Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

AMERIKAI LEVÉL A képmntatás bajnokai Két esemény is az amerikai politika és propaganda sajá­tos módszereire irányította a figyelmet. Az egyik az a szavazás, mely szerint a képviselöház nem hagyta jóvá a Dél-Ko- reának szánt 56 millió dollá­ros élelmiszersegélyt, de megszavazta a 277 millió dol­láros katonai segélyt. A má­sik: az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma — nagy nyilvánosság biztosítása mel­lett — »konzultációra« visz- szahívta chilei nagykövetét, de az Egyesült Államok to­vábbra is szállit katonai fel­szerelést Chilének, és folytat­ja a chilei rendőr- és kato­natisztek kiképzésének prog­ramját. Széles sajtónyilvánosság mellett közölték, hogy mind az 56 milliós élelmiszerse­gély megvonása, mind a nagykövet visszarendelése konzultációra, megtorlás a dél-koreai, illetve a chilei kormány ellen. A dél-koreai »megtorlásra« az adott okot, hogy a szöuli kormány nem mutat megfe­lelő készséget az amerikai hatóságokkal való együttmű­ködésre Dél-Korea korábbi washingtoni nagykövete ki­hallgatásának elősegítésé­ben. E kihallgatáson az ame­rikai jogi hatóságok kiegé­szítő bizonyítékokat kívánnak szerezni azokról a megvesz­tegetésekről, amelyek során a dél-koreai diplomaták és a titkosszolgálat emberei le­pénzelték az amerikai kong­resszus sok tagját. A lepénze- lések célja o nagyobb segé­lyek megszavaztatása volt a kongresszussal. A chilei »megtorlásra« vi­szont amiatt került sor, hogy Pinochet diktátor kormánya nem segíti a »teljes kooperá­ciót« Orlando Letelier meg­gyilkolása körülményeinek kivizsgálásában. Emlékeze­tes, hogy Letelier, az 1973- ban katonai puccsal megdön­tött demokratikus rendszer minisztere, a meggyilkolt Al- Xcndc elnök segítőtársa volt, aki az Egyesült Államokban keresett menedéket a dikta­túra megtorlása elől. De a washingtoni tartózkodása nem jelentett igazi menedé­ket, mert 1976. szeptember 21-én az amerikai főváros kö­zepén pokolgéppel felrobban­tották kocsiját, s ölték meg öt és munkatársát. A két ügy hátterének kö­zös vonása, hogy mindkettő az Egyesült Államok főváro­sában történt, és, hogy az illetékes amerikai hatóságok — a Cl A, az FBI, a külügy­minisztérium megfelelő rt'z- legei — tudomással bírtak egyrészt a dél-koreai ügynö­kök megvesztegetési tevé­kenységéről, másrészt a Le­telier életét fenyegető köz­vetlen veszélyről. De akkor miért nem töre­kedtek a megvesztegetés és a fenyegetés elhárítására? Erre a kérdésre szeretne az ame­rikai közvélemény világos vá­laszt kapni. Ehelyett azon­ban csak féligazságok és nagy hazugságok mesteri keveré­két kapják, mert akiknek ez érdekükben áll, így szeretnék megtéveszteni a közvéle­ményt, és örökre elleplezni az igazságot. A dél-koreai megvesztege­tési botrány hosszadalmas és kínos kivizsgálása azzal van összefüggésben, hogy a dél­koreai KCIA ügynökei az amerikai példaképükkel, a ClA-val szoros együttműkö­désben tevékenykedtek. Így egymás dolgairól mindent tudtak. Szemet hunytak a megvesztegetések fölött azért is, mert a szöuli diktátor, aki amerikai segítséggel kaparin­totta meg és tartja a hatal­mat, nagy szolgálatokat tett több amerikai kormánynak. Ezek közül a legnagyobb ta­lán, hogy több tízezer kato­nát küldött az Egyesült Álla­mok oldalán a vietnami há­borúba. Ezt és a szöuli rend­szer vezetőinek éles kommu- nistaellenességét Washing­tonban katonai, gazdasági és élelmiszersegélyekkel, továb­bá a piszkos megvesztegetési ügyek fölötti szemhunyással hálálták meg. Vagyis a dél- koreai törvénysértők kizáró­lag az amerikai hatóságok el­néző