Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

Egy „motorral” tői lehelne 1 Hem megy együtt a kétféle tagság — írtam né­hány hónappal ezelőtt, és a szentgáloskéri tsz-ben alakult szakszervezeti alapszervezet példáján bemutattam: miként válik gyakorlatilag »életkép­telenné« ez az alkalmazotti érdekképviseleti szervezet az­által, hogy tagjai és válasz­tott vezetői szövetkezeti tagok lesznek. A tsz-tag egyben nem lehet teljes jogú szakszerve­zeti tag is, így természetesen az sab tisztségviselőjének sem választható meg; illetve, ha má viseli a tisztséget és föl­veszik a tsz-be, le kell mon­dania. Visszás ez a helyzet, még­pedig két oldalról. A ME- DOSZ megyebizottsága rend­szeresen képezi a szakszerve­zeti a i a p-sze rv ez etek vezetőit és reszort!ele]őseit, s előfor­dul — a termelőszövetkeze­teknél igencsak gyakran —, hogy még ismerkedésre sincs ideje a tisztségviselőnek, mert belép a tsz-be, alkalmazott­ból termelőszövetkezeti taggá lesz, s máris gondoskodhat­nak a pótlásról. Úgy tetszik, véget nem érő folyamat zaj­lik ezen a téren napjainkban. A közös gazdaság gazdasági és pártvezetősége alig tudja követni ezt a változást, és jóllehet ebben az egész soro­zatban semmi szabálytalanság sincsen, mégis nehezen bon­takozhat ki egészséges, haté' kony együttműködés, amire pedig ,igencsak nagy szükség lenne. Ezt az igényt tükrözte az a megbeszélés is. amelyet a hét elején tartottak a Kaposvári Járási Pártbizottság és a ME- DOSZ megye-bizottságának vezetői. Mindössze néhány éves múltra tekinthetnek vissza a termelőszövetkezeti alkalmazottakból alakult szakszervezeti alapszerveze­tek és csoportok. A kaposvá­ri járásban például tizenegy szb és néhány csoport műkö­dik, s ezeknek mintegy a fe­lénél a munka korántsem gond nélküli. A pártszerveze­tek jelezték, hogy nem látják elég világosan, miképp segít­hetnék a fiatal szb-k megerő­södését; mit javasolhatnak számukra megoldandó fel­adatként. és mit várhatnak a szakszervezeti bizottságoktól. A gondok annak ellenére vissza-visszatérnek, hogy a MED ŐSZ megyebizottsága ko­rábban tsz-elnökök, pártveze­tőségi és szakszervezeti titka­Berzencei összefogás Még tavaly megkezdték Ber- zencen az iskolai sportpálya építését A község lakói — idő­sebbek és fiatalok — egy em­berként vettek részt a munká­ban, segítettek, hogy társa­dalmi összefogással elkészül­hessen a labdarúgó-, a kézi- és röplabda-, valamint a futó­pálya. Ennek ellenére » befejező munkákhoz még 20 000 forint­ra volt szükség. A tanács ve­zetői a községben érdekelt gazdasági szervekhez fordul­tak. Ennek nyomán a kaszái erdészet és a csurgói áfész utalt át a tanács számlájára 10—10 000 forintot, s ezzel minden akadály elhárult a pályaépítés befejezése elől. A napokban pedig kavicsot kezdtek szállítani az iskolához a téesz bányájából: még eb­ben a hónapban megindul a régen várt tornaterem építé­se. A 4 millióba kerülő léte­sítményhez a megyei tanács ad 1,5 millió forintot a többit — fejlesztési alapjából, helyi összefogásból, saját anyagból — a tanács biztosítja. Jelentős lesz az az érték, ami ebbql a 4 milliós beruhá­zásból a társadalmi összefogás eredményeként valósul majd meg. Berzence ismert arról, hogy az itt lakók évente nagy értékű társadalmi munkával segítik községük gyarapítását, gazdagítását. Bizonyára most sem lesz másként. A Március 15. Termelőszövetkezet 300 000 forinttal, illetve pénzzel és fuvarral segíti a tornaterem megépítését A szülők már ed­dig 100 000 forint értékű tá­mogatást — tereprendezést, se­gédmunkát, takarítást stb. — vállaltak. A tanács vezetői a napok­ban össaehivják a községben tevékenykedő önálló iparoso­kat, s a különböző vállalatok­nál, szövetkezeteknél dolgozó szakembereket őket is arra kérik: segítsenek, vállaljanak részt a tornaterem építéséből. A felhívás minden bizonnyal kedvező fogadtatásra talál az ő körükben is. S*. Lu nők előtt tisztázta a felada­tokat, a közös tennivalókat, az együttműködés formáit, módszereit (az szb-k tagjai­nak választásához a jelölé­seknél elsősorban a helyi pártszervek javaslataira tá­maszkodtak.) Csakhogy: ma már mindössze három szak' szervezeti titkár van tisztség­ben a járásban azok közül, akiket alakuláskor megválasz­tottak. A többi kicserélődött, a tsz-be való belépés vagy egyéb okok miatt. A járási pártbizottság és a MEDOSZ megyebizottság ve­zetőinek tanácskozása végül olyan megállapodással zárult, amely segíti rendezni ezt a visszás helyzetet. Am a vég­ső és teljes egészében meg­nyugtató megoldást kétségkí­vül központi intézkedéstől le­het várni. Amit a járási párt­szerv és a megyei szakszer­vezeti testület e téren addig tehet: rendszeresen megismer­tetik a helyi párt', gazdasági és szakszervezeti szervezetek­kel a feladatokat. A járási pártbizottság például munka- értekezletet tart a szövetke­zetek párttitkárainak, és vá­zolja előttük azokat a formá­kat, amelyekkel segíthetik a fiatal, minden oldalról tárno' gatásra szoruló mozgalmat. Így az szb valóban a jó mun­kára, a versenyekre, a bal­esetmentes tevékenységre va­ló ösztönzés egyik motorjává válhat. Ehhez az is kell, hogy az szb-titkárt meghívják pél­dául minden olyan testületi ülésre ahol a pártvezetőség vagy a termelőszövetkezeti vezetőség tagjai olyan kérdé­sekről döntenek, amelyeknél mozgósító erőként vagy »ta­nácsadóként-« a szakszervezet fontos szerepet játszhat. A MEDOSZ-ra vár az a feladat, hogy árnyaltan oktassa az al­kalmazotti szb-k tisztségvise­lőit, hiszen az új titkároknak például — ők a cserélődés folytán mindig sokan vannak — nem továbbképzésre, ha­nem alapképzésre van szüksé­gük. Somogybán az országban elsőként alakultak meg a ter­melőszövetkezeti alkalmazot­takat tömörítő szakszervezeti alapezervezetek. Kár lenne, ha ez az elismerésre méltó ered­mény most, néhány év múl­tán, visszájára fordulna — ezért kelt a szoros, termé­keny együttműködés a politi­kai, a gazdasági és a társa­dalmi szervek között. H. F. A hétre némi aggódó vára­kozás nyomta rá a bélyegét: esik, vagy nem esik? Az áp­rilisi módon szeszélyes időjá­rást ezúttal nemcsak a bala­toni kempingekben, üdülők­ben lesték megkülönböztetett figyelemmel, hanem jóval kö­rn orabb aggodalmak sűrűsöd­tek a tsz-ek-ben. Lábon a búza- és az árpatermés, arat­ni, vágni kellene ! A bőven ömlő víz és az esőáztatta, süppedékes, mély talaj miatt azonban a nehéz testű kom­bájnok nem tudnak bizton­sággal mozogni a búzatáblá­kon. A hét elején, még alig- alig talált a határszemlére induló tarlót; mindenütt a súlyos kalászok hullámoztak — az eső miatt részben meg­dőlve. A hét elején, s méginkább a közepén már megindulhat­tak az arató gépek. Ha nem is volt hamisítatlan júliusi meleg és kellemes napsütés, akadt néhány dologra alkal­mas nap. Ilyenkor megkettő­zött erővel folyt a munka. Érdekes, hogy a rossz idő a balatoni üdülők látogatottsá­gát, és az idegenforgalmat nem befolyásolja számotte­vően. Az idegenforgalmi irodáik szerint a Balatonnál — s még inkább a déli parton — a ta­valyinál sokkal több ember keresi a felüdülést, a pihe­nést. Idegenforgalmi rekord van kilátásban — fonák mó­don az esős napok száma is megközelíti a csúcsszintet. Ez az egy-egy szezon előtti szervezés fontosságát újra aláhúzza. Az idegenforgalom növekedése összefügg a nö­vekvő jóléttel Is: a szocialista országokból például eddig 52 százalékkal több turista érke­zett, mint a tavalyi év azonos időszakában. A héten egy fontos nem­zetközi eseménynek Nagyatád volt a színhelye: megnyílt a művészeti alkotótábor. A ha- zai művészeken kívül szovjet és NDK-beli faszobrászok ér­keztek, »High way of art« ez a nemzetközi elnevezése ez év tavaszától a több kontinenst behálózó egyre népszerűbb művészi mozgalomnak. A művészet nyílt útja. A legkü­lönbözőbb művészi törekvé­sek, módszerek, más és más mentalitású alkotók találkoz­nak itt, s akaratlanul is meg­méretik művészetük, a meg­szokott hazaitól eltérő mér­cén. Az alkotótelepek a közös­ségi műtípus kísérleteinek nagyszerű műhelyei: szinte csak itt van meg minden fel­tétel ehhez. S ami talán leg­nagyobb erénye a mozgalom­nak: a szobrász nem elszige­telten, a műterem üvegablaka mögött dolgozik, hanem élő, eleven közegben. Céltalanul kóborló kirándulók, vagy a művészi élményt tudatosan kereső látogatók szabadon járhatnak e köztéri szoborpar­kokban és közvetlenül is meg­ismerkedhetnek az alkotás fo­lyamatával, munka közben a mű alakulásával. Lehet-e hang­súlyozni eléggé ennek a fon­tosságát abban a korban ami­kor — sajnos — kényszerűen fokozódik a művészek és a befogadók közötti távolság? A mű vész telepeken e két szán­dék, e kétféle mérce jól egy­másra találhat Nagyatád egyik gócpontja, erjesztője ennek a törekvés­nek. Somogy egyik szellemi centruma. S azon. kívül a vá­ros és a megye közönsége ér­tékes szabadtéri »múzeummal« is gazdagodik. öregeit napközi otthonát avatták föl a héten Kaposvá­rott Immár ez a negyedik ilyen létesítmény. Hasznát, je­lentőségét nem lehet anyagiak­kal mérni, társadalmunk szá­mára mégis igen fontosak ezek az otthonok. Erkölcsi erőnk, humanizmusunk mé­retik meg az öregekkel való törődés mértékén, színvona­lán. Az orvostudomány fejlő­dése, a jobb táplálkozás miatt ma igen megnövekedett az át­lagéletkor. Sok az öreg, az idős nyugdíjas, akiknek gyak­ran komoly lelki válságot okoz a megszokott életvitelük vál­tozása, a hasznos és szerve­zett időtöltés és program hiá­nya. Egy részük ráadásul be­teg, magányos. A társadalom — bármilyen kicsi — gondos­kodása százszorosán ver vissz­hangot bennük és sokszoros jótéteménynek számít. A nap­közi otthonoknak nemcsak az alapvető szociális ellátásban (étkezés,, stb.) van szerepük, hanem méginkább a lelki egészség kialakításában és megőrzésében. A mai dolgozó generációnak pedig kevés nagyszerűbb dolog lehet an­nál: tenni azokért, akik vala­ha oly keményen értünk dol­goztak. Csupor Tibor Havonta félmillió palack Muskotályom szőlőlé és citromos üdítő A Kaposvár és Vidéke áfész- nek volt egy lehangolóan el­öregedett üdítőital-készítő üze­me a Rózsa Ferenc utcában, ahol kézzel, nehéz körülmé­nyek között dolgoztak az em­berek. A SZÖVOSZ-tól kapott ötmillió forintos támogatással és tanácsi segítséggel az áfész építő brigádja, rekordnak szá­mító egy év alatt, felépítette az űj üzemet az észak-keleti ipartelepen. Fél év telt el az átadás óta, s a nyár derekán járva szívesen fedezzük fel más üdítők között a Zselic vegyes gyümölcslevet, a na­rancs- és a citromízű üdítőt meg a muskotályos szölőle- vet. amelyek már az új len­gyel gépsorról kerülnek a boltokba. Az üzem harmonikusan il­leszkedik az ipartelep képébe. A rendezett, virágokkal, bok­rokkal beültetett udvar köze­pén patyolat tisztaságú épület. Takács Béla, az üzem vezetője itt szívesebben vezeti végig a látogatókat, mint korábbi he­lyükön. — Ott mindössze kétféle ter­mékünk volt. Itt, a Golden szódával együtt, ötven, de ter­vezünk eper- és meggyízű üdí­tő készítését. Örömmel kísér­letezünk. Emellett a hagyo­mányos, nyomófejes szódás­üvegeket is mi töltjük, s az ipari üzemekbe is tőlünk vi­szik a szódásballonokat. Az üzemvezető irodájában történik a laboratóriumi ellen­őrzés meg az adminisztráció. Mellette a fesete-fehér öltöző, a fürdő és a melegítőkonyhás étkező helyiség. Az illatos szörpraktárak után lépünk az üvegzörgés tol hangos csarnok­ba, ahol előbb nyolcszor át­mossa, szárítja az egyik gép az üvegeket, majd folyamato­san a töltés következik. Erős fény világítja át az üvegsort, ahol Nagy Zsuzsa szigorúan kiemeli, amelyik nem eléggé áttetsző. A diák­lány három sárga műanyaglá­dán ülve végzi a munkáját — Hát bizony, egy ülőpár­na elkelne — kacarászik —. de így sem nehéz munka, ősszel negyedikes leszek z közgazdasági szakközépisko­lában. Minden nyáron dolgo­zom: voltam mar nyári mun­kás a VBKM-ben és a stran­don. Ez itt nagyon is könnyű, szinte unalmas munka. Nagy Ferencné a szörptöl­tést ellenőrzi. Harmadik napja jött vissza gyermekgondozási szabadságról. — A régi üzemben is »le­húztam« néhány évet. Egy más után két kislányom szü­letett, és méilőlük biztos, hogy nem jöttem volna vissza dol­gozni, ha a régi üzemben len­nénk. Az otthoni megnöveke- dett munka mellett már nem bírtam volna a sok emelge- tésb A szörpre, ugyancsak a kéz érintése nélkül, ásványvizei fröccsent az automata. Kelle­mesen hűvös az üveg tapintá­sa, meg az üzem levegője is. A gépsor végén a hamarosan leköszönő üvegzáró. A szép formájú, mutatós üveget ugyanis egy kicsit — a gyár­tók bánatára — elcsúfítja. Ezért litografált koronadugók 1 gyártására szerződést kötöttek a Mátravidéki Fémművekkel. Éppen ott' jártunkkor érke­zett meg az első szállítmány. Az ízléses, zöld kupakokat azonnal betáplálták a gépsor­ba« amelyek a muskotályos szöiölevet zárják majd. — Havonta négy-ötszázezer palack hagyja el az üzemet — mondja Sovány György áru­forgalmi osztályvezető. — Ezzel nem elégszünk meg, hi­szen a gépsor ennek a több­szörösét tudja előállítani. Nyolc ember egy műszakban dolgozik. Száztíz községbe szállítunk, s ellátjuk Dombó­vári is. Előbb nyújtott, ké­sőbb két műszakkal növeljük a termelést. Az épület háta mögötti üveghegyből arra következtet­het a látogató, hogy erre fel­készült az áfész. Elképzelésü­ket alátámasztja, hogy a Mi­nőségvizsgáló Intézet jó véle­ménnyel van az üzem inniva­lójáról: kiválóra minősítette. A napokban közvéleményku­tató kóstolót rendeztek a Zse­lic Áruházban. I%gy siker volt. Különösen a muskotá­lyos szőlőt és a citromot di­csérték. Ez is feljogosítja az áfész szakembereit arra, hogy tervezhessék: jövőre már a Balaton partján is »terítenek«. Akkor már havonta megköze­lítően egymillió palack üdítőt készítenek két műszakban. Gombos Jőláa A Ka-hyb újabb nemzetközi elismerése Ez évben ünnepli a Ka-hyb sertéstenyésztő és értékesítő közös vállalkozás alakulásának tizedik évfordulóját. Az első évtized számos sikert hozott mind az országhatárokon be­lül, mind pedig külföldön. Az elismeréssorozat most egy újabbal gazdagodott az 55. Frankfurti Nemzetközi Mező- gazdasági Kiállításon. Ezen a jelentős nemzetközi t rendezvényen csaknem négy- százezer négyzetméteren, más­fél ezernél több kiállító adott képet a világ mezőgazdaságá­nak helyzetéről, a különböző ágazatók fejlődéséről. A bemu­tatkozó hatvanegy ország kö­zött hazánk három szekcióban szerepelt: a tenyészállat-, a gép- és az állatgyógyászati be­mutatón. A Ka-hyb sertést a hibrid- sertés-kategóriában tenyészté­si aranyéremmel tüntették ki. A magas elismerést egy NSZK-ibeli, Ka-hyb sertést tenyésztő több éves eredmé­nyei alapján érdemelte ki a kaposvári közös vállalkozás. Figyelemre méltó a négyéves tapasztalattal rendelkező né­met tenyésztő véleménye, aki azt mondta: mindent össze- 'vetve e fajtával termelhető leggazdaságosabban a sertés­hús. Hiányoznak a kellékek A Kaposvári Ruhagyárban az első félév során, mintegy 7—8 millió forinttal elmarad­tak a tervezett termelési ér­téktől. Ez az elmaradás még áprilisiban keletkezett, amikor nem érkeztek meig a gyártás­hoz szükséges anyagok, kellé­kek. Sajnos, azóta sem tudták pótolni a termeléskiesést. Várni János üzemgazdasági osztályvezető-helyettes el­mondta, hogy ennek ellenére — a készárukészletükből — egymillió forinttal több árut értékesítettek, mint tavaly. Bíznak abban, hogy ezután a kívánt ütemben pótolják el-, maradásukat az »adós« válla­latok, s az év végéig ellensú­lyozni tudják a gyengébben si­került első félévet. A kiesés azért nem okozott nagyobb gondot a gyár életé­ben, mert a nagy szállításaik- nak majd csak a harmadik, il­letve a negyedik negyedévben kell eleget tenniük. Egyébként a rendelkezésre álló készáru annyira kihúzta a bajból a ru­hagyárat, hogy szocialista ex­portjukat túl is teljesítették az év első hat hónapjában. Az 1978-ra vállalt 900 000 rubel értékű áru 52 százalékát kel­lett volna a szerződés szerint kiegyenlíteni, ezzel szemben a kötelezettség 61 százalékát teljesítették. Ezenkívül a 250 000 dolláros tőkés exportot is elszállították. Első nap a bányában A- Oroszlányi Szénbányák Vállalat kilenc űzőmében hatvan­hét idén végzett szakmunkás állt munkába, közülük huszon­egyen vájárok. A fiatal bányászok első munkanapjukon le­endő munkahelyükkel Ismerkedtek. Képünkön: A fiatal szakmunkások egy csoportja a XXII. akna szállítószalagja mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents