Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

HAZAI, NAGYBAN Értéke nagyobb lett Emlékek, ízek idéződnek föl bennünk a szó hallatán, hi­szen vélten vagy valóságosan mekkora örömet okozott a ha­zulról, a szülői házból érke­zett csomag fölbontása, mi­lyen utánozhatatlannak érez­tük, már látogatóként betop­panva, anyánk főztjét, s az sem a restellendő élvezetek közül való, hogy távolból megtérve, mélyen beszippant­juk a hazai föld illatát, a ne­künk mindenütt hiányzó itt­honi levegőt. Érdekes, de ta­lán nem véletlen módon, a nagyban mért és használt ha­zai már nem ennyire fontos, kedves. Meglehet azért, mert érzelmileg nem kötődünk any- nyira hozzá, mint egyéni éle­tünk sok más alkotóelemé­hez. Érzelmeink síkjáról az ér­telmére átlép­ve: gyorsan növekszik a hazai nyers­anyagok mi­nél éssze­rűbb hasznosításának jelentő­sége. Gazdasági szükségszerű­ség megfogalmazója az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági po­litikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről —, amikor kimondja: »-Törekedni kell a hazailag megtermelt, illetve importátt alapanyag és nyers­anyag egyre komplexebb fel- használására, a hazai munka által lehetséges maximális ér­téknövelés elérésére.« Ismeretes világgazdasági változások következménye­ként az importált energia- hordozók, nyersanyagok egyre drágábbak Ezért azután hazai forrásaink értéke is nagyobb lett, s ami korábban nem tűnt kifizetődőnek — így a szén­bányászat fejlesztése —, az gazdaságossá válik Nem va­gyunk könnyű helyzetben. Adottságainkhoz képest túl­ságosán energia- és anyagigé­nyes ipari termelésünk A cél­szerű változások csak fokoza­tosan mehetnek végbe, s per­sze nem úgy, hogy lemondunk, a szükséges importról. Ezt a termelés fejlesztése elenged­hetetlenné teszi — gondol­junk csak az; energiahordozók­ra, a nemzetközi munkameg­osztásból következő behoza­talra sbb. —, de korántsem közömbös, mekkora az import- növekedés mértéke, s azzal párhuzamosan milyen fokú hazai nyersanyagaink haszno­sítása. , i Dollár helyett forintért Legtöbbször csak: szakem berek szűk köre ismeri töviről-hegyi- re * egy-egy fejlesztési el­határozás in­dokait. A magunkfajta laiku­sok előtt csak nagy vonalas­ban ismertek az olyan té­nyek, mint az például, hogy a négymilliárd forint fejében létrehozott dunaújvárosi hul- lámpapirgyárban más célra nem alkalmas lombosfát, szal­mát, hulladékpapirt dolgoznak fel. Másfajta eset. A gyulai húskombinát 1,3 milliárdba kerül, s természetes, hazai nyersanyagokat használ. Am úgy, hogy a fehérjében gazdag hulladékot húslisztüzeme var­ja, s nem — mint sok más vágóhídon, húsüzemben — a szeméttelep! Mert ez volt e melléktermékek sora, miköz­ben tőkés valutáért nagy mennyiségben kényszerültünk húslisztet - vásárolni a takar­mányozáshoz! Hosszú időbe telt, míg minden érintett he­lyen belátták: célszerűbb ki­alakítani a hazai hűslisztüze- mék hálózatát, mintsem év­ről évre több millió dollárt adni ezért a termékért. Külföldről vásároltuk, ez­után majd a Borsod megyei Erdőbényéről kerül a növény- védőszer-iparba az a gyöngy- kovaföld, melyet ún. vivő­anyagként használnak. Nem­csak hazai szükségleteinket fedezhetjük, hanem kivitelre is jut az építőiparban nélkü­lözhetetlen perlitből, ha a gya­korlatba ültetik át a napjaink­ban készülő beruházási ter­veket. Folytathatjuk a sorolást a bauxitbányászattal, a Bitó II. és a deáki munkahelyek építésével, az idén kiterme­lendő 2,15 millió tonna kő­olajjal, 6,9 milliárd köbméter földgázzal, mindazokkal a ter­vekkel, tényekkel, amelyek azt bizonyítják, nem vagyunk annyira szegények nyers- és alapanyagokban, mint azt so­kan vélik. Viszont a szükségesnél szegényebbek vagyunk öt­letekben, ru­galmasságban, makacs célra­törésben, már ami a rendelkezésre álló ja­vak minél teljesebb haszno­sítását illeti. Változatos utak kínálkoznak pedig ahhoz, hogy célba érkezhessünk! Sáfár­kodhatunk jobban a hazaival például úgy, hogy a kivitel­ben mérsékeljük az anyagok, a félkész termékek arányát, s növeljük az olyan terméke­két, amelyekben minél több Valamit valamiért Több ólat járva nagy értékű fizikai, szellemi munkát adhatunk el. Ilyenek egyebek között a hírközlést szolgáló átviteltechnikai be­rendezések; viszonylag kis anyagérték, nagy munkaérték. Nem véletlen, hogy ezeknek az eszközöknek mind a terme­lése, mind a kivitele az ötödik ötéves tervben megkétszerező­dik. Járhatunk azon az úton is, melyen a műszaki tejiesztés kamatait zsebeljük be. így például megfelelő technológiai változtatásokkal öt esztendő alatt tízezer kilométerrel nö­velhető a tehergépkocsi-ab­roncsok átlagos futásteljesít­ménye. A fajlagos acélfel­használást pedig azzal is mér­sékelhetjük, ha előnyt kap a süllyesztékes kovácsolás. E technológia nemcsak nagyobb méretpontosságot tesz lehető­vé, hanem tekintélyes anyag- megtakarítást SS, az ún. szaba­don alakított hasonló rendel­tetésű termékekkel összevetve körülbelül egyharmadnyit. Természetes­nek tarthat­juk, a süly- lyesztékes ko­vácsolás drá­gább, mini a hagyomá­nyos, de kd- rántsem annyival, hogy ne érné meg a befektetést. Ahogy jól kamatoznak azok a több­letek, költségek is, melyeket a már kimerült vagy kimerülő­félben levő olajmezők újbóli termelésbe fogása — a szén­dioxid besajtolásos másodla- gos-harmadlagos művelés — követel. Még így is olcsóbb ez az olaj, _ mint az importból származó. Kifizetődő az a rá­fordítás is, amelynek fejében 1970 és 1980 között egyharma- dával csökken a klinker elő­állításához szükséges energia. A példatárból még seregnyi más illusztráció emelhető ki, de talán ennyi is elég, hogy bizonyítsuk: mód .van a bir­tokunkban levő javak jobb, célszerűbb hasznosítására. Ne feledjük: az ipari ter­melési költségek hetven szá­zaléka az energia és az anya­gok ellenértéké! Egyszázalékos mérséklése e kiadásnak éven­te milliárd forinttal egyenlő! Nagyon is kifizetődő tehát felkutatni, számon tar­tani, terveinkbe beilleszteni mindenfajta olyan lehetőséget, ami növeli a hazaiak kama- toztatasat, legyen az bauxit, kőolaj, fa, szalma, rézérc, vagy akár alma, nyers hús, mészkő. Igazuk van a szakem­bereknek, amikor azt mond­ják: értéktelen anyag nincsen, csak célszerűtlen hasznosítás. Mészáros Ottó A villan/pásztor neve: 3000 volt Mennyit fű? A gyeptermesztésről és hasznosításáról tanácsköztak megyénk szakemberei szerdán a balatonszabadi termelőszö­vetkezetben. Bár ma még tart­ja magát a vélemény, hogy például a juhászatban fonto­sabb az-állatokhoz értő em­ber, mint a gyep, éppen a ju- haszataról nevezetes szabadi gazdaságban győződhettek meg a látogatók arról, hogy a gyeptermesztésben is érde­mes élőbbre lépni. — Hazánkban ötven éve nem note a rétek fűhozama — mondta a tanácskozást záró hozzászólásában dr. Nagy Zoltán kandidátus, s hozzá­tette azt is, hogy az ősgyepek túlnyomó részt az egyes gaz­daságok legrosszabb minősé­gű területein találhatók. Nem­csak lehetőség a gyepek jobb hasznosítása, hanem az inten­zív állattartás mellett mind sürgetőbb szükségszerűség is. A . tanácskozáson e tényt világította meg dr. Sípos András kandidátus előadása, aki a szarvasi kutatóintézet képviseletében elemezte me­gyénk sajátos terüietviszo- nyain a nagyüzemi gazdálko­dás lehetőségeit. Ma már egyre több gazda­ságban találkozhatunk a me­zőn kifeszített, párhuzamos sárga drótokkal, a »villany­pásztorral", de mint a dél­előtti tanácskozáson elhang­zott, még erősen tartja ma­gát a hazai viszonyokhoz egy­általán nem igazodó, merev karámos legeltetési módszer is. Pedig minden mezőgazdasá­gi szakember előtt világos, hogy a rétek fűhozama a nyár folyamán változó. Az első kaszálás után betakarított szénához képest a további vá­gások mennyisége folyamato­san csökken. A megoldás a korszerű, szakaszváltásos le­geltetés, amely éppen ezt a tényt veszi alapul, s a köny- nyen mozgatható vezetékek­Villanypásztor őrzi a delelő juhokat. kel mindig olyan területet je­löl ki az összefüggő nagy rétből, amennyi az állatoknak szükséges. Ily módon nem­csak a fennmaradó fű betaka­rítása válik egyszerűbbé, de biztonságosabb és hatásosabb a legeltetés is. A kérdés egyik oldala te­hát a korszerű technológia, azonban ennek bevezetéséhez nélkülözhetetlen az alapok megteremtése. A szabadi ter­melőszövetkezet ádándi kör­zetében 7.2 millió forintos költséggel végezték el a me­liorációs munkát, melynek eredményeként az addig gyak­ran mocsarasodó rétek egész nyáron jól használhatókká váltak. De nem kevésbé fon­tos a rendszeres műtrágyázás sem, mert mint az itt végzett kísérletek igazolták, a jelen­legihez képest megtízszerez­hető a gyephozam. Megyénk­ben a széna termésátlaga alig több a hektáronkénti 10 má­zsánál. Még ma is csak egy szá­zalékát öntözzük megyénk rétjeinek, legelőinek, pedig a fű a rendszeres öntözést hálálja meg a legjobban. A lehetőségeket fölmérve, a szakemberek véleménye sze­rint az öntözött terület a hat­szorosára növelhető. Más kérdés az, hogy még a tervidőszak végére is a ré­tek több mint felét a gazda­ságok szabadon kívánják le­geltetni. azaz a fű még min­dig afféle mellékes dolognak számít. Pedig a balatonszabadi ter­melőszövetkezet és a kutató- intézet együttműködése a szakértő szemlélők előtt be­szédesen bizonyít. Nemcsak a növendékmarhák, hanem a juhok is villanykarámban le­gelnek a korszerű legelőváltás szabályai szeiúnt, s bekapcsol­ták ebbe a rendszerbe az er­dők fás legelőit is. Bencsik András Az 500 vagon búzáért Alapos felkészülés és gondoskodás A közepes termelőszövetke­zeték soraiba tartozik, gazdál­kodási eredményei jelentősek. Ezt igazolja, hogy tavalyi munkájukkal kiérdemelték a TOT és a MÉM dicsérő okle­velét. A vezetésre az a jel­lemző, hogy minden feladatra alaposan felkészítik a tagságot, szót értenek az emberekkel, s lelkiismeretesen ' megteremtik a munka feltételeit. Beszélő tények Nem túlzott Lóki János, a Kaposvári Járási, Pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársa, A kertész öröme — Több mint huszonöt éve annak, hogy elhatároztam: nekem is lesz egyszer egy gyümölcsösöm! Nem messze innen laktunk, és amikor a három kisfiamnak leszakítot­tam egy gyümölcsöt a fáról, a házigazda leteremtett: nem azért van az! Még azért is szólt, ha a hullott gyümölcsöt fölvette a gyerek a földről. Hát akkor határoztam el: ne­velek én gyümölcsfákat a gyerekeimnek ! ötvennégyben vettük meg ezt a házhelyet, tulajdonképpen akkor kezd­tem, persze kicsiben, mint gyerek a járást... (Mindig keményen, han­gyaszorgalommal dolgoztak Bognár Jánosék. Nem a ház épült meg először, hanem a disznóól. A házépítéshez pénzt kellett teremteni. Az ember­nek akaratlanul is eszébe jut, .manapság falun, az új házak udvarán többnyire nincs semmilyen gazdasági épület.) — Hársfák voltak a ház előtt. Hársvirágzáskor jöttek ; szedők, tépték, cibálták a lkat, rossz volt nézni, nem eszélve arról, mennyi leve­let, gallyat hagytak maguk mögött. Bementem a tanács­ra, kértem engedjék meg, hogy kivágjam azokat a fá­kat, és helyettük meggyet ül­tessek. Hat így kerültek ide. I a ház elé ezek a ma már sok mázsa termést adó meggy­fák ... Valahogy úgy vagyok, hogy szeretek mindenkit meg­hallgatni, akár öreg, akár fiatal, mert mindenki szavá­ban találok valamit, amit ér­vényesíteni tudok. A konzerv­gyárban nyersáruátvevő vol­tam sokáig — onnan is men­tem nyugdíjba négy éve —. jöttek az emberek, érdeklőd­tem erről, arról. Sokat tanul­tam így. , (A kombinált szekrény né­hány polca zsúfolásig tele szakkönyvekkel.) — Sok ember azt hiszi : elég, amit tud. Pedig nem így van. Nemegyszer jönnek hozzám: János bácsi, jöjjön, nézze meg, permeteztem és leperzselődött minden. Aztán kiderül, hogy csak úgy gon- dolomformán adagolta a szert. Hát ezt nem lehet! Olyan a vegyszer, mint az orvosság, az előírt adagban gyógyít: ha kevesebb, nem hat, ha több, mérgez. Mikor hallottam, hogy Kaposváron minden hónap utolsó hétfő­jén összejönnek a kertbará­tok, mondtam a feleségem­nek: én bizony elmegyek oda. Elmentem, egyszer-kétszer. aztán azt gondoltam, miért kell nekem Kaposvárra jár­ni? Megcsinálhatnánk ezt itt, Nagyatádon is! (Sorra járta a kertészkedő embereket, ment a tanácsra, a TIT-hez, a művelődési ház­ba. A kerti munkához szo­kott inas kezével az otthoni békés csendben maga festette a plakátokat, és helyezte el a város különböző pontjain. A szakma szeretete vezette. S a szakma szeretetébe bele­tartozik az önzetlen cél: ne­veljen szebb gyümölcsöt a társam is.) — Ez a kert a mindenünk. A feleségem szintén nyugdí­jas. De sokat dolgozott addig is, míg a cérnagyárba járt. Ha kapált, kihozta a vekkert, hogy az óra figyelmeztesse : műszakra kell mennie. Ügy rendezkedtem be, hogy kora tavasztól őszig itt mindig érik valamilyen gyümölcs. (Azt a ribizlibokrot nem felejtem el. Az üde zöld leve­lek, között roskadoztak az in­dák a bordópiros gyümölcs­től. Bognár János szerint leg­alább harminc kiló van azon az egy bokron. Maga neveli, iskolázza az őszibarack-cse­metéket, olt, szemez. Mini permetezőt fabrikált szódás­üvegből. Az udvari virágágyás közepére, virágoktól rejtve szökőkútszerű permetezőt sze­relt.) — Itt nincs olyan pillanat, hogy ne lenne mit csinálni. A kertésznek öröm. amikor va­lamit elültet és megered. öröm, amiken* meghozza az első gyümölcsöt. Azt tartom: ami színessé teszi az életet, az öröm. Számomra ez a kert. Kijövök nézem ezt vagy azt a fát, szüntelenül gondolko­dom, mit is kellene csinálni, hogy még'szebb legyen. (A nagyatádi kertbarátkor elnöke élete első kiállítására készül. Ott lesz Csurgón, az augusztusi kistermelői kiállí­táson.) — Ahogy mondtam, szere­tek mindenkit meghallgatni. Biztosan ott is látok, hallok sok újat, és a többiek is így lesznek. Mert az az igazi öröm, ha nemcsak az én kör­tefám roskadozik a gyümölcs­től, hanem a másiké is... Vörös Márta amikor így jellemezte a so- mogyjádi Alkotmány Tsz tevé­kenységét és a vezetők mun­káját. Erről győzött meg az a beszélgetés, melyet a pártszer­vezet titkárával, Vass György- nével és az elnökkel, Tóth Lászlóval az aratási munkára való felkészülésről folytattunk. — Az előkészületeket. már decemberben kezdtük, s tava­szig folytattuk. Szakmai tan­folyamot indítottunk a kom- bájrivezetők részére, ahol gé­pészeti és agrotechnikai isme­reteiket fejlesztetbették. Töb­bek között előadást hallottak arról, hogy a különböző gabo­naféléket milyen sebességgel szabad aratni, hogy csökken­jen a szemveszteség. Kom­bájnjainkhoz egy szabadalmat vásároltunk, melynek felhasz­nálásával 5 százalékkal csök­ken a szgmveszteség, s ez 600 ezer forintot jelent szövetkeze­tünknek. Részletes aratási ütemtervet készített Sárközi Sándor főagronómus, ezt is­mertettük a szocialista brigá­dokkal, a gépesítés pártcso- partjával, szinte személy sze­rint mindenkivel. A tapaszta­latokról és a feladatokról párt­tá ""vűlésen is tanácskoztunk júniusban, az aratás megkez­dése előtt. Személy szerint Ez az aratási ütemterv min­denkinek részletesen meghatá­rozza a feladatát. Azt is tartal­mazza, hogy egy-egy terület irányításáért ki a felelős. — Június 27-én — a tervnék megfelelően — kezdtük az ár­pa aratását. Az időjárás nem éppen kedvező, de ezzel a munkával hamarosan végzünk. Utána következik a búza, ter­veink szerint a 018 hektárról 500 vagonnal kell betakaríta­nunk. Az eddigi eredmények biztatóak. S ha csak az időjá­rás nem szól közbe, 10—15 szá­zalékkal több terményt taka­ríthatunk be a tervezettnél — mondja az elnök. A terv az aratási munkák elvégzését — ebben a borsó és a repce is benne van — 24 napra írja elő. S ha a kedve­zőtlen időjárás miatt esetleg •nem. tudnak dolgozni, úgy cso­portosítják át a gépeket és a munkaerőt, hogy ,a kávést pó­tolhassák. Meleg ebéd, fürdő Nyolc kombájn, hét pótko­csis Zetor, illetve tehergépko­csi, s mintegy hetven ember vesz részt az aratásban. Nem könnyű feladat az 1300 hektár termését learatni, a magtárba szállítani. Nagyon sok függ az emberektől, a felelősségérzet tűktől. A szövetkezet vezetői gondoskodtak arról, hogy a ne­héz munkát végzőknek bizto­sítsák a szükséges feltételeket. Erről így beszél a párttitkár: — Naponta a helyszínre visszük a meleg ebédet. Egy műhelykocsit étkezdének ren­deztünk be, s terített asztal mellett fogyaszthatják el az ebédet, mint az étkezdében. Vannak vízhordóink, a jeges ballonos szódát igény szerint visszük ki a mezőre. Aratóin­kat a szövetkezet autóbusza szállítja reggel munkába, s es­te haza a központi telepre, ahol meleg vizes fürdő áll ren^ delkezésükre. Az ebéd minősé­géért, kiszállításáért is van fe­lelős szövetkezeti vezető. Céljutalom, kirándulás A szövetkezet párt- és gaz­dasági vezetői naponta a hely­színen ellenőrzik az aratási munkákat, az emberekről va­ló gondoskodást. A részterüle­tek felelősei hetenként beszá­molnak tapasztalataikról a párt- és gazdasági vezetők előtt. Néhány hete egy kétnapos kirándulásra vitték a Duna­kanyarba az aratásban részt vevőket, hogy jó hangulatban kezdhessék nehéz feladatukat. A munka végeztével pedig pártcsoport-értekezleten érté-' kelnek, s jutalmazzák meg a legjobbakat. Ha sikerül a ter­vezettnél több termés betaka­rítása, akkor 50 000 forint ju­talmat' osztanak ki. Az aratás­ban legkiemelkedőbben dolgo­zók elismerése lesz az is, hogy egynapos balatoni kirándulás­ra viszik őket. ■zalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents