Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
Egy világszabadalom vajúdása Őt év után, kedveszegetten Ämäkor két éve a kőröshegyi Gyimesi János pneumatikus kútjáról írtunk már harmadik éve folyt a harc a folyadéktovábbítás egész rendszerét forradalmasító találmányért. Alikor hetek kérdése volt a szabadalom elfogadtatása, így az érdekeltek még bi- zakodtaik. Azóta több mint félméteresre vastagodott az iratköteg, a világszabadalmat azonban legföljebb »feketén« alkalmazhatjuk. Teszik is, például a lengyeltóti tsz-ben, lombattai kőolajfinomító együk vezető mérnöke elmondta, hogy náluk még milliós berendezések oldják meg a robbanásveszélyes folyadékok továbbítását. Ha végre gyártanák, csak a kőolajipar háromszázat igényelne a sokszorta olcsóbb kőröshegyi kútból, £ KGST országai pedig legalábi 30 ezret.. . A köröshegyiek — egyéb lehetőség híjáin.^ — most ajándékba csinálnak egy darabot Százhalombattára. És ez csua kút árikalkulációit.  mezőgazdasági osztály javasolta, hogy az anyagot küldjük föl a KGM-be. A levél már kész, csak az agroker hozzájárulását várjuk, és az ügy részünkről zöld utat kap. , Dr. Foglyos László, a mező- gazdasági osztály jogi és igazgatási csoportjának vezetője így Látja: — Magánemberként is Ismerem a kút történetét. Tudom, hogy nagyszerű megoldás. Szerintem az ügy azon bukik el, hogy a kőröshegyieknek nincs találmányi ügyekben járatos és befolyásos képviselőjük. Ez döntően anyagi kérdés. Némelyik pesti »specialista« tiszteletdíja nem kevesebb, mint a szabadalmi díjakból való részesedés. Gondolom Gyimesi bácsi képtelen ilyen összeget »előlegezni«. Közrejátszhat a presztizsféltes, a szakmai féltékenység is. Talán < akadnak mérnökök, akiknek nem fér a fejükbe, hogy egy elemi iskolát végzett embernek hogyan lehetnek ilyen ötletei... ' Müller Jánosnak, a megyei tsz-szövetség főmunkatárásnak is »véleményeznie« kellett a szabadalmat. — Kedvező véleménnyel továbbítottuk a dokumentációt. Magam is beszéltem Gyimesi bácsival, javasolva, hogy a hasonló berendezéseket gyártó bajai céget keresse meg... Müller János beszélt még az ilyen ügyek szokásos menetéről is: rendeleteket, bizonylatokat, paragrafusokat említett. Utolsó mondatai: — Ügy gondolom, egy ifyßn ügy keresztülvitele meghaladta a föltaláló — illetve az őt képviselő tsz — felkészültségét és lehetőségeit. ahol azelőtt a mostoha körülmények között 17 búvárszivattyú ment tönkre egy év alatt Most nem gond a vízellátás. A kőröshegyd kút — a szakemberek egybehangzó véleménye szerint — meghökkentően egyszerű (mint a zseniális találmányok általában), épp ezért szinte kizárt a meghibásodás lehetősége, végtelen az élettartama. Több tucatnyi működik belőle országszerte, némelyik már hatodik éve. Gyimesi János — illetve a találmány útját egyengető kőröshegyi tsz — nem győzi elhárítani a kérdéseket. Mi hát a baj? Az, hogy a feltaláló — bármilyen különös — nem meggazdagodni akart elsősorban. Ha ez lett volna a célja, már rég elfogadhatta volpa a találmányért sorban álló kuvaiti, kanadai és NSZK-beli cégek borsos ajánlatait Csakhogy ő erre nem hajlandó. Magyarországnak szánta találmányát. Tür- hetelennek tartaná — és erre akadt már példa —, ha az országnak két év múlva »kanadai szabadalomként« kellene megvásárolnia a köröshegyi kutat. Hogy a népgazdaságnak mit jelenthetne ez az olcsó és el- nyűhetetlen kút? A százhapán egy a tucatnyi lehetséges hasznosítási terület közül. Végül is ötévi utánjárás, le- vélezgetés és számos, biztató ígéretet hozó bemutató után a találmány ma sem több mint egy »ráérő öreg feketén összebarkácsolt ötlete masinája«. Hol akadt el az* ügy?. Megpróbáltam kideríteni, de nem sikerült. A kőröshegyi kút ügyét »sikeresen bonyolították-«, mert ma már olyan bonyolult, hogy egy-két naPi munkával átlátni lehetetlen. Már csak a » beleszólok, enge- délyezők és véleményezők* nagy száma, a keletkezett iratok tetemes mennyisége is lehetetlenné teszá a gyors oknyomozást Jó néhány érdekelt szakigazgatási szerv képviselőivel beszélgettem. Valamennyien a legnagyobb jóindulattal szóltak a találmányról, elismerve, hogy valóban zseniális elgondolás. Volt olyan, aki csodálkozott, amikor megmondtam, hoffv ez az »ügy« már ötéves, és magasem értette, miért nincs megoldás. A megyei tanács ipari osztályán Mike Ferenc főelőadó csak egy hónapja isimerte meg a témát — A fémanyagok árváltozása folytán módosítani kellett Jelzőgömb repülőknek A gyáli Bázakalász Tsz műanyagüzeme több mint százféle terméket készít üvegszál erősítésű műanyagból. Legújabb gyártmányuk a feltűnő színű, műanyag jelzőgömb. Ezeket a villamos távvezetékekre szerelik az alacsonyan repülő gépek pilótáinak figyelmeztetésére. Ehhez csak annyit, nem a kőröshegylek hibája, ha így van. Elgondolkodtató, sőt el- kedvtelenító, hogy egy mindenki által elismert és igényelt találmány öt év után is a rendeletek és paragrafusok útvesztőiben tévelyeg. Az* hiszem, ez egyike azoknak az eseteknek, amelyeknél a rendelkezések betű szerinti betartása ugyanazon rendelkezések .szelleme ellen hat Gyimesi János bácsi a technika megszállottja. Legkevésbé az bántja, hogy találmánya eddig csak vitte a pénzt. Most egy sebességváltó nélküli traktor prototípusán dolgozik. Sokan már nevetségesnek tartják. Nagy Nándor, a tsz gépészmérnöke — aki, ahogy mondani szokás, tűzbe menne az öreg találmányaiért — nem nevetett, csak ennyit mondott: »Miért csinálja, János bácsi, hát látja, hogy nem érdemes !« Szerettem volna vitatkozni velük, hogy nem úgy van, hogy igenis szükség van úji- tásdkra. Sajnos nem találtam egyetlen érvet sem. Bíró Ferenc Legendák a léről ff Nagyon szűkén mérve néki az időt, aiig nevelek föl két- ménesnyi csikót, ahhoz kellett öt év, egy reggel arra ébredünk, minden ágason zúgnak a harangok, benn a Nagymajorban, kint a kölök majorokban, de a kolompok, jelzőnek istállók farára akasztva, vernek szomorúan. Mondják aztán.' akik oda- bentröl jöttek, hogy meghalt az uralkodó, a kalapos király. Meghalt a rézíbádog arcú. Fiar talnak láttam, de sárga képin akkor is a halál. Most, hogy mintha virágzott volna már utánagondolok, azon rajta ci- róka-marókázott 85-ben maga az öreg kaszás. Hát mindannyiunknák az a sorsa, hogy szerencsére nem tudjüS, mikor kezd el paro- lázni velünk. Hát igen: meghalt a kalapos király. Ej, Jóska bátyám, gondoltam, hát lásd, ezért kellett foltozott kabátban járni, hogy imé, fiatalon Otthagyjad minden birodalmadat, netán a hitvány utódoknak. Járhatott volna bivalybőr födelű, kényelmes delizsánszokon, Mutálhatta volna magát aranyhímzésű pámázato- kon. Élhetett volna ananászon pástétomon, védelmezhette volna magát a római pápával, mindene megvolt hozzá. Hanem hát a halál ellen nincs orvosság! Ez a nagy igazság megvan. Ütött az óra, épp olyan pucéron megy a kalapos király, ahogy Eszes Bálint áll a sírgödre partjára. Odáig biztosan tudjuk, hogy el kell jutni. Tovább talán maga az öreg Prokopp János se. Pedig de egy tudó vén káplán az. Káplánságnál tovább nem vitte sohasem. Tán nem imádkozott eleget, nyelvét ölthette ügyeletes védőangyalára, vagy csak jobban beleszeretett a földi jók élvezkedésébe, nem tudtuk ml azt meg, lovon élő egyszerű csikósok sohasem. Hozzánk kopott vénemberként érkezett, a jó borivó ember rezes orrával, öregkutya kedvével. Kettőt is nehezen szólt, ha nem volt muszáj neki. Ha prédikált, darabokban szakadozott ki belőle a fohász, akár a télen ásott gyöptégla. Mondták parasztpapnak, ma- gagyüttnek, törpehitűnek. Mivel tán, hogy nem verdeste magát a földhöz istenfélelmében. Vele akadok össze a Nagymajor zaboskamrája előtt a napokig tartó harangzúgások közepette, mikor megkérdezhetem tőle, hogy is leszünk meg ezután a kalapos király nélkül. Mert más királyból magam sem csináltam volna ilyen nagy gondot. De hát éppen ő akasztotta rám azt a fityegőt, ÉPÍTŐTÁBOROM A hosszú, forró nyarak emlékei között talán legmarkánsabban a kaposfői építőtáborozásom képei maradtak meg bennem. A hatvanas évek elején izgalmas élmény volt, hogy katonai sátorban laktunk, csizmát, derékszíját, csajkát kaptunk, és hideg vízben mosakodtunk. Csodáltuk a kiskunsági, mokány brigádvezetőt, aki egy mozdulattal, rezzenéstelen arccal hajította maga mögé a lapátjára emelt tetemes mennyiségű vizes, agyagos földet. Csatornát ástunk, és akkor tudtuk meg, hogy a csákány, a lapát forgatása is mestermunka lehet. Ha csak két hétre, de megiz- leltük a munkát, ami nem akozott csalódást, sőt átéltük a felnőtté válás első pillanatait Mert diákszíwel ugyan, de talán már felnőtt,aikaratta! dolgoztunk, sokan közülünk először életükben. Az idén huszonegyedik alkalommal nyitják ki kapuikat az építőtáborok. Gazdaságosságuk. neveltisi értékeik mar régen bizonyítottak. Népgazdaságunk számíthat a nyaranta vissza - v ' : - a átérő lányok és fiúk népes seregére. A‘a- vaiyihoz képest ctven szaua lukkal megnövekedett az 'pilóta bori igény, és az r'*#n csaknem félszázezer fiatalt mozgósít a KISZ. Az építő táborok országos rangsorold • sát az Állami Ifjúsági Bizottság és a KISZ KB építőtábor; bizottság közösen végiez- te, figyelembe véve a szaktárcák véleményét. A táborok szervezésében (különösen a fiúknál) zöld utat kaptak a KISZ-építkezések, a védnökségek, az ifjúsági létesítmények építési munkálatai. Lenin városba n a KlSZ-védnökséggel épülő TVK-hoz, Ajkára, az alumí- niumkohó rekonstrukciójára, vagy Csepelre, ahonnét a Magyar Gördiülőcsapágy Művek diósdi gyáregységéhez utaznak a fiatalok, hogy segítsenek az építkezések gyorsításában. A tervezett építőtáborok zöme azonban a mező- gazdaságba várja az önkénteseket. Elsősorban a zöldség- és gyümölcstermesztésre, valamint a szőlő és a Mbrid kukorica termesztésére összpontosítják a fiatal erőket Tizenkét helyen új tábor alakul A már említett Ajkán. Csepe'en és Leninvárosban a szakmunkástanuló építőtáborok is munkához látnak. Itt a leendő mesterségeiknek megfelelő feladatokat kapnak a fiatalok. Tizenkét táborhely 37 turnusára készítik elő a szakosított programokat Cegléd— Cifrakertre, Dá nszentm ik! ósra, Hajdúnánásra, Kunfehér- tóra, Siófokra, Tompára, Üj- bögre utaznak majd többek között hét felsőoktatási intézmény hallgatói. A szakosított programú építőtáborokba csaknem hatezer táborozót mozgósítanak a megyei KISZ- bizcttságok. A központi táborok mellett — az előrejelzések szerint — 32 megyei szervezésű táborban mintegy tízezer fiatal dolgozik majd a nyár folyamán. A hagyományokhoz hűen igen jelentős a megyei építőipari mozgalom Baranya. §& kés, Csongrád, Fejér és Szolnok megyében. Várhatóan az idén tovább gazdagodik a szabad idő célszerű és hasznos programja. A KISZ az Állami Ifjúsági Bizottsággal közösen 800 központi szervezésű műsort biztosít országszerte. Többek között a Közgazdaságtudományi Egyetem Táncháza, a Színművészeti Főiskola hallgatói, a Népszínház, a Pinceszínház, az Ex Antiquis együttes is ellátogat az ifjú táborozókhoz. Válamennyi építőtábori turnusban VIT-vetéLkedők lesznek, és szintén a VIT jegyében indul az összes tábort átfogó »Fesztivál tízpróba« jelvényszerző tömegsport akció is. A kulturális, sport- programok mellett ismmár hagyományosan a táborok hétfői politikai fórumokat, második hetében tartják a amelyeken párt-, állami, társadalmi életünk vezetőd a helyi szakemberekkel, vezetőkkel együtt válaszolnak a fiatalok kérdéseire, és tájékoztatják őket aktuális politikai kérdésekről. S zintén a hagyományokhoz hűen ebben az évben is sor kerül a legjobb brigádok, egyéni teljesítmények jutalmazására. A kiváló brigád kitüntetést elnyerők egyhetes nyári üdülő- beutalót kapnak Velencére. A legjobb egyéni teljesítményt nyújtók pedig a Német Demokratikus Köztársaságban körutazáson vesznek részt : I 1 V. fe, Testvérek Éjszaka, amikor letelt a munkaidő, kettesben indul'ak haza. A környéken alig láttak egy-egy embert, néha pár részeg ment végig az utcákon énekelve, azután jókedvű üdülők. A villák ablakai sötétek voltak, mögöttük nem aludt ember. Hétvégére jöttek csak le a tulajdonosok. Bezártak már a büfék, pavilonok is. A holmira volt megrendelő. A pénz meg mindig jól jön, szórakozásra, egy-két jobb ruhára. A nyár a Bailaton- parton sokba kerül. A fiatalabb testvér tudott bátyja éjszakai kiruccanásairól, és irigyelte őt Azért mert ilyen merész. Jó lenne, ha ő is megpróbálhatná. Izgalmas kaland. Szólt is nagyobbaknak, vigyék magukkal. Azok pedig nem örültek túlságosan, de a »jó testvér« nem tudott nemet mondani az öccsének. Jó pár éjszaka együtt jártak lopni, betörni. A bátyja segítségével néhány napra kenyere lett a bűnözés. A végén persze együtt ültek a vádlottak padján. — Még egészen apró gyerek voltam, amikor elkerültem hazulról — mondja a lány, aki életkorát tekintve éppamit máig meg nem bocsájta- nak nékem ezen a parton magas fölötteseim. S véle a személyes ismeretség. Az nagyon megköti az embernek az emlékezetét. Mondom az öreg káplánnak, hát mostan akkor, hogy leszünk meg a kalapos király nélküL Mire ő nagy fennen válaszolta, csak az én fejem azért ne nagyon fájjon, mert az uralkodók között az úgy van, hogy meghalt a király, éljen a király! Még el sem temetik a halottat, kikiáltják az újat, nehogy a fejetlenséget valamerről valaki megirigykedve föllopja magát a trónusra. Ügy, hogy én is nyugodtan csikóskodhatok, ahogy ő nyugodtan káplánkodhat, hisz másfél napig a halott királyért szóltak a kolompok, az utóbbi másfél napban II. Li- pót dicsőségére. Mondom magamban, hát a fene se nyugtalankodott, csak hát okostól kérdezzen olyant az ember, amit maga sem tud. De amúgy is jó volt Prokop- pal a barátság, mert ö pásztorlevelekben kapta azt, amit hozzánk a kóbori szelek hordta el hírül, ha elhordták. (Folytatjuk) hogy csak nagykorú. Ám sokat »élt«, sok mindent meg- probált, sok olyan dolgot is, amiről még a tapasztalt felnőttek sem tudnak. — Apám nagyon rossz volt hozzána, nekem mégis ő a példaképem. Tizenöt év után mosolyogva jött ki a börtönből. Anyám meet is szép asszony, éli a maga életét, vannak férfi barátai. Nem törődöm vele. Utálom. — És a testvéred? — Sok testvérem van. Nem tartom velük a kapcsolatot. Mind olyanok, mint én, vagy még rosszabbak. A szabad életet szeretik, csavarognak, néha dolgoznák, vagy »ülnek«. — Soha nem találkozik velük? — Kettővel találkoztam. Az egyik nővéremmel Budapesten. Egy gyárban dolgoztam akkor. Azt hiszem, előleget fizettek, azért mentem be. Mondom a ■ nevemet, a pénztáros adja a pénzt, aztán utánam szól: éppen most voit itt a nővére is. Persze leesett az állam, nem tudtam, hogy ő szintén itt dolgozik. No, mondom, csak megvárom, megnézem milyen. Kint állt egy nő, kérdeztem a többiektől, ki az. Mondták a nevét. Hát ő volt Odaléptem hozzá, bemutatkoztunk. Egy kicsit meglepődött. Megkérdeztem, hogy hívják az édesanyját, mondta az én anyám nevét. »Hát akkor mi testvérek vagyunk.« No, nehogy arra gondoljon, hogy ezután örömkönnyek potyogtak a szeméből, vagy elérzékenyül- ve egymás nyakába borultunk. Dehogy! A sosem látott nővérem végigmért: »Te vagy a húgom? Hát örül óik. hogy találkoztunk! Jó volna dumálni egy kicsit, sajnos most nem érek rá. Talán még ösz- szefutunk valahol. Na, szia.« Azzal otthagyott Azóta sem hallottam róla, és nem is érdekel, hogy találkozunk-e még. — És a másik testvére, akivel találkozott? — Az a bátyám volt, és egészen különös módon ismerkedtem meg vele. A munkahelyemen keresett egy srác. Azt mondta, tetszem a haverjának, aki feleségül is venne. Üzeni, hogy megvár munka után. Beleegyeztem. Vártak is rám a fiúk. Odamentem hozzájuk. Aki üzent, azt soha nem láttam. Bemutatkoztam neki, erre csak nézett rám. ö is megmondta a nevét, akkor meg én csodálkoztam. Aztán jött az »adategyeztetés«. »Hát altkor te vagy a húgom« — mondja a srác. »Ez azán a meglepetés. Ha már így alakult, ugorjunk be ide a kricsnibe. Éppen van pénzem, erre a találkozásra inni kell.« Elmentünk inni, később kifizettem a számláját, és otthagytam. Vele sem találkoztam azóta. Vannak-e örökérvényű, szoros kapcsolatok? Kell, hogy legyenek. Szülő és gyermek között, testvérek között. De vannak esetek, amikor a legerősebb kapocs is nagyon gyenge, és gyorsan elszakad. Máskor meg arra jó, hogy két ember együtt induljon rossz utakra. Dán Tibor A kaposvári áfész gyógynövény-felvásárlóhelyet nyitott Kaposszentjakabon a szolgáltatóháznál. Elsősorban hársfavirág-felvásárlásra számít. Nyitvatartási idő a hét öt napján: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken 8 tói 10 óráig. .j049)
