Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

Csehszlovák vendégek Csurgón „ZVem kívánom, a büntetését...” A csaló Záhony — szárazföldi kikötőnk Harmincnégy — a csehszlo­vákiai Somorjáról érkezett — nagydiákot látnak vendégül elekben a napokban a csur­gói 526. számú Szakmunkás- képző Intézetben, s ugyaneny- nyi somogyi nebuló vendéges­kedik a szlovákiai testvérköz­ségben és Brnóban. A prog­ramban szakmai tapasztalat- csere, munkahelyi gyakorlat és tanulmányi kirándulás sze­repel. A vendégdiákok ma Pécs, Mohács és Siklós törté­nelmi emlékhelyeit tekintik meg. — No, milyen, volt — kér­dezte az őrnagy, amikor le­jöttem a fogdából, ahol An­gyal Lászlóval beszélgettünk. — Szánalomra méltó. Az egyetlen, amit mondhatok, hogy annak ellenére, amit el­követett, borzasztóan sajná­lom. Az_ őrnagy elmosolyodott: — Nincs csaló, akit ne saj­nálnának. Ha nem lenne any- nyira bizalomgerjesztő és esendő, egy vasat sem csal­hatnak ki senkitől. Ugye, ad­— Borzasztó, csak lépésben lehet haladni, mit csinálnak? — Nézd csak, olyan a ru­hájuk, mintha katonák lenné­nek! Néhány napja gyakori az ilyen beszélgetés a Kaposvár központjában haladó gépjár­művezetők és utasaik, meg a Május 1. utcában sétáló, be­vásárló gyalogosok között. Többen állnak meg, nézik a légkalapáccsal, lapáttal, ásó­val, csákánnyal szorgoskodó árokásókat. — A hadsereggel kötött szerződés alapján jöttek ide ezek a fiatalok, hogy segítse­nek a Május 1. utca alatt épü­lő gázvezeték árkának kiásá­sában, előtte pedig a vastag aszfalt feltörésében, majd a munka befejeztével a?, árok betemetésében, az aszfaltozás­ban. Vígh Lászlónak, a Kaposvá­ri Városgazdálkodási Vállalat diszpécserének, a munka mű­vezetőjének tájékoztatása után a katonákat figyeljük. Gyor­san, fegyelmezetten dolgoznak, nem zavarja őket a nagy for­galom. Pedig ugyancsak ne­héz ilyen körülmények között a munkára összpontosítani. — Elégedett vagyok a fiúk­kal. Ha az időjárás nem za­Azután így folytatja, ami­kor az eső elől behúzódunk a lakókocsiba: — A munkát soha nem szé­gyelltem. Igaz, géplakatos va­gyok, most pedig lapát, ásó van a kezemben, de szívesen végzem a városért. Budapes­ten, a Csepel Művekben tanul­tam szakmát, leszerelésem után hazajövök Kaposvárra, a gépgyárban dolgozom majd. Simon János — ugyancsak géplakatos — az Őrségből jött ide katonai szolgálatra. A bu­dapesti taxis, Csida Ferenc, a szintén budapesti Vojtkó Lász­ló — kárpitos —, vagy a bor" sodi szakács, Markoly Ferenc s a többiek szorgalommal, hozzáértéssel kezelik a légka­lapácsot, forgatják a lapátot, ásót, mintha mindig ezt csi­nálták volna. A parancsnok — Németh József törzsőrmester — elége­detten mondja: — Feletteseink felhívták a figyelmünket: mire kötelez az, hogy százak és ezrek sze­me láttára végezzük munkán­kat. Eddig senkit sem kellett kötelességére figyelmeztetni. Tudom, nem lesz szükség fe­gyelmezésre ezután sem. Szalai László tál volna te is egy kis pénzt, ha felkeres? — Hát ha éppen nem va­gyok megszorulva, talán. — Így voltak vele mások is. Angyal László 28 éves nagyatádi fiatalember. Nős, bár felesége az utóbbi időben már nem élt vele. Egy kisfia van. Sokáig keményen, becsü­letesen dolgozott. — Kilenc évig voltam a szakmában, később orvosi ja­vaslatra hagytam ott. — Mi volt a foglalkozása? — A bogiári kertészeti szakmunkásképzőt végeztem el. Aztán egy növényvédós tanfolyamot is. Rendszeresen jártunk orvosi ellenőrzésre, s egyszer kiderült, hogy nem bírom tovább a vegyszere­ket. Akkor hagytam ott az ál­lásomat. Kaposvárra menteim. Ott megkért egy család, gon­dozzam a földjét. Naponta 150—200 forintot kaptam ezért. — Ilyen