknél sokoldalú segítséget kaptunk a vállalatoktól, ipari szövetkezetektől. A Ságvári ligetet például a Mezőgép és a munkásőrség segítsége nélkül neim is tudtuk volna kiépíteni. Itt említeném meg az ipartelepeken fejlődő parkkultúrát, A Pamutfonó-ipari Vállalat, az Esvesült Izzó, a gyógyszertári központ, a növényvédő állomás alakított ki mintaszerű zöldterületet épületei körül.

\

— Van-e elég korszerű fölszerelés, és vannak-e szakképzett munkáskezek a parkok gondozásához, a fasorok ápolásához?

— A kérdés első részére csak részben tudok megnyugtató választ adni. A másodikra igent mondok. Jelenleg a vállalatnál több, fontos gép hiányzik. A fák szakszerű ápolásához kosaras gépkocsira

volna szükség. X megyében ilyen csak a tűzoltóságnak van. Tavaly a, vállalat rendelt egyet, s jövőre talán megkapja. Vannak viszont motoros fűnyírók, megfelelő kisgépek. Az intenzívebb munkát akadályozza, hogy nincsen elég anyagi eszközünk.

— Szerepel-e a városrendezési tervekben a zöldterületek kiterjesztése, a parkok rekonstrukciója?

— 1972-ben készült a legutóbbi zöldövezeti terv, de ezt az idő már rég túlhaladta. A továbblépést egyebek között megyei tanácsi határozat is előírja. Az általános rendezési terv korszerűsítése most készül, ennek szerves részeként a következő 15—20 évre meghatározzák a zöldövezet fejlesztésének irányait és területeit is. Még. az idén megalakul egy városszépítő egyesület, amelynek egyik szekciója kongrétan is foglalkozik e tervekkel. De közelebbi eseményről is beszámolhatunk. Hamarosan — jelentős társadalmi segítséggel — megindul a Centenáriumi park rekonts- rukciója. Szocialista szerződésben rögzítettük, ki mit segít. Ennek részeként nemesfák (vérbükk, tölgy, hárs) kerülnek az értéktelenebb akác helyére. Erdei sétautak és tornapálya létesülnek.

— És a belvárosi parkok rekonstrukciója? Állapotuk rohamosan romlik.

— A rendelkezésre álló pénz ma a szinten tartáshoz sem elég... A következő ötéves tervben szeretnénk nagyobb figyelmet fordítani ezekre. A város nem enged zöldterületet fölhasználná — pótlás nélkül.

Csupor Tibor

Építőtábor Siófokon

A fiatalok körében kedvelt a táborozás. Az ifjúsági építőtáborokba minden évben többen jelentkeznek, mint ahány hely van. A gazdaságok számítanak is a fiatalok munkájára. A mezőgazdaság mai munkaerőhelyzete mellett elképzelhetetlen a gyümölcs- és zöldségbetakarítás a szorgos diákkezek nélkül

A Siófoki Állami Gazdaságban is építenek a diákok munkájára. Gyümölcs- és zöldségszedés, konzervüzemi munka és néha egy kis kapálás — ez a gyerekek munkája

— mondotta a gazdaság központi kerületében Lencse Vince termelésirányító. A Geisler Eta építőtáborba kéthetes turnusokban érkeznek a fiatalok, egyszerre hatszázan, Baranya és Szolnok megyéből. Egy részük Siófokon, másik részük pedig Alsótekeresen kap munr kát. A tábor szép, kényelmes. Hideg-meleg vizes fürdők szolgálják a kényelmet, sportszerek állnak rendelkezésükre.

— Különös figyelmet fordítunk arra, hogy a gyerekeknek ne legyen okuk panaszra

— mondta Mihályi András osztályvezető. — Az ellátásra, azt hiszem, nem panaszkodha- nak, s a szabad időben is gondoskodunk a programról, hajókirándulásra visszük őket a Balatonra.

— Hát a kosztra valóban nem lehet panasz — szólt egy kis pécsi leányzó —, csak nekem egy kissé zsírosabb meg fűszeresebb, mint áz otthoni.

— Kézilabda, röplabda, pingpong, tollaslabda, sakk áll a gyermekek rendelkezésére

— tájékoztat Szirtesi Erzsébet táborparancsnok. — A központilag szervezett programok is hasznos szórakozást nyújtanak. A KISZ KB minden építőtáborba küld egy zenekart.

— Na, meg mi is kitalálunk magiunknak játékot — szólt ismét 4gy pécsi diák. —* A Most mutasd meg! alapjátékát játssza mindenki. A mi brigádunknak jól megy, tegnap nyertünk.

A brigádok a munkában is élen járnak. Turnusonként háromszor értékelik munkájú kát, és 'a gazdaság megjutalmazza az első nyolc helyezettet! Van olyan brigád, amelyik kétszer is az élen végzett.

— Az az igazság — mondta Lencse Vince —, hogy , ezek á gyerekek nélkülözhetetlenek. Nélkülük a nyári gyümölcs- és zöldségbetakarítást nehéz volna elvégezni. Nem sokat számítj hogy életükben talán először látnak nagyüzemi gyümölcsöst vagy faiskolát. Olyan munkákat bízunk rájuk, amelyeket könnyű megtanulni, s nem jelentenek nagyobb fizikai megterhelést. A brigádhoz beosztott gazdasági szakmunkások — főleg a tapasztalt, régi dolgozók — szívesen megmutatják a szakmai fogásokat. Néha meglepetést is

okoznak a fiatalok, olyan kedvvel, energiával, lelkesedéssel dolgoznak, amilyenre nem számítottunk.

— Hamar eltelik a két hét — mondták a gyerekek a táborban. De a munka utáni kellemes fáradtság emléke, a tábortüzek és a Balaton felejthetetlen hangulata maradandó lesz. Egy bizonyos: megismerik a gazdaság életét, megismerik a mezőgazdasági munkát. S a gazdaságnak nyújtott segítség mellett ez sem lebecsülendő.

N. J.

Mint a tündérek a mesében.••

A Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kállai Éva és Che Guevara szocialista brigádjai a III. kerületi, Raktár utcai óvodát patronálják. A nyári szünet alatt a brigádok munkaidő után festenek, mázolnak, rendbe hozzák a vízcsapokat, felújítják a játékokat.

Mindig éjjel dolgozott

Huszonhat év újságok között

Egy fiatal, törékeny asz- szony, két gyerekkel az oldalán a város utcáin bolyongott huszonhat évvel ezelőtt. Szürke házak, ismeretlen emberek között egy parányi szobát keresett, ahol éjjelre meghúzódhat. Nem ismert senkit, a város szokatlan volt a zselici tájban felnőtt nőnek. Kevés pénzén egy sötét kis szobát bérelt, az álom itt is gyönyörű volt.

Munkát kell találnia, zakatolt az agyában, de hol? Egy régi ismerős azt mondta, hogy a postán érdeklődjön. Megpróbálta. Éjszakái munka lesz — mondta a vezető —, csak számolnia kell a hírlapokat. Elindult az ajtó felé, nem merte vállalni. Mi lesz a két gyerekkel? Lassan megfordult és azt mondta, vállalom. Mindegy, hogy mi lesz, etetni kell őket. Éjjel tizenkettőtől reggel nyolcig dolgozott, a pénz még így sem volt elég. A kenyeret, a tüzelőt jegyre adták, örült, ha egy kis ételt

V. ívanov

*4 pqonavtov utazása

Argonavtov furcsát álmodott az éjszaka. Almában sokáig lebegett a térben, aztán mint a csapatától lemaradt madár, délnek vette az irányt.

— Hízni fogsz, Petya — — mondta neki a felesége reggel, ágyazás közben.

— Vidékre küldenek, biztos — fejtette meg az álmot a férj. Neki lett igaza. Alig, hogy beért a munkahelyére, Zubkó főkönyvelő hívatta magához:

— Szóval, az a helyzet — mondta a főkönyvelő, és szemüvegét a homlokára tolva ránézett Argonavtovra —, a kiküldetésekre szánt költségeknél van egy kis pénz- maradvány: hétezer rubel. El kell utaznod Szamarkandba.

— Mért pont Szarharkand- ba?

— Jó, ha oda nem akarsz menni, utazz Habarovszkba. Megnézed a várost, elmégy a tájmúzeumba. Kapod a kiküldetési díjat, első osztályon utazol a vonaton, a szállodában luxusszobát rendelsz.

Zubkó számolni kezdett:

— Ez összesen 450 rubel. Nem, ez nem megy! — A főkönyvelő megvakarta a tarkóját, — Hallgass ide, »ni

lenne, ha TU—104-es géppel körülrepülnéd a földgolyót? Elrepülsz a Kárpát-medence fölött, felmégy a Himalája fölé, aztán gondolsz egyet, és leszállsz valamelyik csendesóceáni szigeten. Este tábortűz mellett táncolsz a bennszülöttekkel ... — Zubkó újra belefogott a számolásba. — utazási költségek, napidíj, föld körüli pótlék, összesen 2800 rubel. Nem, ez se megy.

A főkönyvelő sokáig törte a fejét, aztán hirtelen felderült az arca:

— Fölrepülsz a holdra. Rakétán. Egyedül. Kapsz útiköltséget, napidíjat, holddíjat, kozmikus, súlytalansági, nehézkedési pótlékot.

A holdutazás sikeres volt. Argonavtov hozzászokott a különleges körülményekhez, bírta a megterhelést. A földre való visszatérés után Ar- gonavtovnak el kellett számolnia az úti okmányokkal a főkönyvelőnél.

— A földi aláírások rendben vannak — állapította meg a főkönyvelő, miután ellenőrizte a kiküldetési költségelszámolást. — Elindultál a földről, megérkeztél a holdra. Na, de hol van a holdra érkezés és a visszaindulás igazolása?

— Minek ide annyi igazolási? — méltatlankodott Argonavtov, — Hiszen maga Í4

tudja, hogy én a holdon jártam!

— Én tudom, te tudod, mindenki tudja, de mii mutatok a revizornak? Bizonylat nélkül nem hiszi teí.

— Szóval, így nem jó az elszámolás?

— Nem jó, bátyuskám. Ilyen a pénzügyi fegyelem. Nem tudom elfogadni a kiküldetési költségelszámolást. — Zubkó szigorúan nézett Argonavtovra, és az igazgatóhoz sietett jelentést tenni a történtekről.

Amikor a főkönyvelő visz- szatért az igazgatótól, arca jóságot, elégedettséget tükrözött.

— Ne idegeskedj — nyugtatta meg Argonavtovot —, az úti kiadásokat hozzácsapjuk a kulturális rendezvények költségeihez. Olyan címszó alatt, hogy látogatás a planetáriumban. Tudod, egy kis hiba történt. Kiderült, a ta pasztalatcserére szánt pénzösszegnél van maradvány. Így hát készülődj, elmész tapasztalatcserére. Felrepülsz a Jupiterre.

— De hiszen ott még élet sincs! — szólt közbe Argó navtov.

— Az a jó! Átadod az itteni élettapasztalataidat!

Így utazott el Argonabtov a Jupiterre.

Kiss György Mihály fordítása

tudott adni az éhesen tátogó szájakba. Meg kellene próbálni Pécs mellett a bányában. Bármilyen nehéz, élni kell. Egy reggel lovas kocsi állt a ház előtt. Tüzelőt hozott, s nem kellett kifizetnie. A posta vezetője küldte. Az asszony szeme könnybe lábadt, nem akarta elhinni, hogy valóság, amit lát. Lassan itt a tél, és nem kell fázniuk.

Hosszan kopogtatok az ajtón, csak késve érkezik a válasz. Kulcs csörög, nyílik az ajtó. ötven év körüli, vékony asszony áll velem szemben. Gyorsan egy köpenyt ránt magára.

— Ne haragudjon, éppen elszenderedtem. Tudja, megszoktam, hogy éjszaka dolgozom, és ebéd után egy órát alszom. Ne nézzen körül, olyan rendetlen minden!

A szobában tisztaság, az asztalon lemezjátszó, az öreg óra nagyot kongat Fél négy van. Kató néni hellyel kínál, majd leül velem szemben.

— Alig két hete. hogy nyugdíjas lettem. Éjjel gyakran fölijedek, hátha elkések a munkából. Lassan majd megszokom.

Keze az erős Kossuth után nyúl, szabadkozik, hogy nem tud kávéval kínálni.

— Bányán vettem egy kis telket, ott voltam szombatvasárnap. Sajnos, kint hagytam a kávéfőzőt. Lemegyek a szomszédasszonyomhoz, ott majd főzök.

Alig tudom lebeszélni. Végignéz magán, összébb húzza a köpenyét.

— Azt mondták a postán, hogy a legjobb munkaerő volt, mindig éjjel dolgozott. Ha szabadságra ment, két embert kellett beállítani a helyére. Még így is sok hiba volt.

Kezét mutatja, hosszú, keskeny ujjain kemény a bőr.

— Falusi lány voltam, ha kellett, lovat csutakoltam, de megfogtam az eke szarvát is. Minden munkát el tudok végezni. A nyomdában expediáiéként dolgoztam. Számoltam, kötegeltem az újságokat.

— A huszonhat év alatt egyszer sem volt beteg, férfimunkát végzett.

— Néha éreztem a derekamat, de hát ez nem betegség. Mindennap tornázom. Az öreg csontokat meg kell mozgatni Amikor 1952-ben elkezdtem a munkát, még csak négyezer- ötszáz-ötezer példányban jelent meg a Somogyi Néplap. Ma már megközelíti à hetvenezret. Az én munkám viszont ugyanaz maradt. A betegség szerencsére mindig elkerült. Ha kimegyek a telkemre, három órakor már fent vagyok. Dolgozgatok a kertben, nem is tudnék tovább aludni.

— Kató néni volt mindig az újság első olvasója.

— Ez valóban így van. Tudja, amikor a nyomdába kerültem, nem néztem át az újságot. Egy idős bácsival dolgoztam együtt, aki mindig azt mondta, először olvassam el a lapot, ennél ne legyen semmi fontosabb. Azóta éjjelente ez volt az első. Alaposabban azonban itthon olvasom el.

A szoba falán kiváló dolgozó oklevelet. Féltett kincsként őrzi őket Kató néni. A sarokban a táska, amellyel munkába járt. Még nem pakolta ki. Várja, hogy mikor jönnék érte este. Hátha be kell menni segíteni. ,

— Ha szabadságon voltam, akkor sem tudtam megnyugodni. Féltem, hogy valami baj lesz. Fejből tudom, hogy a több mint kétszáz hivatalnak, vállalatnak, hány újság kell. Kíváncsi vágyók, az utódom hogyan csinálja.

— Sokáig dolgozott a postán. Mivel búcsúztatták el a nyugdíjba vonulásakor?

— Aranyjelvényt kaptam a törzsgárdatagságomért. Azt mondták,, majd február körül búcsúztatnak el véglegesen. Tudja, én semmilyen ünnepélyre nem tudtam elmenni, mert éjjel dolgoztam, nappal a gyerekekkel kellett törődnöm. Most kértem, hogy ne rendezzenek ünnepséget. Igaz, hogy nehezen éltem, de a rosszat elfelejtem. A szegénységben is annyi szép emlékem volt. Ha este lefekszem, ezekre szoktam gondolni.

Szeme végigsimogatja az öreg bútorokat. Minden darabért megküzdött.

Sötét politúros kétajtós szekrény áll a fal mellett. Anyai örökség. A kanapé, az asztal sok éve szolgál már. Az új tévé, apró kapcsolóival a technika világát hozza a szobába. Több mint húsz éve lakik itt Trézli Lászióné. Néhány év alatt összegyűjtött pénzéből meg tudta venni a régi lakótól ezt az egy szobát, összkomforttal.

— Hetedik gyereknek születtem a családban, de úgy érzem, szerencsés is voltam, egész életemben.

Izményi Éva

Somogyi Néplap