Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
PIACI KÖRKÉP Igali pillanatok Érvényesülés és hivatás „Anyagiasság” — vagy erkölcsi érték Új zöldségboltot nyitottak Kaposváron E gyik kiváló közgazdászunk írja tanulmányában a bér és a béren kívüli tényezők szerepéről, hogy a bér vonzereje mind a foglalkozás-, mind a munkahelyválasztásban (és annak változtatásában) sokkal nagyohb a fiatalokra, mint a kevésbé vállalkozó szellemű, nehezebben alkalmazkodó idősebbekre. Ez a jelenség nemenként is módosul. Megfigyelték, hogy a fiúk inkább a jobb keresetet nyújtó szakmákat, a lányok a kedvező munkakörülményeket részesítik előnyben. Ha gyorsan és felületesen ítélnénk, azt kellene mondani, hogy ezek szerint a fiatalok »anyagiasabbak-«. Különösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy manapság a közép- és felsőfokú képzettségű szakemberek munkahely változtatásának 86( százalékát nem a vállalat, hanem a mun. kaválLaló kezdeményezi. Ha viszont nemcsak -a puszta tények, hanem az összefüggések megértése vezet bennünket, akkor be kell sétálnunk a realitások világába, amely fiatalra és idősre egyaránt hat cselekvéseinek és törekvéseinek kialakításában. Egy általán nem arról van szó, hogy »a mai fiatalok anyagiasak«. A fiatalok munkahelyi vagy hivatásbeli magatartását nem lehet megérteni és tanulmányozni a teljes életkörülményeik számbavétele nélkül, életszakaszukból következő sajátos gondjaik és konfliktusaik ismerete nélkül. Azokon a tényezőkön túl, amelyek ' általában befolyásolják a munkahely megválasztást — mint amilyen például a kereset, a végzett munka társadalmi presztízse —, a fiataloknál különösen fontos, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak családi életük, háztartásuk berendezésére, leendő gyermekeik ellátására és nevelésére. Tény, hogy minél magasabb szakképzettségű fiatalokról van szó, annál későbbre tolódik ki és viszonylag egyszerre jelentkezik náluk az önálló háztartás, családi élet berendezésének összes anyagi és egyéb gondja. Az egyetemet és főiskolát végzett fiatalok zömének a 24—34 életévekben kell megkeresnie és megtalálnia azt a tevékenységi kört, amely legjobban megfelel hajlamának, képességeinek és nagyobb távon is biztosítja jövőjét. Ezek tehát a keresés és önkipróbálás évei. Amikor tehát a statisztikusok megfigyelik, hogy a többszöri munkahelyváltoztatás zöme a húsz és harminc év közötti foglalkoztatottakra jut, nem szabad az egyszerű anyagiasságra szűkíteni a jelenség okait. De természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni sem. Sőt! Éppen amiatt, hogy az életberendezés gondjai nagyon is előtérbe kerülnek és materializálódnak, a jellem, erkölcs, látókör nagyon is közrejátszik abban, hogy a fiatal milyen irányba hajlik. Az a törekvés erősebb-e benne, hogy távlatokban gondolkozzék, a hivatásszeretet és hivatástudat -szavára hallgasson, avagy pillanatnyi előnyök és érvényesülési lehetőségek szerint döntsön. Sajnálatos és megütköztető példa akad éppen elég. Hiszen hány és hány fiatal eleve azért választ jó keresettel kecsegtető pályát, hogy minél könnyebben és minél hamarabb megszerezze azokat az eszközöket és javakat, amelyeket majd környezete a »siker jeleinek« fog fel. S kétszeresen súlyos az eset, ha a pályaválasztás egyetlen indítéka az anyagi szempont, s az eredmény a hivatásbeli közömbösség. Amikor a munkahelyváltoztatásnak, az állhatatlan- ságnak szinte kizárólag forintban, címben, rangban megadható magyarázata van, de semmi köze a hivatásbeli igényekhez. Amikor az elmélyedést, energiát, kockázatot, kitartó munkát követelő és hosszú távon gyümölcsöző szakmai munkát minden belső konfliktus nélkül cseréli el valaki rögtön átváltható anyagi előnyökre. Hiszen szó se róla, találkozni ilyenekkel sok helyen. De látni a következményeket is ! A morális érzéketlenséget, a bürokratikus érdektelenséget, a szakmai hanyatlás jeleit. S legyen valaki agronómus vagy közgazdász, mérnök vagy állam- igazgatási szakember, megfizeti az erkölcsi alapokat nélkülöző döntések következményeit. Csak az a baj, hogy előbb a közösséggel fizetteti meg az árát, mert hivatástudat és hivatásszeretet hiányában lelketlen munkát végez. S végül — ha nem válik cinikussá —, megfizeti azzal is, hogy önmagával elégedetlen emberré válik. Nem vitás, hogy elsősorban a társadalmi és gazdasági feltételeket kell olyanná tennünk, amelyben minél kevesebb fiatal kényszerül a hivatást és érvényesülést szembeállítani egymással. De ne álmodjunk arról, hogy olyan ideális viszonyokat valaha is létrehozhatunk, amelyekben, nincsenek konjunkturális csábítások! Ehhez még olyan szemléletet, közmorált, érték- rendszert is meg kell valósítanunk, amely csökkenti vagy éppen hatástalanítja a konjunkturális csábításokat a fiatalság nagy többségében. A fiatalság önmagában nem anyagias, hiszen a legfogékonyabb az erkölcsi értékek iránt és legtöbbre becsüli, ha a munka kielégíti és tartalmassá teszi életét. De ez nem elvont igazság A feltételrendszert is biztosítani kell hozzá. Figyelemmel is, de követelmények kel is. Rózsa László A termelők mentették, ami menthető: utolsó szemig elhozták a még kinnlevő epret, és a cseresznyéből is leszedték a javát. A múlt hét mostoha időjárása így is sok kárt tett. A kaposvári nagypiacon sok volt a cseresznye, 8—12 forintért kínálták. Nagy mennyiségben hoztak málnát, amelynek ára literes üvegenként 14—16 forint volt. A ribizli és a meggy továbbra is tartotta 16—20 forintos árát. Hétről-hétre több a gomba. TePnap már több mint fél- százan hoztak tömött táskákkal. Sajnos az ára továbbra is annyi, mint amikor öten kínáltak gombát: fajtától függően 15—70 forint. Két, három hete a kiskereskedők bosszúságára újra »Csincsi« a piac kedvence. Persze nem csupán eladói egyénisége, hanem mérsékelt árai teszik népszerűvé. Teg- nan öt forintért adta a cukorborsó, hétért a burgonya kilóját. Szép paprikát kínált kilónként ötvenért. Az utóbbi ár persze továbbra sem alacsony, de ha a néhány méterrel odébb még darabonként 3—4 forintért áruló kiskereskedőkhöz hasonlítjuk, mégiscsak volt »árletörő« szerepe a Zöldért standjának. Igaz, a fentebb említett piros gyümölcsökből — a minimált védőárak miatt — ők sem versenyezhettek a piacozókkal, akik kilenc felé már bármi áron túl akartak adni portékájukon. A hét közepén a SÉV boltjaiban megjelent az őszibarack, kilónként ötven forintért. Tegnap még csak egyetlen kiskereskedő árulta dió- nyi nagyságú barackját 45 forintért. Ugyancsak egy helyen volt zöldbab, »kupaconként* 15-ért. Újdonság még a tök, melyet mindenütt ötért kínáltak. A marcali hetipiacot a korábbinál nagyobb vásárlói kedv és mérsékeltebb árak jellemezték. Miközben a boltokban 56 forint volt a paradicsom kilója, a szabadpiacon már csak 40. Ugyanakkor az üzletekben 3,60 a káposzta, míg a piacon 7. Az újburgonyát a Zöldért hétért adja, a piacozók 10-ért. A zöldségboltokban az eper és a karalábé, a piacon a karfiol és az uborka volt hiánycikk. A nagyatádi szövetkezeti fölvásárló 19 forintért vette a pándimeggyet, miközben a piacozók ugyanennyiért adták. Nem csoda, hogy a megye valamennyi városában olcsóbb volt a cseresznye, meggy és a maradék eper a szabadpiacon, mint a kereskedelemben. Nagyatád hiánycikke az uborka volt, amely egyébként minimális mennyiségben 20 forintért talált gazdára. A siófoki piac továbbra is jó választékot kínál borsos áron. Egyedül a paprika kilónkénti 36 forintos ára kedvezőbb a megye többi városában tapasztaltnál, minden más 10—15 százalékkal drágább. Általános panasz, hogy a* északi partról átrándult kis-í kereskedők és az üdülők kora1 reggel nagy tételben fölvásárolják az árut, igÿ a 7—8 óra tájt kimenő háziasszony már nem sokat válogathat. Az »el- kapatott« kiskereskedők olykor még 9-kor sem hajlandók kis tételben adni: kitartóan várják a »nagy halakat«. Akinek mégis sikerült kilóra vennie, az a cseresznyét 20, a meggyet 20—25, a málnát 26, az uborkát 26, a barackot 45 forintért kapta. A megyei Zöldért tegnap megnyitotta Kaposvár Kali- nyin városrészében a 2,4 milliós beruházással épült korszerű zöldségboltot. Megtudtuk még, hogy jövő héttől olcsóbb lesz a paprika, a barack és az uborka. Az előbbiek 30 és 40 forint közötti, az utóbbi 20 forintos áron lesznek kaphatók. — Hogy a fene egyen meg benneteket, piszkos kupcihe- rek! Hát az a csődörös is mi a ménkűnek van ott, ha nem tud a lovának parancsolni. — Már ne is tessék haragudni, tekintetes intéző úr, kérem szépen, de egy nóniusz csődör nem cselédember ám, hogy annak bármit meg lehessen parancsolni ! Már meg is imádta a csődörös a Násfát, hogy szökje meg, szökje meg a Katit. Nem lehetne a Furio- zóval összeadni ? — Megmondtam, hogy csak a Násfa jöhet számításba! De ha holnap is így jössz vissza, hát veletek ugratom meg, annyi bizonyos! — No, akkor nem lesz nóniusz csikó! — Ne feleselj! Vendelnek több volt megengedve, mint a többi cselédnek. A neki szóló kusst nem kellett nagyon zokon vegye, hisz bizalmas ügyekről is tudott, kicsi cinkosság jogán hát válaszolhatott a maga esze járása szerint. Jön Vendel a Katival, a lovászfiú a Módival. A Násfa már a jászolnál megérezte, hogy a nagy csontú sárga bedobogott a szagoltatóba. Dörömbölt, rúgta az alomszalmát. Kivezetem, de már az istállóajtóban ágaskodni kezd, veri melle kosarát a gergővel, de olyan kíméletlenül, mint kamrási trombitások a nagydobot. Kati ejtett fejjel nézi a táncot. Módi is csöndes, ötödik hónapjában van. De üdvözlésképpen nyihhant egyet Násfa csak a Módit látja. Kicsit megvezetgetem zörgő zablakarikákon, hogy ércesebb legyen a kedve, viduljon az örömtől. Kati kéznél van, mikor újra fölágaskodik a Násfa, vele találkozik össze. — Bocsásd meg, Násfa, nem főhettem másképp! Ugye nem haragszol? Ettől a lómanővertől teremtődött nékem az intéző előtt olyan respektusom, hogy egyenesen a méneskari parancsnokságnak írt föl, örök időkre Dombiratoson ragasztásom érdekében. De egymaga nem tudott éngem odakötni, hanem egy odavaló szép lány, az rám tette a nyerget. Megházasodtam, le is cövekeltem. Voltunk olyan szegények, az árendában kivett házban egy padkás kemence, egy lábas volt a berendezésünk. Ha mi fölfeküdtünk a padkára, mindenünk velünk volt. Előttünk is hasonszőrűek laktak itt, korom- és savanyúkáposztasza- gck töltötték be a zúgokat. Fölneveltünk abban a házban hat akkora darab szép gyereket, hogy egyike-másika meghajolva tudott csak kilépni a szögezett ácsajtón. Eszes Berci, minden elődök utóda és lópedagógus Ennyi öregapáim ismeretét, szeretetét örökölve maradtam a lovak körül. Nem versenyző, idomító vagyok. Versenyeken nem értem el első helyezést egyszer sem. Második, harmadik lehettem itt-ott. Akadályversenyben, militáriban. Talán nem találkoztam össze még a mivoltomhoz való lóval. A világ éllovasa, Winkler a Hallamával utolérhetetlen eredményeket produkált. Lova kiöregedésével talán jobb képességű nyergesekre ülhetett, mindig alatta maradt a saját korábbi eredményeinek. A lovassport nem szerencsejáték. Sok tényezőnek össze kell játszania ahhoz, hogy világverő eredmények születhessenek. A sok tényező legfontosabbika a munka. A ló megművelése, s a versenyző műveltsége, művészete. Itt kezdődik a tudomány valahol. Kevés zajjal, sok töredelem- mel a moszkvai olimpiára tréningezünk oda szánt lovainkkal. VÉGE. Gyertyái László felvételei
