Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

A hét három kérdése Két napon át tárgyalt Genf- ben Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és amerikai kollégája Cyrus Vance, i A tanácskozás fő témája a ha­dászati fegyverkorlátozással kapcsolatos kérdéskomplexum volt, de szóba kerültek álta­lában a kétoldalú kapcsolatok, valamint a közel-keleti válság és röviden az afrikai Konti­nens problémái is. Vajon mi­ként látja a világ a SALT- tárgyalások jelenlegi helyze­tét? . Mauritániában a hét elején vértelen puccsal megdöntötték a kormányt. Merre tart most Mauritánia új vezetése? A pekingi külpolitika két területen is fölöttébo aktív volt a héten. Jelentések szá­molnak be arról, hogy a tár­gyalóteremben is, katonai te­rületen is éleződött Kína és Vietnam viszonya és a pekin­gi vezetés Európában is fel­lépett: hivatalosan bejelentet­ték, hogy beszüntetik Albánia támogatását. Mit jelentenek a kínai külpolitika új lépései? O Miként látja a világ a SALT-tárgyalások je­lenlegi helyzetét? A szovjet és az amerikai külügyminiszter megbeszélé­seinek már első kommentár­jai is azt húzták alá: a SALT volt a tanácskozás központi témája. Ez azért fontos, mert az amerikai héják (az ameri­kai és a nyugat-európai sajtó egy részének rendkívül han­gos támogatásával) azt köve­telték: Vance inkább a moszk­vai kémkedési perekről be­széljen, az »emberi jogokat* emlegesse, azaz a Szovjetunió belügyeibe kíséreljen meg be­avatkozni, mintsem a straté­giai fegyverzet korlátozásáról szóló megállapodást készítse elő. Végül is nem a héják el­képzelése szerint alakult a genfi tárgyalási program, bár alighanem hiba lenne elhall­gatni, hogy erre a megbeszé­lésre a nemzetközi kapcsola­tok ellentmondásos időszaki­ban került sor. Hosszú idő ói a ez a megbeszélés volt a leg­bizalmasabban kezelt. A leg­szemfülesebb amerikai hír'ap- írók sem állították, hogy »pon­tosan ismerik« a két nap megbeszéléseinek teljes anya­gát. Ma már világos: a SALT- egyezmény végleges megszö­vegezéséhez és aláírásához to­vábbi tárgyalásokra, néhány, még nyitott kérdés megoldá­sára van szükség. Gromiko megjegyzése — »Vlagyivosz­tok óta elég sok idő telt már el, tehát nem azon az egy-két napfelkeltén múlik immár a megegyezés« — a lényeget fe­jezi ki. Inkább tartson tovább a tárgyalás, de legyen alapos a szerződés. Egyébként mind a két külügyminiszter azt mondta az újságíróknak: re­mélhető, hogy az idén megkö­tik a megállapodást. A genfi megbeszélések abból a szem­pontból is jelentősek, hogy ezúttal mint a két fél új el­képzeléseket, új javaslatokat is felvetett. A katonai szakem­berek úgy vélik, szó esett az amerikaiak által »Backfire** néven emlegetett szovjet bom­bázórepülőgépről. amely köze­pes hatótávolságú fegyver és szerintük hadihajók és nyu­gat-európai taktikai célok el­len lenne bevethető. Az ame­rikaiak előterjesztették azt az elképzelésüket, amely egyet­len rakétasiló helyett egész kilövőbázis-komplexu­mot használna fel egy-egy ra­kéta elhelyezésére. A külön­böző új elképzeléseket a fe­lek részletesen, alaposan ta­nulmányozni akarják. Ezért újabb külügyminiszteri meg­beszélésekre van szükség. Vance és Gromiko — ha előbb nem — az ENSZ-közgyűlés őSzi ülésszakán, szeptember­ben újra találkozik. A genfi sajtóértekezleten megkérdez­ték a szovjet külügyminisz­tert Brezsnyeo és Carier csúcstalálkozójának lehetősé­géről. »Bizonyos körülmények HZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN Hétfő : Mauritániában puccsal megdöntötték a kormányt. Szadat egyiptomi államfő Ausztriában találkozott Waldheim ENSZ-ióütkúr- ral. Kedd: Moszkvában megkezdő­dött a Béke-világtanács el­nökségének idei ülésszaka. Géniben megkezdte nyári ülésszakát a leszerelési bi­zottság. Kína beszüntette Albánia támogatását. AZ Afrikai Egységszerve­zet miniszteri tanácsa Khartoumban a Közel-Ke­let kérdéseit vitatta meg. Szerda: Megkezdődött Andrej Gro­miko szovjet és Cyrus Van­ce ' amerikai külügyminisz­ter megbeszélése Genfben. Nemzetközi megfigyelők megállapították : Bolíviá­ban meghamisították a va­sárnapi választási eredmé­nyeket. Baszkföldön terjed a nyug­talanság : San Sebastiannal vasútvonalat robbantottak lel. Csütörtök: Carter amerikai elnök Bonnba érkezett. Szádat egyiptomi államfő Ausztriában tárgyalt Weiz- man izraeli hadügyminisz­terrel. Péntek: Gromiko Genfből hazaér­kezett Moszkvába. Indiai látogatás után Pa­kisztánba utazott a török külügyminiszter, leng Sary kambodzsai mi­niszterelnök-helyettes Thai­földre látogatott. Szombat: Carter amerikai elnök Nytt­gat-Berlinbe látogatott. Folytatódott az Afrikai Egységszervezet miniszte­ri tanácsának ülése. között ez lehetséges« — mond­ta a szovjet külügyminiszter, de hozzátette: a témát nem vitatták meg. Merre tart Mauritá­nia új vezetése? A hétfő hajnali vértelen ál­lamcsíny, amely eltávolította helyéről Daddah mauritániai elnököt, valószínűleg nem ho­zott lényeges változást az észak-afrikai ország külpoliti­kájában. Az új kormány élén álló Salek alezredes kijelen­tette: az államcsínyt »-belpo­litikai imperavituszok tették szükségessé«, a külpolitikára nem lesz hatása. A mauritá­niai főváros, Nouakchott nyu­godtan vette tudomásul a vál­tozást. A 15 tagú új kor­mányban hét tárca katonáké, nyolc polgári személyeké. A civilek a nacionalista—konzer­vatív rétegek képviselői és a legtekintélyesebb, leggazda­gabb törzsi családokból szár­maznak. A hét katonatiszt francia katonai iskolában vég­zett. A francia sajtó egy része megállapította: »a megbukta­tott elnöknek azért kellett tá­voznia, mert gyenge volt, kompromisszumra hajlandó a Po.lisario fronttal és Algériá­val. A Szahara népének sza­badságáért és önállóságáért küzdő Polisario front a hét derekén, nem sakkal az új mauritániai kormány állás- foglalása előtt bejelentette, hogy ideiglenesen és egyolda­lúan tűzszünetre utasítja a Mauritánia területén fegyve­res akciókat végrehajtó egysé­geit. Salek alezredes a Szaha­ra! háborúról szólva kijelen­tette, hogy »az ország talpra- állítása valószínűleg ennek a konfliktusnak a sorsától függ és Marokkóval olyan mun­katervet készítünk majd, amely békét eredményező fo­lyatna tot indít meg«. Közölte: azt kívánja, hogy folytatódjék a francia Jaguár-repülgépek bevetése. Am az ország leg­szorosabb szövetségesének, Marokkónak egyik minisztere, amikor a tűzszünet híréről kérdezték meg francia újság­írók, azt felelte: »elterelő, fél­revezető hadmozdulatnak« mondotta, s hozzátette: »mi békét akarunk, de nem mind­egy, milyen áron«. 0 Mit jelentenek a kí­nai külpolitika új lé­mogatásának ürügyén« a I meglévő front mellé egy má­sikat nyisson. Az sem zavarta a szüntelenül »proletár poli­tikáról« szavaló maoista pro­pagandistákat, hogy a vietna­mi gazdasági intézkedések a közép- és nagyburzsoázia kor­látozását célozták es az ille­gálisan szerzett vagyonok le- osapolására szolgáltak. pései? Hanoiban bejelentették: eredménytelenül fejeződtek be azok a vietnami—kínai megbeszélések, amelyek az úgynevezett »menekült kí­naiak« kérdésében folytak. A vietnami fél a leghatározot­tabban visszautasította azokat a kínai rágalmakat, amelyek szerint Vietnamban »üldözik** a kínai nemzetiségűeket. Jel­lemző egyébként, hogy amikor a vietnami fél átadta a meg­beszéléseken annak a másfél ezer Kambodzsából menekült kínainak a névsorát, akik sze­retnének visszatérni Kínába, a pekingi küldöttség még csak a névsort sem volt hajlandó át­venni. Ez a reagálás is mu­tatja: egyáltalán nem a kül­földön élő kínaiak védelme volt a pekingi vezetés célja, amikor a megbeszélésekre el­indult. Peking már régóta kí­sérletezett azzal, hogy a maga oldalára állítsa Vietnamot. Amikor kiderült, hogy az nem lehetséges, — hiszen Vietnam a szocialista közösség orszá­gai mellett áll a világpolitika minden kérdésében — Peking szövetségese, Kambodzsa nyi­tott frontot Hanoi ellen. A legkisebb mértékben sem za­varta a pekingi vezetőket az a tény. hogy a Vietnamra tá­madó kambodzsaiak kínai nemzetiségű parasztok ezreit tették hajléktalanná és haj­tották át a határon. Kína azonnal propagandaakcióba kezdett, amikor a Vietnam dé­li részében végrehajtott gaz­dasági intézkedések (a keres­kedelem államosítása, a pénz­reform) alkalmat adott arra. Bizonyos szempontból a kí­naiaknak a Vietnam elleni kampánya segítette végkifej- léshez a Peking és Tirana kö­zötti szakítást is. Pekingber bejelentették : Kína azonnali hatállyal beszünteti az Albá­niának folyósított összes gaz­dasági. pénzügyi és katonai se­gélyt és visszavonja Albániá­ban lévő szakértőit. Ez a már régóta érlelődő és m őst nyil­vánosságra hozott szakítás a tiranai válasz szerint azért kö­vetkezett be, mert ' »a kínai kormány és annak vezetői nagyhatalmi dölyfükben meg­szegik a két fél által hivata­losan kötött megállapodáso­kat, lábbal tiporják a marxiz­mus—leninizmust és a prole­tár internacionalizmus elveit«. A teljes képhez hozzálartozik, hogy az egyébként a szocia­lista közösséggel is szemben­álló tiranai vezetés néhány nappal ezelőtt félreérthető.le­nül Vietnam mellé állt a szo­cialista országot Kambodzsá­val és Kínával szembeállító súlyos konfliktusban. Ez az albán állásfoglalás érlelte meg Pekingben a döntést a szakí­tás teljességét és nyilvános­ságra hozatalát illetően. A Hanoiban tanúsított magatar­tás a tárgyalóasztalnál. a Kambodzsának adott fegyve­res támogatás, az Albániával történt szakítás ugyanannak a külpolitikai vonalnak más és más területen történő kifeje­ződése. Ez a politika nagyha­talmi, szélsőségesen sovinisz­ta és türelmetlenül hegemó­niára tör és közös az alapja aN szovjetellenesség. hogy »a kínai kisebbség tá­Gárdos Miklós A Biztonsági Tanács elé kerül Namíbia függetlenségének ügye Július 26-án vagy 27-én tartják meg a Biztonsági Ta­nácsban azt az ülést, amelyen határozattá emelik a namíbiai függetlenség megteremtéséről e napokban aláírt megállapo­dást. Ez — mint ismeretes —, a BT öt nyugati tagja (Egyesült államok, Kanada, Nagy-Bri­tannia, Franciaország, NSZK) és a SWAPO (Délnyugat-afri­kai Népi Szervezet) írta alá miután a Namíbiát megszállva tartó Dél-Afrika már korábban hozzájárult tervezett rendelke­zéseihez. A Biztonsági Tanács ülése és határozata 1— főként ha azt aztán az érdekelt felek be is tartják — lezárhatja a megszállt volt gyarmati ország függetlenségéért vívott hosszú harcot. A megállapodás és a BT vár­ható jóváhagyása alapján 5000 •kéksisakos« ENSZ-katona megy majd Namíbiába, ahon­nan Dél-Afrika kivonná meg­szálló csapatainak nagy részét; a lebonyolítandó választásokat pedig ENSZ-tisztviselők fel­ügyelete és ellenőrzése mellett tartanák meg. La Pa% Választási botrány A három legjelentősebb bo- I líviai ellenzéki párt vasárnap a választási bíróságon kíván- j ja hivatalosan bejelenteni, hogy megtámadja a múlt va­sárnapi választások eredmé­nyének érvényességét —kö-1 zölték szombatra virradóan La Pazban. Mint ismeretes, a szavaza­tok háromnegyedének össze- számlálása után a hatalmon levők siettek kikiáltani Juan Pereda Asbun tábornokot, volt belügyminisztert, a vá­lasztások győztesévé, mivel ál-1 lítólag 50,13 százalékot ka­pott, az egyszerű többség pe- [ dig elegendő. Csalást és hamisítást ta­pasztaltak azonban az AÁSZ és az ENSZ több más szer­vezet meghívott megfigyelői. Banzer elnök Bolívia bel­ügyeibe való beavatkozásnak nevezte az egyébként meghí­vott külföldi megfigyelők vé­leménynyilvánítását. Az ellenzék egyik jelöltje, Victor Paz Estenssoro kije­lentette: a hamisítás a szava­zatoknak mintegy 50 százalé­kát érinti, és az eredmények megmásítása nélkül a katonai kormányzat jelöltje egyetlen választókerületben sem győ­zött volna. (MTI) Madrid Tiszteket tartóztattak le A fegyveres rendőrség (kar­hatalom) parancsnoksága hi­vatalosan is bejelentette, hogy a renteriai vandál pusztítást végző karhatalmi egység tag­jai közül két hadnagyot, több J altisztet és rendőrt letartóz- ' tattak, az egységet parancs­nokló századost pedig a vizs­gálat befejezéséig felfüggesz­tették parancsnoki tisztségé- j bői. Lap jelentések szerint spa­nyol katonai körökre mély benyomást tettek a renteriai események es a tisztek köré­ben egyre erősebb az a köve­telés, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, misze­rint katonatiszteket állítanak a karhatalmi rendőri alaku­latok élére. Ezek a tisztek, mondjak, más kiképzést kap­tak, és nehezen viselik el az összecsapásoknál a lakosság részéről elhangzó sértegetése­ket. _ Magyar és bolgár vezetők táviratváltása TODOR ZSIVKOV elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, SZTANKO TODOROV elvlárs, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kedves elvtársak! Szófia A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságunkat küldjük önöknek, és a testvéri bolgár nép­nek a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulóján. A magyar—bolgár barátsági szerződés új típusú szövet­séget létesített országaink között, amely jól szolgálta mind­két ország érdekeit, mindkét nép testvéri barátságát. Az 1948. július 16-án aláírt és 1969 júliusában megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény a marxizmus—leninizmus, a proletár intrenacionalizmus esz­méi alapján biztosította együttműködésünk állandó bővülését, kapcsolataink sokoldalú fejlődését, és ezzel hozzájárult a szocialista közösség országai összeíorrottságának erősödé­séhez. örömmel állapíthatjuk meg, hogy népeink eredményesen munkálkodnak a fejlett szocialista társadalom építésén, és szerződésünk szellemében együtt haladnak az enyhülésért, a nemzetközi biztonságért és a társadalmi haladásért vívott vi­lágméretű küzdelemben. A barátsági szerződés 30. évfordulója alkalmából kiemel­kedő sikereket kívánunk önöknek és a testvéri bolgár nép­nek a fejlett szocialista társadalom építésében, a Bolgár Nép- köztársaság felvirágoztatásában, a nemzetközi békéért és biztonságért kifejtett tevékenységükben. Losomczí Pál, Kádár János, a Magyar Népköztársaság a Magyar Szocialista Munkás- Elnöki Tanácsának elnöke párt Központi Bizottságának első titkára Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Púja Frigyes külügyminiszter és Peter Mladcnov bolgár külügyminiszter szintén táviratban üdvözölte egymást az év­forduló alkalmából. • » * KADAR JANOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZAR GYÖRGY elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Budapeit Kedves elvtársaik! A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bol­gár Népköztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa, a bol­gár nép és a magunk nevében szívélyes, baráti üdvözletün­ket és jókívánságainkat küldjük a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a magyar nép­nek és személyesen önöknek az országaink közötti első ba­rátsági. együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző­dés aláírásának 30. évfordulója alkalmából. Az 1948. július 16-án aláírt szerződés történelmi jelentő­ségű dokumentum. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus örök érvényű elvein alapuló szerződés megteremtette az országaink és a népeink közötti merőben új típusú, testvéri és egyenjogú kapcsolatok alapját. Az eltelt 30 esztendő bebizonyította a szerződés életképességét és ere­jét, amely a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztár­saság sokoldalúan fejlődő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak alapjává vált. Ennek természetes folytatása az 1969. július 10-én aláírt új barátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződés, amely magasabb szintre emelte ezeket a kapcsolatokat, npég szélesebb lehetőséget es távlatokat nyitott előttünk. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt, az országaink és a népeink közötti hagyományos barátság és szoros együttműködés a nagy Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal fennálló együttműködésnek alkotó eleme és elválaszthatatlan része. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság, mint a Varsói Szerződés es a KGST aktív részvevői, jelen­tősen hozzájárulnak a szocialista közösség egységének és ösz- szeforrottságának erősítéséhez, erejének állandó növeléséhez, a békeszerető szocialista külpolitika megvalósításához. Mély meggyőződésünk, hogy együttműködésünk a jövő­ben is mind tovább szélesedik és erősödik a bolgár és a ma­gyar nép javára, a szocialista közösség, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egysége és összeíorrottsága, a haladás és a világbéke érdekében. A bolgár népet őszinte örömmel töltik el azok a sokoldalú sikerek, amelyeket a ma­gyar munkásosztály a Magyar Szocialista Munkáspárt bölcs vezetésével az élet minden területén elért. Megelégedéssel ál­lapítjuk meg, hogy a bolgár és a magyar nép önfeláldozóan dolgozva, sikeresen teljesíti a Bolgár Kommunista Párt XI. és a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának ha­tározatait a fejlett szocialista társadalom felépítéséről a bol­gár és a magyai' népköztársaságban. E mindkét nép számára jelentős évforduló napján teljes szívből kívánunk önöknek, kedves elvtársak, és önökön ke­resztül minden magyar kommunistának, az egész magyar népnek újabb nagy sikereket az önök szép hazájában a fejlett szocialista társadalom felépítésében, közös ügyünkben, amely a létező szocializmus vívmányainak megszilárdítására, a béke és a biztonság megvalósítására irányul Európában es az egész világon. Todor Zsivkov, Sztanko Todorov, a Bolgár Kommunista Párt a Bolgár Népköztársaság Központi Bizottságának Minisztertanacsanak elnöke első tikára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents