Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
Karrier és „karrier” Karrier és karrier között különbség van, mert különbözők az előbbre jutás útjai és módjai. Nem csoda hát, hogy legellentmondásosabb fogal- . maink közé tartozik a karrier. Az egyik oldalon csupa dicséret, csupa felmagasztalás. Csupa érték, amely közvetlenül eggyé válik alanyával: az ifjú kiváló, mert karriert futott be, magas, jól fizető és számos kellemességgel járó álláshoz jutott. A másik oldalon azonban csupa irónia és lekicsinylés, maga az erkölcsi fertő: alanya csupa meggörbü- lés és készségesség felfelé, csupa intrika és könyöklős a társaikkal szemben, s csupa »méltóság« és elérhetetlenség lefelé. Az előbbi a sikeresek ideológiájának, az utóbbi a lemaradtak irányzatos torzításainak tűnhet. Dehát — túl a mindennapi képzeteken és szubjektív elfogultságokon — mi is a karrier? Mindenekelőtt egy kölcsönösség eredménye. Egyik oldalon a követelményrendszer, a másikon a követelményeknek való megfelelés, s mint eredmény: maga a karrier, a siker, az előrejutás. Formailag tehát viszonylag egyszerű a helyzet: a társadalmi munkamegosztás szerteágazó hierarchiájának felsőbb polcain ott váirnak a csalogató státuszok az érdemlegesek, a rátermettek számára; akiknek versengő csoportja — hiszen sok az eszkimó, ám kevés a fóka — elindul alulról, hogy megmássza a kiszemelt csúcsot Persze, fent is emberek vannak: elvárásokkal, követelményekkel, s valamennyi buktatókat és kiszámíthatókiszámíthatatlan akadályokat jelent a felfelé menők számára. Annál is inkább, mert az istennek mindig a saját képükre kívánják formálni az embert | Persze, a karrier-kérdés végső soron tartalmi kérdés. Benne az emberi kapcsolatok és viszonyok természete: e kapcsolatok és viszonyok demokratizmusa és antidemok- ratizmusa tükröződik. Jelzi az önértékelő és értékteremtő közösség jelenlétét vagy hiányát. A közösség ugyanis karrierellenes. Karrierellenes abban az értelemben, hogy gpnd- jaiit és problémáit saját magára vonatkoztatja, maga kísérel meg megoldást találni rájuk. A megbízatás ezért viszont »csak« szolgálat, s az egyéni képesség ténylegességen alapuL Ráadásul, bármikor visszavehető. Tekintélye ezért igazi — mert a közösség által teremtett és ezt erősítő — tekintély. A közösség hiánya viszont a »létért való harc« újratermelődését, a bal- zac-i és stendhali »emberi színjáték« folytatódását eredményezi. A pozíció hatalmi poszt, a rendelkezés és a személyes gyarapodás forrása, s a »megbízatás« fentről kreált morális lepel csupán — a megbizatásnélküliség elleple- zésére. A szocializmus lényegéből eredően közösségteremtől és ezért karrierellenes. Előbbre jutása és fejlődése a közös- s ígteremtésben való előrejutás és fejlődés, s ezzel együtt a karrier leépítésének a tör- fénelmi útja. Addig is azonban — a közösség erejének, gyengeségének vagy éppen hiányának a mértékében — létezik karrier. Karrier és »karrier« között azonban napjainkban is különbség van. A személyes érdem, a tartás és a moralitás jól elkülöníthető az idegen, görbe utakon szerzett »jogosítványok« pozícióba emelő hatalmától. S ha munkameg- osztásos társadalmunkban a lent és fent körei sokszor el is távolodnak egymástól, nem lehet kétséges, hogy melyik szerint kell választanunk, s melyikre kell életünk minden területén nemet mondanunk... H. I. Á vasbetoncsövek gyárában Gyermekek az égő csűrben Olesz Adamovicb: Hatinyi harangok A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában az idén háromszázezer méter gravitációs betoncsövet, valamint huszonnyolcezer méter feszített nyomócsövet gyártanak. Termékeik zömét a fővárosi vezetek felújítására, a METRO építésére és a Pécs—Mohács ívóvíztávvezetékhez készítik. A képen: Készülnek a nyomócsövek. A gumicsizmát divatszandál váltja „Fehér-fekete” pedagógia Az út a fürdőn át vezet Hovatovább fontolóra kell vennünk, hogy alaposan megreformáljuk fogalmainkat, s talán egyszer az értelmező szótárban is rendet kell tennünk egynémely cím körül. Mert hiszen nem ellentmondás az, hogy kapásnövényekről beszélünk akkor, amikor már országszerte elterjedt a vegyszeres gyomirtás ? És a háztájit nem számítva vajon melyik gazdaságban találnánk olyan dolgozót, aki ma is kifejezetten »paraszti munkát« végez? Annak az éremnek, amelyet jelen esetben a mező- gazdasági üzemek szociális helyzetének hívnak, két oldala van- Az egyik oldalát, s ma ez a fontosabb, azok a szolgáltatások alkotják, amelyeket dolgozóiknak nyújtanak — vagy ígérnek — a gazdaságok a munka megkönnyítésére, illetve a kulturált körülmények biztosítására. De nem kevésbé fontos az sem, hogy az érintett emberek vajon mennyire igénylik ezeket a szolgáltatásokat? Ez volna a másik oldal. Szó ami szó, felhördültek a háromfai sertéskombinát dolgozói, amikor szigorú utasítás kötelezte őket az újonnan felépített fehér-fekete öltöző használatára. Az asszonyok felháborodtak: Méghogy minden nap fürödjenek? Voltak, akiknek szemérmük tiltotta, hogy idegen fehérnépek előtt lépjenek mezítelenül a közös zuhanyozóba. A rendelkezést azonban szigorúan vették, s hogy kijátszani se lehessen, a kombinátba csak egy út vezetett: a fürdőn keresztül. Ott pedig őr vigyázta a dolgozókat. Ez két éve történt. Felhá borodott tiltakozás ma is hallható, igaz csak akkor, ha valamely fránya üzemzavar folytán nem szolgáltat melegvizet a kazán: — Hogy képzeli elnök elvtára? Hideg vízben fürödjünk? Az »elnök elvtárs■" Hantosi István, a nagyatád—háromfai termelőszövetkezet elnöke. Mosolyogva meséli az anekdota ízű történetet, de a mosolyba nem titkolt büszkeség is vegyül. Igaza van. Ma az öltöző »fehér« részében fodrászműhelyt megszégyenítő sokaságban sorakoznak a különféle tisztálkodó és illatosító szerek. S az utcán járva, ma már senki sem mondaná meg, hogy ez az asszony boltba, esetleg könyvtárba, vagy a sertéstelepre megy. A Bárdibükki Állami Gazdaságban tíz-tizenöt éve még száz fölött volt a gyalogmunkások száma. Azóta harmincán maradtak, többnyire a kézi munkát nehezen nélkülöző folyamatoknál mint kisegítők. Harminc ember ellátása már könnyebben megoldható, s ma autóbusz hoz- za-viszi őket az otthonuk és a munkahely között. Azért még ma is vannak megoldatlan problémák, ilyen például a mezőn dolgozók kulturált étkeztetése. Ahová lehet — ahol többen dolgoznak egyszerre — autó szállítja az ebédet, ám a gazdaság igazgatója még nem elégedett. Olyan jármű kellene, amelyben rendes mosdó és étkezőhelyiség várná az embereket. Aki keményen dolgozik, megilleti a nyugodt körülmények között elfogyasztott ebéd. S ehhez a kézmosás is hozzátartozik. Elképzelés már van, s ha sikerül az erdőgazdasággal megegyezni, hamarosan fülkék kerülnek a kiselejtezett pótkocsikra — afféle mozgó »éttermek«, A görgetegi termelőszövetkezetben nemcsak a szarvasmarhatelepen, de a központi majorban is fehér-fekete öltöző áll az emberek rendelkezésére, igaz az utóbbi már nem elégíti ki a közben megnövekedett igényeket. Ezért, ha az anyagi lehetőségeik engedik, mihamarább felépül ott az új, tágas szociális épü let , Bármilyen furcsa,' ‘ nemcsak az idősebbek okoznak nehéz perceket az új munkavédelmi és higiéniai szabályokat betartatni igyekvőknek. Nem sokkal kevesebb a gond a fiatalokkal, akik munka végeztével sietnének haza, a fürdést fölösleges időpazarlásnak tartják. Ez persze nem általános, de csaknem minden helyen hallottam ilyen panaszt. Az öregebbekkel — s ma a mezőgazdaságban ők alkotják a többséget — más a helyzet. Kivétel nélkül mindenütt megegyezik a tapasztalat, hogy szinte lehetetlen rávenni azt az embert, hogy a munkaruháját cserélje fel utcaira, aki a munkából menet, otthon a háztájiban ugyanazt folytatja. Ezeknek a szabályoknak elsősorban gazdasági okai vannak: az állatokat védeni kell a fertőzéstől. Ezért színesek — és mindenütt eltérő színűek — a Dél-somogyi Állami Gazdaság munkaruhái, hogy a kapunál a portás láthassa, ki viseli magán. Az már másik kérdés, hogy az ily módon áltöltözésre »kénysze- rített« ember — ha már úgyis levetkőzik — meg is mosakszik, s ha már ott a forró víz, meg is fürdik. Ez pedig saját hasznára van, s a jót hamar meg lehet szokni, mint ahogy ez Háromfán történt. Csak látszólag tűnik tréfásnak két egymástól távoli do» log összekapcsolása. A valóságban igen nagy jelentősége van: az okosan irányított emberek korszerűbb, egészségesebb életmódot folytatnak, s egyúttal ráébrednek, hogy állattartó telep ide vagy oda, nem szükségszerű reggeltől estig és minden nap munkaruhában járni. Márpedig éppen ez a külsődleges sajátosság az, amire a középiskolát végző vagy befejező fiatalok hivatkoznak, amikor a mező- gazdasági pálya iránti ellenérzésüket ecsetelik. Ma még nem egyértelmű a kép. Bőven találni példát mind a régi gyakorlatra, mind az új szokásokra. S bár nemigen fér kétség az utóbbiak hasznához, ennek megvalósítását olykor nehezíti a szűkös pénzügyi helyzet A folyamat azért mégis erőteljes, s habár ma még gyakorlatnak számít a dolgozók rendeletekkel és utasításokkal való »nevelése«, a közösség Igénye mind erőteljesebb a korszerűbb, jobb munkakörülmények iránt Bencsik András A békeidőben született és felnövekedett nemzedékek rendszerint nehezen találnak választ árra a kérdésre, miért idézik fel a szovjet emberek ma is oly gyakran a második világháború eseményeit, miért kelnek el sokmilliós példányszámban Bikov, Bondarjav, Baklanov, Bogomolov háborús regényei, miért fogadja hatalmas érdeklődés Mitta, Panfilov, Sepityko filmjeit. Nem értjük igazán, hogyan lehetséges, hogy miközben az éhség és energiaéhség, környezetszennyezés és számos más civilizációs kár által veszélyeztetett világ előre, a jövőbe tekint, a szovjet nép szellemi magatartásának még mindig alapvető megnyilvánulása az emlékezés. Ám a földrésznyi országot járó idegennek sem temetőket, sem egykori koncentrációs táborokat nem kell meglátogatnia, ha a titok nyomára akar bukkanni. Elég észrevenni a nagyvárosok alatt száguldozó metrókocsik sarkaiban a hadirokkamtaknak fenntartott üléseket, amelyek ritkán maradnak üresen, elég meghallgatni a moszkvai és a leningrádi rádió havonta jelentkező műsorait, amelyekben sok százan keresik eltűnt hozzátartozóikat — 33 évvel a háború befejezése után. És elég árván vagy félárván föl- nevelkedett fiatalokkal beszélgetni, akiknek szülei a háború okozta sérülésekbe, betegségekbe pusztultak bele. Azonnal megérthetjük, miért vált nemzeti jellemvonássá az érzékenység, az erőszaktól való irtózás. És nemcsak a legendás »-hős városokban«, Moszkvában, Ki- jevben, Leningrádban, Sztálingrád—Volgográdban, hanem más, az irodalom által kevésbé emlegetett területeken is. Például Belorussziában, ahol a hitleristák félezer falut gyújtottak fel, s elpusztították a köztársaság lakosainak egynegyedét: kétmillió-háromszázezer embert. A történelmi tényeket régóta ismerjük, de a belorussziai események »humanizált«, szépirodalmi feldolgozására sokáig nem került sor. Ezért vettük kézbe nehezen csillapítható izsalommal az utóbbi években Vaszil Bikov szenvedélyes vitákat felkavaró műveit, s ezért érezzük hézagpótlónak Adamovics remek dokumentumregényét, amely a könyvhéten jelent meg a Magvető Kiadó Világkönyvtár-sorozatában. A mű cselekménye jóval egyszerűbb írói »fikciónál«, hiszen a szerző maga is részt, vett a Minszk környéki partizánharcokban, és — mint a regény főhőse, a 18 esztendős Fljora — az ott szerzett sebesülés következtében vesztette el szemevilágát Megőrizte azonban gondolkodásának kép — sőt filmszerűségét. Bármit ábrázol is a kétségtelenül önéletrajzi ihletésű regényben — a felgyújtott Hatiny fiúcskát, az • égő tőzegmezőt, a mocsáron át menekülő partizánokat, a kivégzéseket szadista kimértséggel irányító, közben a vállán ugráló törpe-majmot dédelgető SS-tisztet, a szétlőtt nyírfaligetet — mindenütt palettájának gazdagsága, leírásainak árnyaltsága, rezignált költőisége, olykor elképesztő tömörítési érzéke tűnik fel. Leírásai a legkevésbé sem hasonlítanak a húsz éve divatjamúlt háborús regények hatás- vadászóan külsőséges tablószerűségéhez; szinte metaforikus szűkszavúsággal törnek a lényegre. Adamovics ábrázolásmódjának filmszerűsége azonban sohasem megy az általánosítható, nagy összefüggések bemutatásának rovására. Előfordul, hogy — az alkotáson kívül — más tényezők, így napi események is a recenzens kezére játszanak. így történt vasárnap, amikor Belorusszia fővárosa, Minszk, megkapta a Hős város-kitün- tető címet és a Lenin-rendet. Es így történt az elmúlt héten, amikor ismét megkezdődött a nyomozás Belorusszia egyik főhóhéra, Pieter Menten ügyében. A bizonyítási eljárás során már eddig is rengeteg tanút hallgattak ki, töméntelen számadatot gyűjtöttek össze, Adamovics tényregényénél hatásosabb és megrendítőbb ösz- szesítést azonban a legszigorúbb bíráknak sem lesz köny- nyű összeállítaniuk. L. À. Nem csak szándék dolga Újra fölfedezett tartalék Az elmúlt hónapban két nagyszabású talajjavítási tanácskozás és szakmai bemutató is volt a megyében, jelezve, hogy a szakemberek érdeklődése újra ráterélődött terület kihasználatlan tartalékaira. A megyénkben sok helyen megtalálható savanyú talajok már gazdálkodó apáinknak és nagyapáinknk is sok gondot okoztak. Igaz, a máig is legjobb megoldást, a meszezést, már ők is ismerték. Tudták, hogy a mész javítja a talaj összetételét és elősegíti a benne lévő természetes tápanyagok hasznosítását Ugyanakkor már azt is tudták, hogy az nem csodaszer. Túlzott használata — megfelelő talaj- tápanyag-visszapótlás nélkül — kizsarolja a földet Ügy mondták: az apákat gazdaggá a fiúkat koldussá teszi... A hatvanas évek végén a szakemberek többsége a mű trágyák bűvületében élt, és eközben megfeledkezett a mész szerepéről. Akkoriban — szakmai tanácskozásokon, vagy egyszerűen más gazdaságbeli kollégáikkal találkozva — sokan szívesen büszkélkedtek magas műtrágyafölhasználásukkal. »Mi már négyszáz.... mi ötszáz kilót használunk hektáronként« — mondták gazdálkodásuk magas fokának bizonyítására. Közben pedig az amúgy is savanyú talajok a nagyadagú műtrágyázás hatására tovább savanyodtak. Így történt, hogy néhány helyen a műtrágyamennyiség növelésével csökkent a termésátlag! Több ráfordítással és munkával kevesebbet termeltek. E téren a termelési rendszerek sem voltak elég körültekintőek ... Dr. Fülöp Mihály, a megyei tsz-szövetség szakértője említette a héthelyi gazdaság példáját Jó eredményeiket — két három éve — ’ már arány - talanul magas ráfordítással érték csak et Tavaly 1000 hektáron végeztek meszezést és felére csökkentették igen magas műtrágyafelhasználásukat. Az eredmény: kisebb költséggel nagyobb termés. Nyilvánvaló, hogy ez a recept (fele műtrágya + mész) hosz- szú távon nem használható. A példa mégis mutatja, mekkora tartalék rejlik a talaj- javításnak e módjában. A homokszentgyörgyi tsz ngyobbrészt kedvezőtlen talajadottságú földeken gazdálkodik. Miután termelési rendszerbe léptek — annak előírásai szerint, és nem kis anyagi erőfeszítéssel — növelték műtrágyafelhasználásukat, a várt eredmény azonban elmaradt. Most ők is mesze- zés segítségével igyekeznek visszanyerni a földektől mindazt, amit a korábbi években befektettek. Vajon az ottani szakemberek két, három éve nem ismerték volna a mész szerepét? Persze, hogy ismerték, csakhogy ... »Három helyre is küldtünk talajmintákat, tanácsot kérve. A válasz meg is érkezett, de mind különböző volt Az egyik tudományos fórum javasolta, a másik károsnak tartotta a mész fölhasználását. Ugyan ki mert volna á-t vagy b-t mondani, mikor a nálánál nagyobb tudású szaktekintélyék vitatkoznak? ...« A nagybajom! és gyékénye- si tsz-ekbem az idén csak kis területen végeztek meszezést, de mint szakembereik elmondták, még így is akadozott az anyagellátás. Ugyancsak kívánnivalót hagyott a szállítmányok minősége. Kevés volt a jó pétimész és túl sok a ragadós, alig használható masz- sza... A marcali tsz is szívesen szórt volna meszet még nagyobb területre... Jól tudják ők, hogy a mész milyen sokat javíthat homokos földjeiken és azt is, hogy — mint az az egyik legutóbbi szakmai ankéton is elhangzott — ez a befektetés legföljebb négy év alatt megtérül, de hát ez nem csak szándék dolga. Keserű logika : Meszezésre ott van legnagyobb szükség, ahol legsilányabbak a talajok, ahol pedig rossz a föld, ott rendszerint alacsonyabb a jövedelem ... Végül is ott jut ilyen célra a legkevesebb, ahol a legnagyobb szükség van rá. A felsorolt példák talán magyarázatot adnak arra, hogy miért kell most újrafölfedezni az apáink által is ismert módszert. Az idén mintegy 10 ezer hektáron végeztek meszezést a megyében. A szép kerek szám ellenére azonban a gazdaságok többsége legjobb esetben az első lépéseknél tart. Hogy így van, annak persze oka lehet a maradi vagy épp a »túlkorszerű«' szemlélet is, mégis a szakemberekkel beszélgetve úgy éreztem, a megoldás nemcsak szándék dolga ... B, F.