jövedelem mellett miért volt rá szükség, hogy különböző emberektől pár száz forintot csaljon ki? — Nem tudom. Hiszen volt pénzem. Én magam sem ér­tem ezt az egészet. Minden olyan szerencsétlenül jött össze, a feleségem is ottha­gyott. — Italra kellett a pénz? — Néha ittam is, de még soha nem voltam részeg. A törvénnyel sem volt bajom. — De most visszaesőnek számit. — Sajnos így van. Május­ban ítélt el a Marcali Járás- bíróság 19 rendbeli csalás miatt, öt hónap börtönt kap­tam. Aztán alig telt el né­hány hét, újra ide kerültem. Angyal most fél. Csaknem harminc fok van árnyékban, ő mégis egész teltében resz­ket Megpróbál nyugodtan visszaemlékezni arra. mi min­den történt vele, de alig tud­ja rendezni gondolatait An­gyal csalt, különböző, de ha­tásos módszerekkel csapta be az embereket, hogy pénzt sze­rezzen tőlük. És mindezt úgy csinálta, Jiogy senki nem ha­ragudott, amikor nyilvánvaló lett, hogy az Angyalnak adott kölcsönöket soha nem kapja vissza. Az egyik, akit becsa­pott, éppen a munkaadója volt — Gyakran vittem tőle zöldpaprikát különböző he­lyekre. Akkor is eladtam pár száz darabot, az árát pedig megtartottam. A rendőrségi kihallgatáson azt mondta Angyal munka­adója: »Amit velem szemben tett, elnézem neki, nem kívánom a megbüntetését és kártérítést sem kérek.« Az ilyesmi csak »lovat adott« a csaló alá, és var bennünket, akkor a Rippl- Rónai téren és a Kossuth La­jos utcában levő vezeték ösz- szekapcsolásával, a körveze­ték kiépítésével július 25-re végzünk. Az első ütemmel hamaro­san elkészülnek, a KÖGAZ szakemberei pedig a bekötés­sel, azután betemetik, majd leaszfaltozzák a most kiásott szakaszt. Ezután kerül sor az úttest cipőbolt felőli oldalán a Kossuth Lajos utcáig, majd a Kossuth Lajos utcában egy néhány méteres szakasz fel­ásására. _ ! --H'. Ekkor az út másik fel/n zajlik majd a forgalom. A Kossuth Lajos utca a Bajcsy- Zsilinszky utcáig — átmene­tileg — zsákutca lesz, a me­gyei tanács felől megtiltják a behajtást. Izmos, kisportolt fiatal a katonák többsége. Egyszer csak kiáltás hangzik: — Pali, honnan szerezted ezt a jó kis szerszámot? Róza Pál derűsen válaszol: »A nép adta. Ha kívánod, te is kaphatsz.« 1 ‘ KÜRTI ANDRÁS A fő ok, hogy Szórády egy hír­lapi nyilatkozatból az érzékeny lelkű főrendező azt olvasta ki — teljesen tévesen, félreértel­mezve, belemagyarázva —, mintha a színész nem egészen helyeselné, hogy ő Szophok- lész Antigonéjában megenged­te magának azt a merész újí­tást, a mondanivaló időszerű­ségét hangsúlyozandó, hogy a jóst, a vak Teiresziaszt nem gyerek vezeti, hanem fehér bottal jön be a színre, hogy figyelmeztesse Kreónt, hibát, bűnt készül elkövetni: »Légy most is észnél, mert beretva- élen állsz... És nincs ember, ki még nem tévedett soha, de tévedett bár, sorsa nem re­ménytelen, ha bajba jutva nem makacskodik tovább, e hibáját jóvátenni jő tanácsra hajt.« Persze, Képíró már értesült róla, hogy az olvasópróbán Szórády éppenséggel nem úgy viselkedett, mint aki botrányo­san belesülni készül majd a szerepébe, így hát most nem egészen tudja, hogy mi is a való helyzet. Reménykedhet-e még, hogy egyszeri, véletlen fellobbanás volt barátja bra­vúrja? De ha mégis tartós ké­pességnek bizonyul ez a rend­kívüli szereptanulás? Akkor átok reá, és átok Galgára, ar­ra a tehetségtelen cselszövőre, Biberack epigonra! És átok Versinyinre, akit ő már soha­sem kaphat meg, és átok a Három nővérre, együtt és kü- lön-külön és ... — Mi van, Sanyi, már nem mer leülni veled senki? A társalgóba érkező Szórády kérdi ezt, leereszkedő dicsé­ret van a hangjában, mert Képíró közismerten príma já­tékos, sakkozni, azt tud ... — Egyelőre senki — néz föl rá Képíró —, talán hallot­tál róla, ez nehéz, szép szel­lemi játék, gondolkozni, kom­binálni kell, úgy tudom, ne­ked sohasem volt... hm .. í kedved, hogy elsajátítsd. Könnyedén bólint a jöve­vény, és leül az asztalka túl- feléhez. — Így Igaz. Tényleg ídőfe- csérlésnek tartom, de most nagyon ráérek, Versinyint iga­zán pár perc alatt megtanulja az ember. És ha nem lealázó Mérleggel egybeépített, hatalmas daruk emelik át a konténe­reket Záhonyban. Érkeznek a Lada 1600-as gépkocsik. arra ösztönözte, hogy még több pénzt próbáljon kicsal­ni. — Ügy emlékszem, most hét esetben kértem pénzt. El­mentem például egy tanárnő­höz, akit még a községünkből ismertem. Azt mondtam neki: a feleségem Veszprémben van. kórházban. Most szült, s utána valami komplikáció lé­pett fel, ezért sürgősen oda kéne utaznom. Kértem két­száz forintot, ö hazaszaladt és hozta a pénzt. A legtöbb em­bernek, akitől »kölcsönt« kér­tem, ezt szoktam mondani. Aki pedig látta Angyalt, az nem tudta megtagadni a se­gítséget. Bizalomgerjesztő, becsületes külsejű mint min­den csaló. — Egy buszsofőrtől festék­re kértem pénzt. Mondtam, anyámék festetnek, nekem kell bevásárolnom, de nincs ná­lam akkora összeg, amekkora kéne. Ö szívesen adott. Egy igali ismerősömnek megígér­tem, szerzek néki farmert, ö is adott 500 forintot. A férfi kétszer is eljött a megbeszélt időben Kaposvár­ra a farmerért. Persze An­gyalt nem találta, és termé­szetesen a farmert sem látta soha. Angyal később újabb összegért jelentkezett, mond­ván, hogy ez kevés. De azt már nem kapta meg. — Egy másik helyen elő­ször százhúsz forintot kér­tem. Később még kellett két­száz. Ekkor anyám nevében levelet írtam az illetőnek, le­ragasztott borítékban elvittem neki, s azt mondtam, olvassa el, ezt anyám írta. Én nem tudom, mi áll benne. A levél­ben az volt, hogy anyám kéri az illetőt, adjon nekem még kétszáz forintot, majd ő meg­adja neki. Természetesen megkaptam a pénzt. Nemcsak százasokat kért Angyal. Néha beérte pár fo­rinttal is. Előfordult, hogy buszjegyre kért kölcsön. Per­sze, a jegy ára megvolt, csak éppen sörre nem jutott. Any- nyira belejött a pénzkérésbe, hogy amikor előző ügyében a bíróság kihirdette az ítéletet, s ő az állomás felé indult, útközben már »lecsapott« va­lakire kölcsönért. így aztán Angyal László a rendőrségi fogda lakója lett. Ha nem kerül oda ilyen gyor­san, még jó ideig bolonddá tehette volna az embereket, hiszen úgy tudott kérni, hogy senkinek nem volt szíve meg­tagadni tőle egy kis segítsé­get. Ha meg úgy látszott, nem elég a megjelenés, akkor jött ey farmer- vagy levéltrükk, s jött a pénz... egy magadfajta nagymester­nek, hogy egy nyeretlen első­évessel játsszék egy partit, aki épp csak a lépéseket ismeri.. És választ sem várva két kockával megtolja a fehér ki­rály előtt álló gyalogot. Képíró szinte önkéntelenül már lép is huszárjával a g 8-ról az f 6-ra... Egy percbe sem telik, és körülöttük szoros gyűrűben vagy féltucat színész, meg az ügyelő, meg a színházi titkár, meg a büféslány, meg a tűz­oltó ... Benne van a levegő­ben, hogy ez nem egy egysze­rű sakkjátszma, itt most na­gyobb a tét. Bosszú és ellen­bosszú. Folyik a játék. _ . A matador, Képíró homlo­kán sűrűsödnek a ráncok, szája már egyetlen keskeny vonal, homlokán vadul lüktet egy ér. Szórády szinte oda se figyel. Amint ellenfele hú­zott, már lép ő is, könnyedén, játékosan, abba sem hagyva a pajkos történet mesélését, ami­vel a körülállókat ráadásként szórakoztatja. Tizennegyedik lépés, Képíró szitkot szűr át a fogain, bosz- szúsan int, hogy föladja. Föl is kell adnia, a vak is látja, húzhat most már bármit, a világos a hosszú oldalra sán­cot és — győz. — Nem tudtam, hogy a művész úr sakkban Is ilyen nagymenő — jegyzi meg a tűzoltó, aki félhivatalosan tar­tózkodik a társalgóban, a Hazánk legfontosabb vasúti átrakó csomópontja a záhonyi. Vasúton itt érkezik a Szovjet­unióból az áru Magyarország­ra. Évente 14,5 millió tonnát kell a széles nyomtávú kocsik­ból a magyar vagonokba át­rakni. Nagyon jelentős a Szov­jetunióba irányuló forgalom is^ Záhonyban több mint hat és fél ezer ember dolgozik az át­rakó körzet munkahelyein. A különböző termékek, nyers­anyagok, a vasérc rakodása nagyrészt már gépesített. A legkorszerűbb daruk, emelőbe­rendezések segítik az embert. A hatalmas vágányhálózaton rádió segítségével irányítják a munkát. A gépesített átrakás mellett a kézi munka is jelentős. Szá­szolgálata még nem kezdődött el. — Ugyan — legyint Szórády derűsen, miközben kiinduló csatarendbe állítja föl a bá­bukat —, nem komoly dolog ez, csak memória kérdése. Va­lahogy a kezembe került Ge- lencei Emil könyvecskéje, a 200 megnyitási sakkcsapda, délben átfutottam, ebéd utáni ejtőzésben, unalomból. Ez a kis parti, amelyet most ját­szottunk, a 164. oldalon olvas­ható. Kurt Richter és Döhrs- sen mesterek összecsapása Berlinben, 1930-ban, egysze­rű tempócsapdákkal nyer a világos. 6. — Még egy revánsot, édes Sanyikám? — kérdezi Szórá­dy Képírótól. Édes Sanyikámat csak egy hajszál választja el a guta­ütéstől, ami gonosz tréfa len­ne a sorstól, egy nagy színész a színpadon haljon meg, mint Jiean-Baptiste Paquelin alias Molière, vagy mint Kabos Gyula, és ne a társalgóban, egy pacertól elszenvedett majdnem susztermatt követ­keztében. Szerencsére e pil­lanatban fölrecseg a hangosan beszélő, elterelve, csillapítva Képíró már-már robbanó in­dulatait. (Folytatjuk) mos olyan áru érkezik,’ am»-' lyet nem lehet géppel átrakni. A sok fogyasztási cikk teszi szükségessé, hogy erős embe­rek fogják meg a munka vé­gét. Télen és nyáron ez a leg­nagyobb erőfeszítést követelő tevékenység a záhonyi körzet­ben. Az itt dolgozó műszakiak állandó feladata a legnehezebb fizikai munkák gépesítés* módszereinek kidolgozása. Jó ideje az egyik legigénye­sebb munka a Szovjetunióból érkező személyautók átrakásai Minden járművet le kell kor-i mányozni a speciális kétszin­tes vasúti kocsiról és a MÁV ún. pőrekocsijára fölvezetni. A záhonyi körzet forgalmai a nagyobb európai tengeri ki-, kötők forgalmával vetekszik.’ Irányítása színvonalas szerve­ző munkát kíván, s nem egy­szerű a forgalom nyilvántartá­sa sem. Már több korszerű adatfeldolgozó gépünk van, da a gond igazán csak 1980-ra ol­dódik meg. Épül a számítóköz­pont, melynek munkája mind a rakodás tervezését, mind a szállítmányok nyilvántartását könnyebbé teszi. A dolgozók nehéz, felelős­ségteljes munkát végeznek. Ez is indokolja, hogy számukra egyre jobb életfeltételeket biz­tosítanak — munkásszállójuk a legjobb szállodákkal vetek­szik—. jelentősen javult az egészségügyi, a kulturális ellá­tás is. A Magyarországra irányuló szállításokon kívül Záhonyon halad keresztül a szovjet tran­zit nagy része is. Nem jelen­téktelen a nyugati szállítmá­nyok mennyisége sem. A Szov­jetunióba irányuló magyar ex­porttal és tranzitszállítmá­nyokkal évente 17—18 millió tonna árut fogadó és továbbí­tó Záhony így hazánk valóban egyik legfontosabb közlekedési központja. Jövője is nagy: a vasúti szállítás mellett már tervezik a közeli Tisza hajózá­sának modernizálását, ezzel is gyorsítva és olcsóbbá téve a hatalmas tömegű áru továbbí­tását. Dán Tibor --------­--------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents