Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

Színházi évad után Pamamai levél Új szerződés a csatornáról A trópusi eső hirtelen és olyan tömegben szalcadt a nyakunkba, hogy mire a szállodába értünk, a zok­nink is tisztára volt mos­va. Pontosan ez hiányzott — jegyezte meg az egyik kolléga — éppen egy óránk maradt, hogy kiérjünk a re­pülőtérre, fogadni a Pana­mába történelmi eseményre érkező vendégeket. Szállodánk, a Hotel Gra­nada, Panama fővárosának, Panama Citynek közepén van, de onnan még el kel­lett jutnunk a Csendes­óceán partján levő másik hotelba, a Holiday Innbe, mert onnan indult az újság­írókat a repülőtérre szállító busz. Hála a taxisofőrnek és az előre felajánlott bor­ravalónak, elértük a már indulásra kész tudósítókat. A repülőtérre viszont már csak a columbiai himnusz végére érkeztünk. A mexikói, a venezuelai, a columbiai, a Costa Ri- ca-i elnök és a jamaikai miniszterelnök után érke­zett a legfontosabb vendég, az Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter. A vendégek érkezése után egy órával pedig megkezdődött a Pana­ma Köztársaság 75 éves tör­ténetének legjelentősebb eseménye, az új csatorna­szerződés aláírása és a ra­tifikációs okmányok kicse­rélése. Erre az eseményre érkez­tek a magas rangú vendé­gek: Carter mint aláíró fél Torrijos tábornokkal, a pa­namai kormányfővel, az öt közép-amerikai államférfi pedig mint »nemzetközi ta­nú*' vett részt a történelmi ceremónián. Az esemény ténylegesen történelmi jelentőséggel ’ bír Panama számára, hiszen az Egyesült Államok a most fölcserélt szerződést 1903- ban rendkívüli körülmények között és igazságtalan, meg­alázó feltételek mellett fo­gadtatta el Panamával. Pa­nama 1830 és 1903 között — egy unió keretében — tarto­mánya volt a Dél-Amerika északnyugati csücskén elte­rülő Columbiának. A Pana­ma-csatorna építését egy francia vállalkozás még Cu- lumbiával kezdte a múlt század végén. A vállalkozás azonban a munkások tízez­reit elpusztító malária és a pénzügyi csőd miatt kudar­cot szenvedett. Az Egyesült Államok megvásárolta a francia vállalkozástól az építési jogot és engedélyt kért a columbiai kormány­tól a csatorna építésének folytatására. Mikor ezt a columbiai szenátus megta­gadta, az Egyesült Államok támogatásával »elszakadási mozgalmat« robbantottak ki, és 1903-ban Panama függetlenné vált. Ezt köve­tően néhány nappal megkö­tötték a csatornaszerződést — a panamaiak nélkül. A szerződés az Egyesült Államok örök tulajdonába bocsátotta a 10 kilométer széles csatornaövezetet, ami pontosan kettészeli a Csen­des-óceán és a Karih-tenger találkozásánál fekvő pana­mai földszorost. A rendkívül tonlos, a Dél- Amerika körülhajózását fö­löslegessé tevő vízi út lőtt­ben készült el, s a világ legforgalmasabb . csatorná­jává vált. Évente minteay 12 ezer hajó h^lad át rajta, sok millió dollár jövedelmet hozva az Egyesült Államok­nak, s borravalószerű össze­get juttatva Panamának. A panamai nép a szerző­dés országára eröszakolása óta folytatta harcát a nem­zeti szuverenitásért. A csa­torna partján temetők jel­zik ezeknek a harcoknak egy-egy állomását. A legna­gyobb véráldozatot követelő összecsapás 1964-ben zajlott le, amelyben 21 panamai tüntető és három amerikai katona vesztette életét. A hónapokon át tartó tün­tetéssorozat kényszerítette ki az Egyesült Államoktól, hogy újrakezdje a tárgyalá­sokat az igazságtalan, a pa­namai nemzeti szuvereni­tást sértő szerződés felcse­réléséről. A 14 éven át foly­tatott nehéz tárgyalások ta­valy végül is sikerrel zá­rultak a panamai nép szá­mára. A most ratifikált szerződés értelmében az Egyesült Államok 1999. de­cember 31-én délben vissza­adja Panama tulajdonába a csatornát és övezetét. Az addig tartó 22 éves átme­neti időszak alatt a csator­na fokozatosan átmegy pa­namai igazgatás alá és sok­szorosára növelik a Pana­mának fizetendő pénzössze­get is. A csatornaövezetben levő 14 amerikai katonai- támaszpont azonban a he­lyén marad a csatorna tel­jes átadásáig. Panama és az Egyesült Államok kötelezettséget vál­lalt, hogy őrzi a csatorna biztonságát, megtartja sem­legességét, nyitva tartják minden nemzet hajói szá­mára. Panama kérésére az Egyesült Államok kötele­zettséget vállalt, hogy tisz­teletben tartja a be nem avatkozás elvét és Panama szuverenitását. Megkésett történelmi igazságtétel! A panamaiak egy kis cso­portja elégedetlen az új szerződéssel, mert az nem azonnal adja vissza a csa­torna tulajdonjogát és mert fennmaradnak az amerikai katonai támaszpontok. Ez a csoport éles ellenzésbe kezdett a szerződés aláírása előtti hetekben. A tünteté­sek Carter elnök Panamába érkezése előtt egy nappal véres összetűzéshez és lö­völdözéshez vezettek a pa­namai egyetemen a szerző­dést ellenzők és támogatók között. A lövöldözésnek a helyszínen két halálos áldo­zata volt, ketten pedig a kórházban haltak bele sérü­léseikbe, tizenölen megsebe­sültek. Ez már értelmetlen vér­ontás volt. mert a jelenlegi körülmények között nem csikarható ki több enged­mény az Egyesült Államok­tól. Az új szerződés rendkí­vüli módon különbözik a régitől, hiszen az eddig sem­mibe vett nemzetet egyenlő partnerként ismeri el, amelynek pontosan megha­tározott időtől — 1979. ok­tóber elsejétől — többet kell fizetni, visszaállítják nemzeti jogait és végül visszakapja a csatornát és a két oldalon elterülő, 8—8 kilométer széles övezetet. S ez — mint a panamai kormányfő. Torrijos tábor­nok mondta — a panamai nép ' egy emberöltőn át folytatott harcának nagysze­rű győzelme. Panama City, 1978. július. Kovács István Illír szokások Évek óta folynak az ásatá­sok a jugoszláviai Stolacától nem messze fekvő ősi illír vá­ros, Daorsana környékén. A feltárt leletek alapján sike­rült rekonstruálni a. város egykori képét, lakóinak éle­tét. szokásait. Nemrég érdekes tárgyak ke­rültek elő a föld mélyéből: az 1. e. II. száz,Ariból való ka­lapácsok, laposfogók, körzők — vagyis ugyanolyan szer­számok, amilyeneket ma is használnak a kovácsok és az ékszerészek. A feltárt 150 le­let között megtalálhatók az illír mitológiai alakok meg­mintázásához használt, bronz­ból készült öntőformák is. KÖZÖNSÉG ÉS SIKER Sokszínű színházi évadnak neveztem a tavalyi összefogla­lóban a múlt évit. A most le­zárult szezonra elősorban a derűs színek voltak a jellem­zők. A kaposvári Csiky Ger­gely Színház vezetése érezhet- tően megnyerni igyekezett a közönséget, növelni a színház barátainak számát; minden valószínűség szerint ezért ik­tatott műsorába több vígjáté­kot, operettet. Fogalmaztam már úgy is e hasábokon, hogy felhígított műsorterv ez, bizo­nyos értelemben a korábbi, következetes válogatási elve­ket adta fel a színház. Annyi azonban bizonyos, hogy a sta­tisztika amellett bizonyít: új rétegeket sikerült nézővé ten­ni. De az is igaz, hogy elsöp­rő sikerré végül is nem a könnyű hangvételű darabok váltak! Felnőtt, értő és hálás befogadójává érett a kaposvá­ri közönség a »kaposvári stí­lusnak«. A korszerű színház közönsége ez. Beszéljünk először azokról a darabokról, melyek a szóra­koztatás jegyében születtek, s teremtődtek színpadra Kapos­váron is. Csaknem valamennyi igényes munka volt szakmai­lag; kívánnivalót nem hagy­tak maguk mögött a színpadi megvalósításban. Ilyen érte­lemben pozitívumként említ­jük Szirmai-Bakonyi-Gábor Mágnás Miskáját: a rendező Szőke Istvánnak sikerült úgy tálalnia, hogy a produkció részleteiben éreztük a műfajt perszifláló szándékot is. Igaz, az alapanyag többnyire ellen­állt. Koltai Róbert, Mólnál Piroska, Hunyadkürti István alakításait jegyeztük meg. Szakmailag ugyancsak kifo­gástalan produkció volt a Hogr váth Jenő vendégrendezésében színpadra állított Szigligeti­mű, a Liliomfi. De ennek a társulatnak nem jelentett aka­dályt, kockázatot. Ismét Koltai Róbertét emeljük ki, mint Szellemfit, Helyey László és Csákányi Eszter mellett. Ami a közönséget illeti : láttam fél­házas ünnepi előadást is, ami nyilván amellett bizonyít, hogy nem szabad műsorra tűzni olyan művet, 'melyet a megelőző két évben kétszer közvetített a televizió, a film- változat pedig még mindig szerepel a mozik műsorán. Tisztázatlanságot éreztünk Molière Képzelt betegének elő­adásakor. A zseniális író-szi- nész-rendező-direktor köztudo­másúan nem kedvelte kora or­vosait, nem tartotta sokra az orvostudományt sem. Nem csoda: kóklerek, sarlatánok is működtek, nagy pénzt húzva ' Mesél a bécsi erdő. a polgárok hiszékenységéből Szőke István rendezése azon­ban a mába vetítette ‘ a mo- liére-i véleményt; a produk­ciót ez ellentmondásossá tette. Pergő, rendezői ötletektől szi­porkázó részletek csatáztak ötlettelen, hosszadalmas ré­szekkel. S itt említjük meg, mint a színház egyik negatív jellemzőjét: sajnos több pro­dukción Is érződött, hogy túl­ságosan tisztelik az írott szót, nem kérik a dramaturg véle­ményét ahhoz, hogy húzások­kal pergőbbé váljék egy-egy előadás. A réndező többnyire fenntartja a jogot ehhez a munkához is, ha egyáltalán él vele. Az évad kínos, sajtóbotrányt kipattanta kudarca egy »rá- adás«-operett lett, Jacobi Vik­tor Sybillje, Ascher Tamás rendezésében. Egy sajnálatos baleset is sújtotta a társulatot, ez azonban nem ad fölmentést az alól, hogy itt és most a da­rab előadását semmi sem in­dokolja. Borítsunk fátylat rá! Annál is inkább, mert Asc­her Tamásra nem e »kötelező« operettrendezés a jellemző, ha­nem Ödön Von Horváth nagy szerű tragikomédiájának r színpadra teremtése. A Mesé’ a bécsi erdő az évad egyik nagy művészi sikere. Mintha Csehov, Szép Ernő és Brecht szólna együtt a darabban: az a ritka mű, melyben együtt él a kíméletlen humor a sors­tragédiával, stílusban is, cse­lekményben is leleplezve egy álszent, nyárspolgári világot melyben otthonosan szaporod­nak a fasizmus diaszpórái. Pogány Judit, Vajda László Olsavszky Éva, Kun \ilmos, Helyey László, Sándor Böske m. v., Hunyadkürti István, Si­mon Géza, Molnár Piroska, Kiss István nevét szívesen ír­juk ide. Hasonló nagy siker volt Csehov Ivanovjának egészen különleges, szép előadása Zsámbéki Gábor rendezésé­ben. A kaposvári produkció nemcsak arról szólt, hogy egy dezilluzionált emberrel végez a közöny, hanem arról is, hogv egy oblomovizálódott, patópá- li világ és egy erejét próbál­gató, új, farkastörvényű renc’ közösen nyomja agyon a gyen geségben vétkes Ivanovot Rajhona Adóm mellett Pogány Juditról, Vajda Lászlóról. Dánffy Sándorról, Helyey Lászlóról stb. beszéltünk azok­ban a napókban. Az évadnak ehhez a két kitűnő produkció­jához csatlakozott Babarczy László rendezésében Móricz Zsigmond Rokonok-ja, mely erőszakos aktualizálás nélkül szólt a mához leleplező erővel. Móricz művében a puszta tör­ténés mögé odarajzolódik a korabeli magyar város kor­rupció rothasztota, beteg szervezete: az, ami kívülről erős várnak látszik, Potemkin- íal csupán. Rajhona Adám, Molnár Piroska, Kátay Endre m. v., Kun Vilmos, Kiss Jenő, Ki.ss István erős pillérei vol­tak az előadásnak. Mindhá­rom nagy siserű daraD ren­dezésére jellemző, hogy kibon­tották az eredeti művekben általunk tulajdonképpen csak sejtett iróniát. A Csiky Gergely Színházban az utóbbi évadokban mindig nagy gondot fordítottak a gyermekszínházi előadásokra. Jurij Olesa A három kövér című játéka nagyszerű együt­tes műn.-tat hozott Zsámoéki Gábor és Lengyel Pál rende­zésében. De ezt is felülmúlta varázslatos kompozícióival, színpadképeivel Szamuil Mar- sak A bűvös erdő című me­séje Zsámbéki és Gazdag Gyu­la irányítói munkájával. Itt kell beszélnünk a színház al­kotó fantáziájú művészéről, a kitűnő díszlet- és jelmezterve­zőről, Pauer Gyuláról, akinek munkája ennél az előadásnál, de az Ivanovnál Is dominán- sá vált. Ugyanezt éreztük Do- náth Péier Rokonok-díszlete- nél is. ­A krónikához tartozik: több vendégjátékra is sor került, nagy színvonalkülönbségek­kel. Nálunk járt a szolnoki, a kecskeméti, a veszprémi, a pécsi társulat, valamint a Ma­dách Kamaraszínház és a Pes­ti Színház. Évad közben a társulatnak is' megtiszteltetést jelentett, amikor Koltai Ró- uert a filmkritikusok díját, Pogány Judit pedig a Jászai- díjat kapta meg. A »tizenkettedik órában« vált ismeretessé az a nagy változás, mely váratlanul éne a hosszú évek óta megbontat­lan társulatot és közönségét: a vezető művészek egy része a Nemzeti Színházhoz került. A kaposvári színház így ne­héz évadok előtt áll. De Ba- barczy László igazgató-főren­dező irányításával olyan mű­vészek készülnek új szerepek­re mint Olsavszky Éva Kos- suth-díias, Kun Vilmos, Raj­hona Adám, Dánffy Sándor, Kiss István, Csákánvi Eszter, Réti Erika, Lukáts Andor stb. S velük — bízzunk ebben — néha majd azok is, akiket most már vendégként tisze­lünk. Akkor joggal idézhetjük Nagy László sorait: »s lám nem dőlt össze a színház, az lett megint ami volt... Leskó László Kellemes nyaralást! Lassan két órája ülünk itt az árnyas teraszon, de Erzsi még mindig nem tért a tárgyra. Pedig úgy egyeztünk meg, hogy ő indítja a témát, én legföljebb beleszólok, ha szükségesnek látom. Mégis­csak az ő anyjáról van szó. Meg a húgáról, akinek szí- » vés vendéglátását élvezzük az új földvári nyaralójuk­ban. Sógornőm kifogyhatatlan szavai közé nem lehet beéke­lődni. llletvé csak olyan megjegyzésekkel, melyek a villájukra vonatkoznak, el­ismerés vagy újabb dicsek­vésre módot adó kérdés for­májában. Mert arra azért igényt tart, hogy esetenként — talán hogy monológját több szereplős színjátékká bővítse — más is megszólal­jon. Persze, csak röviden és szigorúan az általa meghatá­rozott forgatókönyv szelle­mében. Szegény Erzsi! Ho­gyan hozakodik elő az ízüle­ti bántalmakban szenvedő, hatvannyolc éves édesany­jukkal? Akinek egyetlen ro­kona él a falujában, bátyja özvenye. de vele már vagy két évtizede nem beszélnek. Udvariasad hallgatom a szóáradatot, amely most már a szomszédos villákból söpri a fontos közlendőket. Hogy az átellenben szép komóto­san betonkerítést építgető bácsi egy nyugdíjas vállalati kőműves, a húsz évvel fia­talabb felesége pesti tanárnő, aki már a bemutatkozás napján mindennek elmondta a férjét. Fura egy család, az biztos, hogy nem fog velük összejárni. Miről is beszélje­nek egy öreg kőművessel? Nem igaz? — Na, szóval tet­szik a kis vityillónk? Ugye, aranyos? Persze, azt nem tudnám szavakkal kifejezni, hogy mennyit kellett futkos­nom, amíg idáig eljutottunk. Es gondolhatjátok, mindent, mindent egyedül! Sanyinak nem olyan a természete, hogy valamit meg tudjon szervezni. Ű jó munkás, iga­zán nem lehet panaszom a keresetére, szépen hoz a ma­szekolás is. de az intézkedé­seket rám hagyja. Igaz, Sa- nyikám? — Miről van szó? Ja, nincs sör a vendégek poharában. Sanyiban ragyoqó védekező reflexek alakultak ki házas­ságuk csaknem két évtizedé­ben. Egyszerűen nem hallja meg azokat a szavakat, me­lyekkel a felesége nem kíván közölni semmit a számára. Különben is keserves társal­gó. csak néhány üveg sör után kerekedik mesélő ked­ve, többnyire arról, milyen murikat csapnak a vidéki szereléseken. — Még jó, hogy van ez a kocsi. Másképp el sem lehet képzelni a beszerzést manap­ság. És ugye, csak, én veze­tek a családban ... — Persze, mert nem adsz pénzt Sanyinak a tanfolyam­ra — vetem közbe, eléggé meggondolatlanul. — Ugyan, miket beszélsz! A vállalatánál megígérték, hogy majd szerveznek egy kedvez­ményes tanfolyamot. Oda majd. beiratkozik. Igaz, Sa- nyikám? No, és mit szóltok a függönyeimhez? Édesek, ugye? Különösen ez a drapp mintás tetszik mindenkinek. De azért a zöld sem csú­nya ... Sovány két óránk van a vonat indulásáig. És a ma­máról még egy szó sem esett. Pedig azzal jöttünk el: ma döntünk a sorsáról, akár sértődés árán is. Még egy te­let nem tölthet otthon, — Anyánkról mit tudsz? Na végre! Erzsi félretette vele született udvariasságát és elzárta a szózsilipet. — A múlt hét elején kap­tam tőle levelet. Hogy vár bennünket. Igyekezzünk ha­za. Én megértem szegényt, de hát itt is annyi a tenni- való, alig látszom ki belőle. A kerítés festése is rám várj a. virágokat állandóan gon­dozni kell, meg hát most már olyan szépen megerősödött a pázsit, kár lenne elhanyagol­ni. Még szerencse, hogy a második szomszédom — falu­si körorvos — szívesen köl­csönadja a fűnyíró gépét. Hiába, nem tehet elmaradni a környezettől. Igazam van? Ha már ennvi pénzt költöt­tünk rá, lássék meg rajta. És még annyi mindent szeret­nék. Például láttam itt az utca elején egy bájos hinta­ágyat ... Most kellene megragad­nom és anyja konyhájának töredezett, kopott kövére pottyantani kedves sógornő­met. Ahonnan tizennyolc éves korában elindult a fővá­rosba. De Erzsi szinte kö- nyörgött, hogy ne szóljak be­le a dolgukba, nem tudok fi­noman tárgyalni, mindjárt fölmegy a pumpa nálam és más házában nem illik ve­szekedni. Türtőztettem . hát magam. Jó fél óra és indulnunk kell az állomásra. Erzsi el­kapja kérdő-sürgető pillan­tásomat. Idegesen gyújt ci­garettára. — Amikor anyánk a ta­vasszal nálunk volt, panasz­kodott, hoay igen csak erőt­len. Látszik is rajta: a ruha lötyög a testén. Határoznunk kell a sorsáról. — Persze. Majd epuszer összeülünk és megbeszéljük, mit tudunk tenni. Bár őszin­tén szólva egyelőre nincs semmi elképzelésem. Jól tudja a dráoa: lakás- körülmén''ei kedvezőb­bek a mienkénél. Gyermek­telenek, kelten élnek eny kétszoba-hallos. Pest környé­ki családi házban... Búcsúznunk kell. Igen örülünk, bnny ilyen szén a villátok, köszönjük a. szíves vendéglátást. most már iga­zán elnézhetnétek felérik is emiik hét végén, a gyereke­ket is régen láttái ok, hát minden jót. csé'-olurk ben­neteket, további kellemes nyaralást kívánunk ... Faál László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents