Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

Amerikai levél Két szem löldiepsr A vásárolni érkezők le­parkolják kocsijukat, és sietnek be a Jumbo élelmi­szer áruházba, hogy még a délutáni csúcsforgalom előtt hazaérkezhessenek. Az áruház ajtaja automatiku­san nyílik előttük, kihúznak egy bevásárlókocsit a hosz- szú sorból, és gyűjtik ma­guknak a polcról a kisze­melt árukat. A vevőket két oldalról övező hosszú polcokon elő­ször a gyümölcsök kínálják magukat. Narancs, ananász, alma, cseresznye, szőlő, szil­va, banán, földieper. Nehéz dönteni, ma melyikből is vásároljunk. Két hölgy együtt vásárolva hasonló dilemmával küzdhet. Meg­nézik a földiepret, kézbe is vesznek néhány szemet, de később látom, mégis almát választottak. Mire az ember végighalad a hosszú polcoktól övezett tíz folyosón, bevásárlóko­csija megtelik. Felsorako­zunk a kasszák előtt. Előt­tem a két hölgy csevegve rakja a kassza mozgópultjá­ra az árukat. A pénztáros mögül egyenruhás férfi fi­gyeli őket árgus szemmel. Fizetnek. Ekkor az egyenruhás megszólal: — És a földi­eperért nem akarnak fizet­ni? A két nő csodálkozva ■néz rá, és közlik, hogy nem vásároltak földiepret. — De ön — mutat rá az egyik nőre — megevett két szem földiepret. A nő felháborod­va tagadja, de az egyenru­hás közli, hogy a rejtett kamera segítségével látta a két szem földieper elfo­gyasztását, s mivel nem fi­zettek érte, ez áruházi tol- vajlásnak számit. Ha nem fizet, letartóztatják. S mivel a nő tagad, hív­ják a rendőrt, előkerül a bilincs, s n rendörkocsi szi­rénázói elviszi a nőt. Akik hallották a vitát, megdöb­bennek. Két szem földiepe­rért? — Az áruházi lopás az áruházi lopás — mondja az üzlet egyik alkalmazott­ja. Néhány nap múlva az újságok v emlékeztetnek az esetre. »Bűnösnek találták két szem földieper lopásá­ért!-« — írták első oldalon nagy betűkkel a szenzációt. Jacqueline Datcher 33 éves washingtoni asszony hiába tagadta a lopás tényét, az esküdtek a vásárlókat tv- kamera segítségével figyelő rendőrnek hittek, bár sem­mi kézzel fogható bizonyíté­ka nem volt. Így a bűnösre IS hónap börtön vagy 500 dollár pénzbüntetés vár. Az eddigi pereskedés máris 300 dollárjába került, ennyit kért tőle az ügyvédje. Az állítólag megevett két szem földieper — napi áron számolva — egy vagy más­fél cent értékű lehetett. Az eljárás gyors, határo­zott és irgalmatlan volt. Ennek kapcsán sokakban felvetődött ismét a kérdés: az amerikai bíróságok miért nem mutatnak ugyanilyen erélyt más esetekben? Pél­dául a nagy monopol olaj- vállalatok évek óta tartó tolvajlása esetében. Bizonyí­tott tény, hogy a nagy olaj­vállalatok. 3 év alatt több mint 10 milliárd dollárral károsították meg az ameri­kai fogyasztókat az önké­nyes és törvénytelen ár­emelésekkel. A bizonyítékok vaskos köteteket töltenek meg, de elég az első ben- zinkútig elmenni, hogy a perdöntő tények birtokába jussunk. Az egy éve húzódó ügy azonban nem halad előre, még nem került a bí­róság elé, és minden bi­zonnyal nem is kerül soha. Vagy a másik ügyben, amelynek főszereplője egy philadelphiai sokszoros mil­liomos képviselő, aki több tízmillió dollárral károsítot­ta meg az adófizetőket, nem hogy haladás lenne, de mind mélyebben A elhallgatják, nyilvánvalóan azzal a cél­lal, hogy örökre eltussolják az ügyet. A közvélemény mélységes felháborodását váltotta ki az is, hogy csak tízezer dollárra büntették meg azt a vállalatot, amely­nek hanyagsága miatt 51 munkás vesztette életét Nyugat-Virginia államban egy hőerőmű tornyának épí­tésénél. Tízezer dollár 51 emberi életért! Ezek az esetek éles fényt vetítenek az amerikai osz­tálybíróságok igazságosztó szemléletére, gyakorlatára. Az esetek tömegéből érde­mes emlékeztetni talán a legnagyobb feltűnést keltők­re, hogy a kép teljesebben kibontakozzon. Mikor Nixon elnök alelnöke, Spiro Agnew kénytelen volt lemondani, mert nagy összegű csalási bizonyítottak rá, nem ítél­ték el. De nem ítélték el az ugyancsak lemondásra kény­szerült Nixon elnökei sem. Abban az időben mondta egy nekikeseredett egysze­rű amerikai: nálunk a bí­róságok csak a kis tolvajo­kat ítélik el, a nagyokat futni hagyják vagy meg vé­delmezik. A két szem földieper bí­rósági ügye ismét igazolta az amerikai életből ellesett megállapítás általános ér­vényét. Washington, 1978. július. Kovács István Pályázat a tartalékok feltárására »A fő feladat: a jelenlegi üzemi méretekben rejlő ter­melési lehetőségek minél tel­jesebb kiaknázása... a haté­konyság növelése, a minőség ■javítása...« — mondja ki többek között a Központi Bi­zottság ez év márciusi határo­zata. E munka sikeres elvég­zését hivatott elősegíteni az a pályázat, melyet a megyei ta­nács, a Magyar Közgazdasági Társaság és a MTESZ megyei elnöksége hirdetett meg mű­szaki és gazdasági szakembe­rek, mezőgazdászok számára. A pályázatot kiíró szervek tizenkét témakörben várják a pályamunkákat. íme néhány téma: a vertikális és horizon­tális integráció lehetőségei megyénk gazdaságában ; új műszaki eljárások; a gépkar­bantartás — javítás integrált szervezésének lehetőségei; a takarmánygazdálkodás fel­adatai a szarvasmarha-tenyész­tés eredményeinek növelése érdekében ; melléktermékek hasznosítása; tápanyagvissza­pótlás hatékonysága a Dél-so­mogyi homokháton; a kom­munális szolgáltatások fejlesz­tésének lehetőségei; a gazda­ságos termékszerkezet kiala­kításának módjai, tervezése. A jeligés pályázaton bárki részt vehet (nincs munkakör­höz és korhatárhoz kötve). Olyan pályamunkákat kell be­küldeni, melyek írásban még nem jelentek meg, más pá­lyázaton nem vettek részt és egy évnél nem régebben meg­valósult megoldást tartalmaz­nak. A tartalékok feltárását, a jó tapasztalatok hasznosítását, terjesztését szolgáló pálya­munkákat 1979 február 15-ig kell beküldeni a MTESZ-hez (Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 1/c.) Az ünnepélyes ered­ményhirdetésre a műszaki és közgazdasági hónap megnyitó­ján, 1979 május 6-án kerül sor. Az elismert szakembereik­ből álló bíráló bizottság há­rom ötezer forintos első, négy háromezerötszáz forintos má­sodik, és öt kétezer forintos harmadik díjat oszt ki. Diploma, munka mellett Hét új üzemmérnök egy gyárban Mire van szükség ahhoz, hogy valaki levelező úton fő­iskolát, egyetemet végezzen, mondjuk üzemmérnöki dip­lomát szerezzen? A kedvező feltételeik szerencsés találko­zására. Bár azt hiszem, a Fortunát ki is lehetne hagyni a közreműködők sarából. Sok­kal nagyobb szerepe van a tudatosságnak, a tervszerű­ségnek, és még jó néhány fontos, de korántsem véletlen tényező összegeződésének. Az a két óra, melyet a fi­nommechanikai vállalat ka­posvári gyárának hét. frissen végzett mérnökével töltöttem, minden indítékot a felszín­re hozott, és jó alapot ad az általánosításhoz. Eszerint szükség van egy olyan gyár­ra, amely mindig magasabb szintű feladatot kap, mint amit az adott műszaki gárdá­val — a képzettséget figye­Fölpessdülést9 ten n i a ha rá sí ! Az időszak még távolinak látszik de nem' árt fölkészül­ni az idén október közepétől december közepéig megrende­zendő ifjúsági parlamentekre. Nem azoknak szeretnék »tip" pékét« adni a felkészüléshez, akik úgy gondolják, hogy az egyenlő a parlament tú'.szer­vezésével. A legutóbbi tanács­kozások idején voltam olyan parlamenten, ahol az előre fölkért hozzászólók langyos és irodaszagú felolvasásai után gyorsan alkotó légkörűnek mi­nősítették és lezárták a »pi­tét«. Ez a parlament is hosz- szú előkészület után lett ilyen, s arra gondoltam, bár »véletlenül« gyűltek volna össze a fiatalok. Nem akarom ezzel azt mon­dani, hogy az ifjúság fóru­mai mindenütt 'sikertelenek voltak, de mintha alábbha gyott volna a kezdeti lendü­let. Igen kevés helyen érez­tem ki a fiatalok magatartá­sából azt, amit az első »úttö­rő« tanácskozásokon: a fel- pezsdülést, a mindenkiben föllobogó tettvágyat, hogy végre van olyan intézmé­nyünk, ahol vitázva, egymást tettekre serkentve alakíthat­juk sorsunkat. Ebben nem­csak a fiatalok a hibásak. Több értékelésben olvastam a következőket: a parlamen­tek ma már nem egyéni pa­nasznapok : a fiatalok belát­ták, hogy nem erre valóik.. Ez a megállapítás igaz, jó is, hogy az ifjúsági parlamentek nem egy-egy elégedetlenkedő siránkozását szolgálják. Csak­hogy van a dolognak hátul­ütője. A hivatalos dicséretté emelkedett tényrögzítést is föl lehet használni rossz cél­ra. Ugyanis egy esetleg ne­hezen fogalmazó fiatal közér­dekű, de szónoki tehetség hí­ján döcögve elmondott vé­leményét könnyű egyéni pa­nasznak bélyegezni, főleg ak­kor, ha a hasonló tapasztala­tok miatt csöndben maradó többség nem támogatja. Folytathatnám a sort, hoz­hatnék bizonyítékokat arra, hogy az ifjúsági parlamentek kissé ellaposodtak, nem töl­tik be igazán alkotó, gond­fölvető és megoldást találó szerepüket. De úgy gondolom: elsősorban a jó. sőt nagysze­rű tanácskozások idézése vi­lágítana rá a többség szük­ségletére. Inkább máshonnan hozok példát. A nemrég megtartott me­gyei KISZ-küldöttgyűlésen több felszólaló is elmondta, hogy a fiatalok még ma is kevéssé ismerik jogaikat, nem tudják képviselni érdekeiket. Ezt a megállapítást ott elfo­gadták. így arra kell követ­keztetnünk. hogy az ifjúsági parlamenteken sem tudják ezeket a jogokat érvényesí­teni. (Tévedés ne essék: jog az is, hogy a fiatalok beleszól­janak az üzem, az intézmény életébe, és javaslatot tegye­nek az esetleges szervezet­lenség, rossz munka kiküszö­bölésére. Tehát ne tévesszük össze a jogok érvényesítését a követelőzéssel.) Ennyit a hibákból. A távo­linak tetsző október nem is olyan távoli. Két és fél hó­nap van a fölkészülésre. Jó lenne, ha ez idő alatt nem a parlamentek elszürkítői vér­teznék fel magukat, hanem az alkotó, a haladást kívánó fiatalok és idősebbek fogná­nak össze. Jó lenne a parla­menteken újra hallani, érezni a fölpezsdülést, a tenniaka- rást, a »tisztelt ház« zajongá sát. Nem véletlenül hozta' létre ezeket a fórumokat, e nem állunk olyan jól, hogy kipipálható »apróság« lehes­sen belőlük. Országos. nagy céljaink nem tűrik, hogy az »állóvizet« kívánók kereked­jenek felül. L. F. Üj sonkaféle előállításával próbálkoznak a Kaposvári Hús­kombinátban. A Kapos-sonka néven forgalomba kerülő füstölt ín ven es*» kis zsírtarta Írná, és nem romlandó. Az igények fölmérésére most föl ytatnak piackutatást. »A búzát vágja sok szilaj legény«. József Attila vers- I kezdete ma is igaz, még ha a kaszát kombájnra cseréltük is azóta. A közvélemény őszinte figyelemmel kíséri a mostani j nehéz aratást. Igazolódnak a j mezőgazdasági és élelmezés- | ügyi miniszter szavai, amelye­ket a* országgyűlésen mondott j el: »Az idén sem a kombájn, j hanem a kombájnos arat! A \ kombájnos felkészültsége, gondossága, szorgalma és helytállása, valamint a sok tízezer közreműködő munkája tartja mozgásban az aratás gépezetét.« A rendszeres esők nagy erőpróbára késztetik az aratás részvevőit, a kombájno- sokat. A táblákon áll a víz, megdőlt a gabona. A gép és az ember együttes erőfeszítése nélkül nem kerülhet magtá­rakba a kenyérnek való. A mezőgazdasággal szoro­san kapcsolatos a kistermelők tevékenysége. Megyénkben kétszázötvenezerre tehető a számuk, sőt adják a mezőgaz­dasági termelési érték mintegy harminchat százalékát. A népfrontbizottságok eddig is nagy figyelmet fordítottak a 1» ztáji, a kistermelés támoga­tására. a kertbarát-körök szer­vezésére. A népfront és a tsz- szövetség közösen szorgalmaz­ta például az önálló háztáji üzemágak megszervezését a szövetkezetekben. A kertbarát-köröket a me­gyei népfrontbizottságok irá­nyítják szerte az országban. Somogybán több mint ezren tevékenykednek a harmincöt körben. Csatlakoztak e moz­galomhoz a megye kisállattar­tói, a'nyúl- és méhész szak­csoportok, a galamblenyész- tök. A kertbarát-mozgalom eredményei — így látják a szakemberek — biztatóak. S hogy miben segíthet a mozgalom? A megyei elnök­ség úgy foglalt állást, hogy a népfrontbizottságokat tova » b- ra is ösztönzi a kistermelés felkarolására, támogatására. Különösen fontos, hogy figye­lembe vegyék a hagyományos kistermelést felváltó új sza­kaszt, amikor a nemzedékvál­tás, a technikai és egyéb fej­lődés révén többnyire egy-egy termékre szakosodnak a kis­termelők. Ezeket az árukat azonban szinte nagyüzemi módszerekkel termelik. Egyre nagyobb szerepe lesz a jé módszerek terjesztésének. Szükség van a kertbarát-kö­rök számának növelésére. Több olyan fórumot szervez­nek, amelyen a termelők és a felvásárlók találkoznak a szer­vezett értékesítés végett. Kaposvár fejlődése megha­tározó az egész megye szem­pontjából. A városi pártbizott­ság ennek tudatában összegez­te a héten a megyeszékhely gazdasági helyzetét — az első félév tapasztalatai alapján. A város ütemesen fejlődött a megyei, a városi előirányzat szerint. Különösen elismerés­re méltó, hogy a termelőága­zatok többet adtak, mint ta­valy, s a terveknek megfele­lően. Mindezt sokkal bonyo­lultabb. nehezebb körülmé­nyek között. Különösen kiha­tott a munkára a beruházások pénzügyi föltételeinek szigo­rítása, és gondot okozott a munkaerőhiány, A testület ki­mondta, hogy a gazdasági te­vékenység általában eredmé­nyes, de nem minden terüle­ten lehetünk elégedettek. Nem kielégítő például a város el­látása. Kaposvár fejlődése szem­pontjából különösen fontos, hogy a beruházásoknál tart­sák a határidőket. Elsősorban a tervszerű lakásépítés kíván nagy erőfeszítést. A pártbi­zottság szerint a gyermekin­tézmények átadása, az ipari beruházások lemaradásának csökkentése összehangolt po­litikai és gazdasági munkát kíván a második félévben. Fontos nemzetközi szemle színtere volt hétfőn a Dráva. A magyar és a jugoszláv víz­ügyi szakemberek Örtilostól a Duna torkolatáig százharminc kilométer hosszon ellenőrizték a határfolyó meder- és partvé­delmi munkáit. A drávai ha­józás jövőbeni megkezdődésé­vel is kapcsolatos szemle ta­pasztalatait a hét végén ösz- szegezték Eszéken. Remélhető, hogy az előkészítő munkák meggyorsulnak. Sok szó esik a magyar ten­ger partján pihenők szórako­zásáról, művelődéséről. A hét kiemelkedő eseménye volt a siófoki nyári színház megnyi­tása. Kőröshegy és Balaton- boglár után Siófok is hagyo­mányt teremt, és reméljük, nemes programot kínál ezután minden évben. la jós Géza lembe véve — el tud végezni. Továbbá olyan vezérkarra, amely jóval messzebb lát a holnapnál, és a következő öt­tíz év követelményeinek megfelelően is képes gondol­kodni. És természete, en olyan fiatal, munkásokra, kösépirá- nyítökra. akik vállalják a to­vábbtanulással járó terheket. Mindez azonban, még nem elég. Az sem mindegy ugyan­is, hogy milyen — közömbös vagy segítőkész — közösség veszi-e körül a továbbtanu­lót. akinek legalább oly in nélkülözhetetlen a biztató, ösztönző szó a munkatársak­tól, a családtól, mint az él­tető levegő. Hiszen nem elég kitölteni a jelentkezési lapot — a négyéves úton végig is kell menni. És a megterhelés néha bizony az összeroppanás szélére sodorja a vizsgákra készülő felnőtt hallgatót. Mi ' tagadás, csaknem valameny- nviüknél bekövetkezett az az állapot, amely kiváltotta a gondolatot; bedobják a törül­közőt. De nem tették meg. Isszuk a kólót a kis házi köszöntő ünnepségen. — Elis­merés a kitartásért — mondja az igazgató, de a következő szavaival már a jövőt vázol­ja. Az újabb, nagy erőpró­bát jelentő termékekről be­szél, melyeknek gyártására megbízást kap majd a gyár. Megtisztelő, igényes, bonyo­lult műszaki megoldásokat tartalmazó feladat. De a jó hírnév kötelez. Állni kell a versenyt a külföldi piacon. És ez csak a magas minőségi kö­vetelmények rendkívül szigo­rú betartásával képzelhető el. A ' feltétel : a tanulás. Megál­lás nélküL Persze_ nemcsak iskolában, hanem önképzés­sel is. És a különböző tudo­mányos egyesületekben, szer­vezetekben való aktív rész­vételiek A gyár eddig sem sajnálta a pénzt attól, hogy a mérnökök konferenciákra, tudományos ülésekre, tapasz­talatcserékre utazzanak. Ez­után még több ösztönzést kapnak mindehhez. Többször hallom a kifeje­zést: itt »kiélheti magát« minden műszaki ember. Űjabb és újabb, eddig alig vagy egyáltalán nem ismert feladatokra kell számítani. Ellátásához megszerezték az elméleti alapot. De ezt to­vább kell építeni. Nem felet­teseik utasítása, — munkájuk jellege követeli meg. Szép és igaz szavak. De vajon a gyakorlat igazolja-e őket? Végigkérdezem a friss diplomásokat: honnan indul­tak, milyen munkakörben dolgoznak? Kiderül: vala­mennyien fizikai munkásként kezdték, mostani munkakörü­ket pedig a legtöbben előleg­be kapták. És a távlatok? Még több és még magasabban képzett mérnökre lesz szük­ség. és még ott is. ahol most szakközépiskolai végzettség is elegendő. Egyikük mégis búcsúzik. ~ Pedig a csoport legjobb ta­nulója volt. Igazgatója őszin­tén sajnálja. Hogyan? Hiszen, amint kiderül, ő ajánlotta fel a Csepeli Egyedi Gépgyár­nak. De: a jelenleginél maga­sabb beosztásba. Az új gyár­nak ugyanis irányítási kész­séggel és megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező kö­zépvezetőkre van szüksége. Kikre támaszkodhatnának, ha nem a már eddig is sok jól képzett szakemberrel szolgáló munkahelyekre? Az igazgató bízik a fiatal mérnökben. Ok­kal reméli, hogy új munika- helyén nemcsak szaktudását hasznosítja. hanem segít meghonosítani a műszaki igé­nyességet és a kedvező ha­gyományokat, így többek kö­zött a tudás megbecsülését, a tanulásra ösztönző légkört. Az igazgató, a párttitkár, a személyzeti . osztálvvezető megköszönték a tanulást. A fiatalemberek pedig sorra fordítottak a szavakon mond­ván: nekik van köszönni va­lójuk. A gyárnak, vezetőiknek és munkatársaiknak. Nem tették hozzá, de hiszem, úgy értették: szándékuk hogy ezt magatartásukkal, tetteikkel is kifejezzék. Faál László

Next

/
Thumbnails
Contents