Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-15 / 165. szám
AMERIKAI LEVÉL A képmntatás bajnokai Két esemény is az amerikai politika és propaganda sajátos módszereire irányította a figyelmet. Az egyik az a szavazás, mely szerint a képviselöház nem hagyta jóvá a Dél-Ko- reának szánt 56 millió dolláros élelmiszersegélyt, de megszavazta a 277 millió dolláros katonai segélyt. A másik: az Egyesült Államok külügyminisztériuma — nagy nyilvánosság biztosítása mellett — »konzultációra« visz- szahívta chilei nagykövetét, de az Egyesült Államok továbbra is szállit katonai felszerelést Chilének, és folytatja a chilei rendőr- és katonatisztek kiképzésének programját. Széles sajtónyilvánosság mellett közölték, hogy mind az 56 milliós élelmiszersegély megvonása, mind a nagykövet visszarendelése konzultációra, megtorlás a dél-koreai, illetve a chilei kormány ellen. A dél-koreai »megtorlásra« az adott okot, hogy a szöuli kormány nem mutat megfelelő készséget az amerikai hatóságokkal való együttműködésre Dél-Korea korábbi washingtoni nagykövete kihallgatásának elősegítésében. E kihallgatáson az amerikai jogi hatóságok kiegészítő bizonyítékokat kívánnak szerezni azokról a megvesztegetésekről, amelyek során a dél-koreai diplomaták és a titkosszolgálat emberei lepénzelték az amerikai kongresszus sok tagját. A lepénze- lések célja o nagyobb segélyek megszavaztatása volt a kongresszussal. A chilei »megtorlásra« viszont amiatt került sor, hogy Pinochet diktátor kormánya nem segíti a »teljes kooperációt« Orlando Letelier meggyilkolása körülményeinek kivizsgálásában. Emlékezetes, hogy Letelier, az 1973- ban katonai puccsal megdöntött demokratikus rendszer minisztere, a meggyilkolt Al- Xcndc elnök segítőtársa volt, aki az Egyesült Államokban keresett menedéket a diktatúra megtorlása elől. De a washingtoni tartózkodása nem jelentett igazi menedéket, mert 1976. szeptember 21-én az amerikai főváros közepén pokolgéppel felrobbantották kocsiját, s ölték meg öt és munkatársát. A két ügy hátterének közös vonása, hogy mindkettő az Egyesült Államok fővárosában történt, és, hogy az illetékes amerikai hatóságok — a Cl A, az FBI, a külügyminisztérium megfelelő rt'z- legei — tudomással bírtak egyrészt a dél-koreai ügynökök megvesztegetési tevékenységéről, másrészt a Letelier életét fenyegető közvetlen veszélyről. De akkor miért nem törekedtek a megvesztegetés és a fenyegetés elhárítására? Erre a kérdésre szeretne az amerikai közvélemény világos választ kapni. Ehelyett azonban csak féligazságok és nagy hazugságok mesteri keverékét kapják, mert akiknek ez érdekükben áll, így szeretnék megtéveszteni a közvéleményt, és örökre elleplezni az igazságot. A dél-koreai megvesztegetési botrány hosszadalmas és kínos kivizsgálása azzal van összefüggésben, hogy a délkoreai KCIA ügynökei az amerikai példaképükkel, a ClA-val szoros együttműködésben tevékenykedtek. Így egymás dolgairól mindent tudtak. Szemet hunytak a megvesztegetések fölött azért is, mert a szöuli diktátor, aki amerikai segítséggel kaparintotta meg és tartja a hatalmat, nagy szolgálatokat tett több amerikai kormánynak. Ezek közül a legnagyobb talán, hogy több tízezer katonát küldött az Egyesült Államok oldalán a vietnami háborúba. Ezt és a szöuli rendszer vezetőinek éles kommu- nistaellenességét Washingtonban katonai, gazdasági és élelmiszersegélyekkel, továbbá a piszkos megvesztegetési ügyek fölötti szemhunyással hálálták meg. Vagyis a dél- koreai törvénysértők kizárólag az amerikai hatóságok elnéző magatartásával, cinkosságával tudták végezni piszkos ügyeiket. A mostani »megtorlás« csak porhintés, mert az Egye • sült Államok a katonai segélyek, felszerelések további küldésének megszavazásával igyekszik életben tartani az általa kitenyésztett szöuli diktatúrát. Mint a kongresszusi vitában az egyik képviselő közölte, a szöuli diktátor büntetésének látszatával az élelmiszersegélyt vonják meg, de szállítják továbbra is a fegyvereket, hogy a diktátor fenntarthassa magát, és kordában tarthassa a népet. Hasonló képmutató »igaz- ságkeresés* a nagykövet visz- szavonása Chiléből. Látszatra ez Pinochet diktátor meg- ijesztését, együttműködésre kényszerítését szolgálja. De ez is csak porhintés, mert közben szállítják neki az amerikai fegyvereket, és folytatják a chilei katonai és rendőri speciális csoportok kiképzését a népelnyomó rendszer védelmére. Ezek a képmutatások az amerikai adminisztráció »emberi jogok« politikáján belül az amerikai politikai játékok becsületességét, demokratizmusát, emberiességét próbálják bizonyítani itthon és a világ előtt. Ezek a konkrét tények azonban — a sok egyéb mellett — megtörik a képmutatás bajnokainak a világot emberiességre oktató, saját politikájuk embertelenségét rejtegető propaganda szemfényvesztésének varázsát. Washington, 1978. július. Kovács István A mércét mindig magasra teszi öt évig volt főmérnök Perjést Ferenc a Somogy megyei Tanács ipari osztályán. Zavarta, hogy igazán elmélyedni egyik szakmai területen sem tud. Azután a Somogy megyei Sütőipari Vállalat főmérnöke lett. Tizenöt esztendő telt el, lelkes és csüggedt időszakok váltakozásában. Azt mondja: ha újra kezdhetné, ismét a sütőipart választaná. Első célja az volt. hogy a sütőipar manufakturális jellegét megszüntesse a megyében. Az éjszakázó emberek fáradságos munkáját gépesítéssel. automatizálással akarta könnyíteni. A tizenöt év alatt a vállalat termelése megduplázódott, pedig százzal kevesebb a munkásuk, mint amennyire szükség volna. A balatoni csúcsidőszakban napi tizenkét ói-ázással megsütik a kívánt mennyiségű pékárut. holott régebben a tizenhat órás munka sem volt ritka. Még az ipari osztály főmérnöke volt, amikor Zákányban látott egy olyan pékséget, ahol villany nélküli helyiségben, kézzel dolgoztak. A pék homlokáról a tésztába hullott a verejték. Kiszedte az izzó szeneskosarat a kemencéből, aztán dagasztott tovább. Nem szabad így dolgoztatni az embereket! — mocorgott benne a tiltakozás. A sütőipar egy volt a többi iparágból, de már vonzotta, s 1958 óta foglalkoztatta a kenyérgyár gondolata. — Ekkoriban hetven pékség volt a megyében. Nagyobb részükben a lavór volt a «szociális gondoskodás«. Most harminc pékségünk van, megfelelő fürdőkkel, öltözőkkel. Amikor a vállalathoz került, a termelés koncentrációjára forditotta a fő figyelmet. A mércét mindig magasra tette: szakadatlanul dolgozott. Néha akkor döbbent meg, amikor munkatársai arcán észrevette az iszonyú fáradtságot. A gépkocsivezetőjétől hallom, hogy sokat utaznak: a múlt hónapban például 360 órát. Most a siófoki üzem rekonstrukciója hajtja Perjési Ferencet Az, amelyik úgy látszott, hogy kudarcba fullad ... A vállalat vezetői jól látták, hogy ha a siófoki sütödét nem korszerűsítik, baj lesz ezen a nyáron. 1976-ban 4,5 millió forintjuk volt a siófoki üzem fejlesztésére, de még 1977 szeptemberében is csak ennyi. A zsemlék gyorsabb gyártására az országban hat olyan gépsort állítottak üzembe, amelyik 21 millió forintba kerül, s ráadásul dollárban kell. fizetni. Az NDK- han működik egy hasonló, amely mindössze 6 millió forintba kerül, s rubelért is megvásárolható. Igen ám, de föl volt adva a lecke: »megtanítani-« ezt a berendezést a hazai méretű, a honi ízlésnek megfelelő sütemények készítésére. A minisztérium 10 milliót ígért annak a vállalatnak. amelyik hajlandó ezzel foglalkozni. — Mi vállaltuk — mosolyog a főmérnök —, s ez év februárjában az összes felettes és pénzügyi szerv megszava* zott számunkra 19 milliót. A főmérnök egyik erénye, hogy olyan gárdát tudott kialakítani maga körül, amelynek tagjai éppúgy lelkesednek, , éppolyan szívósan dolgoznák, mint ő. Siófokon. — ahol éjjel sütnek, nappal építenek — ők is sokat dolgoznak azért, hogy a tizennégy kivitelező rendben elvégezze, amit a szerződésben vállalt. Ma már ritkábban »remeg« a főmérnök gyomra . . . Az újonnan vásárolt gépsorról pedig a második napon már eladható termék jött le. Mégpedig olyan, hogy a vásárlóknak kiadott tesztlapok dicséreteket közvetítenek. A Sió zsemle győzelem. Különösen. ha hozzátesszük, hogy a siófoki zsemlével mindig baj volt. — Merni kell. És a döntésekért vállalni a felelősséget. Enélkül csak egy helyben topognánk. De nem ez az e’sö sikerélménye Perjési Ferencnek. Annak idején országszerte az általa tervezett automatikus, olajtüzelésű kemencékkel váltották fel az elavultakat, s az ehhez szükséges drága importalkatrészek helyett ők gyártották az automata olajégőket. Az első kemenceújdonságokat a Somogy megyei Sütőipari Vállalatnál próbálták ki, és amikor először csináltak az országban intenzív dagasztót, az ötből négyet Perjési Ferenc vásároltatott meg a vállalatának. A megmaradt egyet kiállításokra vitték, de Balatonszárszón. Bogláron meg Fonyódon már ezzel dagasztottak. — Nehéz volt az emberekben legyűrni a régihez való ragaszkodást — gyújt rá a ki tudja hányadig cigarettára. — Eleinte az atyaúristennek sem akarták használni az új gépeket, hiszen technológiai fegyelmet kell tartalni mellettük. Soha nem felejtem el, hogy Lóvási Sándor pék volt az első jó szakember, aki barátként vállalta, hogy dolgozik az új géppel. A következő csata: két éve vállalkozót kerestek a cito- pán nevű tartósító szer alkalmazására. Az országban há-1 rom helyen vállalták a kísérletet: a Duna-kany arban, Egerben és Somogybán. — Bombasiker volt. Tudja, az ilyen eredmények szárnyakat adnák. Bízom benne, hogy ilyen lesz a siófoki rekonstrukció is. Július 25-én az , Országos Sütőipari Tanács előtt vizsgázunk vele, Már az óráját nézegeti, de még elmondja: — Sokszor könyebb valamit megtervezni, mint az emberekkel elfogadtatni. Szerintem akkor jó egy vezető, amikor rábír egv munkást, hogy először nvamja meg egy új gép gombját... Gombos Jolán Hordozható kompresszorok A Kismotor- és Gépgyárban kis méretű, hordozható kompresszortípus sorozatgyártása kezdődött meg. Az új berendezés többek között abroncstöltésrc, pneumatikus kéziszerszámok működtetésére és festékszórásra is alkalmas. Víz, víz, tiszta víz A-z országúiról szinte nem látszik, olyan • észrevétlenül búvik meg a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat II-es számú vízműtelepe a Béke—Füredi lakótelep magas házai között. Egyetlen alacsony épület, mögötte fűvel benőtt két domb magasodik szerényen. A drótfonatos kerítéssel körülvett udvaron rózsák pompáznak. Takács Viktor, a telep ügyeletes gépésze éppen velük foglalatoskodik. — Négyen váltjuk egymást a szolgálatban, felosztottuk magunk között a területet, amelyet gondozunk. — Es a gépek? Ki ügyel addig rájuk? — Nem kell azokra állandóan vigyázni. Ha valami baj ven velük, meghallom innen is. Akkor egészen más hangot adnak. Belépünk a hűvös gépterembe. Rövid folyosón áthaladva keskeny galériára érünk, i Alattunk négy hatalmas szivattyú áll zömök betonalapzaton. — Mennyi vizet fogyasztanak az északnyugati városrérz lakói? — A szivattyúk most százhatvan köbmétert nyomnak a vezetékrendszerbe óránként — pillant a mérőműszerre. — Az adatokat rendszeresen följegyezzük, így pontosan követhető a napi vízfogyasztás alakulása. Két csúcsidőszak van- A reggeli és az esti órákban erősen megnő,’ napközben visszaesik, éjszaka pedig szinte elenyésző. Már annyira ismerjük áz emberek szokásait, hogy könnyen meg tudjuk állapítani, mikor játszanak jó filmet a tévében. Az adás ideje alatt érezhetően csökken a felhasználás; ha befejeződik, akkor lényegesen megugrik. Ilyenkor munkába állítjuk a harmadik szivattyút is, hogy sehol se legyen fennakadás. — Mi történik akkor, ha a kutak nem bírják? — Ilyen nem fordulhat elő. Arra való odakint az épület mögött az a két hétszázötven köbméteres tárolómedence. Ezeket folyamatosan feltöltjük; a legnagyobb megterhelést is bírják. Vizet mindenkinek tudunk adni. A városban most nincs gond à -ízellátással, a vízmüvek dolgozói mégis nagyobb takarékosságra intik a lakosságot. Sokan annyira természetesnek veszik ezt a szolgáltatást, hogy megfeledkeznek arról: a víz is pénzbe kerül. Mégpedig elég sokba. Ezer liter önköltsége csaknem hat forint. A fogyasztónak viszont csak 1,40-ért számlázzák. És ez meglátszik. A nyári nagy melegben vízzel hűtik a gyümölcsöt, mert »olcsóbb«, mintha hűtőszekrényben tárolnák. Télen pedig forró vizet csorgatnak a tejre, a kakaóra, mondván: »a lakbér maigában foglalja a vízdíjat is«. Nagy megterhelés ez, hiszen egy enyhén csöpögő csap miatt 3—4 ezer. liter megy veszendőbe évente — Milyen a kaposvári víz? — Jó minőségű, nincs mellékíze, bárki tanúsíthatja — válaszolja Takács Viktor. — És amikor pezseg, tej fehér ...? — Sokan azt hiszik, hogy a klórozás miatt olyan, pedig nem így van. A szivattyúk azbeszttömítése időnként elkopik, és a keletkezett résen levegő kerül a vezetékbe.Mivel az egész csőrendszerben zárt térben, nyomás alatt halad, csak a vízcsapokon keresztül tud »kiszabadulni«. Végül még egy kérdés : — Mivel oltja a szomját « vízgépész? — Nem mondom, néha jólesne egy hideg fröccs, szolgálatban azonban nem iszom mást, csak vizet, tiszta vizet. L. J. Építőiparunk az első félévben ÉVM-gyorsjelentés Az év első hat hónapjában amint az ÉVM gyorsjelentéséből kitűnik, az ágazathoz tartozó kivitelező szervezetek dolgozói az előirányzatnak megfelelően 5 százalékkal több építési és szerelési munkát végeztek, mint a múlt év azonos időszakában. Mivel tovább folytatódott a munkaerő csökkenése, az építkezéseken mintegy 1800 munkással kevesebben dolgoztak az egy évvel ezelőttinél. Ezért a korábbinál nagyobb építési feladat teljesítését teljes egészében a termelékenység növelésével alapozták meg az ÊVM és egyéb minisztériumi vállalatok. Jó ütemben halad az építkezés a Szövetség (orenburgi) gázvezeték magyar szakaszán, ahol az ÉVM vállalatok dolgozói az első félévben több mint 410 millió, forint értékű munkát végezték el. A minisztériumi és tanácsi vállalatok, valamint a szövetkezetek 17 964 új lakás műszaki átadását fejezték be az első félévben. Bár az ÉVM- vállalatok kötelezettségüket majdnem 600 új otthonnal megtetézték, ez a túlteljesítés mégsem volt elegendő arra, hogy pótolja a tanácsi vállalatoknál és az építőipari szövetkezeteknél keletkezett , elmaradást. A kivitelező szervezetek így 93-mal kevesebb lakás építését fejezték be, mint a múlt év első felében. Az ÉVM-vállalatok közül különösen dicséretes eredményt ért el a Bács, a Borsod, a Győr, a Szabolcs, a Vas és a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, mert éves lakásátadási tervüknek már több mint a felét telje&iáeUék. Háromszoros termés Csaknem 265 vagon uborka ílvásárlására Szerződött az lén a Nagyatádi Konzervvár, s az adatokat böngészve zinte azonnal szembeötlik: nnek a jelentős mennyiségek csak tíz százalékát teszi i a termelőszövetkezetekkel ötött szerződés. Előretört a áztáji, véli az olvasó. Erről érdeztük Szentgyörgyi Jó- sefet, a konzervgyár termelé- i osztályának vezetőjét. — Gyárunkhoz négy nagy körzet áfész-ei, illetve a velük közvetlen kapcsolatban álló kistermelők tartoznak. .Barcs. Csurgó, Nagyatád és Karád körzetében foglalkozunk felvásárlással, s a ter- I mést figyelve úgy vélem, a j jövő héten már megérkeznek az első nagyobb szállítmá-1 nyok. — Nem kényesztette el a kistermelőket az idei tavasz és a kora nyár. Nem okoz ez a későbbiekben terméscsökkenést? — Ezzel valóban számolni kell. A gyár úgy határozott, hogy ingyenes vetőmagot biztosít a másodvetés céljára. A hátralevő nyári időjárástól is függ, hogy lesz-e termés a később vetett magokból. Ennyi kockázatot vállalnunk kell, hiszen a termelők egyéni érdeke a mi számunkra is fontos. Az utóbbi években mind népszerűbbé válik az uborka támrendszeres termesztése, s mint arról már korábban beszámoltunk, a gyár is tevéke- nven részt vesz a korszerűbb termesztési mód népszerűsítésében. Jelentőségét kifejezi, hogy bár az utóbbi időben csökkent a háztáji kistermelők száma — s ezzel együtt a t-rmőterület is —, mégsem csökkent, sőt évről évre nőtt a leadott termés mennyisége. Az osztályvezető így fogalmazott : — Fölfelé nőnek az uborkák. A tána rendszeren mintegy háromszor annyi a termés, mint hagyományos módon, s ez számunkra különösen fontossá vált. Az uborka ugyanis nem termeszthető monokultúrában, azt viszont aligha várhatjuk el, hogy a néhány száz négyzetméteren gazdálkodó kistermelő e szűk területen vetésforgót alakítson ki. A korszerűbb technológia révén megnőtt a tenyésztői kedv. Ezt mutatja, hogy há- | rom év alatt 30 kilogrammról ! a négyszeresére nőtt a terme- | lók által igényelt holland vetőmag mennyisége. A gyár te- Irat az uborkára szakosodott, I míg a többi zöldség- és gyű- ! mölcsfélét a Zöldért vásárolja fel. A szakosodásnak azonban más eredményei is vannak. Kiegyesúlyozott és pontos lehet a felvásárlás a mindig azonos időpontban szervezett úgynevezett túrajáratokkal, amiko ’ a gyár teherautója fölkeresi a leglavoiabbi községeket ül. A további fejlődés fontos feltétele a rendszeres tájékoztatás és továbbképzés. Éppen ezért a közeljövőben könyv formájában bocsátja rendelkezésre a Nagyatádi Konzervgyár e termesztési mód tudnivalóit. Még * a nyár végén megjelenik a könyv, feltehetően a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán megrendezendő kiállítás alkalmával. Hasonló rendezvényen vesznek részt augusztus húszadikán Csurgón. Hogy mennyire fontos a tájékoztatás, azt többek között az is igazolja, hogy a termelők nagy része még mindig idegenkedik a három és hat centiméter közötti uborkák értékesítésétől, amelyek pedig igen keresettek a tőkés piacokon. Éppen ezért határozott úgv a közelmúltban a MÉM, hogy ezek felvásárlási árát a korábbi 8.20 forintról 12 forintra emeli. B. A.
