Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

Ami a néprajzos Broms Rontás ellen: öntés Az aranykoszorűs brigád (Tudósítónktól.) ösl pogány szertartáselemek gazdagodtak keresztényi — katolikus és protestáns — tar­talommal. Magunk is alig akartunk hinni: van még élő, aki érti ezt a régebben, az e yikori faluban szinte naponta alkalmazott »gyógymódot«. Csak az öregebbek emlegetik már az egykori javasasszo­nyok. öntőasszonyok nevét, eddig ez volt a tapasztalatunk. Találkoztunk egy élővel, olyannal, aki — ha szépen ké­rik — ma is önt rontás ellen. Mint képeink tanúsítják, ré­szeseivé váltunk ennek a nép­rajzost bizonyára megörven­deztető — mert lejegyezhető — szertartásnak. Ehhez zárt ajtókra, abla­kokra volt szükség. — Méhviaszk köll — mond­Az öntőasszony. ja az öntőasszony.' — Az tiszta a méhek nem párosodnak. A misét is égő viaszkgyertyák között tartják. Apró szilánkokra vagdossa a tömbnyi viaszt, és kezével háromfelé porciózza. Három­szor kell megönteni a fekvő fölött: feje, majd a szíve fö­lött, lába között. Pattogott a tűz, forrt a szólatlan víz. Szólatlan, mert amikor az öntőasszony hozza a kútról, nem beszélhet senkivel. Ez is hozzá tartozik az íratlan szabályokhoz. Az öntőlábos vasból készül, So­mogy e vidékén bruncosnak nevezik. Vízébe a megrontott fésűje kerül; a felszínen ke­reszt alakot formázó két szál a fűsöprűből. A lábos alatt a beteg testi fehérneműje — régen minden beteget rontott- nak hittok! — és egy kés. — Minek a kés? ^ A rontó hatalom ellen! Visszazuhantunk időben egy más korba szinte, úgy érezzük. Az öntőasszony meg­áld mindent. »Oca, sina, duc­ira svetoga, amen... Az atyá­nak, fiúnak, szentiéleknek ámen.« Vízbe szórja az első csomó viaszt. Sistergés, orr- l'acsaró bűz. Miatyánkot, üd- vözlégyet mormol, majd szag­gatottan sóhajt: »0, drága szent család, jertek segítségé­re azoknak, akiket megrontot­tak!« Jelzésértékű számára a sistergés is: mekkora bajt kell legyőznie. A melegből hideg­be öntött masszát logyboigat- ja kezével. Habos palacsinta­ként terül szét a felszínen a sárgaviasz. A söprűszá-l-ke- resztre keményedik, s most már olyan, mint egy testessé vált, anyaggá fagyott félhő. —• A mi nyelvünkön úgy mondjuk, hogy ábrák vannak rajta — mondja az öntőasz- szony. — Ezt maguk nem ér­tik. Hólagos, mint a beteg em­ber belső része... Egy nagy- i.a1 após embert látok benne. Ezek meg itt házaik. Valaki jár körülöttük, még nem tudni; rontó vagy javító szándékkal.. A második öntéshez más imádságot olvas a viaszra. »Én mindenkit szeretek*1 — építi két strófa közé. . Üjra olvas az ábrákból — A házak összeérnek, mintha félnének. Valaki most kijön az egyikből. Maga az?.„ Odakint várja a vetélytársa. Vám ellensége? Bizonyára. A harmadik ön­tést így kom­mentálja: — Szent György vitéz, pádovai szent Antal, jöjjetek, segítségére. Itt a két ház újra. Ez az öntés el­távolította az ellenséget.. 1 Három korty viaszos vizet kellene innom. Körül is mos­Kereszt a fűsöprű két szálából. na, így íénne teljes á »gyógyí­tás«. Hét napig nem lenne sza­bad meztelenül fürdenem, csak ruhástól, s ebben a víz­ben. Az öntőaszony szemmel ve­résre is tud szertartást. — öt, hét kanócot köll ki­venni a tűzből. Parazsat. Ezt vízbe dobni. Ötöt vagy hetet — ez fontos! Ujja közécsippentve ejti a parazsat a pohárba. Ezt a rá- olvasót mondja el: »Cseszte s sedme prisle, idte nezaj pod skrlak, pod robec s sesteme... Ha héttel jöttetek, menjetek el kalap alá, kendő alá, vissza hatan. Ha hattal jöttetek, men­jetek el kalap alá, kendő alá, vissza öten. Ha öttel jöttetek, menjetek el kalap alá, kendő alá vissza négyen ...« És így tovább egyig. Akkor: »Ha egy - gyel jöttetek, menjetek el ka­lap alá, kendő alá vissza egy- ' gyei se!« Most biztosan elta- karodtak a rontok! Leskó László Fotó: Gyertyás László Viasz — öntés után. A kitüntető cím arany fo­kozatát kapta meg múlt évi munkája alapján a kaposvári áfész mezőgazdasági v asszak- üzletének és a szokola-bereki vasraktárának Latinca Sándor szocialista brigádja. Idei válla­lásaik teljesítését havonta, brigádértekezleten értékelik. Árukészletük 11 millió fo­rint értékű. Hengerelt és hú­zott vasárukat, csavarárut, mezőgazdasági kisgépeket és szerárut, kéziszerszámokat, elektromos forgógépeket, sze­relési anyagokat és műszaki gumiárukat hoznak forgalom­ba. A félévet értékelő brigád­értekezletükön örömmel álla­píthatták meg, hogy az év első hat hónapjában 51 millió forint forgalmat bonyolítottak le, és ez 5 millióval több, mint az előző év hasonló időszaká­ban. Ezzel teljesítették féléves tervüket. Az itt kapható áruk 70 szá­zalékát közületek vásárolják, de sok kisiparos itt szerzi be a szükséges anyagot A Latin- ca brigád 27 nagykereskedel­mi vállalattal, gyárral van üz­leti kapcsolatban. A hiánycik­kek beszerzése érdekében szinte az egész országot jár­ják. Legnagyobb szállítóik kö­zött megtalálható a Ferroglo- busz, a Szerszám- és Kisgép­értékesítő Vállalat, a Müárt, a Csavaripari Vállalat, a Viliért és a Vasért vállalatok, vala­mennyien Budapestről. A kistermelők is gyakran adják egymásnak a kilincset az Ady Endre utcai boltban. Ök főleg szerárúkat, ásót, ka­pát, lapátot, gereblyét, ter­ménydarálókat, morzsolókat, permetezőgépeket vásárolnak. Az értékelő megbeszélésen szóba került, hogy a nagyke­reskedelmi vállalatok és a gyárak egyes cikkekből nem tudják biztosítani a folyama­tos áruellátást A mezőgazdasági vasszak- üzletnek és a szokola-bereki vasraktárnafe 16 dolgozója van, köztük tizennégyen szakképzettek, ketten jelenleg végzik a szakmunkásképző iskolát Bizakodnak abban, hogy 94,5 millió forintos ter­vüket túlteljesítik az év vé­gére, ezzel várományosai le­hetnék a szocialista brigád cím következő fokozatának. „Hol a tölgyek őrzik a völgyet” HARMINCÉVES CSILLEBÉr C Ä Hatalmas tölgyfák árnyé­kában meghúzódó Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtábor, amelynek területén a felsza­badulás előtt a KIMSZ-esek illegális összejöveteleket tar­tottak, ahol akcióikra készülve a jövőt tervezték, az idén ün­nepli harmincadik születés­napját. Három évtizeddel ez­előtt, az Űttörőköztársaság megalakulása idején, 1948. jú­lius 31-én felavatták az úttö­rővasút négy kilométeres sza­kaszát. Húsz esztendeig sáto7 rok álltak a mai épületek he­lyén, az újjáépítés csaknem százmillió forintba került. A korszerűsített, kibővített tá­bort 1973 nyarán a VI. orszá­gos úttörőtalálkozó küldöttei vették át, a jelenleg 237 hol­das területen napjainkban hét altáborban pihennek, játsza­nak, művelődnek a gyerekek. Megújhodás Egy emberöltő telt e! azóta, hogy felavatták a csillebérci úttörőtábort. Az egykori tá­borlakókból, pajtásokból fel­nőtt, érett emberek lettek. Am a tábor egy csöppet sem öreg­szik, sőt egyre fiatalodik, meg­újhodük. Erről tanúskodik a jubileumi program is, amely­ről Ballner Károly, a tábor vezetője tájékoztatott. — Az idei nyár sok érde­kességet ígér az itt táborozó gyerekeknek. Több látványos rendezvény és a mindennapos tevékenység sokszínűsége ad állandó ünnepi jelleget a ju­bileumi nyárnak. Ebben az évben több mint tízezer ha­zai és külföldi gyerek táooro- zik majd nálunk. Itt találkoz­nak a kiváló úttörők, a KISZ KB vörös selyemzászlajával kitüntetett úttörőcsapatok tag­jai, a Béke és Barátság nem­zetközi tábor résztvevői és az úttörőtanács-titkárok is. — Milyen főbb programokat terveznek a nyárra? — A VIT jegyében karne­vált rendezünk, amelyen a gyerekek bemutatják a külön­böző világrészek, országok népviseleteit, népszokásait, dalait, játékait. Az úgyneve­zett szolidaritási vásáron a pajtások apró,' saját készítésű ajándékaiból rendeznek vá­sárt, amelynek bevételét a gyermekek nemzetközi szoli­daritási számlájára fizetik be. A békemenet és a politikai dalfesztivál ugyancsak színes, mozgalmas,' minden táborozót aktivizáló, politikus rendez­vény lesz. « Találkozások — Hogyan emlékeznek a múltra? — Találkozunk Csillebérc építőivel, azokkal az önkéntes ifjúmunkásokkal, akik 1948- ban az egykori »vadon« he­lyén szinte néhány hónap alatt felépítették a tábort. Az építők és a három évtized alatt itt dolgozó vezetők do­kumentumaiból állítottuk ösz- sze a tábor most megnyílt helytörténeti kiállítását. — Milyen szerephez jut a sport a jubileumi évben? — A budai hegyekben, er­dőkben portyákat, akadályver­senyeket és túrákat szerve­zünk. Több sportágban a tá­borozás ideje alatt folyamai > san zajlanak a versenyek. A döntőket egész napos »tábori olimpián« bonyolítjuk le. A döntőben nem szereplő pajtá­sok tréfás sor- és váltóverse­nyeken vesznek részt. Ugyan­csak egész napos sport-játék program a vidám »Kavalkád« is. Ez tréfás hlvogatóval kez­dődik, melyen a pajtások saját ' Jogászrikkancsok Nálam vegyen újságot,., — Újság! Megjelent a friss újság! Népszabadság, Magyar Nemzet, Neues Zeitung, Daily News! Nálam vegyen újságot én olcsóbban adom! Először csak a hang jut el a napozókhoz, majd • megjele­nik a fiatal újságárus kem­pingbiciklijével. Néhány perc múlva már embergyűrű fogja közre, mindenki a megszokott lapját keresi. Ismerős kép ez a Balaton-parton. A földvári strandon ilyen újságárus után érdeklődtem. — Ott van mindennap a bejárat melletti pádon — kap­tam az útbaigazítást. A barna, szakállas fiatal­embert már jól ismerik a nyaralók. Reggelente, miután végigjárta az üdülőket, meg­jelenik a friss lapokkal. Tóth Péter, a Pécsi Jogtudományi Egyetem utolsó éves hallgató­ja. — A déli parton mindenütt megtalálhatók a jogászok. Ez már hagyomány nálunk, egy­másnak adjuk át a helyet. Ketten vagyunk Földváron, a társam most az utcákat járja. — Melyik újság a legnép­szerűbb ? — A Népszabadság, ebből naponta kilencvenet adok cl. A rádióújságot, a Nők Lapját és az Ország-Világot Is kere­sik. Az Élet és Irodalmat, az Élet és Tudományt és az iro­dalmi folyóiratokat már ke­vésbé veszik. Ezek elolvasásá­hoz nagyobb figyelem kell ezt elvonja a nap, a víz, a nyüzs­gés. — Milyenek a vevők? — Az idén nagyon sok a külföldi. Az ismertebb lapokat általában frissen kapjuk, a cseh, lengyel újságoknál inga­dozó az ellátás. Ezeket egy-kéi nappal később tudom csak altáboruk rendezvényeit nép­szerűsítik. — Még milyen események­kel kívánják emlékezetessé fenni a szép évfordulót? — »Csillebérci vasárnap« el­nevezéssel nyílt napot hirdet­tünk. 1500 érdeklődő látoga­tott el Csillebércre. Megtekin­tették a tábort, a kiállítást, és a felnőttek, gyerekek együtt vettek részt a játékos sport- versenyeken, a művészeti és haditechnikai bemutatókon, majd a nyílt nap zárásaként elbúcsúztatták a havannai VIT-re induló gyermekdelegá­ciót Azt írtam, hogy az egykor itt táborozó gyerekek jó része érett felnőtté vált, ám a tábor egy cseppet sem öregedett, el­lenkezőleg, évről évre fiata­lodott. Hazánkban nemzedé­kek sora nőtt fel, amelyeknek tagjai gyermekkori élményeik nagy részét Csillebércen sze­rezték. Az idén, a harminc esztendős születésnapon alig­hanem minden eddiginél fris­sebben, erőteljesebben zeng majd a híres, szép Ságvári- induló, a csillebérci táborozok kedves dala: »Lenn, hol a tölgyek őrzik a völgyet, kú­szik az erdei út. Átszeli búj­va, újra meg újra körben a völgykoszorút...« Száll majd a dal, hirdeti, hogy Itt, ebben a gyönyörű táborba 1 gyere­kek kötnek barátság.!, erősen megfogadva, hogy ezt s szép érzést megőrzik fe nőt [koruk­ban is. ü X. árusítani, emiatt sok az elé­gedetlenkedő. Megveszik, majd néhány perc múlva visszahoz­zák, mondván, hogy nem friss. Lesült bőrű emberek men­nek el mellettünk, megállnak nézelődni, egy férfi olvasmá­nyos lapot keres. Átforgatja a Százoldalast, majd meggon­dolja magát, mégsem vesz. Közben Péter igazi kereskedő módjára ajánlja a többi heti­lapot. — Mit olvas egy újságárus? — Minden lapot átnézek, nagy részét elolvasom. Gyerekek ugrálnak a pad körül, a színes újságok képeit nézegetik. — A Dörmögő Dömötörön kívül sajnos semmilyen gye­rekújságot nem kapok. A ha­vonta megjelenő Mozaik né­hány példányát pillanatok alatt elvitték. Jó lenn« ha ná­lunk is készítenének ehhez hasonló lapot. Nagyon sok a gyerek, és pont az ő kezükbe nem adhatunk olvasnivalót. — Meddig hozza még a strandolőknak az újságé:? — Már egy hónapja itt va­gyok, néhány nap múlva át­adom a helyem egy másik egyetemistának. Nagyon szíve­sen csináltam, csak azt sajná­lom, hogy az előző években nem itt dolgoztam. Esténként felhangzik a strandokon a kiáltás: »Esti Hírlap! Megjelent az Esti Hír­lap!« Űj híreket hoznak a/, egyetemisták. u. .. I. É. Cölöpverés helikopterreI A Kaukázuson túli vasútvo­nal építői ahelyett, hogy a cö­löpöket fokozatosan, mechani­kai úton vernék a földbe, új módszert dolgoztak ki: heli­kopterről dobják le a cölöpöt, Az első kísérletekhez négy, egyenként 4,2 méter hosszú és 35x35 centiméter keresztmet­szetű vasbeton cölöpöt készí­tettek. Hogy a cölöp a repülés ideje alatt és a földet érés pillanatában is megtartsa füg­gőleges helyzetét, a fejrészbe a szokásosnál több vasbetëtet helyeztek el. Fölszereltek még ezenkívül egy vaskupakot is, mely biztos védelmet nyújt a vasbetonnak, hogy a földet éréskor ne zúzódjon szét. A cölöp farokrészén speciális csapszegekre felszerelt acél stabilizátorokat rögzítettek, melyek esés közben nem en­gedik forogni a hatalmas »kopját«. A cölöpöt kötéúel rögzítették a helikopterhez. A pilóta 150 méter magasba emeli a cölöpöt beirányozza, majd földi utasításra kinyi ..ja a hurkot. Az új módszert elsősorban olyan építkezéseken lehe„ al­kalmazni, ahol kisebb köve­telményeket támasztanak a cö­löp pontos beverésévei szem­ben: így lágy kőzetekből álló folyópartok megerősítésénél, folyamágak elzárásánál, hegy­es uszamlások feltartóztatásá­nál. Most készitik a Fekete-ten­ger Picunda környéki partjá­nak megerősítési tervét a fen­ti módszerrel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents