Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
A HÁTTÉRBEN Elvesz tenyerében a kezem. Reidl József géplakatos. A Ganz Hajógyárban új hajók szellőzőberendezéseit készítette, s szerelte a helyükre. — Az új gyártás szebb feb adat, mint a javítás, mégis ittragadtam. 1951-ben szólt az apám, aki Kaposváron a MAVAUT autószerelője volt, hogy a szomszédban, a vasútállomás vontatási főnökségénél is kapok munkát. Köszönjek el Budapesttől, ha egyszer itt könnyebben juthatok lakáshoz. Előbb a gőzmozdonyokat javította abban a száz évnél is idősebb, fekete csarnokban, amelynek az oldalfalai nemrég megindultak, s néhány faoszlop tartja a mennyezetet. 1954-ben csoportvezető lett. A hatvanas években a munka mellett elvégezte a gépipari technikumot, és tíz éve hatvanöt ember művezetője. Kovácsok, lakatosok, asztalosok; v i llanyszere 1 ők, kocs ivizs gá - lók dolgoznak a keze alatt. Reidl József most irodában ül. Háta mögött a falon Ber- r.álh Aurél Reggel című képének szép reprodukciója, az egyik sarokban akvárium, rengeteg virág. Az íróasztalon totyogó kisgyerek fényképe. — Áronka, az unokám. Egy hete megszületett mellé Anikó is. A képet én csináltam. Szenvedélyem a fotózás. Különösen a természetfotóka', szeretem — mondja, és hosz- szasan mesél egy girbe-gurba fáról, amelyet Debrecenben kapott lencsevégre, s amelybe »bele lehet látni« egy szamárfejet meg egy kosfejet. Igen, a természet... Reidl József élete nagyobb részét itt ■ töltötte el a kátrányszagú sínek között, a sötét műhelyekben. (Végre az idén májusban egy hajdani hadikonyhából sikerült korszerű akkumulátortöltőt és a világítást ellenőrző műhelyt kialakítaniuk.) Érthető. hogy vágyódik a virágok, a fák után. A szabadságát is úgy tölti el, hogy »csak vonatfüttyöt ne halljon«. Irányításával havonta több mint száz személykocvt és négyszáz teherkocsit javítanak, nem a legszívdemőbb körülmények között. Ámbár a fűrész- és a gyalugép nemrégen tiszta, világos helviségb'5 került, s az egyik újítása, az elszívó berendezés segít az emberein. Sok szó esett már a géppel rakodás áldásáról. Azt viszont most hallottam először,, hogy Rövid beszélgetés — „tanulság nélkül” Mentesítő út Balatonföldváron Tegnap adták át rendeltetésének a 800 méter hosszú belső utat Balatonföldváron. Bővül az együttműködés a karlováciakkal Befejeződött a próbaüzem a Kemikál ba rcsi gyárában A forróságot lehelő, bordó monstrum nyikorogva állt meg a brigádvezető intésére. A »parancsnoki hídon« megjelent a kombájnos, utána pedig egy 16 év körüli, ap- ródírizurás fiú. — Ugye maga a segéd- kombájnos? — Nem egészen. Én csak néző vagyok. A kaposvári mezőgazdasági szakközépiskolába járok, és ez a negyedik év előtti kötelező aratási gyakorlatom. — Hogy tetszik az első aratása ? — Egy kicsit meleg és egy kicsit poros... Biztosan szebb lenne az egész új, korszerű gépekkel. Ezek itt 6—7 éves ócskaságok. Az emberek sokat mérgelődnek. Különben lehet, hogy ez egyben az utolsó aratásom is. — Miért, hova készül? — Azt nem tudom. Voltaképpen a fő tárgyunk az állattenyésztés, de ez végképp nem tetszik... — Akkor miért választotta ezt a pályát? — Az csak olyan ötletszerű választás volt. Az egyik barátom is Kaposvárra készült. Ügy gondoltuk, utána majd eljövünk valamelyik telepre brigádvezetőnek vagy effélének. — És miért gondol ma mást? — Piszkos munka. Már bánom, hogy nem műszaki pályára mentem. Akár kombáj- nosnak is ... — Ahogy társain végignézek, az se tisztább ... — Mégis,* az más.. 1 — Ügy gondolja, rangosabb. Jobban hangzik, ha azt mondja, »szerelő vagyok«, mintha azt: »állattenyésztő«... — Nemcsak ez. Voltunk már gyakorlaton állattenyésztő telepen is. Ott megértettem, hogy hiába is lennék brigádvezető vagy telepvezető, nemigen hallgatnának rám az idős gondozók, akik húsz meg harminc éve foglalkoznak állatokkal. Ez persze érthető, hiszen nyilván többet is tudnak. .. De hát elmehetne kezdetben szakmunkásnak is. — Ahhoz nincs kedvem. — Végül is mihez akar kezdeni? — Nem tudom. Ahhoz már késő, hogy másik iskolába menjek. — Szülei hogyan látják? — ök rám bízzák ... Jóska 17 éves lakócsai fiatalember. Még nem lépett be a »nagybetűs« életbe, de már kedveszegett, bizonytalan, egy kicsit közönyös is. »Valahogy majd csak lesz« — tartja. Az is elgondolkodtató, ha leendő pályájukért lelkesedő fiatalok olykor már néhány év után »beülnek a langyos vízbe«. Ez a tótújfalui beszélgetés. azonban fölöttébb szomorú volt. Később visszagondolva egy mondatot kezdtem fogalmazni a rövid beszélgetés tanulságáról, a szülők és a pedagógusok felelősségéről a pályairányításban. A mondat egyre nyakatekertebbé, azután befejezhetetlenné vált. Ahogy duzzadtak a mellékmondatok. úgy mondott egyre kevesebbet az egész. Felhagytam a próbálkozással.. . B. F. Vásárcsarnok Siófokon November 7-re ajánlották fel a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozói a siófoki vásárcsarnok elkészítését. Jelenleg az oldalfalakat burkolják pirogránittal. A csarnok emeletén különböző üzlethelyiségek lesznek. ennek is vannak hátulütői. Nem ritkaság, hogy a markológéppel — főleg amikor sódert raknak — megsértik, deformálják, sőt leszakítják a vagon két és fél mázsás ajtaját. Iszonyú erőfeszítéssel emelték, javították ezt korábban. Ezen is egy újítás. — ugyancsak Reidl József .ötlete — könnyített. Ha utazunk, egy kicsit mindig megmosolyogjuk a »kalapácsos embereket«, akik a kerekek hangja alapján vizsgálódnak az induló, érkező vonatoknál. Kaposváron és Fonyódon Reidl József beosztottai. Az utánpótlás képzéséből is kiveszi részét.: Dombóváron kocsivizsgáló-tanfolyamot vezet. A gépeknél is fontosabbak szemében az emberek. Társai nemcsak a szakszervezetben bízták rá, hogy ügyeiket képviselje, hanem mint a nyugdíjelőkészítő bizottság vezetőjére is kényes feladat hárul. — Nem teher számomra. Valahogy ezekkel együtt nyer igazán tartalmat az életem. A munkaideje — hivatalosan — reggel hétkor kezdődik, de hatkor már a helyén kell lennie, hogy megfelelő időben tájékozódjon az éjszaka történtekről, s át'e- kintse az aznapi teendőket. Délután ötkor vagy este hétkor táskájában rendeletekkel, utasításokkal — szokott hazamenni. Ha fontosabb jelentést ír, csendre van «?ük- sége. A forgalmas irodában ez elképzelhetetlen, az is otthonra marad. A szakmai irodalom bőséges: »olvasd, amíg el nem alszol« — szokták mon dani a vasutasok. Somlyai Endre, a vontatási főnökség helyettes vezetője valamikor Reidl József beosztottja volt. — Moldova stílusában: odavágni és megérteni. Mindkét tulajdonság megvan Józsi bácsiban, mégpedig egészséges arányban. Beosztottjaként tapasztaltam, hogy nem lehet lezserkedni a környezetében. Az is igaz, hogy mindenki gondja iránt fogékony. Nálunk az a szólás járja: ha valakiről nem tudjuk, hogy van, akkor jól végzi a munkáját. Hát, Reidl Józsefről immár több évtizede nem tudják, hogy itt dolgozik... Vagy mégis? A vasutasnapon Kiváló munkáért kitüntetést kapott. Gombos Jolán Befejeződött a próbaüzem Barcson, a Kemikál Építési- Műanyagfeldolgozó Gyárában. A félmilliárd forint értékű beruházás elkészült, és a termelési programnak megfelelően dolgozik. Az idén 120 millió forint értékű terméket készítenek a Dráva partjára települt gyárban. Jövőre ennek a kétszeresét — 240 millió forint, értéket — termelnek, Teljes kapacitással majd 1980-ban dolgozik a gyár: akkor 330 millió forint értékű — ma nagyrészt hiánycikknek számító — építési anyagot ad a kivitelező vállalatoknak. Az üzemek kapacitásának jobb kihasználása érdekében ezekben a napokban mindenütt áttérnek a két műszakra. — Sok egyéb mellett ezt az is indokolja, hogy termékeink jelentős része idényjellegű cikk — mondja Nádor Ottó igazgató. — Mindenütt ezekben a hónapokban tatarozzák, újítják fel a lakásokat, tehát most kell jó minőségű anyag. A két műszakot megszervezni sehol nem könnyű. A barcsi új gyárban mégsem mondják azt, hogy nehéz volt, megértették a munkások, és segítettek a társvállalatok is. A legnagyobb segítséget a Volán 13. sz. Vállalat adta azzal, hogy menetrendjét a műszakkezdésekhez igazította. Egyétlen útvonalon — az istvándi járat vonalán — nem sikerült ezt megoldani. Augusztus 7-től ezért bérelt autóbuszon utaznak azok az emberek, akik erről a vidékről járnak be. Ezt a buszt használják majd arra is, hogy a barcsi autóbusz-pályaudvarról a nagyközség határában épített gyárba szállítsák a munkásokat. A barcsi gyár termékeinek jó hírét azok a munkások alapozzák meg, akik itt, a füzesek őrizte csendben tanulták meg a gépek kezelését. Annak, hogy jól megtanulták, több jelét is adták már. A próbaüzem ideje alatt sem készült olyan termék, amelyet később ne lehetett volna eladni vagy felhasználni. Nemcsak a hazai építőipari vállalatok minősítették megrendeléseikkel a barcsi üzemek termékeit, hanem egy külföldi partner is: a karlo- váci vegyiüzem vásárolt Barcson bitumenlakk-emulziót, s jugoszláv vállalatoknál próbálták ki. Az eredmény: erre a negyedévre újabb 200 tonnás megrendelést adtak, és kijelentették: ha a barcsi gyár tartja a jelenlegi minőséget, akkor jövőre a mostaninál jóval többet, 5—6 ezer tonnát vásárolnak. E megrendelés a bitumenlakk-emulziót gyártó j üzem teljes kapacitásának a felét lekötné. A jugoszláviai vegyiüzem azonban nemcsak vásárolni akar a barcsi gyártól, hanem jól bevált — másutt már eredményesen alkalmazott — termékeit is felkínálta gyártásra, forgalomba hozatalra. Ennek az együttműködésnek az eredménye, hogy megjelent hazánkban a Thermon—P elnevezésű vakolóanyag. Ennek a legfőbb erénye az, hogy a külső homlokzatra felhordva nemcsak az épület felújításál szolgálja, hanem kiváló hőszigetelő tulajdonsága révén jelentősen csökkenti a fűtéshez szükséges energia meny- nyiségét Is. E termék alapanyaga még Karlovácon készül, de már Barcson színezik, keverik. Különböző segédanyagokai is vásároltak a barcsi üzemtől. A legjelentősebb az a? adalékanyag, mely a beton vízzáró tulajdonságát jelentősen javítja, és gyors szilárdu- lást tesz lehetővé. A fiatal barcsi gyár 256 dolgozója sokféle termékei készít. Szakmunkás törzsgárdájának magvát azok a fiatalok adják akik a gyár építésének megkezdése után itt végezték el a vegyipari szakmunkásképzőt. Betanított és segédmunkások pedig a környező községekből jelentkeztek. A gyárnak egyre köny- nyebb biztosítani a növekvő létszámot. Ebben jelentős része van annak hogy jó hírét keltik azok akik a kezdettől itt dolgoznak. Dr. K. L Nagyjából a héten fordultunk a nyár második felébe. Végre igazi aratási és strandidő örvendeztette meg a mezőgazdaságban dolgozókat, no meg a nyaralókat, a turistákat. A kedvező időjárásban szinte ugrásszerűen meggyorsult a gabona betakarítása. Jó néhány gazdaság túljutott a munka felén, sőt a csoko- nyavisontai és a barcsi tsz- ben a héten be is fejezték az aratást. A Vörös Csillagban csaknem kétezer hektárnyi búza került a szárítóba és onnan a magtárba. A termés számottevő hányadát vető« magnak szánták. Mivel azonban a környező gazdaságok még nem tettek pontot e fontos munka végére. a két célba ért szövetkezet felajánlotta felszabaduló I eszközeit és szakembereit a betakarítás meggyorsításához. A gépeket a járási hivatal veszi számba, és vezényli a leginkább elmaradott területekre. E napról napra várhatóan szaporodó — segítség sókat jelent a megkésett nyári munka mielőbbi ős mennél kevesebb szemveszteséggel történő befejezésében. Fölbillen a megye — hallottam a minap, a találó kifejezést a Balaton-part minden várakozást és számítást felülmúló zsúfoltságára, forgalmára utalva. Valóban, igen nagy gondot okozott a helyi hatóságoknak — és természetesen a helyfoglalás nélkül érkezett külföldi vendégeknek — a szálláshelyek hiánya, a kialakult vadkempingek sokasága. Az illetékes szervek óriási erőfeszítésére, gyors intézkedésére volt — és várhatóan a továbbiakban is lesz — szükség ahhoz, hogy káros következmény nélkül megússzuk az idei nyarat a Balaton-parton. Persze,' nem mindenki érkezik hozzánk előkészítés nélkül. Azok a szakmunkástanulók például, akiket a héten fogadtak nagy szeretettel Siófokon, a Munkaügyi Minisztérium üdülőjében, biztos elhelyezésre és jó ellátásra számíthatnak. A Szovjetunióból és az NDK-ból jött fiatalok bizonyára igen kellemesen töltik napjaikat vendéglátóik, a magyar szakmunkástanulók társaságában. A leendő ipari munkások tehát pihenéssel, szórakozással gyűjtenek erőt a következő tanévhez. Azok a felnőttek pedig, akik felelősek oktatásukért, és ehhez a minél kedvezőbb körülmények megteremtéséért, _ folyamatosan készülnek a szeptemberi kapunyitásra. És nemcsak a következő esztendő feladatairól esik szó egyre gyakrabban a nevelők és az irányító szervek körében. A megyei ta- nács-vb keddi ülésén már a távolabbi időszak céljairól j tárgyaltak. A testület értékel- ! te a szakmunkásképzés megyei helyzetét., és megállapította a fejlesztés* főbb irányelveit. Megelégedéssel vette tudomásul, hogy az 1972-es párthatározatnak megfelelően jelentősen javultak a tárgyi feltételek, az oktatás körülményei, emelkedett a nevelés és, az oktatás színvonala. De arról is volt szó, hogy még mindig súlyos gondot okoz a tanteremhiány, elsősorban a kaposvári 512-es intézetben, valamint Csurgón és Marcaliban. Több felszólaló is érintette a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulók mostoha képzési körülményeit; ez minden bizonnyal egyik oka az itt végzők körében tapasztalt nagyarányú pályaelhagyásnak. (Természetesen ebben jelentős szerepet játszanak az üzletekben, vendéglátóhelyeken található kedvezőtlen munkakörülmények, a sajátos időbeosztás is.) A jövőt illetően a tervezés során messzemenően figyelembe 'ke’i venni a megye ipari szerkezetének módosulását, valamint változatlanul megoldásra vár egyes hiányszakmák pótlása. Félidőhöz érkeztek e héten az fijúsági táborok. A fiatalok az eddiginél szervezettebb, gondosabban előkészített körülmények között teljesíthetik vállalásukat a különböző gazdaságokban, illetve városokban, nagyközségben. Barcson több szomszédos baráti ország fiatalja vesz részt a település szépítésében. E nemzetközi tábor nemcsak a járási székhely gyarapítását segíti, hanem a barátság sokoldalú ápolásához is kitűnő lehetőséget nyújt. Paál László