Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
„Zdnfca, gyönyörű Zánka...” Hazánk és Közép-Európa legnagyobb úttörőtábora a zánkai úttörőváros, ahol évente 23 ezer pajtás nyaral. Szép természeti környezetben, a Csorsza patak völgyében fekszik. Minden megtalálható itt, ami egy városra jellemző: a szolgáltató épületeken kívül a 3500 nézőt befogadó sportstadion, művelődési központ, könyvtár, úttörőmozgalmi múzeum, saját vasútállomás, kikötő és gyönyörű parkerdő. Sok somogyi úttörő tudna mesélni zánkai élményeiről. . Az ided sporttáborban megyénkből 100 gyerek vett részt. Érdekes szaktáborokat is szerveznek, ilyen a tudományos-technikai úttörőszemle megyei nyerteseinek találkozója, a Szülőföld expedíció első helyezettjeinek tapasztalatcseréje. A pajtásokkal pedagógusok, főiskolások foglalkoznak. A szabad idős programok játékban, sportban, vidámságban bővelkednek. A csoportfoglalkozásokon félkészítik az úttörőket a mozgalmi életre, a vezetésre. Egy kaposvári ifivezető a táborból visszatérve azt mondta, hogy csomagja legkedvesebb darabja az ott szerzett barátok címjegyzéke volt. Kéthetente , váltáskor felcsendül a tábori' induló : »-Zánka, gyönyörű Zánka, gyerekek álma téged is vár.« A csillebérci úttörőtábor neve minden gyerek fülében ismerősen cseng. Régebbi, de kisebb a zánkainál. Minden ősszel négyhetes továbbképzést tartanak itt a mozgalomban tevékenykedő pedagógusoknak. Az idén rendezik meg először azoknak az úttörőcsa- patoíkinak a találkozóját, amelyek elnyerték a KISZ KB selyemzászlaját. Megyénkből 30 pajtás vesz részt ezen. Ezekben a napokban idegen szavaktól hangos Csillebérc, a nemzetközi VIT-tábornak ad helyet. A táborokba azok a gyerekek jutnak el, akik a tanulásban és az úttörőmunkában kiváló eredményt érnek el. A kéthetes üdülés mindenkinek felejthetetlen élmény marad. Egy pillanatai 99 Királyfi 99 optikai műszerekkel Kiállítások, múzeumok, múzeumok, kiállítások... Az utazóban, ha nem vigyáz, teljesen összekeverednek a látottak. hiszen egy nap alatt sokszor- tízegynéhány különböző vagy éppen hasonló tárlatot is lát. Azután hallja a statisztikát, hogy itt és 'itt ennyi és ennyi százezer tárgy van, ha csak egy perc egy tárgy, akkor ennyi meg ennyi nap nézelődés .. . Bármennyire csábító minden új látnivalóval kecsegtető bejára-t, válogatni, kell, fájó szívvel kihagyni kettőt egy harmadik kedvéért. És utána elfog a kétség: vajon biztos, hogy jót választottam? Több múzeumba tudatosan készültem, most mégis három olyanról szólok, amelyek kapujában megállva majdnem úgy döntöttem: ide nem megyek be. Ipari forma — ősi forma Két véletlen örömöm a Litván fővároshoz kötődik. A viszonylag alapos ismerkedést követően a már többször hallott és másutt látott dolgokat ígérte a helytörténeti múzeum. Csak a hirtelen eleredő eső miatt mentünk be páran. Rengeteg mindent láttunk, pedig »sietve vágtáztunk-« a termekben, s az utolsó szobák előtt még az volt az érzésünk, ez is olyan múzeum, mint a többi. Valóban olyan, de ... Román és gótikus faszobrokhoz érkeztünk; Két szobában annyi, amennyi nincs egész Magyarországon. Azután, ami már csak engem érdekelt különösen: üvegek, poharak, a legrégebbi huták termékeitől egészen a múlt századi feliratos öntőit ipari üvegekig... És ugyanebben a városban tévedtünk be az iparművészeti kiállításra, ahol viszontláttam az ősi formákat is, litván formatervezők remekbe készült használati tárgyait, sorozatban készült lakberendezési kiegészítő elemeket, mo dern faszobrokat. S aki figyelmesen nézi meg mmdké' kiállítást, azonnal fölfedezheti az eleven kapcsolatot az ősi és a mai litván művészet között. Így jutottam hozzá egy pénzben kifejezve értéktelen pecsétgyűrűhöz — első változatát egy néhányszáz évvel ezelőtt élt fejedelem ujján láttam egy festményen, a másodikat egy tervezőművész vitrinjében, s a harmadikat tömegáruként egy boltban vásároltam meg. A harmadik pillanat Minszk- ben, a belorusz fővárosban vésődött belém. A népgazdaságot ismertető kiállításnál tétováztam. Véletlenül jól megtanultam ezt a részt annak idején földrajzból, és úgy gondoltam továbbmegyek, inkább valami mást nézek meg, amiről semmit sem tudok. Szerencsére mégis bementem. És megint találkoztam a formatervezők remekeivel. Mit lehet mondani egy kuktafazékról? Pedig sokáig nézegettem. Talán a leheletfinom, fehér erekkel átszőtt, mélytüzű, meggyvörös üvegkancsóról és a hozzá tartozó étkészletről el tudják képzelni, hogy milyen... Csak a szerencse segített hozzá, hogy ezt is »hazahoztam«. Itthon megtudtam, hogy a budapesti szovjet kultúra boltjában néha lehet kapni ilyen üvegeket — érdemes megnézni. Mosolygós percek A könnyű szórakozás sem tartozik a megvetendő dolgok közé, őrzöm az ilyen pillanatokat is. Egyszer ittam jó kávét a Szovjetunióban, ök a többnyire magyar presszógépeken hig »teát« főznek a kávéból, így szokták meg. -Annyira hiányzott már egy jó magyar fekete, hogy kézzel lábbal elmagyaráztam: dupla adag kávét és fele adag vizet kérek. Nagy csodálkozva eleget tettek badar kérésemnek, de a néni, mielőtt kitöltötte volna a kávémat, megkóstolta és elsápadva, szintén kézzel lábbal integetve tudtomra adta, hogy ott helyben szívrohamot fogok kapni. Addigra már húszán is nézték párbeszédünket, .és részvétteljesen drukkoltak nekem, ahogy a feketét hörpölgettem. Persze különösebb baj nélkül mentem el, de amikor másnap már tolmáccsal tértem vissza, a néni semmiféle könyörgésre nem adott »olyan« kávét. Azt mondta örök életében lélkiis- meretfurdalás gyötörné, hogy megöl egy ilyen fiatal embert. Záróra után A másik kedves élmény egy minszki »diszkóból« való. Föld alatti bárban hágtunk maradék rubeljeink nyakára, néztük a nekünk furcsa, ott divatos táncot, és néztek minket a nekik furcsa, nálunk divatos »ugrabugráld»« közben. Szünetben telepedtünk csak le először, két hasonló korú fiatalember mellé négyen. Természetesen azonnal megindult köztünk a »kommunikáció«. Lassan kiderült, hogy egyik társunk moszkvai és gyümölcsimporttal foglalkozik, Magyarországon is többször járt már, a másik valahonnan a Kaukázusból származik és optikai műszerek tervezőmérnöké. Pezsgőt hozattak és nem engedtek turistapénzünkből fizetni. Sok mindent tudtunk már egymásról, amikor megint elkezdődött a zene. Üti társnői nk táncolni hívták két újdonsült barátunkat — ott a hölgyválasz természetes dolog. Mi meg »árultuk a petrezselymet«, férfitöbbség lévén. Amikor visszatértek, a kaukázusi fiú óvatosan érdeklődni kezdett, hogy a korábban a másik magyar fiúval táncoló hölgy vajon a felesége-e? Láthatóan nagy kő esett le a szívéről, amikor megtudta, hogy csupán útitársak és egyre jobban belelendült a beszélgetésbe. Üj tánc, újabb szünet és elérkezett a záróra .. Sétáltunk a parkban, s az optikai mérnök igencsak készült valamire. Nagyokat hallgatott, sóhajtozott azután hármunktól feleségül kérte társnőnket. Azt hittük, viccel. De komolyan gondolta. És ő volt az a társaságból, aki egyetlen korty szeszt sem ivott. Hát ilyen is van. Komoly tudományokkal foglalkozó mesebeli királyfi. Ezek voltak az én pillanataim. Persze akadt még néhány, de igyekeztem a legemlékezetesebbeket leírni. Remélem nemcsak számomra voltak . érdekesek, Luthár Péter J Emberek? hétfőn A hajnali óracsörgés fél ötöt jelez. Hétfő reggel fél ötöt, s ez más, mintha kedd, csütörtök vagy éppen péntek reggelt jelezne. Üj munkahét kezdődik. A rádió harsány hangú munkatársa mindenkinél korábban ébredt. »Jó reggelt a most ébredő kedves hallgatóinknak! Ma 1978. július 17-e, hétfő van...« — kezdi a közismert bevezetővel az adásnapot, s vele együttkezdi mindenki azt az öt vagy hatnapos periódust, amit »dolgos hétköznapodként szoktuk emlegetni. A termelési mutatók negatív periódusai, az igazolatlan hiányzások, üzemi balesetek és a kieső munkaórák számának emelkedése mind azt jelzi, hogy nem tartozik legnépszerűbb — szélső — napjaink közé a hétfő. Az emberek egy-két napos kihagyás után nehezen állnak vissza a megszokott kerékvágásba. Még • a hétfőn munkába induló ember viselkedése is más az utcán, utazás vagy várakozás közben. Zsúfolt váróteremben a fátyolként lebegő cigarettafüst mögött észrevétlenül bújik meg a tábla: Dohányozni tilos! Az egyik padot magas, szőke fiatalember foglalja el barátaival, testhelyzetéből ítélve már nem sokáig. Biztonsági öv talán segítene, mert barátjára nem számíthat. Gyűrött ruházata vádaskodva árulkodik: nem ma vette magára a viselője. Közeledési kísérletemet durván visszautasítja, így talán sohanem fogom megtudni, hogy neki mit jelent a hét- i- reggel. Frissen borotvált, harminc év körüli férfi érdeklődve nézi sikertelen próbálkozásomat, így hozzá fordulok. — Nekem elsősorban pihenést jelent a hétfői munkakezdet, mivel munkahelyemen nem végzek fizikai munkát. Otthon elég nagy a gazdaság, permeteztem, meggyet szedtem a hét végén. Nem, nem volt annyira megerőltető, hogy most is érezném; igaz, tegnap korán lefeküdtem. A hétfő réggé'! felkelés különben nem okoz gondot, mert hétvégén is ötkor kelek. — Véleménye szerint menynyivel masabbak az emberek hétfő reggel? — Soha nem jutott még eszembe, hogy összehasonlítsam ismerőseim, utastársaim hétfői kedélyállapotát. Hogv mégis mi lehet a különbség? Talán az, hogy álmosabbak, ingerlékenyebbek az emberek hétfőn, és ahogy az előbb tapasztalhatta, több a másnapos, a még mindig részeg ember. Igein, velem is előfordult már, hogy kissé másnaposa.! indultam munkába. Hiába, vasárnap sokkal több alkalom adódik a baráti poharazgatás- ra, mint máskor. Munkhelyemre indulva a megszokott hétfő reggeli utcakép fogad. Kopott bérautóbusz kanyarodik a negyedosztályú kisvendéglő elé. Az utasok elözönlik a helyiséget, de jól ismerik a törvényt. Alkohol híjján forró debrecenit rendelnek zsemlével, mustárral. Amíg fő a kolbász — akár a népdal —, szájról-szájra jár a »hozott anyagból« álló aperitif. — A déli határ mellől \ viszem az embereket a fővárosba — mondja a sofőr, aki csak le- gőzni száll ki a volán mögül. — Tíz óránál előbb soha nem tudok fölérni, pedig az út legfeljebb 5 órás, s hajnali háromkor indulunk. A megszokott törzshelyek előtt nem lehet elmenni megállás nélkül, mert talán meg is vernének. Kezdetben ellenkeztem, de rájöttem, hogy nem tehetek semmit. Nekem különben is fizetik ezt az időt. Hogy nekik mennvit vonnak le a késések miatt, azt nem tudom. Hat óra jóval elmúlik már, mire csillapodik a vendégek éhsége. A korcsmáros kikapcsolja a gyorsforralót az üstméretű lábas alatt, majd visz- szautasít néhány bizalmaskodó kérdést a palackozott út- ravalóval ^kapcsolatban. A vendégek erre sértődött arccal elvonulnak. Negyven valahány percig tartózkodtak ebben a »megállóban«, amely bizonyára nem az első és nem az utolsó volt. Arról, hogy mi történik —a szesztilalom feloldását jelentő — 9 óra után egy — a fővároshoz közel eső — újabb »megállóban«, erről legfeljebb elképzeléseim lehetnek. Vekem így kezdődik a hétfő. A sofőr szerint: minden hétfő! Üjváry Zoltán A, Arlev: Másokért ét ij ájuS 15-én reggel Luko- LrLa lov lelkében felébredt a lelkiismeret. Amikor megszólalt az ébresztőóra, lelkiismerete már valósággal háborgott, s a meg nem valósított lehetőségeket hány- torgatta fel. »önmagamért élek. Mindenki egoistának tart. Szégyen, gyalázat! Legfőbb ideje, hogy mások számára éljek« — motoszkált agyában a szokatlan gondolat. Reggeli közben első ízben figyelt föl a feleségére. Észrevette, hogy az együtt töltött évek alatt az asszony észrevehetően megöregedett és lefogyott. »Sokat gyötrődik velem. Olyan sovány lett, akár a piszkafa. Kár érte« — gondolta az autóbusz-megállónál. Az autóbuszban Lukolov első ízben adta át a helyét. — Szó sem lehet róla! Ragaszkodom, hogy leüljön — mondogatta az előtte álló harmincéves forma férfinak. — Hagyja már abba, kérem. Mindenki ránk néz — könyörgött az utas. — Látják? — fordult Lukolov az utasokhoz. — Én csupa szív vagyok iránta, ő meg: Hagyja már abba. Azt már nem, üljön csak le. kedves elvtárs, amíg nem mozgósítom a közvéleményt maga ellen! Munkahelyére Lukolov e gondolattal érkezett: okvetlenül el kell végeznie a rábízott feladatot, nehogy cserbenhagyja a közösséget a jelentés határidőre való elkészítése terén. Evégböl a jobbra ülő kartársát arra kérte, végezze el számára a számításokat, a balra ülő kartársát, hogy rajzolja meg a grafikont, a nemrég hozzájuk került fiatal szakembert pedig felkérte, hogy naphosszat ceruzát hegyezzen neki. Arról, hogy a jelentés mégsem készült el határidőre, Lukolov nem tehetett, az ö munkája időben elkészült. A közösséget Lukolov segítőtársai hagyták cserben, akik nem tudtak megbirkózni saját munkájukkal. »Jó volna még fát ültetni. Hogy az emberek emlékezzenek rám« — kapott észbe Lukolov, miközben munkahelyéről hazafelé tartott. Betért a patronált iskola háztáji telkére, és a pionírokkal kiválasztatott egy nyárfacsemetét. — Itt áss gödröt — s megmutatta a helyet a gyepen la pionírok vezetőjének. Lukolov bedugta a facsemetét a frissen ásott gödörbe, és meghagyta, hogy hányják rá a földet. A fácska megön- tözését a gyerekekre bízta, mivel nagyon sietett, hogy ezen a napon minél több jótettet hajtson végre. útkereszteződésnél karon ragadott egy vonakodó öregasszonyt, és átcipelte az utca túlsó oldalára, holott az egy perccel azelőtt éppen onnan jött. Egy kanyarulatnál váratlanul észrevette, hogy a sarokházból szürke füstgomolyok törnek elő. Berohant a legközelebbi telefonfülkébe és tárcsázott. — Tűz van! Még nem közölték önökkel? Tehát én vagyok az első, a nevem: Lukolov. Már közel járt a háznak a főbejáratához, ahol lakott, amikor eszébe jutott: egy volt iskolatársa kórházban fekszik. Lukolov hazarohant, azután a kórházba sietett. — Az a legfontosabb, hogy minél kevésbé hallgass az orvosokra — ez volt az első kijelentése, amint betette a lábát a kórterembe, s volt iskolatársa beesett mellére csapott. Ök persze arra gyanakodnak, hogy te súlyos beteg vagy. De hát ez a munkájuk. Ezért kapják a pénzüket. Nos, minden jót. Vigyázz, ne köhögj sokat. Hazafelé menet Lukolovnak megint a felesége jutott az eszébe. A sarkon betért a csemegeüzletbe, és nagy krém- tortát vásárolt. — Edd meg lefekvés előtt. Lehet, hogy reggelre már meghízol tőle — ezekkel a szavakkal nyújtotta át a tortát meghatott feleségének. — Szörnyű sovány vagy, nézni is rossz rád. jjukolov azzal a gondo- lattal aludt el, hogy a holnapi napot épp úgy tölti el, ahogyan a mait — embertársai szolgálatában. Fordította: Gellert György Hollóházi porcelán A Finomkerámia-ipari Művek kétszáz éves Ilollóházi Po-eelángy árának Budapesten is van gyáfegységc. Itt megrendelésre sportegyesületeknek, vállalatoknak készítenek -dísztárgyakat. (MTI-fotó: Fehér József) A V