magatartásával, cinkos­ságával tudták végezni pisz­kos ügyeiket. A mostani »megtorlás« csak porhintés, mert az Egye • sült Államok a katonai segé­lyek, felszerelések további küldésének megszavazásával igyekszik életben tartani az általa kitenyésztett szöuli dik­tatúrát. Mint a kongresszusi vitában az egyik képviselő közölte, a szöuli diktátor büntetésének látszatával az élelmiszersegélyt vonják meg, de szállítják továbbra is a fegyvereket, hogy a diktátor fenntarthassa magát, és kor­dában tarthassa a népet. Hasonló képmutató »igaz- ságkeresés* a nagykövet visz- szavonása Chiléből. Látszatra ez Pinochet diktátor meg- ijesztését, együttműködésre kényszerítését szolgálja. De ez is csak porhintés, mert közben szállítják neki az amerikai fegyvereket, és foly­tatják a chilei katonai és rendőri speciális csoportok kiképzését a népelnyomó rendszer védelmére. Ezek a képmutatások az amerikai adminisztráció »em­beri jogok« politikáján belül az amerikai politikai játékok becsületességét, demokratiz­musát, emberiességét próbál­ják bizonyítani itthon és a világ előtt. Ezek a konkrét tények azonban — a sok egyéb mellett — megtörik a képmutatás bajnokainak a világot emberiességre oktató, saját politikájuk emberte­lenségét rejtegető propagan­da szemfényvesztésének va­rázsát. Washington, 1978. július. Kovács István A mércét mindig magasra teszi öt évig volt főmérnök Per­jést Ferenc a Somogy megyei Tanács ipari osztályán. Za­varta, hogy igazán elmélyed­ni egyik szakmai területen sem tud. Azután a Somogy megyei Sütőipari Vállalat fő­mérnöke lett. Tizenöt eszten­dő telt el, lelkes és csüggedt időszakok váltakozásában. Azt mondja: ha újra kezdhetné, ismét a sütőipart választaná. Első célja az volt. hogy a sütőipar manufakturális jel­legét megszüntesse a megyé­ben. Az éjszakázó emberek fáradságos munkáját gépesí­téssel. automatizálással akar­ta könnyíteni. A tizenöt év alatt a válla­lat termelése megduplázódott, pedig százzal kevesebb a munkásuk, mint amennyire szükség volna. A balatoni csúcsidőszakban napi tizenkét ói-ázással megsütik a kívánt mennyiségű pékárut. holott régebben a tizenhat órás mun­ka sem volt ritka. Még az ipari osztály főmér­nöke volt, amikor Zákányban látott egy olyan pékséget, ahol villany nélküli helyiségben, kézzel dolgoztak. A pék hom­lokáról a tésztába hullott a verejték. Kiszedte az izzó sze­neskosarat a kemencéből, az­tán dagasztott tovább. Nem szabad így dolgoztatni az em­bereket! — mocorgott benne a tiltakozás. A sütőipar egy volt a többi iparágból, de már vonzotta, s 1958 óta fog­lalkoztatta a kenyérgyár gon­dolata. — Ekkoriban hetven pékség volt a megyében. Nagyobb ré­szükben a lavór volt a «szo­ciális gondoskodás«. Most harminc pékségünk van, meg­felelő fürdőkkel, öltözőkkel. Amikor a vállalathoz ke­rült, a termelés koncentráció­jára forditotta a fő figyel­met. A mércét mindig magas­ra tette: szakadatlanul dolgo­zott. Néha akkor döbbent meg, amikor munkatársai ar­cán észrevette az iszonyú fá­radtságot. A gépkocsivezetőjétől hal­lom, hogy sokat utaznak: a múlt hónapban például 360 órát. Most a siófoki üzem re­konstrukciója hajtja Perjési Ferencet Az, amelyik úgy látszott, hogy kudarcba ful­lad ... A vállalat vezetői jól lát­ták, hogy ha a siófoki sütö­dét nem korszerűsítik, baj lesz ezen a nyáron. 1976-ban 4,5 millió forintjuk volt a siófoki üzem fejlesztésére, de még 1977 szeptemberében is csak ennyi. A zsemlék gyor­sabb gyártására az országban hat olyan gépsort állítottak üzembe, amelyik 21 millió fo­rintba kerül, s ráadásul dol­lárban kell. fizetni. Az NDK- han működik egy hasonló, amely mindössze 6 millió fo­rintba kerül, s rubelért is megvásárolható. Igen ám, de föl volt adva a lecke: »meg­tanítani-« ezt a berendezést a hazai méretű, a honi ízlésnek megfelelő sütemények készí­tésére. A minisztérium 10 mil­liót ígért annak a vállalat­nak. amelyik hajlandó ezzel foglalkozni. — Mi vállaltuk — mosolyog a főmérnök —, s ez év feb­ruárjában az összes felettes és pénzügyi szerv megszava* zott számunkra 19 milliót. A főmérnök egyik erénye, hogy olyan gárdát tudott ki­alakítani maga körül, amely­nek tagjai éppúgy lelkesed­nek, , éppolyan szívósan dol­goznák, mint ő. Siófokon. — ahol éjjel sütnek, nappal épí­tenek — ők is sokat dolgoz­nak azért, hogy a tizennégy kivitelező rendben elvégezze, amit a szerződésben vállalt. Ma már ritkábban »remeg« a főmérnök gyomra . . . Az újonnan vásárolt gép­sorról pedig a második napon már eladható termék jött le. Mégpedig olyan, hogy a vá­sárlóknak kiadott tesztlapok dicséreteket közvetítenek. A Sió zsemle győzelem. Külö­nösen. ha hozzátesszük, hogy a siófoki zsemlével mindig baj volt. — Merni kell. És a dönté­sekért vállalni a felelősséget. Enélkül csak egy helyben to­pognánk. De nem ez az e’sö siker­élménye Perjési Ferencnek. Annak idején országszerte az általa tervezett automatikus, olajtüzelésű kemencékkel vál­tották fel az elavultakat, s az ehhez szükséges drága im­portalkatrészek helyett ők gyártották az automata olaj­égőket. Az első kemenceúj­donságokat a Somogy megyei Sütőipari Vállalatnál próbál­ták ki, és amikor először csi­náltak az országban intenzív dagasztót, az ötből négyet Perjési Ferenc vásároltatott meg a vállalatának. A meg­maradt egyet kiállításokra vitték, de Balatonszárszón. Bogláron meg Fonyódon már ezzel dagasztottak. — Nehéz volt az emberek­ben legyűrni a régihez való ragaszkodást — gyújt rá a ki tudja hányadig cigarettá­ra. — Eleinte az atyaúristen­nek sem akarták használni az új gépeket, hiszen technoló­giai fegyelmet kell tartalni mellettük. Soha nem felejtem el, hogy Lóvási Sándor pék volt az első jó szakember, aki barátként vállalta, hogy dolgozik az új géppel. A következő csata: két éve vállalkozót kerestek a cito- pán nevű tartósító szer alkal­mazására. Az országban há-1 rom helyen vállalták a kísér­letet: a Duna-kany arban, Egerben és Somogybán. — Bombasiker volt. Tudja, az ilyen eredmények szárnya­kat adnák. Bízom benne, hogy ilyen lesz a siófoki rekonst­rukció is. Július 25-én az , Országos Sütőipari Tanács előtt vizsgázunk vele, Már az óráját nézegeti, de még elmondja: — Sokszor könyebb vala­mit megtervezni, mint az em­berekkel elfogadtatni. Szerin­tem akkor jó egy vezető, amikor rábír egv munkást, hogy először nvamja meg egy új gép gombját... Gombos Jolán Hordozható kompresszorok A Kismotor- és Gépgyárban kis méretű, hordozható komp­resszortípus sorozatgyártása kezdődött meg. Az új beren­dezés többek között abroncstöltésrc, pneumatikus kéziszer­számok működtetésére és festékszórásra is alkalmas. Víz, víz, tiszta víz A-z országúiról szinte nem látszik, olyan • észrevétlenül búvik meg a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat II-es számú vízműtelepe a Béke—Füredi lakótelep ma­gas házai között. Egyetlen alacsony épület, mögötte fű­vel benőtt két domb magaso­dik szerényen. A drótfonatos kerítéssel körülvett udvaron rózsák pompáznak. Takács Viktor, a telep ügyeletes gé­pésze éppen velük foglalatos­kodik. — Négyen váltjuk egymást a szolgálatban, felosztottuk magunk között a területet, amelyet gondozunk. — Es a gépek? Ki ügyel ad­dig rájuk? — Nem kell azokra állan­dóan vigyázni. Ha valami baj ven velük, meghallom innen is. Akkor egészen más han­got adnak. Belépünk a hűvös gépte­rembe. Rövid folyosón átha­ladva keskeny galériára érünk, i Alattunk négy hatalmas szi­vattyú áll zömök betonalap­zaton. — Mennyi vizet fogyaszta­nak az északnyugati város­rérz lakói? — A szivattyúk most száz­hatvan köbmétert nyomnak a vezetékrendszerbe óránként — pillant a mérőműszerre. — Az adatokat rendszeresen följe­gyezzük, így pontosan követ­hető a napi vízfogyasztás ala­kulása. Két csúcsidőszak van- A reggeli és az esti órákban erősen megnő,’ napközben visszaesik, éjszaka pedig szin­te elenyésző. Már annyira is­merjük áz emberek szokásait, hogy könnyen meg tudjuk ál­lapítani, mikor játszanak jó filmet a tévében. Az adás ide­je alatt érezhetően csökken a felhasználás; ha befejeződik, akkor lényegesen megugrik. Ilyenkor munkába állítjuk a harmadik szivattyút is, hogy sehol se legyen fennakadás. — Mi történik akkor, ha a kutak nem bírják? — Ilyen nem fordulhat elő. Arra való odakint az épület mögött az a két hétszázötven köbméteres tárolómedence. Ezeket folyamatosan feltölt­jük; a legnagyobb megterhe­lést is bírják. Vizet minden­kinek tudunk adni. A városban most nincs gond à -ízellátással, a vízmüvek dolgozói mégis nagyobb taka­rékosságra intik a lakosságot. Sokan annyira természetesnek veszik ezt a szolgáltatást, hogy megfeledkeznek arról: a víz is pénzbe kerül. Mégpedig elég sokba. Ezer liter önkölt­sége csaknem hat forint. A fogyasztónak viszont csak 1,40-ért számlázzák. És ez meglátszik. A nyári nagy me­legben vízzel hűtik a gyümöl­csöt, mert »olcsóbb«, mintha hűtőszekrényben tárolnák. Télen pedig forró vizet csor­gatnak a tejre, a kakaóra, mondván: »a lakbér maigában foglalja a vízdíjat is«. Nagy megterhelés ez, hiszen egy enyhén csöpögő csap miatt 3—4 ezer. liter megy veszendő­be évente — Milyen a kaposvári víz? — Jó minőségű, nincs mel­lékíze, bárki tanúsíthatja — válaszolja Takács Viktor. — És amikor pezseg, tej fe­hér ...? — Sokan azt hiszik, hogy a klórozás miatt olyan, pedig nem így van. A szivattyúk az­beszttömítése időnként elko­pik, és a keletkezett résen le­vegő kerül a vezetékbe.Mivel az egész csőrendszerben zárt térben, nyomás alatt halad, csak a vízcsapokon keresztül tud »kiszabadulni«. Végül még egy kérdés : — Mivel oltja a szomját « vízgépész? — Nem mondom, néha jól­esne egy hideg fröccs, szolgá­latban azonban nem iszom mást, csak vizet, tiszta vizet. L. J. Építőiparunk az első félévben ÉVM-gyorsjelentés Az év első hat hónapjában amint az ÉVM gyorsjelenté­séből kitűnik, az ágazathoz tartozó kivitelező szervezetek dolgozói az előirányzatnak megfelelően 5 százalékkal több építési és szerelési mun­kát végeztek, mint a múlt év azonos időszakában. Mivel to­vább folytatódott a munka­erő csökkenése, az építkezé­seken mintegy 1800 munkás­sal kevesebben dolgoztak az egy évvel ezelőttinél. Ezért a korábbinál nagyobb építési feladat teljesítését teljes egé­szében a termelékenység nö­velésével alapozták meg az ÊVM és egyéb minisztériumi vállalatok. Jó ütemben halad az épít­kezés a Szövetség (orenburgi) gázvezeték magyar szakaszán, ahol az ÉVM vállalatok dol­gozói az első félévben több mint 410 millió, forint értékű munkát végezték el. A minisztériumi és tanácsi vállalatok, valamint a szövet­kezetek 17 964 új lakás mű­szaki átadását fejezték be az első félévben. Bár az ÉVM- vállalatok kötelezettségüket majdnem 600 új otthonnal megtetézték, ez a túlteljesítés mégsem volt elegendő arra, hogy pótolja a tanácsi válla­latoknál és az építőipari szö­vetkezeteknél keletkezett , el­maradást. A kivitelező szerve­zetek így 93-mal kevesebb la­kás építését fejezték be, mint a múlt év első felében. Az ÉVM-vállalatok közül különösen dicséretes ered­ményt ért el a Bács, a Bor­sod, a Győr, a Szabolcs, a Vas és a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, mert éves lakásátadási ter­vüknek már több mint a felét telje&iáeUék. Háromszoros termés Csaknem 265 vagon uborka ílvásárlására Szerződött az lén a Nagyatádi Konzerv­vár, s az adatokat böngészve zinte azonnal szembeötlik: nnek a jelentős mennyiség­ek csak tíz százalékát teszi i a termelőszövetkezetekkel ötött szerződés. Előretört a áztáji, véli az olvasó. Erről érdeztük Szentgyörgyi Jó- sefet, a konzervgyár termelé- i osztályának vezetőjét. — Gyárunkhoz négy nagy körzet áfész-ei, illetve a ve­lük közvetlen kapcsolatban álló kistermelők tartoznak. .Barcs. Csurgó, Nagyatád és Karád körzetében foglalko­zunk felvásárlással, s a ter- I mést figyelve úgy vélem, a j jövő héten már megérkeznek az első nagyobb szállítmá-1 nyok. — Nem kényesztette el a kistermelőket az idei tavasz és a kora nyár. Nem okoz ez a későbbiekben terméscsökke­nést? — Ezzel valóban számolni kell. A gyár úgy határozott, hogy ingyenes vetőmagot biz­tosít a másodvetés céljára. A hátralevő nyári időjárástól is függ, hogy lesz-e termés a ké­sőbb vetett magokból. Ennyi kockázatot vállalnunk kell, hiszen a termelők egyéni ér­deke a mi számunkra is fon­tos. Az utóbbi években mind népszerűbbé válik az uborka támrendszeres termesztése, s mint arról már korábban be­számoltunk, a gyár is tevéke- nven részt vesz a korszerűbb termesztési mód népszerűsíté­sében. Jelentőségét kifejezi, hogy bár az utóbbi időben csökkent a háztáji kisterme­lők száma — s ezzel együtt a t-rmőterület is —, mégsem csökkent, sőt évről évre nőtt a leadott termés mennyisége. Az osztályvezető így fogal­mazott : — Fölfelé nőnek az ubor­kák. A tána rendszeren mint­egy háromszor annyi a ter­més, mint hagyományos mó­don, s ez számunkra különö­sen fontossá vált. Az uborka ugyanis nem termeszthető mo­nokultúrában, azt viszont alig­ha várhatjuk el, hogy a né­hány száz négyzetméteren gaz­dálkodó kistermelő e szűk te­rületen vetésforgót alakítson ki. A korszerűbb technológia révén megnőtt a tenyésztői kedv. Ezt mutatja, hogy há- | rom év alatt 30 kilogrammról ! a négyszeresére nőtt a terme- | lók által igényelt holland ve­tőmag mennyisége. A gyár te- Irat az uborkára szakosodott, I míg a többi zöldség- és gyű- ! mölcsfélét a Zöldért vásárolja fel. A szakosodásnak azonban más eredményei is vannak. Kiegyesúlyozott és pontos le­het a felvásárlás a mindig azonos időpontban szervezett úgynevezett túrajáratokkal, amiko ’ a gyár teherautója föl­keresi a leglavoiabbi községe­ket ül. A további fejlődés fontos fel­tétele a rendszeres tájékozta­tás és továbbképzés. Éppen ezért a közeljövőben könyv formájában bocsátja rendel­kezésre a Nagyatádi Konzerv­gyár e termesztési mód tudni­valóit. Még * a nyár végén megjelenik a könyv, feltehe­tően a Kaposvári Mezőgazda­sági Főiskolán megrendezendő kiállítás alkalmával. Hasonló rendezvényen vesznek részt augusztus húszadikán Csur­gón. Hogy mennyire fontos a tá­jékoztatás, azt többek között az is igazolja, hogy a terme­lők nagy része még mindig idegenkedik a három és hat centiméter közötti uborkák ér­tékesítésétől, amelyek pedig igen keresettek a tőkés piaco­kon. Éppen ezért határozott úgv a közelmúltban a MÉM, hogy ezek felvásárlási árát a korábbi 8.20 forintról 12 fo­rintra emeli. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents