Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

Tanácskozik az országgyűlés nyári ülésszaka {folytatás az t. oldalról) hogy gazdasági fejlődésünkre mindinkább meghatározó be­folyása van annak, hol és mi­lyen módon használjuk fel a munkaerőt, ezt a legértéke- ' sebb erőforrásunkat. Ezért tovább kell lépnünk, központi és vállalati intézkedésekkel műszaki fejlesztéssel, hatéko­nyabb munkaszervezéssel, a munkakörülmények, a munka- védelem további javításával, az ösztönzés, de ha kell, a fegyelmezés eszközeivel is el kell érnünk a munkaerő-gaz- dákodás tartalékainak feltárá­sát és hasznosítását. A miniszterelnök a lakosság életkörülményeiről szólva el­mondta, hogy minden fontos területen növekedett a fo-: gyasztás, bár az ötéves terv időarányos előirányzataitól kissé elmaradtunk. Több fon­tos intézkedést hajtottunk végre a bérarányok és egyes foglalkozási ágak kereseti vi­szonyainak javítására. Az áru­ellátás 1976. évi ismert gond­jai nagyrészt megszűntek, az elmúlt évhez hasonlóan az idén is kiegyensúlyozott és választékosabb az árukínálat. Az ötéves terv első két évé­ben 137 000, a tervezettnél mintegy 17 000-rel több lakás épült fel. — Miként a társadalom más területein, úgy a tudományban is megérlelődtek a feltételek és a szükségletek arra, hogy a> mennyiségi fejlődést még inkább az intenzív fejlődés váltsa fel — folytatta beszá­molóját Lázár György. — A tudománypolitikai irányelvek hatásának elemzése azt mu­tatja, hogy ezen az úton meg­tettük az első lépéseket. Ahhoz azonban, hogy az erőket job­ban összpontosíthassuk, foly­tatni kell az ésszerű, de bátor szelektálást, mert a jövőben még kevésbé járható út, hogy minden fejlesztési feladatot a saját kutatási eredményeink­kel oldjunk meg. Lázár György ezután a kor­mány külpolitikai tevékenysé­géről szólt. A törekvések az elmúlt két és fél évben is arra irányultak, hogy kedvező nemzetközi feltételeket bizto­sítsunk népünk békés, alkotó munkájához. Az elmúlt idő­szakban még szorosabbra fűz­tük testvéri kapcsolatainkat a szocialista közösség országai­val, mindenekelőtt a Szovjet­unióval. Kormányunk aktív részt vállal az enyhülésért folytatott küzdelemből. A Minisztertanács elnöké­nek nagy tapssal fogadott ex­pozéja után az elnöklő Apró Antal köszöntötte az ülésen résztvevő Karl Carstens pro­fesszort, az NSZK szövetségi parlamentjének elnökét és a vezetésével hazánkban tartóz­kodó parlamenti küldöttség tagjait. A beszámoló vitája Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első tit­kára a munkaszervezésről szól­va arra hívta fel a figyelmet hogy a gyakorlatban sok he­lyütt még nem érvényesülnek az elméletben elhatározott tö­rekvések. És itt nemcsak a hiányos anyagellátásról van szó — hangoztatta —, hanem a munkafegyelem fogalmának értelmezéséről is. A munka- fegyelmet sokan csak a mun­kásokra vonatkoztatják, jólle­het az elsődlegesen a vezetés fegyelmével kezdődik. Juratqvics Aladár (Csong- rád megye), üzemvezető mér­nök az ország növekvő ener­giaszükségletét elemezve azt hangsúlyozta, hogy az igények kielégítésében nemcsak az energiaforrások felkutatása fontos, hanem az azokkal va- I ló gazdálkodás is. Önkritiku­san megállapította: a gazdag termál-energiával rendelkező Csongrádban például nagy mennyiségű — még hasznosít­ható — melegvíz vész kárba. Ennek megszüntetésére a kép­viselő a termálkincs úgyneve­zett többlépcsős felhasználását sürgette. Salamon Hugóné, a Komá­rom megyei pártbizottság tit­kára elmondta: a megye üze­meiben és vállalatainál rég­ről napirenden tartják a ter­mékszerkezet korszerűsítésével és a versenyképesebb termé­kek előállításával való foglal­kozást. Az eredmény kézzel­foghatóan mérhető, amelynek gyarapodásához bizonyosan hozzájárul, hogy a vezetők és a munkások' képviselői nyílt, őszinte eszmecserét folytatnak az üzemi demokrácia fóruma­llémeSh Károly felszólalása N&meth Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára felszólalásában kiemelte: — A Központi Bizottság átfogóan megvizsgálta, hol tartunk a XI. kongresszus határozatai­nak megvalósításában. E mérlegkészítés méltán került egész társadalmunk figyelmé­nek középpontjába, hiszen a nép érdekeit kifejező, a nép által támogatott politika való- raváltásától függ a gazdasá­gi, szociális, kulturális előre­haladás üteme, az életszínvo­nal alakulása. — A párt számvetése reális, bevált politikájához híven, nem a vágyainkon, óhajain­kon, hanem életünk valósá­gán nyugszik. Központi Bi­zottságunk nagy elismeréssel állapította meg, hogy a kom­munisták és a pártonkívüliek együttműködéséből. együttes erőfeszítéseiből jelentős ered- mények születtek, de mun­kánk gyengéi felett nem hunyt szemet. — A párt és a kormány számontartja a jogos igénye­ket A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén megerősítette, hogy a jelen ötéves tervidő­szak második félében lehető­ségeinkkel összhangban sor kerül az alacsony nyugdíjak, valamint három- és többgyer­mekesek családi pótlékának indokolt növelésére. Tudjuk — és ezt mindenkinek tud­nia kell —, hogy az igények kielégítésének feltételei a jö­vőben is csak jobb, fegyel­mezettebb munkával teremt­hető meg. Pártunk és kor­mányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésé­vel együtt kell járnia az élet- színvonal rendszeres emelke­désének. Népünk több mint két évtizede tapasztalja, hogy ez nemcsak elv, hanem meg­valósuló gyakorlat. Soha nem maradtak el az életszínvonal- növelő intézkedések, amikor azok anyagi alapjait megte­remtettük. S ez a jövőben is így lesz. Németh Károly ezután arról szólt, hogy hozzá kell igazíta­nunk gondolkodásunkat, mun­kánkat a magasabb követelmé­nyekhez; jobban ki kell aknáz­ni lehetőségeinket, a ren­delkezésre álló anyagi és szel­lemi erőforrásokat itthon és nemzetközi kapcsolatainkban egyaránt. Továbbra is abból kell kiindulnunk; hogy orszá­gunk adottságai miatt inten­zíven részt kell vennünk a nemzetközi gazdasági együtt­működésben, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon, és népünk, • “szagunk számára előnyös le­gyen, hazai munkánkat sokkal jobban kell végeznünk. — Anyagi és szellemi erőink ismeretében elmondhat j üli : képesek vagyunk nagyobb és jobb teljesítményekre. A jogos igények teljesebb kielégítésé­nek gazdasági alapjai fokoza­tosán megteremthetők. A meg­levő adottságaink kihasználá­sával, a tervszerűbb, szerve­zettebb munkával eleget tu­dunk tenni a magasabb minő­ségi követelményeknek is. Ez nemcsak a gazdasági életben dolgozókra vonatkozik, hanem a tudomány, az oktatás, a közművelődés, az egészségügy — szóval életünk minden terü­letére érvényes. Hiszen a tár­sadalom együttes teljesítménye határozza meg a fejlődés álta­lános ütemét, minőségét, azt, hogy miképpen boldogulunk, hogyan alakul népünk, hazánk sorsa. — Gyakran szólunk gazdál­kodásunk tartalékairól. Bár­hol, bármilyen munkahelyen nézünk körül, azt látjuk, min­denütt vannak tartalékok az adottságok jobb kihasználásá­ban, a munka szervezettségé­ben. Az emberek túlnyomó többsége becsülettel dolgozik, de jobb munkafeltételek mel­lett többet is tenne. Ugyanak­kor azt is tapasztaljuk, hogy bizony nem mindenki dolgozik képességei szerint, sőt akad­nak olyanok is, akik többet szeretnének elvenni az ország asztaláról, mint amennyi mun­kával gazdagították azt. Ez nem engedhető meg! S ha kö­vetelmény, hogy igazodnunk kqll a szigorúbb gazdasági fel­tételekhez, akkor az is követel­mény, hogy minden szinten és az élet minden területén szi­gorúbb mércével mérjük a munkát. És követelmény az is, hogy ne egymásra várva, hanem ki-ki a maga területén felelősséggel oldja meg felada­tát. Ehhez tovább kell javíta­nunk a munka feltételeit. A csoport- és az egyéni érdeket a társadalmi éredkek alapján még összehangoltabban kell a hatékonyság, az építőmunka szolgálatába állítani. — Az, hogy terveink meg­valósuljanak, nagymértékben függ a vezetőktől A vezetők többsége képességei szerint dolgozik, becsülettel helytáll, megérdemli a társadalöm elis­merését. Közülük nem kevesen erejüket is meghaladó munkát végeznek, s képletesen szólva egy nap alatt két műszakot tel­jesítenek. S ha őket arra int­jük, hogy a magúk és a tár­sadalom érdekében is szervez­zék meg jobban a munkát, arra is gondoljunk, hogy ne legyen egyetlen vezető sem, aki — az előbbi hasonlatnál maradva — két nap alatt sem teljesít egy rendes műszakot. Mindenütt első a munka, alapvetően a közösség érdekei, ebben nem tehetünk enged­ményeket. — A párt határozataiban s a kormánybeszámolóban kör­vonalazott teendők világosan Az NSZK parlamenti küldöttség látogatása Somogyi Néplap A hazánkban hivatalos látogatáson tartózkodó NSZK parla­menti küldöttség tegnap felkereste Púja Frigyes külügymi- niszterk ,< ' ' ~ .......’ "" m utatják munkánk irányát Nem kevés, amit elvégeztünk, s nem kevesebb a munka, ami ránk vár. Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még legyűrnünk, de a tapasz­talatunk is több, és nagyobb az erőnk is, mint amennyit ed­dig az építőmunka szolgálatá­ba sikerült állítani. A szocia­lista építés sok-sok esztendeje van már mögöttünk. Ennek az időszaknak a jövőbe is muta­tó legfontosabb tapasztalata : a párt, a kormány, a nép egy­sége, egyetértése mindig úrrá lett a nehézségeken. Meggyő­ződésein, hogy így lesz az a következő években is, és sike­resen haladunk tovább az ed­digi úton — hangoztatta fel­szólalásának végén Németh Károly. Szekér Gyula felszólalása Szekér Gyula, a Miniszter- tanács elnökhelyettese fel­szólalásában elmondta, hogy az utóbbi néhány évben a vi­lágpiaci árarányváltozások, valamint az azokat kísérő, il­letve követő válságjelenségek kedvezőtlenül hatottak és hat­nak ma is á magyar gazda­ságra. Az V. ötéves terv vég­leges elkészítésekor már szá­moltunk a kedvezőtlenné vált gazdasági feltételekkel. Csak­nem három év tapasztalata alapján sajnos azt mondhat­juk, hogy a gazdálkodás felté­telei nehezebbek annál,'mint amit- a középtávú tervben megterveztünk. Ebből a hely­zetből a kivezető út, hogy a népgazdaság minden területén még szervezettebben és terv­szerűbben kell dolgozni. Je­lenlegi gazdasági és termék- szerkezetünk mellett is még sok kihasználatlan tartalékkal rendelkezünk, amely lehetősé­get nyújt a racionálisabb gaz­dálkodásra, az importtal való takarékoskodásra és az export növelésére. — A termelési és a ter­mékszerkezet korszerűsítése olyan hosszú időre szóló fel­adat, amely magas színvonalú kutató-fejlesztő és gyártás­szervező követelményeknek csa«: úgy tudunk eleget tenni; hogy energiáinkat olyan terü­letekre — olyan gyártási ágak­ra, termékekre és termékrend­szerekre — összpontosítjuk, ahol a legkedvezőbbek a ma­gasabb színvonalú, korszerű, minden piacon eladható ter­mékek előállításának hazai és nemzetközi feltételei. Tehát nagyfokú szelektivitásra van szükség. Ezzel szemben korlátozni kell, és bizonyos esetekben tervszerű előkészí­tés után meg kell szüntetni azoknak a termékeknek a termelését, amelyeknél sem emberi, sem anyagi feltéte­leink nem kedvezőek a gaz­daságos termeléshez és ex­porthoz. Szekér Gyula a továbbiak­ban kiemelte, hogy az élelmi­szergazdaság szelektív fej­lesztésének gerincét a kenyér- és takarmánygabona, a takar­mányfehérje, a takarmányfel­dolgozás, az állattenyésztés, a hústermelés- és feldolgozás képezi. Mindehhez bővíteni kell a hazai fehérjetakarmány­bázist, bővíteni és korszerűsí­teni kell a kevéréktakarmány gyártást. A gépiparban a jö­vőben a fejlesztés súlypont­jai között szerepelnek a töb­bi között a mezőgazdasági és élelmszeripari gépek egyes ter­mékcsoportjai. Törekednünk kell arra, hogy az egyedi gé­pek exportján túl mindinkább képessé váljunk komplett gyártósorok, kulcsrakész be­rendezések, valamint komplex termék- és szolgáltatásrend­szerek exportjára, mindenek­előtt a szocialista és a fejlő­dő országokba. A vegyipart továbbra is szelektíven, a szo­cialista nemzetközi munka- megosztásba illesztve kell fejleszteni, és folytatni kell a könnyűipari rekonstrukciót is. A továbbiakban elmondta, hogy elkészült a következő másfél évtizedre szóló energia- politikai koncepciónk. Ennek alapvető tézise, hogy energia- hordozó és villamosenergia hiánya nem korlátozhatja sem a termelés, sem a lakosság igényeinek kielégítését. Gorjanc Ignác (Szolnok me­gye), a Jászberényi Hűtőgép­gyár vezérigazgatója, el­mondta, hogy a gyorsan meg­térülő, gazdaságos exportlehe­tőséget teremtő fejlesztéseket szolgáló 45 milliárd forintos hitelkeretből 2,6 milliárd ke­rült Szolnok megyébe. Ügy számítják: az anyagi eszközök helyes felhasználásával 5£ millió dollár exporttöbletet sikerül elérniük. A beruházá­sok, szervezettségét „ illetően általában javulás tapasztalha­tó a megyében, de a helyzet­tel korántsem elégedettek. Je lenleg a Tiszamenti Vegyi Mű­vek nátrium-tripolifoszfá üzemének beruházásában a féléves lemaradás csökkenté­sén fáradoznak. Weiszbück Rezsőné (Győi megyei), a Soproni Szőnyeg­gyár igazgatója a gépi beru­házások minősítésével kapcso­latos munkavédelmi előírások korszerűsítésére hívta fel a figyelmet. Nem ritka, hogy az ezzel a kérdéssel foglalkozó 23 intézmény még a szabvány- előirásoknál is jóval szigo rúbb feltételeket ír elő, de annál is nagyobb gond, hogj nem tárják fel a ténylege- veszélyforrásokat. Pethö István (Veszprém me­gye), a Mezőgép Vállalat zirci gyáregységének géplakatosa í többi között szólt a Bakony, Bauxitbánya Vállalat techno­lógiai fejlesztési programjáról, amely jó példa a termelés ha­tékonyságának javítására. En­nek kapcsán rámutatott: az élőmunka hatékonyságának növelését számos esetben gá­tolja a fejlesztési alapok elég­telensége, majd hagoztatta hogy a fejlesztési lehetőségek »odaítélése« fokozott felelőssé­get követel. Tollár József (Zala megye), a Kanizsa Bútorgyár igazgató­ja a szelektív iparfejlesztő; lassúságát bírálta, amelyre a bútorgyártásból hozott fel példát. Géczi János, a Nógrád me­gyei pártbizottság első titká­ra kiemelte, hogy megfelelő szakmai felkészültség hiányá­ban még a nagy múltú gyá­rakban is rendkívül nagy gond az új, korszerű berende­zések üzembe helyezése, a helyzeten csak úgy lehet vál­toztatni, ha mindenütt hatha­tós segítséget adnak a szak­emberképzéshez, a továbbkép­Kádár János, Losoriczl Pál és Lázár György táviratban üdvözölte L. I. Brezsnyevet és A. N. Koszigint, a Szaljut—6 kiemelkedő jelentőségű űrre­pülése és az Interkozmosz- program keretében nemzetközi legénységgel megvalósított újabb űrsiker alkalmából. (Folytatás az 1. oldalról.) Az egész világ ismeri példá­ul azt a szerepet, amelyet a Szovjetunió az olyan nemzet­közi szervezetek létrehozásá­ban töltött be, mint amilyen az Egyesült Nemzetek Szervezete. Grorrüko beszéde további részében nyomatékosan alá­húzta, hogy a Szovjetunió min­dig teljes mértékben megtar­totta a nemzetközi szerződé­sekben vállalt kötelezettségeit, ahogy azt az új alkotmány is leszögezi. Ezt bizonyítja pél­dául, hogy az ország követke­zetesen megtartja annak a megállapodásnak az előírásait, amelyet az Egyesült Államok­kal kötött mind a támadó, mind pedig a védelmi jellegű hadá­szati fegyverekről. Andrej Gromiko rámutatott, hogy a szocializmus térhódítá­sa, a szocialista közösség ki­alakulása új típusú nemzetközi jogi normákat hívott életre. Ezek az érintett országok dol­gozóinak internacionalista osz­tályszolidaritásán, sokoldalú együttműködésén alapulnak. Befejezésül firomiko 'hang-. zéshez, és mindenki kölcsö­nösen továbbadja a hatékony üzem- és munkaszervezési módszereket. Klauko Mátyás, a Békés megyei Tanács elnöke java­solta, hogy a Minisztertanács a jövőben fordítson még na­gyobb gondot az országgyű­lési vitákban elhangzott ja­vaslatok megvalósítására. In-, dííványozta a minisztériumok és a megyei tanácsok együtt­működési módszerének felül­vizsgálatát is. Jelenleg ugyan­is — hangoztatta — a sok bába közt gyakran elvész _ a gyerek, elmosódik a felelős­ség, késik a döntés, s előfor­dul, hogy egy-egy ügy tisztá­zása, rendezése évekig is el­tart. Szabó István (Hajdú-Bihar megye), a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának el­nöke üdvözölte a kormány azon törekvését, hogy tökéle­tesíteni kívánja a közgazdasá­gi szabályozó rendszert, ezen belül az árrendszert. Az in­tézkedésekre azért is szükség van —1 mondotta —, mert azok megvalósításával a tsz- ek is »világpiaci szemüvegen« nézhetik, hogy mi olcsó és mi drága a magyar népgazdaság­nak, és akkor a tendenciákhoz igazíthatják tevékenységüket. Rujsz Lászlóné (Vas megye), a Sabaria Cipőgyár osztályve­zetője egyebek között rámu­tatott arra. hogy mielőbb összhangot kell teremteni a munkahelyek száma és a ren­delkezésre álló munkaerő kö­zött. Úgy tűnik — mondotta —, hogy e sürgető feladat megoldásának jelentőségét je­lenleg még csak ott értékelik és érzékelik igazán, ahol a dolgozók elvándorlása veszé­lyezteti a tervek teljesítését. Az országgyűlés csütörtöki ülése Apró Antal zárszavával ért véget. A képviselők pén­teken folytatják tanácskozásu­kat. A magyar vezetők ugyan­csak táviratban üdvözölték Edward Giereket, Henryk Jab­lonskit és Piotr Jaroszewiczet abból az alkalomból, hogy az Interkozmosz-program kere­tében sor került az első lengyel űrhajós űrutazására. súlyozta, hogy a Szovjetunió elfogadásra kerülő új törvénye hozzájárul az enyhülési folya­mat és a nemzetközi együtt­működés megszilárdításához. A nemzetközi szerződések megkötésének, végrehajtásá­nak és felmondásának rendjé­ről a szovjet külügyminiszter által előterjesztett törvényja­vaslat vitájában felszólalt Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttag­ja, a Központi Bizottság titká­ra, a nemzetiségi tanács kül­ügyi bizottságának elnöke is. A -törvényjavaslat vitájában felszólalt képviselők egyönte­tűen támogatták az új válasz­tójogi törvény elfogadását, amelynek elvi jelentőségű té­telei változatlanok. A képviselők egyhangúlag elfogadták a szavazásra feltett törvényt. A legfelsőbb tanács ülésszaka megerősítette azokat a törvényerejű rendeleteket is, amelyeket az elnökség a parlament legutóbbi ülésszaka óta hozott. A szovjet parlament kétnapos nyári ülésszaka ezz^ befejezte munkáját, Magyar vezetők üdvözlete (MTI) A szovjet parlament elfogadía a törvényjavaslatokat

Next

/
Thumbnails
Contents