Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

Nyárközepen a Zöldértről Nyáron készül a terv MJt tett a Zöldért megyei vállalata az utóbbi években a zöldség- és gyümölcster­melés, forgalmazás, illetve a lakosság ellátásának ja­vítása érdekében, mi jel­lemzi a partnereikkel való kapcsolatukat, együttműkö­désüket — erről tanácsko­zott tegnap Kaposváron a' megyei tanács mező- és . élelmiszer-gazdasági bizott­sága. A mezőgazdasági termékek sorában sajátos helyet foglal­nak el a zöldség- és gyü­mölcsfélék. Ezeken a cikke­ken keresztül a lakosság na­ponta közvetett kapcsolatban van a termelőkkel, a forgal­mazókkal, a mennyiség, mi­nőség, választék alapján ítéle­tet alkot. A közhangulat ala­kulásában az ellátás színvo­nalának fontos szerepe van. A lakosságot, a vásárlót csak az érdekli, hogy amit venni akar, az kapható-e, méghozzá milyen áron és mi­lyen minőségben. Ennek alap­ján alkot ítéletet az ellátás­ról. Hogy ez az ítélet milyen lesz, elégedettséget fejez-e ki, vagy tele lesz bíráló méltat­lankodással, abban kulcssze­repe van a termeltetést, a forgalmazást döntő mértékben szervező Zöldért vállalatnak, a hajdani MÉK vállalat jog­utódjának. Milyen ítéletet al­kothatunk most, 1978 nyarán? Amit a háziasszony vagy a Balaton-parton nyaraló álta­lában így fogalmaz: »a ko­rábbi évekhez képest az idén sokkal jobb az ellátás*, az a tegnapi testületi ülés állás- foglalásában így hangzott el: a Zöldért vállalat tevékeny­sége az elmúlt két év során számottevően javult, különö­sen vonatkozik ez a termelte­tés szervezésére, a mezőgaz­dasági nagyüzemekkel való szorosabb, célratörőbb kap­csolatokra. A zöldségtermelés fejlesztésére hozott határoza­tok t szellemében érdemben segítette, a nagyüzemi gazda­ságokat a vállalat — ezt ál­lapította még a termelőszö­vetkezetek érdekeit képviselő Pfeiffer Elemér, a tsz-szövet- ség titkárhelyettese. Nemcsak szaktanácsadással, a piaci igé­nyek ismeretében a termelés orientálásával működött köz­re a Zöldért abban, hogy a nagyüzemi kertészetek a vá­sárlók,' illetve az ipar igényei­nek megfelelő árukat termel­jenek, hanem lehetőségeihez képest anyagilag is igyekezett hozzájárulni a korszerű új módszerek terjesztéséhez. Pél­dául az országban az elsők között az ő közreműködésével indult meg megyénkben a síkfóliás termelés. Az idén nyolc szövetkezet harminc- nyolc hektáron alkalmazza ezt a módszert; ebben része van annak, hogy a fólia be­szedéséhez anyagilag is hoz­zájárult a vállalat, ezenkívül öt fóliahúzó gépet vásárolt, és ingyenes használatra át­adta az üzemeknek. Négy szövetkezetnek — mely öt évre. elkötelezte magát tíz hektárnál több szántóföldi paprika termelésére — komp­lett öntözőberendezést adott használatra. És lehetne sorol­ni tovább a termeléssegítés,, -szervezés kisebb és nagyobb jelentőségű módszereit. Bizo­nyos,. hogy mindez sokat ja­vított a kapcsolatokon, mely­nek hasznát végső soron mi, vásárlók éreztük. De az is bizonyos, hogy az együttmű­ködés szélesítésének még szá­mos lehetősége van. A felada­tok sorában az elsők között szerepel, hogy keressék és él­jenek ezekkel. A vállalat elmúlt két éivi tevékenysége összességében elismerésre méltóan javult. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy működésük fogya- tékosságmentes, hogy nincse­nek olyan részterületek, me­lyek további intézkedéseket, még következetesebb munkát igényelnek. A legtöbb problé­mát okozó, a legtöbb vitát kiváltó terület a kistermelés. Bár a kistermelés szervezése, integrálása a fogyasztási szö­vetkezetek feladata, az itt termelt áruk döntő többsége a Zöldérthez jut. Elengedhe­tetlen tehát, hogy az áfész-ek és a vállalat között nagyon szoros együttműködés alakul­jon ki. Ez a terület mindkét fél részéről kívánnivalót hagy még maga után, s ahogy a bizottság tegnap állást fog­lalt: lényeges, hogy kölcsönö­sen keressék a kapcsolatok javításának módját A kister­melők az ellátásban jelentős szerepet töltenek be, fontos azonban, hogy az 6 tevékeny­ségük is — a nagyüzemeké­hez hasonlóan — szervezett, irányított legyen; olyan áru­félékkel, zöldség-, és gyü- mölcsttajtákkal -kopogtassa­nak be- a felvásárlókhoz, amelyekre piaci igény van.- I ' T. M. Segítik a hátrányos helyzetű tanulókat Nincs hiány ' A Mezőgép Tröszt aratási ügyeletéhez eddig 600 esetben fordultak, mert a megdőlt ga­bona és a fölvert gyom miatt gyakorivá váltak a kombáj­nok, az erőgépek tengely- és variátortőrései. Az ügyeleti munkába bevont több mint 350 műszaki szakember eddig 7500 munkaórát fordított a hi­bás gépek megjavítására. A hét minden napján szinte éj­jel-nappal több mint 150 kor­szerűen fölszerelt szervizkocsi­val járják a szövetkezeteket, gazdaságokat. A tröszt rend­szeresen ellenőrzi az aratási ügyeletet tartó 14 yállala4 munkáját. Mivel a kombájnok és az erőgépek terhelése jóval na­gyobb, mint a korábbi évek­ben volt, lényegesen nőtt a gazdaságok alkatrészigénye. A javító- szerelőmunkát könnyí­ti, hogy a Mezőgép Tröszt ügyeletet tartó vállalatai szo­ros kapcsolatban állnak az al­katrészeket forgalmazó Megév- vel, és számolva a lehetséges problémákkal, jó előre felad­ták a rendeléseket Sok eset­ben egy-egy szerkezeti elemet — például felhordó csigát, fo­gaskereket — akkor is kiad­tak a javítómunkákhoz, ha ez­zel kevesebb készterméket, például hajtóművet tudtak legyártani. Ezekből a hiányt a következő hetekben na­gyobb sorozatok előállításával fogják pótolni. A Mezőgép Tröszt .tájékoz­tatása szerint jól beválnak azok az új kombájnok, ame­lyekből csaknem ezret szerel­tek ÖGöze az idei aratásra a gazdaságoknak. Az Importal­katrészek ezekhez is rendelke­zésre állnak. Egyedül az IFA-járművekhez szükséges pótalkatrészek beszerzése okoz továbbra is gondot. Sokan irigylik Ilyenkor a pedagógusokat, mondván: mi­lyen jó nekik nyáron, mert heteket pihenhetnek, nincs semmi dolguk. Molnár Gergelyné, a csur­gói pedagógus pártszervezet titkára nem tartozik az iri­gyeltek sorába. A szünidőben is van elegendő munkája. Az alapszervezet új tanévre szóló tefveit készíti, hogy a kom­munista pedagógusok időben megismerhessék feladataikat. Az első lépések Lakásán találtam Molnár Gergelynét. Egy gyermeklélek­tannal foglalkozó könyvet ol­vasott. Huszonkét éve pedagó­gus, tizenegy esztendeje kom- munista. — Amikor két évvel ezelőtt engem jelöltek, nem éreztem magam alkalmasnak ennek a fontos tisztségnek az ellátásá­ra. Mégis arra törekedtem, hogy a vezetőséggel, az alap­szervezet kommunistáival, a párton kívüli pedagógusokkal, a két iskola és az óvoda, va­lamint a nagyközség párt-, tanácsi és gazdasági vezetőivel összefogva megoldjuk legfon­tosabb feladatainkat. , Sok az iskolánkban a hátrányos hely­zetű, veszélyeztetett környe­zetben élő gyermek, ós nagy a cigány tanulók száma. Ök ott­hon a családjuktól nem kap­hatnak megfelelő segítséget Azt tartottuk a legfontosabb­nak, hogy minél többen járja­nak rendszeresen iskolába, s csökkenjen a bukási átlag Néhány héttel az éves mun­kát értékelő taggyűlésünk után elmondhatom: sikerült megnyerni mindazokat akik ebben a munkában segíthet­itek. . ......... • éy ' u. 4 Állandóan napirenden A veszélyeztetett környezet­ben élő és a hátrányos hely­zetű gyerekekkel való foglal­kozás állandóan napirenden van. Am nemcsak ezzel fog­lalkoznak rendszeresen a ve­zetőségi üléseken, taggyűlése­ken, hanem azzal is, hogy az állami gondozásban élő, a ta­nácstól segélyt kapó nagycsa­ládosok gyermekei milyen bá­násmódban részesülnek otthon. Az állandó családlátogatá­sok, az osztályfőnöki órák szintén e munkát segítik. Föl­figyeltek arra, milyen nagy gondot okoz a pedagógusok­nak, Ira az ilyen gyermekeket nem veszik föl az óvodába, az iskolai napközibe. Ezért -ava- solták: elsősorban ők jussa­nak be az óvodába, s lehető­leg már elsősként legyenek napközisek, hogy a többiek jó hatással lehessenek fejlődé­sükre. A tanács szociálpolitikai elő­adója, Molnár János nagy se­gítséget nyújt a pedagógus pártszervezetnek. Részt vesz az e témát tárgyaló vezetősé­gi üléseken, taggyűléseken, és tapasztalataival, javaslataival hozzájárul munkájukhoz. A Napsugár Ipari Szövetkezet, a kaszói erdészet, a tejüzem, a SEFAG csurgói faüzeme, a termelőszövetkezet, a szocia­lista brigádok ugyancsak tá­mogatják törekvéseiket. A nagycsaládosoknak, a hátrá­nyos helyzetű dolgozóik gyer­mekeinek rendszeresen adnak segélyeket. A szocialista bri­gádok az Egy üzem, egy is­kola mozgalmon belül az is­kolák, óvodák fejlesztéséhez, az ottani nevelőmunka tárgyi föltételeinek javításához nyúj­tanak önzetlen társadalmi munkájukkal jelentős segítsé­get. Figyelemmel kísérik az üzemek, a szocialista brigádok a nagycsaládosok gyermekei­nek tanulmányi eredményét is. Sok a tennivaló Elismeréssel beszél a peda­gógus pártszervezet tevékeny­ségéről Vancsura József, a nagyközségi pártbizottság tit­kára: — Sok a kezdeményezés. A veszélyeztetett és hátrányos helyzetű, meg a cigány tanu­lókkal nagy szeretettel, lelki- ismeretesen foglalkoznak. Si­került a tanáccsal és az üze­mekkel jó együttműködést ki­alakítaniuk. Ezt kell tovább folytatni, elérve, hogy ez az egész nevelőtestület feladatá­vá váljon, s az üzemek meg a szocialista brigádok még na­gyobb részt vállaljanak. Érde­mes’ lenne felülvizsgálni az egy tanulóra jutó segély ösz- szegét, mert ez iskolánként változik Van tehát tennivaló bőven. Ezt mondotta beszélgetésünk végén Molnár Gergelyné is: — Emelkedett a rendszere­sen Iskolába járók száma, ke­vesebben buktak meg. Ez an­nak az eredménye, hogy kom­munista és párton kívüli pe­dagógusaink szívesen foglal­koznak a tanulókkal, rendsze­resen és díjtalanul korrepe’ál- ják a rászoruló gyermekeket. Az ősztől tovább folytatjuk ezt a munkát. Még tervsze­rűbb, következetesebb tévé-; kenységgel szeretnénk elérni — együtt a tanáccsal és az üzemekkel —y hogy az iskolai tanulmányi előmenetelen ne érződjön, melyik gyermek él hátrányos vagy veszélyeztetett környezetben. i Ma! László Kétezeri-ötszáz tehergépkocsi A húszlonnás Rába—Man tehergépkocsik korszerű gyártósoron készülnek a Magyar Va­gon- és Gépgyár győri gyáregységében. ‘Az idén elkészül a kétezer-öUszázadik. A kapkodás ára M űbe kerül a kapkodás? Mennyi anyagi és szeBeml tőkével, keserűséggel és »kiláitástalansággal* fize­tünk érte? Hány embernek szegi a kedvét, miköz­ben észre sem veszi, hogy saját kapkodásának az áldozata. Megfontolatlanul, elhamarkodottan cselekedni könnyebb, mint megfontoltan. De miire vezet? Gondolom, kíváncsiak, hogy »mi sül ici« e néhány so­ros bevezetőiből. Először elmondom egy fiatal elvált asz- szony történetét, azután egy másikét, aki nem vált el. S talán még néhány általánosabb »adalékot« mondanivalóm kifejtéséhez. Ezúttal nem kellett kutatnom az eseményeiket, nem vett el órákat az iratok közötti böngészés, a hivata­lok ajtónyitogatása, A téma panaszosok képében jelent meg a szerkesztőségben. Sajnálatos tény: az is a kapkodás ára, hogy gyakran megértve és akarva sem segíthet az ember. Rögtön kiderült ugyanis: az egyéni életükben kapkodóknak rendszerint magunknak kell kilábalniunk a bajból. A közös­ségi ügyekben kapkodok könnyebben megússzák. Vagy a közösség hozza helyre hibáikat, vagy kapkodásuk következ­ményét elmossa a rosszul értelmezett kollektív felelősség... Az asszonyka pironkodva jött, mint aki érzi, hogy úgy­sem segíthetünk. Ügyében talán sohasem kerül papír az írógépbe, ha nem találkoztam volna azóta is hasonló ese­tekkel. Történetének az a lényege, hogy négy évvel ezelőtt lakást igényeltek a tanácstól. Úgy jártak be Kaposvárra, s a pici babával nem tudtak mit kezdeni. Két fiatal, a mun­kahelyén is megbecsült emberről van szó. A tanács méltá­nyolta igényjogosultságukat, de hát hiába, várni kellett Fél év sem telt el, amikor megbomlott a családi béke — bár ehhez semmi köze sem volt a lakáshelyzetnek. Az asz- szonyka elvált ott maradt a kisgyerekkel, de igényjogo­sultsága továbbra is fönnállt Rövidesen meghalt az asz- szony édesanyja, házának negyedrészét ő örökölte. Lakás­kérelmét emiatt utasították el. Ezután benevezett egy KISZ-lakásépítési akcióba, de nem volt 120 000 forintja. Anyasági segélyen lévén disznókat hizlalt odahaza; így szedett össze 75 0Ô0 forintot A KlSZ-lakáshoz ez is kevés volt Elhamarkodottan telket, vett a Róma-hegyen 75 000-ér, jóllehet tudta, hogy sohasem lesz elég pénze az építkezés­hez. Igényét fönntartották volna, de a tanács közölte vele, csak akkor vehet részt a munkáslakás-építési akcióban, ha a telket eladja, A telek azonban nem kellett senkinek... Mit tegyen? Óda a pénze, kilátástalan a helyzete. Mert nem tudott várni. A kapkodásnak ára van... A másik- történet szomorúbb, bár nem keserítette vá­lás, a család felbomlása. Együtt laknak, de a kilátástalan- ság egyre jobban megmételyezi kapcsolatukat Lakásügy ez is. Az előzmények — egy lány keserves gyermekkora, csa­ládi viszonyai, magárahagyatoítsága és kisebb-nagyobb bot­lásai — regénybe kívánkoznának. Később azonban minden jóra fordult Rátalált egy tisztességes fiúra, aki beteg ugyan, sokat kínlódik és emiatt is szófián, zárkózott, de megértő és szerető férj volt Az asszonyka gyereket várt — az albérleti odúba. Az igénylésre az volt a válasz: egy gyerekkel nem sok az esély. Igaz. Több gyerekesek is vár­nak. A férjnek — villanyszerelő, a az asszonyka értelmisé­gi — volt egy kis tartalék pénze. Kaptak az anyóstól is, s bár a továbbjutás kilátástalan volt OTP-telket vettek. Az asszony gyes-en, a férj állás nélkül; de azért némi családi támogatással fizették az albérletet 02 illetéket a telek­részletet , a zután lakást igényeltek, és eladásra hirdették a tel­ket. Az asszony veszélyeztetett terhes lett a máso­dik gyerekkel. Az albérlet egyre kínzóbb volt A lakásigénylők névsorába nem kerültek be, mért •elfelej­tették*' bejelenteni, hogy volt egy telkük. A két gyerekkel egy szobácskábán éltek, azután egy szofoa-kohyhában — havi 800 forintért. Az asszony gyes-en, a férj betegállo­mányban. Kérvényt írtak, elutasították őket Mit tegyenek? Jött a »jó barát-*, tanácsot adott. Tud a közeli faluban egy házat Vegyék meg, költözzenek oda, jó életük lesz Beug­rottak. Üja/bb OTP-kölcsön a telek árához éss a szülői se­gítséghez. Cserébe — csak a költözködés után döbbentek rá—: romok és kilátástalanság a fejük fölött... Igaz, hogy háromszobás a ház, de vályog és düledező, tele egér­rel, patkánnyal. Áz óriási kertet ki gondozza? A faluban a férj és az asszony számára nincs munkaalkalom. Egyéb terheik mellett tehát fizetik a kapkodás árát. Az érdeklő­dő, tanulni akaró férjből ingerült, a gyerekekkel már nem törődő férj lett Az asszony — ha nem vigyáz magára — összeomlik, mint a vályogház, amelynek gondozásához nincs, aki pénzt teremtsen elő... Egy négytagú család fizeti a kapkodás árát Ha egy kicsit is kitartanak a szűkös albér­letben, másképp alakul az életük. A közösségeket egyének alkotják. Ha az önmagával felelőtlen egyén fizetni kényszerül a kapkodás árát, akkor mit tesz a közösség, ha egyénekből áll? Nem kell »meg­erőszakolni* a két történetet hogy általánosabb következ­tetésre jussunk, A sajnálatot ők sem viselnék el, de a tár­sadalom, a nagy közösség sem sajnálatra vagy együttérzésre szorul, ha lépten-nyomon fizetnie kell a kapkodás árát. Tudom, most olyan példák sorozatát várják, amelyek nem egy ember vagy család, hanem valamennyiünk életé­ben követelnék megoldást. Kérem, nézzenek körűt és he­lyettesítsék be az X-et, az Y-t Gondoljanak rá: mire ve­zet a kapkodás, a »hirtelen kényszer* egy-egy vezető meg­választásában? Mit idéz elő a »társadalmi*, a »megyei vágy*, ha nincs mögötte anyagi fedezet? Mit érnek a sok százezres tervek, amelyekhez alap nélkül adtak programot? A dokumentumok azóta is ott árválkodnak a pincék mé­lyén. Nem a programot adó, és nem a tervező: mi vala­mennyien fizetjük a kapkodás árát. És mennyi példát mondhatnánk még? \ Kell, hogy ezekről beszéljünk egymás között, és nyíl­tan. Kell, hogy szóljanak róluk az emberek, mert másképp nem tudjuk felszámolni időnként felelőtlen álmodozásain­kat. Nincs értelme, hogy félrevezessük egymást. Maradjunk a földön, vagy az álmodozások korát éljük talán? Lehet választani. Az előbbi fölfogás magabiztosságot, önbizalmat, az ember értékébe és képességébe, vetett hitet erősíti mind­annyiunkban, az utóbbi csalódáshoz, kiábrándultsághoz ve­zet, hiszen lépten-nyomon föl -kell ébrendi álmainkból. Az álmok gyakran kapkodáshoz, megfontolatlan tervezéshez, elhamarkodott intézkedésekhez vezetnék. Mibe kerül a kap­kodás? Mennyi anyagi és szellemi tőkével, keserűséggel és a kilátástalanság érzetével fizetünk érte? Nem hiszem, hogy bárki is számba tudná venni a kárt. P edig könnyű volna elkerülni a. botlások sorát, ha itt maradnánk a földön, s a »túlzott magasságokat* meghagynánk az űrhajósoknak: A »kapkodás ára* kapcsán ugyanis az a kérdés munkál bennem: miért aka­runk néha többet, mint amit megteremteni képesek va­gyunk? Miért »óhajtunk« légvárakat, ha »csak* földi pa­lotákra futja az erőnkből? S ráadásul a földi paloták éle­tünk megszépítői, önmagunk alkotásai, tehát büszkék lehe­tünk rájuk. A kapkodás megfontolatlanság, és nem más! A kapkodás kisszerűség és tehetetlenség; tehetségtelen embe­rek önmutogatása. Ideje volna fölfedezni az egyéni életben éppúgy, mint a közösségiben, hogy a kapkodásnak ára va ni Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents